Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-24 / 81. szám

Elet es Halai a komputerből Álomjáték, álomvilág (Folytatás az 1. oldalról) Az alig néhány évtizede használt technika valóságos forradalmat idézett elő az élet szinte minden területén, és ma jogot kér arra is, hogy elfoglalja helyét a mű­vészeti ágak sorában. Geller B. István képzőművész a két évvel ezelőtti, bécsi, kompu­ter-animációs szemle anya­gának Művészetek Háza- beli vetítése során a számí­tógép és a vizuális művé­szeti műfajok kapcsolatáról is beszélt. Az alig húszéves komputer-animáció túl van már a gyermekkorán, de a fejlődés sebessége azóta is elképesztő. — A hetvenes évek elején nálunk még hadiüzemnek minősítették azokat a helye­ket, ahol hozzá lehetett fér­ni a számítógépes animáció­hoz kellő nagy teljesítményű géphez - mondta —, de ma már, a PC-k korában egy jobb komputerrel otthon is meg lehet tervezni, pl. egy lakást vagy lehet kísérletezni az animációs műfajjal. Ez a technika végig tökéleteset nyújt, az emberi hibalehető­ségek kiesnek, a határai végtelenek. Minden gyor­sabb vele, ezért használják szívesen többek között a rajzfilmkészítésben is. De például John Halasnak már a hetvenes években elkészült egy tisztán számítógépen alapuló rajzfilmje, és a so­kak által ismert Csillagok háborúja című filmben is hosszú részletek születtek így. Az alkotóművészek aztán egy­re több trükköt találtak és találnak ki, kutatják a lehe­tőségeket, Így ma már az egy évvel ezelőtti eredmé­nyek is elavultak. Látni kell, hogy a számítógépes művé­szet teret kér. Az így létre­hozott világ egyszerűen szebb, mint a valóság . . . A komputer-animáció se­gítségével egy különös, új művészeti ág fejlődésének vagyunk tanúi, mely képes a határtalan alkotó fantázia kiterjesztésére. A legújabb amerikai kísérletek alapján például lehetséges olyan film készítése is, melyben a néző, speciális adatkesztyű­vel, ruhával és videószem­üveggel minden további nél­kül sétát tehet egy egykor volt vagy éppen sohasem lé­tezett képzeletbeli világ ut­cáin, beléphet egy ismeret­len házba, egy nem létező könyvtárban ’ nem létező könyvekben lapozgathat, de egy megfelelő programmal bármilyen filmben cselekvő hőssé válhat, aki maga is beleszólhat az események alakulásába. Azok, akik egy ilyen vásárolt látszatvilágban tesznek kirándulásokat, olyan élményekhez jutnak, amihez a való életben soha. Ebben a mesterséges, bár saját világban azonban könnyen előfordulhat, hogy idővel az ember nem tud vagy nem akar különbséget tenni a valóság és az illú­zió között. De ez nem a gép hibája, ráadásul e jelenség nem a számitógépekkel, ha­nem az emberiséggel egy­idős . . . Hodnik I. Megrendelheti álmai fürdőszobáját is - ha van pénze Enzian Transport Hogy mik vannak. Az em­ber - aki az elmúlt évtizedek körülményesen nehézkes és ér­telmetlen kotlátokkal teli gazdasági mechanizmusához szokott - csak kapkodja a fe­jét. Persze, azt is mondjuk, hogy végre, hogy hála isten­nek, hogy lám, ha csak egy kicsit is zöld utat kaphat a józan kezdeményezőkészség, a rátermettség, abból milyen jó dolgok születhetnek. Egy keszthelyi fiatalember még a 80-as évek elején egy építő gmk.-t alakított. Ez a gmk. szépen fejlődött, gyara­podott, s a képződött nyere­ségből fejlesztettek. El­határozták, az építés mellett szállítást is vállalnak, vettek három használt kamiont. Elő­ször belföldi szállításokra gon­doltak, ám egyre több külke­reskedelmi cég jelezte, igény lenne gyors, rugalmas, kis té­telekre is vállalkozó szállítók­ra nyugatra is. így megjelen­tek a keszthelyi kamionok a nyugati, leginkább olaszorszá­gi autóutakon is. Amikor mór jól beindult az üzlet, tovább fejlesztették a szállítási kapacitást, s az el­múlt év őszén megalakították az Enzian Transport Szállítási Kft.-t. Jelenleg 14 darab 24 tonnás kamionnal rendelkez­nek, amit az idén bővíteni szeretnének 10 darab nyugati típusú kamionncl. Kél hete ugyanis magyar—nyugatnémet vegyesvállalattá alakultak. A nyugatnémet partner szállítási megrendeléseket biz­tosit, ám a kft. vezetői — méq o vegyesvállalattá alakulása előtt — azon kezdték törni a fejüket, ha ilyen jó üzlet a kül'kereskedés, hogy abból nagy kereskedelmi cégek megélnek, akkor miért ne köthetnének üzleteket ők is, ha már szál­lítanak. Még a tavalyi év vé­gén megszerezték a külkeres­kedelmi jogot és olasz fagy­álló és kopásálló padló- és falburkoló lapokat, vala­mint fürdőszoba-berendezése­ket gyártó cégekkel kötöttek üzleteket. Jelenleg a magyar- országi igények felmérése fo­lyik. Rövidesen az Enzian Kft. Pécsett is nyit irodát, ahol a burkolólapokból mintakollek­ció, a fürdőszoba-berendezé­sekből pedig színes prospek­tusok állnak majd az érdek­lődők rendelkezésére. (A kínálat — már ami a fürdőszobákat illeti - lélegzet­elállító. Csodaszép zuhanyozó­fülkék, vízmasszázst is produ­káló fürdőkádak a legkülön­bözőbb alakban, színben, mé­retben. Nem tudom, lesz-e ke­resőképes kínálat erre. Am ha valakinek van pénze, semmi sem lehetetlen, csak meg kell rendelni álmai fürdőszobáját, s a cég rendelkezésre áll.) Ezenkívül mást is szívesen forgalmaznak, például telefo­nokat, parabolaantennákat, személygépkocsikat — igény és megrendelés szerint. Előnyük, hogy saját szállító kocsijaikkal közvetlenül a gyártótól hozzák a termékeket, így olcsóbbak is tudnak lenni. Mint mondták, minden raj­tuk múlik. Nincs a hátuk mö­gött a különböző ,,impexek" hierarchikus rendszere, nincs az, hogy az megy külföldre, aki a főnök ióbarótja. Jó üz­leteket kell kötni, megbízható, korrekt partnernek kell lenni. S. Zs. ...........................................—..............................."»""IIIIIIUIHIIII" —• ..................*...............................1 1 1 111 IIMW M illiós panamák a Duna mentén Újabb hnllámok a bajai botrányban (Folytatás az I. oldalról) Nem véletlenül vezet orszá­gosan is a halászlé fogyasz­tásban Baja és vonzáskörzete, mert ez egyben jelzi: a víz­imádat nem ismer határokat ebben a térségben. Nos, ez a határtalanság volt a jel­lemző az elmúlt évtizedekben a vízpart mindkét oldalán. Az alap: a társadalmi összefonó­dások véget nem érő lánco­lata, amelynek alapján igye­keztek a Duna szebbnél-szebb részein valamilyen módon te­lekre szert tenni. Hiszen az alapellentmondás itt kezdő­dött, hogy minimális lehető­ség nyílott a tulajdonjog megvásárlására és az igények messze meghaladták a korlá­tozott számú lehetőségeket. Ám egy közepes képességű jogász is hamar rájött arra, hogy az eladás helyett a bérleti rendszer kialakítása megmenthet - pontosabban felépíthet egy új „rendszert". Ezzel kialakult a kéz kezet mos akció, mert oki bérletet ad (mintha legalább is tu­lajdont osztana!), az mástól másban is elvárt és kapott segítséget a magán- és köz­életéhez. A bomba nem volt időzítve de robbant a héten Baján ahol a Városvédő Egyesület a Magyar Hidrológiai Társa ság Bács-Kiskun Megyei Te rületi Szervezete és a helyi Idegenforgalmi Hivatal szerve­.zett fórumot a Sugovica Ho­telben. A cím már önmagá­ért beszélt: „A Baja-környéki vizek ökológiája és idegen­forgalmi jelentőségük". A mintegy félszáz szakember több mint 200 percen keresz­tül tálalta a helyi intézmé­nyek közötti érdekellentétek igazi okait. A vízügyi igazgatóság ille­tékesétől elhangzott például, az is, hogy az elmúlt évtize­dekben az árvízvédelem cí­mén történt part- és meder­szabályozás egyenes következ­ménye volt a dunai árterek eliszaposodása, ami mára mór a kiszáradás veszélyével fe­nyeget. Ezt megerősítették a jelen lévő biológusok és or­nitológusok, mondván: a mes­terséges beavatkozás a Ge- mencben is már jelentős nem­zeti károkat okoztak a nö­vény- és állatvilágban és fennáll a kipusztulás veszélye több egyednél. Az 1977-<ben kialakított Gemenci Tájvédel­mi Körzet létrehozásában el­évülhetetlen „érdemei” van­nak a néhai dr. Gajdócsi Ist­vánnak, Baja volt országgyű­lési képviselőjének, aki egy tanácsi értekezleten saját ma­ga is hibás döntésnek minő­sítette — utólag! — az első­sorban kormány-vadászterület­ként felhasznált térség ilyen átalakítását, a természetbe történő mesterséges beavat­Radio mellett... A levélre — ha már a cí­memre érkezett — végül is válaszolok, bár sok kedvem nincs hozzá, már csak azért sem, mert a küldemény — tartalmát illetően - eléggé szennyes. Mindenesetre el­képesztő gyűlöletre vall — és milyen jellemre? — ha valaki képes egy tenyérnyi levelezőlapra ennyi szidal­mat felhordani. Mellesleg, ámulatba ejt a szorgalma, hogy képes belefogni az írásba, pedig írni — mint ahogy bármi más munkát végezni - nem éppen könnyű dolog, még akkor sem, ha az embernek ked­ve - ez utóbbi esetben fel­fűtött indulata is — van hozzá. A szerző persze tud­ja, hogy levelének hangja párját ritkítóan útszéli, nyil­ván azért — természetesen nevét nem írta alá. Pe­dig jobb lett volna, ha tisz­tességesen, emberi hangon közli véleményét múlt va­sárnapi cikkemről, hiszen végre mindenről nyíltan és szabadon lehet manapság beszélni, megnyilatkozni és akkor nem kellett volna a névtelenség mögé bújnia. Nem lett volna rá oka. Ezúttal az olvasókra bí­zom, döntsék el ők, milyen ember lehet az, aki egy le­velezőlapon ilyen jelzőket használ személyemmel kap­csolatosan : -,,... borgőzös képű . . . bértollnok . . . tár­sadalom söpredéke . . . ocs- mány . .. hazug ... ga- nyé . . . szemét. . . stb. E jelzőket azzal érdemeltem ki, hogy múlt vasárnap megírtam a hajdani csend­őrséggel kapcsolatos ta­pasztalati véleményemet, de ezt is csak azért, mert po­litikai közéletünkben — stíj- nos - a csendőrség -mint intézmény — felállítása szó­ba került. Azt is a szemem­re vetette, hogy miért nem írok a ...........tömeggyilkos óvásokról?!" Nos, erről az intézményről az utóbbi években — évtizedekben! — hallatlanul sok Írás megje­lent már a hazai sajtóban és a „téma” nem merül ki a jövőben sem. De hogy felvilágosítsam, az „óvó” — személyemet érintő — tény­gas szintű bizottsági ta­nácskozáson került szóba az intézmény visszaállítása, legalábbis sikertelen óhaj­ként. Ám . . . hogy pontos le­gyek, nemcsak magas szin­ten, hanem a levél szerző­jének szintjén is akad, aki a csendőrség védelmére kel. Ezt írja egyhelyütt levelé­ben: Mocskolja a csendőrséget, aki k (?) ma­lfalasz kedéséről is mesélhetnék, bár nem volt nagy hord­erejű éppenséggel: a két eset közül az egyik, kita- pinthatóan saját bőrömön volt tapasztalható, a másik - bántalmazás nélkül — de erkölcsileg tett lehetetlenné. Erről most szólok — nyilvá­noson — először, meg utol­jára is. Engem a múlt egy­re kevésbé érdekel, annál inkább a jövő. A csendőr­séget is csupán azért hoz­tam szóba, mert — mint már említettem — egy ma­gyar parasztgyerekekből verbuválódtak a rend és törvényesség biztosítására! Mintha nem tudná, hogy 'manapság is a bűnözők te­kintélyes részét cigányok al­kotják . . . !" Hogy a cigány és nem­cigány bűnözők aránya mi­ként viszonylik lakosságunk létszámához, azt nem tu­dom, a statisztikát bizo­nyára a bűnüldözési és igazságügyi szervek ismer­hetik pontosan. De hát na­gyon embertelen magatar­tásra vall, ha valaki a ci­gányok megfélemlítésére óhajtja és védelmezi a csendőrséget. Tovább me­gyek: a német fasizmus a cigányok nagy részét is a gázkamrába küldte. A le­vélíró világképébe — nyil­ván — ez is belefér. De hát egyszerű a dolog: menjen ki falura és keresse meg azokat az idős parasztokat, akik koruknál fogva még is­merhették az áldott csend­őri ténykedéseket. Talál e köztük olyant, akivel meg oszthatja pártoló vélemé nyét? A levélíró azzal hogy azt írja, a ..........csend ő rség a magyar paraszt gyerekekből verbuváló dott..." a parasztságot sér ti meg. De sért másokat is Mert így irta alá a levelet .^Keresztény Munkás Egy let". Nem tudom, van-e ilyen szervezet. De a mocs kolódó levél szerzőjével aligha vállal közösséget a keresztény is, és a munkás is, akár egyletbe tömörülve kozását pártállami érdekek miatt. . . A Bajától délre lévő sze- remlei horgászok és a tanács is képviseltette magát a fó­rumon, mint kiderült, nem ok nélkül. A gemenci ártérből jo­gilag kitiltott horgászok már márciusban, egy korábbi fó­rumon is elmondták, hogy ha o közeljövőben nem lesz vál­tozás, okkor népi kezdemé­nyezést indítanak és jelképe­sen demonstrációt szervezve „visszafoglalják" a térséget! Tanácselnökük nemrégen helyszíni bejáráson volt, ahol kiderült például az is, hogy csak ott 39 víkendház épült engedély nélkül, ám ezeknek mindössze 4 (!) W. C. áll rendelkezésükre, s elképzelhe tő, mi jellemzi akkor az 52 hektáros területet. A bajaiak is csatlakoztak a panaszára­dathoz: a több száz (ezer?) víkendház többségénél nincs egészséges ivóvíz, W. C., szer­vezett hulladékelszállítás —te­hát tombol a balkanizmus az Európát szimbolizáló Duna partján, hiába Közép-Európa legnagyobb összefüggő mes­terséges ártere a Gemenc. Felmerült a halódó félben lévő Sugovica felfrissítése, eh­hez elképzelhető lenne a Ba ja déli részén lévő Deák Fe- renc-zsilip megnyitása és a szükséges mederkotrás. Ám ehhez sincs pénz, mert leg­alább 60 millióra rúgnának a költségek a mostani árakon Megoldásként szóbajött a közművek kiépítésének lehető sége - de kinek az adóján, pénzén, költségvetéséből? — és az azonnali építési mora tórium bevezetése a Duna mindkét partján. Mások sze­rint először el kell készíteni azokat a listákat, ahol a bér­lök személye szerepel — ez nagyban megkönnyítené a közelgő helyhatósági válasz­tások előtt a bajai polgárok tisztánlátását a „hiteles po­litikusok" kiválasztásában. (Er­re a jelenlévők közül többen elsápadtak és azonnal másra terelték a szót!) Ugyanakkor a helyben működő iskolák, igazgatóságok, vállalatok, ta­nács, körzeti felügyelőség jog- és érdekhatárai olyan távol állnak egymástól és annyira mélyek a társadalmi összefonódások, hogy egyesek szerint ezt csak egy térségi kinevezett kormánybiztos old hatná meg — vasszigorral és személyekre való tekintet nél­kül. Az elmúlt évtizedek legna­gyobb bajai botrányának — ehhez nem kell jósnak lenni! — lesz még folytatása, még­hozzá nem is kell túl sok viz- nek lefolyni a Dunán ad­dig . . . Kovács Zoltán vasamapi 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom