Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-16 / 42. szám

1990. május 16., szerda aj Dunántúlt napló Az Országgyűlés plenáris ülése (Folytatás a 2. oldalról) zott Dörnbach Alajos (SZDSZ) is Nem osztotta ezt a véle­ményt Elek István, a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság el­nöke, aki a bizottság állás- foglalásában megfogalmazot­takkal összhangban fontosnak tartotta, hogy a felállítandó testület vizsgálódása terjedjen ki minden más lapeladásra és a sajtóval kapcsolatos priva­tizációs ügyekre. Ezt az állás­pontot alátámasztandó, Csen- gey Dénes (MDF) drámai sza­vakkal ecsetelte a kialakult helyzetet. A vitában többen is meg­próbálták a megyei lapok el­adását összefüggésbe hozni az MSZP-vel, ám végül is úgy egyeztek meg a képviselők, hogy az MSZP vagyoni ügyei­vel majd külön foglalkozik az Országgyűlés. Kosa Ferenc (MSZP) a pártját ért vádas­kodásokra reagálva tájékoztat­ta képviselőtársait, hogy az MSZP a kivárrt időre benyúj­totta vagyonmérlegét az Álla­mi Számvevőszékhez. Azt is bejelentette — s nem kis tapsot kapott érte -,ihogy az MSZP szintén támogatja a vizsgálóbizottság felállítását, Néhány ügyrendi 'kérdést taglaló hozzászólás után az elnöklő Szűrös Mátyás szava­zásra tette fel a kérdést. A képviselők többsége a kultu­rális bizottság állásfoglalásá­val értett egyet, amely ma­gában foglalja az SZDSZ alapinditványát és a FIDESZ több módosító javaslatát is. Mindezek értelmében a felál­lítandó bizottság hatásköre ki­terjed a nyomtatott és elekt­ronikus sajtó privatizációs el­járásainak kivizsgálására, s ezen belül is elsősorban az Axel Springer Budapest Kft. ügyleteinek feltárására. A bi­zottság legkésőbb 1990. június 30-ig tesz jelentést az Ország- gyűlésnek. A sajtóügyek tárgyalása után kérdések kerültek a ple­num elé. Varga Zoltán (MDF) az állami gépkocsik igénybe­vételével kapcsolatosan inté­zett kérdést az ügyvezető kor­mány elnökéhez, szóvá téve, hogy az egykori politikai elit tagjai jelenleg is korlátozás nélkül használják az állami tulajdonban lévő gépjárműve­ket. Németh Miklós válaszában egyértelművé tette: hatályos rendeletek szabályozzák az ál­lami vezetők, illetőleg a nyug­állományba vonult korábbi po­litikusok gépkocsihasználatát. Mint megjegyezte: a most tá­vozó kormány az állami veze­tők kiváltságainak körét — ezen belül az állami személy- gépkocsik használati jogát - jelentősen szűkítette. Ugyan­akkor hozzátette: mielőbb szükséges az állami vezetők munkaviszonyának törvényi sza­bályozása, s ennek révén a visszaélések kiszűrése. A következő kérdést Takács Péter (MDF) intézte Medgyes- sy Péter miniszterelnök-helyet­teshez. A képviselő arra volt kíváncsi: van-e realitása an­nak, hogy Nagykálló térségé­ben megépüljön a tervezett tranzitrepülőtér. Medgyessy Péter — a beruházással eset­leg összefüggésbe hozható po­litikai érdekeltségét visszauta­sítva — a megnövekedett lé­gi forgalomra hivatkozott, s szükségesnek vélte egy tran­zitrepülőtér létrehozását. Kelemen József (MDF) az önvédelmi fegyverek birtoklá­sával kapcsolatban kérdezte Gál Zoltán belügyminisztéri­umi államtitkárt. A Heves me­gyei 2. számú választókerü­let állampolgárai nevében arról tudakozódott, hogy kik­nél, milyen foglalkozásúaknál vannak még a lakosság kö­rében önvédelmi célú fegyve­rek, Gál Zoltán válaszában el­mondta: az elmúlt év végén meghaladta a húszezret azok­nak a száma, akiknek enge­délye volt önvédelmi fegyver tartására. Az elmúlt hónapok­ban -, a korábban ígérteknek megfelelően - megkezdődött a tartási engedélyek bevo­nása. Eddig mintegy négyez­ret vontak vissza, ily módon jelenleg valamivel több mint 18 ezer személy jogosult fegy­verviselésre. A fegyverek mintegy 80 százaléka a fegy­veres erők, testületek hivatá­sos állományába tartozó sze­mélyek, állami alkalmazottak birtokában van, a többi me- ' zőőrök, pénzszállításra, pénz­őrzésre vállalkozók biztonsá­gát védi. Gál Zoltán bejelentette, hogy május 15-étől minden­fajta engedély kiadása meg­szűnt, mert az Alkotmánybíró­ság - véleménye szerint na­gyon helyesen -, hatályon kí­vül helyezte azt a belügymi­nisztériumi utasítást, amely az e tárgykörben készült, elég homályos jogszabály konkre­tizálására született meg. Ez tóhát azt jelenti, hogy Ma­gyarországon fegyvertartási engedélyt önvédelmi célokra senki sem kaphat Rótt Nándor (KDNP) arra kért választ az Állami Szám­vevőszék és a Legfőbb ügyészség illetékeseitől: e két testület - az alkotmányban foglalt kötelezettségének ele­get téve — foglalkozik-e az állami vállalati és a szövetke­zeti vagyont károsító tevékeny­ségekkel. Szóndékoznak-e sür- oősséggel javaslatot tenni az Országgyűlésnek arra, hogy törvénnyel függessze fel az át­alakulásokat, vagyonelideqení- téseket mindaddig, amig kikü­szöbölhetők lesznek a jelenle­gi ioghézagok, ellentmondá­sok? Mindkét válaszadó tételesen ismertette, hogyan teljesíti tör­vénybe foglalt kötelezettségét. Az Állami Számvevőszék képvi­selője elmondta: július köze­péig mintegy 30 állami válla­lat reprivatizációs gyakorlatát feldolgozza egy részletes je­lentésben. A Legfőbb ügyészség is fo­lyamatosan végzi vizsgálatait, s ahol szükséges volt, már óvással is élt. Ezekről az ese­tekről a közvéleményt is tájé­koztatta. A válasz elhangzását köve­tően az elnöklő Szűrös Má­tyás bejelentette: az Interpar­lamentáris Unió magyar tago­zatának megalakítását május 23-ra halasztják. Elmondta azt is: az Országgyűlés meg­bízott elnöke a parlament so­ron következő ülését május 22- én, IS órára hívja össze, ez a tanácskozás várhatóan két napig tart. Napirendjén előre- láthatólaq a kormányprogram megvitatása és ezzel együttesen a miniszterelnök megválasztása, a kormány bemutatása, to­vábbá a tanácsok mandátumá­nak meghosszabbításáról szó­ló törvényjavaslat megtárgya­lása és az IPU magyar tagozató, nak megalakítása szerepeit. Új honfoglalók Különös esemény színhelye volt tegnap délután egy volt lothárdi parasztgazdaság. Az eredeti tulajdonos - Víg And­rás — leszármazottai „foglal­ták el” a ma használaton ki-, vül levő, minden gazdasági épülettel ellátott és természe­tesen családi házzal is ren­delkező, az ötvenes évek ele­jén államosított ingatlant. A Független Kisgazdapárt me­gyei szervezete által is patro­nált akció célja elsősorban az volt, hogy a senki által sem karbantartott épületek állagá­nak további romlását meg­akadályozzák. A helyszínen megtudtuk: a kisgazdapárt fi­gyelmeztetőnek szánja a „honfoglalást”, elsősorban ar­ra irányítva a figyelmet, hogy a tulajdonviszonyok késedel­mes rendezése számos nagy­értékű ingatlant tehet véqleq tönkre. A lothárdi „honfoglalásra" riportban lapunk visszatér. Tanácsok - légüres térben Június 8-án hivatalosan le­jár az öt évvel ezelőtt vá­lasztott tanácsok mandátuma, de még sem az új helyható­sági választásokat nem Írták ki, sem az új önkormányzati törvény nem született meg. Az élet azonban nem állhat meg. Mi van most a tanácsokkal, és mi lesz az új választáso­kig — erre kértünk választ Piti Zoltántól, a Baranya Me­gyei Tanács elnökétől. — Arra készülünk, hogy át­tekintsük a folyamatban levő döntéseket, illetve azokat, amelyeket mint érvényes dön­téseket szeretnénk átadni utó­dainknak. Az apparátusi? ezt teszi, készül a szakmai, pénz­ügyi, műszaki feladatok leltá­ra. Szakértői csoportokat hoz­tunk létre a folyamatban le­vő ügyek átadására. — Új döntések már nem <s születnek addig? — Nagyon nagy baj, hogy ma mindenki csak rövid tá­von gondolkodik, és ez veszé­lyes dolog. Az új önkormány­zati törvény hatásai ugyanis csak 1991. január 1-jétől ér­vényesülnek, tehát nem köz­vetlenül az új választások után, hanem az új 'költségve­tési év kezdetén. Bármely ak­kor induló fejlesztési program műszaki előkészítését azonban már most el kellene kezdeni; ehhez döntéseket kellene hoz­ni, de csak halasztódnak. Pél­da erre a legutóbbi testületi ülés. Félő, hogy a halasztás­ból pótolhatatlan mulasztás lesz. Nemrég jártam Becsben, ahol Alsó-Ausztria tartományi tanácsa egyik tanácstermében a következő feliratra figyel­tem fel: „Aki a jövővel fog­lalkozik, lehet, hogy téved; de akit nem foglalkoztat a hol­nap, az már tévedett". A jelenlegi tanácsok már nem legitimek, de újak még nincsenek. Szoros pártközi koordinációval talán áthidal­ható ez az időszak, de éhhez kölcsönös bizalom kellene. Az is jó lenne, ha pontosan is­merhetnénk a különféle pár­tok helyi politikai elképzelé­seit, terveit. — Ezt érthetjük úgy, hogy a tanácsi vezetőket és az ap­parátusok tagjait aggasztja a jövő? — Bizonytalannak érzik a ki­látásaikat, ez kétségtelen. Ér­dekes, hogy a községi tanács­elnökök több mint egyharma- da vállalja az újbóli megmé­retést. A megyei apparátus kétszeresen nehéz helyzetben van. Még nincs önkormány­zati törvény, és — jóllehet, mi a megyei választott testület fennmaradásával számolunk — magunk is 20%-os létszám­csökkentést kénysjerültünk vég­rehajtani. Ez — az önkormány­zati törvény szellemiségéből következően — több is lehet. Mindehhez járul az erkölcsi és anyagi elismerés hiánya, valamint a politikai bizonyta­lanság. Az apparátus legmo- bilabb része már elment, je­lentős része kivár, de már gondolkodik azon, hová me­hetne. Sokan készülnek nyug­díjba. Szerencse azonban, hogy sokan hivatásuknak te­kintik a közigazgatási mun­kát, s ha számítanak rójuk, továbbra is itt kívánnak ma­radni. — Milyenek ma a megyei ta­nács országos kapcsolatai, mennyire érződik ez a „már nem — még nem"-állapot? Úgy tudom, kormány-előter­jesztést készítettek a megye szerkezetátalakítási program­járól . . . — Igen, és a régi kormány már nem akarta megtárgyalni, az új pedig, ki tudja, mikor tű»i napirendjére, reméljük, minél hamarabb. Erre az évre viszont már megkaptuk a munkahelyteremtés céljára szolgáló 500 millió forintot. Sajnos, a vállalatok is rövid távon gondolkodnak, és csak várnak. Jellemző, hogy eddig c^ak 47 millió forintot tud­tunk felhasználni, pedig a megye három nagyvállalata - a MÉV, a szénbányák és a Bázis — már eddiq több mint 3000 embertől volt kénytelen meqválni. A szerkezetátala­kítás, a munkaerő-átcsoporto­sítás lassan folyik, és eddig a magónvójlalkozások sem mu­tattak fel akkora erőt, amek­korára szükség lenne. — Vannak-e megkezdett és félbe maradt tárgyalások a minisztériumokkal? — Ami a főhatóságokkal va­ló kapcsolatokat illeti, a ta­nácsok ma a „levegőben lóg­nák". Fönt nincsenek tárgyaló- partnereink, helyben pedig óriási a várakozás, az igény velünk szemben. Csak egy példa: a Duna-ll. vízvezeték» ügyében sürgősen tárgyalnunk kellene, hiszen itt a nyár, és vízellátási gondok várhatók, de a Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztériumnál nem találunk tárgyalópartnert. Hasonló a helyzet más főha­tóságokkal is; a Művelődési Minisztériummal és a Közle- 'kedési és Hírközlési Miniszté­riummal például egy éve elő­készített tárgyalásunk van fo­lyamatban. Úgy érezzük, fent- ről magunkra hagytak minket, pedig szent meggyőződésem, hogy az átmenet fő letétemé­nyesei a tanácsok, s ha - önhibánkon kivül — sürgős döntések halogatására kény­szerülünk, illetve ha a. bizony­talanság miatt elmennek a hozzá értő embetók, az új ön. kormányzatok sem lesznek életképesek. S. G. ÖNNEK IS ÜZLET A Ml ÜZLETÜNK t IfJf* (§) Apacoqda díjtalan kozmetikai bemutató Aruházunk illatszer osztályán! május 16-17-18-án 10-17 óráig ' Próbálja ki Ön is, most ingyen varázsoljuk újjá! Aki beül a székbe, és az is, aki csak az ANACONDA kozmetikai termékekből vásárol sorsjegyet kap, mellyel résztvesz május 18-án 17 órakor a helyszíni sorsoláson, ahol értékes Anaconda kozmeteikai ajándékcsomagokat nyerhet. ■ ■ ­.... 3 —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt „Vissza vannak menve?!” Részleteket közlünk szó szerint a Beszélő legutóbbi számából. A Fekete Doboz nevű videotársaság beszélgetett Romániában a március 20-i ese­mények miatt elitéit egyik vádlott feleségével, egy cigányasszonnyal: ,.Árért nem kapott a férjem sú­lyosabb büntetést, mert itt a leg­nagyobb 5 hónapos volt. 5 hóna­pot azért, mert ő elvállalta magá­ra, hogy igenis ütött. Többi 4 hó­napot, 3 hónapot. Ezt úgy akarták, hogy tegyék egy penál-ügybe, hogy 3 évtől 7 évig kapják a bünteté­seket, de aztán vótak magyar se­gítségek, ügyvédek, akik mellettük álltak, s valahogy nagy nehezen és sok cirkusszal elrendezték, hogy kapták ezeket a pár hónapokat, s ki is vitték Csíkszeredába őket. Magyar fődre vitték ki. Ma egy hete vótom a férjemnél Csíkszere­dába, hogy vittem csomaqot, és Déda és Régeny közt alig tud­tunk hazajönni, azt gondoltuk, nem érünk haza soha. A rományok észrevették, hogy Csíkszeredában ültünk fel, és ész­revették, hogy beszélünk magyarul. És már ittak is’, s vót józan is, s mind azt mondták, hogy mér beszélünk magyarul. Mér nem be­szélünk rományul? S akkor meg fordítottuk már a szót, mert nem mertünk beszélni semmit, s el­kezdtünk beszélni cigányul. Úgy álltunk, mint a szentek. Ugyancsak ceausescus világ van, csak az a rendszer megyen végbe, ami vót. Mind vissza vannak men­ve a posztokra, az egész, s még jobb posztokra mind bé vannak húzódva. Ugyanazt a játékot ját­szatják, ami vót. tItt csak annyi változott, hogy meghalt Ceausescu, és más vette az erőt. Mind az erői állnak és harcolnak. És kap­ja az erőt a kezébe, hogy vigye végbe ezt az életet. De ugyanott vagyunk, ahol vótunk. A Szédéjuba ki'k törtek be? Az írót, Sütő And­rást kik ütötték, a villanyáramot ki vezette fel a padlásra, Sütő Andrásra s még harminc emberre. Azokat nem büntetheti a törvény. Ez egy cigán világ lett, most még sziporújabban veszik, hogy egyál­talán nem szabad beszélni ma­gyarul. És így kezdődött a gyűlölet. Ha egyszer az ember tiltva van, hogy nekem az utcán azt mondják, hogy ne beszélj magyarul, mer agyon­ütnek, hát akkor hoqy tudjam bírni én aztat a népet. Forradalom vót decemberben, s akkor minden­ki egyforma nép vót. Akkor ciqánv, magyar, romány, testvérek vótunk. Magyarul, rományul bemondták, eayüttösen. Akkor nem vótunk ci­gányok, akkor testvérek vótunk. Ak­kor megbecsülve vótunk, szöktök a nvokunkon. És azután cigányok let­tünk.” Kis magyar antilcommunizmus Érdemes elgondolkodnunk azon, vajon hogyan alakulhatott ki és milyen jellemzőkkel bír az a viszonylaq erős antikommunista irányzat, amely társadalmunkban tért hódított. Első meaközelítésben arra gondolhatnánk, hogy kialakulásá­nak objektív alapját a „létező szocializmusok” működésének csődje, szubjektív oldalát oedig az elmúlt negyven évben el­szenvedett sérelmek jelentik. De rá kell jönnünk, hogy ez az okfejtés korántsem ad elfogadható magyarázatot. Hiszen a dik­tatúra, a demokratikus centralizmus, a pártállam tagadásához nem csak az ellenzék és a „nép”, hanem a reformkommunistók is eljutottak, és azok megszüntetésében, felszámolásában tevé­kenyen részt vettek. Tehát korántsem logikus, hogy spontán ki­bontakozzék egy olyan „totális" antikommunista irányzat, amely a volt „létező szocializmusnak” egyetlen pozitív megnyilvánulá­sáról sem tud, amelv egységesen megbélyegez minden kommu­nistát (sőt szocialistát), és a baloldal teljes elsziqetelését cé­lozza meq. Ennek kialakulásához bizony tudatos közvélemény- befolyásolás is szükségeltetett. Ezt a célt „jól” .szolgálták a pártrendezvények, a tömegdemonstrációk és a tömegtájékozta­tási eszközök eqy részének működése. Sajátos vonása a kialakuló folyamatnak, hogy az elmúlt éve­kig elhallgatott, fájdalmas történelmi tények történeti, politikai, művészeti feldolgozása, a kialakult, pontosabban kialakított közhangulatban szinte automatikusan az antikommunizmus fej­lődéséhez szolgáltatta a tápanyagot. A folyamat — melyet a hatalom megragadásának elősegíté­sére gerjesztettek — a választási kampányban érte el tetőpont­ját. Az esélyeqvenlőség és a demokrácia jegyében több tucat párt szórta kettőre, no meg a történelemből kiszakított negyven esztendőre a sarat. A Leninvárosban felemelt öklök erdeje bi­zonyítja - nem hiába! Az ilyenné formált társadalmi légkörben persze, nehéz meg­fogalmazni az ellenvéleményeket. De azért mégiscsak megtet­ték sokan! Bognár László Ne higgyünk nekik! Telefonértesítést kaptunk, hogy nyertünk hatszemélyes vacsorát a Csalogányban. A hölgy dr. Hoffmanné (?) né­ven mutatkozott be. Elmondta azt is, hogy a számítógép a mi telefonszómunkat dobta ki, ezért a szerencse. A főnök át­adta az óllitólagos' titkárnő­nek, majd a főszakócsnak, aki közölte, hogy lesz pezsgő, sonka és még minden. Ha akarjuk, akár hazavlhetjük vagy akár elmegyünk hatan, nekik mindegy. A szerencse nem osztogatta a kegyeit ne­künk, erősen kételkedtem. Gon­doltam, személyesen utána­járok. A Csalogányban közölték, hogy Hoffmanné (?) nem dol­gozik. Egy hónapja csinálják ezt velük, hogy ki és miért, azt ők sem tudják, nekik is kellemetlen. Tisztelettel magam és a töb­bi társaim nevében elnézést kérünk az alkalmazottaktól, hogy ilyenekkel háborgattuk őket. Ha az olvasók közül va­laki ilyen vagy ehhez hasonló értesítést kap, ne örüljön elő­re. Végül a telefonálókat ké­rem, keressenek más szórako­zást maguknak. (Név és cím a szerkesztő­ségben.) Nem kell hangsúlyoznunk külön is a poén butaságát. Felhív­tuk a Csalogány presszót, ahol az ott dolgozó Szabó Hedvigtől megtudtuk, hogy legalább tizen jöttek már hozzájuk. Tudni­való, tette hozzá, hogy náluk nincs is meleg étel. Kedves név­telen telefonálók, mai étkezéseikhez jó étvágyat kívánunk! Egy intézkedés Az elmúlt napokban megje­lent Nagy Bandó András által írt cikkre az alábbi válaszun­kat szíveskedjenek közölni: A pécsi Bolgár Néphadsereg útján a köztemető előtti kije­lölt gyalogos átkelőhelyet a Baranya Megyei Tanács ÉKVO, Közúti Igazgatóság, Rendőr­főkapitányság, Városgondnok­ság és a városi tanács ÉKO szakembereiből álló bizottság 1990. május 9-én a helyszínen felülvizsgálta. A közlekedésbiztonság növe­lése érdekében elrendelték, hogy a kijelölt gyalogos átke­lőhely előtt a veszélyes helyre utaló útburkolati jeleket, fe­lette pedig a gyalogos átke­lőhelyet jelző táblákat ismétlő­jelként el kell helyezni. A főút keleti oldalán levő taxi megállóhelyet az átkelni szándékozó gyalogosok jobb láthatósága érdekében 5 mé­terrel távolabbra helyezték a kijelölt gyalogos átkelőhelytől. Solti Dezső mb. osztályvezető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom