Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-13 / 70. szám

1990. június 13., sierdo ui Dunámon napló 3 Például Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Elnökválasztás - amnesztiaköntös Tegnap is egy nop volt a Tisztelt Házban. Igazán sajnálom azokat, akik soha sem jártak az im­pozáns épületben, s akiknek csak a tv képernyőjén át közvetített vita, perlekedés jut ízelítőként: igazából a magyar parlament hangulatát nem érezhetik át. Persze, a vita se semmi; tegnap szór­ványos fütty is jelezte; a bon­atyák korábbi ilyetén „tet­szésnyilvánítása" nem egysze­ri kisiklás volt. Szóval: el lehet tévedni könnyen a lépcsőfordulókban és a folyosólabirintusban bő­velkedő épületben éppúgy, mint a politikai véleményal­kotás értékelésében . . . Tíz óra múlt. Korábban ér­keztem, s ez cél is az újság­író számára, hisz a sajtópá­holy szűk, s könnyen töreked­het. A biztonsági szolgálat előbb a személyazonosságot ellenőrzi, majd a kormányőr­ség embere okos műszerrel megnézi, hogy van-e a belé­pőnél robbanóanyag-szerke­zet? Kérésemre készséges az úr: mintaanyaggal demonstrálja a műszer működését. A hangos vijjogás pillanatnyi zavart is okoz, s néhány éppen érkező képviselő jót derül: Egyikük megjegyzi: — Az igazi bomba eztán jön . . . És jött. Szabad György megbízott elnök megnyitó szavai után másodikként szóló képviselő, Greso Ferenc (MDF) többek között demokráciaellenesnek minősítette a független kép­viselők — Király Zoltán koráb­bi — és az MSZP népszava­zás-kezdeményezését. Felhördülés, taps - ez utóbbi dörgőbb. A sajtó páholy alatt ülő füg­getlenek körében egy hang: — Egyre nyíltabban törnek a diktatúrára . . . Pozsgoy Imre nem is hagy­ta szó nélkül az MSZP-frak- ciónak célzott lövedéket — lám, talált -, eléggé ingerül­ten válaszolt. Később, az amnesztiavita alatt többedmagával a folyo­són tárgyalták a történteket is. Ott volt a körben Horn Gyula, Vastagh Pál, Szűrös •Mátyás, Ormos Mária, Kása Ferenc is. Pozsgay Imrét félrehívtam. — önt rendkívül bosszantja a dolog . . .? — Gyűlölöm a sandaságot — válaszolta. — A kormánypárt tehetetlenségéből a felelőssé­get egy oldalvógással a Szo­cialista Pártra akarta háríta­ni, miközben arról nem val­lott egy szót sem, hogy miért ilyen hevenyészettek a törvény- előkészítések, hogy zavaros az alkotmány körüli helyzet, és miért nem nyújtották be ed­dig az önkormányzatról szóló törvénytervezetet... Miközben már rendkívüli ülésekre tesz­nek indítványt. És persze, ott a népszavazás-kezdeménye­zés . . . Nem voltam én inge­rült, egyszerűen csak dühös! — Ebben a dühben benne von az is, hogy fölállt a ,,nagykoalíció", s az ellenzék minimálisra zsugorodott? — Ez lesz a demokráciára nézve a legveszedelmesebb, de szerintem azért föltartóz­tatható .. . Éppen ezért for­dulunk a közvéleményhez né­hány ügyben. De megismét­lem: a Szocialista Párt nem tett sem vezetői révén, sem az elnökségi ülésen olyan in­dítványt, hogy a köztársasá­gi elnökválasztás-ügyben nép­szavazást követeljen ki. Ezt a tagság kezdeményezte, és az ország közvéleménye . . Hát ennyit erről. Odébb, a folyosófordulóban Tölgyessy Péter (SZDSZ) MDF-es képvi­selőkkel tárgyal, Csengey Dé­nessel, Kónya Imrével. Megkérdem:- ön is demokráciaellenes­nek tekinti a népszavazás-kez­deményezést? Tölgyessy:- E demokratikus joggal bárki élhet. De ugyanakkor: felelősen! Figyelmébe aján­lom, hogy keresse elő azokat az újságokat, melyekben an­nak idején a Szabad Demok­raták népszavazási kezdemé­nyezését minősítették az MSZP vezető funkcionáriusai... Emlékeztetem Tölgyessy Pé­tert, hogy akkoriban beszél­gettünk erről, éppen itt, s azt várta, hogy vajon elég lesz-e 100 000 aláírás a 4 kérdés­hez, avagy több kell.- Igen - válaszolta. - Én nem minősítem sem az MSZP kezdeményezést, sem az MDF reakcióját. De a helyzet any- nyiban azért más, hogy ak­kor nem volt hiteles parla­ment Magyarországon, ma pe­dig van. Tehát ennek a par­lamentnek joga van dönteni alkotmányjogi kérdésekben . . . Közben az ülésteremben megkezdődött az igazi vita: az amnesztia felett. Biró Fe­renc (MDF) baranyai képvise­lő megállít a folyosón. Amit mond, abból kiderül: ezen az ülésszakon az alkotmányjogi vita és az ország elnökének megválasztása — annak mó­dozatai - a legfőbb téma.- Szerintem - mondja — az MSZP politikai elterelő had­műveletet folytat, saját nép­szerűségét akarja növelni. S ez a jelen -helyzetben az or­szág számára veszélyes . . . Perlekednék, hogy annak­idején az SZDSZ is ezt tette, s nyerő volt.- Mi akkor sem értettünk egyet, most sem . . . Az amnesztia. (Legalább három évig még nem kap et­től a parlamenttől amnesztiát az MSZP.) Bent a teremben Botsai Ist­ván igazságügy-miniszter a törvénytervezetet indokolja: hazánkban hagyomány kiemel­kedő nemzeti évfordulók kap­csán a közkegyelem gyakorlá­sa. A. vitában pro és kontra ér­vek. Fél egy. Ebédszünet. A Petrenkó-művek vezetőjé­vel hindu újságíró beszélget. Ki-ki fut, szendvicsért, össze­állnak baráti körök a büfé­ben, folyik a diskurzus. Végre könnyeden. Kéri Kálmán - korelnök — mellém ül a plüss- re:- Szundítok egy kicsit. Éb­resszen föl, ha csöngetnek .. . Böröcz István (FKgP) szor­galmasan ír valamit; talán fel­szólalásra készül.- Van arra mód, hogy a löldtörvény nyáron, a rendkí­vüli ülésszakon elkészüljön? — kérdem.- Kell, hogy legyen. Hiszen sok módon kapcsolódik az ön­kormányzati törvényhez . . . Csak zárójelben jegyzem meg: Wekler Ferenc (SZDSZ) tán egy fél órája említette, hogy az önkormányzati törvény beterjesztése azért késik, mert a kormány teljesen érthető módon magának vindikálja, hogy ő készítse elő, s majdan terjessze a Ház elé. Informá­ciói szerint e hó 14-én fogják kormányülésen megvitatni.- Nyilván örül annak, hogy a dolog sínen van?- Természetesen. De annak nem, hogy csak most, s nem korábban A közigazgatás ha­marabb kikerülhetett volna eb­ből a bizonytalan helyzetből. Meqszólal a csengő: Szűrös Mátyás soros elnök invitálja a naqyterembe képviselő tár­sait. Indul az interpellációk köre. Bemegyek a sajtóirodába, egy kis pihenő, kávé után. A délelőtti anyagokat már szor­tírozzák. A tv halkan szól: közvetíti az ülésteremben tör­ténteket. Fél füllel hallom: fegyvereladási kft., belügyi tisztek . . . Tisztázatlan vállalkozások. Fél négykor a Parlament déli kapujához kocsisor érke­zik: a köztórsasóqi elnöki re­zidenciához érkezik a belga királyi pár, I. Baldvin és fele- séae, Fabiola királyné . . . Kérdem a kormónyőrtől: jel - zett-e az „aknakereső"? Elne­veti magát.- Még sosem . .. És még valamit: az amnesz­tia 12—15 ezer embert érint­het. Kozma Ferenc „Haza szeretnék térni a családomhoz” A cellaajtó nyitása után a hatágyas fogdában is katonás rend fogad A régi rendszer áldozatai­ként szokták nevezni magukat mostanság az elítéltek, pedig o Büntető Törvénykönyvben ugyanazok a szabályok vonat­koznak rájuk, mintha ma kö­vették volna el bűncselekmé­nyeiket. — En nyugodt szívvel több embert kiengednék az itteni elítéltek közül — mondta Var­ga László alezredes, a Pécsi Bü ntetésvég re'ha jtá si • Intézet parancsnoka. - Ismerem eze­ket az embereket, a sorsu­kat. Kényszerpályán mozog­nak, többüknek nincs család­ja, nem rendelkeznek lakás­sal, munkahellyel, ezért a szabadultak közül sokan visz- szakerülnek. De a büntető politika eredménytelenségét is mutatja, hogy a rabok több­sége visszaeső bűnelkövető. Természetesen nem lelhet a rossz büntető politikára fogni a viszonylag nagyfokú hatás­talanságot, hanem elsősorban az elítéltek társadalmi körül- Iményeire. A társadalom együtt él a bűnözőivel, akár kint vannak, akár bent. Most ki­kerülnek a börtönből, illetve o fogháziból, ha az amnesz­tiatörvény rájuk is vonatkozik majd, de morálisan másképp lesz kint a társadalomban, ha érzi, kapott valamit, és nem azzal a tudattal szabadult, ^,hogy csontig lehúzattá'k ve­lem a büntetést..." A köz­kegyelem célja, hogy a bün­tetéséből szabadult, volt el­ítélt hozzáállása a társada­lommal szemben megváltoz­zon. — A közvélemény nagy ré­sze ellenzi az amnesztiát, il­letve ellenérzéssel viseltetik annak bőkezűségével szem­ben. — Jogos a lakosság félel­me a bűnözés mai állapotát ismerve, de több ezer em­berből, akit majd érint a köz­kegyelem, körülbelül 5-600 ember kerül vissza. Vélemé­nyem szerint érdemes kien­gedni ezeket az embereket, előbb vagy utóbb úgy is ki­kerülnek, és magatartásuk így nem lesz szembehelyezkedő a társadalommal. A. Ottó 43 éves, 2 gyermek apja, többszörösen visszaeső fogolytól — aki csalás vétsé­ge miatt tölti 9 hónapos bör­tönbüntetését — kérdeztük meg, hogy mi a véleménye az amnesztiáról. — Mindenkinek én sem ad­nék engedményt, például az élet és testi épség ellen irá­nyuló bűncselekmények elkö­vetőinek nem. Bízom abban, hogy a hátralevő büntetése­met elengedik. Egyedül éltem és gazdálkodtam, ezután is szeretném csinálni, disznókkal akarok foglalkozni. R. József 46 éves, 3 gyer­mek apja, többrendbeli betö­réses lopás miatt 4 éves sza­badságvesztését tölti, először, és mint mondta, utoljára van börtönben: — Nagyon várom az am­nesztiát, figyelemmel kísérjük az újságokat, a tv-híradót ez ügyben. Az itt lévők 70%-a úgy képzeli, kikerül, az elő­zetesek, a 3 év alattiak. A visszaesők is úgy gondolják, rájuk is vonatkoznak majd a kedvezmények. Ha minden jól megy, 1 év és 9 ‘hónapot en­gednék el a büntetésemből, mielőbb haza szeretnék térni a családomhoz, és újra mun­kába állni. Sz. J. Jegyek a szemétben Hallunk sokszor szóbeszédet. Magom is. hallottam egy törté­netet a hét végén, aztán nem is akartam elhinni. Visszalapoz­va lapunk néhány számát, úgy véltem, mégis lehet benne va­lami. Szombati számunkban megjelent egy közlemény, a Pannon Volán értesíti ebben a lakosságot, hogy téves selejtezés miatt jó néhány, 8 forint húsz fillérbe kerülő pécsi helyi vonaljegy érvénytelen. A közölt sorszámok alapján kiderült, hogy 186 ezer jegyről van szó. Ismerős meséli a minap, hogy az egyik MÉH-telepen degesz­re tömték a zsebüket az éppen ott tartózkodók, mert észrevet­ték, hogy a Volántól hozott hulladékok között nem kevés, je­lenleg is érvényes- helyi buszjegy volt. Aztán egyszer csak meg­érkezett egy autó, benne elegáns urakkal, és összepakolták a maradékot, majd a Volán pécsi központjába szállították. Sokan felháborodtunk az esetet hallva. Kérdések özönével leptek el bennünket olvasóink is, akik szintén értesültek a tre- Irányságról. Kíváncsiságunk csillapítására megkerestük Albert Ferencet, a Pannon Volán illetékes igazgatóhelyettesét: — Sajnos, Igaz a hír. Egy alkalmazottunk hibájából érvényes jegyek is kerültek a régi, hatforintos, selejtezett papírdarabok közé. Jelenleg folyik a vizsgálat, a felelőst anyagilag felelős­ségre vonjuk, az is elképzelhető, hogy a dolognak munkajogi következményei is lesznek. Ugyanakkor szeretnék mindenkit megnyugtatni: a jegyek egy részét a helyszínen bézúztqk, má­sik része visszakerült hozzánk, a harmadik harmada pedig amúgy sem váltható be érvényes utazásra, hiszen, mint azt önök is közölték a szombati lapban, valamennyi, tévedésből ki­szolgáltatott jegy érvényét vesztette . . . (Megjegyzésünk: bízunk abban, hogy a jegyek érvényességé­nek letiltása nem nyugtatja meg a Pannon Volánt. A vizsgálat végeredményéről szeretnénk beszámolni lapunk hasábjain is.) Átutálva A történet alanya - mivel sajnos jelenségről van szó - nem túl lényeges, de hogy ne rébuszokban beszéljünk, el­árulható. A Pécs-baranyai Ér­telmiségi Klubról lesz szó az alábbiakban, illetve nem is a klubról, hanem a szervezet 100 ezer forintjáról. Molnár Géza, a klubtanács tagja, a Vasutas Művelődési Ház igaz­gatója:- Mivel a művelődési ház intézi a klub pénzügyeit, év elején betettük a 100 ezer forintot a Postabankba azzal, hogy május 15-én, a kamatok fizetésekor kivesszük onnan. Be is mentem a „postások­hoz", s ők azt mondták, a határidő lejártával átutalták a pénzt az OTP-nek, ott felve­hetjük a kamat összegével együtt. Nem érdemes szapo­rítani a szót, az OTP-hez a pénz a mai napig nem érke­zett meg, annak ellenére sem, hogy többször is érdeklődtem, s a Postabanknál mindig - udvariasan - elmondták, hogy ők már elküldték a pénzt. Mint kiderült, ha gyorsítani akarom a kifizetést -, meg­jegyzem, lassan egy hónapja esedékes lenne -, a Postabank központjából kell kérnem egy telefax-bizonylatot, ahhoz, hogy az OTP fizetni tudjon. Abban biztos vagyok, hogy megvan valahol a 100 ezer forint, csak az kétséges, mikor fizetik ki... Jelenleg alig van pénz az egyszámlánkon, de nem is ez a legnagyobb gond, hanem, hogy milyen alapon, és ki használja az át­meneti idő alatt ezt az össze­get? Főként, hogy még a kezelési költséget is tőlünk vonják le a pénzügyi manő­verért ... Szomorú Vidámpark Azt njondja hétéves fiam, hogy valószínűleg azért hívjá'k a Vidómpankot így, 'mert ott vidámak az emberek. Igazat adtam neki, 'hiszen láttam rajta, ő vidám. Egy újszülött­nek minden vicc új. Engem viszont sok minden idegesített. Idegesített, hogy —. bór korántsem próbáltam ki valamennyi játékot —, in­günk és nadrágunk olajos lett. Idegesített, hogy az Elvará­zsolt kastély végén ülő bácsi ugyan kikapcsolta kérésünkre a mozgó hordót, de — sze­líd mosollyal szája szegleté­ben —, visszakapcsolta, mi­előtt 'kiértünk volna. Jobban megijedtünk tettétől, mint a kastélyban ta Iáiba tó primitív, száz évvel ezelőtti ötleteket tükröző, 'kivilágított csontváz­tól. Idegesített, hogy zömében láthatóan legalább harmad- osztályúvá visszaminősített, húsz évvel ezelőtti koromban is otrombának tűnő műanyag- figurákat nyerhetnek amúgy számítógépekkel ismerkedő pi­cinyek. Idegesített, hogy a játékteremben lévő flippergé­pek már-már hasznólhatatla-. nul elhanyagolt állapotban vannak. Idegesített, hogy a dodzsemnél, a gyerekek leg­nagyobb öröménél határozott és ellentmondást nem tűrő hang közli velünk, köszönés, és megértés kérése nélkül, hogy mit és hogyan tegyünk, vagy ne tegyünk. Egyedül fiam örömének örültem. Elmondtam neki, más­kor is eljövünk. Boldog volt. Remélem, boldog ir marad. (b) Miért halt meg több ezer bolgár katona? Rovatunkban többször foglalkoztunk a Horkány környékén elesett bolgár hősök történetével. Olvasóink véleményét továbbra is várjuk, a most kö­zölt levélből kiderül, miért ugrottak egymásnak az ukránok és bolgárok tábornokai . . . ,.Adalék ahhoz, hogy kik lőtték a bolgárokat. 1945. március 6-án a német drá- vaszabolcsi áttörés idején Sellyén székelt egy bolgár hadosztály, de inkább „annak irányító hadosztály­parancsnoksága. Ugyancsak itt székeit a szovjet csapatok egyik hadtest-parancsnoksága is. A parancsnokságok urainak (nagy­urak) kellett a katonákon kívül jól főző háziasszony is, aki nagyúri kosztot tud adni. Nos, találtak is kettőt. Mondanom se kell, hogy mindkettő a grófi kastély személy­zetéből került ide beosztásra, ök szorgalmasan főzték a jó falatokat. (Egyiket a szovjet tábornok még magával is vitte egész az osztrák határig.) Ezek egyike szinte anya­nyelvi szinten beszélte a horvát nyelvet. Az orosz—ukrán és bolgá­rok jól megértették őt. és viszont ő is őket. így történt egy alkalommal az áttö­rés idején, hogy a bolgár tábor­nok valósággal berontott az orosz tábornok lakosztályába, ez egy családi ház volt, és heves szóvál­tás támadt köztük, úgy annyira, hogy a bolgár tábornok még a pisztolya után is kapkodott. A két szakácsnő és a szovjet tábornok legénye az előszobában ragadtak, s mintegy halló és látó szemtanúi voltak az eseménynek, a heves ve­szekedésnek. Ennek tartalmából — hisz az uk­rán és a bolgár nyelven vitatko­zóknak több mondatot is meg kel­lett ismételni az érthetőségeik miatt, így a horvátul tudó asszony is mindent szinte kétszer hallva jól meg is értett. Ebből a vesze­kedésből világosan kitűnt, hogy a bolgár tábornok felelősségre vonta az orosz—ukrán tábornokot, hogy miért lövette a bolgár csapatokat, akik elöl harcoltak a németek el­len és rengeteg halottjuk lett emiatt . . . Gondolom, ez is egy hiteles ada­lék az eddigi ismertekhez. py (Név és cím a szerkesztőség­ben.)** A m /) YY\ M áQP Tf* I /T K/7 i //^ ki //^i / F ÍÍC5ZÍ OrO ru / VQ raj JÉ& Eg Bjj w fii W w ^ M» Ifi ma nv j^mmm Bab*. .in mmmm Wk. m3 tm fin Iff H H Bp^ fVB^B HI %# B IVvUUm V^S I ld>JL« IrlvÄ##«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom