Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-24 / 21. szám
1990. április 24., kedd aj Dunántúli napló 3 Egymillió békés ember A biztonsági emberek gyűrűjében lép a pozsonyi repülőtérre o pápa, ahol hatalmas tömeg várja. A pápa Pozsonyban A Szentatya golyóálló üvegü autójából üdvözli a mise résztvevőit. Fotók: Szundi György-Laufer László Pozsony felkészült. Nemcsak o pápa csaknem másfél millió ember fogadására. II. János Pál pontosan érkezett vasárnap délután a városközeli, szőlősi repülőtérre, ahol egymillió hivő várta. Hogy hol maradtak a valószínűsített további százezrek? - Eső, hideg, várhatóan több kilométeres gyaloglás, tíz órát meghaladó ácsorgás mindez kellően riasztónak bizonyult. Ehhez jöttek a magyar rádió és a televízió előzetesei a határátkelő-helyeken várható tumultusról. Végül is Rajkónál a határőrök kérdésére csak negyven busz és százötven autó utasai válaszolták azt, hogy Pozsonyba igyekeznek a pápai szentmisére. Pozsony délelőtt Pozsony nyugodt. Reggel hét órától figyeljük a város lassú ébredését. Amolyan nemzetközi parkolóban állunk, Pozsony központjában. Fotós kollégáimmal lassan már csak azt latolgatjuk, milyen környékbeli ország jelét nem láttuk még itt, mert behajtottak román, bolgár, lengyel, szovjet, jugoszláv, olasz, osztrák és persze cseh kocsikkal. A közelben fúvószenekar játszik, megadva az alaphangulatot. A helybeliek közül átlagosan minden harmadiknál egy tucat dobozos tej. Egy szlovák fiatalember elmondta, hogy ritkán kapni tartós tejet, ezért viszik tizenkettesével. Kellő tejkészlettel felkészült Pozsony az alkoholtilalomra - a pápa látogatásának ideje alatt ugyanis nincs szeszárusítás. Jan Hudák, pozsonyi nyugdíjas — mint mondja — nem megy ki a repülőtérre, túl hosszú lenne az állás, majd tv-n nézi a misét. A Lengyel Kultúrközpont előtt beszélgetek vele, mögöttünk a vitrinben Wojtyla, illetve II. János Pál könyvek lengyelül, angolul, németül és képek a pápáról. Egyébként alig van Pozsonyban kirakat, ahonnan ne a szelíd mosolyú pápa nézne a járókelőkre. S milyen jól megfér a ruhák, cipők, kalapok, táskák, írószerek, rádiók társaságában! Oly nagy a béke, hogy az sem zavaró: száz méterenként - néhol sűrűbben - látni rendőrt. Magyarok Miközben a sajtóközpont felé igyekszünk a Szlovák nemzeti fölkelés terén egy csoport jön velünk szembe kis magyar zászlókkal. Újpestről érkeztek egy busszal, a plébános szervezte meg az utat. Egy parkolóban két magyar kocsi: kiderül, egy családról van szó, de három generációról. Katolikusok, budapestiek. Voltak már pápai misén Bur- genlandban (s jönnek majd Pécsre is). Már szombaton átlépték a határt - számítva arra, hogy nagy forgalom lesz- Dunaszerdahelyen szálltak meg. Á sajtóközpontban A sajtóközpontban mindenki készséges. Kéretlenül odalép hozzánk Matusiková asz- szony (épitészmérnök), német tolmács, de tud magyarul is. Fényképeink pillanatok alatt Press-feliratú kártyákra kerülnek. ki is akasztjuk, de később kiderül, hogy mindez csak a repüfőtérre kiutazásra, az ottani alkalmi - egy hangárból átalakított - sajtóközpont eszközeinek használatára, ingyenes Pepsi-Colára és- mielőtt a pápa megérkezne - némi bolyongásra jogosít fel. A pápa közelébe férkőzni nem lehet. A pozsonyi sajtóközpontból különbuszok viszik a repülőtérre az újságírókat, fotósokat: a kiadott akkreditálási kártyák száma 1900. Még nincs dél, amikor már odaérünk a szőlősi régi, füves repülőtérre. A pápa gépe a nemzetközi repülőtéren száll le, Szőlősre helikopterrel érkezik - jó négy óra múlva. Á várakozó tömeg Kezdetben csak százezren, majd kétszázezren, végül egy- millióan állnak az inkább sáros, mint füves repülőtéren. A vöröskeresztesek - osztrák, csehszlovák, lengyel képzett ápolónők — messziről látszanak: rózsaszín esőkabátjuk szinte világit, s a tömeg fölött magasan lebegnek a vöröskeresztes léggömbök, jelezve az ápolónők tartózkodási helyét. Mindenki türelmes és mosolyog. Ennyi kedves embert mostanában nem fogok egy helyen találni. Komonából, a harmincezres szlovák városból harminc busz jött. A homonaiak átutazták a szombatról vasárnapra/ virradó éjszakát. Jozef Mihalou és Ladislav Kremljicky a híveknek kialakított szektorok egyikének első sorában áll. A pápát tv-ből ismerik, állítják, hogy az élmény megér ezer kilométeres oda-vissza .utat. A szektorok között szabad helyek: a pápa itt megy majd körbe speciális, golyóálló üvegű gépkocsiján.. Míg nem érkezik meg, ez az újságírók felvonulási területe. Az apácák Az apácák közül kettővel beszélgetek, az egyik újvári, a másik .rimaszombati. Amikor azt tudakolom, hogy mit jelent az életükben április 22-e, azt mondják: történelmi nap, s a valósága ellenére olyon, mint egy álom. A nevüket nem árulják el, a szerénység hozzátartozik rendjükhöz, mint ahogy á szegénység is: ők az elhagyottak támogatói. Megérkezik a pápa Négy órától helikopterek jönnek - és a harmadikkal megérkezik a pápa. A tömeg fegyelmezett, lobognak a vatikáni zászlók, s szemben velük civilbe öltözött rendőrök és biztonságiak éberen figyelnek minden gyanús mozdulatra, pillanatok alatt letessékelik a tv-s közvetítőkocsi tetejére felmászó nézelődőket. Zúgnak a harangok. II. János Pál lelép a helikopter lépcsőjéről, lehajol és megcsókolja Szlovákia földjét. A hívek serege eközben szlovákul skandálja: „Szlovákia üdvözli a szentatyát.” A pápa a szentmisét szlovákul tartja, nem zavarja, hogy délelőtt cseh nyelven Morvaországban prédikált. Teljesítménye bámulatra méltó, hisz bármelyik országba megy. az ottaniak nyelvén szól híveihez. A szlovákoktól kérdem, milyen a pápa kiejtése, mondják: kiváló. A hangulat megkapóan felemelő: a jelenlévő - valószínűleg igen kis számú - nem hívőket is rabul ejti. A látvány sem akármilyen: az óriási szabadtéri templom és oltár nemesen egyszerű, szemben vele hatalmas kereszt, arrébb a sokaság mögött nappal is világító torony - And- rás-kereszttel a tetején. A szentmise este nyolcig tartott. Vasárnöp órákra béke költözött a Pozsony melletti Szőlős repülőterére. A szlovákok, magyarok, osztrákok, lengyelek, oroszok éppoly .fegyelmezetten távoztak az istentisztelet helyszínéről, mint ahogyan a tíz-tizenkét órát végigállták. L. Cs. K. —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Jelzők A Népszabadság tegnapi számának belső vezércikkében a következőket olvashatjuk: „A megyei lapokban mostanában alig látni politikai publicisztikát. Olykor akad egy-egy mutatóba, amelynek szerzője valamely' harmadosztályú botrány kapcsán fásultan végigseprűz a volt állampárton és utódain - de ilyenből is mind kevesebb olvasható. A szerzők úgy érzik, hogy a bukott rendszert bírálni nem igazi revetáció ma már, a hatalom kapuján frissen belépetteket pedig sem elég ok, sem elég bátorság „független" nézőpontból tollhegyre tűzni. Vidéken kicsi a mozgástér, nem árt óvatosnak lenni, hiszen ki tudja, hogyan viselkedik a gazda a helyhatósági választások utón ..." Négy mondatra négy mondatos kommentár: Úgy véljük, nem az minősíti sem a megyei, sem az országos lapokat, hogy mennyi politikai publicisztika van bennük, még akkor1 sem, ha magunk sem tudjuk pontosan, mi is az, hogy politikai publicisztika. A második mondatban olvasható tényközlés kommentálását az olvasóra bízzuk. A harmadik mondathoz annyit tennénk hozzá, hogy a szerzőknek nincsenek érzéseik, hiszen nem is írnak politikai publicisztikákat, mint az az előző két mondatból kiderül, másrészt örülünk, hogy ez esetben a szerzők szó előtt semmilyen, tehát még a „vidéki" jelző sem áll. -A negyedik mondathoz: bízunk abban, hogy Budapesten, a fővárosban, hazánk szivében, ebben a Duna-pafti városban nagyobb a mozgástér, és ezzel, tekintet nélkül a gazda viselkedésére mindenki élt. él és élhet majd. (b) Sajnálattal figyeljük Kétszeresen is kár. Egyrészt, kár, hogy így történt, másrészt kár érte nemcsok Szilágyi Gó. bort, az MSZDP volt külügyi titkárát, de magát a Szocdem pártot is. Olvassuk csak Szilágyi Gábor nyilatkozatát: „Csütörtökön lemondtam kül. ügyi titkári pozíciómról. Úgy láttam ugyanis, boszorkányüldözés indult meg a párton belül. Az elnöknő felelősöket keres a választási eredményekért. Meg akartam előzni a lemondatósomat. Az általam kezelt széles körű dokumentációval is igyekeztem elszámolni, ehhez azonban egy nyugalmas helyre szándékoztam vinni a párt székházából, mert a napokban már háromszor betörtek szobámba. Bepakoltam az iratokat az autómba, csakhogy az elnöknő fogdmegjei utánam jöttek és követték a kocsit. Amikor egy értekezlet kedvéért társaimmal magára hagytuk az autót, visz- szatérve feltörve találtuk. A nyomokból látszott, ' amatőr munka volt. Ki merem jelenteni a párt emberei voltak, s így a feltörésért Petrasovits a felelős. Azzal úszíthatta rám embereit, hogy gyanús, titokzatos machinációk dokumen. tumait tárolom. De a papírok mellett elvitték az általunk vezetett alapítvány nagy értékű videoberendezését is. A tegnapi választmányi ülésen aztán az elnöknő nagyvonalúan bejelentette, hogy az anyagok titkáránál, Lugossy Lászlónál vannak . . Sajnálattal figyeljük, ahogyan egy nagyra hivatott, valóban történelmi hagyományokkal rendelkező politikai szervezet fokról-fokra járatja le magát. (P) 4300 Tegnapi számunkban közöltük K. L.-né mohácsi olvasónk a nyugdíj, a gyes és a gyed emelése kapcsán Íródott levelét. Bár o levélhez fűzött kommentárunkban azt tanácsoltuk, az érintettek forduljanak a szakemberekhez, annyian keresték kérdéseikkel a Például!, hogy úgy döntöttünk, megszólaltatjuk Galáczné dr. Kaponyi Juditot, a Társadalombiztosítási Igazgatóság betegellátási osztályának vezetőjét, akihez a kérdéskör tartozik: — Sojnos, az érintettek félreértették a rendeletet. Idézném a Mogyar Közlöny 21-es számát, melyben az Ország- gyűlés 24/1990-es határozatát: „Az öregségi nyugdíj és a gyermekgondozási díj legkisebb összegét 1990. március 1-jei hatállyal havi 4300 forintra kell emelni. Ezzel egyidejűleg gondoskodni kell a rokkantsági nyugdíj legkisebb összegének, a mezőgazdasági tsz-tagök öregségi és munkaképtelenségi járadékának és a gyermekgondozási segélyhez járó pótlék összegének ezzel arányos emeléséről is." Az ezt végrehajtó minisztertanácsi rendelet 43/1990. március 12- én látott napvilágot. Eszerint: „A gyermekgondozási segélyre jogosultnak a gyermekek számától függetlenül havi 2150 forint jövedelempótlék jár." Eddig ez az összeg 2040 forint, volt, így hát ezért kaptak 110 forintos emelést a mamák. Mindehhei csak egy tényt szeretnénk hozzáfűzni: ma egy műbőrből készült gyermekcipő 900 forintba kerül. A tej és a kenyér egyelőre olcsóbb . . . S mielőtt még a gyedes mamák betelefonálnának, hogy nekik sem éri el járandóságuk a 4300 forintot, csüggedten „nyugtatjuk" meg ( őket: a rendelet tartalmaz olyan szakaszt, mely lehetővé teszi ezt is. Hiába szavazták meg ugyanis a honatyák a 4300 forintot, a Minisztertanács szakemberei a végrehajtás előkészítése a során a rendeletbe becsempésztek ezt-azt. Az érintettek pedig ennek isszák a levél . . . Az idő pénz... • . . az időmérő eszközök, egyszerűbben fogalmazva, az órák pedig szintén pénzbe kerülnek. No, de hogy ennyibe, ki gondolta volna? A Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet tegnapi számának olvasói igen érdekes hirdetésre figyelhettek fel: „NEMZETKÖZI GYŰJTŐ vásárolna rendkívüli árakért régi karórákat. (Patek, Cartier, Rolex stb.) Kérjük, ha tulajdonában van valamilyen fajta régi óra, keresse fel MR BOOTH-t április 21—25. között a Hilton Hotelban. Minden tranzakció szigorúan bizalmas." és néhány vételi ár étvágygerjesztőül: Patek Philippe M. C. 2 200 000 Ft. Patek Philippe C. 540 ezer Ft, Patek Philippe W. T. 1 400 000 forint. A fenti árak bármennyire is megdöbbentőek, nem tévesek. Felhívtuk Mr. Booth irodáját, s ott megerősítették, nem nyomdai elírásról van szó. Ennél többet azonban i nem sikerült megtudnunk. Mivel a hirdetés szövegében szerepel a '„Minden tranzakció szigorúan bizalmas" kitétel, csak egészen picit bosszankodtunk, hogy Mr. Booth titkárnője kategorikusan visszautasította minden kérdésünket. Hiába, az üzlet, az üzlet, ehhez tartjuk magunkat mi is. (Pedig némi háttérinformációért cserébe szívesen csináltunk volna ingyenreklámot Mr. Booth-nak 95 ezer példányban.7 De ha nem, hát nem . . . )
