Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-30 / 56. szám
e ű j Dunántúli napló 1990. május 30., »erdő Az első könyv a „malenkij robot"-ról Halálpolka Karcsú, fekete táblás könyv. Mindössze 164 oldal. Mégis tízezrek szenvedése, haláltusája, igazságtalan meghurcoltatása összegező- dik benne, nagy erővel, igazi írói kvalitással ábrázolva. S omi az írói munka mögött von: László Lajos évtizede foglalkozik a hazai nemzeti kisebbségek, leginkább a németség hányattatásaival. A Jégszikrák, a Jákob útja, kisregénye, a Halálpolka ennek a szenvedélyes, igazságkereső kutatásnak a gyümölcsei. S most ugyancsak Halálpolka címmel jelent meg önálló kötetben a második világháború után a Szovjetunióba hurcolt és kényszer- munkára fogott, továbbá a jugoszláviai lágerekben sínylődő ártatlan emberek ke- resztútja. Talán ez a legjobb kifejezés: keresztút, mert nem történetek, emlékezések füzére a könyv. Mindezek is benne vannak, de csak nyersanyagként. Ez a kötet őszinte részvéttel, nagy empátiával megformált írói remeklések sora, amelyeknek fájdalmas valo- ságalapja van. Ez pedig ismert. 1944 végén, 1945 elején titkos rendelkezések születtek arról, hogy a Szovjetunióba kell szállítani nagy létszámú munkaerőt, akik a fogolytáborokban már dolgozók mellett ugyancsak kényszermunkán vesznek részt. Miután a férfiak tekintélyes része még egyenruhá ban volt, a nők következtek. Fiatalasszonyok, családanyák, férjhezmenendő lányok, a családi otthontól elszakítva a poklok-poklában találták magukat, mert bűnösnek kiáltották ki őket, holott csupán az volt a bűnük, hogy németek voltak. A baranyai háromszögben, Bácskában, ahol az átvonuló szovjet csapatokat partizán alakulatok követték, ugyancsak ez volt a módszer, legfeljebb abban különbözött. hogy nem utaztak harminc-negyven napig marhavagonban, amíg elérték a lágert, hanem gyalog kisérték őket szitkozódó, lövöldöző emberek az internálótáborba avagy éppen a I megsemmisítés helyére. A recept ugyancsak ismert. Mind a szovjet, mind a jugoszláviai táborokba azzol a hazugsággal kerültek ezek a szerencsétlen emberek, hogy a lakóhelyükhöz közel ,,malenkij robot”-ba, kis munkára mennek csak. Utat egyengetni, kukoricát törni vagy éppen takarítani a kórházak, katonai táborok körül. Akik ezt elhitték, nem készültek fel se élelemmel, se ruházattal. Közülük kerültek ki legnagyobb számban az áldozatok. A Szovjetunióba fiatalokat vittek, már 16-17 éves lányok is bekerültek a transzportba, idős emberekre ott nem volt szükség. A jugoszláviai részen más volt a helyzet, ott a családokat szétszabdalták, külön vitték a férfiakat, az asszonyokat, a. gyerekeket és az öregeket. Sok olyan család volt, amelynek tagjai többé sose látták egymást. Az idős német asszony egyik dél-baranyai faluból éppen a csirkéit etette, amikor a fegyveresek megjelentek nála, s mondták, mire a férje hazajön a mezőről, ő is visszatérhet. A néni megtörülte a kezét a kötényében és megindult engedelmesen a partizánok előtt, csak annyit kért még, hogy az olvasóját levehesse a szenteltvíztartóról. Nos, ezzel a rózsafüzérrel a kezében halt éhen néhány héttel később egy bácskai táborban, míg a férje a Dráva mellett egy tőzeges-ingoványos területen létesített lágerben követte őt, aratás idején. Mennyien haltak meg. mennyien vészelték át? Pontos számot nem ismerünk. Mértékadó becslések szerint az elhurcoltak közül minden negyedik sose térhetett visz- sza. S akik visszatértek. Közülük már sokan nem élnek. Nemcsak a koruk miatt, betegségeket. pusztító stigmákat kaptak, szenvedésük rövidült meg a halálukkal. S azok a kevesek, akik élnek? Fájdalom ül ki az arcukra, amikor szóba kerülnek viszontagságaik. Nem szívesen beszélnek ezekről, mintha nekik kellene szégyellni, ami velük történt. A könyv írója — családjában maga is érintett - mégis megszólaltatta őket. Megnyíltak előtte, mert érezték a szándék nemességét. Azt ugyanis, hogy az író nem a számonkérés, hanem a tisztázás okából kérdezi őket. S nem szenzációkat hajhárz, hanem drámákat rögzít, amelyeknek az ive azért olyan nagy, mert a szenvedéseik is az égre kiáltottak. Azt mondják, az égi igaz- ágszclgóltatás már a földön is jelzi működését. Az egyes ember életében nem mindig' követhető nyomon, de a népek sorsában olyan erőteljesen megmutatkozik, hogy senki se tagadhatja le. Tekintettel az elmúlt évek és a legközelebbi múlt eseményeire, talán nem is kell ezt különösen bizonyitani. A szerző, könyve mottójául annak az ószövetségi prófétának a szavait választotta, akinek nyelvét izzó parázzsal tisztította meg az Úr, hogy csak az igazat mondhassa. Izaiás szavai fejezik ki leginkább a szörnyű haláltáncba küldött emberek ezreinek a sorsát: „Már azt gondoltam / hogy életem delén kell elmennem / a holtak hazájának kapuiba, / megfosztva többi éveimtől. / Azt gondoltam, hogy nem látom többé / az Urat az élők földjén, / nem láthatok több embert a világ lakói között”. A drámák követelik a feloldást, az ember nem tud belenyugodni a pusztulásba, az elmúlásba. így van ez a népek életében is.„ A Halálpolka Írója ezért irta meg könyve folytatását; egy életben maradt család küzdelmeit. Ennek a megjelenése is várható. A könyvet a Babits — Magyar-Amerikai Kiadó Rt. jelentette meg. A kényszer- munkára hurcolásnak az egész országban, sőt a határokon kívül is találhatók túlélői, akik már várták ezt a könyvet. Dél-Dunántúlon, vagyis Baranyában, Tolna megyében, Somogybán és Zalában, továbbá Bács megyében, sok településről megszófglnok a túlélők: Mohácsról, Lánycsókról, Lippó- ról, Majsról, Mecseknádasd- ról, Pécsről, Szekszárdról, Kakasdról, Mözsről, Tévéiről stb. A könyv elolvasása számukra fájó találkozás szörnyű emlékeikkel, mindazoknak pedig, akik ismerik a második világháborút követő népirtásnak ezt a formáját, történelmi tanulság. Akik elkövették, akárcsak parancsra is, azok részére a magukba szállás alkalma. A június 3-i pécsi pünkösdi fesztiválon, a Lenau-házban, az ugyancsak júniusra tervezett dél-baranyai keletnyugati találkozókon egyik sarkalatos program lesz e könyv bemutatása. Összedől a régi ház, az újat lebontásra Hálták Összefogott a falu Loch Henrik személyesen hozta be a falubeliek levelét Pogányból. Kérte, segítsünk, két asszony - anya és lánya - kétségbeejtő helyzetbe került. Alacsony nyugdíjból és kis keresetből élnek. Házat kezdtek építeni, de most azt hatóságilag akarják velük lebontatni, mert állítólag nem tartottak be egy előírást, nincs hat méterre az épület a szomszéd telekhatárától. Lehet, hogy vétettek, de az biztos, hogy nem szándékosan tették. Szabályszerű eljárással kértek építési engedélyt, terveztették ■rrteg a házat. • Pogányban a déli órákban minden csendes. Szebbnél szebb több szintes családi ház sorakozik egymás mellett a falu főutcáján. Loch Henrikkel közösen megyünk el a Petőfi utca 30. számú házhoz, amelyet a lebontás fenyeget. Az édesanyát találjuk otthon.- Egy éve . húzódik az ügyünk - mondja. - 1989 augusztus—szeptemberében kezdtük meg az építkezést, hogy minél hamarabb beköltözhessünk az új házba. Azt hittük, a telet már ott töltjük. A másik épületről tudtuk, csak egy-két hónapot bír ki, mert hamarosan összedől. A régi épülettől egy kicsit beljebb kezdtük el az újat felépíteni, hogy ne zavarjuk a szomszédokat, mert a régi tulajdonos a gazdasági épüle- . tét egészen a kerítéshez tette. Pécsről, amikor a tanácstól ki. jött a műszaki ellenőr, azt mondta, hogy nem jó helyen áll a ház, mert nem tartottuk meg a szomszéd telektől előírt hatméteres távolságot. • A fiatalasszonyt a munkahelyén kerestük meg. Elmondta, hárman vannak testvérek, ő a legidősebb. Egyikük élete sem úgy alakult, ahogy szerették volna. Az édesanyjuk egyedül nevelte fel őket. Az öccse lakik a két gyerekével a nagymamától örökölt lakásban. így ők legalább emberi körülmények között élnek. Cse- Tében segítettek, hogy az édesanyjával és a saját lányával közösen egy alagsori Jakóst tudjanak vásárolni. Onnan rövid időn belül, eljöttek. A felettük lévő lakó építkezni kezdett. Napokig, hetekig nem volt se vizük, se villanyuk, eleinte még fűteni sem tudtak. Végül eladták az alagsori lakást, de a sok kölcsön miatt alig maradt pénzük. 1989 nyarán költöztek ki Po- gányba. Építkezni kezdtek. A megvásárolt telken állt egy félig kész gazdasági épület, annak a helyére álmodták meg új otthonukat. A pénzintézetek az alacsony jövedelmüket meglátva, hitelképtelen, nek nyílvánították őket.- A tanácsra szabályos tervdokumentációt adtunk be, és építési engedélyt is kértünk - mondja a fiatalasszony. - Úgy érzem, senkit nem csaptunk be, és a hatóságokat sem akartuk kijátszani. Mégis mindenki úgy tekint ránk, mintha bűnözők lennénk. Első- és másodfokon is elutasították a kérelmünket, a házat bontásra ítélték. Arra .hivatkoznak, hogy nincs meg az előirt hatméteres távolság a szomszéd háztól. De az épületet kertek veszik körül, és mögötte sem lakóház van. Egy zsákutcában van a telkünk, még a faluképet sem csúfíthatja el cinagy élőkért. Kilátástalan a helyze. tünk. Földönfutónak érezzük magunkat. A ház, amiben jelenleg élünk hamarosan a fejünkre dől. Nekünk mór soha nem lehet saját otthonunk?! Igazán nem akartunk kacsalábon forgó házat, csak egy ötven négyzetméteres, éppen, hogy családi háznak nevezhető 2 szoba, konyhás, fürdőszobás saját otthont! Hova költözzünk? Minden vagyonunk az építkezésben fekszik. Nagyon jólesik a falubeliek segítsége, de egy életen keresztül ők sem fogadhatnak be bennünket! A ruháik, a bútoraik egy részét más és más családnál helyezték el. A félig kész házra se építési, se lakhatási engedélyük, így még áfa-vissza- •téritést sem igényelhetnek. Az öreg, vizes lakásban mindenük tönkrement. Éjjelente hallják hogyan repednek a falak. A ház hátsó oldalát már gerendákkal támasztották meg, hogy ne dőljön be. A nagy- szobában, ahol alszanak, a szekrény tartja a falót. Állandó 'rettegés az életük.- Az egész falu segít, ha újra kezdődhet az építkezés - mondja Loch Henrik. - A legnagyobb gond azonban, hogy elfogyott a két asszony pénze. Az épület az eredeti tervek szerint L-alakú lenne. Máraz is sok gondot megoldana, ha a belső falakat felhúzhatnánk a már meglévő épületben és a tetőt feltehetnénk. Végre kiköltözhetnének az életveszélyes épületből. Nem tudom, miért ilyen szigorúak a tanácson, a szomszédokat egyáltalán nem zavarja az épület. • Márciusban megváltoztak az Országos Építésügyi Szabályzat egyes előírásai. ASza. bályzat 66. paragrafusa a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki: — (5) Ha az oldalhatáron álló beépítés céljára már kialakított egyedi telek - a szomszédos telken álló, vagy elhelyezhető épületeket is figyelembe véve - az épületek között előírt legkisebb távolság hiánya miatt nem volna beépíthető, az építésügyi hatóság azt is engedélyezheti, hogy az l-lll. tűzállósági fokozatú lakó. és üdülőépületek egymással szemben fekvő, il- letőleg az így elhelyezhető homlokzatai között - az előírt homlokzati benapozottspg teljesülése esetén - 4 méter távolság legyen, ha az épületek egymást átfedő oldal- homlokzatainak magassága öt méternél nem nagyobb és az egyiken legfeljebb csak az 50. paragrafus (5) bekezdése szerinti szellőzők vannak. Ez azonban a két kétségbeesett ember helyzetén semmit sem javít, ők a hátsó kertre vonatkozó előírásokat nem tartották be.- Valóban kértek építési engedélyt - tájékoztat Kopár ifn°o Q Pécs Vórosi Tanács V. B. hivatal műszaki osztályának csoportvezetője. - 1989. október 5-én adták be a kérelmet. Ró hamarosan, október 10-én kimentünk a helyszínre, hogy minél hamarabb megkapják az építési engedélyt. Az épület akkor már állt, amit fényképek is bizonyítanak. Nem is ez az igazi baj, hanem az, hogy nem tartották meg az előírásokat. A tervrajzon a hátsó kert mélysége az Országos Építésügyi Szabályzatnak megfelelő, de ez a hatméteres tűztávolság a helyszínen mindössze másfél méter, majdnem a telekhatáron áll az épület. Az OÉSZ 67 paragrafusának (4) bekezdése kimondja, hogy a hátsókért mélysége 6 méternél nem lehet kevesebb, az előkerté pedig öt méter. Az OÉSZ előírások alól nem adhat egyetlen hatóság sem mentesítést. Ismertük az építkező körülményeit, ezért akartuk gyorsan kiadni az építési engedélyt, de a jogszabályok megkötik a kezünket, azoktól nem térhetünk el. Egyetlen meqoldós: az épület szomszéd telek felé eső részét a telekhatártól számított hat méterig visszabontják, és az épületet az utca felé bővítik. Ehhez azonban új építési engedélyt keíl kérni, az egész eljárást újra le kell bonyolítani. A másodfokú határozatot egyébként 1989. december 12-én hozták meg. • A falu összefogott, nem engedik, hogy lebontsák a házat, ha kell előállnak, körbefogják az épületet, csak ennek a két embernek végre legyen otthona. A két asszony felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Pécs M. Város Tanácsa V. B.-titkárához. Reménykednek, hogy kedvező választ kapnak. Lehet azonban az is, hogy végül az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól kell külön engedélyt kérniük, hogy méltányossági alapon befejezhessék a házukat. Jelenlegi kálváriájuknak jóhiszeműségük az oka. Nem néztek utána, hogy az előző tulajdonos kért-e építési engedélyt a gazdasági épületre. Szalai Kornélia A kép bal oldalán még látható o romos épület, a háttérben már állnak az új ház falai Öt hét alatt 5000 kerelmet bíráltak el Kik kaphattak lakbértámogatást? Kivételes támogatást 450-en kértek, 200 ügyben még nem született döntés A lakbérek emelkedése után sok család súlyos helyzetbe került, és megélhetési gondokkal küzd. Egy miniszter- tanácsi határozat lehetővé teszi, hogy a jogosultak és az arra rászorulók lakbértámogatást kapjanak Pécsett, a Városi Tanács V. B. Hivatal családvédelmi és egészség- ügyi osztálya külön lakbérirodát nyitott, ahol a kérvényeket átvették, az igényeket elbírálták.- Március 1-jétől április 20-ig lehetett az igényléseket beadni, hogy a lakbéremeléstől visszamenőleg megkapja valaki a különbözetet - mondja dr Grünwald Anna, a családvédelmi és egészségügyi osztály vezetője. öt hét alatt sikerült 5000 kérelmet elbírálni. A lakbérirodában azonnal intéztük azokat az ügyeket, amelyeket a rendelet alapján egyértelműen el tudtunk dönteni. így a 70. éven felüliek szinte a bejelentést követő harmadik napon kézhez vehették a régi és az új lakbér közötti különbözetet. A legtöbb gondot a kivételes támogatások elbírálása jelenti. Itt nemcsak a bevallott jövedelmet vesszük figyelembe, hanem környezet- tanulmányt is végzünk. Az eddigi tapasztalataink azt igazolják-, hogy szükség lenne egy külön emberre, aki csak a lakbértámogatási ügyekkel foglalkozik. Méltányossági alapon csaknem 450-en kértek lakbértámogatást, a felének az ügyét már elbírálták. Minden fogadó napon azonban újabb és újabb igénylők jelentkeznek. Lakbértámogatást kaphat ugyanis az. aki a munkaképességét 67 vagy annál nagyobb százalékban elvesztette, három vagy több kiskorú gyereket nevel, az egy főre jutó havi nettó jövedelme nem haladja meg a 4300 forintot. Ezek mind olyan kitételek, amelyek nem köthetők időponthoz. Egy családban, megszülethet a harmadik gyerek, bárkivel előfordulhat, hogy baleset éri, megrokkan, vagy a nettó jövedelme egyik napról a másikra a 4300 forint lesz.- A legtöbb gond o személyi tulajdonban lévő bérlakásoknál adható lakbértámogatással van - folytatja dr. Grünwald Anna. - A jogszabály ugyanis kimondja: ,,A személyi tulajdonban levő lakás bérlője részére a lakbérkülönbözet megfizetéséhez kivételes támogatás nyújtható." A főbérlő a legtöbb esetben sokkal magasabb lakbért állapít meg, mint az állami lakásoké, így a különbözet ösz- szege is sokkal nagyobb. Ezeket az igényeket csak abban az esetben tudjuk elfogadni, ha a bérlő alanyi jogon kaphat lakbértámogatást. Azonban, ha ebbe nem fér bele, csak nagyon indokolt esetben adható lakbérhozzájórulás. -Várhatóan itt lesz a legtöbb elutasított kérelem. 1990. május közepéig 7 289 600 forintot fizettek ki lakbértámogatás címén, 200 kérvényt még nem bíráltak el. Sx. K.
