Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-31 / 57. szám

IO aj Dunántúli napió T990. május 3t., csütörtök Tiltakozás a tiltakozásért? Helybenjárás - suttogó parancsra Tulojdonképpen o jelenség érdemel figyelmet. Adott egy gyár — o Beremendi Cement- és Mészipari Rt. amelynek klinkerégető kemencéi szinte kínáfják magukat a különböző veszélyes hulladékok megsemmisítésére. Adottak természetesen ezek az egyre nagyobb mértékben felhalmozódó anyagok, amelyekkel előbb-utóbb mindenképpen csinálni kell valamit, mert különben „elöntik" nemcsak Baranyát, de az egész or­szágot, Adott egy új eljárás, technológia, amelyek alkalma­zásával - négyszeres túlbiztosítással - tökéletesen kizárva - a veszélyforrásokat - a Beremendre szállított halogéntartalmú gyógyszergyári oldószermaradékokat fűtőanyagként hasznosítva czertonnaszám lehetne megtakarítani a drága olajat. Adott az a lehetőség, hogy az üzemszerű égetés üzleti hasznából előny­höz jusson a helyi 'lakosság is. Adottak az eljárás megkezdé­séhez a különböző hatóságoktól szükséges engedélyek, szak- vélemények, egy sikeres -kísérfetsoroza-t minden tapasztalata. A mindezekkel szemben számolni keit egy megyei tanácsi ha­tározattal, talán másfél ezer tiltakozó aláírással, amely aláírá­sok azonban e cikk írásának napjaiban egy szekrényben po­rosodnak, arra várva, hogy a szóhoz jutás eszközeként a kellő időben esetleg „ringbe dobják", illetve számolni kell egy rend­kívül óvatos Beremendi Cement- és Mészipari Rt.-vel. Voltaképpen tehát az a kérdés: ha különböző akadályok miatt — és ezeket most nem faj'súlyozzuik olyan szempontból, hogy mennyire valósak, mennyire „csináltak”, mennyire lecsa­pódásai a helyi társadalmi-szakmai villongásoknak — a követ­kező lépést megtenni nem lehet, akkor az egyhelyben topor- gás-e a megfelelő megoldás? Teljes nyíltság mellett Azt minden túlzás nélkül leszögezhetjük: ma Magyaror­szágon a környezetvédelmi be­ruházások döntő többségét holdudvarként lebegi körbe a társadalmi gyanakvás. Van ennek oka, s van —, hogy pát­riánkhoz közelebb jöjjünk — Berémenden is. Por- és zajár­talommal évek óta agyonter­helt vidék ez, ahol néhány éve botrányként robbant az ismert ügy: a PCB-vel szennyezett olajszármazékok elégetése. Oberritter Miklós, az Rt. el­nök-igazgatója :- A PCB-égetés miatta an­nak idején 25 millió forintos környezetvédelmi bírságot szabtak ki -ránk. Ezt megfel­lebbeztük. Érveink között szá­mos olyan tényt soroltunk fel, omélyék azt bizonyították, hogy a különböző veszélyes h u fi a d é ko k me g se m m i s it é s é re igenis alkalmasak a beremen­di klinkerégető kemencék. A gyár tehát - miközben védekezett - tulojdonképpen egyszer s mindenkorra a vé­gére járt egy kérdésnek, hogy tudniillik a rendkívüli környe­zeti terhelést okozó veszélyes hűl la dákok á rta l-ma f Ion ítá sá - ban számíthat-e az ország - és elsősorban Baranya — az itt használt berendezésekre. A válasz igenlő volt. Elhatároztak azonban még valamit okkor a BCM-ben: sa­ját kezdeményezésre a továb­biakban -ilyen munkára nem vállalkoznak, elsősorban a la­kosság ellenőrzéseire figye­lemmel. Ez valóban nagyon fontos szempont, ám ehhez hozzá -kell tenni: a „saját kez­deményezésre” legkevesebb gumifogalomnak tekintendő, amennyiben viszont minden külső kezdeményezést lehetővé tesz, s ez bárhonnan jön, a BCM nem zárkózik el a meg­bízástól, jóllehet természetesen megfelelő környezetvédelmi kö­rültekintés mellett. S az ilyen nem saját kezdeményezés ha­marosan meg is érkezett. — A Környezetvédélmi és V í z gazdáik od á si Miniszté­riumtól kaptuk az értesítést: a korábban már egyértelműen sikeres lábatlani -kísérlet után vállalkozzunk a gyógyszergyári oldószeres hulladékok elége­tésére. Ehhez a kívánsághoz csatlakozott a megyei tanács is, hozzátéve: és o baranyai veszélyes hulladékok megsem­misítésére - mondja az elnök­igazgató. A KVM rövid időn belül szakmai tanácskozást szerve­zett Beremenden, ahol a BCM megismételte feltételeit: csak ha nem megy más rovására a megbízás, illetve teljes nyílt­ság mellett folynak az előké­születek, a szükséges kísérleti szakasz, az ellenőrzés, az üzemszerű égetés. S -mert a la­kosság ellenőrzését valóban nagyon fontos számba venni, a cég azt is megígérte, hogy már a különböző engedélyek birtokában falugyűlést tarta­nak, amelyen létrehoznak egy helybeliekből választott társa­dalmi ellenőrző bizottságot.- Ez a testület alapos mun­kát végzett... — mondja Oberritter Miklós. - Vagy hu­szonötször visszaadták a kü­lönböző anyagainkat, újabb és újabb kiegészítéseket kértek, mindebben, amiben csak le­lhetett, -kételkedtek. Más oldal­ról viszont az elfogulatlan, a független szakmai vélemények­re hallgattak. Természetesen a KÖVIZIG -is - mint hatóság - erőteljesen ellenőrzött, teljes szakmai súlyával állandóa-n je­len volt, mégpedig - emeli ki az elnök-igazgató — nem ele­ve 'kialakított ellenérzések, ha­nem koncepció alapján: ami jó, az jó, ami nem, az tilos. Az Akadémia nem számít?- Nekünk a kft. azért tet­szett, mert kifejezetten a szür­keállomány működtei: egye­temiről jött szakemberek, ku­tatók, oktatók. így mutatja be Oberritter Miklós a Környezetvédelmi Kft.-t, ezt a rendkívül -kis lét­számmal dolgozó, de máris európai hírű budapesti céget. A központi vezérlőben már elhelyezték az új rendszer számi­tógépes irányitópultját Läufer László felvételei * Elnöke, dr. Kálmán János azt mondja:- Egyik programunk célja a halogéntartalmú veszélyes hul­ladékok égetéssel történő meg­semmisítése. Amihez természetesen kidol­goztak egy olyan eljárást, s egy olyan technológiát, amely előtt elismeréssel adóznak az európai szakemberek. Minden­esetre ez a magyarázata an­nak, hogy az említett KVM­ám csak 25 000-et megfelelő -körülmények között, a dorogi- égetőműben. Vagyis 130 000 tonna sorsa vagy ismeretlen, vagy valahol egyszerűen „alá- gyújta-na-k”, elképesztő felelőt­lenséggel okozva súlyos -kör­nyezetszennyezést. Az említett társadalmi el­lenőrző bizottság 1988 novem­berében alakult meg. A kö­vetkező év márciusában az Akadémiai Bizottság is meg­Uzembe helyezésre vár( a kemence égőfejének speciális fú vókája értesítést követően miért je­lent meg „a képben” a Kör­nyezetvédelmi Kft. Nagyobb összefüggésekben a cég létének, munkájának szükségességét indokolja az, hogy egy-egy esztendőben Magyarországon 200 000 tonna égethető veszélyes hulladék keletkezik, ebből 60-70 000 tonnányit semmisítenek meg, tárgyalta a gyógyszergyári ol­dószerek égetésének kérdését, s a javasolt eljárást alkal­masnak, teljesen veszélytelen­nek minősítette. Úgy -tűnik azonban, hogy ez sem bizonyult elégnek a tár­sadalmi gyanú eloszlatásához. Az égetés ellen Beremenden és környékén aláírásgyűjtési akció indult. A dorogi századrészéért Kálmán doktor először a BCM udvarán elkerített, fris­sen elkészült tárolótérhez ve­zet. A földszint alá sül­lyesztve két jókora fémtartály, műszerek, szelepek, csapok, szivattyúk sokasága, s elma­gyarázza: mi hogyan műkö­dik, mi a feladata, melyek azok a pontok, ahol az érkező — speciális teherautók hoznák a kft. tárolóbázisóról a veszé­lyes hulladékot Beremendre—, áramló anyag legkisebb „fél- -rélépése” is többszörösen ki­zárt, s az automatikák az em­beri hibát is azonnal semle­gesítik. Ez a négyszeres túlbiz­tosítás végigkíséri a veszélyes hulladékot a rendszerben, egé­szen a kemencéig, ahova — mint dr. Kálmán János mond­ja — ha egyszer már bejutott, többé nem kell tőle félni. Az anyagot a tárolótértől .szállító légvezeték hegesztésén csak olyanok dolgozhattak, akiknek -nemzetközi minősíté­sük van. Ha valaki a tartály közelében meggyújt egy szál gyufát, két percen belül az egész tárolóteret elborítja a hob. Ha túlmelegedne a leve­gő a nyári forróságban a cső­ben, megfelelő biztosítórend­szer gondoskodik a nyomás csökkentéséről. Ha a gépko­csivezető akkor próbálná a tartályba engedni a veszélyes hulladékot, amikor abban nin­csen elegendő -hely, automata zárja el a nyílásokat. Ha meg akarják kezdeni az égetést, so­kadik gomb megnyomása, csap elfordítósa, műszer ellenőrzése, figyelmeztető szirénahang után kezdődhet a folyamat, mert az automatiko „szeme" mindenen rajta van. És folytathatnánk . ..-Mindez 20 millió forintért, a kft. által kifejlesztett szaba­dalmak felhasználásával. Ez a 20 millió rendkívül figyelemre méltó: a kft. által beruházott összeg révén a beremendi klin­kerégető kemencékben évente 18 000 tonna veszélyes hulla­dékot lehet megsemmisíteni. Az országos hálózatnak tervezett, de abból egyedül csak Doro­gon megvalósult égetőmű 2,5 milliárdba került, kapacitása pedig mindössze évi 7000 ton­nával több. Két és fél milliárd helyett húszmillió, tökéletes biztonság — nem csoda, hogy a Világbank környezetvédelmi, vagy az európai piacon a kft. konkurensének számitó francia cég Beremendre látogató szak­emberei - akik pedig ugyan­A gyógyszertári hulladékok, maradékok tárolója az üzemben csak alaposan megnéztek min­dent — fenntartás nélkül is­merték el az eljárás, a tech­nológia, a berendezések kivi­telezésének hibátlanságát. — Referencia-létesítménynek tekintjük a beremendit — mondja a kft. elnöke. — Ha működni fog, bárhonnan, bár­kit nyugodtan idehívhatunk, mert ezt a világ bármely pont­ján elfogadnák. Tegyünk még annyit hozzá: az évente itt elégethető 18 000 tonna veszélyes hulladék révén 12 000 tonna fűtőolajat válthat ki a BCM -Rt. Ez önmagában is komoly érv. De vajon fog-e működni? Mert a BCM Rt. álláspontja: csak akkor, ho az az április végi megyei tanácsi határozat, amelyik szerint Baranyán kí­vülről származó veszélyes hul­ladékot nem szabad a megyé­be behozni, nem teszi sem­missé a KÖVIZIG korábban kelt, a környezetvédelem szem­pontjából kifogástalannak mi­nősített égetést engedélyező határozatát. Szathmáry Magdolna, a KÖ­VIZIG igazgatóhelyettese: — Mi a megyei tanácsi ha­tározatot a napokban ikaptu'k meg, az engedélyünk egy hó­nappal korábbi. Ez most is ér­vényes. Ha a szakmai feltéte­lek biztosítottak - márpedig az égetési efjárós sokoldalú és folyamatos vizsgálatok szerint teljességgel veszélytelen -, a próbaégetést a BCM-nél el­kezdhetik. Mi mindenféle el­lenőrző mérésre felkészültünk, egész idő alatt a helyszínen leszünk műszereinkkel - de más intézmények is. Marad tehát a megyei taná­csi határozat, amit nehéz len­ne körültekintőnek minősíteni. Mert például reagálhat erre néhány másik megye úgy, hogy az eddig náluk megsemmisí­tett, ártalmatlanított baranyai veszélyes hulladékokat vissza­küldik a nyakunkra: ha ti így, okkor mi is... A lényeg azonban: a Kö- VIZIG-nek a próbaégetést en­gedélyező határozata változat­lanul érvényes. És itt vannak - a beremen- di körzeti orvosnő szekrényé­ben — a tiltakozó aláírások. Dr. Ludányi Margit: — Nem vagyok kifejezetten a szervezője ennek az akció­nak ... Az utcákban voltak a kezdeményezők, nálam letették az aláírt íveket. — És most mi van ezekkel? — Most semmi sem mozog. Valami olyan határozatról hal­lottak az emberek, hogy nem lehet égetni . . . Ezért az akció leállt. Megbeszéljük majd a többiekkel, mi legyen az alá­írások sorsa. — Ez mikor dől el? — A próbaégetés után. — Ezek szerint a próbaége­tést nem ellenzik? — Nem, s ha a nemzetközi szabványoknak megfelel az el­járás, az hitelessé teszi a sze­münkben az égetés veszélyte­lenségét. Akkor már csak ezeknek kel­lene utánanézni... S talán ezt is megbeszélni „a többiekkel”. Nehogy véletlenül az a gya­nú merüljön fel: kellő tájéko­zódás hiányában, talán nem is 'környezetféltő okokból, s pusz­tán a tiltakozás, a szóhoz ju­tás kedvéért indult ez az ak­ció — még így is egyelőre se­hova . . . Ha csak oda nem ve­zet, hogy egy nemzetközi elis­mertséget szerzett magyar sza­badalomegyüttes és eljárás alap nélküli elutasítása lelett csodálkoznak majd az európai szakértők. Dr. Zsifkovics István, Bere- mend másik körzeti orvosa, a társadalmi ellenőrző bizottság tagja: — Engem meggyőztek a tu­dósok. Az érveik objektívek voltak. Eredetileg én sem az égetés ellen, sem mellette nem voltam — kellő információk -hiánya miatt. Márpedig pusz­tán érzelmi alapon ilyen ügyek­ben nem léhet dönteni. Dr. Kálmán János: — Van itt még egy dolog, ami felett csak csodálkozni tu­dok. A beremendiek pillanat­nyilag nem tudják, hogy mi megy ki a BCM kéményei­ből .. . Jóllehet, itt nagyon ha­tékony filterek működnek, de az emberek ettől még érezhet­nek veszélyt. Ám a gyógyszer- gyári oldószerek égetése elvá­laszthatatlanul együtt jár egy többoldalú, nagyon alapos, rendszeres ellenőrzéssel. Ennek révén tehát nem csak azt tud­hatnák meg, hogy _ valóban csak vízgőz és széndioxid ke­rül a levegőbe a mi eljárá­sunk, technológiánk alkalma­zása mellett a kéményekből — természetesen keveredve más anyagokkal, de messze a nemzetközi szabványok megha­tározta értékek alatt —, ha­nem azt is: eddig mitől fél­tek, joggal vagy alap nél­kül . . . Valóban különös: ha valami végre jó — akkor miért nem jó? Tudják-e a beremendiek, mi ellen tiltakoztak? — A legtöbbjének fogalma sincsen róla — mondja Theisz István Beremenden, Vorosilov utcai háza kertjében. — Egy­szerűen az orruk alá dugták az íveket: Mari -néni, félti-e az unokája egészségét? Akkor itt írja alá... Elmehe-ttek vol­na a nyílt napokra, amikor a BCM-ben mindenkinek meg akarták mutatni: miről van szó, hogyan működik, miért megbízható. Kérdezze meg a gyáriakat: hányán voltak! — Az egyik kezemen megtu­dom számolni ... — mondja Oberritter Miklós. Mészáros Attila A közvélemény van-e a szekrényben?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom