Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-25 / 22. szám

1990. április 25., szerda

aj Dunántúli napló

3

A közös tulajdonú ház kétszeres ügyintézés

Omladozó erkélyek Pécsen, a Déryné utcában. Ha a PIK eladja a lakásokat, ki fizeti a rendbehozatal költségeit? Fotó: Szundi György

Az ingatlankezelés jövője

Az ellenőriz, aki a munkát elvégezte?

Az állami tulajdonú bérlakások eladása miatt megváltozik az ingatlankezelő vállalatok szerepe. Alaptevékenységük továbbra is az épületek kezelése marad: a karbantartás, a felújítás, a korszerűsítés. A lakásokkal és az épületekkel kapcsolatos reklamációk is az ingatlankezelő vállalatokhoz futnak, be. A felújítás után a lakás bérlőjének először a PIK központját kell felkeresni a panaszával, a további ügyintézés már a vállalat feladata.

Bongó

Pécsről,

egyenes

adásban

Már minden jegy elkelt arra az április 28-i előadásra, melynek a Pécsi Nemzeti Színház ad helyet. Itt kezdődik este fél ■ 10-kor a bongósorsolás, melyet a televízió élőben közvetit. Műsorvezető Kud- lik Júlia és Antal Imre j lesz. Az első hatvan perc- j ben fellép a Pécsi Balett, részletek hangzanak el a i Goodspell című musical- ) bői, Vári Éva Piaf-sanzo- j nokat énekel, Sebő Klára i Sütő András egyik írását j mondja el, Vincze Gábor Í Péter spirituálékat ad elő, | és elhangzik egy Kellér- jelenet is. A műsor és a j bongóhúzás után a második részben Labiche Gyilkosság a Maxim utcában J című bohózatát mutatja j be a társulat, a rendező ; Lengyel György. A televí- I zió ezt a produkciót is rögzíti.

Népművészeti

kézműves

tábor

Velemben

Tábort hirdet családoknak, felnőtteknek, diákok- > nak, egyedül érkezőknek a Velemi Stúdió Népmű- ; vészeti Egyesület és a Szombathelyi Megyei Mű- | velődési és Ifjúsági Köz- ■ < pont. A népművészeti kézműves alkotótáborban a ; tervek szerint olyan évszázadok óta űzött népi mesterségek fogásaival is- i merkedhetnek meg o tanulni vágyók, mint a szőnyeg- és madzagszövés, fonás, nemezelés, népi gyermekjáték-készítés, fa- és csontfaragás, fazekasság, íjasmesterség. A jú- ; lius 23-án induló egyhetes velemi táborba május 31-éig lehet jelentkezni a szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban.

A lakáseladásokkal kapcsolatos gondokkal is általában a házkezelőségeket és a vállalat központját kereshetik meg az emberek, és csak azután mennek az INKÖZ-irodához.

A lakbérek felemelése óta a PIK-lakásban élők kritikusabban figyelik a vállalat munkáját, nagyobb követelményeket támasztanak az ügyintézés gyorsasága és a hibák kijavítása iránt. Milyen gondokkal küzd a PIK, és milyen változtatásokkal igyekszik úrrá lenni a helyzeten? Ezekre a kérdésekre kértünk választ dr. Kalos Évától, a PIK-igazgatóhe- lyettesétől és Királyné Poór Mártától, önelszámoló egység- vezetőtől.

— Évente több tízezer, a lakóépületekben előforduló hibát jelentenek be a bérlők a vállalatnak — kezdi beszélgetésünket dr. Kutas Éva. — Eddig a házkezelőségek rövidebb, hosszabb idő után ezeket megcsináltatták a saját karban-, tartóikkal, vagy megrendelték a javítást más vállalatoknál, kisiparosoknál. A vállalatnál történt átszervezés során meg- olokult a Létesítményi önelszámoló Egység, amelynek az elsődleges feladata a kcrbontaitás, a javítás, a felújítás, a korszerűsítés. Ezzel különvált ez üzemeltetési részleg a karbantartástól. Eddig a bérlők a házkezelőségeken kérésziül Intézhették ügyeiket a hét minden napján, most viszont meghatározott napokon és időben van ügyfélfogadás. A központban található Létesit- ményi önelszámoló Egységnél azonban naponta személyesen és telefonon egyaránt be lehet jelenteni a hibát..

A Létesítményi önelszámoló Egység egyszerre látja el a megrendelő, lebonyolító az ellenőrző feladatokat és számolja el az elvégzett munkc költségeit. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a PIK hózkezelósé- gei a karbantartó munkát a saját vagy más vállalatnál, kisiparosnál megrendelte, és a műszaki ellenőrök felodota voit a minőség ellenőrzése Most a Létesítményi önelszámoló Egységhez kerültek azok a munkák, amelyeket az úgynevezett műszaki állomány végez. Ez a részlég akár még nyereséges is lehet. Az itt dolgozók felodata, hogy megállapítsák a lakások műszaki állapotát. Eldöntsék, hogy megéri-e azokat felújítani, korszerűsíteni. Kérdés: mennyivel lesz

magasabb az új rendszerben a karbantartási, a felújítási és a korszerűsítési munkák színvonala, minősége, ha ugyanaz az egység rendeli meg és végzi el -o munkát, majd az átvételkor ellenőrzi a minősé get és fizeti ki a költségeket? Lerövidül a várakozási idő? Gyorsabban szűnik meg a beázás, javítják ki a csőrepedést? Az is kérdéses, hogy ez az új ügyintézési rend menynyiben szolgálja a bérlők érdekeit. Mennyivel több utánajárást, időkiesést jelent majd nekik, mia végre kijavítják o hibát a lakásukban?

— A lakások eladásával is jelentősen megnő a PIK munkája - tájékoztat Királyné Poór Márta önelszámoló üzemegységvezető. — Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a legtöbb ház vegyes tulajdonba kerül. A közös képviselőnek ezért az épületben előforduló hibákkal, problémákkal meg kell keresnie a PIK központját. Az elvégzett munkáról viszont a PIK-nek az utolsó fillérig el kell számolnia a tulajdonosokkal, amit eddig a bérlő számára nem kellett megtennie. A felemelt lakbérekkel ugyan a PIK gazdálkodik — ebből fizeti az üzemeltetés, karban- tortós, a felújítás és a korszerűsítés költségeit —, de az árak emelkedése miatt ez az összeg is változatlanul csak a jelenlegi állapot megőrzéséhez elegendő.

Sz. K.

Vigyázat, tégla!

W-etött '

Csak a fejünkre ne essen. Mert ha ez történik, utólag már hiába elmélkedünk, hacsak nem levelibéka, netán görögországi sörfőzőmester képében. Kérdés, hogy itt a Földön, annyi bűn nyűgében, az amőboid léten túl lesz-e számunkra esély a méltóbb létre? Hogy madárként szelhessünk át óceánokat — erre gondolni se merek, a repülés álami menedék. Hanem ha legalább bicegő túzokként, riadt fácánként a fészkelőhelyemet tipeghetném körül! Ha ,a jövőt nézem, képtelenül nagy ajándék lenne ez is, merthogy hiába a lelket ván- doroltató igylkezet, a túzokot jó ha egyregy múzeumi üvegkalitkában megcsodálhatjuk majd, és a kemikáliák az anyai érzés ősi ösztönét is kiűzik a fácánból, hiszen valamikori fészkelőhelyét elhagyja sorra. Most nem szólok a fülemüle énekét ellopó feketeri- •gókrói, vagy o városokba menekülő madarak népes rajáról, akik a szó szoros értelmében fütyülnek arra, hogy mit fognak látni unokáink. S nemcsak fütyülnek rá. Úgyhogy a kőpárkányokra feszített láthatatlanul vékony fémszálak rezgésé, a klorofilkonyhájukról nevezetes, a szmoggal egy ideig még dacoló ostorfók, a panellakások loggiáin egy nejlonzsák tőzegen beérő zöldpaprika, vagy másfelől Tan- dori mfeghitt viszonya a verebekkel már az elkövetkező századoknak üzen. A lombikbébitől a hamburgi őrült bombájáig példák végtelen sora igazolja a győzelmet, amit a tér. mészet s így óhatatlanul önnön természetünk fölött arattunk.

Hogy azért akadnak, akik itt és most mégis a fészekrakással bíbelődnek, az valóságos csoda: a tervezgetés, a jövőbe vetett hit, a nyugalom,

a bölcs kétkeziség szigete. Köszönhetjük az OTP-nek és az emberi fészekrakás — ki tudja miért lankadatlan — ösztönének. A vasárnap délutáni csendes pihenő idején azok nézhették Kondor Katalinék riportját kart karba téve, akiknek a feje fölül a tető már nem hiányzik és még él ben. nük a nosztalgia: de szép is volt ásni az alapot, keverni a maltert, szerezni cementet, bontásból téglát, nyomni a sódert, kilincselni az OTP-nél, a földhivatalban, a Tüzépnél, a szomszédnál, de szép is volt alkudozni a feketeóron, alkudozni a tervet összebarkácsoló építésszel, a vízvezeték-szerelővel, a festővel, a tanáccsal, megpofozni a gyereket, a feleséget a tanácsi tisztségviselő, a sunyi tüzépes, a részegen falazó kőműves helyett — de szép is volt. Meg a jósok szabadság, amivel a szombatokat—vasárnapokat még pótolni kellett. Igaz, hogy az állami költségvetés ráfizetett az OTP-kamatok által hitelezett nagyvonalúságra, és a csen. destársak is jól tollasodtak a hazai telek- _és lakásüzletelések oldalvizén, most nem szólva a kivitelezőipar bámulatos tűrőképességéről, amellyel a lakók, tulajdonosok engedetlenségét fogadta. De ez már egy újabb műsor, igazi show, az ipari lobby legnagyobb show-manjeinek várva várt fellépésével.

Egyelőre maradjunk csak az egyik riporter kérdésénél, aki jó érzékkel faggatta a képernyő előtt szorpngó házaspárt, hogy most, miután felépítették a házukat, mi lesz? Mire fordítják majd ezf a sok felszabaduló időt!? Gyereket nevelnek? És még? Egyáltalán, mivégre van tető a fejük fölött? Csak úgy?

Sóka Róbert

Például Szerkeszti: Bozsik László és' Pauska Zsolt

MDF kontra

Felfüggesztettek öt MDF-ta- got a fővárosi XVII. kerületi alapszervezetben. Mindany- nyiűk esetében azonos az ok: az MDF^ből a Parlamentbe jutott dr. Balta Gábor Tamás 'képviselősége ellen tiltakoztak, s mint a 168 órában kifejtik, az eset a „kommunista meg a fasiszta diktatúrák kezdetére” emlékezteti őket.

Történt, hogy az immár honatyaként közszereplő dr. Sállá a választások során a választópolgárokhoz szóló bemutatkozó levelében a következőket írta: ...„hol származásom,

hol mély vallásos meggyőződésem, hol az uralkodó párt politikájának elutasítása, hol pedig a fellazítás vádja szolgált alapul háttérbe szorításomnak, esetenkénti meghurcoltatásomnak."

A felfüggesztettek szerint mindez azonban nem igaz. Mint kiderítették, dr. Bállá egy általa szerzőként jegyzett 1974-es egyetemi kiadványban a következőket írta: „Kulturális forradalmunk irányításában, a szocialista nemzeti kultúra megteremtésében vezető szerepet visz a magyar munkásosztály élcsapatát tömörítő Magyar Szocialista Munkáspárt. Biztosítja művelődéspolitikánk kommunista koncepció, zusságát, objektivitását és demokratizmusát.” Ráadásul: „A történelmi kutatások bebizonyították, hogy a mitikus istenember Jézus Krisztus, akit a keresztény vallás megalapítójának tartottak csupán elképzelt személy, a valóságban nem létezett.”

Ahhoz képest, hogy dr. Bállá 14 éve mit írt, „Augusztus 18- án viszont nagy alakoskodva vitte a keresztet" - mondják az ötök körzetük képviselőjére.

Az ügy kapcsán több megállapítás helyénvaló lehet, néhány ezek közül azonban mindenképpen érdekes. Az egyik: hogy ha dr. Bállá egy egyetemi jegyzetben azt írta, amit írt, méq nem zárja ki, hogy háttérbe szorították, s „esetenként meghurcolták". A másik kérdés: vajon elvbarátai miért nem hiszik el, hogy ma már így gondolkodik? A harmadik és tán a legfontosabb: miért kell felfüggeszteni öt tagot, ha véleményüknek hangot adnak és véleményük a többségétől különböző?

(P)

Tegnap én, ma te(matikal)

Hozzánk hasonlóan sokpn meglepődnek azon a tényen, hogy manapság milyen feladatokat kell megoldani 15 éveseknek, ha speciális matematikatagozaton sajátítják el a számtan tudományát. Mint arról tegnapi lapunkban beszámoltunk, a dombóvári lly- lyés Gyula Gimnázium és a pécsi Janus Pannonius Gimnázium közös versenyt hirdetett, melynek nyertese: Waldhauser Tamás, a Janus elsőse lett.

Sikerült hozzájutnunk a feladatsorhoz. Úgy véljük, olvasóink közül is sokan szívesen próbálkoznak a feladatokkal. A legkönnyebb (4) pontot és a legnehezebb (10) pontot érő feladatot közöljük. Jó szórakozást kívánunk a megoldáshoz!

1. öt gyerek az alábbi kijelentést teszi:

Emil: Fiútestvérem hegedül. Anna: Pontosan két testvérem van. Feri: Nincs fiútestvéMEH-kas

Először idézetek a Képes Hét legutóbbi számából: „A hulladékvasnak 1 forint 80 fillér kilója. Az alumínium kilójáért 20-24 forintot, a rézért 40-50 forintot adnak a MÉH. telepeken." „Egy köbméter szemét súlya átlagosan 150 kilogramm. A 3,8 millió köbméter háztartási hulladék tehát fél - milliárd kilogramm. Mérések szerint a fővárosi hulladék egyetlen tonnájában 200 kg papír, 61 kg üveg, 57 kg műanyag, 44 kg fém, 347 kg komposztálható szerves anyag van . . ."

Kiváncsiak voltunk a MÉH dél-dunántúli, pécsi székhelyű telepének véleményére. Székely Tamás igazgató: „Az említett adatok a jelenlegi szarem. Mili: Fiútestvérem első az osztályban. Peti: Leánytest. vérem szereti a matematikát. . . Feltéve, hogy mindenki igazat mondott és az állítások az öt gyerekre vonatkoznak, állapítsuk meg, hogy közülük kik testvérek?

2. Egy 1990 oldalú szabályos sokszögben ketten felváltva átlókat rajzolnak úgy, hogy az új sem metszéspontja, sem közös végpontja nem lehet eg.y már berajzolt átlóval. Az veszít, aki nem tud a feltételeknek megfelelő újabb átlót rajzolni. Kinek van nyerő stratégiája: a kezdőnek vagy a másodiknak?

A megoldások beküldését nem kérjük. Az első feladattal kapcsolatban több (a kollektive összetartását elősegítő, de más-más) javaslat született szerkesztőségünk munkatársai között. Úgy döntöttünk, sok megoldás létezhet.

bályzók szerint . helytállóak. Ugyanakkor tudni kell, hogy hamarosan valamennyi telepen szabadáras lesz a fémek és a papírhulladékok átvétele. A fémek sokkal nyereségesebbek, mint például a papír, ezzel összefüggésben több helyen megjelenőben vannak versenytársaink a vas, az alu. minium, a réz stb. átvételében. Itt jegyzem meg, hogy o MÉH-tröszt tavaly 1 milliárd 300 millió forint adót fizetett be az állami költségvetésbe."

Arra, hogy a MÉH-be vitt hulladékanyagok feldolgozását miként oldják meg, valamint sok más, a témához kötődő témára jövő héten részletesen visszatérünk.

Zsarolás - természet- védelemmel?

..Az Új Nógrád 1990. ápr. 20-i számában felhívás jelent meg egy Drá- vaszabolcs környéki ártéri erdő és védett madárvilága megmentése érdekében. Az erdőt ugyanis a helybéliek ki okarják vágatni, s az eladott faanyag árából épülne az általános iskola. Ettől csak egy esetben hajlandók eltekinteni: ha az ország természetkedveló és -védő lakossága közadakozással megveszi az erdőt (csekkszámla közölve), azaz közösen »összedobjuk- a drávoszabolcsi iskola árát. Vagy erdő, vagy iskola!

Kedves drávaszabolcsiak! Ezen az alapon megfenyegethetnénk mi is az országot, hogy helyi bevételi forrásaink növelése érdekében felrobbantjuk és zúzott kő gyanánt eladjuk a salgói várhegyet, vagy dísznövényként kiárusítjuk a hegyeskei ősborókást.

Ha csak a magukra valamit is adó magyar természetbarátok nem ada koznok csekkszámlánkra a megmentés nemes szándékától vezérelve.

dr. F. J., Salgótarján"

Sajnos, az eredeti felhívást nem volt módunkban elolvasni, de ha igaz, amit salgótarjáni olvasónk ír, megdöbbentőnek tartjuk. Iskola is kell, de az erdőre* is szükség van, mégpedig jobban, mint bármikor. Remélhetőleg a drávoszabolcsi felhívás fogalmazói sem gondolták komolyan a dolgot . . .

/