Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-16 / 42. szám

1990. május 16., szerda aj Dunántúlt napló 9 Az Ujj Dili politikai vitafóruma ____________________________________________________________________________________________________________________________________ A Szocialista Párt Pécs városi szervezetének felhívása: A nép közvetlenül válasszon köztársasági elnököt Az MDF és az SZDSZ nem támogatja a kezdeményezést Már megint igét hirdettek nekünk Fojtsuk meg a konkurenciát! Kollégáról vagy jót kell ír­ni, vagy semmit, ez arany­szabály. Aki ezt megszegi, annak számolnia kell azzal, Hogy az egész testületre rossz fényt vető adok-kapok vitába keveredik. Mindezt át­gondolva mégis azt kell mondanom, hogy B. Király Györgyi kolléganőm ,,A Hét” legutóbbi adásában el­hangzott interjúja készítése kőiben megfeledkezett egy apróságról: nem figyelt a kérdéseire kapott válaszok­ra .. . Annak idején, kezdő koromban — idegességem­ben, lámpalázamban — ve­lem is előfordult ez, s a fel­vételek vissza'hallgatása so­rán mindig jókat kacagtam botladozásaimon. Most azon­ban valahogy nem akaród- zott nevetni .. . Mert hát >mi is történt va- lójában? B. K. Gy., a tele­vízióba vendégmunkásként átruccanó tádióriporter min­den áron rá akarta sütni a Macro-Vision cég és a Helyi Televíziók Egyesületének kép­viselőire, hogy monopolizálni akarják a magyar televíziós piacot. Hogyan? (Tessék megkapaszkodni, gyengébb idegzetűek jobb, ha a biz­tonsági öveiket is bekapcsol­ják!) Úgy, hogy konkurenci­át kívánnak teremteni a Ma­gyar Televíziónak. (?) Kötöt­tek ugyanis — mármint a Macro-Vision képviselői — az ország bárminkét kábeltévé­jével egy olyan szerződést, amelynek alapján a kábel­tévék megszokott adásidejét érintetlenül hagyva, de egyébként 24 órán keresztül ontanák a pártoktól függet­len információs és szórakoz­tató műsorokat. (Mellesleg mindezt a kábeltelevíziók ál­tal már a frekvenciamorató­rium meghirdetése előtt is birtokolt csatornákon.) Mint­egy 2 milliárd forintba kerü­lő - és a Macro-Vision ál­tal ugyancsak kilátásba he­lyezett — fejlesztés révén ar­ra is lehetőség nyílna, hogy — mondjuk — a pécsi kert­városi közösségi televízió stú­diójának műsorát akár az egész - immár országos — kábeltévés hálózatban láthas. sók, cirka kélmilliónyian. Ami biztos: így létrejöhetne ha­zánkban a harmadik televí­ziós csatorna, nem kis kon­kurenciát teremtve a nemze­ti médiának. Az új rendszer­ben éppen az — lenne — a jó, hogy távol tarthatná ma­gát mindenféle pártküzdel­mektől, s pontosan olyan sokszínű lehetne, amilyen sokszínű (lesz) a magyar va­lóság . . . Megjelenhetne ben­ne a közösségi televíziók egyéni karaktere, stílusa, vé­leménye, sajátos mondaniva­lója. Nos, ezt a rendszert tá­madta vasárnap B. Király Györgyi kolléganőm, aki pro­li, ami abból is látszott, hogy nyilvánvalóan nem azért kérdezett konok követ­kezetességgel az általa jó- előre kijelölt nyomvonalon, mert (mint bevezetőmben utaltam rá) nem hallotta volna a válaszokat, hanem - érzésem szerint — kiha­gyásra játszott. Azaz, addig kérdezte más-más szavakkal ugyanazt, mig a válaszoló egy pillanatra — talán türel­mét veszítve — ki nem ha­gyott, s nem elég összesze­detten, egy kicsit másként válaszolt. Netán önkéntele­nül is engedve a kérdésben sugalmazott gondolatnak . . . Egy dologban egyetérthe­tünk ,,A HÉT" műsorveze­tőjével. Ö a riport elhang­zása utón annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy „hallunk még erről a szer­ződésről” — mármint a Mac­ro-Vision és a kábeltévék egyezségéről. A műsor ko­rábbi — és számomra sztm- patikusabb — szellemétől idegen kijelentés volt azon­ban az illető úr részéről, hogy „ugye, kedves nézőink, önök is érzik, hogy itt va­lami nem tiszta?" így a szó­jába rágni ugyanis valaki­nek — az elhangzottak töké­letes figyelmen kívül hagyá­sával — a saját vélemé­nyünket csak a televíziós középkorban (abban a sö­tétben) volt szokás. Ugyan­úgy, mint a monopolhelyzet­tel való visszaélés. Azzal a monopolhelyzettel, amelynek birtokában most (még) tá­madják a zsenge konkuren­ciát (merthogy ő lesz majd a monopólium . . .) Lékó S. A* oktatók választanak A választók közvetlenül és titkos szavazással válasszanak köztársasági elnököt! - dön­tött a Szocialista Párt Pécs városi szervezete legutóbbi gyűlésén. Megfogalmazták: amennyiben a parlament el­lenkező javaslattal él, s azt elfogadja, aláírásgyűjtést kez­deményeznek, s népszavazás­sal fogják kikényszeríteni. A döntés hátteréről kérdeztük dr. Kisbán Gábort, a párt vá­rosi elnökét. — A döntésünket megelőző vitában — mondotta a városi elnök - jó néhány érv hang­zott el, a párt tagjai számára úgy tűnik, hogy az új parla­ment megválasztása óta a de­mokrácia mintha nem érvé­nyesülne kellőképpen. Ennek jó példája az a paktum, melyet a két legnagyobb par­lamenti párt, az MDF és az SZDSZ kötött, kizárva minden ellenkező véleményt, elképze­lést. A társadalmi viták gya­korlatának elvetésével — amelynek régebbi gyakorlatát a Szocialista Párt sem tartja kívánatosnak - igen nagy­mértékben csökkent az érdek- védelmi, érdekképviseleti szer­vek és választópolgárok véle­ménynyilvánítási lehetősége a törvénytervezetekkel kapcsolat­ban. Ugyanakkor egyes infor­mációink szerint a legna­gyobb parlamenti képviselet­tel rendelkező pártokban már felmerült az a gondolat is. hogy még a 100 000 aláírás­sal kikényszeríthető népszava­zás intézményét is megszün­tetni szándékoznak, illetve az összegyűjtendő aláírások szá­mának többszörösére való emelésével foglalkoznak. — Mindezek alapján a Szo­cialista Párt Pécs városi szer­vezete aláírásgyűjtést kezde­ményez, hogy a köztársasági elnököt ne a parlament, ha­nem a választópolgárok az általános és egyenlő választó­jog alapján közvetlenül és titkosan válasszák meg a jö­vőben is. Az összegyűjtött alá­írásokat abban az esetben nyújtanánk át a parlament el­nökének, ha olyan alkotmány- módosítás történne, amely szerint a köztársasági elnököt a jövőben a parlament vá­lasztaná meg. Pártunk mind­azok támogatását kéri, akik úgy gondolják, hogy a köz- társasági elnököt a népnek kell választania. Vajon e kezdeményezésről hogy vélekednek más pártok? Az MDF városi elnökségi tag­ja, dr. Wéber János kérdé­sünkre a következőket mon­dotta :- A Magyar Demokrata Fórum mindig is abban az alkotmányozási rendszerben gondolkodott, melyben a par­lamenté a főhatalom, s így azzal ért egyet, hogy a par­lament válasszon köztársasági elnököt. Mi tulajdonképpen a nemzeti kerékasztal-tárgyalá­sok során engedményt ad­tunk — ne felejtsük el, hogy akkor még a régi MSZMP parlamentje volt „hivatal­ban” -, egyedi és első eset­ben, ha akkor sorra kerül a köztársasági elnök választása, válasszon a nép. Álláspon­tunk azóta sem változott, s úgy gondolom, sem én, sem a Magyar Demokrata Fórum nem fogja a Szocialista Párt kezdeményezését támogatni. Marksz Pál, az SZDSZ re­gionális irodájának vezetőie:- Az SZDSZ az ellenzéki kerekasztal tárgyalásai óta képviseli azt az álláspontot, hogy a parlamentnek kell köztársasági elnököt választa­nia. Mi úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi, mindenki által el- foaadott legitim parlament ké­pes eldönteni, hogy ki alkal­mas erre a közjogi méltóság­ra. Nincs tehát szükség a megítélésünk szerint arra, hogy a szabad parlamenti választások után és c hely- hatósági választások előtt egy újabb, költségekkel járó kam­pányt folytassunk le. Másrészt az elképzelésünk szerinti „gyenge" köztársasági elnöki poszt nem igényel közvetlen választást. A két legerősebb párt, az SZDSZ és az MDF közösen Göncz Árpádot jelöli e posztra, s ha netán mégis közvetlen választás lesz, arra fogja felszólítani választóit, hogy rá szavazzanak . . . Kozma Ferenc Keresztény szemmel KERESZTÉNY SZEMMEL tudomá­nyos konferencia a Művészetek Há­zának előadótermében (Széchenyi tér 7—8.f I. emelet) december 1-jén, pénteken du. 2 órai kezdettel és 2-án de. 9 órától. Péntek délután Tomka Miklós (szociológus) A KE­RESZTÉNY TÁRSADALMI TANfTAS VÁLTOZÁSA címmel tart bevezető előadást, amelyet vita követ. Eb­ben felkért hozzászóló Farkas Beá­ta, Hábel János, Nagy Endre, Nie­dermüller Péter és Varsányi Fe­renc. Szombat délelőtt Katus László (történész) A KERESZTÉNY MŰ­VELTSÉGESZMÉNY címmel tart elő­adást. A vitában felkért hozzászóló Balatonyi Márta, Deme Tamás, Je­leníts István, Péterfia Gábor és Szekeres János. A konferencia min­den érdeklődő számára nyitott. SZDSZ-majális Rendszernyitó SZDSZ-majális lesz a pellérdi kastély udvarán, május 20-án, 10 órától. Az érdek­lődők láthatják a rendőrség kom­mandó csoportjának bemutatóját, íjászversenyt és hajómodell-bemuta- tót is rendeznek. SZOCDEM­találkozó A párt pécs-baranyai szervezete találkozót szervez azoknak a régi SZOCDEMEK-nek, akik 1948 előtt a párt tagjai voltak. Ezért kérik, hogy nevüket és címüket közöljék a szer­vezőkkel, Pécs, Pf. 327. 7601 címen a SZOCDEM-párt pécs-baranyai szervezetének. Áz új szleng Tisztelt Szerkesztőségi A választási kampány kezdetekor a Dunántúli Naplóban közölt leve­lemben annak a félelemnek adtam hangot, hogy tulajdonképpen egy maroknyi értelmiségi csoport belső harcának vagyunk a tanúi és nem igazán a dolgozó tömegek érdeke, hanem a pozíciók újbóli elosztása a fő szempont. Ügy érzem, sajnos igazam lett. Az új parlament megalakulásával azonnal megszületett az új szleng, amire hivatkozni lehet: az ország kormányozhatósága. Mert most. amikor az alkotmány azon szaka­szait, omelyeket éppen a ma kor­mányzók nyomására iktattak b», er­re hivatkozva szüntetik meg. Én a*- tól tartok, hogy míg régen a szo­cializmus értékeire, ma az ország- kormányozhatósógára való hivat­kozással hallgattatják el az ellen- véleményt. Nagyon gyorsan kiegyeztek egy mással a két fő értelmiségi cso­port reprezentásai és bár a név különböző, a lényeg maradt, ismét egyeduralmi pozíció körvonalai kez­denek kibontakozni. Nem bízták reánk állompolgárok­ra a képviselők megválasztását sem. Így fordulhat elő, hogy egyéni indulóként kudarcot vallott embe­rek mégis ott ülnek a parlamenti széksorokban és dönthetnek rólunk. Ezzel kirajzolódik ismét egy régi kép, a bólogató jánosok gyüleke­zete, hiszen az alapkérdéseket a pártvezérek a titkos tárgyalásokon eldöntik, nekik csak bólintaniuk kell. S fognak is! Hiszen nem a választóiktól, hanem a mindenkori pórtvezetőségtől függenek. A képvise­lők visszahívhatósága ugyanis meg­szűnt. Ezek után kell leírnom. Igenis én egyszerű állampolgár akarom meg­választani a köztársaság elnökét! Nem kell olyan elnök, aki titkos' pártoMtu, s nem pedig a széles tö­megek akaratából nyeri el ezt a tisztséget! Valamikor az MDF is erősen a nemzet által történő vá­lasztást propagálta. Maráczy Tibor Az Új Dunántúli Napló május 8. számában jó érzéssel olvastam, hogy a rektor javaslatára az egye­temi tanács ,, feloszlatta" magát, mivel ,,a karokon meghirde^it új választási rendszer érteimében a kari és egyetemi vezetőket maguk az oktatók választják meg titkos szavazás útján. Ez a döntés lehe­tővé teszi, hogy még májusban új egyetemi és kari vezetőket válasz* szónak az új testületek.*' A POTE ,,tanácsa” (vagy ami fe­lette van!? — hisz erről is olvas­hattunk az Új Dunántúli Napló áp­rilis 29-i számában) egyelőre mé­lyen hallgat. Vajon mire vár? Péter Károly főorvos jr Állásfoglalás a tanácsi állásfoglalásról Az SZDSZ egyetért a Baranya Megyei Ta­nácsnak az Új Dunántúli Naplóban közölt megállapításával, miszerint a tanácsok is a politizálás középpontjába kerültek, A rendszer­váltás folyamatában a szaabd parlamenti vá­lasztások nem jelentik a végső lépést, helyi szinten csak az önkormányzati választások után kezdődhet el a rendszerváltás. Ez nyilvánvalóan nem jelenti, nem jelentheti a szakemberek, a köz szolgálatát tisztességgel ellátók leváltását, hisz munkájukra a közigazgatás további műkö­déséhez feltétlenül szükség van. Az SZDSZ már több fórumon leszögezte, hogy egyetlen szférában sem akar B-listázást, ellen­zi a csupán pártpolitikai szempontok alapján történő kiválasztást. A pécsi szervezet is tapasztalta, hogy a népszavazás és a választások lebonyolításában a tanács képes volt szakszerűen eljárni. A ta­nácsi dolgozóknak mégegyszer köszönjük a többletmunkát igénylő, sokszor hétvégéjüket is elrabló feladatok elvégzését. Országos küldöttgyűlésünk határozatot foga­dott el, mely felszólítja az SZDSZ parlamenti frakcióját, indítványozzák, hogy o tanácsok mandátumát hosszabbítsa meg a Parlament. Tette ezt az SZDSZ abban a tudatban, hogy a tanácstestület és a tisztségviselők többsége akarja és képes a lakosság érdekeit szolgálni, a megnövekedett kivánalmaknak eleget tenni. Az önkormányzatokban ugyanakkor a váltás­ra szükség van, hisz a tanácsüléseken tapasz­taljuk, hogy a tanácstagok harmada rendsze­resen nem megy el az ülésekre, a testület mun­kájában nem vesz részt. Állampolgárként, pécsi lakosként elszenvedjük, hogy egyes tisztviselők bürokrataként viselkednek, nem kiszolgálnak, hanem „packáznak”, néhányon visszaélnek a bizalommal. Olyan választott testületet kell létrehoznunk, mely különböző bizottságokban valódi munkát végezve képes valódi döntéseket hozni. Ugyan­ekkor az apparátus nem maradhat meg eddigi döntéshozó szerepében. A tisztségviselők ily módon nem hatalmukat, hanem a lakosság szolgálatába állított tudásukat mentenék ót. A tanácstestületek tagjainak és a tisztségvi­selőknek fölösleges félniük, hogy „helyükbe felelőtlenül ígérgető, a közösségért eddig so­ha nem ténykedő pillanatemberek váltják fel őket." Vagy talán a megyei tanács attól is fél, hogy ilyen emberek kerültek be az új parlamentbe is? Az SZDSZ szerint az önkormányzat tagjainak kiválasztását bízzuk nyugodtan a lakosságra. Az első szabad választások alkalmából Ma­gyarország választópolgárai már bebizonyítot­ták, hogy nem kiskorúak, az ígérgető hordó­szónokok nem tudják őket megtéveszteni. Fé­lelem nélkül bízzon a megyei tanács is a nép döntésében. (Mi feltétel nélkül bízunk benne!) A Szabad Demokraták Szövetségének Pécsi Szervezete Megalapozatlan értelmlségellenesség I KDNP küldöttértekezlete A Kereszténydemokrata Nép­párt küldöttértekezletet tartott. Az értekezlet fő napirendje a párt megyei vezetőségének megválasztása volt. A választást, közfelkiáltással örökös tiszteletbeli elnöknek megválasztott dr. Matheovits Ferenc, a párt jogelődjének, a volt Demokrata Néppártnak 1947-ben megválasztott ország- gyűlési képviselője vezette le. A titkos választás eredmé­nye alapján a KDNP Baranya megyei szervezetének vezetősé­ge: megyei elnök iHaffer Jó­zsef, JPTE TK-kar kémia tan­székének adjunktusa, alelnök Ónozó Lajos, titkár Perényi Jó­zsef, ügyész dr. Abaligeti Gal- lusz, szóvivő Sinkó Zoltán. A vezetőség feladata a me­gyében működő alapszervek autonómiájának teljes tisztelet­ben tartása mellett, elvi irá­nyítás és a munka koordinálása. Vegyes érzelmekkel olvas­tam az Új Dunántúli Napló május 8-i számának 3. olda­lán az „Értelmiségi attitűdök és a piac” című cikket. A kö­zölt írásmű számos olyan pon­tatlanságot és tárgyi tévedést, valamint megalapozatlan állí­tást tartalmaz, amelyek al­kalmasak az amúgy is létező, lappanqó, időnként felszínre is törő, de mindenképpen megalapozatlan értelmiség- ellenesség felszítására. Ezért szeretnék a cikk íróival, de főként az általuk mondottak­kal vitába szállni. Sajnos, nem adatik meg számomra a lehetőség, hogy a cikk állításainak forrását eredetiben vegyem szemügy­re. A szerzőpáros ugyanis nagyvonalúan csak annyit mond arról, hogy G. J. Stig- ler „egyik cikke". A bevezető passzus egy tényt (az értelmi­ség állítólagos piacellenessé­gét) premisszaként kezelve boncolgatja az amögött meg­húzódni vélt mozgatórugókat. Hogy a premissza hamis is lehet? Ez már nem a szerzők gondja. Az „értelmiség sokba ke­rül", „az értelmiséget el kell tartani” sugallják, sőt ki is mondják, ezzel azt állítva, hogy az értelmiség valamiféle fölösleges luxus, nyűg, kölönc volna a társadalom nyakán. Azt a történeti tényt, hogy a munkamegosztás fejlődésével a termelőtevékenység fizikai és szellemi mozzanatai mind­inkább különváltak, sőt, hogy például a művészet vagy az alapkutatások művelői, vala­mint az „egyetemeken dol­gozó értelmiségiek” tevékeny­sége nélkül a munkaerő újra­termelési folyamata az adott termelési kultúra szintjén meg sem volna valósítható, nos, ezt egyszerűen figyelmen kí­vül hagyják, mint olyan tényt, mint amely nem illik teóriájuk Prokrusztész-ágyába. Azt az ex cathedra szólamot, hogy „Az üzleti élet sikeres egyé­niségei nem tanúsíthatnak . . . türelmet . . . középszerű" dol­gok iránt, még felkiáltójellel sem tudom elfogadni: a mo­dern ipari termelés éppen a tömegek ízlésének kielégítésé­re hivatott, fejlettebb formá­jában oly módon is, hogy e szükségletek jó részét ő ma­ga hozza létre! Azt az átllítólagos statiszti­kai adatot, hogy az USA-ban jelenleg mindössze egymillió értelmiségi élne, azaz a lakos­ság 0,5%-a volna csak értel­miségi, egyszerűen nevetsé­gesnek kell tartanom: hazánk­ban a lakosság (ha már eh­hez ragaszkodunk, mint vetí­tési alaphoz) 12%-a értelmi­ségi és szellemi foglalkozású, s ha még ezt felezzük is (az ügyviteli dolgozók miatt), úgy is tízszer akkora intenzitási viszonyszámot kapunk, mint a cikkben van. S ha e két or­szág ágazati struktúráját szemügyre vesszük, megálla­píthatjuk, hogy az jóval ma­gasabb értelmiségi arányt in­dokol — éppen az USA-ban. Tartok tőle, hogy a szerzők valamit durván félreértettek. A kultúra és a piac olcsó szem- beállításával nem kívánok vi­tatkozni, de azt mindenkép­pen meg kívánom jegyezni, hogy a fejlett tőkés orszá­gokban számos, profitot nem hozó vagy ráfizetéses kulturá­lis vállalkozást éppen a pro­fitból (az adókon keresztül) finanszíroznak. Miért tartottam szükséges­nek írni: értelmiséginek tartom magam. Mintegy millió ma­gyar és számtalan külföldi társammal egyetemben nem tartom magam piacellenesnek, figyelembe véve, hogy a mai kapitalizmus piaca már „nem az a piac”. Ismerve viszont a választások alatt felerősített értelmiségellenes hangulatot, és összevetve ezt, valamint a cikk állításait a hazai közvé­lemény piaci csodavárásával, félek: kezdenek kirajzolódni eqy olyan ideológia körvona­lai, amely az értelmiséget te­szi meg be nem következett deus ex machinák bűnbakjául. Éppen ezért tűnik félelmetes­nek a cikk mögött kitapint­ható logika is: ha már ma­guk az értelmiségiek is azt mondják, hogy ők piacellene­sek . . . Dr. Bártfai Imre programfejlesztő, okleveles közgazda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom