Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-24 / 50. szám
1990. május 24., csütörtök új Dunántúli napló 3 Kemény vita a kormányprogramról (Folytatás a 2. oldalról) A késő délutáni órákban tmár nem lehetett tartani az eredeti, párták szerinti „besorolást", de a még szólni kívánók megkapták a léhetőséget véleményük kifejtésére. Több kisgazdapárti képviselőtársa véleményéhez csatlakozott Torgyán József, visszautasítva például azt a feltételezést, hogy a Független Kisgazdapárt nem egyeztette álláspontját az MDF-fel. Egyebekben minden, a kormányprogram elfogadását ellenző állásfoglalásban elhangzott érvet váratlan és „övön aluli ütésnek" minősített. így értetlenül fogadta azokat a vélekedéseket is, hogy az előterjesztés csak „irománynak” tekinthető. Megerősítette koalíciós képviselőtársai meggyőződését, s igyekezett eloszlatni ellenzéki képviselőtársai aggályait az 1947-es földtulajdoni állapot visszaállításának helyességéről. Nagy tetszést aratott az a fejtegetése: ma a spontán privatizáció lényegében az ország tudatos kirablását jelenti, míg a kisgazdák szóhasználatában azt fedi ez a fogalom, hogy a magyar paraszt kapja vissza a magyar föld megművelésének jogát. Prepeliczay István a kormányprogram irányelveinek elfogadása mellett érvelve azt hangoztatta: ha Antall József megfelelt volna a részletesen kidolgozott program iránti igénynek, akkor két héten keresztül, folyamatosan sorolhatná a feladatokat. Az előterjesztést tehát kiindulópontnak kell tekinteni, ahonnan tovább lehet és kell lépni. Wekler Ferenc hiányolta a programból, hogy nem foglalkozik megfelelő súllyal sem a rendőrség, sem a belbiztonság, sem a bűnözés kérdéskörével. Kifogásolta az önkormányzati megye kategória gondolatát, mert szerinte ez olyan fogalmat takar, ami mögött nincs tartalom. A földkérdésnek az 1947-es tulajdonviszonyok alapján történő rendezését bírálva felhívta a figyelmet arra, hogy 1945 után sem a hadifoglyok, sem a cigányok, sem a szovjet munkatáborokban lévő magyarok, sem a magyarországi németek, illetőleg az 1947-ben lakosságcsere következtében hazánkba visszatelepített szlovákiai magyarság nem rendelkezett földdel. Épp ezért úgy vélte, hogy a visszatérés nem a nemzet megújhodásának programját jelenti, hanem egy széles réteg kirekesztését a nemzetből. A hit- és erkölcstan oktatásának bevezetésében a szülők és a gyermekek döntését nevezte irányadónak Hajdú Zoltán, nehogy valamiféle új kötelező tantárgy keletkezzen. Ugyancsak mérlegelendő - mondotta —, hogy a hittant az iskolában, vagy azon kívül oktassák. Soós Károly Attila arra hivta fel a figyelmet, hogy a programban szereplő gazdasági számadatok nem mindenütt megalapozottak. „Az abszolút komolytalanság terrénuma" az adósságállomány kezelése és programban való megjelenítése — hangoztatta. Hozzáfűzte: a gazdasági számadatok hanyag kezelése már csak azért is megengedhetetlen, mert véleménye szerint a beterjesztett dokumentumot a nemzetköz) pénzvilág nagyítóval fogja vizsgálni. Tardos Márton egyetértett azzal, hogy a gazdaságban a kormány meghirdeti az állam dominanciájának megszüntetését, a magántulajdon elvének előtérbe helyezését. Elégedetlen volt viszont azzal, hogy a program nem szembesíti megfelelően az állampolgárt a megörökölt helyzet tragikus voltával; nem konkretizálja az átalakítás útját. Bőd Péter Ákos (MDF) utolsóként kapott szót a vitában, s élve a lehetőséggel, csokorba foglalva válaszolt az egész napos polémiában elhangzott kritikákra. Alaptalannak tartotta azokat az aggályokat, hogy nem lesz elegendő forrás a felvázolt programok végrehajtására. Úgy vélte: az erőforrások között lehet számon tartani az itthoni vállalkozókészséget, a szellemi energia mozgósítását, továbbá a pénzügyi fegyelem megszilárdítását, az állami szektor privatizálását, s nem utolsó sorban a külföldi támogatásokat, kölcsönöket. Szerinte igazságtalanul éri az ellentmondásosság kritikája a programot, hiszen ez egy olyan dokumentum, amelynek számot kellett vetnie a valóságos helyzet ellentmondásosságával, s így bizonyos mértékig tükröztetnie is kellett azt. Végül úgy ítélte meg: nem a programnak volt a feladata a távoli célok elérésének részletes meghatározása, pontos ütemezése, ez majd az állam- apparátusra vár. Az érthetőség kedvéért - s egyúttal tréfásan utalva arra, hogy éppen vacsoraidőben vannak - egy példával élt: most menüt kell választani, és nem receptúrát cserélni egymás között. Ha végül is ehetetlennek bizonyul az étel, a szakácsot el lehet csapni. összegezve a programvitót: a reggel jelzett csaknem négytucatnál is többen, mintegy 70-en mondtak véleményt a kormányprogram irányelveiről. Este fél 7-kor kezdte meg válaszadását Antall József. A 'kijelölt miniszterelnök a vitával kapcsolatosan a legnagyobb jelentőséget annak tulajdonította, hogy a képviselők a kormányprogram ellen szóltak, azt kritikával, esetenként - szóhasználata szerint — vitriolos megfogalmazásokkal illették. Mint mondta, benne még az erősebb megjegyzések sem váltottak ki visszatetszést, vagy felháborodást, sőt, őszintén örült annak, hogy egy kormányprogramot végre így vitattak vmeg az Országgyűlésben. Hangsúlyozta: a magyar Országgyűlés egyik sajátossága, hogy a padsorokban az elmúlt esztendők küzdelmeiben részes fiatalok együtt ülnek azokkal az idősebb képviselőkkel, akik nem a Parlamentben öregedtek meg. Ezért arra tkérte a fiatalokat: legyenek türelmesek, amikor a korosabb honatyák régi sebeket tárnak fel, amikor egy nemzet sok évtizeddel ezelőtti, s az elmúlt esztendőkig viselt fájdalmát kívánják kibeszélni. Az ország kivezetésére a válságból ugyanis a fiatalok és az idősebbek csak együtt képesek. A vitatott kérdések közül elsőként arra reagált, hogy az általa beterjeszett anyag kormányprogramnak tekinthető-e vagy sem. Hivatkozva a Házbizottsággal folytatott konzultációjára, és az alkotmány módosítása során a Parlamentben korábban elhangzottakra megjegyezte: az eddigi álláspontok szerint ilyen esetekben nem átfogó, részletes programot várnak a kormányalakító miniszterelnöktől, hanem azt, hogy rendelkezzék a tennivalókról általános elképzelésekkel; programja átfogó koncepciót, irányelveket tartalmazzon. A kormányalakításra készülő pártok koalíciójáról szólva pedig kijelentette: a koalíció három olyan párt együttesét jelenti, amelyben a résztvevőknek közös az irányvonala, azonos a stratégiai célja, de más és más társadalmi rétegeket, csoportokat képesek mozgósítani. Azt sem titkolta, hogy nem egyszer a koalíciós pártokon belül, és azok között is van ellentét, hiszen honnan ne lennének nézetkülönbségek ennyi évtized után ilyen hir- telenül összekerült politikai szervezetekben. A Parlament folyosóján Munkatársunk, Bozsó Béla jelenti MUNKAJÁRÓI A JEGYZŐ A tegnapi ülésnap délelőttijén baranyai képviselő, Trombitás Zoltán (FIDESZ) ült az elnök melletti egyik jfegyzői székben. Ebédszünetben így számolt be munkájáról: — iA feladatunk elsősorban az elnök munkájának segítése. Figyelemmel kísérjük az emelvényen folyó különböző adminisztratív ügyeket. Az új technika bevezetésével a szavazatok összeszámlólása nem okoz gondot, azonban a név szerinti, vagy titkos szavazásoknál megszaporodik a dolgunk. Részt veszünk egyébként az ülések előkészítésében, a távolmaradók igazolásának begyűjtésében is. — Ki lehet jegyző? — A ciklus elején nyolc állandó jegyzőt választottak, akik az országgyűlés elnökéhez és alelnökei- bez hason lóon a parlament tiszti karába tortoznak. — Ma hányadszor Ült az emelvényen? — Harmadszor. De mivel a megbízatás négy évre szól, 'lesz még alkolmam gyakorolni. NOSZTALGIA? A parlament büféjében tegnap egy, .a már elmúlt ciklusból isimért arc, Hubber Jenő bukkant fel. A ,^mi járatban?” kérdésre így válaszolt. — Kontroll vizsgálaton jártam a fővárosbon, és összetalálkoztam néhány újságíró ismerősömmel. Hívtak, és talán a nosztalgia az oka, hogy valóban szívesen jöttem. — Figyelemmel kíséri utódai ténykedését? — Csak mint Újságolvasó, irigyelni viszont cseppet sem Irigylem őket. Most, hogy csak a munkahelyi (pécsi dohánygyár műszaki oszt. vez.) ügyekkel foglalkozom, lényegesen kisebb a felelősségem. — Mi történt Önnel a régi parlament leköszönése óta? — Betegségem miatt januártól már nem is- tudtam a leköszönő testület munkájában részt venni. Egészségem még most sem tökéletes, dolgozni is csak a múlt héten kezdtem el. RDESZ-BÉBIK Borz Mii kiás (FKgP) a természetes szaporodás tragikus arányára próbálta hosszasan és erőteljes szavakkal felhívni a figyelmet. Többen elkezdtek mocorogni: ,,Évtizedek után most jön rá?” — Amikor hirtelen fordulattal a FIDESZ képviselőit, mint még érintett, Illetékes korosztályt, hívta fel az arányok javítására. Végre őszintén derült a T. Házi És nem késett a válasz: Ader János közölte, hogy a FIDESZ 22 tagú frakciója 13 gyermekkel dicsekedhet és biztosított mindenkit, folyamatoson tájékoztatást adnak majd az újabb jövevényekről. A PROGRAM I. Hiányos, homályos, általános, elkent, következetlen, szervezetlen, Inkonzisztens, semmitmondó, arányté- vesztő, koncepciótlan, ellentmondásos, dilettáns, nem is program: fogalmazvány. A PROGRAM II. Felemeló, sokrahivatott, pontos, jó, megfelelő, cselekvésre mozgósít, lelkesít, támogatandó. Miniszterek Baranyából Munkatársunk, Kaszás Endre Jelenti Miniszterek Baranyából: alkalmi kézfogás az Országház folyosóján az Új Dunántúli Napló olvasói kedvéért... Képünkön: Nagy Ferenc és dr. Andrásfalvy Bertalan. Läufer László felvétele Dr. Andrásfalvy Bertalan: művelődési és Uözoktatási miniszter „Művészeti nevelés az érzelmek nyelvén” Dr. Andrásfalvy Bertalan a pécsi, baranyai közélet régóta ismert személyisége. Ám míg korábban néprajzi kutatásai, ma a hazai politikában betöltött szerepe helyezi a figyelem középpontjába a JPTE 59 éves docensét, a történelem- tudományok kandidátusát. Az újdonsült művelődési és közoktatási miniszter bokros teendői között az ülésszak egyik szünetében válaszolt lapunk kérdéseire.- Mikor került kapcsolatba a politikával? — Nehéz ezt pontosan megmondani, annál is inkább, mivel úgy érzem, szűkebb szakmám gyakorlása, a néprajzi gyűjtés is politikai tett volt valamikor. Elég talán, ha Győrfi István neves néprajzkutató méltatását, vagy a Bibó emlékkönyv szerkesztésében való részvételemet említem. Nyilvános politikai szereplésem valódi keretei a Magyar Demokrata Fórum megalapításával alakult ki.- Mikor vetődött fel önben először a miniszteri tárca lehetősége?- Érdekes módon jelölésemnek előbb híre kelt, mint nekem eszembe jutott volna. Felkérni is csak ezután kértek fel.- Elmondaná programjának főbb ismérveit?- A hivatásomból következőleg nagy hangsúlyt szeretnék tenni a ráció nyelve mellett az érzelmek nyelvén megvalósítható művészeti nevelésre, ami főleg az alsótagozatos iskolákban kap nagy szerepet. A hagyományokat előtérbe helyező anyanyelvi nevelés hozzájárulhat egy egészségesebb gondolkodású, egészséges szemléletű egyén kifejlesztéséhez. A nemzeti alaptananyag figyelembevétele mellett e program megvalósításában nagy szerepet és önállóságot kaphat minden iskola. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a nyelvtanulásban és a természettudományos oktatásban laboratóriumi rendszer megvalósításával kell egy gyakor- latközelibb, az európai oktatáshoz közelítő módszert kialakítani. A felsőoktatásban a nagy feladatot az európai színvonalhoz való igazodás, az átjárhatóság megvalósítása jelenti, hogy az európai országok elismerhessék egymás diplomáit. — Hol számit gyors sikerre, hol lesz nehezebb az előrelépés? — Az előttünk álló munka nagy akadályát az anyagiak hiánya jelenti. — Mint miniszter, mi lesz az első dolga? — Azt hiszem, első hónapjaim nagyon keserves és nem látványos munkával telnek majd, amíg nem ismerem a minisztérium működését, munkatársaimat, a folyó problémákat, amiket „tűzoltóként” kell megoldani. Nagy Ferenc földművelésügyi miniszter A mi családunkban a füld mindig szentség vnlt Kisharsányban mindenki tudja, hogy Nagy Ferencék hol laknak, bár az érdeklődő minden részletesebb útbaigazítás nélkül is könnyen megtalálhatja a falu központjában álló földszintes házat. Ismeri mindenki a szépen rendben- tartott porta gazdáját, a szőlősgazdát, sokan talán még boraiból is ittak. — A mi családunkban a föld mindig szentség volt - adta mottóját a beszélgetésnek a határozott kiállását, paraszti szilárdságát máig megőrző 68 éves Nagy Ferenc. - tn apámtól, nagyapámtól örököltem ezt a hozzáállást, amin nem tudott változtatni sem a kisemmizés, sem a jogtalan meghurcoltatás, sem az osztályharc minden falusi nyomorúsága, de az az időszak sem, amikor mint tsz-elnök tevékenykedtem. Az eszmét csak tovább erősítették bennem az agrármozgalmakban, később a Független Kisgazda Pártban eltöltött évek.- Ez a szellem tükröződik kialakított programjában is?- Természetesen. Programom ezen belül egybe esik pártomnak a választásokra kialakított agrárprogramjával, annál is inkább, mivel annak idején főbb gondolatait én fogalmaztam meg. Benne első helyet kap a múlt sérelmeinek - tehát az „önkéntes" földfelajánlásoknak és az „önkéntes" tsz-be lépéseknek — jóvátétele. A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy a magyar paraszt individualista, nem közösségi ember, mint a szlávok, vagy akár a németség. Ezzel nem azt állítom, hogy a meglévő nagyüzemeket fel kell darabolni, csak azt, hogy aki egyénileg akar boldogulni, és ezt a formát választja arra, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak, annak legyen meg rá a törvény adta lehetősége. Esélyegyenlőséget kell kialakítani kis- és nagyüzemi gazdálkodás között, mielőbb megteremteni a piaci viszonyokat a mezőgazdaságban is. Ennek viszont nem csak módozatait, de garanciáit is mielőbb ki kell dolgozni. Úgy gondolom, két esztendő elegendő lesz a földrendezésre, a ciklus további három éve pedig biztosan rámegy arra, hogy a magyar mezőgazdaság elmozduljon a holtpontról. — ön az FKgP újraalakítása óta pártjának meghatározó egyénisége. Mi lesz most az itt betöltött funkciójával? — Erős elhatározásom, hogy a pártom vezető szerepét csak addig vállalom, amíg megnyugtatóan ki nem alakulnak a vezetőváltás feltételei. Az utóbbi hónapokban jelentősen megfiatalodott, új lendületet kapott az FKgP vezetősége, hiszem tehát, hogy hamarosan átadhatom a stafétabotot. Annál Is inkább, mivel miniszteri teendőim egész embert kívánnak, és amellett, hogy pártom tagja maradok, elsősorban ezeknek az elvárásoknak szeretnék megfelelni. — Milyen érzésekkel veszi át a tárca vezetését? — Képviselői és pártelnöki megbízatásomhoz hasonlóan ezt a munkát is szolgálatnak, küldetésnek fogom föl. <
