Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-23 / 80. szám

1990. június 23., szombat űj Dunántúlt napló 3 Soha nem éreztem magam ilyen borzalmasan: kiszálltunk a liftből, elindultam, és a lá­bam alatt repedeztek, inogtak a mozaiklapok. Leírhatatlan volt, mint egy hajón széde- legve, csakhogy egy épület he­tedik emeletén jártam, és megmutatták, hogy a mozaik­lapok mentén illeszkedik az óriás ház tartópillére, amely a rendkívüli feszültségtől dolgo­zik, mozog. A liftben lefelé ki- alvatlan szemű, riadt idős em­berekkel találkoztam, összeros- kadva lapultak a lift falához. Olyan fényképeket mutattak - ma már olvasóinknak is könnyebb szívvel adjuk tovább —, amelyektől eláll az ember szava: egy huszonötemeletes ház tartópilléreiben a törésig korrodált a vashuzal, és eb­ben a házban egy falunyi em­ber .. . Semmihez sem volt hason­lítható a házban élők helyze­te. Hónapokra, szinte lebénul­tam, még akkor is, amikor megnyugtató volt a hír, hogy az elhatározott időre, március 21-re rendre mindenkit kiköl­töztettek. Azt viszont nagyon jó ki­mondani, erről győztek meg a lakóktól jött köszönő sorok, hogy a városi tanács és az ingatlankezelő vállalat ebben a rendkívüli helyzetben jól vizsgázott: képesek voltak erre a rendkívüli feladatra kon­centrálni és szervezetten meg­oldani a feladatot. Száztíz- millió ment el a költségekre, ez sok pénz, de el kellett költeni a bajba jutottakért. És milyen jó, hogy kényszer- helyzetben az emberek tudnak nagyon okosak és higgadtak lenni: ennek a háznak a lakói összefogtak, képviselőket vá­lasztottak, és mindenütt ott voltak, ahol a gondjukban kel­lett dönteni. Sikeres közös tett volt. * Rabb Péter, a PIK műszaki igazgatója robbantotta a „magasház ügyet", amikor ta­valy az egyik nyolcadik szinti lakás szőnyegpadló-cseréjénél egy szakadt szálat talált az épület tartószerkezetében. Gya­nút fogott és statikus szakem­berekhez fordult. A dolgok in­nen már ismertek, december 21-én jött a budapesti Mű­szaki Egyetem vasbeton tan­székének telexe: három hó­napra vállalnak garanciát a házra. Az már a színfalak mö­götti történet, hogy mennyi megrovást, hitetlenkedést kel­lett elviselnie a rászakadt fe- lelősséq és feladatok közepet­te. Vállalta. Nagyon nehéz pontosan ér­zékeltetni a baj nagyságát, hi­szen szemmel láthatóan nem történt semmi, a huszonöteme­letes áll. Vannak olyan szak­mai vélemények is, fölösleges volt a költözködés. Talán az egyetemi tanszék professzorá­nak megjegyzése a legtalá­lóbb: a magasház nem élet- veszélyes, csak használhatat­lan. Rabb Péter tette hozzá, hoay ez az épület úgy visel­kedik, mint egy, üvegpohár, hordja a terheit, míg egyszer Á Műegyetem már 1983-baji beavatkozást javasolt A magasház tartópillérének egyik csomópontjában a feszitő vashuzalokat a törésig korrodálta a tömítőanyag összeroppan, és mindez előre­jelzés nélkül következik be. Ez a ház olyan tartalékokkal ren­delkezik, amik ez ideig állva hagyták. Bármily meglepő, a legutóbbi feltáró vizsgálatok alkalmával derült ki, hogy a fürdőszoba térelemek is bese­gítettek az épület tartásába. A jobb megértés érdekében Mischt Róbert, a Bázis vezér- igazgatója — meg kell jegyez­ni, hogy cége jogutódja az építő BÉV-nek, a vezérigazga­tó és jelenlegi munkatársainak zöme nem vett részt annak idején a munkában - adott magyarázatot arról, mitől és hogyan áll ez a magasház: — Köztudomású, hogy az IMS építési rendszer Jugoszlá­viából származik, ahol mint­egy 15 évvel korábban kezd­ték alkalmazni, és tudomásunk szerint eddig ott még nem merült fel hasonló korróziós probléma. Vállalatunk tehát nem feltalálója az építési el­járásnak, de valóban vannak szabadalmai az üzemben gyártott elemek gyártástech­nológiáját illetően, amelyek­nek semmi közük a korróziós problémákhoz. Műszaki bal­esetek mindig voltak és saj­nos lesznek is, a maqasház problémája is az, amit a tör­vény, az emberi tisztesség és szakmai hozzáértés alapján kell kezelni. A maqasház ter­vezése és éoitése kísérleti iel- leqael alkalmazott építési rendszer és eqyedi ügy. (Megkerestem a ház egyko­ri építésvezetőjét, hogy infor­mációt kérjek tőle az építke­zés körülményeiről, de elzár­kózott.) — Az eljárás lényege — mondta Mischl Róbert -, hogy a tartószerkezet üzemben elő­állított pillérekből és födémek­ből áll, amelyeket az építés­kor emelnek a végleges he-» lyükre és ott rögzitik. Ezt kö­vetően az épületet szintenként az építés ütemének megfelelő­en keresztben és hosszában nagyszilárdságú acélkábelek­kel összefeszítik, majd az acél­kábeleket betonnal veszik kö­rül. A pillérek és a födém­elemek csatlakozásánál gyor­san kötő nagyszilárdságú anyagot, PU pasztát használ­nak. A kötési idő utón a tá­maszokat el lehet távolítani és a szerkezetet a bevitt feszítő­erő stabilizálja. Mischl Róbert is aláhúzza, hogy az IMS épitési rendszer alkalmazása a hazai átlagos munkakultúránál magasabb színvonalú, igényesebb szelle­mi és fizikai munkát igényel, amelynek hiánya mérhetetle­nül nagyobb károkat okozhat, mint a tradicionális építési el­járásoknál tapasztalható laza­ság. Ezt az építkezést annak idején ellenőrizte az UNIBER, az ÉMI, a műszaki egyetem és a jugoszláv IMS Intézet. Mára a házban végzett fel­táró vizsgálatok befejeződtek, az FTV után elvonultak a mű­szaki egyetem vasbeton tan­székének szakemberei is. A végleges szakvélemény novem­ber 15-re készül el, miköz­ben dolgoznak a megerősítés tervein, irányelvein. Először is az,_ amit tudha­tunk: a pillérek és a födémek csomópontjában nem megfele­lő minőségű a hézagkitöltő anyag. Van, ahol nem is ta­lálták meg (!). Az építésügyi ágazati műszaki előírások között az IMS-re vonatkozóan olva­som: csak ÉMI által megvizs­gált gyorskötö anyagot lehet alkalmazni, korróziót Okozót nem. Nos, nem tudni, hogy a Jugoszláviából importált PU pasztát megvizsgálta-e az ÉMI, mert a PIK hiába kérte a ház ideiqlenes használati- engedélyét, jelezték, van, de máig nem küldték meg, így azt sem tudni, hogy az előíró-, soknak megfelelően építkez­tek-e, mert az előírásokat sem kapták meg a hibafeltáró vizs­gálatokat végzők. Ami tény: a PU paszta úgy viselkedik, mint a sav, kimarja a fémet, erre utal kálciumklorid tartalma is. A „hibák" okainak vizsgá­lata a bíróság dolga lesz. A peres eljárás megindult, az első szakértői meghallgatást augusztus 29-re tűzték ki. Érez­hető a peres felek igen visz- szafogott magatartása, hiszen nem kevésről, több százmillió forintos kárról van szó. Mischl Róbert is arra figyel­meztet, a felelősség kérdéseit tisztázza a bíróság, a helyre- állításra kell koncentrálni. Említi, számára is meglepetés volt, amikor decemberben ke­rült a kezébe a BÉV megbízá­sából a Műegyetemen 1983- ban készült tanulmány, amely beavatkozást javasolt és a korróziós ’ veszély megelőzését tekintette időszerű feladatnak. (Hat évvel ezelőtt!) it Valóban, a megerősítésre, a ház megmentésére koncéntrál mindenki ma, és ebben — mint a vezérigazgató mondta - szakmai felelősség­érzetből részt vállal a Bázis is. A legfontosabb: a házat meg lehet menteni. Újra hasz­nálható lesz. (Rabb Péter sze­rint hatvan lakó szívesen visz- sza is költözne.) Négy cég, a Bázis, a székesfehérvári Álba Regia, a budapesti Habilitas Rt., és a MÁTRÁIN VEST pró­baszerelést végzett — az ötö­dik szintet megerősítették -, és az eredményeik biztatóak. Erre épülnek a műszaki egye­tem irányelvei is a megerősí­téshez: nem feszítőerővel, ha­nem hagyományos építőipari módszerrel, acélszerkezetekkel kell a pilléreket megtámaszta­ni, a homlokzati elemeket pe­dig függönyfal-szerűen, szin­tenként szétválasztva beépíte­ni, hogy kiegyenlítsék a hö- mozqást. Mindezek ismeretében au­gusztus elején pályázatot ír­nak ki a vállalkozóknak az épület tartószerkezetének meg­erősítésére. Ha ez kész, sor kerül a belső felújításra. A műszaki meqoldás tehát adott, és képes biztonságosan erre a magyar építőipar — mondja Rabb Péter. A gazda­sági számítások azt mutat­ják, hogy a helyreállítás fele­annyiba kerül, mint a lebon­tás. Ezzel nem is foglalkoztak. Sőt, vannak olyan számítások is, miszerint a helyreállított épület a következő 36 éves élettartama alatt 11 milliárdos nyergséqet hoz, ha gazdasá­gosan hasznosítják. A Bázis januárban bejelen­tette vételi szándékát, de való­színű, hogy az önkormányzat­nak is lesznek a hasznosítás­sal kapcsolatos tervei. Az na­gyon biztos, hogy lakóház többé nem lesz . . . Gáldonyi Magdolna Például Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Adásszünet szeptemberig Úgy gondoljuk, illő Önök­nek bejelenteni: a Például ci- mű rovat hétfőtől szeptember elejéig szünetel. *Az ok: tavaly július 28. óta a Például — vasárnap kivéte­lével - mindennap megjelent. Rovatunkban ez idő alatt több mint ezer Írás jelent meg, s emellett az önök levélben megfogalmazott véleményének is igyekeztünk helyet biztosí­tani. Mivel a Például nem végle­gesen szűnik meg, nem is sze­retnénk most számvetést készí­teni. Az ítélkezés úgyis az Olvasó joga. Hogy tetszett-e önöknek, amit csináltunk (s szeptembertől folytatni fogunk) avagy sem, mindenki önmagá­ban dönti el. Ha lesznek Ol­vasóink között, akiknek a kö­vetkező két hónapban hiá­nyozni fog a Például, annak csak örülni tudunk. Emellett kérjük, fogadják el a szüne­teltetés indokaként: szükségünk van egy kis pihenésre, arra, hogy feltöltődjünk, s szeptem­bertől kipihenten próbáljuk új ra kielégíteni az Önök igé­nyeit. Köszönjük, hogy eddig velünk tartottak. Utcakeresztelő ötvenhét pécsi utcanevet kívánnak megváltoztatni különböző javaslatoknak megfelelően, adta hírül a tegnapi Új Dunántúli Napló. Mint az Írás végén is olvasható, az 57 névváltoztatási javaslat nem kevés. „S nagy kérdés a hogyan is. Vállaljuk-e egyszerre az egészet, minden vonzatával együtt, vagy hosszú évekig együttéljünk a változtatásokkal?” - teszi fel a kérdést a tudósító. Nos, a döntés természetesen a városatyákra (-anyákra) vár. jó előre szeretnénk azonban figyelmükbe ajánlani néhány apró­ságot. A váltás tízmilliókba kerül. Az utcatáblák lecserélése, az ú; térképek elkészítése, az iratok, okiratok átírása, mind-mind ki­adás. (Úgy tudjuk, a város büdzséje majdhogynem üres.) Ab­ban ugyan biztosak vagyunk, hogy (a jelenlegi hangulatnak megfelelően) a kommunistákról elnevezett utcák neveinek meg­változtatását senki nem fogja ellenezni, de az Aradi Vértanúk útjának Petrezselyem utcára való át(vissza)keresztelése egye­nesen agyrémnek tűnik. Hogy a Déryné utcát miért kell vissza­keresztelni Mária utcára - számunkra — az is talány . . . A tisztelt Uraknak és Hölgyeknek nem árt megfontolniuk dön­tésüket. Nehogy túl nagy kavarodást idézzenek elő. Az NDK-márka visszaváltása Az NDK-NSZK valutaunió következtében az NDK márka július 1-jétől nem használható fizetőeszközként. Az NDK-beli utazáshoz megvásárolt és fel nem használt NDK márka bankjegyek és a meghatározott címletű NDK márkára szóló utazási csekkek július 20-ig válthatók vissza forintra — az NDK márka június 30-i árfo­lyamán — a valutaeladó-he- lyeknél, kiviteli engedély alap­ján. Július 20. után a valuta- eladó-helyek NDK márka bankjegyet nem váltanak-6/isz- sza; az utazási csekkeket pe­dig csak beszedésre veszik át, utólagos forintelszámolásra. Az NDK márkában vezetett devizaszámlákra július 1-jétől már nem lehet befizetni. Az ilyen devizaszámlákon lévő kö­vetelések NSZK márkára való átváltásáról a döntés az ille­tékes német szervek hatásköré­be tartozik. Kedvező döntés hiányában az NDK márkában vezetett devizaszámlákon levő követelések a június 30-án ér­vényes árfolyamon vezethetők át más rubelelszámolású or szág törvényes pénznemére vagy e pénznemekre átváltha­tó forintban vezetett deviza­számlára. Mivel az NDK illetéke; bankjai csak a június 29-ig beérkező átutalásokat fogad­ják, a Magyar Nemzeti Bank azoknak a fizetési megbízások nak feldolgozását vállalja, amelyek június 25-én reggel 8 óráig az MNB devizaforgal­mi főosztályára beérkeznek. Moszkitók Levél a virágtolvajnak Jegyzet A dzsungelhasonlat találó volt: Csurka Istvánnak igazat kell adnom, a magyar parla­mentben előre kiszámíthatat­lan helyzetről támadva szúr­nak a mikroszkopikus moszki­tók és bosszantó állatkák: az önmérséklet látható jelei nél­kül. iró-politikusunk egyik na­pilapunk hasábjain kesergett jegyzetében. Én mindehhez hozzátenném: a moszkitók időnként sem nem támadnak, sem nem szúrnak - csak kel­letik magukat. Mint ahogyan azt két, külhoni vizeket is meg- iárt képviselőnk említette, hon­atyáink hozzászólási viszketeg- sége lassan az obstukció ha­tárát súrolja, röpködnek a té­mák — összefüggést az elem­ző időnként azért felfedezni vél —, de ember legyen a tal­pán, aki kiérti: miről is van szó? Eligazodásban a rend­kívüli ülésszak programelneve­zése adhatott kapaszkodót: tisztelt uraim, e héten az al­kotmány módosítása folyt. Nem tudom, mennyire figye­lik a tv-közvetítések okán a közvéleménykutató intézetek a parlamenti élő műsorokat, s állapítanak meg tetszési in­dexeket. Nekem valahogy bi­zonytalan a közérzetem, s időnként hajlok arra, hogy a politikacsinálás fátható menete a szórakoztató műsorok kate­góriájába illeszthető, s mint olyan, alkalmasint jó színvona­lú. Persze ehhez az is kell, hogy a dzsungeljárásban még gyakorlatlan kormánykoalíciót a konstruktívnak jóindufatból sem nevezhető ellenzék akkor és ott gáncsolja el, amikor és ahol csak tudja. •» Hát mit vártál, ha nem ezt? - kérdezi a másik énem. Vé­gül is ez így van rendjén, s csak azért csodálkozol rá. mert nem éltél meg koalíciós időket, s nem gyűjtöttél impressziókat többpárti rend­szerek parlamenti gyakorlatá­ból. Csakhogy - mondom -, a nép nevében nyilatkozó, ám karakán módon pártszempon­tokat képviselő képviselők előbb a munkával törődnének, s aztán önös érdekeikkel. Megtette ezt ha jól emlék­szem a pártállam legitimnek igazán nem nevezhető parla­mentje is, a társadalmi nyo­más hatására. S a helyett, hogy módszeresen bosszantják a 100 napos bizalmat sem igen élvező kormányzatot — s az azt megtestesítő jobb-jobb­középet mélyen tisztelt el­lenzékiek, tekintsenek ki néha, az ország érdekeire is. Szem­betűnő és elkeserítő dolgokat fognak tapasztalni társadal­munk mai állapotját figyelve. Mi több azt, hogy a rendszer- váltás nem zajlott le még a végeken, mint ahogyan a szé­lesfővárosunk közigazgatási határain belül sem. A halá­szok - Hej, halászok, halá­szok! — még jókat merítenek hálóikkal a zavaros vizekben a morálminimum alatt, miköz­ben a létminimum begyűjt újabb ezreket. Ma az időhúzás bűn. S még az se bánt, hogy cí­merünk sincs. De engedtessék meg, hogy a minden párton kívül rekedt földönjáró polgár jogán el­mondhassam: mást várok. (Mást várnék!?) Több felelős­séget. Mindenkitől, a nép ne­vében ágáló tisztelt képviselő urak. Bárhol is ülnek. Akár a kiskoalícióban, akár a nagy- koalícióban, akár az ellenzék­ben . . . Kozma Ferenc „Aki a virágot szereti, rossz ember ■ nem lehet" tartja a közmondás. Én mégsem hiszem, hogy jó ember aki az üzletünk elől ellopta azt az öt tuját, amit azért telepítettünk, hogy kör­nyezetünket szépítsük. És ami — mellesleg - ötezer forintba került a fa virágládával együtt. Én maximálisan tudom becsül­ni azt az embert, aki a családi háza kertjét vagy teraszát dí­szíteni szeretné, de ha már van háza és autója is, mert feltételezem, hogy van, — (mi­vel ezt máshogy nem tudta el­szállítani), talán mégsem ez a leghelyesebb módja a beszer­zésnek. Láttuk, más kollégák - elő­vigyázatosságból - hasonló értékeiket leláncoltá'k, mi úgy gondoltuk, hogy o külföldiek például ne lelóncolt virágot, díszfát lássanak. Gondolom ez az illető már eldicsekedet. a szomszédainak, hogy meny­nyit ad a környezetére. A szerzés módjával gondo­lom már kevésbé hencegett. Kérem a tisztelt olvasót, ha szomszédja házát, régi házát öt egyforma tujával látja szebbnek, tudassa velünk. Tel.: 33-289. Kónya Tiborné, Pécs. Cserfa u. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom