Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-16 / 42. szám

8 ui Dunántúli napló 1990. május 16., szerda „A gyerekek érdekében és nem nélkülük” A Belvárosi Általános Iskolában a gyerekek a tanórák utáni szabadidős program keretében sportot űzhetnek, filmeket nézhetnek, számitógépezhetnek A belvárosi iskola vállalkozása Német kétnyelvű és tagozatos osztályok A városszépítők pécsi utcanév-változtatási tervezete Visszakerülnek-e a belváros régi utcanevei? Nincsen verekedés és ordí- tozás, kellemesen zeng az épület. Az egyik emeleten pingpongoznak, a másikon a számitógép előtt üldögélnek a gyerekek, a sarokban kislányok bá'boznak. A falon óriási hir­detőtábla, lehet böngészni délelőtt, délután milyen sza­badidős foglalkozások kínálják magukat. — Korábban csak gyerekna­pon jöhettünk játszani a szá­mitág éppel, most meg akár minden szünetben — a négy nyolcadikos fiú, Kovács Ger­gely, Fóris Béla, Somogyvári László, Nagy Levente egymás szavába is vágva mesélik, mennyivel jobb most a pécsi Belvárosi Általános Iskolába járni, hogy szábadon dönthet­nek, mit csinálnak a szüne­tekben és délután. Még azok közül is sokan visszajönnek ta­nítás utón, akik nem is nap­közisek, mert jó a hangulat, és többféle érdekes szakkör, foglalkozás közül választhat­nak vagy csak „egyszerűen" beszélgetnek, játszanak. # Új típusú iskola kialakítá­sára is adta szavazatát a belvárosi iskola tantestülete, amikor tavaly nagy arányban Berták Péter budapesti tanár pályázatára voksoltak. Az is­kolára kereshetünk jelzőket, melyek vagy fedik a törekvés lényegét vagy csak utalnak ró. Jobbnak találom azt a meg­fogalmazást, amelyet részben az igazgatótól, részben kollé­gáitól hallottam: a gyerekek érdekében és nem nélkülük szeretnének egy sajátos arcu­latú iskolát létrehozni, olyat, amelyben nem az utasítások és a szorongások uralják a terepet, hanem a gondolko­dásra serkentő, a hagyomá­nyosnál közvetlenebb légköré a fő hely. Olyat, amelyben a diók szava is számít, ahol megtanulják a felelősségteljes önállóságot is, melyet azután bizonyára kamatoztatni tudnak mind a tanulásukban, mind az életben. — Nem voltak aggályaik az újonnan kapott szabadsággal szemben? Lénártné Makrai Klára ta­nárnő mosolyogva bólint: — Sokunknak tetszett a meg­hirdetett program, de merül­tek föl aggodalmak és aggá­lyok is, melyeket én nem tar­tok feleslegesnek, hiszen a gondok megbeszélése előbbre viszi az ÜGYET. Nem mon­dom, hogy nem nehéz együtt­élni a demokráciával, melyhez nem szoktunk hozzá. Nekünk is tanulni kell, mert bizony sokszor kényelmesebb a régi gyakorlat. A tanár csalhatat­lan, megmondja, mit kell ten­ni, s ezzél szemben nincsen ellenvetés. Meg kell szoknunk, hogy nem a vasfegyelem a leglényegesebb. Állítom, most nagyabb rend van az iskolá­ban, mint korábban. Lehet, hogy a felületes szemlélő ren­detlenkedésnek látja, hogy a gyerekek szabadabban mozog­hatnak, pedig sokkal elége­dettebbek, nyugodtabbak, s nem menekülnek az iskolából! Az új gondolkodás azt a többletet is eredményezi, hogy mi, tanárok is önállóbban gondolkodhatunk, s ez számos ötletet is a felszínre hoz a tanításban. Ez pluszmunkát kö­vetel, és a tanári felelőssé­giünk is megnövekedett, de szerintem ez kellemes gond. mert igazán alkotó emberek­nek érezhetjük magunkat. *- A szülők hogyan fogad­ták a változásokat? Nem fél­tek, hogy a napközisek az úgynevezett differenciáltabb foglalkozás keretében esetleg nem tanulják meg a másnapi leckét? — kérdezem a nap­közis nevelőket. Bérezi Zsoltné széttárja karjait: — Az alsó tagozatosoknál nehezebb a helyzet, mint a nagyobb gyerekeknél, mert hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy mególlapitsuk, ki az, aki önállóan tud tanulni, kinek kell kis segítség, s me­lyik gyerek az, aki nem tud egyedül boldogulni a felada­tokkal. A gyerekeket egyéb­ként ösztönzi az új lehetőség, s sokan azok közül, akik dél­előtt napközisek, mór otthon előre megcsinálják a leckét, hogy mehessenek németórá­ra, furulyára, számítógépezni, úszni. De a legkisebbekkel és a kevésbé jó tanulókkal to­vábbra is foglalkoznunk kell, ugyanúgv leülni melléjük, és megtanulni velük a tananya­got, mint korábban, amikor ez volt a napközi kimondott feladata. A belvárosi iskola az egyik leg­népszerűbb általános iskola mo Pécsen. Az évekkel ezelőtt el­kezdett kétnyelvű német okta­tás és a „sima" osztályokban folyó német nyelvtanulási le­hetőség igen vonzó a szülők és • a gyerekék számára. A nemrégiben lezajlott beiratko­záskor a várt hatvan gyerek helyett százhúszon jelentkeztek az iskolába. így nem három, hanem négy első osztályt in­dítanak száz gyerekkel. A négy osztályból kettő kétnyelvű, ket­tő a „sima" németes. A tizen­hat tantermes iskolában eddig is szűkén volt a 900 diók, de ősztől tanítani fognak az ebédlőben ugyanúgy, mint a pinceklubban. Fáth Éva igaz­gatóhelyettes elmondta: örül­nek a nagy érdeklődésnek, de azt szeretnék, ha a városi ta­nács feloldaná a kötelező kör­zetüket, s csak azokat a gye­rekeket kellene fölvenniük, akik tudják vállalni a többletener­giát igénylő némettanulást. Mindenesetre, ebben az isko­lában nem kell félniük a pe­dagógusoknak, hogy nem lesz szükség rájuk. * Berták Péter igazgató pa­pírlapot tesz elém. Az iskola Pállasz Athene elnevezésű alapítványának okiratát. Az alapítvány célja, hogy a je­lenleginél jobb anyagi-techni­kai körülményeket hozzanak létre az oktatáshoz, biztosít­sák a tanároknak és tanulók­nak a hazai és nemzetközi is­meretszerzés lehetőségét, s esetlegesen egy speciális kép­zési profil kialakítása, melyet az alapítványt támogató vál­lalatok igényeihez is igazíta­nának. * Alapítvány, diákönkormányzat, alkotó légkör, nyelvtanulás fej­lesztése, az iskola kinyitása a kezdeményező szülők előtt, anyagi többletet hozó szolgál­tatások — címszavai az elkép­zeléseknek, terveknek, s a már meqvalósult változásoknak. A diákok és a tantestület egy része magáénak érzi, meggyő- ződéses híve a közös vállal­kozásnak. „Ha a kenyeret megosztjuk, önmagunkból is adunk, öröm, szeretet, béke köszönt a ház­ba" — olvasható a kenyér szimbólumot ábrázoló grafika hátoldalán. Ez is egy rövid ima a legkisebbeknek. Nem ájtatosság, nem mellébeszélés, egyszerűen csak a világgal, a környezettel való ismerkedés, szeretetre nevelés. Ez a célja a szeptembertől többek között a Geisler Eta utcai óvodában is induló ökumenikus nevelési programnak, amit a tavaly többnyire pedagógusokból, lel­készekből és szülőkből alakult ökumenikus Keresztény Iskola­társaság szervezett. — Sallangok nélküli keresz­tény embereket szeretnénk ne­velni, megteremtve a keresz­tény szellemű oktatás lehető­ségét Pécsett - mondja Bá­nyainé Jurás Gyöngyi, az egyik szervező. — Nem egyházi óvo­dákat, iskolákat kívánunk lét­rehozni, ezek államiak marad­nának, csak más szelleműek. Évszázados történelmi emlé­keket tapos a lábunk. Csodá­latosan épségben maradtvagy romjaiban is fenséges római kori épületmaradványok nem­csak szent áhítatra kötelezik a városlakókat, de arra is, hogy megvédjük, megóvjuk állagu­kat. Erre nemcsak a patinás történelmi múlt kötelez ben­nünket, hanem az is, hogy a pécsi polgárok szorgos igye­kezete, városépítő és -szépítő munkaereje az antik romok fölé megkapóan szép barokk várost varázsolt. Ennek a két - a történelmi adottságnak és az épített, épülő városrészek­nek ambivalenciája késztette a régi városvezetőket arra, hogy u canévadási elhatározásaik­ban többirányú szempontokat vegyenek figyelembe. így kerültek az utcanévtáb- lókra magyar történelmi múl­tunk, irodalmunk, művészetünk olyan jeles személyeinek nevei, akiket évszázadok, évtizedek múltával is általános megbe­csülés, tisztelet vesz körül. Ide tartoznak még a városunkért, a köz érdekeiért tevékenyke­dett pécsi polgárok, vezetők, akik iránt az utókornak hálás­nak kell lennie. Nem helyes viszont az, hogy politikai fordulatok esetén az utcák neveit mindig megvál­toztatják. Meg kell hagyni a patinás pécsi utcaneveket, mert akik azt kapták, meg is érdemelték, hisz a kor szelle­mében tevékenykedtek. A belváros, azaz a várfal­lal körülvett városrész utca­neveit 'mind védetté lehetne nyilvánítani, mert ezeket a pécsi tükék még ma is régi nevükön említik. Éppen ezért a városvédő polgárok egye­sületünkhöz intézett leveleik­ben, a különböző fórumokhoz írt kérelmeikben, valamint több újságcikkben is indokoltnak tartják egyes utcanevek meg­változtatását. Alakuló intézményeink lényege a szeretet, ami nagyon sok mindent jelenthet egy kisgye­rek számára. Nevelési szem­pontjaink között nagyon fon­tos a családcentrikusság, a nemzettudat kifejlesztése és a környezet megismerése, szere- tete, védelme. Ezért is nevez­zük oktatási koncepciónkat rö­viden keresztény-magyar — zöldnek. A nevelés az óvodákban, is­kolákban ökumenikus lesz, vagyis bármilyen vallósú gye­rekek részt vehetnek. Ha a szülők nem hívők, az sem ki­záró ok, hiszen az oktatás célja sem csak a vallásosság­ra nevelés. A megvalósítás azonban még messze van, egyelőre csak az óvoda beindítása biztos. A hely már megvan és hamaro­Mindezen körülmények indo­kolttá teszik az utcanév-felül­vizsgálatot. Ennek időszerűsé­gét jelzi az a tény is, hogy már az elmúlt években a ta­nács és a társadalmi szerve­zetek a különböző utcanév­változtatásokra javaslatot tet­tek, de a kezdeményezésen és néhány meg'beszélésen kívül konkrét intézkedés nem tör­tént. Az aktualitás diktálta, hogy a Pécsi Városszépítő Egyesü­let ez év elején ezt a kér­dést programjába újólag fel­vette, és megbízta dr. Pesti János docenst, hozzon létre olyan munkacsoportot, amely­ben a városfejlesztési, hely-, ipar-, művészettörténeti, mű­emlékvédelmi, névtudományi stb. szakágak művelői is részt vesznek, és városrészenként külön-külön dolgozzák ki ja­vaslatukat. Május 14-én több jeles pé­csi polgár az egyesület meg­hívására számtalan javaslat után kialakította azt az állás­pontját, hogy a várfalon be­lüli utcanevek mind kapják vissza a század közepén hasz­nált előző nevüket, és az így felszabaduló utcanevekből a bizottság másutt használja fel azokat, melyeket jónak lát. A jelen lévők külön foglalkoztak a város ki- és bevezető út­jaival. Ezek ugyanis a vilá­gon mindenütt a hozzá leg­közelebb eső városról vannak elnevezve. Ezek az utcanevek és a belvárosi visszakereszte­lendő utcanevek együttesen adják azokat az első lépcső­ben javasolt névváltoztatáso­kat, melyeket előzetes egyez­tetés után az MDF által ösz- szehívott hét pécsi párt kép­viselője jóváhagyólag tudomá­sul vett, és az egyesületi bi­zottság végül is elfogadott. A következő utcák vissza- változtotósára történt javas­lat: san felkészült óvónők is mun­kához láthatnak. A Pécsi Vá­rosi Tanács művelődési osztá­lyával kötött megállapodás után, a Pedagógiai Intézet se­gítségével ugyanis 14 hetes továbbképzési programban vesz részt február óta mint­egy 40, különböző óvodákból jelentkezett óvónő. A heti négy órás foglalkozásokon a fő téma a bibliamagyarázat, a néprajz, zene, pedagógia, pszichológia, vagyis felkészülés a gyerekek nevelésére. Szak­mai segítséget kaptak ehhez Bajorországból, ahova június 26-tól Baranyából és Pest me­gyéből is 10—10 pedagógus lá­togathat el tapasztalatszerzés­re. A nevelési programot a ka­pott segítség alapján maguk az óvónők állították össze. Kulich Gyula utca helyett: Papnövelde; Zetkin Klára ut­ca helyett: Szent Mór; Déry­né utca helyett: Mária; Vak Bottyán utca helyett: Kálvária; Bem József utca helyett: Ir- go Imasok utcája, Sallai Imre utca helyett: Ferencesek ut­cája; Geisler Eta utca he­lyett: Apáca; Leonardo da Vinci utca helyett: Szepessy Ignác; Felsza'badulás útja he­lyett: Mohácsi országút; Toi- buhin út helyett: Komlói út; Fürst Sándor út helyett: Zsol- nay Vilmos út, mely így a 48-as tértől a Budai vámig terjed, tovább pedig Pécsvá- radi országút. Az utcanévadó bizottság ezen ülésén részt vett és fel­szólalt dr. Farkas Károly, a Pécs Városi Tanács vb-titká- ra, aki javasolta, hogy egy- egy városrész feldolgozásának elkészültével a névfeldolgozó csoport tervjavaslatát a vá­rosszépítő egyesület vezetősé­ge tárgyalja meg, és vélemé­nyét továbbítsa a városi ta­nács igazgatási osztályához, aki azután döntésre azt ta­nácsi testület elé terjeszti. Dr. Mérei ^ Klára egyetemi tanár javasolta, hogy legyen lehe­tősége a város polgárságának vélemény- és javaslatnyilváni- tásra május hónap végéig a belvárosi és a kivezető utak új elnevezésének ügyében, megemlítve azonban, hogy egyéb utcanevek megváltozta­tására csak akkor kerülhet sár, amikor annak a városrésznek utcanévtárgyalása történik. így például a Bolgár Néphadse­reg útjának Siklósi útra törté­nő visszakeresztelésére azért nem történhet most javaslat, mert jelenleg van városunk­nak egy Siklósi utcája, s ha változtatás lesz, akkor a már említett bizottság teszi meg indítványát, hogy az miként is történjék. Tudni kell ugyanis, hogy az utcanév-változtatás jelentős adminisztratív munkát jelent a tanácsnál és egyéb más szerveknél. Külön szükséges hangsúlyoz­ni, hogy a városban több ut­canév megváltoztatására a most javaslatba hozottakon kí­vül egyszerre nem kerülhet sor, mert az egész város fe­lülvizsgálata az összes admi­nisztratív és pénzügyi módo­zatokat figyelembe véve, egy vagy másfél évnél előbb nem valósulhat meg. Az egyes vá­rosi részek utcanév-módosítá­sának indítványát oly időben kell majd közölni a polgá­rokkal, amikor arra a város­lakók észrevételeiket időben megtehetik, és az illetékesek ezek figyelembe vételével hoz­hatják meg döntésüket. Dr. Marton István, a Pécsi Városszépitő és Városvédő Egyesület elnöke Helyet kapott benne a min­dennapi élet történéseinek magyarázata, az ünnepekhez kapcsolódó bibliai történetek, az életöröm, az érzelmek fej­lesztése és még sok más, a kisgyermekek világához kap­csolódó téma. Újítást jelent a vegyes életkorú, kis létszámú csoportok bevezetése is. Az óvoda szeptemberi indí­tása után a továbblépést az iskolai nevelés hasonló szelle­mű megszervezése jelentheti. A tanítói bizottság már össze­állt és szeptembertől valószí­nűleg az általános iskolákban tanítóknak is szerveznek tan­folyamot. Remélhetőleg segít­séget jelent ehhez majd, hogy egyre több városból érdeklőd­nek oktatók a pécsi kezdemé­nyezés iránt. Pataki V. B. A. Szeptembertől ökumenikus óvoda indul r Uj szellemű oktatás-nevelés Ma Vak Bottyán utca az egykori Kálvária utca Horváth Barna felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom