Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-03 / 29. szám

1990. május 3., csütörtök aj Dunántúli napló 3 Munkatársaink jelentik az Országgyűlésről Baranyai képviselők - pergőtűzben Nyers, Vásárhelyi, Haléter Pálné, Kéri Kálmán, Paskai, dr. Habsburg Ottó A barátság nem ismer párt­határokat Nyers Rezső, az MSZP el­nöke és Vásárhelyi Miklós SZDSZ-képviselő, a Nagy lm- re-kormány egykori sajtófőnö­ke egy teljes szünetet végig­beszélgettek kettesben. Jó ba­rátok. Nyers Rezső fogalmazott így:- A barátság nem ér vé­get a párthatároknál, de nem is ott kezdődik. A barátság több.- Vásárhelyi Miklós: ,- Őszintén kibeszélgettük magunkat, s nemcsak a má­ról. Arról, ami eztán jön, a munka, a neheze. Bírni kell majd <izt is. Mindketten el­lenzékiek vagyunk, én az vol­tam, Nyers Rezső az lett. Most a leendő konstruktivitásról be­szélgettünk éppen . .. Végül mindketten megfo­galmazták: most zajlik a tör­ténelem. Sokan nem érhették meg ezt a napot Maiéter Pálné szeme néha megnedvesedett. Mint mond­ta, nagyon megható és fel­emelő a nap, hiszen a sze­münk láttán, a fülünk halla­tán ment végbe a rendszer- váltás. De nagyon sokan nem ülhetnek itt, nem érték meg ezt a napot.- Köztük a férjem . . . A gomblyukában 1956-os, apró Kossuth-címer.- A forradalom alatt hord­tam . . . Tudja, amikor bejöt­tem ide, a Parlamentbe, eszembe ötlött, hogy azokban a nehéz napokban, valohol itt volt a férjem irodája, s itt adhatta a rádióinterjút is ... Pécsről szívesen beszél. A Maiéter család odavaló ... A Magaslati úton volt a sző­lőnk, s apám is a munkásta­nács tagja volt, Baranyában, ön lehet, hogy nem tudja, Maiéter Pál nemcsak a fér­jem volt, hanem unokatestvé­rem is . . . Pécsett sok szép napot töltöttem. A sorsom ide juttatott Kéri Kálmán egykor az I. Magyar Hadsereg vezérkari főnöke, majd a háború után az ideiglenes kormány kato­nai főnöke. Aztán több év börtön, internálás. . . Ma az MDF tagja, a legidősebb hon­atya: 1901-ben született Ig- lón. Nagyon népszerű, jó hu­morú ember.- Kálmán bátyám, milyen érzés a parlamentben elnö­kölni? . . .- Nagy megtiszteltetés. A sorsom ide juttatott! Recsken is mindig azt mondtam: csak addig leszünk rabok, amig a népi demokrácia szégyell min­ket. Tudtam: túléljük. Erre a mai napra, fiatal barátom, nem számítottam . . .- Mi lesz a mai program­ja?- Hazamegyek, s a felesé­gemet kell meghallgatnom, aki tele lesz kritikával, mint a jó feleségek, ugyebár. . . Vagy hat évtizede élek vele boldog házasságban. Hatékonyabban tud az egyház is segíteni Paskai László Paskai László, a magyar katolikus egyház feje méltó­sággal hallgatta az ünnepi megnyitókat, s hasonlóan fo­galmazott a rövid interjú so­rán.- Most, itt, szinte dátum­szerűen következett be az a változás, amibe a demokrá­cia hívei oly régen vágynak — mondotta —, másrészt Var­ga Béla és Vörös Vince sza­vai valamiféle kontinuitást is adtak-jelentettek a múlttal, a magyar történelemmel. Ez, ami hitet adhat a jövő, a boldogabb és békésebb jövő építésére.- A kérdés kézenfekvő: a katolikus egyház európai kap­csolatai mit jelentenek szá­munkra?- Egyházunk mindig is a kultúra ápolója és megőrzője volt, s mindig arra a kultú­rára tekintett, amit európai­nak nevezünk. Szolgálunk te­hát tovább, ön is tudja, az elmúlt években az egyházak ápolták azt a kapcsolatot, ami bennünket Európához kö­tött. S most és a jövőben lel­kipásztoraink útján ezt talán hatékonyabban tudjuk végez­ni, hiszen a katolikus egyház világegyház. A Brandenburgi kapu alatt a föld magyar Habsburg Ottó Dr. Habsburg Ottó a folyo­són szinte önfeledt örömmel említette, talán még az évvé­ge előtt sikerül Magyarország­nak az Európai Tanács tag­jává válnia. — Mire alapozza ön ezt? . . • — kérdezem tőle.- Olyan a presztízsünk, amilyen nem volt az elmúlt ötven évben - válaszolta. - A németek nagyon hálásak, hiszen amikor Kohl kancellár kijelenti, hogy a Brandenbur­gi kapu alatt a föld magyar, az nem kis dolog. S hogy higgyék el: a franciák is mel­lettünk állnak, s bírjuk a vi­lág egyéb országainak szim­pátiáját. Csak a gazdaságot kell egy kicsit helyrehozni . . . Az Európa-kapu nyitva áll.- ön a parlament vendé­ge... — Most, az ünnepen, s ez nagy megtiszteltetés. De majd jönnek a munkásnapok, s dolgozni kell. örömmel te­szem, a mai Magyarország a békés forradalmával, össze­fogásával engem az egykori Spanyolországra emlékeztet. . . Ott is összefogott az ország érdekében a szélsőbal a szél­sőjobbal. S tudtak együtt cse­lekedni. Pap András A közel 380 képviselő közül tegnap ketten is Bocskai ru­hában jelentek meg az üléste­remben. Pap András (MDF) pécsi képviselő szerint: csak 'ketten. Egyikőjük éppen ő volt, akit az egyik szünetben a belga rádió tudósítójának mikrofonja előtt találtunk. A téma természetesen az öltöny volt. Derék kollégám az iránt érdeklődött: képviselői forma­ruhát hord-e Papp András. — Egyszer volt eddig rajtam ez az édesapáim által több mint 40 évvel ezelőtt csinál­tatott, dísrmagyarmak is mon­dott Bocskai öltöny: egy mi­sén. Most — az ünnepélyes ak­tusra tekintettel - úgy érez­tem, ismét fel kell vennem. — Nem hord magában ez egy bizonyos jelképet is: tud­niillik a történelmi folytonos­ság látszatát? — Nem, erre egy percig sem gondoltam, az azonban tény: nekem tetszik, az alkalomhoz illőnek tartom, s valóban na­gyon sokaknak feltűnt. Először nem sejtettem: miért kerültem a fotósok vakuinak „pergő­tüzébe". Trombitás Zoltán A másik öltöny tulajdonosa Trombitás Zoltán (FIDESZ), az országos listán parlamentbe jutott és most jegyzőnek vá­lasztott fiatal képviselő:-j A magyarázat nagyon egyszerű: a FIDESZ frakcióülé­sén úgy döntöttünk: A parla­ment ülésére sötét öltönyben jövünk. Nekem pedig ez az egy ilyen ruhám van .. . Egyéb­ként 8 éve csináltattam, a mester azóta elhunyt, nem tu­dom, valaki készít-e még Ma­gyarországon. Várom az érdemi munkát A kérdés természetesen na­gyon sokakban felvetődött: tör­ténelminek nevezhető-e az Or­szággyűlés tegnap megnyílt ülésszaka? Közelebbről annak első napja. Dr. Szigethy György, az SZDSZ országos listáján mandátumhoz jutott pécsi képviselő, óvatosan fo­galmazta válaszát: — Nem érzem, hogy ez nagy hirtelen rám tört volna . . . Ta­lán akkor sejlett föl ebből valami, amikor és ahogy Var­ga Béla, illetve Vörös Vince arról beszélt: hány és milyen évtizedek után jutottunk ide, a mai napig, a több párton épülő parlamentig. — Korábban járt ebben az épületben? — Diákkoromban, amikor még nem vesztettem el a lá­tásomat. így csak vizuális em­lékeim vannak. A hangulatát ennek a mai napnak jól érzé­kelem, de az az igazság, hogy most már az érdemi munkára várok. Ami végül is eldönti majd, hogy történelminek ne- vezhető-e ez az Országgyűlés vagy sem. A szakértelemé legyen az elsőbbség — Professzor úr, Kéri Kál­mán ünnepi beszédében meg­dicsérte a leköszönő kormányt: legyetek büszkék arra, amit csináltatok! — mondta. Ennek a kormánynak igazságügy­miniszterként ön is tagja volt. Mi a véleménye az elismerés­ről? — kérdeztem dr. Kulcsár Kálmánt. — Én dicséretnek tekintem, s gondolom, a kormány többi tagja is, vagyis egyetértek Kéri Kálmánnal Ilyen esetek­ben, mint amilyen ez a kor­mány, hatalom és rendszer- váltás, el szokták felejteni azokat az erőket, amelyek az átalakulást elősegítették. — Végül is ebben Magyar- ország nincs egyedül: a teljes keleti blokk átalakulóban van. Arra gondolok, hogy a volt pártállam szerepe nélkül is bekövetkezett volna mindez. — Nekem valóban már a 80-as évek óta az a vélemé­nyem, hogy ez a politikai rendszer lejárt - de ezt fel is kell ismerni, ennek alapján pedig cselekedni. Ez viszont Magyarország sajátja, bár er­re alkalmas nemzetközi kör­nyezetben. A folyamatot mi in­dítottuk el, a magyar kor­mány, a korábbi uralkodó párt is végigvitte. Az átalaku­lás akkor kezdődött, amikor kormányunk kitárta határait az NDK-menekültek előtt. s erre senkitől sem kértünk en- nedélyt. bontotta meq a keleti blokkot, azzal együtt, hogy az átalakítás folyamata természetesen kollektív teljesít­mény. — A folytonossághoz, a si­ma váltáshoz megvan-e a kel­lő politikai bölcsességünk? — Ez ki fog derülni, hogy tudniillik valóban szakérte­lem lesz-e az elsődleges? Egy azonban fontos: nálunk hiány­zik az úgynevezett „árnyék- kormány", s ezért a váltás fo­lyamatossága nem lesz köny- nyű. Kérdés marad - sikerül-e elsőre? Véleményem szerint nagyon lényeges ebből a szempontból, hogy szellemi ér­tékeinket megőrizzük, ne her­dáljuk el. Az eszmei mondanivaló kettőspont... Mindegyik parlamenti párt díszvendégeket hívott az Or­szággyűlés alakuló ülésére. Az MDF-nek öt, az SZDSZ-nek 4, ugyanennyi a Független Kis­gazdáknak, az MSZP-nek, FIDESZ-nek, öt a Keresztény- demokratáknak. A FIDESZ töb­bek között Földes Lászlót, a Hobo Blues Band vezetőjét „juttatta" a Parlamentbe, pontosabban a VI. vendégpá­holyba. — Hog’y történelmi-e? El­mentem koncertezni Ameriká­ba meg Erdélybe is. (Az utób­bi helyre két hétre ezekben a napokban.) Vagyis, jó magyar inga módjára jártam a vilá­got. Egy bizonyosságot meg­szült bennem: ennek az ingá­nak itt van a nyugvópontja" nálunk. És nincs mese, dol­gozni kell! — A FIDESZ díszvendége vagy. Ehhez neked családi gyökereket kellett elszakíta­nod. — így van, de nem most és nem csak a FIDESZ kedvéért. A magam módján segítettem az MDF;et is. — Egy nem mindennapi par­lamenti ülésen vagy, feltétele­zem: neked is élmény. — Az, határozottan, de ha arra vagy kíváncsi, dalra fa­kadok -e ettől, mégpedig azon­nal, akkor a válaszom: nem. Később bizonyára feldolgo­zom, de nem vagyok az a zenész (bőven van ilyen ná­lunk . . .), aki minden neki je­lesnek tűnő vagy jelesnek ja­vasolt alkalomból leül kompo­nálni, szöveget írni, azzal a felkiáltással: eszmei * mondani­való kettőspont. . . A Parlamentből tudósí­tott: Kozma Ferenc és Mé­száros Attila, fotó: Läufer László. Néhány hete — a volt ország- gyűlés utolsó ülése után — írtam -meg benyomásaimat a leköszönő testületről. A cikk a választási harc okozta anyagtorlódás *miatt nem jelenhetett meg. E meg nem jelent írás egy fontos részét egy friss ismeret miatt szükségesnek tartom idézni. íme: „Szép emlékű lesz-e tehát ez a parlament, vagy rosszemlékű? Szépemlékű lehet, ha a követ­kező országgyűlések tiszteletben tartják azt az óriási törvényal­kotási munkát, amivel ez a par­lament utat nyitott a rendszer- változás felé. De rosszemlékűvé tehetik, ha sorra előszedik és izekre szedik a most született törvényeket, s újakat állítanak a helyükbe ahelyett, hogy az or­szág valós gondjaival foglalkoz­nának. Mert akkor az a benyo­más keletkezhet bennünk, hogy' ez az országgyűlés végeredmény­ben teljesen fölösleges munkát végzett." Nem tudom, most minek te­kintsem azt a bejelentést, ami­nek az új országgyűlés első szü­netében tartott MDF—SZDSZ saj­tótájékoztatón a fültonúi lehet­tünk. Antall József és Tölgyessy Péter jelentette be, hogy a két legnagyobb párt megegyezett óbban, hogy alkotmánymódosítást javasolnak: a Magyar Köztár­saság elnökét a parlament vá­lassza meg, s e magas tisztségre Göncz Árpádot ajánlják. Megin­dokolva természetesen, miért ne népszavazással történjék az el­nökválasztás. Ez lenne tehát az első? . . . Az őszi népszavazás — emlékez­hetünk —, a roppant csekély sza­vazatkülönbség miott nem volt igazán meggyőző seniki számára, ezért továbbra is vita volt ab­ban, hogy mi módon is jusson ez az ország köztársasági elnök­höz. A vitára —, ma már úgy tűnik: látszólag — Király Zoltán februári önálló indítványa tett pontot. Március 1-jén név szerinti szavazással 309 képviselő fogadta el azt a javaslatot, miszerint „a Magyar Köztársaság elnökét a lakosság közvetlen szavazással 4 év időtartamra válassza meg". (Kíváncsi vagyok, vajon hogyan foglal majd állást az alkotmány­módosítás ügyében Király Zoltán, aki az MDF támogatásával ju­tott az új parlamentbe, ha elő­terjesztik a ma még jogerős ha­tározat megváltoztatásának az igényét.) Kicsit furcsának hatott az, ahogy ezt a nagyon fontos dolgot be­jelentették. Rég szóműzöttnek hitt metódus visszatérte kísértett benne. Hogy is volt valaha? Az MSZMP ajánlatára a HNF java­solta az országgyűlésnek ... Es most? Az MOF és az SZÓSZ megegyezve ajánlja ... S az országgyűlés most is, mint akkor, egy közül fog választani. Göncz Árpád pedig —, akinek rátermett­ségében nincs okom kételkedni — akár már e pillanatban biztos lehet magas közjogi méltóságá­nak az elnyerésében, (akárcsak valaha Losonczi Pál, vagy Né­meth Károly —, már bocsánat a párhuzamért). De miért van mindez? Miért van, hogy a két pártvezető oly nagy biztonsággal tette a bejelentést, mintha bizony szóba sem jöhet, hogy a par­lament másként döntsön? Nem tudok ntagyarázatul más­ra gondolni, mint arra, hogy a mai öszetételű parlamentben könnyebb elérni, hogy az így ki­választott egyetlen jelölt kerüljön az elnöki székbe, mint a bi­zonytalan kimenetelű népszava­zás útján elérni ezt. Az ország- gyűlés megválasztásában a vá­lasztójogú lakosságnak kb. az egyharmada nem vett részt, s ez a 2 milliósnál is nagyobb tö­meg óriási bizonytalansági té­nyezőt jelent. Egy elnökválasztás­nál pedig az a másik kéthar­mad sem jelenthet igazi bizonyos­ságot. Az elnökválasztásnál már nemcsak a pártállás dönthet, ha­nem a jelölt személyes ,,varázsa" is, így pedig potenciális elnök­jelölt lehet bármely „nemkívá­natos" személy is. Különösen ak­kor, ha a parlament megalaku­lásától, majd az új kormány lét­rejöttétől eltelt hónapok nem mutatnak lényeges változást az ország helyzetében, sót a válság tovább mélyül, esetleg újabb vál­ságtényezők jelennek meg, a la­kosság életkörülményei tovább romlanak, kedvezőtlenül alakul nemzetközi megítélésünk stb . . . Mindezek együttesen azzal jár­hatnak, hogy a jelenlegi kor­mánytöbbség ellen fordul a vá­lasztói okarat, s olyan személyt részesít előnyben, akiben a ked­vező változások letéteményesét látja. Tartósan kormányozni pe­dig —, s erre bőven vannak példák a nemzetközi politikai életből —, nem lehet úgy, hogy a kormány és az ország legma­gasabb közjogi méltósága egy­más ellenzéke. Mi következhet ebből? Esetleg az, hogy a köz- társasági elnök feloszlatja a parlamentet, új választást ír ki, ami már az erőviszonyok meg­változásával járhat. Hát lehet ezt kockáztatni? Nem, ezt nem lehet, ezért en­nek idejekorán elejét kell ven­ni. Jó előre bejelentett alkot­mánymódosítással is. No és per­sze azzal is, hogy meggyőzik a hétmi'll ióoyi magyar választópol­gárságot arról, hogy mennyivel jobb, ha nem ő, hanem a par­lament választ elnököt, s meg­csillantani előtte annak a lehe­tőségét, hogy talán majd a leg­közelebbi elnökválasztásnál még­is csak hallathatja a szavát. Hársfai István Hz első?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom