Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-16 / 42. szám
1990. mójus 16., szerda aj Dunántúli napló 5 Képernyő előtt A fővárosi központú Dixie Kft. kiépítette baranyai üzlethálózatát. Az általa forgalmazott csirkehús-készitmények kaphatók Pécsett, az árkádsori üzletben, valamint a Kossuth Lajos utcában nemrég nyilt gyorsétteremben. Felvételünk erről a létesítményről készült. A gyorsétterem müszakvezetöi Hirt Béláné és Ságo- dy Sándor. Az alapanyagot itt is a BOV szolgáltatja. Baranyában a harmadik dixie-egység Harkányban készül, átadás még idén. Fotó: Proksza László Későn ébredők-e a muzeológusok? (Folytatás az 1. oldalról) nemigen volt, az elmúlt években több kezdeményezés is történt társadolmi-szakmai szövetség létrehozására, így például tavaly egy egyéni tag. ságra épülő múzeumi szervezet alakulhatott volna meg, ha a majd hétezer múzeumi dolgozóból a jelentkezők száma nem csupán néhány száz. A vendéglátó és a vitave-, zető dr. Üjváry lenönek, a Baranya Megyei Múzeumok igazgatójának nem lehetett könnyű dolga, hiszen már a megalakulás körül is bonyolódni látszottak a dolgok. Többen a már aláirt belépési nyilatkozatot csupán szándék- nyilatkozatnak tekintették, mások minden döntés előtt inkább az alapszabályról kívántak vitázni, Így végül a negyvenhét szavazati jogú résztvevő újra és többször is voksolni kényszerült, mire megnyugtatóan kiderült, hogy harminc- nyolc belépővel a Magyar Múzeumok Szövetsége megalakult. A szövetség megalakításával egyébként a jelen, lévők elsöprő többsége egyetértett, vita inkább az időszerűség körül bontakozott ki. Az egyik felszólaló hivatkozott arra a levélre, melyet a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum küldött a társintézményeknek, s amelyben a szövetségalakitást nem tartják aktuálisnak. Sajnos, képviselőjük hiányzott, így nem tudták személyesen is elmondani indokaikat. Egyébként ki-ki vérmérséklete szerint osztályozta a jelenlegi helyzetet, Így volt, aki „későn ébredőnek", másvalaki „halálraítéltnek” nevezte a muzeológusokat, s a szünetben az is elhangzott, hogy ez az országban az egyetlen közgyűjteményi ág, amelynek „még gittegylete sincs"... A vélemények megoszlottak abban a kérdésben is, mennyire legyen szakmai és érdek, képviseleti az egyesület működése, az egyéni érdekek védelme hogyan valósulhat meg, milyen legyen a "viszony a kormányhatósággal, az önkormányzatokkal, a fenntartó intézményekkel, mi fegyen azzal a hatvan—hetven ipari-terme- léstechnikai gyűjteménnyel, amelyek sorsa a vállalatokhoz kötődve, velük együtt válik bizonytalanná, s hogy vajon a mostani tanácskozás az igazgatók biznisze-e csupán. Végül elhangzott az is: nem személyeket, hanem ügyet véd az egyesület, s ha most nem találnak a múzeumok egymásban szövetségesre, félő, hogy később már nem lesz rá lehetőségük. Az elhúzódó hozzászólássorozat után csak részleges eredmény született. A szerkesztőbizottság a mai na. pót az alapszabálytervezet kibővített, átalakított változatával kezdi, személyi döntésekre is csak ma kerül sor. H. I. Nyári ivóvízellátás (Folytatás az 1. oldalról) hető legbiztonságosabban és gyorsan elhárítson. Ha nagyobb a baj, például a regionális vezetéken, akkor kész tervvel rendelkeznek a készletek elosztására, a korlátozás esetleges bevezetésére. A megyei tanácson dolgozó operatív bizottság egyébként úgy határozott, amennyiben locsolást tilalmat vagy korlátozást kell elrendelni, az egyformán érintse a pécs—mohácsi vezetékről ellátott valamennyi települést. Amire még számítani lehet: az idén megdrágult víz mérsékelt fogyasztásra ösztönzi a lakosságot, ez a megtakarítás a készleteknek 5-10 százalékát érintheti, az iparban mór tapasztalható 1 százalékká! kevesebb felhasználós. A Pécsi Vizmű nemcsak a takarékosságra számít. Tesz azért, hogy a szolgáltatásban többet adjon: saját fejlesztési pénzéből idén megépíti a pellérdi vastalanítót — a beruházás annak idején az elfogyott központi pénzek miatt maradt el —, és ezzel a következő években megszűnik a város nyugati területein tapasztalható bámulás. Szintén saját pénzén építi- újítja fel a Vörös Hadsereg úti vezetéket, hogy Szabalcs- falu ellátását javítsa. Remélve, a tanács segíti a beruházást. A makári víztározó építését előkészítették: a munkaterületet akár ma átadják, rendkívül kedvezőek a vállalkozói ajánlatok. Ha a tanács végrehajtó bizottsága mai ülésén nem hagyja jóvá ezeket a szerződéseket, a városnak egy nagy területe marad egészséges ivóvízellátás nélkül továbbra is. Holott a tanácsi határozat reményt adott a közeli megvalósításra a lakosságnak. Ráadásul ez a tározó a belvárosnak egy részét, ezen belül a biztonságosabb szolgáltatást is érinti. Az már a jövő nyárra jó hír. amit Csonka Ferenctől, a DRV igazgatójától hallottunk: a KVM valószínűleg napokon belül jóváhagyja a mohácsszigeti északi kutak bekötését, amit a Délviép generálkivitelezésben vállalt, úgy, hogy a jövő év elején meg lehet kezdeni a próbaüzemet, és — félve írjuk le, már annyiszor ígértük — jövő június 30-ra szállítják innen Pécsre a napi 30 000 köbméter ivóvizet. Gáldonyi Magdolna Gömbvillám volt? Félmillió forint értékű kárt okozott Szokatlan esemény tartja izgalomban Pilismarót község lakosságát: a kártételeiből következtethetően valószínűleg gömbvillám „látogatott” a napokban Bognár Géza aranyműves mester új családi házába. A kéményen hatolt be a házba, közben kiégette annak betonját, felgyújtotta a padlástér fenyődeszkáját és antennaerősítőt. Egy kábelen leereszkedett a lakás tetőterébe, leégette a videót és a televíziót, kilökte a kapcsolókat a falból, a lámpákból kirobbantotta a villanyégőket és tönkretette a villanybojlert. Ezután a ház középső szintjén lévő elektromos eszközöket rongálta meg, majd az alsó srinten lévő garázs ajtaján át távozott a lakásból. A garázsban a fénycsőarmatúrákat robbantotta ki a falból. A titokzatos látogató együttesen mintegy félmillió forint értékű kárt okozott. A ház lakói éppen nem voltak otthon. A szomszédok értesítésére kivonult tűzoltóknak a padlást űzet sikerült megfékezniük. A környékbeliek közül többen azt állítják, hogy hat— hét méter magasságban egy izzó gömböcskét láttak elsuhanni. A házat őrző bernáthegyi kutya ijedtében szinte átrepülte a magas kerítést, s később is alig tudták hazacsalogatni a szomszéd kertjéből. Szabad magyar hétvége Kifürdöttünk a Mezey-ügy- böl, befürdöttünk a Bicskeiügybe. Ez sokkal érdekesebb, mint maga a foci. Petres- ügyek, üzleti bukfencek, nagy- kanizsai sör nélkül meg se tud lenni a magyar. Ez most a magasságos nyilvánosság és az ő rettenthetetlen szabadsága. Miénk lesz most már a televízió mindenestül. Olyan szektorsemleges lesz, mint maga Buddha, szamadhiban. És visszavonhatatlanul nemzeti. A nézetek egyelőre még összecsapnak, de ha ezek a nézetek azonosak volnának, nem tudnának összecsapni. Bajban volna a tervezett bizottság, amelynek a szabad vélemények áramlását, a pluralista sokszínűséget könyörtelenül biztosítania kell. Az a helyzet is előadódhat, hogy egy-egy kevésbé pluralista médiának egyenesen meg kell parancsolni ezt. Nem kötelező a disznótor, mondják erre mifelénk, de aki járni tanul, azt irányítani kell. Nem elengedni a kezét ilyen vészterhes időkben. Ehhez a megmankó- zott szabadsághoz van szokva a magyar, jussa tehát. Ezek már az ámódi televíziózás végnapjai. Töri is a fejét az egész ország. Nogyné- ha nézi csak magát, hogyan töri, tehát nem töri magát, hogy nézze. Pedig értekezik nagyon. Szomorúság lesz úrrá rajtam, hány napzárta, holto- miglon-holtodiglan beszélgetés szükséges még, hogy valamennyi szakértőnk a képernyőre kerüljön (félévenként legalább kétszer), hogy felnyissák szemünket. Mert csukódó pillákkal egyre nehezebben követjük azt a sok okos, saját gondolatunkat a még- több éjféli órán. Jó hát, ha a délutánokra is be vannak iktatva hasonlók - gondolkodók, vetélkedők, disputák, sportversenyek -, a különbözésben az egység, az egységben a különbözés szépsége. Mindezzel együtt az ismétlődés varázsa. Az ismétlésben a szélsőségeket is összebékí- tő állandóság nyugalma. Régvolt értékek leporolgátása Tarzan lassan fél évszázadot átívelő kiáltásában. A kiáltásban, amelytől megreszket a paradicsommadarak tolla és a cerkófmajmok hangtalanul ösz- szevihognak. Amelytől Leó, a vadon trónfosztott királya behúzott farokkal, törleszkedve dörgölődzik a vadon dauerolt hajú lányához. Kiáltás a televízió előtti magyar korokból: ezt szerettük volna mór korábban is hallani, ha lett volna televíziónk. Nem volt, bizony nem. Tarzan kiáltása szamizdat kiáltás volt, széles e honban, rájöhetünk. Am meglepődhetünk. Vannak ennél frissebb, saját értékeink is. Rúzsa Sándor kút- gémre akasztott „ö"-betűi helyett Alain Delon a repülőjével. Igaz, Rózsa Sándor egyből kimúlt, ahogy habfehér gatyás, ostor! hőst csináltak belőle, míg Alain Delon e zsebkendőáztatónak szánt története él és virul. Sőt az esztéták szerint a történetben a jövő — s abban a mi jövőnk? - ’ kétségbeesetten szép szomorúsága tükröződik. Hiszen mivégre kalandor módjára könnyelműen, szabadon élni, pénzt ebül szerezni, szabadon szórni és önzetlenül szeretni, amikor ez nem sikerült már a mi Sándorunknak sem? De mi csak nézzük a sebes kis jachtot, a kincsért búvárruhákban alámerülő hősöket, a rrTimózá- nak beharangozott Letitia mo- sogatódézsónyi fülönfüggőit, s úgy villan meg a szemünk, mint a Sándoré villant még a privatizáció ősidejében. Gyanakszunk, és izzadva, magyarmód szégyenkezünk saját rosszhiszeműségünk miatt. Hogy tellett nekik minderre? Mert ha ehhez is csak vér tapad, ha ott is csak lopták, rabolták e múfó, földi javakat, rabolni fogunk mi is. Szabadon, magyarul. Bóka Róbert- Szobámban a rend a holland vendég érkezése előtt, vendégeskedése alatt, és elutazása után. Ez legyen a cim! Jó? Érti mindenki? Ez a „kreatív írás” órán hangzott el, előbb angolul, s csak kicsit később magyarul, hátha nem értette mindenki pontosan. Tegnap délelőtt százhatvan holland és magyar középiskolás hat csoportot alkotva, teremről teremre vándorolva ismerkedett a magyal néprajzzal és történelemmel, a holland gyerekek társaik segítségével magyar szavakkal, környezetvédelmi problémákkal. Ez a hét a hollandiai Delft városka katolikus gimnáziuma és a pécsi Széchenyi Gimná. zium közötti kétéves kapcsolat legfontosabb eseményének minősíthető, hiszen nyolcvanon érkeztek egyhetes vendégségbe Pécsre. Arról, hogy mindez nem előzmények nélküli, dr. Hugo Dirksmeier és Péterlia Gábor tanároktól hallottam többet. Mint elmondták, 87-ben, amikor kezdeményezték a kapcsolatfelvételt, nem láttak hasonló példákat, és sok akadállyal is találkoztak. Azóta a két középiskola tanulói egy közösen kitalált és felépített program szerint iskolai újságokat Írtak és fordítottak Is egymásnak, az órákon és iskolai foglalkozásokon, a másik ország hagyományairól, kultúrájáról, művészetéről jó. val többet tudtak meg, sokan leveleztek. Van már közös kórusuk is, ami a találkozások alkalmával sikeres műsorokat ad. Az elmélyült és hosszú ismerkedés után az egyhetes találkozó fontos eseménye volt a tegnapi „forgószínpad" is, aminek —, az egész programhoz hasonlóan —, az a célja, hogy az iskolák alkalmi és esetleges kapcsolatai helyett elmélyült, tartós barátság szövődjön a fiatalok és iskoláik között. Természetesen a több tudás, az érettebb gondolkodás mellett ez a nyelvi készségekre is nagyon jó hatással van. A holland diákok egy csoportja a Széchenyi Gi mnáziumban Fotó: Proksza László Megalakult a Nyugdíjas Kamara Nyugdíjas Kamarát alapítottak Pécsett, a városban működő klubok és egyesületek. Céljuk a nyugállományba vonult emberek egységes érdekképviselete a tagszervezetek önállóságának megtartása mellett. A kamara munkájába szeretnék bevonni a vállalatoknál és üzemeknél működő nyugdíjas klubokat is. A Pécsi Nyugdíjas Egyesület kezdeményezésére alakult meg a Nyugdíjas Kamara. A hétfőn megtartott alakuló összejövetelre meghívták a klubok és egyesületek képviselőit. A megbeszélésen Bleyer lenő, a Pécsi Nyugdíjas Egyesület elnöke elmondta, hogy a kamara megalapítása után is önállóan dolgozhatnak a klubok, egyesületek. A Nyugdíjas Kamara életrehí- vásának elsődleges célja a városban élő 40 000 időskorú ember érdekeinek egységes védelme. A klubok és egyesületek egy-egy küldöttel képviseltethetik magukat. Pécsett' jelenleg 30— 40 klub működik, ha csak a fele vesz részt a kamara munkájában, már az is jelentős erőt képvisel. A kamara csak elnököt választ, ezt a tisztet hónapról hónapra más tölti be. Nem nyitnak külön irodát sem. Az országban jelenleg 2,5 millió nyugdíjas él. Közülük 1 millió a létminimum alatt, vagy éppen azon a szinten él. Az infláció miatt az élet- színvonaluk állandóan csökken. Fontos lenne megőrizni a nyugdijak reálértékét. Az elmúlt években erről már többször is szó volt, csak a tényleges intézkedések maradtak el. Nem a nyugdíjasok hibásak abban, mondta Bleyer Jenő a megbeszélésen, hogy a nyugdijjárulék címén kifizetett összeget nem a Nyugdíjazási Központ használta fel, haherfi az állami költségvetés nyelte el. A választások idején a pártok szinte kivétel nélkül felvették a programjukba a nyugdíjasok életkörülményeinek javítását. Kérdés az, hogy tesznek-e érte valamit is? . A Nyugdíjas Kamara cégbírósági bejegyzés alapján működik. Soron következő ülésein a küldöttek kidolgozzák az alap- és működési szabályzatot, egy évre munkatervet készítenek. Sz. K. Holland diákok a pécsi Széchenyi Gimnáziumban Tudatosan épített kapcsolat
