Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-25 / 22. szám
1990. április 25., szerda » aj Dunántúli napló 11 HOnilSIVI ERET- ■ A francia szellem ébredése Pécseit Mostanában a magyar- francia kapcsolatok újjáéledésének tanúi vagyunk. Mitterrand francia köztársasági elnök már másodszor járt hazánkban, számos egyezményt kötöttünk, s több jóindulatú ígéretet kaptunk tőlük. Érdekes a magyar—francia kapcsolatok alakulása ezeréves történelmünkben. Már Szent István is behozott franciákat hozzánk, III. Béla királyunk pedig egy francia eredetű szerzetesrendet, a ciszterci .rendet telepítette be hazánkba. A franciák fogadták be a hazátlan Rákóczi Ferencet és Károlyi Mihályt. Ugyanakkor vannak negatívumok is. A franciák készítették elő a gyászos Trianont, főleg Clemenceau, becenevén a „Tigris", Franciaország egykori miniszterelnöke működött serényen közre a békeszerződés létrehozásában. Ezek ellenére a második világháborúban mi, magyarok ideiglenes menedéket adtunk a hitleri hadsereg által megvert francia katonáknak, volt hadifoglyoknak, akik hazánkba Menekültek. A magyar—francia kapcsolat „egyoldalú szerelem” volt, vagyis a franciák nemigen érdeklődtek ez idáig oly intenzitással irántunk, mint mi a franciák iránt. Napjainkban remélhetően megváltozik sok minden ezen a téren. Mitterrand elnök látogatása adta az inspirációt számomra arra, hogy visszatekintsek a Pécsett ébredő francia kultúrára a második világháború _ befejezése utáni időkben. A háború utáni csodálatos pezsgés indult meg nálunk. Az emberek szom'jú- hozták az irodalmat, a zenét, a képzőművészetet. Az újonnan megalakult egyesületek között ott látjuk a Magyar- Szovjet Társaság mellett cög- tön g Magyar-Francia Társaságot, hiszen a szovjet és a francia kultúra hosszú évekig el volt zárva az emberek elől. A franciá kultúra iránt való érdeklődést először-^ a Batsányi János Irodalmi Társaság élesztette föl, tevékenysége túllépett a város határain, az egész Dunántúlt képviselte, és eleven szálakkal kötötte magához az ország más tájaihoz sodródott írókat, művészéket. „ Vigyázó szem" cím alatt jelent meg a Batsányi Társaság felhívó levele 1946 tavaszán, ennek első lapját a Martyn Ferenc által rajzolt Batsányi-portré díszíti. A társaság alapításának már előzményei is vannak a két háború között, ugyanis e névvel irodalmi kört alapítottak a haladó egyetemisták: Kardos Tibor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Kása Lajos, Bajcsa András, Zsikó Gyula és mások. Az új Batsányi Társaság elnöke 1945-ben Várko- nyi Nándor lett, társelnöke Illyés Gyula és Sásdi Sándor, titkárai pedig Csuka Zoltán és Csorba Győző. Az első felolvasó ülésen zsúfolt közönség előtt Bajcsa András Poul Valéry francia költőről írott kitűnő esszéjét olvasta fel, idézve a költő néhány versét saját műfordításában. Az előadó utalt Valéry híres tanulmányára, amely a modern szellem válságáról szólt. A második felolvasó ülésen -, melyet Csuka Zoltán nyitott meg -, székfoglalójáA Batsányi Társaság c/mernépe. Martyn Ferenc rajza bon Győry János „Batsányi és a franciák" címmel azt a viszonyt vetítette elénk, amely a franciás műveltségű Batsányi János és saját kortársai, sőt utódai között fedezhető fel a forradalmiságban. A Pécsi Kultúrnapok 1946 májusában zajlottak le és egy hétig tartottak. A számos rendezvény közt kiemelkedik o Francia Est, amelyet a Magyar -Francia Társaság rendezett. Itt Gyergyai Albert . tartott előadást Marcel Proust-ról, akinek 14 kötetes nagy művét (Az eltűnt idő nyomában) az előadó fordította magyarra. A nagy sikerű előadás után a közönség Baudelaire, Francis Jammes és Rimbaud verseit hallgatta, s végül hegedűn és zongorán előadoU Ravel szonátában gyönyörködhetett. 1947-ben ősszel mutatkozott be nagyméretű fényképekkel az „Exposition de l'architectu- re francai se" (francia építészeti kiállítás). Ez a városi népművelés (egykori nevén szabadművelődés) vezetője, jelen sorok írója és Martyn Ferenc közös rendezésében jött létre. Martyn nézete szerint a fasizmus nehéz éveiben is volt valami bíztató a világtól elzárt magyar értelmiség számára: azok a szálak, melyek az esprithez, pontosabban a francia művészethez fűzték. Martyn nemcsak a megnyitón, de az Üj Dunántúl lapban is foglalkozott a francia építészettel, amely 1920 táján már nemcsak tervekben volt meg, hanem már álltak az új utcasorok, városnegyedek, intézmények, munkóslakások, az egyént és a közösséget szolgáló kis családi ház, irodaház és palota korszerű megoldásában. Hazánkban hosz- szú ideig csak a németektől vették át az építészeti elveket. „Sem Budapesten, sem vidéken nem ismerünk egyetlen kis utcát, amelyben az épület és a környezet éppúgy, mint a zenei motívumok együttesen úgy szólnának, mint valami egységes zenekari mű. A párizsi utcákban a lámpadúcokat, a világítótesteket, a levélszekrényeket is egységes gondolatnak alávetve tervezték meg. Most a magyar építészet újból fölveheti közvetlen kapcsolatait a francia képzőművészettel." Még egy nagyméretű fotókiállítás volt 1948 májusában „Francia képeskönyv" címmel, mely a francia valóságot mutatta be meghökkentően újszerű beállításokban a pécsi közönségnek. Lehetne még folytatni a különböző társadalmi rétegek, nek nyújtott francia tárgyú előadások felsorolásával. Ezeket a társadalmi egyesületek szervezték. Ott ilyenek hangzottak el: Flaubert Bovaryné c. regénye ismertetése; francia' impresszionisták vetítettképes előadásban; Moliére darabjai a Pécsi Tájszínház tolmácsolásában; a Pécsi Dalárda előadásán Claude Jan- nequin 16. századi francia zeneköltő kórusművei; a Pécsi Zenekedvelők - Egyesülete előadásában Berlioz Rákóczi indulója Maros Rudolf vezénylésével; továbbá Debussy- művek Sirio Piovesan hegedű- művész előadásában. Ezt a pezsgő folyamatot a fordulat utáni évek személyi kultuszának és diktatúrájának minden jószándékú igyekezetei félresöpró ereje megszüntette. Most látjuk, négy évtized utón, hpgy a magyarfrancia művelődési kapcsolatok ismét újjáélednek, s ezek remélhetően most már kölcsönösek és termékenyek lesznek mindkét nép fiai számára. Dr. Szántó Károly Á szabadság egyik ismérve a tolerancia Európainak lenni? Az ellen a számunkra megdöbbentő emberi magatartás ellen tiltakoztunk március 23-án b pécsi Le- nin-szobornál, amely pestisként terjed ma Magyarországon. Megvédtünk egy szobrot, politikai tartalmától függetlenül, melynek művészi értéke csekély, s tettük ezt két okból lis. Egyrészt, mert úgy látjuk, hogy az országszerte dúló tömeghisztéria olyan mérték nélküli tendenciát 'mutat, melynek értéktelen, étékes alkotás egyaránt áldozatává válhat. Félve gondolunk arra a pillanatra, amikor megindulnak a daruk Makrisz Agamemnon pécsi felszabadulási emlékműve ellen, mely mint szimbólum, ugyan rossz emléket ébreszt a túlélőkben és az utódokban, de mint szobor — csodálatos. Másrészt, s ezzel összefüggésben felmerül bennünk a kétely, illik-e európai emberhez vagy egyáltalán csak az Emberhez ez a dühös, agresszív és egyáltalán nem heroikus magatartás? Ügy gondoljuk, a demokrácia valóban szabadságot kell, hogy jelentsen, a szabadság egyik ismérve pedig a tolerancia. Eseménykrónika (1990. március 22-23.) Előzmények: Március 22-én délelőtt 10 óra körül á városgondnokság telefonon felkérte Rétfalvi Sándor szobrász-tanárt, hogy szakértőként vegyen részt a Rét utcai Lenin-szo- bor másnap délelőtt történő ledöntésében. • 12 órakor Bencsik István szobrász-tanár tájékoztatta az eseményekről az egyetem jelen lévő rajz és esztétika szakos hallgatóit. Ezután felhívta dr. Andráslalvy Bertalant, az MDF képviselőjelöltjét, aki pártja nevében elhatárolta imagát a szobor- döntéstől, és ígéretet tett, hogy szükség esetén sze* A cikk március utolsó napjaiban íródott, do — a képviselő- jelöltek esélyegyenlősége jegyében — szerkesztőségünk akkor nem közölte. mélyesen is részt vesz a demonstráción. Horváth Judit és Csizmadia Katalin hallgatók felkeresték az SZDSZ kampányfőnökét, aki szintén tagadta, hogy pártjának a kezdeményezéshez bármi köze lenne. Délután Böszörményi István kérésére a FIDESZ nyilatkozatot tett, miszerint ők sem tartoznak a kezdeményezők közé, de a népakaratra hivatkozva nem ható-, iraljók el magúkat a szo- bordöntéstöl. A nap eseményei: március 23. Délelőtt fél 9-től gyülekeztünk a szobor előtti téren. A rövidesen megérkező Bencsik István közölte velünk, hogy a képzőművészeti lektorátus megadta az engedélyt a szóbor eltávolítására. -Ekkor már jelen volt tanárunk, Bretter Zoltán, aki csatlakozott követeléseinkhez. A szobor talapzatára a következő tiltakozó plakátokat ragasztottuk fel: „Nem Lenint védjük; Vigyázat, Művészet. Szobordöntés - Könyvégetés; EGYETLEN szobor sem dőlhet le' politikai okból; A művészet nem politika". A díszletek által egyértelművé vált szituációról felvételeket készítettek a pécsi televízió, s a különböző helyi lapok megjelent fotósai, mialatt éles viták alakultak ki a jelen lévő városi elöljárók és az értelmiség között. Ennek eredményeként született meg a végleges döntés a szobor szerdai leszereléséről. A városi tanács 'határozatot hozott a szobor ideiglenes védelméről, de semmiféle intézkedést nem tett, s egyben minden felelősséget a tiltakozókra há- iritott. Este 8 órától szerveztük .meg a szobor őrzését, mely kisebb intermezzók kivételével negyed 11-ig probléma- mentesen zajlott. Ekkor megjelent egy lány két karszalagos fiú kíséretében. Számon kérték rajtunk, .mit keresünk a téren, s felszólítottak bennünket: menjünk haza! Kisvártatva a Magyar Október Párt csoportja jelent meg. Dr. Krassó György, a párt vezére felmászott a szoborra, ahol irövid beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy imént tartott nagygyűlésünknek'- kívánnak méltó befejezést adni a szobor vörösre festésével. Ekkor Böszörményi István felszólította dr. _ Krassó Györgyöt, hogy azonnal hagyja abba tevékenységét. A pártvezér ennek nem tett eleget. Akkor a fiatal szobrász szintén felmászott a posztamensre, és próbálta megakadályozni az akciót. Hosszas szóbeli és tettleges civakodás után dr. Krassó Györgynek sikerült egy vörös vonalat húzni a szoborra, és akcióját ezzel befejezettnek nyilvánítva, leereszkedett a földre. Az akciót mintegy órás vita, veszekedés követte, melyben Rétfalvi Sándor és Bretter Zoltán is a pártunkon állt. Úgy érezzük, a nap eseményei és tapasztalatai közül szólnunk kell egy nagyon fontos momentumról, Bretter Zoltán filozófusnak, az SZDSZ képviselőjelöltjének magatartásáról. Ö reprezentálja számunkra leginkább (s talán egyedül) az általunk ideálisnak tekintett, etikusan gondolkodó, humanista politikust. Mandátumát kockáztatva, fel merte emelni szavát a rombolás, a tömeghisztéria ellen, ami több -oldalról támadható, népszerűtlen feladat. Úgy érezzük, szükség von olyan emberekre, akik alkalmanként ilyen feladatokat is felvállalnak, mért ez a biztosíték arra, hogy társadalmunk nem fog tehetetlenül sodródni csupán divatos politikai tendenciák irányába. A Janus Pannonius Tudományegyetem tiltakozó hallgatói yyFogaggyunk az mi Hitünkre...** Magyar nyelvű levelezés a török basákkal A XVI. században a magyar nyelvűség kialakulását a reformcáió irodalmán kívül jelentős mértékben elősegítette hazánkban a budai basák magyar nyelvű levelezése is. Oroszlán basa magyar nyelven levelezget Miksa és Rudolf magyar királlyal, akiket következetesen római császárnak címez. A Budán székelő török basák egyike sem akarta elfogadni a bécsi haditanácsnak német vagy latin nyelvű leveleit, s ezért az 1580-as években már gyakorlattá vált a basákkal való magyar nyelvű levelezés. A basák többsége természetesen nem tudott magyarul, főleg nem írni, s így az általuk diktált leveleket a hódoltság területén élő, törökül is tudó magyar vagy magyarból törökké vált deákok fordították le magyar nyelvre. Néhányuknak a nevét is tudjuk. így Oroszlán basa íródeákja egy 1565. október 3- án kelt levélen ekként írja alá a nevét: „Szolimán Deák alias Görög Antal”. A törökké vált íródeákok néha jóízű magyar kifejezésekkel, aforisztikus mondásokkal színezték a levelek stílusát. Lássunk csak néhányat! így: „A világ állapotja for- gandó..” — „Gyerekjáték az- féle hazugság." - „Szájukat bedughassuk és szarvokat lenyomhassuk." - Balassi Bálint és az egriek „az so- kádalmat megütötték". - „Fölöstökömtől fogván estvéig ellenköztek", — stb. A levelező felek ezekben a levelekben sok mindent egyt más fejére olvasnak. Musztafa basa „Miksa fölséges császárnak” még azt is szemére veti, hogy az egri kapitány „csep- kéket”, vagyis mai nyelven: prostituáltakat vetett be kémkedésre. Éppen ezért kéri, „hogy az egri kapitánynak parancsolja meg fölséged, ugyan valóban, hogy efféle alávaló lovász (bújtogató) csepkéket, eltiltson mindön efféle méltatlan kívánságoktól, és az mi kegyelmes fejedelmünk jószágának ártalmára ne igyeközzenek." (1576. április 19.) Hiába írja Szinán basa Ernő főhercegnek, hogy „az hatalmas császártól az ország gondviselésére és szegénységének ótalmazására bocsáttattunk ide", és hogy „az, ki jóra töreködik, jó követközik az fejére, az ki penig gonoszra töreködik, gonoszul veszi hasznát" — mindez csak írott malaszt maradt. Közismert, hogy a törökök mennyi kegyetlenséget követtek el a kezükbe került rabokkal. Méltán emelt hát panaszt Ernő főherceg Ferhát basa előtt: „Az mostani szigeti bég, az mint mondják, ennél nagyobb kegyetlenséget cselekedik a rabokkal, mert nemrégen enni- hány rabnak, magyarnak és németnek elmetéltette ujjokat és füleket." (1589. július 30.) Ennek fordítottja figyelhető meg abban a levélben, amely kutatásaim során a bécsi Hofarchívban került a kezembe. A nagyon szép írású, s minden bizonnyal Musztafa magyar származású deáktól származó Ifevél könnyed, világos stílusával, cikornyamentes- ségével a Mikes előtti magyar szépprózának valóságos remeke. Azért is érdemes elolvasni Szinán pasa levelét, mert megírása óta csaknem négyszáz esztendő telt el. „Mi Szinán pasa, az ha talmas Istennek is akarattyából az lölségös Török Császárnak lő heltartója Budán, és gondviselője Magyarországnak etc. Fölséges Mathias Herceg, nekünk szerető szomszéd barátunk köszönetünk és magunk ajánlásának utána. Ennek előtte is attuk volt föl- ségteknek tuttára, az végbeli kapitánok minemü méltatlan való dolgokat cseleködnek az szegény rabokon, kiket erővel az kezességre reá űznek, az vereségnek miatta reá me- gyön, mikoron penig valamely szegény rab, minthogy nincsen mit feje szabadulásáért adni, az napra ki nem mehet, az mely hagyott napot neki attak, az szegény kezes raboknak vereségével meg nem elégödnek, hanem szegényök- nek kinek ujját, kinek fülét, kinek orrát szokták elmetél- tetni, kinek fogait szokták kivonatni, mint nem régön az Kállay kapitán is füleit szegénnek egynehányának elmetéltette, és ide küldötte, mi viszontag azon fiieket fölség- tekhöz küldöttük, mindazonáltal fölségtek meg nem parancsolta az végekben hogy őzképpen ne cseleköggyenek, avagy talám fölségöd adott arra szabadságot nekiök. hogy mostannis bosszúságunkra az Baka Bányai szegényüknek ujjokot, fogókat ide küldötték, melyet mi is im föl - ségödnek küldöttünk, mi is itt az rabokat megnyomorgattat- hatnánk, az hitünkhöz nem illik, és mi az Istentől félünk, azért ez im senkinek meg nem hattuk . nyomorgatni őket, de ha ennek utána az féle dologtól meg nem szűnnek, mi okai ne legyünk, de fogagy- gyuk az mi hitünkre, tisztességünkre, hogy egy rabért tizet, ha ők tizet megmetéltet- nek, mi százat, ha ők százat megnyomorgatnak, mi azok helében ezert, ezöket is akaratunkból akarónk fölségöd- nek tuttára adnunk. Isten velünk. Datum Budáé. 6. April Anno Domini 1.5. 9.1." Dr. Tóth István
