Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-02 / 59. szám

Trianon előzményei és következményei

______üj Dunántúli napló_______________________________________________ 1990. június.2., szombat

e

El

adó határőringatlanok

A mohácsi határőrlaktanya egy részének átalakítása megkez dödött

Mi lesz a pécsi parancsnokság sorsa ?

. ‘k '

Hazánk legsötétebb napjai egyikeként vonult be történelmünkbe 1920. június 4-e. Ezen a napon írta alá Benárd Ágost népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd tárcanélküli miniszter az első világháború győztes hatalmainak trianoni békediktátumát, ami az 1921 :XXXIII. te. jelzőszámmal gyászkeretbe került az Országos Törvénytárba. Nem véletlenül! Hiszen a történelemben példátlan egy ország ilyetén megcsonkítása, erőforrásaitól való megfosztása, aminél csak egy rosszabb van: az ország „megszüntetése". Hét évtized telt el azóta. És micsoda hét évtized!

............ — - ■■ —........ * —

A

z eddigi elképzelések szerint a pécsi határőrkerületben 1994 végéig kell áttérni a hivatásos határőrizetre. Az őr. sökön, határátkelőkön és forgalomellenőrző pontokon csak hivatásos határőrökkel találkozhatnánk, ideértve az útlevélellenőrzést és a járőrszolgálatot is. Ennek keretében mintegy harmadára csökkenne az állomány létsráma. Ettől az időponttól kezdve sorkatona nem teljesítene szolgálatot a kerületben, azonban az átmeneti időszakban nélkülözhetetlen a munkájuk.

A megyében elsőként Mohácson hozzák létre a hivatásos határőrőrsöt.- Ivándárda és a Duna közti terület tartozik a mohácsi őrs parancsnok sághoz — tájékoztat Lovász József ezredes, a pécsi határőrkerület parancsnoka. - Az országos parancsnokság hozzájárulásával még az idén megvalósítjuk Mohács körzetében a hivatásos határőrizetet és for- galomelienőrzést. Ezáltal jelentősen csökken a szolgálatot teljesítő határőrök létszáma, illetve nélkülözhetővé válnak az ivándárdai, a majsi és a kölkedi őrsök épületei.- Mi lesz ezen építmények sorsa a későbbiekben?- A határőrség nem igényelt anyagi támogatást a kormányzattól a hivatásos határőrizetre történő átállással kapcsolatosan. Ezt a feladatot saját erőforrásainkból kell megvalósítanunk. Ezért a számunkra feleslegessé váló, jelenleg állami tulajdonban és a Belügyminisztérium kezelésében lévő épületeket, objektumokat, ingatlanaikat megpróbáljuk értékesíteni, illetve elcserélni. Elsősorban közű letekkel, önkormányzatokkal,

gazdaságokkal szeretnénk felvenni a kapcsolatot, mivel a magánszemélyek felé történő értékesítés egyelőre nem megoldott.- A hivatásos állomány létszámának emelkedésével több lakásra lesz szükségük a lövőben.- A mohácsi laktanya egyik szárnyát már felajánlottuk a dr. Marek József Mezőgazda- sági Szakközépiskolának kollégiumi hasznosítás céljából. Cserébe megkaptuk az iskola diákotthonát, amelyet évekkel ezelőtt egy lakóházból alakítottak át. Az épület felújítására szánt pénzből visszaalakítjuk az épületet eredeti funkciójának megfelelően. Ezáltal az új kollégium közvetlenül az iskola szomszédságába kerül, illetve a határőrség újabb 14 családot tud elhelyezni szolgálati lakásban.- Több elképzelést is hallani a városban a pécsi laktanya értékesítésével kapcsolatban.- A megyei földhivatal adatai szerint a pécsi laktanya területe állami tulajdon, jelenleg is a Belügyminisztérium kezelési jogában van. 1950—53 között épült a laktanya, amelyben ma a pécsi ha- tárőrkerülét parancsnoksága és a közvetlen, illetve kiszól* gáló alegységek kapták helyet. Tudomásom szerint ez a terület korábban nem volt beépítve. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mi lesz az épületek sorsa 1994 után. A kerületi parancsnokságnak valahol a későbbiekben is működnie kell. A teljes átállás után senki elől nem zárkózunk el az értékesítéssel kapcsolatos

együttműködést illetően. Elképzelhető, hogy egy szűkített területen működünk tovább és a többit felajánljuk a helyi önkormányzatnak, illetve a városi szervezeteknek.- Nem egyszer elhangzott különböző fórumokon, hogy a parancsnokság miért nem költözik le Siklósra?- Pécs légvonalban 30 kilométerre van a határtól, parancsnokságunk nagy területet fog közre a határ hozzánk tartozó (Baranya, Somogy) 200 kilométeres szakaszán. Ez a legideálisabb hely az irányítás számára. Az ellátás megszervezése, és a kapcsolattartás szempontjából is a megyeszékhely a legkedvezőbb. Egyébként más országokban is a több megyére kiterjedő szervek a régió legnagyobb városából irányítanak. A siklósi laktanya alkalmatlan erre a célra. A körmendi határőr kiképzőbázis megszűnésével Siklósra került a bevonuló újoncok egy része. Ezáltal mintegy 1000 sorkatonát kéllett el he - lyeznünk az eredetileg 700 fősre tervezett objektumban. Ide már lehetetlen további állományt beköltöztetni.

*

A felszabaduló határőrépítmények - irodák, raktárak, szállások - a legkülönbözőbb célokra felhasználhatók. Gazdasági épületeknek, telephelyeknek, sőt idegenforgalmi célokra is. Azonban egyvalami érthetetlen az értékesítést illetően: magánszemély miért Ciem vásárolhat az épületekből?

Hajdú Zsolt

Trianon a magyar nemzet akarata ellenére egy új országot kreált a Kárpát-medence közepén, indulatos szomszédoktól körülvetten. Az új országot meg kellett teremteni, ez kegyetlen szülési fájdalmakkal járt, amiről keveset beszéltünk. Sokkal többet arról, hogy irredenta jelmondatoktól volt hangos a haza — Nem! Nem! Soha! — Csonka-Magyarország nem ország / Egész-Magyarország mennyország -, s a nép kezdetben egyhangú, majd egyre halványuló eufóriája kísérte a hitleri kegyből volt országgyarapítást, az elszakított területek magyarlakta részeinek ideiglenes visszatértét, amit egykori uraink szűklátókörűségüktől vezérelve nem tudtak megőrizni. Az elmúlt 45 évben pedig úay éltünk e honban, mintha Trianon soha nem lett volna. Pedig Trianont 70 év óta egyfolytában nem tudjuk megemészteni. Túl sok körülötte a kérdőjel.

Ezekről beszélgettünk dr. Ormos Mária akadémikussal, a JPTE rektorával, akinek történészi kutatómunkája középpontjában éppen Trianon áll.

— Milyen előzményei voltak Trianonnak, mennyiben készítette azt elő a korábbi magyar nemzetiségi politika?

— A történelemben mindig meg lehet találni egy adott eseménynek az előzményeit. A mi esetünkben kétségkívül előzménynek tekinthetjük, hogy Magyarország soknemzetiségű állam volt, s hogy a nemzetiségek nem álltak ugyanolyan társadalmi, gazdasági színvonalon, mint a magyar lakosság. Ahhoz viszont, hogy egy ország szinte belepusztuljon a saját nemzetiségi problémájába, ahhoz vagy az szükséges, hogy ő maga vérig szekálja a nemzetiségeit, amelyek aztán lobbantást provokálnak (Magyarország esetében nem ez történt, amint ezt tényszerűen tudjuk) vagy pedig az szükséges, hogy az előbbi előzménytől függetlenül másmilyen, újszerű előzmények teremtődjenek meg. Tény viszont, hogy a nemzetiségek, amelyek korábbi törekvéseiket csak halkan vagy másként fogalmazták meg, az újonnan jelentkező alkalmat megragadták ezen törekvéseik érvényre juttatásáért. Mik voltak ezek a törekvések? A szlovák nyelvi, irodalmi mozgalom már a 19. szd. 20-as,

30-as éveitől kezdve megfigyelhető. Ugyanez elmondható a horvátokra, románokra, szlovénekre vonatkozóan

is. Elkezdtek tehát egy kulturális mozgást, szerették volna kifejleszteni kulturális identitásukat úgy, ahogy az abban az időben Európa-szerte általános volt. Szerettek volna több joghoz, jobb társadalmi presztízshez, megbecsüjtséghez jutni. Ez azonban távolról sem ment 1914-ig odáig, hogy Magyarországon egy nemzetiségi robbanástól lehetett volna tartani. Kitört azonban a háború. A monarchia mór előre látható háborús veresége volt az, ami alkalmat szolgáltatott arra, hogy itt olyan politikai tendenciák érlelődjenek, amelyek az elszakadás irányában hatnak.

— Az említett nemzetiségi törekvéseket a korabeli magyar uralkodóosztály gátolta vagy tűrte?

Nem kétséges, hogy bizonyos szűklátókörűség jellemezte a magyar uralkodóköröket. Például nem nagyon igyekeztek bevonni az ország gazdasági vérkeringésébe azokat c területeket, ahol zömmel nemzetiségek éltek. Azonban nem jellemezte ezt az országot egy végiggondoltan erőszakos magyarosító politika. Én azt gondolom, hogy a

korabeli magyar nemzetiségi politikának nem kellett volna szükségképpen Trianonhoz vezetnie. Nagyon fontos, hogy mi volt az az alkalom, ami a nemzetiségek számára megteremtette a függetlenedés lehetőségét, s amivel hirtelené- ben éltek is. Ez az Osztrák- Magyar Monarchia várható, majd bekövetkezett 'háborús veresége volt. De ez a függetlenedési lehetőség másként merül fel, ha a nemzetiségnek arra kell gondolnia, hogy a válás után magára kell maradnia, s másként, ha a szomszédban anyaországnak mondható közösségre támaszkodhat. A magyarországi nemzetiségek számára ez az utóbbi helyzet állt elő.

— Milyen tényezők szóltak bele a maga idejében a diktátumba?- Maga a háborús vereség feltétlenül. Ez lehet a kiindulási alap. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy idő- rői időre a történetirós is, a közvélemény pedig mindig is hajlott arra, hogy bűnbakot keressen magának, hogy az ország tragédiájára magyarázatot találjon. Ez azonban semmiképpen nem lett volna elegendő ahhoz, hogy ez a Trianon előálljon. Mélyebb, tegabb okok vizsgálatára van szükség. Amikor világossá vált, hogy a központi hatalmak elveszítik a világháborút, attól kezdve egy egészen új európai nagyhatalmi szituáció állt elő. Az Osztrák-Magyar Monarchia mint birodalom szétesett, elbukott a Német Birodalom, s megbukott az Orosz Birodalom is, amit ugyan a bolsevik forradalom ót tudott menteni a Szovjetunióba. Amíg tehát ezeknek a birodalmaknak a repedezése, széttörése tartott, egy egészen más Európáról kellett gondolkodni; egy olyan Európáról, ohol a birodalmak helyén vákuum keletkezik. A nagyhatalmi megosztás úgy nézett ki, hogy a Balkánon Anglia élvezett elsőbbséget, ettől északra a franciák, az osztrák sávon az olaszok igyekeztek előrehatolni. De mielőtt ide eljutnánk, egy fontos dologról kell még szólni. Wilson amerikai elnök 1918 tavaszáig még azt gondolta, hogy az államszerkezet döntő részét megtarthatja. Híres 14 pontja nem szolgálta a monarchia feldarabolását, hanem azt, hogy valódi föderációvá alakuljon át. De ebben a felfogásban 1918 április-májustól — ma sem tudjuk, mitől - fokozódó változás figyelhető meg. Wilson nagynak kezdi látni azt a veszélyt, ami egy nagy szláv egység kialakulásából származhat. Ügy gondolta, hogy elejét kell venni a kis szláv népek elégedetlenségének, ami esetleg Oroszországhoz sodorhatná őket, de attól is óvott mindenkit, hogy a Magyarországtól északra és délre élő szlávok között összeköttetés keletkezzen a cseh- délszláv korridor megvalósítása révén.

Az angolok számára a birodalmi szempontok voltak fontosak, a franciák hagyományos vonala Lengyelország felé irányult, s ehhez nagyon jól és ügyesen zárkózott fel a cseh külföldi emigráció Masarykkal és Benessel az élen. A franciáknak Romániával is jó kapcsolataik voltak, Magyarország pedig különösebben soha nem érdekelte őket. A monarchiáról lepotyogó területek mind fontosabbak voltak a nagyhatalmaknak, mint a magyarok. Ahhoz tehát nem kell összeesküvés, rosszindulat, utálat, hogy mindig a magyarok rovásáro döntsenek.- Mennyiben szólt bele a területi döntésekbe, hogy a szomszéd államok hadseregei már a határokon. belül voltak?- A magyar kormány várakozásaitól eltérően egyes ha- társzakszokon a de facto katonai állapotok valóban előbb álltak be, mint ahogy a békekonferencia a maga döntését meghozta volna, sőt keleten és délen rosszabb állapotok alakultak ki annál, mint amit utóbb a konferencia ki- kényszerített. Egyedül Burgen- la>nd volt az, qhol ez az előrehozott katonai megszállás nem következett be. Nem véletlen, hogy éppen itt sikerült utóbb a magyar kormánynak kompromisszumot elérnie.- A soproni népszavazásra gondol?- Természetesen.- Ha nagyon akarták volna a nagyhatalmak, visszaszoríthatták volna a megszállókat a magyarlakta területekről?- Ez már nagyon kérdéses volt. A szövetségesek által a Balkánt megszálló ún. keleti hadsereg francia része tervezte Magyarország és Ausztria stratégiai pontjainak á megszállását, de katonailag már nem voltak erre képesek. Viszont volt egy időszak, amikor a szomszéd országokban - Szerbiától eltekintve - minimális volt a katonai erő. Értékes idő telt el tehát, ami az új magyar állam rendelkezésére állhatott volna ahhoz, hogy bizonyos pontokat katonailag megerősítsen.- Ekkoriban hangzott el a híres „Nem akarok katonát látni" jelszó?- Így van. Abbán a hi- szemben, hogy a franciák megszállják az országot és tá. vol tartják másfajta megszál- >ás lehetőségét, nem indult meg a magyar hadsereg szervezése. Az ország hosszú hónapokat veszített, miközben a szomszéd hadseregek szervezése lázasan folyt. Nem történt meg a katonailag, stratégiailag, etnikailag védhető pontok magyar katonai biztosítása. Az északról, keletről és délről kiinduló megszállási folyamat úgy ment végbe, hogy magyar ellenállás egyáltalán nem mutatkozott.- Mindez még a Károlyikormány idején volt. De jött a Tanácsköztársaság, amely már szervezett hadsereget.- A Tanácsköztársaság már egy késői periódusban kezdte el a magyar hadsereg szervezését, amit nevezhettek Vörös Hadseregnek, de mégis magyar hadsereg volt. Ez azonban kizárólag az internacionalizmus zászlaját bontotta ki ahelyett, hogy a nemzetit bontotta volna ki, vagy legalább mellé tette volna. Ugyanakkor kétségkívül magyar területekért is küzdött, és nem kizárólag egy rendszerért. A nagyhatalmak egyébként az egész bolsevik átállást, a forradalmat a magyar nemzeti ellenállás megnyilatkozásának fogták fel. Az átmeneti, mór nem jó időszakban bekövetkezett katonai sikereknek annyi haszn.uk mindenesetre volt, hogy a nagyhatalmak most már sorra elhárították, visszautasították a magyar határok további rontására irányuló csehszlovák és román követeléseket. Trianon nem fogható fel a Tanács- köztársaság egyfajta büntetéseként.- De nem is tárqyaltak a nagyhatalmak ä Tanácsköz- >ársasággal.- Ennek is megvan a maga története, s összefügg Bur- genlanddal. Párizsból két meghívó indult el, mind a magyar — tehát a Kun Béla — kormány, mind az osztrák kormány képviselőit ki akarták hívni. A magyar meghívás azonban Bécsben elakadt, gyanítom, hogy valahol az angol misszió táján. Utólag aztán ezt helybenhagyták a nagyok és nem nagyon igyekeztek elősegíteni, hogy a tanácskormány küldöttséget küldhessen Párizsba. És most Burgenland . . . Furcsa, hogy egyik vesztes a másik rovására jutott területhez. De ez volt az egyetlen alkalom, amiről a konferencia elmondhatta, nogy etnikai alapra helyezkedett. A döntést két tényező motiválta. Az egyik: a kedvezéssel elejét akarták venni annak, hogy Ausztria .Németországhoz csatlakozzék. A másik: meg akarták akadályozni a csehszlovák-dél- szláv kordon létrejöttét. Ezt nagyon veszélyesnek tartották, hiszen ez is ok lehetet arra, hogy a hátterétől megfosztott Ausztria a németekhez csatlakozzon, Magyarországon pedig a bezáitság beiáthatot- lan következményekkel járhatott volna. Ezért döntöttek így — megint csak a mi rovásunkra -, hogy akkor inkább legyen a» osztrákoké ez az országrész. Persze, nem lett volna olyan könnyű ez a döntés akkor, ha Párizsban jelen lehet és érvelhet egy magyar küldöttség is, amint akkor már ott volt Renner kancellár vezetésével a jól felkészült osztrák delegáció.- Említette, hogy 1920 tavaszán kezdték felismerni a nagyok a magyar szerződésben rejlő igazságtalanságokat, ám semmi nem történt.- Nem is történhetett, hiszen az egész nagyhatalmi érdekkeretekben működött. Bár a béke rengeteg tévedést halmozott fel, amit valójában egészében véve talán senki nem akart igazán, mire ez kiderült, a békeszerződés mó- dosíthatatlanná vált. A változtatás hive: - Lloyd George és Nitti - kénytelenek voltak belátni ennek a teljes képtelenségét, hiszen a módosítással felborították volna a Kárpát-medence békéjét, aminek Következményeit egyikük sem vállalta. Ezért aztán maradt minden . . .

Hársfai István