Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-25 / 22. szám

1990. április 25., szerda aj Dunántúli napló 3 A közös tulajdonú ház kétszeres ügyintézés Omladozó erkélyek Pécsen, a Déryné utcában. Ha a PIK eladja a lakásokat, ki fizeti a rendbehozatal költségeit? Fotó: Szundi György Az ingatlankezelés jövője Az ellenőriz, aki a munkát elvégezte? Az állami tulajdonú bérlakások eladása miatt megválto­zik az ingatlankezelő vállalatok szerepe. Alaptevékenységük továbbra is az épületek kezelése marad: a karbantartás, a felújítás, a korszerűsítés. A lakásokkal és az épületekkel kap­csolatos reklamációk is az ingatlankezelő vállalatokhoz fut­nak, be. A felújítás után a lakás bérlőjének először a PIK központját kell felkeresni a panaszával, a további ügyinté­zés már a vállalat feladata. Bongó Pécsről, egyenes adásban Már minden jegy elkelt arra az április 28-i elő­adásra, melynek a Pécsi Nemzeti Színház ad he­lyet. Itt kezdődik este fél ■ 10-kor a bongósorsolás, melyet a televízió élőben közvetit. Műsorvezető Kud- lik Júlia és Antal Imre j lesz. Az első hatvan perc- j ben fellép a Pécsi Balett, részletek hangzanak el a i Goodspell című musical- ) bői, Vári Éva Piaf-sanzo- j nokat énekel, Sebő Klára i Sütő András egyik írását j mondja el, Vincze Gábor Í Péter spirituálékat ad elő, | és elhangzik egy Kellér- jelenet is. A műsor és a j bongóhúzás után a máso­dik részben Labiche Gyil­kosság a Maxim utcában J című bohózatát mutatja j be a társulat, a rendező ; Lengyel György. A televí- I zió ezt a produkciót is rögzíti. Nép­művészeti kézműves tábor Velemben Tábort hirdet családok­nak, felnőtteknek, diákok- > nak, egyedül érkezőknek a Velemi Stúdió Népmű- ; vészeti Egyesület és a Szombathelyi Megyei Mű- | velődési és Ifjúsági Köz- ■ < pont. A népművészeti kéz­műves alkotótáborban a ; tervek szerint olyan év­századok óta űzött népi mesterségek fogásaival is- i merkedhetnek meg o ta­nulni vágyók, mint a sző­nyeg- és madzagszövés, fonás, nemezelés, népi gyermekjáték-készítés, fa- és csontfaragás, fazekas­ság, íjasmesterség. A jú- ; lius 23-án induló egyhe­tes velemi táborba május 31-éig lehet jelentkezni a szombathelyi Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Köz­pontban. A lakáseladásokkal kapcso­latos gondokkal is általában a házkezelőségeket és a vállalat központját kereshetik meg az emberek, és csak azután men­nek az INKÖZ-irodához. A lakbérek felemelése óta a PIK-lakásban élők kritikusab­ban figyelik a vállalat munká­ját, nagyobb követelményeket támasztanak az ügyintézés gyorsasága és a hibák kijaví­tása iránt. Milyen gondokkal küzd a PIK, és milyen változ­tatásokkal igyekszik úrrá len­ni a helyzeten? Ezekre a kér­désekre kértünk választ dr. Ka­los Évától, a PIK-igazgatóhe- lyettesétől és Királyné Poór Mártától, önelszámoló egység- vezetőtől. — Évente több tízezer, a la­kóépületekben előforduló hibát jelentenek be a bérlők a vállalatnak — kezdi beszélge­tésünket dr. Kutas Éva. — Ed­dig a házkezelőségek rövidebb, hosszabb idő után ezeket meg­csináltatták a saját karban-, tartóikkal, vagy megrendelték a javítást más vállalatoknál, kisiparosoknál. A vállalatnál történt átszervezés során meg- olokult a Létesítményi önel­számoló Egység, amelynek az elsődleges feladata a kcrbon­taitás, a javítás, a felújítás, a korszerűsítés. Ezzel különvált ez üzemeltetési részleg a kar­bantartástól. Eddig a bérlők a házkezelőségeken kérésziül Intézhették ügyeiket a hét minden napján, most viszont meghatározott napokon és időben van ügyfélfogadás. A központban található Létesit- ményi önelszámoló Egységnél azonban naponta személyesen és telefonon egyaránt be le­het jelenteni a hibát.. A Létesítményi önelszámoló Egység egyszerre látja el a megrendelő, lebonyolító az el­lenőrző feladatokat és számol­ja el az elvégzett munkc költ­ségeit. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a PIK hózkezelósé- gei a karbantartó munkát a saját vagy más vállalatnál, kisiparosnál megrendelte, és a műszaki ellenőrök felodota voit a minőség ellenőrzése Most a Létesítményi önelszá­moló Egységhez kerültek azok a munkák, amelyeket az úgy­nevezett műszaki állomány vé­gez. Ez a részlég akár még nyereséges is lehet. Az itt dol­gozók felodata, hogy megál­lapítsák a lakások műszaki ál­lapotát. Eldöntsék, hogy meg­éri-e azokat felújítani, korsze­rűsíteni. Kérdés: mennyivel lesz magasabb az új rendszerben a karbantartási, a felújítási és a korszerűsítési munkák szín­vonala, minősége, ha ugyan­az az egység rendeli meg és végzi el -o munkát, majd az átvételkor ellenőrzi a minősé get és fizeti ki a költségeket? Lerövidül a várakozási idő? Gyorsabban szűnik meg a be­ázás, javítják ki a csőrepe­dést? Az is kérdéses, hogy ez az új ügyintézési rend meny­nyiben szolgálja a bérlők ér­dekeit. Mennyivel több utána­járást, időkiesést jelent majd nekik, mia végre kijavítják o hibát a lakásukban? — A lakások eladásával is jelentősen megnő a PIK mun­kája - tájékoztat Királyné Poór Márta önelszámoló üzemegységvezető. — Az eddi­gi tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a legtöbb ház ve­gyes tulajdonba kerül. A kö­zös képviselőnek ezért az épü­letben előforduló hibákkal, problémákkal meg kell keres­nie a PIK központját. Az el­végzett munkáról viszont a PIK-nek az utolsó fillérig el kell számolnia a tulajdonosok­kal, amit eddig a bérlő szá­mára nem kellett megtennie. A felemelt lakbérekkel ugyan a PIK gazdálkodik — ebből fi­zeti az üzemeltetés, karban- tortós, a felújítás és a kor­szerűsítés költségeit —, de az árak emelkedése miatt ez az összeg is változatlanul csak a jelenlegi állapot megőrzéséhez elegendő. Sz. K. Vigyázat, tégla! W-etött ' Csak a fejünkre ne essen. Mert ha ez történik, utólag már hiába elmélkedünk, ha­csak nem levelibéka, netán görögországi sörfőzőmester ké­pében. Kérdés, hogy itt a Föl­dön, annyi bűn nyűgében, az amőboid léten túl lesz-e számunkra esély a méltóbb létre? Hogy madárként szel­hessünk át óceánokat — erre gondolni se merek, a repülés álami menedék. Hanem ha legalább bicegő túzokként, riadt fácánként a fészkelőhe­lyemet tipeghetném körül! Ha ,a jövőt nézem, képtelenül nagy ajándék lenne ez is, merthogy hiába a lelket ván- doroltató igylkezet, a túzokot jó ha egyregy múzeumi üveg­kalitkában megcsodálhatjuk majd, és a kemikáliák az anyai érzés ősi ösztönét is ki­űzik a fácánból, hiszen vala­mikori fészkelőhelyét elhagyja sorra. Most nem szólok a füle­müle énekét ellopó feketeri- •gókrói, vagy o városokba me­nekülő madarak népes rajá­ról, akik a szó szoros értelmé­ben fütyülnek arra, hogy mit fognak látni unokáink. S nem­csak fütyülnek rá. Úgyhogy a kőpárkányokra feszített látha­tatlanul vékony fémszálak rez­gésé, a klorofilkonyhájukról nevezetes, a szmoggal egy ideig még dacoló ostorfók, a panellakások loggiáin egy nejlonzsák tőzegen beérő zöld­paprika, vagy másfelől Tan- dori mfeghitt viszonya a vere­bekkel már az elkövetkező szá­zadoknak üzen. A lombikbébi­től a hamburgi őrült bombá­jáig példák végtelen sora iga­zolja a győzelmet, amit a tér. mészet s így óhatatlanul ön­nön természetünk fölött arat­tunk. Hogy azért akadnak, akik itt és most mégis a fészekra­kással bíbelődnek, az valósá­gos csoda: a tervezgetés, a jövőbe vetett hit, a nyugalom, a bölcs kétkeziség szigete. Kö­szönhetjük az OTP-nek és az emberi fészekrakás — ki tudja miért lankadatlan — ösztöné­nek. A vasárnap délutáni csen­des pihenő idején azok néz­hették Kondor Katalinék ri­portját kart karba téve, akik­nek a feje fölül a tető már nem hiányzik és még él ben. nük a nosztalgia: de szép is volt ásni az alapot, keverni a maltert, szerezni cementet, bontásból téglát, nyomni a sódert, kilincselni az OTP-nél, a földhivatalban, a Tüzépnél, a szomszédnál, de szép is volt alkudozni a feketeóron, alku­dozni a tervet összebarkácsoló építésszel, a vízvezeték-szere­lővel, a festővel, a tanáccsal, megpofozni a gyereket, a fe­leséget a tanácsi tisztségvise­lő, a sunyi tüzépes, a része­gen falazó kőműves helyett — de szép is volt. Meg a jósok szabadság, amivel a szomba­tokat—vasárnapokat még pó­tolni kellett. Igaz, hogy az ál­lami költségvetés ráfizetett az OTP-kamatok által hitelezett nagyvonalúságra, és a csen. destársak is jól tollasodtak a hazai telek- _és lakásüzletelé­sek oldalvizén, most nem szól­va a kivitelezőipar bámulatos tűrőképességéről, amellyel a lakók, tulajdonosok engedet­lenségét fogadta. De ez már egy újabb műsor, igazi show, az ipari lobby legnagyobb show-manjeinek várva várt fel­lépésével. Egyelőre maradjunk csak az egyik riporter kérdésénél, aki jó érzékkel faggatta a képer­nyő előtt szorpngó házaspárt, hogy most, miután felépítették a házukat, mi lesz? Mire for­dítják majd ezf a sok felsza­baduló időt!? Gyereket nevel­nek? És még? Egyáltalán, mi­végre van tető a fejük fölött? Csak úgy? Sóka Róbert Például ­Szerkeszti: Bozsik László és' Pauska Zsolt MDF kontra Felfüggesztettek öt MDF-ta- got a fővárosi XVII. kerületi alapszervezetben. Mindany- nyiűk esetében azonos az ok: az MDF^ből a Parlamentbe jutott dr. Balta Gábor Tamás 'képviselősége ellen tiltakoztak, s mint a 168 órában kifejtik, az eset a „kommunista meg a fasiszta diktatúrák kezdeté­re” emlékezteti őket. Történt, hogy az immár hon­atyaként közszereplő dr. Sállá a választások során a válasz­tópolgárokhoz szóló bemutat­kozó levelében a következőket írta: ...„hol származásom, hol mély vallásos meggyőző­désem, hol az uralkodó párt politikájának elutasítása, hol pedig a fellazítás vádja szol­gált alapul háttérbe szorítá­somnak, esetenkénti meghur­coltatásomnak." A felfüggesztettek szerint mindez azonban nem igaz. Mint kiderítették, dr. Bállá egy általa szerzőként jegyzett 1974-es egyetemi kiadványban a következőket írta: „Kultu­rális forradalmunk irányításá­ban, a szocialista nemzeti kul­túra megteremtésében vezető szerepet visz a magyar mun­kásosztály élcsapatát tömörítő Magyar Szocialista Munkás­párt. Biztosítja művelődéspoli­tikánk kommunista koncepció, zusságát, objektivitását és de­mokratizmusát.” Ráadásul: „A történelmi kutatások bebi­zonyították, hogy a mitikus is­tenember Jézus Krisztus, akit a keresztény vallás megalapí­tójának tartottak csupán el­képzelt személy, a valóságban nem létezett.” Ahhoz képest, hogy dr. Bállá 14 éve mit írt, „Augusztus 18- án viszont nagy alakoskodva vitte a keresztet" - mondják az ötök körzetük képviselő­jére. Az ügy kapcsán több meg­állapítás helyénvaló lehet, né­hány ezek közül azonban min­denképpen érdekes. Az egyik: hogy ha dr. Bállá egy egye­temi jegyzetben azt írta, amit írt, méq nem zárja ki, hogy háttérbe szorították, s „ese­tenként meghurcolták". A má­sik kérdés: vajon elvbarátai miért nem hiszik el, hogy ma már így gondolkodik? A har­madik és tán a legfontosabb: miért kell felfüggeszteni öt ta­got, ha véleményüknek han­got adnak és véleményük a többségétől különböző? (P) Tegnap én, ma te(matikal) Hozzánk hasonlóan sokpn meglepődnek azon a tényen, hogy manapság milyen fel­adatokat kell megoldani 15 éveseknek, ha speciális mate­matikatagozaton sajátítják el a számtan tudományát. Mint arról tegnapi lapunkban be­számoltunk, a dombóvári lly- lyés Gyula Gimnázium és a pécsi Janus Pannonius Gimná­zium közös versenyt hirdetett, melynek nyertese: Waldhauser Tamás, a Janus elsőse lett. Sikerült hozzájutnunk a fel­adatsorhoz. Úgy véljük, olva­sóink közül is sokan szívesen próbálkoznak a feladatokkal. A legkönnyebb (4) pontot és a legnehezebb (10) pontot érő feladatot közöljük. Jó szórako­zást kívánunk a megoldáshoz! 1. öt gyerek az alábbi ki­jelentést teszi: Emil: Fiútestvérem hegedül. Anna: Pontosan két testvé­rem van. Feri: Nincs fiútestvé­MEH-kas Először idézetek a Képes Hét legutóbbi számából: „A hulladékvasnak 1 forint 80 fil­lér kilója. Az alumínium kiló­jáért 20-24 forintot, a rézért 40-50 forintot adnak a MÉH. telepeken." „Egy köbméter sze­mét súlya átlagosan 150 kilo­gramm. A 3,8 millió köbméter háztartási hulladék tehát fél - milliárd kilogramm. Mérések szerint a fővárosi hulladék egyetlen tonnájában 200 kg papír, 61 kg üveg, 57 kg mű­anyag, 44 kg fém, 347 kg kom­posztálható szerves anyag van . . ." Kiváncsiak voltunk a MÉH dél-dunántúli, pécsi székhelyű telepének véleményére. Szé­kely Tamás igazgató: „Az em­lített adatok a jelenlegi sza­rem. Mili: Fiútestvérem első az osztályban. Peti: Leánytest. vérem szereti a matematikát. . . Feltéve, hogy mindenki igazat mondott és az állítások az öt gyerekre vonatkoznak, állapít­suk meg, hogy közülük kik testvérek? 2. Egy 1990 oldalú szabá­lyos sokszögben ketten felvált­va átlókat rajzolnak úgy, hogy az új sem metszéspontja, sem közös végpontja nem lehet eg.y már berajzolt átlóval. Az ve­szít, aki nem tud a feltételek­nek megfelelő újabb átlót raj­zolni. Kinek van nyerő stra­tégiája: a kezdőnek vagy a másodiknak? A megoldások beküldését nem kérjük. Az első feladattal kapcsolatban több (a kollek­tive összetartását elősegítő, de más-más) javaslat szüle­tett szerkesztőségünk munka­társai között. Úgy döntöttünk, sok megoldás létezhet. bályzók szerint . helytállóak. Ugyanakkor tudni kell, hogy hamarosan valamennyi tele­pen szabadáras lesz a fémek és a papírhulladékok átvé­tele. A fémek sokkal nyeresé­gesebbek, mint például a pa­pír, ezzel összefüggésben több helyen megjelenőben vannak versenytársaink a vas, az alu. minium, a réz stb. átvételé­ben. Itt jegyzem meg, hogy o MÉH-tröszt tavaly 1 milliárd 300 millió forint adót fizetett be az állami költségvetésbe." Arra, hogy a MÉH-be vitt hulladékanyagok feldolgozá­sát miként oldják meg, vala­mint sok más, a témához kö­tődő témára jövő héten rész­letesen visszatérünk. Zsarolás - természet- védelemmel? ..Az Új Nógrád 1990. ápr. 20-i számában felhívás jelent meg egy Drá- vaszabolcs környéki ártéri erdő és védett madárvilága megmentése érde­kében. Az erdőt ugyanis a helybéliek ki okarják vágatni, s az eladott faanyag árából épülne az általános iskola. Ettől csak egy esetben haj­landók eltekinteni: ha az ország természetkedveló és -védő lakossága közadakozással megveszi az erdőt (csekkszámla közölve), azaz közösen »összedobjuk- a drávoszabolcsi iskola árát. Vagy erdő, vagy iskola! Kedves drávaszabolcsiak! Ezen az alapon megfenyegethetnénk mi is az országot, hogy helyi bevételi forrásaink növelése érdekében felrobbantjuk és zúzott kő gyanánt eladjuk a salgói várhegyet, vagy dísznövényként kiárusítjuk a hegyeskei ősborókást. Ha csak a magukra valamit is adó magyar természetbarátok nem ada koznok csekkszámlánkra a megmentés nemes szándékától vezérelve. dr. F. J., Salgótarján" Sajnos, az eredeti felhívást nem volt módunkban elolvasni, de ha igaz, amit salgótarjáni olvasónk ír, megdöbbentőnek tartjuk. Iskola is kell, de az erdőre* is szükség van, mégpedig jobban, mint bármikor. Remélhetőleg a drávoszabolcsi felhívás fogalmazói sem gondolták ko­molyan a dolgot . . . /

Next

/
Oldalképek
Tartalom