Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-27 / 53. szám
Elektromérnökként La Fontaine-t fordít Rehabilitálását reméli Mohács utolsó polgármestore Mohács utolsó polgármestere, a most 75 éves Keresztúri József az Ohio állambeli Rocky Riverben él. Hét nyelven beszél, odakinn 53 évesen elektromérnök lett, megtanult sokféle hangszeren játszani. Humán beállítottságú és nyughatatlan, örök vállalkozó. Immár a harmadik kiadásban jelenik meg La Fontaine fordítás-csokra. Az újabbat a Cleveland-beli Árpád Kiadó jelentette meg illusztrációival kiegészítve. A kép- és rajzanyagot maga a fordító szerezte be és eközben felkereste a híres állat- meseíró sírját. (Fényképünkön ez látható.) Lelkesedését, odaadását La Fontaine iránt most értékelte az amerikai La Fontaine Társaság és tagjai sorába választotta. Minderről Pécsett élő lánya, Keresztúri Erika magánénekes értesített minket. Keresztúri József az USÁ- ba kényszerült menekülni, mert itthon vádak érték, hogy a nyilasokkal paktált, ami egyébként nem igaz. Keserűek az emlékei, mindezek ellenére városa vagyonát mentette a második világháború zűrzavaros időszakában, s egyebek között kötvényeket juttatott vissza. Mellesleg zsidókat mentett meg a deportálástól. Ki tudja, tán egyszer sor kerül Mohács utolsó polgármesterének rehabilitálására és a rangos fordítás köteteket hazai kiadásban is viszontláthatjuk. Cs. J. Fotó: Keresztúri Erika Mozgássérült kézművesek és barátaik találkozója Nemzetközi tábor Zalaegerszegen Első alkalommal szervez a Mozgássérültek Zala Megyei Egyesülete a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével közösen 1990. június 30.—július 4. között Zalegerszegen nemzetközi találkozót a mozgássérült kézművesek és barátaik részére. Elsősorban azoknak a jelentkezését várják, akik a népművészet, vagy a kézművesség valamelyik ágát művelik. Céljuk a mozgássérülteket tömörítő szervezetek közötti kapcsolat kialakítása, elmélyítése, kiszélesítése. Tapasztalatok szerzése, cseréje. Egyébként harmadik alkalommal rendezik meg Zalaegerszegen a kézművesek és barátaik találkozóját, de az idén először hívtak meg külföldi egyesületeket is. Az ötlet abból született, hogy a zalai szervezetnek már évek óta jó a kapcsolata a cseh és az osztrák szervezetekkel, ezt szerették volna továbbszélesíteni. Várnak vendégeket Finnországból, Norvégiából, az NSZK->ból, Ausztriából. A találkozónak a zalaegerszegi 407. számú Szakmunkásképző Intézet ad helyet, de lehetőség van arra is, hogy, akik kérik, szállodában lakjanak. A súlyosan mozgássérülteket a szakmunkásképző intézet kollégiumának földszinti szobáiban helyezik el. A találkozó résztvevőinek alkotásaiból vásárlással egybekötött kiállítást rendeznek. Ezen kívül a programban szerepel még autós ügyességi verseny, kirándulás Zalakaros- ra. A Gébárt-i tónál található Kézművesházban népművészek — szövők, fazekasok, csuhéba- ba-készítők, gyöngyfűzők — vezetésével ismerkedhetnek meg a vendégek a magyar kézműves hagyományokkal. A találkozóra levélben és személyesen is lehet jelentkezni, a Mozgássérültek Zala Megyei Szervezeténél, 8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 5. és a 06-92-14-276 telefonszámon. A jelentkezési határidő május 31. Sz. K. „Egész életem Magyarországhoz kötődik...” Lazar Berman Pécsett Azt mondják, koncert után csak altatóval tud elaludni. Előtte semmi baj, hiszen magam hallottam a jóízű horkolást kiszűrődni a parányi öltözőből, ahová előadás előtt húzódott be Lazar Berman, világhírű zongoraművész, hogy pihenjen még egyet pécsi, Liszt terembéli hangversenyéig. Amíg alszik, a tolmácsot faggatom róla. A hatvanéves művész folyton úton van, Budapest és Pécs után Szó- , fiába, majd Norvégiába megy. Naponta legkevesebb négy órát gyakorol, szigorúan és következetesen. Ezt a fegyelmet nemcsak magától, másoktól is megköveteli, azt mondják, ha a munkával nem stimmel valami, ordítani is képes, bár egyébként kedves, érzékeny, jókedélyű ember. A zene a szenvedélye, a munkája, a hobbija. A legkedvesebb szerzői hazájának orosz klasszikusai. . . .aztán végre felébred Berman úr, és beszélhetünk. Azt már tudom, hogy szereti Magyarországot. Az is érdekel, miért? — Egész életem Magyar- országhoz kötődik — mondja. — Először 1956. októberében voltam itt egy Liszt-versenyen. Tanúja lettem a magyar forradalomnak, egy héten át láthattam mindazt, ami történt. Éreztem a forradalmárok igazát, és azt, hogy azok, akik fegyverrel támadtak ellenük, hamis elveket követtek. Ez volt az első alkalom, hogy elgondolkoztam a politikán. Ma a szovjetek is tudják, hová érkeztek, de akkor mindezt még csak kevesen ismerték fel. Itt, ebben az országban találkoztam az első feleségemmel, sok barátot is szereztem, és talán a magyar közönség is megszeretett.- Milyen emberekkel szeret együtt dolgozni? — Elsősorban azokkal, akikben hiszek, és akik senkinek semmi rosszat nem tesznek. És persze azokkal, akik el tudnak fogadni engem, akiknek én is kellek.- ö.n világhírű, ez tény. Hogyan él együtt vele? — Inkább a felelősségre gondolok, arra, hogy ezt a bizalmat minden fellépéssel meg kell szolgálnom. Emberek vagyunk, soha nem tudhatom előre, hogyan zajlik majd egy-egy koncertem, úgyhogy inkább a felkészülésre gondolok, és kevesebbet tűnődöm, a világhír felől. — Mi az, amit kiván magának ezen a pályán? — Jó lenne több önbizalmat szerezni. És jó lenne, ha nem kellene félnem a hazámban újraéledő antiszemitizmustól sem. Én nemcsak magamnak kérnék a mesebeli tündértől, hanem honfitársaimnak is: gazdasági fellendülést, jobb életet . . . A művész azért művész, és nem politikus. Bár, ki tudja, nem lenne-e jobb, ha gyakrabban találkoznának? — Épp a belga királynő mondta nekem f — mesélte Berman úr —, hogy ha minden országban az összes kormány zenészekből állna, az emberek békében élhetnének. Igaz, egy angol barátom szerint akkor viszont nem lenne kenyerünk. A dolgot valahogy úgy kellene rendbetenni, hogy ne kelljen választani soha a kenyér és a muzsika között. .. Hodnik Ildikó „Némelyek azért válnak keresztényekké, hogy vereségükért a jó istenre háríthassák a felelősséget." Silke Schreiber, író * „Az Egyesült Államok mindig is európai nagyhatalom marad." George Bush, elnök * „Százezer amerikai művész közül talán tízezer dolgozik. : W* im ■» '■Éfcfc m — M szsmenszewn igazság Tehát küzdenünk kell. De ha igaz, hogy fogamzáskor az 500 millió ondósejtből mindössze egy lesz a győztes, az, amelyik először érkezik, ez azt is jelenti, hogy mindegyikünk megnyert már egy nagy harcot. Dustin Hoffman, filmszínész * „A szerző, szerintem nem tesz mást, mint önmagát meséli el akkor is, ha a történet egy krokodil életéről szól." Federico Fellini, filmrendező * „Teniszezni apám tanított meg. Győzni pedig vagy egyedül tanulunk meg, vagy soha.” Chris Evert, teniszező Radio mellett.., Bíztam a rádióban és nem is hiába: végre műsorra tűzött egy - szinte országos érdeklődésre számot tartó — nagyon fontos kérdést, amelynek tisztázása nélkül nem is tudom, mi lenne velünk, ebben a zaklatott, izgalmas világban. Bár a stúdióba meghívott vendégek tisztsége is jelzi, milyen roppant horderejű témáról van szó, hiszen — hogy mást ne mondjak - volt köztük újságíró, orvos, szociológus, aztán egy lelkész és természetesen egy pesti szexklub magánvállalkozója is. A közvélemény egy részét izgatja a 'kérdés: „Legyen-e kupleráj Magyarországon vagy nem?" (A továbbiakban bordélyház, azaz: B-ház.) Már eleve kijelentem, hogy ha a- lelkész helyében vagyok, el sem fogadom a meghívást e beszélgetésre, de ez magánügy. Szóval a jelenlévők mondták a magukét, a szociológus például azt mondta, lehet, hogy sokan igénylik, de a megvalósítás nem okvetlenül szükséges, főként a társadalmi morál szempontjából. A B-ház(ak) felállítását követelők azt állították, hogy ezzel éppen az AIDS-ellen lehetne hatékonyan védekezni, az orvos azt válaszolta, hogy két orvosi ellenőrrés között gyors tempóban terjeszthető bár. milyen nemi betegség, az AIDS úgyszintén. A szexklub tulajdonosa jelezte, tévedés ne essék, az- ő klubjában ugyan van masszázs, van szauna, van szolárium, de szeretkezés, az nincs. Azt persze nem tiltja meg az alkalmazottaknak (hölgyeknek), hogy munkaidőn túl kivel, - mikor, — hogyan, Oké. Ám később azt mondta, hogy a hölgyeknek napi négy—öt szeretkezésnél többet nem javasolnak, akkor az orvos közbevágott: „...ezalatt is terjedhet a fertőzé- ses betegség . . kor is nem marasztalták el az elmúlt negyven évet a szokásoknak megfelelően. Nem hivatkozott senki akármilyen bűnbakra, aki miatt negyven évig széphazámban nem engedélyezték a kuplerájt. Legalábbis a szó szoros értelmét illetően . . . Az e heti országgyűlés izgalmas volt. A lapok már Én úgy gondolom... stb.l" Ez utóbbit demokratikusabb- nak tartom, hiszen mindegy hogy mit gondol, nem kell készpénznek venni, csak akkor, ha a többség elfogadja, ellentétben a „megítélésünk szerint"-i hozzáállását a dolgokhoz, amely már magában foglalta a megdönthetetlen állásfoglalást. S enÓbudai Juliskák... Amúgy nagyon hangulatos volt ez a rövidke délelőtti csevegés, főleg akkor, amikor egyszerre beszéltek vagy öten—hatan és ez a hangzavar erősen emlékeztetett engem a hetipiac zajos hangulatához. Az idő hamarelrepült, így aztán nem tudom miben állapodtak meg, mindenesetre az utóbbi időkben ez volt az első olyan több szólamú csevegés a stúdió kerekasztala körül, amimindent megírtak róla, én csak annyit jegyzek meg, hogy a beszédek során fölbukkant a legújabb zsargon. Emlékezhetünk rá, hogy a régi országgyűléseken nem volt felszólaló, aki legalább tizenhétszer ki ne jelentette volna: „Megítélésünk szerint ... Megítélésem szerint ...” most viszont a képviselők átvették — és hajtogatják — a fideszesek szavait: „Mi úgy gondoljuk... nek következményeit ismerjük . . . Nem akarok komolytalan- kodni, de az is tetszett, amikor egyik képviselő (SZDSZ- es?) fölvetette: hazánk adósságállományaként hallottunk már 21 milliárd, más alkalommal 23 milliárd, majd 24 milliárd dollárról, ki tudja, melyik adat fedi a valóságot? Szerinte 19 milliárd és 500 millió az adósság, éppen a japánok pénzének, a yen-nek romlása miatt. Az adatok, értékelések sajnos soha sem frontosak. A hét elején — idegenforgalomról lévén szó — elhangzott a rádióban reményt keltő cáfolat, miszerint nem igaz az, hogy az idén csökkenés várható, mert a tavalyi első négy hónaphoz viszonyítva az idei azonos időszakban éppen- hogy emelkedett már a hazánkba látogató külföldiek száma. Pénteken reggel a cáfolatot is megcáfolták a Balaton-környéki szakemberek: egyikük 30 százalékos icsökkenéssel számol, másikuk csak tíz százalékot jósol. A hallgató meg csak kapkodhatja a fejét, hogy a sok jósnő — Óbudai Juliskák — közül kinek higy- jen. Én megmondom: nekem. Csak ne kérdezősködjön. £1 vasárnapi
