Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-23 / 20. szám

1990. április 23., hétfő aj Dunántúli napló 3 Már itthon is kaszinózhatnak a magyarok Forintárt- nem, csak valutáért- —- a pénz eredeFéF nem kell igazolni — leg- fontásabb szempont- a játák fisztásága Számos hír kapott szárnyra húsvét tájékán arról, hogy végre magyar vendégek is látogathatják a hazai játékkaszi­nókat. A Népszabadságban „forintos” kaszinóról írtak, a Mai nap április 15-i írásában mindenféle megkötöttségekről kaphattunk információkat. így például, hogy a magya­rok csak az igazolás nélkül maguknál tartható 4000 forint értékű valutával játszhatnak a kaszinókban, hogy nagyobb nyeréseik, vagy vesztéseik al­kalmával igazolniuk kell a va­luta eredetét a rendőrségen. Hogy a kaszinókban való nyil­vántartásuk mindezen ellenőr­zések érdekében történnek. Mi a helyzet valójában? Választ Kasznár Tamástól, a Casinó Sopron április 1-jével kineve­zett igazgatójától kértünk.- Ezek az információk szin­te egytől egyig tévesek. Pél­dául szó sincs arról, hogy a kaszinókban forintért is lehetne játszani. A kaszinók mindegyi­kében valutában történik a játék, csak valutáért lehet megvásárolni a zsetonokat. Az, hogy ki mennyi valutával ját­szik, és hogy a pénz honnan ered, minket nem érdekel, és azt a rendőrség leié sem kell igazolni, ők ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak. A legfonto­sabb szempont nálunk a játék tisztasága. Budapesten egyéb­ként két kaszinó működik - az egyik a Hilton Szállóban, a másik pedig (a Casinó Schönbrunn) egy hajón-, a Casinó Héviz a Thermál Szál­lóban található Hévízen, míg o Casinó Sopron a Liszt Fe­renc Művelődési Központban várja a vendégeket. Egyelőre ezek a Magyar Játékkaszinó Kft. egységei, de tervben van újabb kaszinók megnyitá­sa.- A játékosok adatait min­den kaszinóban regisztrálják?- Igen, ez más európai ka­szinókban is igy van. Felírjuk a vendég nevét, útlevélszámát, esetleg lakcímét. A magyarok személyi igazolványukkal, vagy útlevelükkel látogathatják a hazai kaszinókat. Egyetlen ki­kötés, a nagykorúság. A ha­zai vendégek mindenben ugyanolyan elbírálás alá es­nek, mint a külföldiek, annyi zsetont vesznek, amennyit akarnak. Nálunk egyébként a legkisebb értékű zseton a 20 schillinges, de vannak aszta­lok, ahol 50 schillinges a legkisebb zseton. Honfitársaink április 15-től kísérthetik meg Fortuna isten- asszonyt a hazai játékkaszi­nókban. Sokuk nem csetlő- botló amatőrként mozog a ka­szinók különleges világában, hisz osztrák statisztikák szerint naponta több száz magyar megfordul a sógoroknál műkö­dő kaszinókban. Sopronban az első napon - mely húsvét va­sárnapjára esett - körülbelül ötven magyar vendéget fogad­tak, hétvégeken összesen mintegy kétszázan játszanak a Casinó Sopronban. Mint meg­tudtuk, a kezdőknek sem kell megijedniük, hisz belépéskor magyar nyelvű tájékoztatókat kapnak kezükbe a játékokról. Sopronban például nyerhetnek vagy veszíthetnek az amerikai és francia ruletten, a huszon- egyezéshez hasonló kártyajá­tékon, a black jack-en, a sze­rencsekeréken és próbálkoz­hatnak a játékautomatákon is. Ne lepődjenek meg, ha mel­lettük esetleg Szovjetunióból, vagy más, a hajdani szocialis­ta blokkbéli országból érkezett vendég teszi meg tétjeit, hisz április 15-től rájuk sem vo­natkoznak a korlátozások. Balog Nándor Szombati számunkban részletesen beszámoltunk a pén­teken délután Mohács-Lánycsók-Hímesháza térségét érin­tő rendkívüli felhőszakadásról és következményeiről. Fotó- riporterünk felvételei hű képet adnak a nagy kárt talán nem, de néhány* állat elpusztulását és tengernyi munkát okozó vizárról. 1. A Mátyás utcában majdnem minden ház előtt ez a látvány fogadott bennünket. 2. Az egyik legfon­tosabb feladat az ólakban rekedt állatok mentése volt. 3. A kerítés dróthálójára menekült a félelemtől nyüszitő kutya. 4. Térdig, combig ért a mélyebb helyeken össze­gyűlt víz. Horváth Norbert felvételei Egy felhőszakadás képei Április 15-től Egy politikai sikerkönyv Robbanásveszélyes, hatal­mas, ám mégis csak elsutto­gott történet volt... A siófoki 'kikötőnél holtan találták Eíbert János irodalomtörténészt, köz­ismert színházi szakembert, aki (egyáltalán nem mellesleg) haj­dan Jurij Andropov tolmácsa volt és e minőségében számos bi­zalmas tárgyalás koronatanú­jának számított. A tragédia Elbert fiának öngyilkosságával folytatódott oly módon, hogy a suttogó tömegkommunikáció ez esetben is egyértelműen idé­zőjelbe tette az „öngyilkosság” minősítést. A sztori akkor nem idézett élő robbanást. A hát­térben három betű sejlett föl, ami csak együtt leírva volt fé­lelmetes: KGB. . . Azóta ezt a három betűt már megismerte a világ. Mind­azt azonban, ami mögötte van, még csak kapisgáfjuk — elmo­sódó körvonalú, borzongásos képák formájában — nagy vo­nalakban. Jóllehet könyvtára­kat lehetne berendezni az el­A Kreml ügynöke Colin Forbes a Janus-arcú emberről múlt évtizedek azon kiadvá­nyaiból, amelyet a „német re- vansista körök", a CIA, az an­gol és a francia titkosszolgá­latok tevékenységét ismertetik a legkülönfélébb szinteken — a könnyed, csevegő, népszerű kiadványoktól a „tudományos" igényű interpretációkig. Mindezt azért volt szüksé­ges rögzíteni, mert végre ke­zünkbe kerülhetett egy könyv a pécsi Victoria Kft. kiadásá­ban, amely ugyan regény for­májában, de premier plánban mutatja be a szovjet titkos- szolgálat tevékenységét, mód­szereit. Colin Forbes A Kreml ügynöke című világhírű mun­kája tükrében egy kétarcú e.i- tellektüellt ismerhetünk meg, aki a mű eredeti címéhez (The Janus Man) híven kénytelen cserélgetni énjeit annak érde­kében, hogy a nagy, láthatat­lan háborút ne csak túlélje, hanem győztesként élje túl. Mi van most a KGB-vel, d titkosszolgálatokkal? A Duna­gate botrányból tudhatjuk, hogy még az egyébként világ­viszonylatban minden tekintet­ben - szolidnak' minősülő ma­gyar titkosszolgálat is a régi módszerekkel, beidegződések­kel dolgozott a hajdani tehe­tetlenségi nyomaték alávetett­jeként. Mindez sokszorosan igaz lehet a Gorbacsov által nyitott új korszak szovjet tit­kosszolgálati szerveire is, ame­lyek napjainkban ugyancsak regénybe illő történeteket pro­dukálnak. Egy ilyen történettel ismer­tet meg bennünket Colin For­bes A Kreml ügynöke című könyve, amelynek információs értékeit nincs okunk vitatni, fordulatos cselekményét, ese- ményzuhatagát tekintve pedig az úgynevezett „letehetetlen" könyvek közé kél) sorolnunk. Megjegyzendő: itt nem egy Dórával (Radó Sándor), még kevésbé egy dr. Sorg ével lesz dolgunk, hanem egy olyan Colin Forbes ügynöki; egyéniséggel, akinek - mint azt a borító is jól érzékelteti — egyik szemében a Szovjetunió, a másikban pedig Nagy-Bri- tannia felségjelvénye sejlik fél. B. K.-------Például ~ S zerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt YUJ! Mint arról lapunkban is beszámoltunk, mégis bevezet­ték a 200 dolláros beváltási kötelezettséget szombaton nul­la órától a Magyarországról érkező turisták számára is a jugoszláv határon. Felhívtuk mindkét baranyai határállo­mást tegnap délelőtt. Egyöntetűen mondták, hogy minimálisra csökkent a hazai turistaforgalom a déli szom­szédokhoz. Akik mennek, kis- határ-engedéllyel lépik át a határt túlnyomó többségben. Nem tapasztalták, hogy az ad­dig eltelt másfél napban visz- szaküldtek volna valakit, ugyanakkor mindkét helyen megjegyezték, hogy a magyar határhatóságok is csupán az újságokból értesültek a ren­delkezésről, a jugoszláv fél nem küldött semmilyen tájé­koztatót. Nyilatkozott viszont a Va­sárnapi Híreknek Alekszandar Mitrovics jugoszláv miniszter­elnök-helyettes. Nézzük csak: „Mi továbbra is fontosnak tartjuk a két ország közötti politikai és gazdasági kap­csolatokat, a kialakult együtt­működés seqítését. Ez a kény­szerintézkedés mégis elkerül­hetetlen volt, de hangsúlyoz­nom kell, hogy nem a ma­gyarok és Csehszlovákia ellen irányult. Ám gazdaságunk és nemzeti valutánk érdekében lépnünk kellett: nem enged­hettük meg, hogy sokan csak üzletelni járjanak hozzánk. Ha viszont csak egyes szocialista országokkal szemben hozzuk ezt az intézkedést, az na­gyobb diszkriminációnak szá­mított volna . . ." Eddig az óvatos nyilatkozat. Nem nehéz kitalálni ezek után, hogy mely, úgynevezett szocia­lista országokról van szó. Az egyikben található áruhiány miatt bűnhődik a másik. Vagy ahogy a diplomáciai nyelv fo­galmaz: a miniszterelnök-he­lyettes nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy a kö­zeljövőben esetleg hazánkra más szabályok lesznek érvé­nyesek. Mi ezt szeretnénk és várjuk! Rejtett indulatok Ö rvendetes, hogy egyre több magyar nyelvű lop jelenik meg Ro­mániában. Nyilván tartalmukat és terjedelmüket tovább módo­síthatja majd a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tegnap vé­get ért nagyváradi kongresszusa. Megszereztük a Marosvásárhelyen megjelenő Népújság (Maros me­gyei napilap) néhány márciusi számát. A négyoldalas, az Új Du­nántúli Naplónál valamivel kisebb oldalnagyságú lap teljes utolsó oldalán apróhirdetéseket találunk. Az apróhirdetések mindig jellemzőek egy ország életére. Itt kínál­nak például használt franciaógyat eladásra, keresnek varrógépet, vennének Biemme babakocsit, vagy éppen Golle vagy Daum porcelánedényt, utóbbit előnyös árért, valutában vagy lejben. Sokszor rejtett indulatok is találhatók az aprók között. Lássuk o következőt: ,,Elvesztettem B. I. névre szóló munkahelyi igazolványomat, melyet a Prodcomplex bocsátott ki. Semmisnek nyilvánítom". Mi is bízunk abban, hogy B. I. igazolványával senki sem él vissza, és hisszük, hogy magyar származása ellenére vagy esetleg (csendben jegyezzük meg) éppen azért, az igazolvány elvesztése nem járt együtt állása elvesztésével is. Volt időszak, amikor ez is megeshetett, de azt az érát szintén semmissé nyilvánították. Nemcsak egy ember. Sokon. Bandó nem tágít Véget ért a Nagy Bandó kontra Menyhért Mészáros László (a Kacsa című lap volt főszerkesztője) közötti per el­ső fordulója. A bíró békítési kísérlete nem járt sikerrel, így Bandó újabb pert indít, hi­szen az egyik pesti lapban Menyhért több milliós sik­kasztással is megvádolta a hajléktalanokkal kapcsolatos pénzügyekkel összefüggésben. A Mai Nap egyik legutóbbi száma interjút közöl Nagy Bandó Andrással. Ismeretes, hogy a humorista nem is oly rég egészen más okból seprű­nyéllel elagyabulálta éppen az ügyben érintett Menyhért Mé­száros Lászlót. Nos, lehiggad­va a történtek után: Bandó így emlékezik: „Csak azt bá­nom, hogy nem voltam elég alapos. Ha a magyar jog lehetőséget ad arra, hogy Menyhért hülyét csináljon a bíróságból, akkor jól döntöt­tem, amikor a seprűhöz nyúl­tam. Valamit legalább akkor rögtön megoldottam. Bár nem ez a helyes módszer. De mondjon valaki egy jobbat!" Kedves Bandó, régi bará­tunk! Emlékszel, nem is oly rég milyen szép gólokat rúg­tál egyszer a színészek, egy­szer az újságírók válogatott­jában a pécsi bányásznapo­kon. Tudod, a döntetlennél a szép gólok, az agyafúrtság se­gít. Másrészt pedig András, egy ország tudja, remek a hu­morod, szép logikus érveid is vannak a nagypolitikára, én ezt tanácsolnám jobb megol­dásként ebben az esetben is. Ha egy seprűnyél eltörik, azt már nehéz megjavítani, de egy jó poénnál jobbat kitalálni nem oly bonyolult, főként a te képességeiddel! (b) Mennyi az annyi? Úgy érzem, hogy igazságtalanság történt velem. Két kisgyermek édes anyja vagyok. A kislányom 6 éves, ősszel iskolába megy, a kisfiam pe­dig 2 éves. Vele még gyesen vagyok. Visszamentem volná már dolgoz­ni, de nem tudnak foglalkoztatni, azt mondták, maradjak otthon gyesen, az biztosabb. Március elején összeült az Országgyűlés. A parlament meg­szavazta a nyugdíj, a gyed és a gyes emelését. A Dunántúli Napló március 3-i száma írt róla. Szó szerint idézem: ,,Az Országgyűlés úgy döntött, hogy a minimum alatti ellátásokat, nyugdijakat, gyermektámoga­tásokat március 1-jétől 4300 Ft-ra emelik." Nagyon megörültem a hírnek, de április 9-én megkaptam a március havi gyesemet, és akkor lepődtem meg csak igazán, összesen 110 Ft emelést kaptam, de a gyesem még így sem éri el a 3000 Ft-ot. A régi gyesem 2860 Ft volt, most 2970 Fi, ez nagyon elmarad a 4300 Ft-os létminimumtól. Még aznap bementem a munkahelyemre (Temaforg Vállalat Mohácsi Gyáregysége, Mohács, Tí­már út 1.), ahol azt a választ kaptam, hogy nekem a 4300 Ft harmincad- részének valahány százaléka jár csak. Én az újságban semmilyen kikötést nem találtam. Szeretném tudni, hogy nekem miért nem jár az a havi 1 1300 Ft. Nálunk, a családban nincs meg az egy főre eső 4800 Ft-os létminimum. Még ha megkapnám azt az 1300 Ft-os kiegészítést, még akkor sem lenne meg, de nekünk még az is nagy segítség lenne. A férjem hiába dol­gozik rengeteget és nagyon nehéz fizikai munkát, rengeteget elvisz az adó. az OTP, a tartozások, a fizetések pedig nem emelkednek, csak az árak. Egy kisgyereket felnevelni nem olcsó mulatság mostanában, ilyen árak mellett. Én nagyon igazságtalannak tartom, hogy nem kapom meg a pénzt, ami jár nekem, pedig a parloment megszavazta, de akkor miért? K. L.-né, Mohács (név és cím a szerkesztőségben). Olvasónk levele másokat is érinthet, kérünk minden, esetleges kár­vallottat, hogy az illetékes szakemberekhez forduljon jogos kéréseivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom