Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-22 / 19. szám

Zalaegerszegről Pecsre Sok kicsi, de jó szerep Az új arc már nem új arc. Az évod elején még bele-be- lelapozgattunk a műsorfüzet­be: ki játssza az Apák és fi­úk-ban Fenyicskát, de a most futó darabok közül a Leirat titkárnőjeként és a Bolha a fülbe szobalányaként már mint ismerőst látjuk viszont Hor­váth Valéiiát. Az idei szezon­ban szerződött a Pécsi Nem­iéti Színházhoz Zalaegerszeg­ről. A pálya iránti érdeklődés kezdete tipikusnak mondható: egy jó magyartanár, siker versmondó versenyeken és jó szerepek egy jó amatőr szín­játszó csoportban. A gimná­zium Lentiben volt, a csoport Zalaegerszegen: Merő Béla együttese, amely fénykorában az amatőr mozgalom jelesei közé tartozott. Valit elsőre nem vették fel a színművészeti főiskolára: a zalaegerszegi társulatban csoportos szerep­lőként kezdett dolgozni. Szf- nészvizsgóra küldték aztán, és közben a főiskolai felvételi is sikerült. Kazimir Károly osz­tályában Itezdte a tanulást.- Ez jó jel volt? Szerencsés indulásnak számított?- Kinek hogy. Én nem sze­rettem igazán a főiskolát. Pontosabban: nem bírtam a légkört, két év után el is kellett hagynom. Nagyon zárt körben mozognak ott a taná­rok és növendékek, nehéz be­kerülni a társaságba. Én is lassan barátkozó és zárkózott vagyok.- De a színészi munka nyi­tottságot kíván . . .-• Színpadon a nyitottság természetes, de ez nem azo­nos a civil élettel. Egyszóval: eljöttem az osztályból, ahol többek között Sztarenki Pállal, Bede Fazekas Annamáriával, Szalai Krisztával jártam együtt.- Ismét Zalaegerszeg?- Igen. A Ruszt József-féle legendás társulat. Ruszt csak ennyit ígért, hogy játszani fo­gok. Meg is tartotta az ígé­retét: sok kicsi, de jó szere­pet kaptam.- És Pécs? — Pécsett jól elvagyok a társulatban. Hogy a közönsé­get mennyire érdeklem, azt még nem tudtam pontosan felmérni, bár a tapsok elég biztatóak. A legjobban a di­ákközönségnek szeretek játsza­ni, a Csipkerózsika előadásai­ról különösen jó emlékeim ma­radlak meg. Feydeau bohózata, a Bolha a fülbe előadássorozata biz­tosan kitart az éyad végéig. A jövő évad feladatairól még nem tudni mindent pontosan. (És a távoli jövő rejti meg a szerepálmokat is: a fiatal szí­nésznő csak hosszas unszolás után mondja el, hogy szeret­né egyszer eljátszani Édes An­nát, meg Tóth Flórát, a taní­tónőt.) Szabad idejét kitölti a háztartás és a Péccsel való ismerkedés, férje, Nádhózy Pé­ter színész társaságában. G. T. Élet a színfalak mögött Divat­kifejezések Pontosan nem tudom, mikor vált a köznyelv ré­szévé az a kifejezés, hogy válság-menedzselés. De onnyi bizonyos, hogy nem a nép alkotta, hanem a szakemberek. De lévén mutatós és (látszatra) ha­tásos kitétel, gyakran él­nek vele. Ám az eredeti- (eskedő) kifejezés valami egészen lurcsát jelent. A válsággal - amelynek egyik megfelelője a krí­zis - ,,nincsen gond", hi­szen tudjuk: rosszát, meg­rázkódtatást jelent. Ezzel szemben mit takar a menedzsel szói Az ide­gen szavak kéziszótára szerint: üzletileg, pénz­ügyileg vezet, anyagi tá­mogatásával I e n n t a r t, üzemben tart, biztosit, vagyis a lent említett köz- használatnak örvendő kile- /ezés „lefordítva" annyit tesz, hogy ,,válságlenntar- tó, válságbiztositó" ... Mennyivel precízebb és ki­le jezőbb - és főként má- sabb! - a válságkezelés, a válság megszüntetése . . . és még sorolhatnám. Úgyhogy ettől a kifeje­zéstől - divatosan - én elhatárolom magomat! v. Horváth ­A főpróbán becsúszott ki- sebb-nagyobb bakik, smink és haj elkészítésénél ért kudarc- élmények alig múltak el, míg a 21 lány és fiú manöken­jelölt pénteki pécsi Palatínus Hotelbeli vizsga és gálafellé­pése előtt máris érzékelhetővé vált a lámpaláz, az ideges kapkodás, egymás biztatása, hogy mindenki tudása legja­vát mutathassa be a szokma kiváló ismerőiből felállított zsű­ri. a felkészítő tanárok, vala­mint a szülők, rokonok és ba. ráti kör előtt. A 11 színpadi képen sorra életre kelnek, táncra perdül­nek a ruhák, megjelennek egymás után a szabadidő-, farmer-, fürdő-, háló-, tava­szi, nyári, alkalmi és eskü­vői ruhába öltözött tizen, és huszonéves fiatalok. Talán rég óhajtott álmuk valósult meg, bár lehet, hogy nem mind­egyiküket várja értékes szerző­dés, jövő e pályán. A fél év során mintegy 200 órányi aerobic, jazz-balett, manöken főtárgyi, kozmetikai, divattör­téneti és fotózás tananyag el­sajátítása során befektetett energia a 40 perces előadás alatt hozta meg az elégté­telt: sikerült bebizonyítaniuk önmaguknak, hogy a kitartás nem volt hiábavaló. A Filmex Média Service Kft. végzős manökenjei az Artistaképző Intézet diplomáját vehették át kiváló, jó vagy megfelelt mi­nősítéssel. A színvonalat pe­dig az mutatja, hogy míg har­mincon felül kezdtek hozzá a szakma megtanulásához, a le­morzsolódók utáni 21 - pén­teken szereplő - közül senki sem bukott meg, sőt többek­nek a kiváló jelzés került bi­zonyítványába. Köztük a pé­csi 14 éves Marát Mineáéba, aki jelenleg általános iskolá­ban tanul: — A tanfolyom számomra nem volt különösebben nehéz, jó bulinak tartottam inkább! Sokan megkérdezték, miért kezdtem el ilyen korán, pedig a nyugati divatvilág most ti­zenhárom, tizenhat éves lá­nyokkal van tele. Ezzel kolléganője, a szék. szárdi Bogdán Terézia is egyet ért. Szerinte hazánkban sok szép manöken van, igen nagy a konkurencia, és nem is eléggé fizetik meg őket. A külföldi munkavállalásra azon­ban huszonéves fejjel már nemigen gondol. Abban bí­zik, hogy azért Magyarorszá­gon még lesz alkalma fellép­ni. leránt Márk tavaly érettsé­gizett a pécsi Horvát-szerb Gimnáziumban és édesanyja javaslatára jött el a tanfo­lyamra.— A fiúk dolga szerin­tem könnyebb, mint a lányo­ké, és szerencsére egyre szí­nesebbé válik a férfikonfekció is. Én is szeretek elegánsan öltözködni! Ha alkalmam lesz rá és meghívásokat kapok, akkor komolyan, hivatásszerű­en végzem ezt a munkát - mondta az újdonsült manöken. Gyura Barbara A politikai arcképcsarnok­ban megfelelő helyet foglal el dr. Torgyán lózsel kisgaz- gapárti képviselő és egyben a pórt főügyésze (?). A kérdő­jelet azért ragasztom ide, mert ilyent még nem hallottam, és érdekesnek tartom. Nekem kedvenc politikusom, mert di­namikus egyéniség - néha ugyan ingerült, de ő maga mondta, hogy ilyen a termé­szete, bár ő tulajdonképpen nem haragszik senkire. Igaz. Ahol megjelenik - mondjuk, akár a tévében is, vagy a rá­dió mikrofonja előtt - fel­forrósodik, szinte pezseg a le­vegő körülötte. Mindig külö­nös érdeklődéssel kísérem nyil­vános szereplését. A múltko­rokban — még a választás hetében - például a rádió stúdiójában kijelentette, hogy pert indít a Rádió ellen, amiért adás alatt (!) benyi­tott a kerekasztal-megbeszélés színhelyére a kisgazdák egyik - szintén vezető tisztségviselő­je. Egy kis perpatvar támadt az eset során, vita vitát köve­tett, dr. Torgyán neheztelt azért, hogy kétségbe vonták az ő egyedüli jogát, pártja képviseletét illetően. Igaza volt, végül is a rádió által küldött meghívó egy sze­mélynek szólt. Mindenesetre a műsor első huszonhét perce nagyon élénk és derűt keltő volt. Számomra legalábbis. Tudtam, hogy Torgyán doktor majd odavág. A héten ismét haflottam a hangját. Egy kiváncsi rádiós riporter megkérdezte tőle, mi igaz abból, amit a Hócipő cí­mű szatirikus kéthetilap állít dr. Torgyán József kisgazda­párti képviselő és pártfőügyész személyéről. A lap azt irta, hogy munkásőr volt. A Hócipő hivatkozott a forrásra is, ami nem más, mint a Munkásőr című újság 1989. évi júliusi száma, amely Torgyán szavait idézi, mellékelve a fényképét is. Munkásőr látható — a lap szerint Torgyán József az il­lető sírós, ujját szopogató kisgyerekkel a karján. A má­sik mellékelt kép — ezúttal már a Hócipő oldalán dr. Torgyánt ábrázolja mai mi­voltában. A két kép hasonló­ságát döntse el a Hócipő és a Munkásőr olvasótábora. A munkásőrruhás, feltételezett Torgyán ugyan fiatalabbnak né; ki, de hát egy év alatt is öregszik az ember. Sajnos. Dr. Torgyán József érthető módon haragosan válaszolt, mondván, hogy ezt személyé­re irányuló, aljas támadásnak veszi, és - nem először — hangoztatta, és ezért a Hó­cipő ellen pert indít. (Vagyis, a Hócipő ellen i s.) Hát való­ban kegyetlen dolog mindun­talan kipécézni Torgyán Józse­fet, aki — mint ismeretes — eléggé ingerült ember. Nem illő azt a játékot alkalmazni, miszerint azt kell ugratni - egyesek nagy derültségére -, aki könnyen ugrik. Csütörtök este gyanútlanul végignézem a tv-hírodót, majd a végén látom a stúdiót, ahol egy asztalnál ül Farkasházy Tivadar, a Hócipő főszerkesz­tője (hogy el ne felejtsem, pénteken volt a névnapja, gratulálok neki) és dr. Tor­Csak keményen... 4 vasárnapi Sztrapák Ferenc kiskirályai int tudjuk-e ugorni a saját árnyékunkat? Egy rosszul megír!' könyv margójára Sztrapák Ferenc, a Petőfi Népe volt főszerkesztője min­denesetre megpróbálta, s úgy tűnik, lélekben máz nem fog­ja elvéteni. Könyve, a „De ki öli meg a kiskirályokat?”, tulajdonképpen egy fiktív nap­ló, de csak annyiban, a meny­nyiben valóságban megtörtént események utólagos, némi­képp módosított, rekonstruk­ciója; s mint ilyen, sorolható a dokumentärste műfajok kö­zé. A valóság, amely olyan könyörtelenséggel vezette a tollát, bizonyára azt sem en­gedte meg, hogy igényesebb legyen a megformálást Illető­en; merthogy az olvasó egy zaklatott, némelykor hevenyé­szetten túlírt, önismétlésekbe bocsátkozó könyvet vehetett a kezébe. És mégis, a „fiktív naplórészletek egy hatalom végnapjairól”, ha eresztékei­ket tekintve lazák is, az esz­tétikai megformálás hiányán túlmutató tanulságokat hor­doznak, s tekinthetők akár jól (elő)formált nyersanyagnak is. Legalábbis ami az események „utókorát”, utóéletét illeti. Merthogy a könyv annak a közvetlen tapasztalatnak akar a hűséges, és talán ezért is ilyen elengedetten vívódó, em­berien gyarló krónikása lenni, amely a magyar s főként a vidéki sajtóirányítást jellemez­te a legutolsó időkig. Persze az olvasó, a leleplezések újabb hullámától tartva, eset­leg jó előre beleásít ebbe a könyvbe, pedig, úgy vélem, itt sokkal inkább egy ember gyötrődéséről, erkölcsi dilem­máiról van szó. Az is igaz. Hogy az esetek - egy-egy cikk letiltásától, átírásától a zsarolásokig, a telefonon ér­kező „napi parancsokig" — eléggé változatosak, és söté­ten középkoriaknak tűnnek így utólag is, azonban Sztra­pák nem akar, nem is tud meg dicső ülni, szoblyával vag­dal kozó hőst 'játszani ebben a harcban. Az írás Így, bizo­nyos értelemiben annak is le­lepleződése, hogyan válik va­laki körülményeinek foglyává, majd áldozatává, s hogy a jószándék s az időnkénti ma­kacs szembefordulás csak a kezdődő cukorbetegséghez, a készülő szívinfarktushoz elég. Benne is zajlik a dráma, s ha a szaunától az üléstermekig sodródó kavargásban az „első titkár" — a kegy- és .kényúr — arctalan is marad; Sztrapák, mint (el)szenvedő fél, képte­len arra, hogy a néha már tragikomikus eseményeikre tá­volságtartó humor nyilaival lődözzön. Hogy csak a szívé­ben még megmaradó embe­reket nevezi meg (Miska, Kun- szabó Ferenc, Nyers Rezső sfb.); míg a megye uraiét nem, abban nagyobb szere­pet játszhat az a törekvés, hogy az események általáno­sítható tanulságaira essen a hangsúly, és ne a kipellengé­rező tetem rehívásra. Legalábbis feltételezem, hogy ma már ebben tapintat van — nem félelem. Vagy csak az árnyéka, amely sokunkra rávetült, hogy a sajátunkká váljon, s csak kinek-krnek si­került a saját árnyékát ideje­korán átugrania. B. R. fl Föld napja a pécsi Ifjúsági Házban TermészeK-egészség a kulcsszó .... A pécsi Ifjúsági Hál tegnapi rendezvényei szorosan kapcsolód- lak a Föld napja mozgalomhoz, amelyet immár 100 ország környe­zetbarátai ünnepelnek minden év- ben. A szervezők célja: szeretnék elérni, hogy azoknak is szív­ügyükké váljon a természet, a természethez kapcsolódó életmód, akik ezt eddig nem tartották fon­tosnak. Csak egy Földünk van, rajtunk múlik, hogy vigyázunk-e rá. Aki elhatározta, hogy „más­képpen" akar élni és elment o tegnapi rendezvényre, az leg­először az egészséges táplálko­zással ismerkedhetett meg. A re- formkonyha újdonságairól, az éte­lek elkészítésének módjáról tar­tott kóstolóval egybekötött be­mutatót Bükkösdi László, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának rende­zője. Az Aranykacso vendéglő gondoskodott arról, hogy kedve- áron fogyaszthassák el az ér­deklődők az általuk szójából ké­szített ételeket. Schirilla György, a rendezvény vendége a helyes életmód, moz­gás, táplálkozás összefüggéseiről, fontosságáról tartott előadást, valamint dedikálta az „Elet tan­könyve" című, most megjeleni könyvét. Aki kedvet kapott a szójás éte­lekre, rögtön meg is vásárolhat­ta a kellékeket. A Reform bolt természetes alapanyagokat kínált az ételek elkészítéséhez, a Bio­patika gyógyhatású készítménye­ket árult, míg o Baranyakor kony­hafelszerelési vásárral lepte meg a program résztvevőit. A bioszféra állapotáról, környe­zetünk helyzetéről dr. Máyer Jó­zsef, a JPTE Állattani Tanszéké­nek vezetője „A tizenkettedik órában" címmel tartott előadást. Most már tényleg csak rajtunk múlik, hogyan tovább. H. Zs. gyón lózsef, valamint Vajek Jutka tévériporter. Na, mi lesz most?! - dörzsöltem a keze­met, Torgyán doktor megint odacsap,' abban biztosak let hetünk. Nagyjából ugyanazt mondto el, amit korábban a rádiónak: ő soha nem volt munkásőr, nem volt soha párt­tag, sőt ellenzéki magatartá­sát soha nem is titkolta a ko­rábbi rendszerben. De ezt személyére irányuló támadás­nak veszi, és ezért „fel fogom jelenteni a Hócipő című la­pot és annak főszerkesztő­jét . . Farkasházy főszerkesztő ál­láspontja szerint itt rágalma­zás nem történt, mert ők a lap azonos oldalán megírták, hogy a közölt képi ábrázolást, illetve Torgyánra való utalást ők maguk sem hiszik el, tu­lajdonképpen nem is igaz. Va­jek riporternő megkérdezte a kisgazdapárti főügyészt, tart­ja-e még ígéretét, miszerint feljelentést eszközöl, mire Tor­gyán főügyész azt mondta, igen, feljelentést tesz. „Csak keményen!" - szok­ták volt mondani pestiesen és vidékiesen. Én meg csak ámuldoztam. Az istenért, ne­hogy mellre szívja ezt a kis vicces izét, dr. Torgyán József, hiszen az olvasók nem gon­dolták komolyan, mármint hogy tagja lett volna a mun­kásőrségnek. Már csak azért sem, 1.: mert nem volt párt­tag, 2.: mert ellenzéki volt, 3.: s most ezt hangoztatta is. Következésképpen ilyen politi­kai hitvallású embert nem is lehetett volna besorolni a munkásőrség tagjai közé. Ami a — mór ismételt — feljelentést illeti: nem történt sem becsületsértés, sem rá­galmazás. Hiszen a munkás­őrségi tagság nem bünteten­dő cselekmény, most, utólag sem. Persze pert indítani, feljelenteni, azt lehet. Ez csak természetes . . . Csak keményen, a zannyamindenit! JLXJ^*--

Next

/
Oldalképek
Tartalom