Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-13 / 39. szám
fi történelem viharai szetdultäk A bazilika alapjai Vallatják a székesfehérvári királysírokat 1995-re lesz Nemzeti Emlékpark? A székesfehérvári királysírok nehezen adják meg magukat. Állítólag Kákossy László, a neves egyiptológus könnyebben boldogul az óegyiptomi királysírok feltárásával, pedig azokat is feldúlták, kirabolták, de nem annyira, mint a magyar királyi temetkezőhelyet a fehérvári Szent István bazilikában és falai tövében. Egyébként a bazilika is csak alapjaiban létezik. Izgalmas az 1988-ban újból megindult hazai királysírfeltárás és a hozzá kapcsolódó bazilikapontosítás, ami idén először leállt, mivel a Művelődési Minisztérium nem tudja biztosítani a pénzt. Félő, hogy 1995- re, amikor a honfoglalás 1100. évfordulóját ünnepeljük, nem készül el a Nemzeti Emlékpark, vagyis nem fejeződik be a bazilika és a királyi, főúri, papi sírkert végleges feltárása. (Újabb adatok szerint 895-ben volt a honfoglalás, tehát nem 896-ban.) Dr. Fülöp Gyula, a Fejér Megyei Múzeumok igazgató- helyettese, aki vezeti a gyorsított ásatást, mégis optimista és bízik abban, hogy legkésőbb a nyárra akár a minisztériumtól, akár adományozó mecénásoktól pénzt kapnak. Nemzeti ügy lett, hogy egykori vezető elődeink csontmaradványai ismét eltemettesse- nek. Az újbóli tiszteletet ismét meg kell adni a halottaknak. Más országokban panteonok, mutatós sírkertek pompáznak. Ma már nehéz eldönteni, hogy mennyire voltak sírgyalázók csak a törökök vagy a Fehérvárt épp visszafoglaló csapatok vagy az évszázadokon át garázdálkodó sírrablók. De bizonyos mértékig gondatlanul történt a kezdeti feltárás, a megmentett csontok talajbeli elhelyezése, hisz nem számoltak az időnként feltörő talajvízzel. A jelenkori szakemberek fátylat borítanak a múltra és napjainkban együtt fáradozik régész, művészettörténész, építész, antropológus, hogy biztosan pontosítsák, vagyis azonosítsák a csontokat. Különféle tanácsok, bizottságok működnek, sok a rejtély, még több a szakmai titkolózás, hisz biztosat senki sem tud mondani. Egy királyunk, III. Béla és felesége csontváza pontos, de például Szent Istvánnak csak a jobbját és néhány koponyatöredékét ismerik, ugyanis az ő csontjaiból mór a középkorban is többet elajándékoztak, elvittek. A fehérvári bazilikában 8 Árpád-házi és 7 Anjou-kori és vegyesházi királyt temettek el, akik mellé családtagok, rokonok kerültek, de a főúri családok és a helyi prépost- ság is a királyi nagyságok szomszédságába temetkezett. Az eddig összeszedett csontok száma alig félezer, amiből pillanatnyilag legfeljebb két ember földi maradványát lehetne „rekonstruálni". Dr. Fülöp Gyula abban bízik, hogy az ősi temetkezési hely, mely a bazilika déli hajója mentén húzódik, viszonylag háborítatlan, hisz a sírok a kőpadozat alatt bújnak meg. Á padozatot pedig alaposan betemette a beomló templomfal. S ezen a részen a korábbi ásatások alkalmával a területnek legfeljebb egynegyedét nézték át. 3-4 méter vastag az omladék, a törmelék és emiatt tón a sír- rablók sem jutottak le ilyen mélységbe, lehet, hogy több királyt nem sikerül azonosítani, de ez aligha róható fel a szakemberek hibájaként, miután rengeteg csontmaradvány elkallódhatott. Cs. J. Fotók: Gelencsér Ferenc Szent István szarkofágja Rendőrségi hírek Halálos szúrkáiás miatt riasztották a rendőrséget május 11-én, pénteken Nagyatádon. Délután 17 órakor a Toll csárdában történt italozást követően, a vendéglő udvarán több késszúrással olyan súlyosan megsebesítették Balatinecz László 47 éves helybéli lakost, hogy életét csak gyors orvosi beavatkozás menthette meg. A bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható Balogh József 24 éves segédmunkás, ötvöskónyi lakos, akit a rendőrség őrizetbe vett. Az ügyben a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság megkezdte a vizsgálatot. A sebesültet egészségi állapota miatt kihallgatni még nem tudták. Életveszélyes szurkálás Nagyatádon Halólos kimenetelű közlekedési baleset történt vasár, nap délelőtt, 8 óro 25 perckor a Somogy megyei Vése külterületén. Kis János 44 éves húsipari szakmunkás, nagybakónaki lakos MZ-250- es motorkerékpárjával nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedett és egy balíves kanyarban kisodródva nekiütközött a szemből érkező, szabályosan közlekedő - Bánfi János makói lakos által vezetett - Dacia személygépkocsi bal elejének. Kis János a helyszínen életét vesztette. Vasárnap reggel, 5 óra 30 perckor egy román és egy magyar rendszámú személy, gépkocsi ütközött össze Fel- sőszentiván belterületén. Sándor Ferenc 45 éves magángazda, mélykúti lakos személygépkocsijával áttért a menetirány szerinti bal oldalra és összeütközött a szemből érkező román Daciával. A baleset következtében Sándor Ferenc életét vesztette, míg utasa, a szin. tén mélykúti Hunyadi Mátyás, valamint két személye román személygépkocsiból súlyos sérüléseket szenvedtek. Pénteken éjszaka, 23.30- kor Bonyhád belterületén Lovász Tibor tanuló, helybéli lakos Simson segédmotorkerékpárjával egy, az úttesten éppen keresztben álló Lada személygépkocsinak ütközött. Súlyos sérüléseket szenvedett. Néhány másodpercre a starttól már láttam, hogy baj lesz... Mint a madár... Van-e csodálatosabb a repülésnél és főként a sárkány- repülésnél? Van-e veszélyesebb a repülésnél? — Megvan az első keresztünk — mondja Buzády György repülésvezető. Hangján érződik, hogy még mindig a katasztrófa hatása alatt áll. Május 7-én, tőle légvonalban pár- száz méterre zuhant le Rózsa Gyöngyi, a szegedi repülőklub kezdő tagja. A szerény, mindig vidám, 29 éves lány a sárkányrepülés szerelmese volt. A X. Szársomlyó Vándorkupa sárkányrepülő országos bajnokság a múlt vasárnap kezdődött, tíz hazai klub harminc versenyzőjével. Minden olyan jól indult. .. Ismét az egyik szemtanú, Buzády György:- Mellettem indult Gyöngyi, s rá néhány másodpercre már láttam, hogy baj lesz. Segíteni - sajnos - nem tudtunk, a többiekkel együtt szemtanúi voltunk a katasztrófának. A közvetlenül Gyöngyi után startoló Szűk Csaba látva a tragédiát, a földbecsapódás közvetlen közelében szállt le, de segíteni már ő sem tudott. Mi történhetett az alatt a majd két perc alatt a levegőben, mi játszódhatott le Rózsa Gyöngyiben? Ezekre a kérdésekre mór soha sem kapok választ. A tapasztalatok annál beszédesebbek . . . Magas startra indulva, a kezdők hajlamosak a nagy sebességű repülésre, hívén, hogy lassan repülnek, ezért gyorsítanak az egyébként is gyors reptükön. A szemtanúk szerint Gyöngyi annyira beayorsult, hogy a végén fej - reóllt és az utolsó 30-50 métert már fügaőleqesen zuhanva tette mea és a földbe csapódott. Rózsa Gyönqyi szörnyethalt. Hétfőn délután negyed hatkor. — Jó géppel nem tud fej- reállni a pilóta — hallom a legfontosabb tanulságot. S a következőt: - A zuhanás egyértelműen a repülő hibája volt. A kedden délelőtt helikopterrel helyszínre érkező katasztrófa bizottság a teljesen ösz- szetört sárkány roncsainak vizsgálatakor megállapította: a gép árboca elmozdult, emiatt a biztosító-életmentő zsinór, (mely a zuhanást lenne hivatott megelőzni) nem funkcionált. A végzetes repülés mindösz- sze két percig tartott. A katasztrófabizottság megállapította, hogy a katasztrófának nincs köze a versenyhez, folytatható tehát a repülés. Mert van-e csodálatosabb a repülésnél? Emlékmorzsák Rózsa Gyöngyiről . . . Szép hosszú hajú . . . Mindig vidám és mosolygós . . . Szerény... Volt! Most nevezték ki főnővérnek a szegedi egyetemi klinikán . . . Imádta a repülést... Szeretett Szársom- lyóra jönni, repülni . . . Tavaly egy kemény leszállásnál a karját törte ... Ki gondolta volna, hogy . . .? Mindez már a múlt. S a jelen? A verseny folytatódik. Az egynapos kegyeleti reoülésszünet után. Rózsa Gyönayit kedden temetik Szentesen. A sárkányrepülők tervezik: a zuhanás helyén emlékművet óll'tanak elhunyt társuknak. Van-e veszélyesebb a repülésnél? S van-e csodálatosabb, mint a szárnyalás a leveaőéoben? M. L. Bírkanyírás «1 reptéren A juhászok nagy ünnepe — Na, most aztán nem ismernek az anyjukra — arra fordulok, amerre a nagy darab férfi hüvelykujjával mutat, s csakugyan igaza lett. A kis bárányok izgatottan ugrálják körbe a lenyírt anyabirkákat, egyiktől a másikig rohannak. Megsajnálom őket, de beszélgetőtársam legyint, a zavar csak egy darabig tart, majd a szagról azonosítják az anyjukat, s azok amúgyis felismerik bárányaikat. A Pécs melletti pogányi repülőtéren nem szokatlan látvány a birkanyírás. A nyirok nem érnek rá beszélgetni. Figyelni kell, nehogy megsebezzék az állatot, s ne vagdalják fel a gyapjút. Szécsi Ferencet mégis szára lehet bírni. Mo- kány barna ember, a birkanyí- rók csapatának vezetője. — Ez egy külön szakma ám, a feleségem például egy új embert egy jó hónapig tanít, míg önállóan a keze alá lehet adni a birkát - magyarázza. — Honnan jöttek? — Gyomaendrődről. Ezek itt mind családtagok. Itt van a feleségem, a lányom, az öcsé- im, meg mindenki a rokonságból. Áprilistól júniusig fizetésnélküli szabadságot vesznek ki és a hét minden napján nyírunk Baranyában, Tolnában, Somogybán. Reggeltől estig. Mindenki teljesítményben dolgozik, ki ahány birkát megnyír, annyi zsetont kap, azok utána járandóságot. — Az asszonyok is kaphatók orré a munkára? — Muszáj nekik. Mindenki gyarapodni akar, építkezni. Mondtam nekik, ha nem jöttök, nem lesz aranyfülbevaló, meg nagy ház! Jönnek. — Mióta vállal birkanyirást? — Én már ebbe születtem bele. A nagyanyám, az anyám is nyírt birkát. Engem nyolcéves koromtól odaállítottak, s azóta csinálom. Nekem most mór nincsen főállásom, mert leszázalékoltak, két infarktusom volt — mondja Szécsi Ferenc, aztán bólint és visszamegy dolgozni. Kell ehhez a munkához ügyesség, fizikai erő meg nagy akarat, mert ugyan jövedelmező, de kemény munka ez - fordul még vissza egy szóra. — Mi már el is döntöttük, hogy juhászok se leszünk — nevet a reptér vezetője és egyik pilótája, Magvasi Lajos és Pallér Géza, akik barátságból, no meg az ebédre ígért birkapörkölt kedvéért minden évben beállnak segíteni a bólyi Afész juhtenyésztő szakcsoportjának tagjaihoz. Dr. Berta János szakcsoporttag és Emberovics János juhászgazda szívesen magyaráznak. Nyolcszáz magyar fésűs merinó birkájukat nyiratják. Birkanyírás évente egyszer van, s erre az alkalomra mindig hívnak egy- egy birkonyiró brigádot. A birkák darabjáért harminc forintot fizetnek, s állják a nyirok ellátását, elszállásolását.- A nyírás a juhászok legnagyobb ünnepe és munkája — emel föl egy gyapjúdarabot dr. Berta János. — Ez olyan, mint a betakarítás. Ekkor dől el, milyen volt egész évben a birkák ellátása, mert csak a jó minőségű abraktól, szénától, kukoricaszártól lesz szép a 'birka gyapja.- Szép ez a gyapjú — mondják a szakcsoporttagok, de mindjárt’ hozzá is teszik: - A felvásárlók az idén a korábbi 150—200 forint helyett csak hatvan forintot fizetnek a gyapjú kilójáért. Állítólag nem kell a gyapjú, sokan tenyésztünk birkákat. Hatvan forint! Ha ez jövőre is így marad, majd mindenki leáll ezzel, aztán ismét hiánycikk lesz a gyapjú. Kinek jó ez? Nem lehetne egy állandó keresletet biztosítani? Barlahidai A. A birkanyirás pillanatképei a pécsi reptéren Proksza László felvételei vasamapi Sárkány-katasztrófa Szársonlyón
