Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-16 / 73. szám

1990. június 16., szombat űj Dunántúli napló 3 Az érvényben lévő föld­törvényt június elején mó­dosította a parlament, de a Földművelésügyi Miniszté­riumban az új törvény ter­vezete már majdnem ké­szen van - a miniszter ar­ról tájékoztatott, hogy a tárca még e hónapban sze­retné beterjeszteni az Or­szággyűlésnek elfogadásra. Nagy Ferenc József kis­gazdapárti földművelésügyi mi­nisztert először is arról kér­deztem, hogy miért 47 a 47, azaz miért az 1947-es föld­tulajdonosi állapotból indul­nak ki a földkérdés tervezett rendezésénél?- Mindig is hangoztattam, 1947-et nem szabad hangsú­lyozni, mert vakvágányra viszi az embereket. Az 1945/600-as törvény földhöz juttatta a föld nélküli parasztokat a nagy­birtokok felszámolásával. A te- lekkönyvezés 1947. december 31-én zárult elvileg. Innen származik ez a tévesen értel­mezett kitétel.- A földjétől megfosztott, kilakoltatott, de az adott köz­ségben maradt, illetve a Hor- tobágyra vagy máshová ki­telepített németeket hogyan érinti a tulajdonrendezés ?- Ez a réteg az 1945 utáni és az 1947 előtti állapotától lett megfosztva, tehát a visz- szaigénylés jogos. Ide tartoz­nak azok a kitelepített néme­tek is, akiket nem kártalaní­tottak, például azok, akik a későbbi NDK területére kerül­tek.- Az új földtulajdonosok számára annyi a kötelezett­ség, hogy parlagon nem hagy­hatják a földet, azaz a mű­veléséről gondoskodniuk kell. Az egykor földművelésből élők utódai közül sokan városi em­berek lettek, iparban, szolgál­tatásban, oktatásban, egész­ségügyben dolgoznak. Mekko­ra a veszélye annak, hogy ez­zel az elképzelt rendezéssel kikerül a parasztság kezéből a föld?- Ezt a veszélyt én nem érzem. A városiak nem akar­Heti jegyzet A héten egy reklamáló is­kolaigazgató emelt hangon közölte szerkesztőségünkben, hogy a nyilvánosságnak semmi köze az általa vezetett tantes­tület belső dolgaihoz. S nem győzte meg az ügy közügy voltáról az sem, hogy peda- gósok és szülők a tanácshoz és a szerkesztőséghez küldött, teljes névvel aláírt levélben festették le a falu nyugalmát megbolygató ellentétet. A le­vélírók a nyilvánosság segítsé­gét kérték - a nyilvánosság ugyanis bizonyos értelemben nyomatékosító és védelmező erő volt mindig is: ma még jobban az, mint korábban. Sok ilyen „meghívót” kap­tunk az utóbbi időben. Isko­lákba, ahol a tantestület le akarja váltani az igazgatóját. A' leváltási igyekezet egyrészt érthető. Alig volt a magyar társadalomnak olyan kiszolgál­tatott rétege, mint a pedagó­Kié legyen a föld? nak gazdálkodni, otthagyják a földjüket, ahol van.- Hogyan látják a mostani szövetkezetek jövőjét? önök nem azt mondják, hogy szét kell verni ezeket, sőt. . .- Valóban. Mi azt akarjuk, hogy a tsz-ek a harmincéves struktúrájukból, a keleti mo­dellből lépjenek ki és valós tulajdonosi gazdaszövetkeze­tekké alakuljanak, ahol a gazda érdekeltsége a munka- vállalói szellemmel egyesül, tehát tulajdonképpen meg­valósítja annak a jövőbeli ter- melő-gazda-vállalkozónak a típusát, aki a piaci körülmé­nyek közé hatékonyan be tud illeszkedni. Természetes, hogy emellett a legkülönbözőbb szövetkezeti társulási formákat is el tudjuk képzelni. A szö­vetkezés a Kisgazdapárt fél évszázaddal ezelőtti program­jában is szerepelt.- Mik ezek a társulások?- Például beszerző, értéke­sítési, termelésre épülő verti­kális élelmiszertársulás, egy- egy termékágra specializáló­dott csoportok szövetkezése. A jövőben nagy lehetőségek lesznek, a vállalkozás szabad utat kap.- Mindezek miből lesznek, a meglévő szövetkezetek ala­kulnak át vagy újak jönnek létre?- Mindkettőről szó van. Az átalakulás az egyik, ez a könnyebb vonal. A nehezebb a belépő magánvállalkozók esete, például az eszközellá­tásuk, Ide speciális hitel- konstrukciók kellenek. Hama­rosan hozzáférhető lesz az összesen százmillió dolláros mezőgazdasági kisvállalkozói támogatás. Az ügyintézést a kormány átadta a Földműve­lésügyi Minisztériumnak.- Ki számit mezőgazdasági kisvállalkozónak? Egy keres­kedő például tekinthető-e an­nak?- Ha mezőgazdasági esz­közöket forgalmaz, akkor igen, tehát pályázhat a kedvezmé­nyes kamatozású hitelre, mert van mezőgazdasági kötődése.- A Parlament programja zsúfolt. Ha nem sikerül június­ban a földtörvényt tárgyalni, sőt csak hónapok múlva ke­rülhet napirendre, akkor mi­lyen kilátása van ez évre a magyar mezőgazdaságnak? Most igencsak fejetlennek minősíthető az állapot.- Bizonytalanok a jövőt il­letően a nagyüzemek. Türel­metlenség mutatkozik a kis­termelők oldaláról is, akik már szeretnének a saját földjükön dolgozni. Ha ezek az embe­rek ősszel nem tudnak elvet­ni, abból nagyon nagy feszült­ség támad. A kormányzat és a parlament érdeke, hogy se­gítse a jogos igények kielégí­tését. Állítom, hogy a nagy­üzemek létét ez nem veszé­lyezteti, mert a jó termelő- szövetkezetek megmaradnak továbbra is. A mezőgazdasági nagyüzemekben 850-900 ezer embert foglalkoztatnak. Az ágazatnak felelőssége van ezeknek az embereknek az élete iránt.- Az önök programja sze­rint az állami gazdaságoknak van jövőjük?- Az a véleményünk, hogy a patinás állami gazda­ságok maradjanak egyben, ilyenek: Bábolna, Kisbér, Me­zőhegyes, Gödöllő, Boly. A többi gazdaság .alakuljon át gazdaszövetkezetté, adjon föl­det a dolgozóinak, és ha ma­rad még plusz földterülete, azt adja az önkormányzatok­nak.- A júniusi löldtörvény- módositás szerint ki lehet lép­ni a szövetkezetből, ha ezt legalább tizenöten akarják. A módosítás e részét a kis­gazdapártiak is támogatták?- Mi nem kötöttük személy­számhoz, mert szerintünk, aki ki akar válni, annak legyen erre lehetősége, próbálja meg a magánvállalkozást.- A földtulajdon-rendezés mikorra zárul le? A tervezet 1992-ről ir.- Idő kell hozzá, mert elő­ször is az állampolgárnak be kell jelentenie az igényét.- Hová fordulhat az igénylő?- A földösszeíró és földren­dező bizottságokhoz. A szak­emberek készen állnak. Ahogy a földtörvényt jóváhagyja a parlament, kezdődhet az ösz- szeírás. Amenyiben az első fokon vitás kérdések merül­nek fel, lesz másodfok, ahol ezeket rendezik. A törvény ki­hirdetésének napjától egy évi türelmi időt kell hagyni, hogy világossá váljon, mennyi föl­det keres a gazdája és meny­nyi van a valóságban.- Van annyi föld, mint amennyit kereshetnek?- Számításaink szerint igen, mert a régi tulajdonosok zö­me nem a földet akarja majd, hanem a tulajdonjogot. Két év kell az összeírások lebonyolí­tásához és ez alatt a piaci viszonyok is majd megmutat­ják a meglévő szövetkezetek és a belépő magánvállalkozók közötti hatékonyságkülönbsé­get.- Csakhogy addig nem bo­rul-e fel a mezőgazdasági termelés?- Nem borulhat fel!- És ha ősszel nem vetik be a földet?- A nagyüzem elvet, mert ebből a területből kell majd gus; aligha volt foglalkozás, amelynek felelősségét, társa­dalmi tekintélyét annyiszor fo­galmazták volna meg fennhan­gon, mint a pedagógusét, de akit oly sokszor aláztak volna meg a valóságos körülmények egy nemtörődöm - vagy tuda­tos? — értelmiségellenes poli­rieristák, szakmai analfabéták ültek. És ,,a rendszer kiszolgá­lása” sem olyan általánosít­ható vád. Mondjuk, a tanács­elnök és más potentát „ki nem szolgálása” lehetséges volt-e hosszú távon? Vajon nem kellett-e egzisztenciájával, de legalábbis jó közérzetével Agak tika jegyében. Mindez az igaz­gató személyében látszott meg­testesülni, aki „a hatalom” helytartója volt az iskolában: eltávolítása egy szebb jövő képét vetítheti előre. Másrészt viszont a nagy le­váltás! düh gyanús. Az ember hallja; „hogy vagy?” helyett azt kérdi egymástól két peda­gógus: „nálatok még a régi igazgató van?" Mintha most az szégyen lenne. Csakhogy ezekbe a székek­be nemcsak ejtőernyősök, kar­fizetnie annak az igazgatónak, aki konzekvensen megpróbált szembeszállni a helyi vagy or­szágos hatalommal? Nem kel­lett-e sokat nyelnie, kompro­misszumokat kötnie, olykor hí­zelegnie és megalkudnia az igazgatónak az iskola érdeké­ben: hogy legyen új tanterem, központi fűtés, pénz kirándu­lásra, „videóra és fizetéseme­lésre? És aki elfogadta a jo­gosan járó, de gyakran csak informálisan megszerezhető já­kiadnia a földeket, ezeket parlagon nem hagyhatja. A nagyüzem azért is kénytelen vetni, mert egyébként magá­tól szétesne. Ha lesznek egyé­nek, akik kikérik a területüket, megkapják. De ez a nagy­üzemek területét egyáltalán nem borítja fel. Mert a tsz- tagság tulajdonában van a földek mintegy 35-40 százalé­ka, a többi az úgynevezett oszthatatlan terület. Ezen lesz a vita. Nem valószínű, hogy ebből a 60 százalékból sokan akarnak gazdálkodni. A tu­lajdonjogukat a legtöbben úgy akarják érvényesíteni, hogy a nagyüzemeknek jára­dék ellenében kiadják a föl­det. Az átalakulásra mi öt évet tippelünk.- Ki a-„mi"? A tárca vagy a Kisgazdapárt?- Mondhatom, hogy együtt érzünk, mert végeredményben a Kisgazdapárt a koalíciós pártok egyike, tehát a koalí­ciós politikai elképzeléseket valósítja meg.- Becslésük szerint nő vagy csökken a mezőgazdaságban .foglalkoztatottak száma a jö­vőben?- Feltétlenül nő. És ráadá­sul a kisgépes, kiseszközös gazdaság olcsóbban tud ter­meim, mint a nagyüzem.- A magyar nagyüzemi me­zőgazdaság drágán termel?- Igen. Jövedelmezőbb te­vékenységgé csak a vállalko­zók tehetik. Egy vállalkozó egy személyben ellát sok funk­ciót: beszerző, értékesítő, gazda, szolga, pénztáros, piac­kutató, raktáros, adminisztrá­tor — minden. Egy nagyüzem­ben posztonként külön ember kell. Ezért olcsóbb az egyéni vállalkozó. Mi nem politikai fogás miatt mondtuk azt, hogy a mezőgazdaság mun- koerőfelvevő ágazat lesz. Meg­győződésünk, hogy a száz­ezres nagyságrendű munka- nélküli tábornak átmeneti meg­oldást ad a megélhetéshez. Én bízom a magyar ember leleményességében, abban, hogy megtalálja a megélhe­tése mellett azt, ami kell a piacnak. Fontos az, hogy a lakosságnak jusson olcsó élel­miszer. A földművelésügyi kor­mányzatnak ez nagy sikere lenne: a létminimum körül élő *öbb millió embert legalább úgy ellátni, hogy az élelmi­szerárak ne emelkedjenek, ha­nem inkább csökkenjenek, és ezt csak több termeléssel tudjuk elérni. A több áru le­nyomja az árakat.- Nem fogja elhinni az ol­vasó, hogy lejjebb megy az élelmiszerek ára!- Pedig mi ezt akarjuk! L. Cs. K. randóságot, most miért ítéli el, aki kitiporta ezeket? Minderről megfeledkezni lát­szanak némely tantestületben. Régi sérelmek törlesztésének jött el az ideje: a pedagógu­sok egymás ellen, q szülők a pedagógusok ellen. Olykor csak a jóízlés, olykor az sem szab határt, ki mit mond és tesz. A gyerekek riadtan fi­gyelnek, a szülők pedig nem veszik észre, hogy kicsinyes pártpolitikai érdekek szerint kijátszhatják őket egymás el­fen: aki nemrég kárhoztatta, hogy kollégája pártérdemek alapján jutott előre, most az egy másik párt tagjaként kí­ván magának pozíciót. S eközben ugyanarra a lapátra kerül a basóskodó, félművelt iskolaigazgató, meg az, aki azért kényelmetlen, mert szak­mailag felkészült és fegyelmet követel.- Tisztitó vihar kell - hal­lottam egy szónoktól -, hadd hulljon a száraz ág! - Hull­jon. De vigyázzanak a vihart kavarok, hogy termő ágakat ne törjenek. G. T. Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Református kezdeményezés A Magyarországi Reformá­tus Egyház Zsinata kezde­ményezni kívánja az Ország- gyűlésnéh több egyházi ünnep munkaszüneti nappá nyilvání­tását. Ezzel kapcsolatban Pál Lajos, a Munkaügyi Mi­nisztérium munkajogi főosz­tályának vezetője az MTI munkatársának elmondta: A minisztériumot hivatalo­san még nem tájékoztatták a kezdeményezésről, de azt előre is kijelenthetik: kívána­tosnak tartják, hogy az ügy­ben a jelenlegi gyakorlattal szemben, a Parlament dönt­sön. A munkaszüneti napokat ugyanis még minisztertanácsi rendelet szabályozza a Mun­ka Törvénykönyvének végre­hajtási rendelkezéseként, de a jogalkotási törvény alapján a jövőre nézve szükségesnek tartják, hogy az ilyen ügyek­ben általában is az Ország- gyűlés és ne a kormány határozzon. A jogalkotási tör­vény szerint ugyanis a mun­kaviszonnyal kapcsolatos alapvető kérdésekről csak törvény rendelkezhet, s vé­leményük szerint ide sorol­ható a munkaszüneti napok szabályozása is. A parlamenti döntést indokolja az is, hogy a munkaszüneti napok min­dig valamilyen jeles történel­mi eseményhez kötődnek, s Így a magyar nemzetet rep­rezentáló testületnek kívánatos elbírálnia, mely ünnepről emlékezzék meg munkaszü­neti napon az ország lakos­sága. Egyébként az új Mun­ka Törvénykönyv előkészítésé­nél a minisztériumban már következetesen alkalmazzák azt az elvet, hogy a muríka- viszonnyal kapcsolatos alap­vető kérdéseket csak törvény ‘sza bályozhatja. Annak nincs jogi akadálya, hogy az eddigieknél több fi­zetett ünnepnap legyen, mert tavaly hatályon kívül helyez­ték azt a minisztertanácsi rendelqjet, amely előírta, hogy egy évben hány munkanapot kell ledolgozni. A munkaszü­neti napok növelésének azon­ban a gazdasági ésszerűség határt szabhat. (Erre jó pél­da, hogy az USA-ban és Japánban jóval kevesebb fi­zetett ünnep van, mint ná­lunk.) A környező országokban többféle gyakorlata alakult ki a felekezeti ünnepekről való megemlékezésnek. Ausztriá­ban például vannak olyan ünnepnapok, amelyek csak bizonyos felekezetekhez tar­tozók számára jelentenek munkaszüneti napot. Az NSZK-ban pedig még tarto­mányonként is változik, hogy hol, mit ünnepelnek fizetett ünnepnapon. A református zsinat által most kezdemé­nyezett ünnepek többsége egyébként Magyarországon más felekezetek tagjai számá­ra is ünnep. Amnesztia Ismeretes, a hét elején a parlament amnesztiatörvényt fogadott el. A közkegyelmi törvény értelmében teljes amnesztiát kapnak azok, akiknek büntetése nem halad­ja meg az egy évet és nem visszaesőként ülnek, a há­rom évet meg nem haladó és gondatlanságból elkövetett bűncselekményeket elkövetet­tek, valamint a terhes nők, a 14 év alatti gyereküket egye­dül nevelők, a nyugdíjkorha­tárt betöltött nők és férfiak. A hosszabb időre elítéltek is kapnak kedvezményt, az amnesztiából Igzáró körül­mény viszont az életfogytig­lan ra ítéltség. Dr. Zsorda Lászlót, a me­gyei büntetésvégrehajtási in­tézet parancsnokát kérdeztük, hogy a pécsi börtönben hány embert érint az amnesztia­rendelet: — Nálunk mintegy százan vannak. Az itt tartózkodók mintegy fele előzetes letartóz­tatásban tölti itt idejéi, az ö problémájuk egy picivel később rendeződik, erről nem tudok most részleteket mon­dani. A többi, mintegy ötven elitéit közül körülbelül húszon szabadulhatnak, várhatóan a jövő hét elején. Gruppensex Amatőr zenekarok számára vasárnap rendezik Budapesten a szokásos évi fesztivált. Baranyát a selejtezőkön részt vett 14 zenekar közül hárman képviselik. A Gruppensex, a Klán és a Prolibusz. A pécsi Gruppensex együttes egyik legújabb számának szö­vegével kívánunk sok sikert a baranyaiaknak. A szövegíró Ven- czel Gábor, a dal címe: Ima. Géppuska, géppuska / 34 Jézuska, 34 Jézuska / falhoz van állítva. / Kis piros könyvecske / mindegyik kezében. / Nem fél­nek semmitől. / Bíznak az eszmében. / 12 géppuska csendesen eldördül. / 34 Jézuska hangosan felhördül. / Mindegyik nya­kában / vasfüggöny-koszorú. / Ebben az országban senki sem szomorú. / Géppuska, géppuska, / nem kell már csasztuska. / Láttam a tévében, / 34 Jézuska ott feküdt vérében lerombolt kolostor falának tövében. / Géppuska, géppuska, 34 keresztfa, / mindegyik ágában kis piros csillag van. / Sok-sok pénzt hozza­tok, fiatal Krisztusnak semmit se adjatok! — Végül a refrén: Ne verd magad, Fater, van ez néha így! / Egyszer neked leng a zászló, / aztán velem szúrnak ki . . . (A Gruppensex együttes egyébként az úgynevezett hard core stílust képviseli, amely a punk szelídített változatainak egyike. Szövegük viszont „igen kemény".) Újabb... . . . levelet kaptunk a Harkány környékén a második világháború­ban elesett bolgár hősökkel kapcso­latban. «.Ezúttal közlöm Önökkel, hogy én is az 54/3. határőrzászlóaljnál szol­gáltam 1940-től 1944-ig Eszék mel­lett. 1944. november 26-án vissza­vonultunk a Dráva-parton, egészen Dárdáig. Ott már fogságba estünk a többi pajtással együtt. És onnan fölkerültünk Sellyére, a gróf Dras­kovics kastélyába. Ott már sokan voltak, mind délvidékiek, azt mond­ták nekünk, nyugodjunk bele, mi is ott maradunk. Az volt a magyar Petőfi-brigád. Kaptunk 2 hét szerb kiképzést, ami nekünk nagyon furcsa volt, és 1945. január 4-én átkeltünk a Dráván Bu­dakovácsra, és onnan Miklósra, majd Szlatinára. Ott voltak már az usztasák és a németek. Azt mond­ták nekünk, hogy a németek be vannak kerítve, és meg kell adni magukat, vagy meg lesznek semmi­sítve. De ez pont fordítva volt. Ne­künk felszerelésünk nem volt, min­den negyedik-ötödik embernek volt csak fegyvere. 1945. február 8-án kezdtek támadni a németek tankok­kal, és mi puszta kézzel voltunk. Úgyhogy a Petőfi-brigád 80 száza­léka meghalt a bolmányi csatában, és á vezetőnk, Kiss Ferenc (a Pe­tőfi-brigád vezetője) is meghalt. Va­lamint Virág Pál kölkedi lakos és Tampász Adám udvardi lakos, aki­ket ismertem. Leib György, Szajk, Pincesor 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom