Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-02 / 59. szám

1990. június 2., szombat A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK PÉCSI PÜNKÖSDI FESZTIVÁLJA Holnap avatják a Lenau-házat Vasárnap avatják Pécsett a Lenau-házat — egybekötve a magyarországi németek ha­gyományos pünkösdi fesztivál­jával. A ház ünnepélyes át­adása a 'kétnapos rendezvény­sorozat kiemelkedő eseménye lesz. MA, SZOMBATON 9.30- kor a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában (Juri- sics utca 44.) kezdődik a Ma­gyarországról kitelepített né­metek szociális és kulturális szervezetének, valamint a Le- nau-egyesület közös szakmai tanácskozása. Délután fél 4-kor Szirmainé Bayer Erzsébet és Weigelt Márta kiállítása nyílik a Le­nau-házban. 5 órától térzene lesz a Szé­chenyi téren. Este 6 órakor a PAB szék­házéban ünnepélyes keretek körött átadják a Magyaror­szágról kitelepített németek szociális és kulturális szerve­zetének díját, „A kultúráért", dr. Manherz Károly profesz- szornak. Fél 9-kor kezdődik a bál a sportcsarnokban. A bálon a mecseknádasdi Zehmann-zene- kar játszik. VASÁRNAP 9.30- kor német nyelvű mise lesz a belvárosi templomban, 10 órakor istentisztelet az evangélikusok templomában (Discbka Győző utca). A bel­városi templomban a sand- hauseni Caecilia énekkar és a Lenau-kórus énekel, az evangélikus templomban a fellbocihi férfikórus. Fél 11-től térzene lesz a Széchenyi téren. 'A Lenau-házat 11.30-kor avatják, ünnepi beszédet mond dr. Alexander Arnot, az NSZK budapesti nagykövete. A há­zat Friedrich-Wilhelm Kiel, Fellbach főpolgármestere ad­ja át. Az ünnepi eseményt kulturális program övezi. A Bercsényi utcát az ünnepség miatt vasárnap délelőtt a for­galom elől lezárják. A sportcsarnokban délután 3 órakor ikerül sor a gálamű­sorra. Jegyek a helyszínen 30 forintért kaphatók. A prog­ramban fellép a fellbachi, az eislingeni, a kauferingi és két grazi énekkar, a mietingeni ’harmonikaegyüttes, a diedes- feldi, a zapfendorfi zenekar és Baden-Württemberg tarto­mány ifjúsági tangóharmonika- együttese. "Szerepel a bervs- hauseni (NDK), a wunstorfi, a freisingi, a glemsi népi együttes és a szudéta néme­tek, valamint az erdélyi szá­szok ének- és tánccsoportja. Heti jegyzet Az idén májusban másként kellett tanítani a történelmet, mint tavaly májusban. Ho más nem változott volna a magyar iskolákban, ez is elég megpróbáltatás elé állította volna a tanárokat és a diá­kokat. De történt. Az iskola követte a társadalom fordula­tait, s bár a tantermekben, tanári szobákban kisebb volt a tempó és kisebb a zaj, mint a párthelyiségekben és a Parlamentben - látványos és fontos események történtek..Az Országgyűlés módosította az oktatási törvényt; az alterna­tív pedagógiai programok és módszerek immár restellke- dés és mentegetőzés nélkül vállalják magukat; új és új ötletek bukkannak fel az ok­tatás szerkezetének megváltoz­tatására; megszűnt az orosz nyelv kötelező jellege, s vele ezernyi nyelvtanár kezdte át­képezni magát. Új (újra in­duló) egyházi iskolák keresnek helyet maguknak; a gyakorla­tilag szétesett úttörőmozgalom helyett régi és új szerveződé­sek jönnek létre. tii Dunántúli napió Pünköad. 1990 Szeretetbe torkolló szabadság A kereszténység hite szerint ezen a napon feltámadt Krisz­tus a mennyei Atyával együtt elküldte a hívőknek, az egy­háznak és az egész világnak a harmadik isteni személyt, a Szentlelket. Tűznyelvek alakjá­ban jelent meg a Lélek, az utolsó vacsora termében, ahol az apostolok Szűz Máriával együtt a zsidóktól való félel­mükben elzárkóztak. A pün­kösd jelképei lettek a tűz, el kell égnie minden réginek, ami felesleges és elavult; a szélvihar, amely dorabokra tö­ri mindazt, ami az új időknek nem tud ellenállni, mert új bort kell önteni az új hordók­ba. Az apostolok átszellemül­ve, minden félelmet levetve, megvetéssel, ellenkezéssel, megpróbáltatással szembenéz­ve kiléptek Jeruzsálem utcáira és hirdették: a feltámadt Krisztus, Isten Fia a világ megváltója. Valami hasonlót élünk át ma mindannyian, amikor az új magyar jelen küszöbére lépünk. Reformokról, átalaku­lásról, újrakezdésről beszé­lünk mindenütt. Közéletünket a mai követelményeknek meg­felelően új erkölcsi és mé­lyebb lelki alapokra kell he­lyezni. A keresztény etika és ideológia már régen bizony­gatta, hogy az erkölcsi rend elismerése és ápolása nélkül minden technikai haladás és fejlődés ellenére nincsen iqa- zi előrelépés. Az erkölcsiség magasfokú elismerését jelen­ti az európai népek és nem­zetek kulturális és szellemi életében az a meggyőződés, mely szerint az ember annyit ér, amennyit a másikért tesz, vagy feláldoz. A keresztény­ségnek, az egyházaknak ilyen eszmeiségével kellene tudni együttműködnie napjainkban is minden pártnak, minden csoportnak, minden eqyénnek. „Európa mindig a másikat is ielentette. mert európainak lenni küldetést is jelent a másik emberhez", - mondot­ta Paul Valérv. A szabad parlamenti választások után már meq lehetünk arról győ­ződve, hogy elérkezett az er­kölcsileg megalapozott új nemzeti élet kezdete. Európának megtisztított de­mokráciára, az erkölcsi nor­mák alapján történő tájéko­zódásra van elsősorban szük­sége. A mindenfajta pártura­lommal, a diktatúrával, mint az önkény uralmával szemben az igazi európai lelkiség zászló­vivői mindig a szabad vál­lalkozás érvényesítésre, a sze­mélyes kiállásra hívták fel a figyelmet, ami egyet jelent a jog uralmával, még tovább- menően a szabadság megtes­tesülésével. A hatalom kor­látozása, a hatalom ellenőr­zése, átláthatósága szervesen hozzátartozik az európai szellemiséghez. Platóntól szár­mazik a megállapítás: az iga­zi közösség felépítéséhez nem annyira a többség kialakításá­nak bizonyos mechanizmusá­ra van szükség, hanem in­kább arra, hogy az adott le­hetőségeken belül hogyan valósíthatjuk meg legbizto­sabban a demokratikus me­chanizmus tartalmát, azaz, hogy a jog ellenőrizze a ha­talmat, a hatalom ne sértse meg jogot és az étosz, az igazi erkölcsi alapbeállított­ság szabályozza a jogot. Aki ma a ■ demokráciáért harcol, Európáért is harcol. A jogállam alapvető felté­tele az erkölcsi értékek irán­ti közös és kötelező tisztelet. Keresztény felfogás szerint az Istent sem lehet teljesen száműzni és a privát szférába küldeni. Istennek helyet kell kapnia a közéletben és nyil­vánosan mint a legmagasabb értéket el kell ismerni. Eb­ből következik, hogy türelem­mel kell *■ viseltetnünk az ateista, a vallásnélküli embe­rek iránt is. A hitet senkire sem szabad ráerőszakolni. De legyünk tudatában annak, hogy az istenhitet, mint ma­gánvéleményt az ókori Rómá­ban is megtűrték és elismer­ték. A demokrácia szerintünk csak akkor lesz működőképes, ha lelkiismereti alapon ala­kítjuk a polgárok közéletét, a társadalmi és politikai szín­teret. Keresztényi alapon ar­ról is meg vagyunk győződve, hogy a lelkiismeret elnémul, ha nem igazodik azoknak az alapvető erkölcsi értékeknek az érvényéhez, amelyek a ke­resztény hitvallás és minden természetrendű etikában is szerepelnek, és lényegéhez tartoznak. A legfőbb jó, hívő és nem hivő számára egya­ránt, ami után a közélet ala­kításának igazodnia kell, az önzéstől, a hatalmi túltengés- től, az érzelmi kisiklástól meg­tisztított erkölcsi értékrend. Vallásos ember értékszemléle­tében a legfőbb jó az erkölcs külön abszolút érték­rendjét garantáló személyes Isten, akinek lénye és teljes­sége a szeretet, amelynek hordozóia és kinyilvánítója a pünkösdi Lélek. Nem a nemzet mint ilyen vagy a világforradalom áll egyéni és közösségi életalakí­tásunk csúcsán. A nacionaliz­mus valójában tönkretette Európát, a világforradalom újjárendezésébe vetett hit vi­szont utópia vagy súlyos anya­gi és lelki károkat okozó tév­eszme követését jelentette. Szükségünk van szellemileg és lelkileg is a nemzetek fölött álló politikai, gazdasági és joqi rendszerekre vagy intéz­ményekre. Ebben a mindiq a szeretetbe torkolló szabadsóa- ban kell látnunk Európa lé- nyeaét. Ahogyan a jövő na­cionalizmusa szemben áll Euróna iövőjével, uqvanúgy a marxizmus is mindenkor szin­tén ellentmond Európa lénye­gének. Az új idők, az egyesülésre kész Európa vívmányait meg kell őriznünk és tovább fej­lesztenünk anélkül, hogy a transzcendenciáról, az érzék- lési, anyagi világot átlépni képes szellemi erőinkről le­mondanánk vagy a szabadsá­got belülről felfüggeszteni óhajtók mélységbe taszító fe­lelőtlenség sodrásának enged­nénk. Ezt a megtisztított eu­rópai politikát szem előtt tart­va kívánjuk teljesíteni mint a feltámadt magyar nép fiai elhivatottságunk és megbíza­tásunk feladatait. Cserháti József püspök Az erkölcsi rend elismerése és ápolása nélkül nincs igazi előrelépés ...hanem az ész... Mindez azonban még in­kább csak a változás igényét jelzi, mint a valódi és gyöke­res átalakulás kezdetét. A ma­gyar oktatásügynek alapjai­ban kell megújulnia, ha hozzá akar járulni ahhoz, hogy az ország kilábaljon jelenlegi, szorongattatott helyzetéből. A Magyar Demokrata Fórumé az érdem, hogy a legalaposabb programot dolgozta ki erre a megújulásra. Egy év után is­mét olvasva a programot, szembetűnő, hogy számos rész­letkérdésben mór megindult a változás. Segítette ezt az elő­ző kormány néhány intézkedé­se, és ebbe az irányba ha­tottak a pedagógusoknak, szülőknek és a tanulóifjúság­nak olykor inkább spontán, mint tudatos akciói is. \ je­lenség egyrészt mutatja, hogy a program valóban közérdekű célokat fogalmazott meg, más­részt biztatást ad a megvaló­sulásra. A sikernek legalább három alapvető feltétele van. Elő­ször: hogy az MDF - immár mint kormányzó párt - követ­kezetesen hajtsa végre okta­tásügyi programját: előítéletek nélkül őrizze meg azokat az eredményeket, amelyeket ed­dig létrehoztak iskoláink, de keményen törölje mindazt, ami útjában áll a jövő generáció­jának kiművelésében, felneve­lésében. A pedagógusoktól azt várja a társadalom, amit ed­dig is, minden új program, kí­sérlet és határozat idején kért: támogatást. Legfőképpen „a minőség elkötelezettjeinek még meglevő kisebbsége” az, amelyre szükség van: nélkü­lük a legszebb terv is bukás- rb ítéltetett. Remélhetőleg a kormány - éppen programja szellemében - többet ad majd a pedagógusoknak, és remél­hetőleg többet is követel tő­lük. Végül — és ez igazán min­denki ügye - ne felejtsük: termékeny talajra hullottak a korábban gyakran hallott po­litikusi jelszavak: „előbb a gazdaságot kell rendbetenni, aztán ráérünk foglalkozni a kultúrával”. Most így fogal­maz „Egy magyar melós” az újsághoz írt levelében: „Pe­dig a munkanélküliség . . . lóg a fejünk felett! Nekünk fontos a kultúra, az oktatás, a foci, a tánc, a játék meg a nóta." Mindaddig, míg gazdaságot és kultúrát, termelést és ok­tatást, hétköznapi civilizációt és iskolai nevelést ki lehet játszani egymás ellen, nem számíthatunk kibontakozásra. Addig a közeli és távoli or­szágok felemelkedéséről látott képek megmaradnak publi­cisztikai érdekességnek és konyhafilozófiai hivatkozások­nak. Széchenyit idézni ma nem ok nélkül divat. Azt Írja egy helyütt: „Nem termékeny la­pály, hegyek, ásványok, éghaj­lat sat. teszik a közerőt, ha­nem az ész, mely azokat jó­zanul használni tudja.” Erre a józanságra van most a leg­nagyobb szükség, hogy az ész és a közerő jól működjön. G. T. 3 —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Pártpénzek Különböző tényezők alapján 700 millió forintot kapnak az állami 'költségvetésből 1990- ben a Magyarországon műkö­dő pártok. Ez az összeg a belső költségvetési kiadások 0,11 százaléka. A pénz fel­használósát az Állami Szám­vevőszék ellenőrzi. Az Állami Számvevőszék évente kötelez­hető az ellenőrzésre, ugyan­akkor elképzelhető, hogy éve­kig nem jut majd ereje mil- liárdokkal foglalkozó állami nagyvállalatok ellenőrzésére. Tanácskozást tartottak a tennivalókról az érintett igaz­gatási, miniszteriális és hiva­tali egységek. Mi most csu­pán néhány adatot közlünk az ott elhangzottakból. Né­hány példa a pártok állami támogatására, a Figyelő című újságban megjelent kimutatás alapján: 1989-ben a legtöbb pénzt a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt kapta 15 milliós összegben. Tavaly összesen 15 magyarorszáai pórt kapott 50 ezernél magasabb támoga­tást. Némileg módosult, módosul­ni látszik a helyzet ebben az évben. Idén 41 párt kap dif­ferenciált mértékű állami költségvetési támogatást. A taglétszám alapján legtöbbet, 15 millió forintot, az FgKP, az MDF, a POFOSZ, az MSZMP, az MSZP. Ezen felül a vá­lasztásokra legtöbbet kaptak: MOF 9,6 millió, MSZP 9,5 mil­lió, SZDSZ 9,5 millió, FkGP 9,3 millió, Hazafias Választá­si Koalíció 8,4 millió, MSZMP 7,6 millió . . . Kis magyar szociáldemokrácia Mértékadó közvéleménykutatások szerint Kelet-Európo lakossága nagy jövőt jósol a térségben a szociál­demokráciának. A helyzet Magyar- országon is ugyanez. De a szociál­demokrácia jelene itt még koránt­sem ilyen biztató. Egyrészt azért nem, mert az elmúlt évtizedekben felnőtt generációk meg sem ismer­kedhettek a szabadság-igazságos- ság-szolidaritás alapelvei mögött fölszikrázó eszmerendszerrel. Másrészt az MSZDP belső har­cai, politikai hibái riasztóan ha­tottak. Az MSZP pedig csak mos­tani, második kongresszusán tudott gyökeresen szakítani ,,a reform- kommunista hagyománnyal", s csak most formálta meg tisztán szociál­demokrata arculatát. Sajnálatos tény, hogy a szoede- mek egy része most már nemcsak saját pártja frakcióiban, különösen a szakszervezeti frakcióban keres­géli a „volt kommunistákat", ha­nem a szocialisták soraiban is. Sőt egyszerűen kétségbe vonják az utóbbiak szociáldemokrata mivoltát. illetve kizárólagosságra törekvéssel vádolják őket. Ezeken a kérdéseken persze, hosz* szú ideig el lehet vitatkozni. Csak­hogy eközben a magyar történelem legfontosabb soros kérdéseire — mekkora teher jusson a lakosságra, mekkora legyen a munkanélküliség és infláció, milyen legyen az al­kotmány, kik legyenek a tulajdo­nosok, kisemmizhetők-e a dolgozók az állami tulojdon privatizációjá­ból — majd más politikai erők ad­nak feleletet. S azok a polgárok (vélhetően milliók), akik szociál­demokrata értékrend szerint vála­szokat várnának, majd bénulta« szemlélhetik, hogy szándékaik mi­ként porladnak szét az egységesebb ellenfél válaszain. Mindebből következően a törté­nelmi tapasztalat most azt paran­csolja a bármely pártban tevékeny­kedő szociáldemokratáknak, hogy összefogjanak. Még akkor is, ha ez nehezebbnek tűnik, mint a vá­daskodás. Bognár László (állandó levelezőnk) A kormányhoz Zseb Olvassuk, hallgatjuk, nézzük az Országgyűlést. Tudjuk, is­merjük az irányt, értjük a 100 nap türelmet, mégis kissé szkeptikusan fogadjuk be az eseményeket, információkat. Megoszlanak a véleményeink. Van, ki bízik, van, ki nem hisz, s olyan is, aki apró jelekből — miként valaha az augurok- építkezik, ítél. Lehet: elhamarkodottan, az is, hogy konzervatív módon. De, mert nem lát jottányi előrelépést sem, nem marad más hátra, mint ezekből a je­lekből (is!) megalkotni érzé­seit, judiciumát. Miről van szó? Egyfajta le- zserségről, bántó könnyedség­ről, amelynek nap mint nap szemtanúi lehetünk. Antall József a kormány megalakítása kapcsán készí­tett tv-interjú alatt (s azelőtt, azóta is többször) zsebre tett kézzel csevegett a riporterrel. Orbán Viktor parlamenti fel­szólalása közben ,,kapaszko­dott a zsebébe". Andrósfalvy Bertalan államtitkárának le- ugyancsak zsebre tett kézzel a ugyancsak zsebretett kézzel a tv-ben. Fontos ez? nem leszek már soha éhes, mondd, hogy soha semmise lesz olyan édes, amitől el- kárhozhatok, mert olyan kívá­natos. Ó, ne ébressz fel! Mondd, hogy jó lesz majd itt élni. megszületni és itt halni meg, hidd, hogy nem kell majd hősnek lenni. Mondd, hogy nem szégyell a félvilág, és a félvilág állt elő. Ó, ne ébressz fel!" Sokak szerint aligha. Ma­gam is úgy vélem, ha hol­naptól kezdve olcsóbb lesz a hús, a kenyér, vagy legalább egy és más, elnézem ezt a furcsa stílust. De megbocsáta­ni akkor sem tudom. Mert úgy érzem: annyi tisz­teletet, amely külsőségekben is megnyilvánul, nemcsak a riporter, de a széles nyilvá­nosság (mai és régi szóhasz­nálattal élve: a NÉP) is meg­érdemel, amennyit az illem és a protokoll kötelezően előír. Bokrétás András, 7623 Pécs, Madách I. u. 3/A Olvasónk levelének java­részével egyetértünk. Annyit szeretnénk csupán • hozzátenni, hogy attól, ha valaki zsebre tett kézzel nyilatkozik, mond­hat sokkal okosabbakat, mint, ha feltételezzük, a kezével élénken gesztikulál. Felvetődik tehát az örök kérdés: mi a jobb: ha zakóban,- nyakken­dőben, vasalt fehér ingben je­lenünk meg valahol, ugyanak­kor trehány munkát végzünk, vagy ha zsebre tett kézzel mondunk okosakat? A Bikini együttes egyik legutóbbi, máig is sikeres da­lával kívánunk jó munkát az újonnan alakult kormánynak. A szövegíró Dévényi Adóm (részletek). „Mondd, hogy szebb vagy, mint aki voltál, mondd, hogy jobb vagy, mint aki volt. Mondd, hogy nem fog rajtad az átok, mondd, hogy rajtad semmise fog. Mondd, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom