Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-24 / 50. szám

1990. május 24., csütörtök új Dunántúli napló 3 Kemény vita a kormányprogramról (Folytatás a 2. oldalról) A késő délutáni órákban tmár nem lehetett tartani az eredeti, párták szerinti „beso­rolást", de a még szólni kívá­nók megkapták a léhetőséget véleményük kifejtésére. Több kisgazdapárti képvise­lőtársa véleményéhez csatlako­zott Torgyán József, visszauta­sítva például azt a feltétele­zést, hogy a Független Kisgaz­dapárt nem egyeztette állás­pontját az MDF-fel. Egyebek­ben minden, a kormányprog­ram elfogadását ellenző ál­lásfoglalásban elhangzott ér­vet váratlan és „övön aluli ütésnek" minősített. így értet­lenül fogadta azokat a véle­kedéseket is, hogy az előter­jesztés csak „irománynak” te­kinthető. Megerősítette koalí­ciós képviselőtársai meggyőző­dését, s igyekezett eloszlatni ellenzéki képviselőtársai aggá­lyait az 1947-es földtulajdoni állapot visszaállításának he­lyességéről. Nagy tetszést ara­tott az a fejtegetése: ma a spontán privatizáció lényegé­ben az ország tudatos kirab­lását jelenti, míg a kisgazdák szóhasználatában azt fedi ez a fogalom, hogy a magyar paraszt kapja vissza a ma­gyar föld megművelésének jo­gát. Prepeliczay István a kor­mányprogram irányelveinek el­fogadása mellett érvelve azt hangoztatta: ha Antall József megfelelt volna a részletesen kidolgozott program iránti igénynek, akkor két héten ke­resztül, folyamatosan sorolhat­ná a feladatokat. Az előter­jesztést tehát kiindulópontnak kell tekinteni, ahonnan to­vább lehet és kell lépni. Wekler Ferenc hiányolta a programból, hogy nem fog­lalkozik megfelelő súllyal sem a rendőrség, sem a belbizton­ság, sem a bűnözés kérdés­körével. Kifogásolta az önkor­mányzati megye kategória gondolatát, mert szerinte ez olyan fogalmat takar, ami mögött nincs tartalom. A földkérdésnek az 1947-es tu­lajdonviszonyok alapján törté­nő rendezését bírálva felhívta a figyelmet arra, hogy 1945 után sem a hadifoglyok, sem a cigányok, sem a szovjet munkatáborokban lévő magya­rok, sem a magyarországi né­metek, illetőleg az 1947-ben lakosságcsere következtében hazánkba visszatelepített szlo­vákiai magyarság nem ren­delkezett földdel. Épp ezért úgy vélte, hogy a visszatérés nem a nemzet megújhodásá­nak programját jelenti, ha­nem egy széles réteg kire­kesztését a nemzetből. A hit- és erkölcstan okta­tásának bevezetésében a szü­lők és a gyermekek döntését nevezte irányadónak Hajdú Zoltán, nehogy valamiféle új kötelező tantárgy keletkezzen. Ugyancsak mérlegelendő - mondotta —, hogy a hittant az iskolában, vagy azon kívül oktassák. Soós Károly Attila arra hivta fel a figyelmet, hogy a programban szereplő gazda­sági számadatok nem minde­nütt megalapozottak. „Az ab­szolút komolytalanság terré­numa" az adósságállomány kezelése és programban való megjelenítése — hangoztatta. Hozzáfűzte: a gazdasági számadatok hanyag kezelése már csak azért is megenged­hetetlen, mert véleménye sze­rint a beterjesztett dokumen­tumot a nemzetköz) pénzvilág nagyítóval fogja vizsgálni. Tardos Márton egyetértett azzal, hogy a gazdaságban a kormány meghirdeti az állam dominanciájának megszünteté­sét, a magántulajdon elvének előtérbe helyezését. Elégedet­len volt viszont azzal, hogy a program nem szembesíti meg­felelően az állampolgárt a megörökölt helyzet tragikus voltával; nem konkretizálja az átalakítás útját. Bőd Péter Ákos (MDF) utol­sóként kapott szót a vitában, s élve a lehetőséggel, csokor­ba foglalva válaszolt az egész napos polémiában elhangzott kritikákra. Alaptalannak tar­totta azokat az aggályokat, hogy nem lesz elegendő for­rás a felvázolt programok végrehajtására. Úgy vélte: az erőforrások között lehet szá­mon tartani az itthoni vállal­kozókészséget, a szellemi energia mozgósítását, továbbá a pénzügyi fegyelem megszi­lárdítását, az állami szektor privatizálását, s nem utolsó sorban a külföldi támogatá­sokat, kölcsönöket. Szerinte igazságtalanul éri az ellent­mondásosság kritikája a prog­ramot, hiszen ez egy olyan dokumentum, amelynek szá­mot kellett vetnie a valóságos helyzet ellentmondásosságá­val, s így bizonyos mértékig tükröztetnie is kellett azt. Vé­gül úgy ítélte meg: nem a programnak volt a feladata a távoli célok elérésének részle­tes meghatározása, pontos ütemezése, ez majd az állam- apparátusra vár. Az érthető­ség kedvéért - s egyúttal tré­fásan utalva arra, hogy ép­pen vacsoraidőben vannak - egy példával élt: most me­nüt kell választani, és nem receptúrát cserélni egymás között. Ha végül is ehetetlen­nek bizonyul az étel, a sza­kácsot el lehet csapni. összegezve a programvitót: a reggel jelzett csaknem négytucatnál is többen, mint­egy 70-en mondtak véleményt a kormányprogram irányelvei­ről. Este fél 7-kor kezdte meg válaszadását Antall József. A 'kijelölt miniszterelnök a vitá­val kapcsolatosan a legna­gyobb jelentőséget annak tu­lajdonította, hogy a képvise­lők a kormányprogram ellen szóltak, azt kritikával, eseten­ként - szóhasználata szerint — vitriolos megfogalmazások­kal illették. Mint mondta, benne még az erősebb meg­jegyzések sem váltottak ki visszatetszést, vagy felháboro­dást, sőt, őszintén örült an­nak, hogy egy kormányprog­ramot végre így vitattak vmeg az Országgyűlésben. Hangsúlyozta: a magyar Országgyűlés egyik sajátossá­ga, hogy a padsorokban az elmúlt esztendők küzdelmei­ben részes fiatalok együtt ül­nek azokkal az idősebb képvi­selőkkel, akik nem a Parla­mentben öregedtek meg. Ezért arra tkérte a fiatalokat: legye­nek türelmesek, amikor a ko­rosabb honatyák régi sebeket tárnak fel, amikor egy nemzet sok évtizeddel ezelőtti, s az elmúlt esztendőkig viselt fáj­dalmát kívánják kibeszélni. Az ország kivezetésére a válság­ból ugyanis a fiatalok és az idősebbek csak együtt képe­sek. A vitatott kérdések közül elsőként arra reagált, hogy az általa beterjeszett anyag kormányprogramnak tekinthe­tő-e vagy sem. Hivatkozva a Házbizottsággal folytatott konzultációjára, és az alkot­mány módosítása során a Parlamentben korábban el­hangzottakra megjegyezte: az eddigi álláspontok szerint ilyen esetekben nem átfogó, részletes programot várnak a kormányalakító miniszterelnök­től, hanem azt, hogy rendel­kezzék a tennivalókról általá­nos elképzelésekkel; program­ja átfogó koncepciót, irányel­veket tartalmazzon. A kormányalakításra készü­lő pártok koalíciójáról szólva pedig kijelentette: a koalíció három olyan párt együttesét jelenti, amelyben a résztve­vőknek közös az irányvonala, azonos a stratégiai célja, de más és más társadalmi réte­geket, csoportokat képesek mozgósítani. Azt sem titkolta, hogy nem egyszer a koalíciós pártokon belül, és azok között is van ellentét, hiszen honnan ne lennének nézetkülönbségek ennyi évtized után ilyen hir- telenül összekerült politikai szervezetekben. A Parlament folyosóján Munkatársunk, Bozsó Béla jelenti MUNKAJÁRÓI A JEGYZŐ A tegnapi ülésnap délelőttijén baranyai képviselő, Trombitás Zoltán (FIDESZ) ült az elnök melletti egyik jfegyzői székben. Ebédszünetben így számolt be munkájáról: — iA feladatunk elsősorban az el­nök munkájának segítése. Figyelem­mel kísérjük az emelvényen folyó különböző adminisztratív ügyeket. Az új technika bevezetésével a szava­zatok összeszámlólása nem okoz gondot, azonban a név szerinti, vagy titkos szavazásoknál megsza­porodik a dolgunk. Részt veszünk egyébként az ülések előkészítésé­ben, a távolmaradók igazolásának begyűjtésében is. — Ki lehet jegyző? — A ciklus elején nyolc állandó jegyzőt választottak, akik az or­szággyűlés elnökéhez és alelnökei- bez hason lóon a parlament tiszti karába tortoznak. — Ma hányadszor Ült az emel­vényen? — Harmadszor. De mivel a meg­bízatás négy évre szól, 'lesz még alkolmam gyakorolni. NOSZTALGIA? A parlament büféjében tegnap egy, .a már elmúlt ciklusból isimért arc, Hubber Jenő bukkant fel. A ,^mi járatban?” kérdésre így vá­laszolt. — Kontroll vizsgálaton jártam a fővárosbon, és összetalálkoztam né­hány újságíró ismerősömmel. Hív­tak, és talán a nosztalgia az oka, hogy valóban szívesen jöttem. — Figyelemmel kíséri utódai tény­kedését? — Csak mint Újságolvasó, iri­gyelni viszont cseppet sem Irigy­lem őket. Most, hogy csak a mun­kahelyi (pécsi dohánygyár műszaki oszt. vez.) ügyekkel foglalkozom, lényegesen kisebb a felelősségem. — Mi történt Önnel a régi parla­ment leköszönése óta? — Betegségem miatt januártól már nem is- tudtam a leköszönő testület munkájában részt venni. Egészségem még most sem töké­letes, dolgozni is csak a múlt héten kezdtem el. RDESZ-BÉBIK Borz Mii kiás (FKgP) a természetes szaporodás tragikus arányára pró­bálta hosszasan és erőteljes sza­vakkal felhívni a figyelmet. Többen elkezdtek mocorogni: ,,Évtizedek után most jön rá?” — Amikor hir­telen fordulattal a FIDESZ képvi­selőit, mint még érintett, Illetékes korosztályt, hívta fel az arányok javítására. Végre őszintén derült a T. Házi És nem késett a válasz: Ader Já­nos közölte, hogy a FIDESZ 22 ta­gú frakciója 13 gyermekkel dicse­kedhet és biztosított mindenkit, fo­lyamatoson tájékoztatást adnak majd az újabb jövevényekről. A PROGRAM I. Hiányos, homályos, általános, el­kent, következetlen, szervezetlen, In­konzisztens, semmitmondó, arányté- vesztő, koncepciótlan, ellentmondá­sos, dilettáns, nem is program: fo­galmazvány. A PROGRAM II. Felemeló, sokrahivatott, pontos, jó, megfelelő, cselekvésre mozgósít, lel­kesít, támogatandó. Miniszterek Baranyából Munkatársunk, Kaszás Endre Jelenti Miniszterek Baranyából: alkalmi kézfogás az Országház folyosóján az Új Dunántúli Napló olvasói kedvéért... Képünkön: Nagy Ferenc és dr. Andrásfalvy Bertalan. Läufer László felvétele Dr. Andrásfalvy Bertalan: művelődési és Uözoktatási miniszter „Művészeti nevelés az érzelmek nyelvén” Dr. Andrásfalvy Bertalan a pécsi, baranyai közélet régóta ismert személyisége. Ám míg korábban néprajzi kutatásai, ma a hazai politikában betöl­tött szerepe helyezi a figye­lem középpontjába a JPTE 59 éves docensét, a történelem- tudományok kandidátusát. Az újdonsült művelődési és köz­oktatási miniszter bokros teen­dői között az ülésszak egyik szünetében válaszolt lapunk kérdéseire.- Mikor került kapcsolatba a politikával? — Nehéz ezt pontosan meg­mondani, annál is inkább, mi­vel úgy érzem, szűkebb szak­mám gyakorlása, a néprajzi gyűjtés is politikai tett volt va­lamikor. Elég talán, ha Győrfi István neves néprajzkutató méltatását, vagy a Bibó em­lékkönyv szerkesztésében való részvételemet említem. Nyilvá­nos politikai szereplésem való­di keretei a Magyar Demok­rata Fórum megalapításával alakult ki.- Mikor vetődött fel önben először a miniszteri tárca le­hetősége?- Érdekes módon jelölésem­nek előbb híre kelt, mint ne­kem eszembe jutott volna. Felkérni is csak ezután kértek fel.- Elmondaná programjának főbb ismérveit?- A hivatásomból követke­zőleg nagy hangsúlyt szeret­nék tenni a ráció nyelve mel­lett az érzelmek nyelvén meg­valósítható művészeti nevelés­re, ami főleg az alsótagozatos iskolákban kap nagy szerepet. A hagyományokat előtérbe he­lyező anyanyelvi nevelés hoz­zájárulhat egy egészségesebb gondolkodású, egészséges szemléletű egyén kifejleszté­séhez. A nemzeti alaptan­anyag figyelembevétele mellett e program megvalósításában nagy szerepet és önállóságot kaphat minden iskola. Ugyan­csak fontosnak tartom, hogy a nyelvtanulásban és a termé­szettudományos oktatásban laboratóriumi rendszer meg­valósításával kell egy gyakor- latközelibb, az európai okta­táshoz közelítő módszert kiala­kítani. A felsőoktatásban a nagy feladatot az európai színvonalhoz való igazodás, az átjárhatóság megvalósítása jelenti, hogy az európai or­szágok elismerhessék egymás diplomáit. — Hol számit gyors sikerre, hol lesz nehezebb az előrelé­pés? — Az előttünk álló munka nagy akadályát az anyagiak hiánya jelenti. — Mint miniszter, mi lesz az első dolga? — Azt hiszem, első hónap­jaim nagyon keserves és nem látványos munkával telnek majd, amíg nem ismerem a minisztérium működését, mun­katársaimat, a folyó problé­mákat, amiket „tűzoltóként” kell megoldani. Nagy Ferenc földművelésügyi miniszter A mi családunkban a füld mindig szentség vnlt Kisharsányban mindenki tudja, hogy Nagy Ferencék hol laknak, bár az érdeklődő minden részletesebb útbaiga­zítás nélkül is könnyen meg­találhatja a falu központjában álló földszintes házat. Ismeri mindenki a szépen rendben- tartott porta gazdáját, a sző­lősgazdát, sokan talán még boraiból is ittak. — A mi családunkban a föld mindig szentség volt - adta mottóját a beszélgetés­nek a határozott kiállását, paraszti szilárdságát máig megőrző 68 éves Nagy Ferenc. - tn apámtól, nagyapámtól örököltem ezt a hozzáállást, amin nem tudott változtatni sem a kisemmizés, sem a jog­talan meghurcoltatás, sem az osztályharc minden falusi nyo­morúsága, de az az időszak sem, amikor mint tsz-elnök tevékenykedtem. Az eszmét csak tovább erősítették ben­nem az agrármozgalmakban, később a Független Kisgazda Pártban eltöltött évek.- Ez a szellem tükröződik kialakított programjában is?- Természetesen. Progra­mom ezen belül egybe esik pártomnak a választásokra ki­alakított agrárprogramjával, annál is inkább, mivel annak idején főbb gondolatait én fo­galmaztam meg. Benne első helyet kap a múlt sérelmei­nek - tehát az „önkéntes" földfelajánlásoknak és az „ön­kéntes" tsz-be lépéseknek — jóvátétele. A történelem szám­talanszor bebizonyította, hogy a magyar paraszt individualis­ta, nem közösségi ember, mint a szlávok, vagy akár a né­metség. Ezzel nem azt állí­tom, hogy a meglévő nagy­üzemeket fel kell darabolni, csak azt, hogy aki egyénileg akar boldogulni, és ezt a formát választja arra, hogy hasznos tagja legyen a tár­sadalomnak, annak legyen meg rá a törvény adta lehe­tősége. Esélyegyenlőséget kell kialakítani kis- és nagyüze­mi gazdálkodás között, mi­előbb megteremteni a piaci viszonyokat a mezőgazdaság­ban is. Ennek viszont nem csak módozatait, de garan­ciáit is mielőbb ki kell dol­gozni. Úgy gondolom, két esztendő elegendő lesz a földrendezésre, a ciklus to­vábbi három éve pedig biz­tosan rámegy arra, hogy a magyar mezőgazdaság elmoz­duljon a holtpontról. — ön az FKgP újraalakítá­sa óta pártjának meghatáro­zó egyénisége. Mi lesz most az itt betöltött funkciójával? — Erős elhatározásom, hogy a pártom vezető szerepét csak addig vállalom, amíg meg­nyugtatóan ki nem alakulnak a vezetőváltás feltételei. Az utóbbi hónapokban jelentősen megfiatalodott, új lendületet kapott az FKgP vezetősége, hiszem tehát, hogy hamarosan átadhatom a stafétabotot. Annál Is inkább, mivel mi­niszteri teendőim egész em­bert kívánnak, és amellett, hogy pártom tagja maradok, elsősorban ezeknek az elvá­rásoknak szeretnék megfelelni. — Milyen érzésekkel veszi át a tárca vezetését? — Képviselői és pártelnöki megbízatásomhoz hasonlóan ezt a munkát is szolgálatnak, küldetésnek fogom föl. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom