Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-14 / 71. szám

1990. június 14., csütörtök Vii Dunántúli napló 9 SZOCDEM-sors Nyers Rezső beismerte az erőszakos egyesítés tényét 1948- ban. Beismerte továbbá azt, hogy az 1949-es nagy tisztogatá­sok, szociáldemokraták sorozatos bebörtönzése, meghurcolása bűnös dolog volt, amire nincs mentség. Ez egy leköszönő párt­elnök beismerése, s az őt követő pártvezetést nem kötelezi semmire. Ez világosan kitűnik abból is, hogy a szocialista párt a kongresszusán semmiféle történelmi igazságtételt nem szor­galmazott MSZDP-vel kapcsolatban. A pártvagyonról szóló vi­tában meg sem említették az MSZDP jogos igényét a 48-as erőszakos egyesítéskor elkobzott objektumainak, nyomdáinak sajtóorgánumainak és pórtdokumentumainak a visszaszolgálta­tásról. Persze, Nyers Rezső őszinte beismerése és őszintébbnek tűnt volna, ha mindezt a választások előtt teszi, ha a kormányban lévő és a parlamentben is jeletntős számban lévő szocialisták szorgalmazzák a történelmi igazságtételt, de így önmagában „eső után köpönyeg". A választásokon a SZOCDEM-ek nyilvánvalóan egész más­képp szerepeltek volna, ha nemcsak a cél közös, de a start­vonal is egy helyen van a szocialistákkal. S egyes elemek, akik minden hátsó szándék ellenére is szociáldemokratának merik nevezni magukat, tevékenységükkel nem kötnek ólomne­hezéket az MSZDP lábára. Ezek után a történelmi MSZDP-vel kapcsolatban nyilvánvaló a szakadék az MSZP szavai és a tettei között. A történelem óriási fintora lenne, ha az elszegé­nyedett néptömegek, akik a piacgazdaság kiépülésével még szegényebbek lesznek (kezdetben!?) -, hiszen úgymond a pi­acgazdaság megteremtése nem fog mindenkinek kedvezni az MSZP szerint sem — a szociáldemokratává (?) átfestett szo­cialista párt szociáldemokrata érdekvédelmét keresnék. Ebben bízva mondja oz MSZP, hogy a következő választá­sokon jelentős párttá válhat a fent említett gondolatmenetet folytatva, amely előrevetíti lehetőségét, hogy a bérből és fi­zetésből élő dolgozók egykori urai ismételten urai lesznek a polgári parlamentáris demokrácia keretei között. Hiába, a kommunista nem vész el. csak átalakul!? , Buczó Zoltán SZIM Baranya megyei titkára, országos vezetőségi tag Nyílt levél Buczó Zoltánnak KEDVES ZOLTÁN! Közelről érintett legutóbbi két cikked. Mindkettőben a szo­ciáldemokratákra leselkedő veszélyekre hívtad lel a közvéle­mény figyelmét. Sajnos igazad van. Valóban nehéz a moz­galom helyzete, méghozzá éppen annak megosztottsága miatt. Manapság nehéz a szocialista elvek vállalása. Ha ezt még a folytonos egymásra mutogatással „fűszerezzük", azokat is el­riasztjuk, akik pedig lélekben velünk vannak. Mi az MSZP-böl egy európai értelemben vett szocialista pár­tot formáltunk. Nem azért, hogy kisajátítsunk egy eszmét, ha­nem azért, mert meg vagyunk győződve, annak helyességéről. Ha úgy tetszik, ezzel felsorakoztunk az általatok kimondott igazságok mögé. Éppen ezért logikus, hogy magunkat a moz­galom részének, és ne kizárólagos képviselőjének tekintsük. Ezt kongresszusunk is deklarálta Sajnálattal kell azonban tu­domásul vennünk, hogy a magúkat szociáldemokratának neve­ző személyiségek között sokan vannak, akik ahelyett, hogy dicsfényük élesztgetésével és mások beleketitésével munkálkod­nának, inkább saját dicsfényük élesztgetésével és mások be- teketitésével vannak elfoglalva. Ezt annál is inkább elfogad­hatatlannak tartom, mert a szociáldemokrata pártoknak a kommunistákkal ellentétben a tolerancia mindig is jellemzői közé tartozott. Úgy gondoljuk, hogy nem az az igazi szociál­demokrata, aki azt a leghangosabban kiáltja világgá, hanem az, ki a Szocialista Interncionálé stockholmi nyiltkozatában le- lektetett elvek megvalósításáért a legtöbbet teszi! Az őszi kongresszusotok úgy fogalmazott, hogy nem fogad be a pártotok volt MSZMP-st, előbb bizonyítaniuk kell. Mi ezt tudomásul vettük, és elindultunk a magunk útján. Ti azóta is valamiféle zsűri szerepre törtök, pedig az igazi döntőbíró a nép: a kétkezi dolgozó, a kisvállalkozó, az alkalmazott, oki nyugaton is a lő bázist jelenti. Ha ezekből indulunk ki, és nem ott keresünk ellenséget, ahol az nincs is, akkor közös dolgaink rendezése végett már a közeljövőben, és nem a végtelenben, a párhuzamosok módjára találkozunk. Meixner András, az MSZP megyei elnökségének tagja EM LÉKEZÉS Egy szomorú éjszaka Negyven éve történt. 1950. június 10-ét írtak. Csendes éjszaka volt. A város szélén több leponyvá- zott teherautó várakozott „is­meretlen" céllal. A ponyvák alatt padok és néhány rendőr. Amikor a város lakói mór nyugovóra tértek, az óvások a szerzetesek rendházaihoz vonultak, álmukból felverték a lakókat és összeterelték őket. Minden szerzetes kezébe név­reszóló végzést nyomtak: azon­nal a kényszertartózkodósi helyként kijelölt Kunszentmár- tonba viszik őket. Az óvások parancsa így szólt: engedélyezett poggyász egy váltás fehérnemű és egy­napi élelem. Tilos bármi mást magukkal vinni, főként iratot nem! Egyik ciszter szerzetes taná­ri oklevelét egy év múlva kapta meg, ugyanis egyik ta­nítványának az édesapja a MÉH telepen találta meg és elküldte! A Szent Mór kollé­gium igazgatója kész könyvé­nek gépelt kéziratát nagy él­vezettel szórta szét egyik ávós a rendház folyosóján. A leponyvázott teherautóba történt betuszkolás után a gépkocsik elindultak és Kun- szentmártonban, a karmelita rendház udvarán álltak meg - délután. Itt találkoztak össze az or- száa különböző rendházaiból a ciszter szerzetesek, köztük a nyugdíjasok Szentgotthárdról összetörtén, hevenyészett orvo­si ellátással. Fekhelyük földre terített szalmazsák volt. Egy negyedév múltán szél­nek eresztették őket. Mindezt fenyegetésnek szánták, hogy létrehozhassák az állam és egyház közötti „megegyezést". Mivel a szerzetesek nem kívá­natosak voltak hazánkban, az illetékesek felvetették; enged­jék ki őket külföldre. Rákosi válasza: „önök bedőlnek a kapitalista maszlagnak. Nép- köztársaságunk nem engedhe­ti meg, hogy állampolgárai kimenjenek a nyugati létbi­zonytalanságba.” A külföldre valahogy kike­rült ciszter szerzeteseket, dip­lomájuk elismerése után,' meg­hívták egyetemi előadóknak. Felvetődik bennem a gon­dolat ezen évforduló alkal­mából. Mikor jöhetnek vissza a ciszter szerzetesek Pécsre? Mikor indulhat meg ismét (a volt) Ciszter Rendházban a szerzetesi élet, akár kis lét­számban is? Mikor működhet ismét a Crszteri Rend égisze alatt a volt gimnáziumuk? Mit tesz ezek érdekében Péc. város vezetősége? Gábor Gyűlő II vajszlói „változásokra” Az ország választott, s a valósítás eredménye szerint kezdetét vette a rendszervál­tás. A pártok különböző se­bességű programokat ígér­tek, ebben volt közöttük kü­lönbség. A megújulás iránti igény azonban elsöprő több­ségű volt; különbség nélküli. Most mégis mit tapaszta­lunk Vajszlón? - íme egy rövid történet, s mögötte a tanulságok hosszú sora: Még tavaly pályázatot ír­tak ki az általános iskola igazgatói helyére, összesen egy pályázó akadt. Azt mondta: „Tudna valamit tenni, azt „meri” tenni, sőt „teszi" is, — ha megválaszt­ják". Nos, a tantestület tagjai nagy többséggel bizalmat szavaztak kollégájuknak, a bátor pályázónak. Hátra van még a tanácsi testület döntése, illetve összesen 24 „igen” szavazata. Ez a sza­vazás sehogy nem akar ösz- szejönni, köszönhetően a tan­testület néhány mindenre el­szánt, a régi világba görcsö­sen kapaszkodó tagjának. Daaad a botrány, szapo­rodnak a névtelen levelek, szorgos szájak hordják a mocskot a leendő iskola- igazgatóra. Kitartóan folyik a tanári kar kettéosztása, s legújabban az új pártok egyetértésének megbontását is elkönyvelhetik maguknak „elvtórsék". Most érkezett hát el az a pillanat, amikor nekünk, a vaiszlói SZDSZ-nek is színre kell lépnünk. Az a tény ugyanis, hogy az új rend­szerben közszereplést vállaló személy csak eav akadt, s ő éppen eqy SZDSZ-taa, a mi számunkra nem meglepe­tés. Mi azt szégyeltük vol­na, ha nincs pályázó ott, ahol vannak SZDSZ-tagok is! A pályázat elfogadása szá­munkra tisztán a tantestület beli.gye volt. Ami azután kezdődött, s tart máig: a vajszlói közélet megmérge- zése, kollégák és helybéli lakosok egymással szembe állítása, a gyáván meglapu- lók igyekezete azért, hogy semmi ne változhassék, min­den maradjon úgy, ahogy évek óta már van, nos ez már mindenkire tartozik, ez már nem az iskolaigazgató megválasztásának a kampá­nya. Ki lehet így a nyertes? - Nyilvánvaló! Azok néhá­nyon, akik nem akarják, hogy a megújuló oktatás­ügy elkötelezett hívei szere­pet vállalhassanak. Továbbá mindazok, akik annak örül­nének a legjobban, ha a megújulásra váró magyar közéletben senki sem merne szerepet vállalni, had ma­radhassanak a helyükön a régi, iái bevá't barátok! „El­vesszük mi a kedvét min­den most érkezőnek!" Aztán itt vonnak az úi pártok. Hamar össze kell ugrasztani őket. „Ti Kisgaz­dák, hát az SZDSZ kisajátít­ja az iskolát? - Nosza, megkontrázni!" Ki lesz így a j/esztes? — Mi, mindannyian. Akik vár­juk a magyar megújulást. Akik bízunk abban, hogy ér­demes lesz közéleti szerepet vállalni; hogy tisztelet és elismerés jár minden pályá­zónak, aki tudja, meri, te­szi ... Ez a vajszlói bevezetés sö­tét árnyékot vet a jövőbeni választásokra! Meddig még?! Dücső Csaba SZDSZ vajszlói ügyvivő Ötvenöt éve alakult a KÁLÓT A pécsi egyházmegye küldöttsége a KÁLÓT június 2-i szegedi találkozóján Kerkai Jenő I. J. Kerkón született 1904-ben. Apja mol­nár volt. Szülei nehezen nyu­godtak bele, hogy a zala­egerszegi gimnázium elvégzése után a jezsuita rendbe lép­jen. Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte. Mint fiatal pap a szegedi tanyák­ra járt ki lelkipásztori munká­ra. Ott kapta az indítást és egy életre vállalta ifjúságszol­gálati hivatását. 1935 nyarán álltak mellé első önzetlen munkatársai: dr. Farkas sem beszélt róla. Félszemére vakon, idegbetegséggel küzd­ve, felügyelet alatt,. előbb mint hajógyári munkás, majd Püs- pökszentlászlón kertész- és favágóként dolgozott. Máso­dik agyvérzése után került Pannonhalmára, a papok szo­ciális otthonába. Ott „önkép­zőkörbe" hozta össze jóakara­té társait. Ezt is betiltották. Segített a betegek ápolásá­ban, de egészségi állapota egyre súlyosbodott. 1970 feb­ruárjában, a harmadik agy­Magyarországi Horvátok Szövetsége Alulról építkezünk Az elmúlt év decemberében megalakult a Magyarországi Horvátok Szövetsége. Szövet­ségünk adott belépési nyilat­kozatokat juttat el a Bács- Kiskun, Baranya, Somogy, Za­la, Vas és Győr-Sopron me­gyék horvát származású lakos­ságához, de természetesen hazánk más területén élő hor­vát honfitársunk tagságára is számítunk. Boldogan fogadjuk bármely hazánkban élő ál­lampolgár belépési szándékát, akinek nyelvi vagy származási kötődése van velünk, illetve, aki programunkat szimpatikus­nak tartja. Alapvető feladat, hogy az új Magyarország végérvényesen, tisztességgel rendezze minden nemzetiség helyét és közér­zetét hazánkban, amelyet ma­gunkénak vallunk, amelyben évszázadok óta sorsközösséget vállaltunk a magyar néppel és amelyben — reméljük — meg­nyugtatóbb jövőnk is azonos lesz. Természetesen vágyunk az, hogy anyanemzetünkkel, Hor­vátországgal a szó legszebb értelmében testvéri kapcsola­tot alakítsunk ki. örülünk a Horvátországi Demokratikus Közösség a háború utáni el­ső demokratikus választásokon aratott elsöprő győzelmének. Hatalomra kerülésük garancia arra, hogy a világ minden horvát közösségét — Így ha­zánkét is - felkarolják, minden néppel korrekt együttműködés­re törekszenek. A Magyarországi Horvátok Szövetsége sajnálja, hogy a Kisebbségi és Nemzetiségi Kollégium a hazánkban élő nemzetiségek nagyonis meg­alapozott problémáira nem fordított hatékonyabb figyel­met. Megoldatlan nemzetisé­geink parlamenti képviselete. Ami pedig konkrétan Szövet­ségünk további létfennmaradá­sát illeti, ezúton fordulunk az illetékes városi, megyei ható­ságokhoz, hogy számunkra sürgősen biztosítsanak iroda- helyiséget Pécsett, mert ez adminisztratív tevékenységünk első számú feltétele. Szintén ezúton fordulunk az Ország- gyűlés Emberi Jogi, Kisebbsé­gi és Vallásügyi Bizottságához, hasson oda, hogy Szövetsé­günk a hasonló társadalmi szervezetet megillető, azonna­li költséqvetési támogatásban részesüljön. A Magyarországi Horvátok Szövetsége alulról építkező, önkormányzati alapelveken kíván működni. Koordinációs testületé, elnöksége Pécsett székel, üdvösnek tartjuk, hogy területi szervezeteinknek önál­ló vezetősége legyen. A Magyarországi Horvátok Szövetsége tevékenységével szeretne azért munkálkodni, hogy az elmúlt évtizedek hisz­térikus rákosista túlkapásait, a kádárista rendszer sokszor megnyilvánuló közömbösségét elfeledtesse, jogi úton kérje állampolgáraink anyagi és erkölcsi rehabilitációját, kár­térítését, a kormánnyal és a helyhatósági szervekkel olyan kiegvensúlyezott, nyugodt kap­csolatot építsen ki, amely a mindenkori reális lehetőségek között biztosiba nemzetisége­ink hovatartozást érző, ember­hez méltó, jó állampolgári közérzetét. Pávics György elnökségi tag György, Ugrin József és dr. Miklósi László. A Rend enge­délyével teljesen ennek a fel­adatnak élt. Szívesen rendeztük sereg­szemléinket a hegyeken, ahon­nan térben és időben mesz- szebb látni, ahová feljutni ál­dozat és akarat kérdése. Ki felejtené el a csíksomlyói bú­csújárást, ahol „igére várt a nép", a népviselettől virágos hegyoldalt, az éneklő és imádkozó ifjúságot? És milyen szívesen zarándokolt el a Kisalföld ifjúsága Pannonhal­mára Szent István napján, hogy megmelegedjenek tűzö­néi! Akkor még nem sejthette P. Kerkai, hogy számára ez lesz a szenvedés helye . . . 1 A háború alatt és után sem szűnt meg tevékenysége. Végül 1949. februárjában letartóztat­ták. Tíz és fél évi börtönre ítélték, mint „fasiszta szerve­zőt". A kiszabott börtönbün­tetést végigszenvedte. Soha­vérzéssel vitték a győri kór­házba. Oly szegény, hogy a szükséges fehérneműt mások adták össze. Már mindkét szemére megvakult. Agysorva­dása előrehaladt, de hősiesen tűr mindent. Igénytelen és há­lás. November 8-án, Szűz Má­ria „Magasztaló éneke" köz­ben lehelte ki lelkét. Novem­ber 10-én temették el a pan­nonhalmai temetőben. Sírjánál a Népfőiskolái Szö­vetség gyászemlékünnepet tart 1990. november 10-én, temeté­sének 20. évfordulóján. Hűen tükrözi elhivatottságát végren­deletének egyik mondata: „Életem, halálom egyetlen szerelmének a magyar népet és hazát tekintem.” (Dr. Békés Géza, a II. Rá­kóczi Ferenc Katolikus Nép­főiskolái Szövetség elnökének szegedi beszédéből.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom