Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)
1990-06-20 / 77. szám
8 üj Dunántúlt napló 1990. június 20., szerda A „kóceráj" marad Az Ifjúsági Ház hangulatos presszója gyakran ad otthont játékos rendezvényeknek is A kisunoka boldogan táncol a színpadon, a nagypapa meghatódva nézi egy ideig, de aztán győz a megszokás, kimegy és rágyújt. A mosoly lehervad az arcáról, keserűen szívja a kapadohányt. „Ezt a kócerájt mikor adják már el?” - kérdezi visszafojtott indulattal. Szerencsére egyelőre nem fenyegeti ilyen veszély a „kó- cerájt”. Marad az Ifjúsági Ház, nincs értesülés róla, hogy bárki a megszüntetését fontolgatná. úgy tűnik, működhetnek tovább a műhelyek, tanfolyamok, klubok, galériák . . . — Tizenöt éve, amióta a ház létezik, igény von ránk, s amíg ezt az igényt ki tudjuk elégíteni, nincs mitől tartanunk - mondja Nagy Sándor igazgató. - Bármilyen lesz a kormányzat, foglalkoznia kell az ifjúsággal. Támogatásra nekünk is szükségünk lesz, éppen a sajátos közönség miatt, hiszen a fiatalok zsebéből nem tudunk, és nem is akarunk annyi pénzt kihúzni, amennyi valóban elég lenne a működésünkhöz. A mienk mindig adott közönség, akkor is, ha nem állandó, ha mindig jönnek új korosztályok. Ez és az a tevékenység, amellyel mi megpróbáljuk az igényeket felmérni, felkelteni és kielégíteni, garantálja a fennmaradást. A kinyitáshoz kell csak pénz, a működéshez majd mi megkeressük o feltételeket. mozi, indulnak tánc- és nyelvi táborok, nem zárnak be a klubok sem, de ezen túl is sokrétű a programajánlat . . . — Ne felejtsük óiért ki, hogy a műhelyek, stúdiók, kiállítások, filmklubok mellett helyet kap itt cipovásór, turkáló is. Hogy fér ez össze a kulturális irányú tevékeny!, éggel.- Lehetőség pénzszerzésre. Jó helyen van az intézmény, megfelelő helyiségeket, tereket tudunk biztosítani. Szempont, hogy ilyen módon is becsalogathassuk a közönséget, ha már eljönnek vásárolni, van rá esély, hogy itt lesznek a műsorokon is. Nem cserélünk el egyetlen programot sem vásár kedvéért, viszont a bérleti díjakból kapott összegeket nagyon jól fel tudjuk használni . . . — Mi von a sokáig kihaszná- latlonnok titulált Balokányliget- t«ir — Most végre sikerült elérni, hogy a nyolc-tíz nyári koncert mellett egész évben működjön. A Spartacussal kötött szerződésünk alapján éjszakai szórakozóhelyet hoznak ott létre, a kezelői jogot átadtuk, de biztosítják nekünk, hogy nyáron felléphessenek a meghívott együttesek. — Úgy tűnik, az ifjúsági Ház az egyetlen olyan hely Pécsett, ahol nem kell az ott dolgozóknak minden napot azzal kezdeni, vajon meg vannak-e számlálva a napjaik, vajon lesz-e még jövőre is munkahelyük, vajon nem fordulhat-e elő, hogy bármilyen váratlan fordulat lehetetlenné tesz* az intézmény működését. Máshol ez nincs egészen igy. Nagy a bizonytalanság, a megfeszített erejű, minden áron való bizonyítási kényszer . . . — Mihez kellenek ezek az ősz- szegek? Mit nyújt most a ház az idejáróknak? A nyári munkára is kiváncsi vagyok, a tapasztalat azt mutatja, itt iskolaszünetben is folyik az élet . . .- Év közben a diákok időbeosztásához alkalmazkodunk, nyáron viszont felerősödik a szórakoztató műsorok iránti érdeklődés. Ősztől tavaszig folyamatosan működik a vizuális műhely, a képzőművészeti szabadiskolo, a színdinamikai csoport, a kerámiaműhely, a diaporáma-csoport, az Yxilon filmstúdió. A ház vonószene- kara évek óta azoknak ad helyet, akik tanultak vagy tanulnak zenét, de nem ilyen jellegű pályán akarnak továbblépni. A Big Band, a “Pro-Vocal változó stábbal dolgozik, de rendszeresek a dzsessz-teaház rendezvényei. Van ifjúsági színjátszókörünk, ők a nyárra is készülnek :már egy produkcióval, volt dzsessz- balett-tanfolyam, nagy sikerű táncházakat tartott a Tanac délszláv néptáncegyüttes, fellépett az IH show-tónccso- port. Nyáron lesz információs szolgáltatás, minden hétfőn- Képtelen helyzetbe kerül az, akit ilyen önigazolásra szorítanak. A hozzáértő szakmai munka felismerhető, a közönségre alapozó munko is. Ha egy intézmény mindezt fel tudja mutatni, ha egyértelmű az, szükség van rá, keresik, akkor egy józan csoport, bármilyen helyi kormányzatban csak mellette dönthet. Amig viszont a kényszerek irányítanak minket, és nem mi próbálunk meg úrrá lenni rajtuk, elveszünk. Ezért is szükség lenne a házak közötti igazi együttműködésre, kialakulhatna valamiféle specializálódás, koordináció, különösen most, amikor tudjuk, hogy egyre inkább kiszorulunk a családi és az államkasszából is . . . . . és az emberek lemondanak arról, amiről tudnak. Az unoka még táncházba jár, de a felnőttek — pénzt keresnek. Hodnik I. Úgy tanultam annak idején, hogy a piac nem más, mint az eladó és a vevő találkozása. Nagyokat hümmögtem és egyetértettem a meghatározással. Azóta sok minden változott. Módosult az eladó szerepe, nem ugyanolyan a vevő sem, így szükségszerűen egész más a piac is. Legalábbis akkor, ha az úgynevezett kágéesté-piacról van szó. Legalábbis akkor, ha a külföldiek magyarországi árusítása csupán következmény. Következménye valaminek, amiről mindenkinek meg lehet a véleménye, de létezik. Következménye annak, hogy bár a vélemények különbözőek, a piac létezik. Ha a piac létezik, akkor nemcsak kedves hazánktól, jelenlegi lakhelyünkről van szó. Ha a piac létezik, akkor ez egész Európa ügye. Európáé, ahova tartozni szeretnénk, Európáé, amely csak egy elnevezés, absztrakció. Minden absztrakció mögött viszont van valami. A pécsi Búza téren is megtalálható minden, mi szem, szájnak ingere. Pintér Lilla felvételei Bozsik László Néhány konkrétum arról, hogy mely nemzet fiait és leányait nevezhetjük piacozók- nak. Néhány konkrét tény arról. hogy a határok feloldása vagy az ezzel a tendenciával szöges ellentétben álló, a jugoszláviai kormány által kitalált, 200 dolláros beváltási kötelezettség kitalálása, majd o csehszlovákoknak és később a magyaroknak, a magyarországiaknak való feloldása mi is tulajdonképpen. • ■ Mindenesetre nézzük először a pécsi Búza téri piacot. Ne mondjunk róla semmit, nézzünk körül. Fantasztikus a kínálat mindenből. Olcsó gyerekruhák, méregdrága zöldségek, olcsó rágok és drága lángosak. Két birodalom csatája. Az államilag irányított kereskedelem csatája, az államilag és törvény által tiltott kereskedelem viszonylagos megtűrtségének olcsóbb ároi- val. Senki sem lép közbe, hogy tiltson. Nem tiltja senki a szemérmetlenül gazdag magyar butik- és zöldségárakat, és senki sem szól azért, bármilyen törvényellenes is, hogy külföldiektől vegyünk, ők áruljanak. Magyarország, 1990. Interregnum, hatalomközi állapot, virag/ó piacokkal, békés sokféleséggel, az emberek egymás közti kapcsolatának soha meg nem magyarázható százlábúságóval, akkor is, ha tudjuk, a százlábúnak száz lába van, mégis lassúbb, mint egy tigris, a maga négy ló- bávol, ha jól számolom. A pécsi, Búza téri piac, gondolom, nyugodtan fogalmazhatok így: a szabadság egyik letéteményese. Szabadon árulhat itt mindenki. Szabadon vásárolhatunk. Tudjuk, hogy a piacokról csak közhelyet írhatunk, mégis néhány új tendenciára felhívnám a figyelmet: egyre több magyar állampolgár árul, elsősorban műszaki cikkeket. Egyre kevesebb a lengyel, egyre több a Romániából érkezett. Az embernek sokszor az volt az érzése, hogy a - pécsi, Búza téri, valamint a mohácsi kágéesté- piacon több romániai áru szerepel, mint Bukarest összes ruházati és népművészeti áruházában együttvéve. Az okok elemzése nem o mi feladatunk, annyit viszont megjegyeznénk, hogy a jugoszláviai 200 dolláros beváltási kötelezettség a magyarországi és a csehszlovákiai állampolgárokon kívül minden más kelet- európai országra vonatkozik. Mohácson egy szép szerdai napon tele a piactér és a környékbeli utca. Kiskacsák hangoskodnak darabonként 65-ért, kiscsibék csipognak 34- ért. Primőr zöldségek örülnek a népszerűségnek, bár ök is tudják, áruk hasonló a pécsi ts más baranyai kereskedők óraihoz. Talán az újburgonya húzhatja ki magát 20 forint körüli kilónyi árával. A tömeg mégis a hihetetlen méretű és árugazdagságú kágéesté-pia- con imbolyog. Romániai rendszámú autókból, autókon és autókról árulnak táskás szemű, mosolygós, java korabeli férfiak és nők. akiken szinte érezni a Duna-part illatát. A Duna több országon átszelve folyik, összeköt és szétválaszt, árad -és apad. Aki legalább egyszer járt már a mohácsi vagy a pécsi kelet-európai piacon, annak A mohácsi piac forgatagábn csendesen várják sorsukat a kiskacsák és kiscsibék talon lenne, az árak megól- lithatatlanur közelítenek a határ felé. Minden határ felé. Mi Jugoszlávia felé indulunk. Pélmonostor (Beli Ma- nastir) piaca csendes. Elsősorban zöldség és gyümölcs kelleti magát. Több az eladó, mint a vevő. Külföldiek itt csak akkor árulnak, ha nogypiac van, minden második hét véAz eszéki piacon már a sátrakat is elfoglalták a lengyel árusok kár beszélni az árukínálatról. A kiszolgáltatottságról sem illik szólni, mert kiszolgáltatottság nem létezik a piacon. Kiszolgáltatott az lenne, oki- nek nem veszik az áruját. Ezreseket számolgatnak az árusok, és közben minimum- bevételt könyvelhet el az állami ruházati kiskereskedelem. Szép és szabályozatlan az élet: az adminisztratív beavatkozás ma már amúgyis hatásgén. Régen jöttek magyar- országiak is, tudjuk meg alkalmi tanácsadóinktól, de mostanában őket sem látni. Elmaradnak a sajtok, eltűnnek a cementeszsákak és a fekete tojásszenek, fülük mögé rejtik a vajat is az emberek. Vagy a kispolcra. Eszék (Osijek) piaca hangosabb. Illetve élénkebb. A Magyarországról jövő laikus meglepődik, mert nem találja a hazánkból vitt árukat. Tágra nyílt szemmel böngészi viszont a 100 dináros sajtot az üres állami boltban. Van ideje végiggondolni, hogy manapság hat-hat és fél forint egy dinár, van ideje, hogy tapasztalja az üres vásárcsarnok előpolcai előtt bóklászva, hogy 70-80 dinár a felvágott, van belőle többféle, de valo- hogy inkább a piac felé vonzódnak az emberek Eszéken. A piacon 60 dinár egy kiló gomba, 30 a paradicsom, 20 körüli a narancs, 25 felé környékez a banán. Minden hihetetlenül drága a magyarnak. Alig-alig látunk honfitársakat. Inkább Jugoszláviában lakók magyar szavai ütik meg a fülünket. Ök mondják: 150 dinárért adnának ezer forintot vaqy fordítva akarjuk? Találkozunk lengyelekkel is az eszéki piacon, ugyanazt árulják, mint nálunk, csak itt ízléses asztalkákon, fedett részen tehetik mindezt. Forgalmuk nem túl nagy, de íqy is megérheti, mert egyre többen vannak. Napról napra. Az egész világot fel lehetne gyújtani az itt árusítandó öngyújtók lángjaival, egész Lengyel- országot fel lehetne ruházni csak az itt heverő ruhákkal, megoldódhatna vagy legalábbis enyhülhetne a kelet-európaiak autóalkatrész- és szerszámellátása, ha egy kupacba önthetnénk a látványt. A látvány lehangoló. Európa kupecnépe lesz valamiért a lengyel. Európa leskelödője a magyar. Európa fáradtszeműje a romániai. Európa utáltja az orosz, a litván, a lett. Európa mit tudom én micsodája, a mit tudom én melyik közép-európai náció. És eqyszercsak j; t ec> kedveskedő lány, öt nyelven ajánlkozott fel. Szépfiúnak hívott és nyugati pénznemben kérte a fizetségét t. . Elegem lett, menekültem a piacokról, menekültem a szabályozatlan sokféleségtől, menekültem a tűréshatár adta gondolatoktól, menekültem attól, hogy tovább részletezzem, mi minden lehetséges itt, a Balkán környékén. De a kágéesté-piacokra továbbra is kimegyek. Bársonyosnak tűnő, hamis zoknikat kaphotok olcsón magamnak és hozzátartozóimnak. Magyar horgászcsolit cseréjhetek Jugoszláviában magyar kártyára. Ha nem alkuszom, érdekes történeteket hallhatok a romániai demokráciáról, erdélyi eladóktól. Ha hunyorítok és mosolygok is hozzá sejtelmesen. Megérthetem, őszinték, nyitottak az emberek, mertoz üzlet az üzlet és valamennyire valamennyien rászorulunk. Kelet-Európa változik, o változás mindig összefügg a kereskedelemmel. Magyarország jelenleg is Kelet-Európa piaca. És mégsem történik semmi. Kimegyünk a kágéesté- piacra, alkuszunk egy pamut zoknira, és megnyugszunk. Nyugodjunk békével.
