Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-05 / 31. szám
IO aj Dunántúli napló 1990. máim 5„ szombat Borkiállítás ős ünnep Stájertől«! ékszerdobozában, Gamlitzban kszerdoboz falucska a hegyek koszorújában. Wein- p land - borföld - országújának kis állomása Gam- litz. Osztrák határszélen, osztrák oldalon. Egy darab Stájerországból - szlovén mintára. Ügy ‘beszélik itt zamatos akcentussal a németet, mint a szlovént. Napsütötte borvidékének múltja, s jövője von: a nemzetközi szakvilág fokozott érdeklődése nem véletlen. A gazdák a szőlőművelés-borkészítés mesterei, s huncutul megmosolyogják a városi értelmiségit, a szakembert, amikor igy fogalmaz: évezredek tapasztalatát, magas rangú kultúrtörténetet kovászol itt a mindennapok világa ... S kínálják a vendéget, hogy ők is hörpinthessenek a száraz, csillogó nedűből ... Az elmúlt hét végén mi is kóstolhattuk a különféle zamatos borokat; fotóriporter kollégámmal a tartományi borkiállítás vendégei lehettünk. Gamlitz új ruhát öltött, hasonlóan ünnepit, mint a környék lakói, fiatalok-öregek. Előkerült az ilyenkor szokásos nemzeti viselet, férfiaknak a szürke, gallér nélküli kabát, alatta zöld mellény, a térd alatt kötött fekete nadrág, harisnya, s túracipő... A hölgyeknél a szoknya fölötti kötény, fehér, kikeményített fejkötő, blúz, s rövid mellény... Hangolt több zenekar, s tamburmajor vezette föl mindegyiket . . . Stájerföld a jövőbe tekint. Dr. Josel Krainer tartományi kormányfőnök úr megnyitójában egy sajátos régióról szólt, egy közös, közép-európai kultúrtérségről, mely záloga lehet Ausztria, Olaszország, Jugoszlávia és Magyarország kézfogásának, barátságának. Az Alpok-Adria vonal... Seppi bácsi, helybéli öregúr, már nyolcvan fölött két koccintás között csak ennyit tett mindehhez: Az ajtóm előttetek mindig tárva van... S elmerengett fiatalkori emlékein,. hiszen tudom róla - magyar szóval köszönt -, hogy a múltban talán egy szerelem is kötötte a Dunántúlhoz... Mondom: az ünnepi beszédek talán kicsit hosszúra sikerültek. A gamlitzi kastély udvarán - e kastély a dombtetőn uralja a talajt - félezren is összezsúfolódtak, hogy oztán megtekinhessék a szőlőművelés múltját-jelenét bemutató kiállítást, s hogy a nemzeti viseletbe öltözött lá- nyok-asszonyok traktáit állják. Sonkás szendvicstől a sokféle borkorcsolyáig, és persze természetesen az ez alkalomra rendelt címeres üvegpoharakban csillogó borokig. S kézről kézre adták a vendégeket is, köztük Piti Zoltánt, megyénk tanácselnökét és dr. Végh József főtanácsost. Gondolva 1995-re, a Bécs-Budapest világkiállításra, a közös szándék megfogalmazódott: a nagy találkozó de- centrumaként a bor világának itt kéne randevút adni, Graz—Pécs—Zagreb háromszögében —, Pécsett. A kiállítás egy címet viselt: Weinkultur... De több volt annál. Egy szelet az európai kultúrából. Kozma Ferenc Fotók: Proksza László
