Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-01 / 88. szám
fi siker utján a f*a—Dö—Dil- Tolón 'kegyedéit az a Dö-döm együttes? — szólt le a jó 'kedvű festő a létra tetejéről Lang Györgyi anyukájának lakásán, amikor beléptek a kék, illetve piros hajú lányok a maguk teljes valóságában. Ez jó másfél éve történt, alig valamivel a megalakulás után. Akkor vált biztossá, hogy a Pa—Dö-Oö név jó lesz. láng Györgyi és Falusi Mariann a „légies" lányok kétszemélyes együttese gyorsvonat sebességgel rohant be a hazai zenei életbe, és — ma már nyugodtan áHithaó — a közönség szívébe is. A lehengerlő Po—Dö-Oö a színes haj, a rengeteg jelvény, karkötő, és egyéb rockker kelléke ellenére nem heavy-me- tál, nem punk muzsikával, hanem extravagáns diszkávol készül 'már a második nagylemezére. Itthon a másodikra, bár ezt lehet, hogy a MIDEKt hozta siker nyomán megelőzi egy angliai korong elkészítése. Most a hazai turné van műsoron, de a nyugat-európai, mi több, izraeli Békében önmagukkal - szeretetben a közönséggel fellépésük sem puszta álom. Igaz, 'jelenleg - menedzserük sajnálatos hirtelen halála következtében — éppen menedzsert keresnek, ami a hazai viszonyok között nem egyszerű. Éppen öten versenyeznek a lányokért, ők persze, megfontoltan és Okosan szeretnének dönteni, hiszen a jövőjükről van szó. — Két éve úgyis megtettük a nagy ugrást a semmibe - mesélik. Györgyi egy sikeres, hét évig tartó színészi pályát hagyott oda, hogy Mártonnál a Ki-mit—tud dzsessz- é ne kés felfedezettjével kö. zös kalandba kezdjen. Nagy reményekkel indultak meghódítani a fővárost, az országot, a világot, valami soha nem látottat csinálni színpadon, lemezen, az életben. Bső bizonytalanságaikat ma már nevetve, de cseppet sem szégyenkezve mesélik. — A szellemi, emberi, művészi háttér, a ma is működő kapaszkodó a hét pécsi színházi év. Az ottani barát, sógolk, a tudás, amit a színpadról, a világról és legfőképpen önmagámról megszerezhettem és későbbi, újabb barátságaimban - például Marianna! — és a pálya új útjain is hasznosíthatók. Ez nagyon fontos a Pa— Dö-Oö srámára is. Ahogyan az első szövegeinket beolvastuk telefonon Vári Évának és tanácsot kértünk, úgy ma is Uhrik Dóra segít a koreográfiáink elkészítésé, ben. De ott Pécsett Húros Annamária és a kollégák tanítottak meg arra, hogy békét kössek önmagommal, a külsőmmel, amely, nem hogy hátrány, de egyenesen kihasználható lehetőség. A visszajelzések pedig igazolják a mi lelki egyensúlyunk és derünk hatását - mondja Györgyi. Igen könnyen észrevehető, hogy ők azolk, akik gyorsan jelenséggé lettek, ám minden furcsa, szokatlan külsőség ellenére szereti őket, nemeseik a minden újdonságra fogékony fiatalság, de a házmester néni, a postás és a sarki fűszeres is. Csodálatosképpen még oz aktuális Kacsa magazinbeli piszkólódás is enyhe szurtka- piszkára sikerült csak. Félmondat a kis képes hírben a kocsányi megjegyzés: miszerint a lányok szeretik egymást. Ennék alapja igen egysze. rű és prózai tény; a lányok együtt laknak. Még néhány hétig biztosan! Mert, bár Mariann egy meggondolatlan pillanatában befogadta barátnőjét, aki Pécsről érkezvén egyszál magában állt, a lelkesedésük, és terveik pedig közösek voltak, Györgyi hamarosan végre saját lakásába költözhet. A befogadó nagy megköny- nyehbülésére - ugyanis állítólag Györgyi eléggé rendetlen teremtés. Ez a mi hí. rönk a párosról, akik egyébként ezúton üzenik, hogy igen, szeretik egymást, csak nem úgy, ahogyan a Kacsa véli. Ugyanis, ha nem szeretnék egymást, akkor már rég nem lenne Pa-Oö-lD3. €gy darabig pedig még biztosan hallgathatjuk, láthatjuk őket, hiszen csillaguk, most van felfutóban. Ahogyan a budapesti 6-os villamoson egy kék hajú lányra rácsodálkozott egy gyerek és átszel lemül ten súgta apukájának: nézd papa, királylány, úgy vélhetően még sok tiszta lelkű ember miatt hihetik a jó kedvű Pa-Oö— 'Dö lányok, hogy az élet szép. Talán Pécsre is meghívja őket egyszer valaki, aki olyan szívesen gondol az együttes egyik - Pécset jó emlékezetében őrző - tagjára. Nagy Agnes ; Fotóalbum a pécsi székesegyházról „Nagyin szerelem a városomat... 99 Rongyos vakolattal takarózó házfalak az őszi napfény fanyar derűjében, kifakuló, árnyékukat vonszoló giibe-gurba utcák, egy-egy tekintet, fél- mosoly, kézmozdulat, a templomfal mentén sorakozó tarka turistazsákok magánya. Képek a jelenből, a múltból — a (jövőnek. Csonka Károly pécsi fotóművész képei hadakoznak a múlandó pillanattal ilyen gyönyörloödte- tóen. — Újságnál dolgoztam - mondja Csonka Károly —, de neked tudnod kell, mit 'jelent áMandó készenléti állapotban, stresszhelyzetben dolgozni — még ha egy hetilapról is van sző. Próbálok most visszatérni ahhoz a sóját áthoz, amelyet tíz éve választottam. Szabadúszóként magamat menedzselem, igyekszem elmélyültebb munkát végezni. — Nem estél cseberből vederbe? — Kétségtelen, hogy igy is ajzotton élek, de ez azért mágnes, Halász Rudolf és o mi generációnk — Cseri László, Harnóczy Örs, Kólmándy Ferenc, Marsaiké Péter, Borbély Tamás —, szerveződik-e majd egy olyan csapat, amely ezt, a véleményem szerint jelentőssé vált hagyományt képviseli, vagy akár egészen újjáteremtve továbbviszi. Visszatérve még az előző kérdésedre, kétségtelen, hogy fotóművészként szabadúszói sem könnyű, hiszen ha a plokótbáborúra, o reklámhordozók mai, hazai színvonalára, elismertségére gondolsz, láthatod azt, hogy itthon a nívós reklámfotóknak a 'piaca is elég gyenge lábakon áll. íscsak más. 'Nem szólva arról, 'hogy döntésemben családi okok is szerepet 'játszottak. Fiam tizenhárom éves, akinek most van szüksége rám. — A közönség mikor kezdett ismerkedni Csonka Károly nevével? — Ma is hálásan gondolok Csorba Győzőre, o költőre, aki még évekkel ezelőtt az első fotókiállításomat megnyitotta a Művészetek Házában, és nagyon sokat köszönhetek a Mecsek Fotóklub Fókusz-csoportja tagjainak, barátaimnak, akikkel sajnos manapság egyre ritkábban (járunk össze. Kérdés, hogy az előttünk járók — Tilksi Ernő, dr. Szász Já— Nem beszéltél a készülő albumodról. — 'Nagyon szeretem a városomat, a születésében talán ez o fantasztikus kötődés 'játszik szerepet. A Székesegyházzal évek óta foglalkozom, igyekszem olyan képet adni róla, olyan hangulatokat, részleteiket megfogalmazni és át- élhetővé tenni, amit csak egy itt született, itt élő ember mondhat el róla. Cserháti József püspök is támogat, hogy az album az igényes munkát végző Corvinánál megjelenjen, és remélem, hogy a pápa látogatásának idejére már a boltokban is vásárolható lesz. Bóka Róbert A színházzal kötött szerződést újabb darabjára a pécsi orvos-író A Zsákutca után ismét élveboncolás? Avagy miért kell a sebészetet kitatarozni? Ebben az új színpadi játékban a szerző, dr. Sárosi István, a pécsi négyszáz ágyas klinika adjunktusa szerint igencsak nagy lesz a sürgés-forgás. Egy kórház sebészeti osztályán lezajló események a ta- tarozási munkák miatt szűk térre korlátozódnak, fokozván az egymást gerjesztő, egymásba harapó, fellobbanó feszült ségeket — kérdés, hasonló lesz-e a sürgés-forgás a vár hatóan a következő színházi évadban bemutatott darab kő rül? Mert a két feljelentőn ki vül még „tizenkét dühös em bér" is akadt ormok idején, amikor a pécsi orvos Zsákutca című tévéjátékát Málnay Levente rendezésében bemutatták. A per azután, idekinn az életben, azoknak az orvosoknak az erkölcsi vereségével végződött, akik magukra vették az inget. Mindenesetre okkor és mostanában is előszeretettel tették fel a szerzőnek a kérdést, hogy - dacára Jus- ticia igazságosztó kegyeinek —, van-e benne félelem. Mondta ugyan, hogy nem fél, s „szinte patológiás igazságkeresés és igazságvógy hajtja" (az idézet Seregi László interjújából való), azonban a tényleges válasz a nézők számára mégiscsak az az új mű, amely felkeltette a Pécsi Nemzeti Színház érdeklődését is.- A téma ismét az orvos- társadalom. ezúttal egy sebészeti osztály, és a következmény esetleg egy újabb per?- Jogi ügyekben, ha kényszerűen is, de eléggé otthon vagyok azóta, szándékomban is áll, hogy azt a pert is megírjam. Ami nem is a személyem. hanem a háttérben lejátszódott dolgok miatt érdekes. De a témára térve, a sebészet valóban egy külön vi- láq a nagyon erősen hierarchi- zált egészségügyi rendszeren belül is, és ha semmiképp nem is akarok az egészségügy írója lenni, itt ismét felmutatható egy olyan ellentmondásos, drámai figurákban gazdag világ, amely tanulságokat hordozhat. A központi figurák egyike egy istenített professzor, aki a nimbuszát még tolón az ötvenes évekből kölcsönzött fényben őrizqeti, g dilemma pedig tulajdonképpen azé a fiatal tévés riporteré, aki a portré összeállítása során döbben rá, kiből is kellene hőst faragnia.- ... újabb leleplezés?- Nem akartam szocreál darabot írni, a dramaturgiáját vállaló Szakonyi Károllyal arra törekszünk, hogy egy bur- leszk-elemektől, iróniától sem mentes groteszk kerüljön a közönség elé. De persze, változatlanul vallom, a politikai túlélésre spekuláló álreformereket nem illetheti meg a kímélet- Kérdés csak az, mindenkor ilyen biztosak lehetünk-e az ítéletünkben. A drámák, lelki földcsuszamlások ma igen gyakran a személyiségen belül zajlanak. Gondolok itt a csendes forradalom nevében történő sárdobálásra, például a Pozsgay kontra Popper Pé- ter-féle megnyilvánulásokra is.- Vannak viszont célpontok, jelenségek, amelyeket nem véletlen, hogy meg kell támadni. És biztos, hogy mindig az igazat kell írni. Remélem, ezt igazolja majd egy pályázatra elküldött, kiadásra javasolt re- aényem, és reménykedem a Csáth Géza emlékének szánt A húszmilliomodik év című színdarabom bemutatásában is. Egyébként 1948-ban Izraelben újratárgyalták Krisztus perét, most ehhez próbálok anyagot gyűjteni. Bóka Róbert 4 Radio mellett... A rádió már többször is hírt adott arról, hogy az MDF — ezúttal már szinte rendszeresen — megszervezi az olcsóbb piaci árusítást a főváros egyes pontjain. Az ötlet mindenképpen tiszteletreméltó kezdeményezés, csupán o vidékiek sóhajtoznak a hír hallatán: ne csak Pesten jusson olcsóbb zöldséghez, gyümölcshöz a jónép, hiszen a vidéki piaci árak általában magasabbak a pestinél. Amíg az áru eljut az őstermelőtől a fogyasztóig, elég sokan tartják a markukat, gyakran úgy, hogy az árut nem is látják, de a sápot leszedik, az árak meg már-már a megfizethetetlen- ségig felszöknek. A napokban a Dunántúli Naplóban olvastam, hogy az MDF pécsi szervezete is megszervezi az olcsóbb piacot, nagyon rövid időn belül. A kispénzűek - kiknek száma úgy növekszik, mint a forint inflálódása — csak ők tudják igazán, milyen segítség számukra egy hétvégi bevásárlásnál az „olcsó piac" nyitása. De ez csak a zöldség és gyümölcs, ám újabb jó híreket hallhattunk a héten a rádióból: A Zala-Hús Vállalat néhány termékét olcsóbban adja tovább az élelmiszerboltoknak, akik szintén alacsonyabb áron kínálják a fogyasztónak. Példát is említettek, a kétszáznyolcvan forintos kitűnő minőségű kolbászt 30-40 forinttal adják tovább. De akad követőjük is. Nem értettem tisztán a rádióból, hogy melyik az az észak-magyarországi húsipari vállalat, amelyik széles áruválaszték árszintjét csókja szét karját: nyakukon marad az áru, közben a boltok korábbi zsúfoltsága megszűnt, már nincs „csúcsidő”, a fogyasztók zöme már nem kilós tételeiket vásárol húsból, töltelékáruból, hanem „dekáznak”. Az ősterdig hajlamos rá, hogy szidja a „természetfelelőst", ha esőben kell futni a buszhoz, villamoshoz. Tudja, hogy a kiszikkadt földön nem terem meg a kultúrnövény, következésképpen megdrágul a hústermeléshez szükséges taNyalunk, nyalunk...? kentette, többek között a baromfihúsét is. Az ABC-áruhá- zak forgalma elszomoritóan csökkent az utóbbi hónapokban, ám ahol saját hatáskörben árcsökkentést hajtottak végre a vállalatok, meglepő mértékben növekedett a forgalom. Csak most jövünk rá, mennyire irreális intézkedés az árak túlbuzgó módon történő állandó emelése. A baromfiipar, a húsipar közben tehetetlenül tármelók panasza pedig el sem jut a pultok előtt ácsorgó vásárlókig: ők sem tudnak túladni portékájukon. S ha már az őstermelőkről van szó, pontosabban a hazai mezőgazdaságról, valami öröm őket is érhette: az elmúlt egy-másfél hetes eső végre megitatta a szomjas földeket. Mert ez volt a másik nagy gond: a koratavaszi aszály. Már a városi ember is várta az esőt, pekarmány is: zsebre megy a játék. Ez egyszerű folyamat, csak a rádió egyik műsorvezetője feledékeny. Azt mondja egyik reggel: „Változékony lesz az idő, sajnos, esőkkel..Ha reggel kinéz az ablakon és azt mondja Anyunak, már megint esik ez a rohadt eső!" — hát mondja, egye fene. De ha akár bőrig ázva is érkezik meg a stúdióba, már megbocsásson, de ne sajnálkozzon. Mert a szárazságtól már repedeztek a földek ... Egy másik műsorban meghívottként szerepel a neves ellenzéki politikus. Okosan, lendületesen érvel és magyaráz, ám az ifjú műsorvezető szinte bántóan szakítja félbe nem is egyszer. Aztán rájön, hogy ez legalábbis udvariatlanság. Észbe kap: „Eléggé el nem ítélhető módon beléfojtottam a szót X. Y. úrba, tessék parancsolni, öné a szó!" Hát már ilyent is rég hallottam. Csak a szabadkozás enyhén szólva, geil voll És szőlgalelkű. A politikus - akitől mi sem áll távolabb, mint az ilyen olvadékony magatartás, azt hiszem, elpirult. A riporter helyett. 4 vasárnapi
