Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-14 / 12. szám

■ v. ■— -----1—

1

990. április 14., szombat

aj Dunántúlt napló

3

■ március 25-ét

I yWII ‘hosszú ideig úgy * fogjuk emlegetni, mint a jnogyar történelem H. világihólború utáni, igen súlyos megprabáltotások- kal teli, szomorú szakaszának lezárását: szabad, demokratikus parlamenti választásokkal eldöntöttük jövő sorsunkat. Rendszerváltozás történt, a túlontúl merev, 'kibírhatatlan sablonókbo szorító politikai, társadalmi és gazdasági marxista-szocialista rendszernek —-■■búcsút mondtunk. A szabadságot választottuk! Bizonyára még vannatk és lesznek továbbra is nehézségeink, mégis örömteli a felkiáltásunk: az újrakezdés nagy sodrásába állhattunk bele.

Az idei páratlan emlékezetű húsvét, a kis nemzetek felszabadulásának sorozata, az örök és mindenkori húsvétok •mondanivalójában kíván egybekötni bennünket. A keresztény búsvét a zsidók Ihúsvét- jéből eredt. Izrael népe az egyiptomi fogságból való fel- szabadulását ünnepelte e napon, o Vöröis-tengeren történt átkeléssel, a> sök gyümölccsel és Ígéretekkel teli 'Kánaán földjének elfoglalásával.

Izrael népe felszabadult az egyiptomi fogságiból. Az újszövetségi szentírás érteimében a keresztény húsvét lényege és középpontja, hogy Jézus Krisztus, az emberré lett második isteni személy, Isten fia, mint názáreti Jézus szeretet- .tonításával és önfeláldozásával új isten- és emberkapcsolatot teremtett: helyettünk, értünk szenvedett és meghalt a kereszten, és megszabadított bennünket a bűntől és ennek rabságától. E halál megváltó halál lett, a mennyei Atyát sok bűnünkért kiengesztelte Jézus Krisztus, az új és örök húsvéti bárány lett, amiért is Isten feltámasztotta őt a halálból. íme, az örök húsvét kerete és tartalma: van emberi gyengeség és elesés, vannak mulasztások és súlyos bűnök, de van bünbocsánat, megbocsátás és új élet kezdete is.

A vallási vagy felekezeti hovatartozás mikéntjét, a másokkal egybekötő hívői és egyházi Ibe sorolásunkat, különállóságunkat félretéve szeret- ménk ma mindannyian tisztán és egyedül az örök húsvét emberi mondanivalójára odafigyelni. A húsvét alapgondolata az, hogy csak tudatosan vállalt áldozathozatalból és egységből jöhet új élet! Sajnos, ezt az idei, oly csodás virógbaszökött tavaszunkat is bontani és rontani kezdte a magyar bűnök lajstromában talán az első helyen álló pesz- sz+m izmus vagy nevezzük nevén, az „ártó demagógia”, amely nem tud örülni pozitív eredménynek, mások sikerének. iígy kárognak körülöttünk: kár itt újrakezdésről beszélni, mégsem érvényesült a nép akarata, az annyit hangoztatott békés átmenet nem valósulhatott meg maradéktalanul, mert mardossuk egymást.

Egyesek szerint ‘nem voltunk elég radikálisak, még a gyökereiben ‘is iki kellett volna irtani a régi rendszert; mások szerint viszont a fürdővízzel együtt majdnem kiöntöttük a gyermeket is, nevezetesén a magyar demokratikus újjárendezödésben azt a történelmi folytonosságot, amely a múltban súlyos tévedéseik és torz megoldások ellenére is maradandó, a jövő számára is jelentőséggel bíró megoldásokkal valóságos eredményeket tud felmutatni. A szocializmusban tagadhatatlanul örök emberi értékek is rejlenek, ezeket kellene új szemléletű átértékeléssel átmenteni.

Új embertestvéri összefogásokat kell teremtenünk, ez hasson át bennünket elsősor- 'bon. Maradandó együttélési és erkölcsi elvekre kell építenünk a ‘holnapot. Jogállamot kívánunk, amelyben az egyenlőség elve alapján minden ember, a legkisebbek is

megtalálják számításukat és otthonlevésüket; vissza kell adni az embereknek önrendelkezési jogukat. A nagy tét: meg kell tanítani mindenkit, minden dolgozót, földművest, iparost és értelmiségit, hogyan kell élni azzal a teremtő szabadsággal, amely ismét néppé és nemzetté tehet bennünket. El kell sajátítanunk a demokrácia nagy tudományát: annyit érünk, amennyit a másik emberért teszünk. Erkölcsi lényekké kell válnunk, az új emberformálásban meg kell őrizni az erkölcsi alap- hangsúlyt: erkölcsösek csak

akkor és olyan mértékben lehetünk, amilyen fokban le tuMózes az égő csipkebokornál (gobelin a pécsi püspöki palota ból) Proksza László felvételei

lyozzúk egymást, mint ahogyan az elmúlt években ez történt. Ilyenkor már csak két kategória létezik, a hatalom és a kiszolgáltatottság, az uralkodás és a rabszolgái alávetettség. Más szavakkal: ha a hatalomgyakorlás nem az együttműködés, honem a szolgai alávetettség minőségében jelenik ímeg, a társadalom közösségében eltűnik a legalapvetőbb emlberi és cselekvési érvényesség, ami csak az egymás kölcsönös szolgálatában fejeződhetik ki. „Mindenki mindenkiért", tehát nem elsősorban a közös nagy célokért való fáradozás lesz a visszarendeződésnek vagy az újrakezdésnek egyetlen feltétele, honem az evangéliumi felszólítás: tartsunk mindanyoyion bűnbánatot, térjünk meg jobbik énünkhöz, és bocsássunk meg egymásnak. Ezek mind húsvét előtti nagyböjti felszólítások.

A közeli magyar jövő elé, amelytől új sarjadást várunk,

lógiai erőszak és kegyetlen külső kényszer alatt állt.

És van a húsvétnak egy harmadik perspektívája is. Zavaros. bizonytalan időszakokban a belső 'hang szokott eligazítást adni. írott és íratlan örök törvényekről szoktunk beszélni: :ha ma jót akarunk mondani és tenni, akikor az örök normákat és viselkedési formákat, egyént és közösséget új kontúrokban és új formákban egybefoglaló útjelzőket vagy „kátét” kell ismét magunk elé tartani és megtanulni. Mindez egyetlen mondattal is kifejezhető: „Szeresd felebarátodat, mint tenmaga- dat". Ez az örök, kikerülhetetlen és felülmúlhatatlan alapszabálya az emberi együtt- létnek. Bármilyen egyszerűen hangzik is, ennek súlypontja ma ott van, ahogyan paradox módon az ateista francia bölcselő és író, Sartre fejezte ezt

Úi utakra kell merészkednünk: a gondolkodási uniformizálás, a megmerevítő terv- gazdálkodás. a materialista világnézeti leblokkolós és a történelmi materializmus lelket sorvasztó dogmatizmusa helyébe jöjienek meg a pluralizmus, a dialógus, a szabadpiac, az európai közösségi és összemberi szolidaritás felfrissítő és úi termékenységet ígérő tavaszi esői.

Fáradtak, lelkileg elcsigázottak, idegkimerültek lettünk. Sajnos, a szabad választások utón a győztesen kikerült és uralkodni kívánó kis pártok között a világnézeti szembenállások a liberális és a tárgyilagos kötöttségű erkölcsi elkötelezettség vonalán máris jelentkeznek. Sajnos, rosszhiszeműséggel, politikai sarlataniz- mussal vádolják és gyengítik egymást, ami mintha így is megfogalmazható lenne: a vallás vagy a kereszténység melletti, illetve vallásellenes ki- sarkításokról van szó. Elég volt: felejteni és megnyugodni szeretnénk; nem kívánunk többé agymosásokra, internáló táborokra, koncepciós perekre, kínpados kihallgatásokra,

kényszeres újságolvasásra, Sztálint és Rákosit dicsőítő vastapsokra emlékezni.

A most újonnan összeállt politikai élet vállalóinak hús- vétra azt üzenjük: tegyenek félre minden hatalmi versengést és torzsalokdást: csak

önzetlen szolgálóivállalással lehetnek az új élet hírnökei.

dunk mondani saját magunkról, önző, hatalomra törő énünkről. Más szóval, saját érdekeink elé mások, a mindenki érdékeit kell állítani. Csak ilyen új, körülíró mégha táró zások bon lehetünk minden igazat, jót és szépet'megvalósítani akaró és tudó, mai emberek.

V

an a keresztény húsvétnak egy másik profilja is, és ezt az alábbiakból vezethetjük le: amikor nagyon összékuszálódunk, vagy ve: szélybe kerülnek az emberi kapcsolatok, már csak a fölé.- és alárendeltségbe osztócsak a kölcsönös ‘megbocsátást, a régi kis és nagy hibák, mulasztásók és bűnök elfeledését, fátyollal való letakarását lehet ajánlani. A magyar milliók nem önszántukból, nem belső romlottságból, nem is minden esetben az anyagi érvényesülésért lettek a régi rendszer kiszolgálói. Ahol viszont bosszúállásból vagy szadista uralkodni akarásból jövő személyi eltévelyedések történtek, ott igyekezzék a törvény igazságot tenni. Az utolsó évtizedek történelmi alakulása belső ideoiki: „Ma nem az Istenen keresztül kell eljutni az emberhez, hanem az emberen keresztül az Istenhez”. Erre a szellemi átállásra az egyetemes megtérésre várunk az egyházban és a világban egyaránt.

T

alán nem hihetünk mindannyian Istenben; sok a csalódott, kiábrándult, közömbös ember körülöttünk, akkor viszont az emberi értelem megfellebbezhetetlen meglátásain és erkölcsi törvényalkotásának erején keresztül kell egymásra találnunk. Aki a bibliát ismeri, tudja, hogy Krisztus követői őt nem találván a sírban, menten egymást keresték, egymáshoz siettek. A húsvét utáni negyven nap a pünkösdig, a Szentlélek eljöveteléig a tanítványok, a Krisztusban hívők, az Istent és az igazságot keresők egybe- forradást jelentő találkozásainak lajstroma. Ilyen fajta, de más értelmű emberi találkozásra vállalkozik ma a magyar nép is. A demokrácia mai tavaszi ébredésében ítél - jük el újból a visszahúzó, a leértékelésre hajlamos kishitűséget. Legyünk végül is az egymásért levés szolidaritásában új nemzeti, és népi alapon erkölcsiségre törekvő, erkölcsös életet megvalósitani kívánó testvérekké.

Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt

Marosvásárhely

halottat

„Különös dolog, de így igaz: Nagyváradon jártamban ‘kellett megtudnom, hogy az addig csak számmal megjelölt morosvásárhelyi halottak tulajdonképpen kik is? Miután megtudtam, nyomban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a különböző hivatalos nyilatkozatok miért csak számmal jelölték meg a tragikus maros- vásárhelyi összecsapások halálos áldozatait.

Nagyvárad már segélyeket is vitt az elhalálozottaik hozzátartozóinak. Példájukat követni illene!

1. Cemes István sáromber- W lakos. Falujának védelmében halt meg. A negyvenegy éves férfi három kislányt hagyott maga után — 16, 15 és 8 évesek —, tehát a fájdalmukban osztozó részvét mellett bizonyára az anyagi segíségre is rászorulnak.

2. Az ernyéi Csipor lózset szintén a falut megtámadó, vandálök áldozató lett.

3. Kis Zoltán Marosvásárhelyen halt meg. Az 55 éves férfi Teremeújfalüban lakott és Marosvásárhelyen dolgozott. A ködösítés magasiskolája: ő az az állítólagos személy, akit „autóbaleset” ért. Ebből csak annyi igaz, hogy miután már holtan feküdt az utcán, átment egy autó a lábán. Legalábbis engem így tájékoztattak azok a nagyváradiak, akik a három személy 'hozzátartozóinak elvitték a segélyt.

Legfrissebb értesülésünk szerint a kórházban a napokban halt meg egy román férfi. A nevét nem tudták megmondani.” (Az idézet a Háromszék című, Sepsiszentgyörgyön megjelenő napilap április 9-i számából való.)

Dáriusz titkai

Hétfő óta új borítékos sorsjeggyel, a ,,Dáriusz'’-szal kísérthetjük a szerencsét, illetve kísérthetik azok, okik hajlandóé két nyugatnémet márkát áldozni húszezer DM reményében. Az IBUSZ-irodókban bármilyen konvertibilis valutáért (két márka értékben) megvásárolható sorsjegyekkel — mint irtuk — tíz DM-től húszezerig lehet nyerni. A szerencsések azon nyomban felvehetik a pénzt (s természetesen mindjárt a devizaszámlára is befizethetik, hiszen négyezer forint érték felett magyar állampolgár nem tarthat magánál valutát . . . )

Mint a pécsi IBUSZ-irodában megtudtuk, a megyeszékhelyen naponta *8 120 sorsjegy fogy, s eddig száz DM volt a legnagyobb összeg, amit kivettek a kasszából a fogadók. Nyerni egyébként ezer, ötezer, tízezer és húszezer márkát lehet — a felső határ is ez. A sorsjegyet nemcsak az IBUSZ-irodákban, de a határkirendeltségeken is meg lehet vásárolni, nem titkoltan, az országból kiutazó külföldiek aprópénzének begyűjtése céljából.

Az akció elvileg december 31>ig tart. Azért csak elvileg, mert az IBUSZ 200 ezer sorsjegyet bocsátott ki, ami számításaik szerint év végéig elég kell, hogy legyen. Kérdésünkre, hogy amennyiben nem lesz elég, nyomnak-e újakat, a pécsiektől nem kaphattunk választ.

(Igazán persze azt lenne érdekes megtudni, a 200 ezerszer két márka bevétel terhére mennyi nyereményt fizetnek ki? De ezt már megkérdezni sem mertük — úgysem lett volna sok értelme . . . )

Őz,

a csodák csodája

Az őz különös állat. Ha valaki bakot lő, nem biztos, hogy rosszul jár, ha sutát, nem biztos, hogy balkezes.

Az őz bajjal jár. Idegesíti a vásárlókat a húsa. Pontosabban a húsának az ára. Képzeljék, tegnap Pécsett 1200 (egyezerkettőszáz) forintért árusították a friss őzlhús kilóját.

Az őzhús ez esetben jelkép. Szimbóluma annak, hogy az ínyencek igenis fizessék meg ínyencségük tárgyát. Jelképe

annak, hogy nem feltétlen alakult ki még az igazi piac széles e hazáiban. Szimbóluma annak, hogy az ' úgynevezett exportból visszamaradt termékeket mennyiért is adnánk el esetleg más országba.

Elidőz a szelíd őz, idézhetnénk a verset, de az is lehet, hogy legtöbben mégis a zsíros kenyérnél és a parizernél maradunk. Mert erre futja.

(b)

csők a településekkel közelebbről ismerkednének, ahol tennivalójuk van, biztosan tudnánok valamilyen állattartási szabályozó intézkedést hozni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Miért várják a feljelentést, a bejelentést, hogy a szomszédok egy életen át veszekedjenek? Miért nem az élettel ismerkednek az illetékes hatóságok és miért csak a jogszabályt hézik? Kérem szépen: azt

mondja a tanács illetékese, hogy van védőtávolság, hogy a lakástól milyen messze legyen pl. pulykaól, vagy disznóól. Lehet, hogy valahol jó ez a meghatározás. Pláne ott, ahol nincsen állat, vagy nincsen szomszéd. De van egy kis telken sok- sertés megfelelően gondozva és a szomszéd sem veszi észre. És van egy sertés, ami olyan bűzt áraszt, hogy az már több a soknál . . . Tessék mondani: Meddig kell elviselni házak között kormozó alacsony kéményeket?

Néhány szúrópróbaszerű ellenőrzés, tájékoztató látogatás egy- egy összenőtt lakosokból álló településen igen jó szolgálatot tenne.

Tanácsot adjanak az illetékesek, hogy békességben élhessünk e szabad Hazában.

(Név és cím a szerkesztőségben.}

Szagok

Már jól benne vagyunk a tavaszban, közeledik a nyár, bár az idő kiszámíthatatlansága miatt — még sokszor kell fűteni. Például aagymányoki brikettel, de. lehet más is. A maszek házakban mind* egy, hogy mivel, vagy hogyan, a lényeg, hogy okádja nemcsok a füstöt, hanem a kormot is. És ak-. kor is okádja, ha kint van a ruha száradni a kötélen.

Tessék elképzelni tiszteit Olvasó, hogy mosás után frissen kiakasztott ruhát, még mielőtt megszárad, jól átjárja a füst és belepi a korom.

Szóval kiskertes családi házak lakói vagyunk, összenőve egy életre. Amikor a telket, vagy a lakást megvettük, az eladók, vagy az illetékesek azt nem közölték, hogy a telekre majd elkészül a lakóház és mellé egy ólat, vagy egyéb bun- git építhetek, de azt sem közölték, hogy milyen és mennyi állatot tarthatok. Azután ugye nyakra-főre pulyka-, kacsa-, kutya-, tyúkfarmok létesülnek, szaporodnak a nyúlállo- mányok. Kétségtelen, hogy ez keresetkiegészítés, a családok ellátják saját magukat hússal. Am ugyanakkor ellátják a környezetüket bűzzel. Pláne, ha nem is tudják az állattartók, hogy hogyan is lehet szagtalanul állatokat tartani.

Például, ha az illetékes taná-