Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-25 / 82. szám

1990. június 25., hétfő aj Dunántúli napló 3 Egy gyermekkönyu lesz o hid? Amerikai egyetemi tanárnő magyar tankönyve Vajon mi késztet arra egy amerikai egyetemi tanárnőt, hogy a magyar kultúrának és nyelvnek lelkes pártfogó­ja, sőt terjesztője legyen Amerikában? Pedig nincse­nek is magyar ősei, csupán férje magyar származású. Ruth G. Bíró, a pitssburghi egyetem tanára olyannyira pártolója lett nyelvünknek és kultúránknak, hogy készített egy kétnyelvű képes tanköny­vet amerikai gyerekek szá­mára, hogy ennek a könyv­nek a segítségével szinte játszva tanulják meg a ma­gyar nyelvnek az alapjait és egyúttal ismereteket szerez­zenek Magyarországról. Ruth-tal itt Pécsett talál­koztam, egy egyetemi tanári küldöttség vezetőjeként tar­tózkodott itt, csaknem két hétig. Faggattam, mi volt az indíték a könyv elkészítésé­hez? Sodró lendülettel mesél: - Úgy jó tíz évvel ezelőtt jártam először Magyarorszá­gon a férjemmel. Megismer­tem Budapestet, jártam az Alföldön, a Dunántúl több táján. A férjem magyarázta közben az ország földrajzát, a történelmét, az egyes tá­jakhoz, városokhoz - pl. vi­segrádi vár, Solamon-torony stb. — fűződő történeteket. Mindez csodálatos volt szá­momra. Különösen amikor megismertem az egyes tájak népi szokásait, táncait, a kü­lönböző gyönyörű népvisele­teket. Azt mondtam, ezt mi­nél több amerikainak ismer­ni kellene.- Ám amikor hazautaz­tunk és én meséltem az él­ményeimről a kollégáknak, a barátainknak, tapasztalnom kellett, hogy semmit sem tudnak Magyarországról, szinte még azt sem, hogy Európában hol is van pon­tosan. Sokuknak fogalma sem volt róla, hogy a ma­gyar milyen nyelv, voltak akik szlávnak vélték, voltak akik germán eredetűnek. Ak­kor döbbentem ró, hogy en­nek a kis Magyarországnak a germán és szláv környe­zetbe ékelődött kis szigetnek a kultúráját beárnyékolják a nagy szomszédok. Sőt azt is tapasztaltam — mivel nagyon sok magyar származású ba­rátom van —, hogy azok a magyarok, akik 56-ban jöt­tek Amerikába, azt a képet őrzik maguknak Magyaror­szágról amit otthagytak és a második, valamint harma­dik generáció pedig már nagyon keveset tud a ma­gyar kultúráról, sokan a nyel­vet sem tudják.- Körülbelül ebben az időben volt, hogy Kontra Miklós magyar egyetemi ta­nár vendégként tanított a bloomingtoni egyetemen. Fel­keresett, hogy segítsek neki, mert tanulmányt készül írni az Amerikában élő magya­rokról. Adatokat gyűjtött a megőrzött szokásokról, az életút.alakulásokról stb. Ak­kor vetettem fel neki a könyv gondolatát, azt, hogy én szí­vesen csinálnék egy ilyet az amerikai gyerekek szá­mára. Ezután elintézett ne­kem egy 9 hónapos ösztön­díjat itt Magyarországon, s itt készítettem el a könyvet Radnai Zsófia segítségével. A könyvet a Püski Kiadó ad­ta ki.- Nézd — mondja kedve­sen — mulatságosan törve a nyelvünket — és büszkélked­ve mutatja a könyvet. S a könyv nagyszerű, állítom ezt így csak egy amerikai tudta megcsinálni, az ő szemével nézve emelt ki olyan dolgo­kat, amit mi talán nem tar­tottunk volna érdekesnek (pl. végigvezéti milyen sok más jelentésű szót lehet alkotni módosulásokkal a magyar alapszóból: magyar, magya­rok, magyarság, magyaros). A gyerekek sok-sok színes képpel illusztrálva megtanul­ják ebből a könyvből, hogy kik a magyarok, hová tarto­zik ez a nyelv, megismerked­nek az ország földrajzával, a történelmével (persze csak nagy vonalakban), szoká­sokkal. Sok-sok gyermekvers szerepel benne, népi mon- dókák, közmondások. Mindez először két nyelven, a könyv vége felé csak magyarul, feltételezve, hogy addigra már érteni fogják. (Angolul tanuló magyar gyermekeknek is érdekes lenne ez a könyv.) Ruth elmondta, elsősorban magyar származású csalá­dok gyermekei számára ké­szítették, de ajánlani fogják mindenkinek, aki meg akar­ja ismerni Magyarországot. Hiszen — mint mondta — az emberek ha ismerik egymást, békében akarnak élni egy­mással. Ha ismerik egy nép­nek a történetét — pl. azt, hogy a magyaroknak miért fontos a romániai politika alakulása, mit jelent a ma­gyarok számára a nemzeti­ségi kérdés - akkor a segít­ség is célzottabb, hatéko­nyabb lehet. S. Zs. Naponta kilincselnek a vállalkozók A Nádor nem jut Pcmnónia-sorsra A pápa-látogatásig valaminek történnie kell taq ..-.j »r ..... K eletről Nyugaton Régi jó értékeink Dr. Katz a magyarországi változásokról Patinás szállodánk és kávé­házunk Pécs főterén nagyon hiányzik: 1988 közepén-végén zárta be kapuit, de úgy tű­nik, mintha „évtizede" kattant volna a zárban a kulcs. Nádor és Pécs - összetartozó fogal­mak. Nem beszélve arról, hogy a város főterén e komor, üre­sen álló épület emlékeztet bennünket a jó öreg Pannó- niá-ra - ma Palatínus -, mely annak idején generációs felújí­tási időt élt meg. Vajon erre a sorsra jut-e a Nádor is? Minderről természetesen nem a Kávéházban beszélgettem Vargha Csabával, a Hungar­hotels pécsi igazgatójával, bár megtehettem ' volna, hiszen ideiglenesen képtárrá - be­mutatóteremmé vált. Mondtam is: ebben a politikától hangos években éppen eredeti funk­ciója hiányzik nagyon: a törzsasztalok, s körötte a po­litikacsinálás. (No nem 1956 tele, amikor a szovjet város- parancsnok itt ütött tanyát!) Vargha Csaba szerint már régen dolgoznának a Nádor­ban a kőművesek, ha nem csap be a Hungarhotels Rt- botrány. Hiszen, ha a svédek­kel kötött megállapodás nyo­mán a jelentős adósságállo­mányú cég megkapja azt a plusz tőkét, amiből az orszá­gos szállodalánc itt is, ott is megkezdhetné égető beruhá­zásait, felújítási-tatarozási munkáit. Pécsett már a kivi­telezővel is tárgyaltak, rész­letekig menő bejáráson, ajtó­ról ajtóra megvitatták, hogyan szépülhet meg a szálloda, a kávéház, a nagy étterem, a söröző, a Vadász-terem. Tar­tott a remény 1989 végéig - 100 millióba került volna a Nádor-komplexum rendbetéte­le —, de az Rt.-t a törvény keze semmissé tette. A vezérigazgató lemondott, készül a cég vagyonleltára, s kezdődik elölről minden, s most már az állami vagyon­ügynökség és a törvény sze­me előtt egy új Rt. tető alá hozása. S addig pénz hiányá­ban csend van a Nádor körül is. Igaz: osztrák, svájci, iz­raeli üzletemberek egymásnak adják a kilincset Vargha Csa­bánál, ugrásra készen, hogy beszálljanak a Nádor-rekon­strukcióba. Mindez biztató, s hozzá az ezen alapuló ígéret is: a Nádor nem jut az egy­kori áldásos emlékű öreg Pannónia sorsára, mely közel 10 esztendeig — vajon jól em- lékszem-e? - ott árválkodott, mint kísértetház a Kossuth La­jos utcában. A rekonstrukció jól előké­szített: hiszen a két szálloda - a Nádor és a Palatínus— Pannónia — már eredendően közös szálloda lett volna, s így előre megépült az az infrastruktúra, ami a Nádor­hoz kell. A Palatínus energia- központja - hőközpont, víz- gázkapacitás, elektromos köz­pont - már úgy terveződön, s épült, hogy a Nádort ellát­hassa. Ezért relatíve olcsó a felújítás. Másrészt a városi tanáccsal is egyeztettek már: a FÉK mögötti kertek dzsun­gelében üzemi utat vágnak - amolyan szerviz-útvonalat, mely később a szállodavendégek számára a két szálloda meg­közelítésének áldatlan gondját is megoldja -, s mihelyt meg­kezdi a Hungarhotels a re­konstrukciót, e szanálás is be­indul, a pénz, 30 millió forint megvan rá. (Később parkoló­ház is épülhet e kihasított belső területen!) A kérdés most már csak az: mikor startolhat patinás Ná­dorunk rendbetétele? Vargha Csaba szerint minden remény megvon arra, hogy legkésőbb idén ősszel, . s ki kell izzadni az eredeti tervet: legkésőbb 1991-ben, a pápa pécsi láto­gatásának idejére a több egy­ségből álló létesítményből va­lamit átadni. Biztató jel ke­vés, mégis reménykedjünk. Legkésőbb 1992-re jó lenne ismét törzsvendégeket látni a Kávéház asztalai körül . . . A pécsi belváros lakóihoz is egyre közelebb kerülnek az égi csatornák. Bár sokan két­kedve fogadták annak idején o hírt, vajon hogy építik ki a kábeleket a szűk utcákban, a nagy forgalomban, a Konzum Telekábel Kft. mára bizo­nyított: a Szabadság és a Surányi út között több mint ezer lakásba vitték a kábelt, szolgáltatják a műholdas adá­sokat, és az előbbinél jobb minőségben a magyar prog­ramokat. Lám a munkából az utcá­kon szinte nem látszik sem­mi. Az ok a postával kiala­kított jó együttműködés, mert ahol lehet, a már meglévő postai kábelekhez csatlakoz­nak, néhány helyen látható csak az úttest felett átívelő huzal. Ami újabban baj, ahogy a szakember fogalmaz „a túlzott tulajdonosi érzü­let”, találkoznak olyan ház- tulajdonossal, aki nem enge­di továbbvinni a tetőtérben a kábelt. Előfordult, maga él­Azt azért nem lehet tagadni, hogy az embereket mindig is érdekli, ki milyen véleménnyel van róla. Hogy. ne lenne ez így egy ország esetében is, melynek óvatos állampolgárai régebben csak titokban és éj­szaka, de azért addig tekerték az állomáskereső gombját a világvevő rádión, míg végre recsegve, el-elhalkulva, de fel­hangzott valamelyik „átkos" nyugati adó, melynek műsorá­ból gyakran előbb lehetett in­formációkat szerezni a hazai változásokról, mint itthon. Az utóbbi időszak történelemfor­máló változásai Kelet- és Kö- zép-Európában természetesen nem maradtak visszhang nél­kül nyugaton sem. Stanley Katzot, az Amerikai Tudomá­nyos Társaságok Tanácsának elnökét, aki a héten tudóstór- saival Pécsett éppen a térség politikai-társadalmi átalakulá­sáról tartott nemzetközi konfe­rencián vett részt, arról kér­deztem, milyennek találja a rólunk kialakult képet hazájá­ban. vezte a szolgáltatást, ahhoz nem járult hozzá, hogy a „birtokán" vigyék tovább. így aztán néhol nagy kunkorokat ír le a kábel, holott halad­hatna egyenesebb vonalon is. A nagy gond csak az, hogy véges a kábel hajlíthatásága, sérül a fogott jel minősége, a műsor élvezhetősége. Elkészült egyébként a Kon- zumot és a Surányi utat ösz- szekötő gerincvezeték - két héten belül él, és a Surányi úti ideiglenes állomást lete­lepíthetik Harkányba, amely ott alapja lesz a település el­látásának. A pécsi belváros­ban most a Sallai, a Geisler Eta és a Perczel utcában, a Magaslati úton és a Március 21. téren dolgoznak, rövidesen következik a Mátyás király, a Zrínyi, a Váradi Antal, a Leonardo da Vinci és a Janus Pannonius utca. A Széchenyi tér keleti oldalán lévő utcák­ban ismét érdeklődő lapokon mérik fel az igényeket, hiszen ez az alapja - a műszáki le­— Nagyon nagy izgalommal figyelik Magayrországot nálunk - mondta. - Az emberek opti­misták a kelet-európai esemé­nyek megítélésében. Szeretnénk többet tudni a most zajló fo­lyamatokról, bár a lengyel és a magyar helyzet meglehető­sen ismert nálunk. Igaz, olyan gyorsan követik most egymást a történések, hogy csak a na­pilapokból értesülhetünk a leg­újabb fejleményekről. Érdekes, hogy a térségben visszatérés tapasztalható a régi, hagyomá­nyos jó értékekhez, az alkot­mányozás folyamatában is ezt láthatjuk. Ez a konzervatív for­radalom Magyarországon is érezteti hatását, és a jelző semmiképpen sem pejoratív ér­telmű! Magyarország most nép­szerű, mert itt léptek ró első­ként a demokratikus átalaku­láshoz vezető útra. — Mi lenne a kővetkező lé­pés? — Gyakran elfeledkezünk ró­la, pedig nem szabad: nem­csak a politikai, hanem a gaz­dasági életben is kikerülhetet­hetőség mellett, ami már adott — a szolgáltatás beve­zetésének. A Konzum Telekábel Kft. árai 3,5—12,5 ezer forint kö­zött mozognak, attól függően például, hogy az épület belső hálózattal rendelkezik-e. A kisnyugdíjasoknak kedvezmé­nyes árakat, és kamatmentes hitelt ajánlanak. A kábelükön 9 tv- és 6 rá­diócsatornát szolgáltatnak. A kilencedik csatornájuk televí­ziós újság TELINFO néven: közérdekű telefonszámokat, kempinghíreket, fontos közle­ményeket, reklámokat olvas­hat a tv-néző. Jól szerepelt már a romániai forradalom idején, decemberben, amikor a pécsiek — legalábbis húsz­ezer otthonban — informálód­hattak, hol várják a segítsé­get. A HIRGÉP és a Konzum Telekábel Kft. együttműködé­se révén ugyanis ez a ícépúj- ság olvasható Kertvárosban is. G. M. len az átalakulás. A politikai lépés mindig könnyebb, de az igazi nagy nyomást a gazda ság megreformálása jelenti. Az igen elmaradt gazdaságot pi­acgazdasággá változtatni nem könnyű, sok fájdalommal jár, kérdés, lesz-e az embereknek türelmük ezt a következő ne héz tíz évet átvészelni. Súlyos következménnyel járhat, ha Magyarországnak nem sikerül bekerülnie az Európai Gazda- sóqí Közösséqbe, vagy egy an­nál méq átfoqóbb qazdasóqi szerveződésbe. Meg kell mon­dani, hogy erre Csehszlovákiá­nak, Magyarországnak, Kelet Németországnak oéldául iobb esélyei vonnak, mint Romániá­nak vaqy Bulqóriónak. — Véleménye szerint milyerr veszélyes pontokkal kell szá­molnunk az átalakulási folya­matban? Mit lesz jó elkerül­ni?- Ez előre nem látható. Az biztos, hogy komoly veszélyt, jelent, ha a piacgazdaság nem lesz működőképes. De az lehet az is, ha az erős Szovjetunió alkotóelemeire hullik szét. En­nek hatása kiszámíthatatlan. Másrészről viszont arra azért érdemes odafigyelni, hogy a szocialista rendszerben kimun­kált jó értékek maradjanak meg, nem szabad semmilyen nyugati modellt automatikusah, rosszul lemásolni. Mi, akik ott élünk, a tőkés fejlődés árny­oldalait is látjuk.- Sokat beszélnek manap­ság arról, hogy a nyugati de­mokráciák állampolgárai gon­dolkodásmódjukat tekintve is mások, szabadabbak, sikerre összpontositók. Mi erről az ön véleménye? — Én derűlátó vagyok. Ma­gyarország soha nem volt iga­zán keleti ország, mindig kö­zelebb állt a nyugathoz. Ho egy pór évig sikeresen tud működni a liberális demokrá­cia, várható, hogy az emberek mentalitása is megváltozik . . . És ezt már nemcsak remélni kell, hanem akarni is . . . Hodnik I. Kozma Ferenc TELINFO — helyi tv-újság Égi csatornák a pécsi belvárosban

Next

/
Oldalképek
Tartalom