Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-22 / 19. szám
Nosztalgiahullám Kallódó műemlékek, ipartörténeti érdekességek Felszabadultabb a politikai légkör. Érthető, hogy a közelmúlt eseményeire és a régmúlt történéseire is bátrabban emlékeznek az emberek és főként a lokálpatrióták kezdeményezik a múlt idők újraértelmezését. Mindezt a visszapillantást jellemzi egyfajta nosztalgia. ■ * . A vágyódás és a nosztalgia nem annyira az eseményekhez, mint inkább a létesítményekhez, tárgyakhoz kötődik. Főként a kallódó műemlékek, ipartörténeti érdekességek élik reneszánszukat. A hozzájuk kötődőket persze gazdasági szempontok is vezetik. Dél-dunántúli körképünket ennek szellemében készítettük el. Vezet Tolna megye, ott is Dunaföldvár, ahol a pusztuló volt rác templomot igyekeznek megmenteni, pedig a településen már nem él egy görögkatolikus sem. A 220 .eves szerb templomra eddig legalább egy millió forintot költött a tanács, akit segített a lakosság is. Hamarosan kész a tető, így nem éri eső a pazar pompájú, aranyló iko- nosztáziát. További 2-3 millió kellene, hogy a düledező tornyot is megerősítsék. A tanácsvezetés bízik és tán kirukkol egy kis támogatással a szentendrei egyház, ahová tartozik a templom. Dunaföldvár hamarosan újabb szoborral gazdagodik, a szegedi Kigl Sándor szobrász állít emléket Beszédes József múlt századi vizrendezőnek, aki tíz évet élt Földváron és itt lett eltemetve. Félszáz hazai vízügyi szervezet támogatja a nemes kezdeményezést. Avatás nyáron, A településen nem is oly rég leplezték le Magyar László Afrika-kutató szobrát, ő pedig iskolaéveit töltötte Földváron. A bátaszékiek műemlék-kápolnájuk Nepomuki Szent János szobrát javítás végett felvitték Budapestre, Szabó Péter szobrászhoz. Az életnagyságú, későbarokk alkotás felújítására nem sajnálják a pénzt a helyi pártok és a tanács, valamint a lakók. A tamásiak nem engedik, hogy a vándor teknővájó cigányok, akik Nagykátáról jönnek, kivághassák a megszűnő szovjet laktanya környékén a matuzsálemkorú nyárfákat. Nagyatádon rájött a tanácsvezetés, hogy' a Mándi-kastély a mesés arborétummal és csónakázó tavaival mégiscsak érték. A létesítmény, mely utolsó funkciójaként erdészeti központ szerepét töltötte be, félévtizede pusztulóban, üresen áll. A mostani tulajdonos, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, akinek egyébként az atádi tanács adta el a kastélyt korábban, újrahasznosítást akar és húsz milliót is megkér a vállalkozóktól. A tanácsnak nincs ennyi pénze, így valószínű, hogy a jövendőbeli szállodát egy nyugatnémet vállalkozó alakítja ki. Zalaegerszegen nyáron, majd ősszel is ünnepük az Ukk-Zalaegerszeg- Csáktornya vasútvonal fennállásának századik évfordulóját. A vonal négy kilométeres ha- lársóvbéli szakasza elpusztult a második világháborúban, de most az újraépítését kezdeményezik a zalaegerszegiek a MÁV Szombathelyi Igazgatóságával együttműködve és ha ez sikerül, akkor ismét átszállás nélkül lehetne utazni a jugoszláviai Csáktornyára. Nagykanizsán ősszel lesz 225 éves a volt piarista gimnázium és a'jogutód Landrer jenő Gimnázium. Erről jubileumi ülésen emlékeznek meg és döntenek, hogy mi legyen az új név. Vagy az iskolaalapító gróf Batthyány Lajos nádorról, vagy az oktatási intézményben egykor diákoskodó Virógh Benedek, későbbi költőről nevezik el a mai iskolát. Nagykanizsán több egyéb névadóra is készülnek, méghozzá a laktanyában, amelyek eddig a titkosság végett jelzésként csak számokat, eléje néhány betűt kaptak. A gépesített lövészek Thúry György hajdani várkapitány, a rádiósok gróf Zrínyi Miklós, a tüzérek pedig Gábor Áron nevét akarják felvenni. A tüzérek laktanyája a harmincas években már viselte Gábor Áron nevet. CS. J. Ma is visszalátogatnak a Glashüttéről elszármazottak Bonyhádon: rekviem helyett harangszó Még ma is áll az egykori Glashütte evangélikus temploma Szeméttorlasz az út közepén TILTAKOZÓ MEGMOZDULÁS AZ ILLEGÁLIS SZEMÉTLERAKÓ MEGSZÜNTETÉSÉÉRT Szabolcsfalu végén, a szőlőhegyre vezető út szélén hatalmas szemétkupac hívja fel magára a figyelmet. Olyan peckesen terpeszkedik, ha nem lennének a környéken lakóházak, joggal hjhetné az ember, hogy egy hivatalos szeméttelepet lát maga előtt. Kocsiból kidobott szemeteszsákok, tejeszacskók, félig teli vegyszeres üvegek, dobozok, rovarirtók, és ki tudja még, mik hevernek szerteszét. A méreggel fertőzött szemétdomb elnyúlik egészen az óvodát és a környék lakóit ivóvízzel ellátó kút kerítéséig. A Baranya megyei Zöld Párt szabolcsfalui szervezeténél betelt a pohár. A Föld napja alkalmából tiltakozó akciót szerveztek az illegális szemétdomb megszüntetésére. Tegnap 9-11 óra között fél szélességben lezárták a szeméttel a szőlőhegyre vezető utat. Az arra autózók nem szóltak semmit, mert a másik nyomon még fel tudtak menni a hegyre. A kedélyeket igazán csak a 11 órakor kezdődő teljes lezárás borzolta fel. A forgalom megállt. A haza, vagy a szőlőbe igyekvő gazdák értetlenül álltak az utat eltorlaszoló szeméthegy előtt. Vérmérsékletüktől függően szidták a tüntetőket, akik annyit akartak elérni, hogy közös erővel szüntessék meg az illegális szemétlerakót, illetve ne vigyenek oda több hulladékot. A szemétdombtól nem messze áll üresen az a konténer, amit a városi tanács helyeztetett ki az ott lakók kérésére. Ennek ellenére, úgy látszik, csaloga- tóbb a „megszokott" szemétkupac. A Zöld Párt szabolcsfalui szervezete megkereste a pécsi városgondnokságot, akik biztosítják számukra a szemét elhor- dásához a teherautót. Ma 9 órától szemétszállítás. H. Zs. Különös eseménynek lehettek tanúi a bonyhádiak az elmúlt hét közepén; a város a völgységi múzeummal szomszédos terén, a Szabadság téren egy apró templomi harangot kondítottak meg, csak úgy, kétkezi erővel. Igaz, így is kellett a nevezetes akcióhoz három embér, hogy Krahling Dániel evangélikus tiszteletes falvakért aggódó szavai a harangszóval is találkozzanak a bámulok szívében; hiszen a harangszó nem mást, mint az egykor még létező, kis sváb település, Glashütte létét idézte. *- A tiszteletes úr kezdeményezte, hogy a harangot hozzuk ide és konditsuk meg a Műemléki világnap alkalmával — mondja Szöts Zoltán, a völgységi múzeum igazgatója. - Eddig a bátaapáti templom őrizte a kisharangot. Bátaapáti az, ahonnan a sváb népesség kirajzott, és a XVIII. században megalapíthatta Glashüttét. Evangélikusok vgltak, akik ebben a szűk völgyben, erdőtől ölelve is megéltek. Szövetséget tudtak kötni az erdővel, széket esztergáltak, hánccsal fonták, klumpát faragtak. Ebben a faluban, ahol a kis kápolnán kívül az egyetlen közösségi létesítmény a kocsma volt, csak nagyon kemény munkával lehetett fenntartani a létüket. Az 1946—47-es kitelepítés az evangélikus vallású németeket sújtotta jobban, a helyükre települt alföldiek, felvidékiek rövidesen el is tünedeztek innen. A vert faluépületeknek csak a téglaalapjuk maradt, azt is benőtte a fű . . .- Senki nem próbálta életre kelteni?- Egy-két üzem, a tsz próbálkozott ezzel, de az erdő újra visszafoglalta a falut. Az alap tégláiba égetett monogram G. A. - azaz Georgius Apponyi - a terület birtokosáról árulkodik. A kútgyűrűt, az itatóvályút is eltakarják már a növények, csak a kis bádogsüvegű, zsalugáteres, kőcsipkével díszes kápolna maradt hírmondónak. Egyébként az innen elszármazott glas- hütteiek és leszármazottaik minden évben visszajönnek ide pünkösdkor Németországból is . . .- És a kisharang visszakerül a helyére . . .? — Most egyelőre, a jövő hónap közepéig a múzeúmunk- ban lesz kiállítva. Van egy nagyobb párja is valahol Óbányán? Mecseknádasdon? - nem tudom. Azután a két zsinagógánkról is megemlékeztünk. A források szerint az ötvenes évek elején még másfél ezer katolikus és ugyanennyi zsidó lakója volt Bonyhádnak! Van egy 1795- ben épült, szép, barokk zsinagógánk, tórafülkével, bimá- val, ahol o szent könyvet, a Tórát olvasták, majd az 1883- ban elkülönült ortodox zsidóság 1924-ben egy újabb zsinagógát épített, és külön iskolájuk, mészárszékük is volt, mint ahogyan a temetőjükben sem meglepő, hogy egy 1703- as keltezésű sírkő is található. No, és ott, a városközpontban a szépen felújított maceszsütöde is. Sajnos, hogy az egyik zsinagógánkat magtárnak használják . . . B. R. A banánhéj ez esetben Szálka volt A rendőrök fegyveres figyelőszolgálata eredményre vezetaM - krimibe iliő jelenet- o gózcserefelepnél Tettenérés Tolna megyében Mínusz egy, mínusz két Celsius-fok lehetett a hőmérséklet azon az éjszakán. Farkas Róbert rendőr főhadnagy és társa, Oberländer János alhadnagy a felégetett, ám mégis valahogy talpon maradt kórók fedezékéből figyelték a gázcseretelep környékét. A szálkai cseretelepre néhány hét leforgása alatt négyszer is betörtek és több tucatnyi gázpalackot vittek magukkal az éjszakai látogatók. Kik lehették? és vajon próbálkoznak-e ezen az éjszakán is? A hamutól, koromtól koszos talajon hasalva ezek a gondolatok forogtak a szolgálati időn túl is megfigyelést vállaló rendőrök fejében. Horváth Antal körzeti megbízottat helyettesítették március 1- jéről 2-ára virradó éjszakán, a kmb-snek ugyanis pénzőrzésre kellett mennie. Talán 20 percet feküdhettek így, a kis domb oldalában, amikor Bonyhád irányából — a szálkai tó felől — egy beteges hangú kis Polski közeledett. A Grábócra vivő f öl - desútra fordult, s nem mesz- sze a gázcsereteleptől egyszeresek megszűnt a hangja. (Később jöttek rá, hogy a lejtős útón, a motort leállítva gurultak vissza a telep közelébe a palacktolvajok.) Három-négy perc múlva figyeltek fel a száraz kórók ropogására. Kezük a fegyverre szorult.- Mindenre lehetett számítani - emlékezik a történtekre a főhadnagy, Biztos volt, hogy komoly vágóeszköz van a tetteseknél, mert több ízben megtaláltuk a telepek közelében a levágott lakatokat. Nemcsak Szálkán, Bátaszéken és Óbányán is történtek hasonló esetek. Egy-egy alkalommal általában 8 palack tűnt el a telepekről. Az pedig nem kis érték, hisz egy palack ára 3000 forint körül van. A viszonylag jól megvilágított terepen két alak tűnt fel. Mozgásukból ítélve egyikük nő lehetett. Először tudatosan nagy zajt csaptak - megrázták a kerítést, ráztá.k a lakatot. Ha ekkor előugranak a rendőrök, valószínűleg nehéz lett volna a bizonyítás. A hívatlan látogatók valahogy megmagyarázhatták volna a helyzetet. Ezért biztosra akartak menni, a tettenérésnél nem kell jobb bizonyítók. Pár másodperc múlva kattant is a lakat pántja, a férfi kezében jól kivehető volt a nagyméretű, áttételes vágóolló. Nyílt a kapu, és elkezdték kiadogatni a palackokat. , . — „Rendőrség! Adják meg magukat!" - hasított bele' a határozott hang az éjszakába. A két alak két felé futott, mire a főhadnagy ismét felszólította őket; „Álljanak meg, mert ha nem, fegyvert fogok használni I" A férfi megállt ugyan, de a súlyos vágóeszközt a felszólításra sem volt hajlandó eldobni. Azt maga elé tartva, riadtan fordult a főhadnagy felé. Csak a levegőbe leadott figyelmeztető sorozat térítette jobb belátásra. Néhány perc múlva mindkettőjük kezén kattant a bilincs. Mint a Szekszárdi Rendőrkapitányságon folyó vizsgálat bebizonyította, a palacklopási sorozatban öt személy vett részt. A szálkai telepnél elfogott D. J., valamint élettársa, N. F. J.-né, D. J. testvére: D. E., barátjuk, Cs. L., és az egyik esetnél T. 1. is közreműködött. Mindannyian bonyhádiak, különböző idejű őrizetben tartásuk óta szabadlábon várják a vizsgálat befejezését. Mint kiderült, más betörések és lopások is a számlájukra írhatók. Balog Nándor Új kiadvány a régi bajai diákéletről Krúdy különvéleménye A Miniszi-érium nem akarta a Tanífóképzől’ A legnagyobb probléma az, hogy mindössze csak 200 példányban adta ki a bajai Ady Endre városi könyvtár és az Eötvös József Tanítóképző Főiskola közös gondozásban a „Képek o régi. bajai diákéletből" című gyűjteményét. Pedig a Némethné dr. Böhm Edit és dr. Frick Mária főiskolai oktatók által válogatott és szerkesztett 140 oldalas, eredeti archív képekkel illusztrált kiadvány valóban hiánypótló helytörténeti ritkaság. Nem véletlen volt külön véleménye Krúdy Gyulának Bajáról, amit így fogalmazott meg egyik útiélménye kapcsán; „Jó közlekedés van, a szabadkai gyorson, a török betűs és francia felírásos Pullman- kocsiban még el sem fogyott a körösi bor (amelynek jó árusai voltak mindenkor a vasúti konduktorok), már feltünedeznek az állomásokon a tüzes, délvidéki arcok, villogó tekintetek, „bácskai" szánkások, disznótor füstjétől kormos tamburások, jókedvű és egészséges férfiak, derűs lelkületű nők. Jó vendégfogadó volt itt minden ház, minden nő tudott dalolni, minden vízimalom kelepeit a Dunán, a harangok hangjai a levegőben ölelkeztek a különböző templomok fölött, az emberek az utcán, ha piros betűt mutatott a kalendárium; a Sugovica körül liget volt, ahol a fiatal merengők hallgatták a pihenő hajókról hangzó csodálatos énekléseket, a piactéren nyalka honvédhuszárok pedergették a bajszukat, a vendég drá- galátos mézeskalács volt itt a világ minden nagy- vásárából, mindenki megnézegette magát tükrében.” A gyűjteményből kiderült az is, hogy miként indított helyi mozgalmat Czirfusz Ferenc főgimnáziumi tanár és városi képviselő még 1870-ben báró Eötvös József miniszterhez a bajai tanítóképző felállításának ügyében. A tárgyalások után már néhány hónappal (!) megállapodás és határozat született még az év nyarán, s ahhoz hozzájárult a város három hold kerttel, épülettel és 300 ezer darab téglával. Az építkezés idejéig ideiglenesen a csendőr laktanyában (a mai Marx téri Szakmunkásképző Iskola épülete) kezdődött meg a tanító- képzés. A kötetből megismerhetjük még a híres világjáró Jelky András bajai diák kalandjait és Babits Mihály pedagógus élményeit is. A város szülöttének, Tóth. Kálmán költőnek egyik eredeti szerelmes verse is olvasható, amit még álnéven írt a Jókai és Petőfi szerkesztette „Életképekben". Sajnos mindez csak 200 darab példányban került a napvilágra . . . Kovács Zoltán T vasárnapi 5
