Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-11 / 9. szám

IO aj Dunántúli napló 1990. április 11., szerda szerkesztőség postájából E Válasz egy nyílt levélre Soó Lászlónak, a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet elnökének! A Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet elnökeként a lap március 22-i számában felháborodott hangú nyilt levelet inté­zett hozzám, melyben tiltakozott jaz igazgatóság két munka­társának helyszíni vizsgálata miatt. Leírja, hogy 1989-ben már tartottunk vizsgálatot, akkor szinte kifogástalannak ítéltük a munkájukat és most előzetes bejelentés nélkül újabb ellenőr­zésre került sor. lfarosuédö őrjárat írásunk nyomán Lehet így egészségesen táplálkozni? Elgondolkodtató levelet kap­tunk Borbély Jánostól, aki a „Vigyázat, sonkaveszély" című írásunkra reagálva érdekes, illetve az illetékesek számára is megszívlelendő dolgokat ír. Érdemes figyelembe venni ke- sergését, sok embert érint: Káros és veszélyes lehet az egészségre egy-egy házilag, rosszul elkészített hentesáru? Igen ez is előfordulhat, de foglalkoztat-e valakit az a kérdés, hogy az állami válla­latoknál elkészített hentesáruk - az olcsóbb árfekvésű termé­kekre gondol, köztük a disz­nósajtra, feketehurkára, pári­zsira, kenőmájasra, nyári fel­vágottra, tepertőre, sporonira —, milyen minőségűek? Nem ártalmas-e az emberi szerve­zetre? A tepertőnek 80—90 százaléka sokszor csupa tör­melék, tele szőrszállal, a töb­bi áruféleség pedig nem egy­szer az ehetetlenségig sós, erősen fűszeres, a disznósajt még fokhagymával is tele­tömve. Nem lehetne óvatosab­ban fűszerezni, vagy ilyet is, olyat is készíteni? A mostani árak mellett igazán gondolni kellene az idős, beteg ember­re és a gyermeket nevelő kis- pénzűekre is. Mert nagyon fi­nom a gépsonka — de meny­nyiért? Meg egyáltalán: nem mindenki szereti a túlízesített ételeket. Lehet így egészsége­sen táplálkozni? Elismerés a bátyiaknak Sajnos csak késve értesül­tem a március 15-i emléktáb­laavatásról. Elfoglaltságom mi­att azon csak feleségem ve­hetett részt. Már sokszor fölhívták a fi­gyelmet, fényképpel is illuszt­ráltuk azt, hogy - különösen a pécsi Kertváros, illetve a külvárosok sok helyen szeme­tesek. Akiknek még ez sem elég, azoknak - írásunk alá­támasztásaként - újabb két fotót mellékelünk soraink bizo­nyítékaként. Mindkét fénykép természete­sen a Lvov-Kertvárosban ké­szült, most a változatosság kedvéért a Saröbin tábornok Az Új Dunántúli Napló áp­rilis 5-i számában megjelent „Ismét az irgalmas rendről” című írás szerzője, Bán Péter dr. számára szeretnék némi felvilágosítást adni cikke utol­só szakaszában megemlített „emléktábláiról”. Az emléktábla az 1988. ok- tólber 25-ii „A pécsi középfokú tanítóképzés emléknapja" al­kalmából került a volt tanító­nőképző, a mai Dolgozók ön­álló Gimnáziuma (Szent István tér 8.) falára. A szövege nem a Mias'szonyunkról nevezett női Kanonok Rend egészét, ha­nem egyik volt iskoláját, ata- nitónőképzőt (tehát nem le­ánynevelő intézetét) és annak jogutódát, a Pécsi Állami Ta- nítánőképzőt örökíti meg. Ez utóbbi az iskolák államosítá­sától kezdve 1948-1959 között működött. Az intézmény fenn­állásának időpontja tehát va­Mikus József nyugdíjas bá­nyász felháborodottan kérdezi: a pécsi meszesi iskolánál miért a járda közepére tették, tetet­ték a „gyalogátkelőhely" jelző­táblát? Három méterre tőle ott áll a villanyoszlop, amely­nek a város felőli (déli) ol­dalán van egy ilyen tábla. út 136. számú ház mögötti te­rületen. A játszótér játékait megron­gálták, a parkban és a pa­dok körül csupa elszórt sze­méhez az új városrész „csend­élete". Természetesen gyerme­kék játszanak itt, öregek sé­tálnak, emberek mennék napi dolgaik után, vagy kapcsolód­nak ki, s körben szemetel­nek . .. Csernus Ferencné, Vajgert György, dr. Vargha Dezső lóban 1895-1959. A tábla el­helyezését a Magyar Pedagó­giai Társaság Pécs-baranyai Tagozata, az Emléknap rende­zője szorgalmazta. Iskolám, a volt Állami Teleki Blanka Tanitónőképző történe­tét levéltári adatokra és egyéb dokumentumokra támaszkodva feldolgoztam, és az Emlékna­pon ismertettem. Teljes egé­szében a Nevelés- és Művelő­déstörténeti Közleményék 1. számában jelent meg. (Csoko­nai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola, Kaposvár, 1989.) Az abban leírtak a mai egyolda­lú megítélések ellenére is iga­zolják, 'hogy a „nehéz évek­ben" is lehetett értéket al'kot- ni! Tibor Istvánná nyugdíjas középiskolai szakfelügyelő, Pécs, Petőfi u. 62. Miért nem lehetett az ellen­kező (északi) oldalra felsze­relni a másikat? Ez így nagyon balesetveszé­lyes. A gyerekek jönnek ki az iskolából (ezt naponta figye­lemmel kísérheti) jobbra-balra tekintgetnek a közeledő jármű­re, és közben oszlopnak üt­köznek. T udósítónktól Környezet­védők Mágocson Község szépítő Egyesület ala­kult Mágocson: a taglétszám egyre bővül, mert mind töb­ben érzik, vallják, hogy a kör­nyezet esztétikája vall az ott élő emberek kulturáltságáról is. A cél: rendezetté tenni a települést, a belterületet és a külső részeket is. A belterület rendben tartása sem megnyugtató. Különösen a választások idején, amikor tépett, szakadt agitáló raga­szok csúfították a főteret, a Szabadság utcát. A külterület? Az Ibolya­völgyben rendezett, gondozott, ápolt kisparcellák, a tájba harmonikusan illeszkedő prés­házak, víkend'házalk. Akik ide járnak jó kedvben, kellemes hangulatban töltik idejüket hétvégeken, az ismerősök, ro­konok egy-egy pohár borocs­ka mellett hányjálk-vetiík meg egymás között az ország-világ dolgait. E beszélgetések gya­kori témája azonban az útszé- li erdősáv, a belvízelvezető árokrendszer. Sajnos nemcsak szemetet dobnak ide, de puly­ka, csirke tetemmel teli mű­anyagzsákokat is. A községszépítők aggodalma érthető. A tetemek fertőzésve­szélyt rejtenek. Dr. Gyimesi László körzeti gyermekszakor­vos úgy tűnik, hiá’ba harcol, az egyik nap összegyűjtött zsá­kok helyére két-három napon belül másik kerül. Az intézkedés halaszthatat­lan: a környezetvédelem, ön­védelem. Bizakodóak a mágo- csiok, hamarosan ismét elhan­gozhat a dal, amely szerint „a mágocsi erdő tele van vi­rággal”. Szabó József Az ügyben lefolytatott vizs­gálat alapján a következőkről tájékoztatom önt is, a lap ol­vasóit is, akik talán nem is­merik ennek az ügynek a kö­rülményeit. Minden ellenőrzés megkez­dése előtt a vizsgálatról, an­nak céljáról az ellenőrzött szerv vezetőjét tájékoztatni kell. Ha ez ebben az esetben csak késve történt meg, ak­kor is hiba, ha esetleg az ön tartózkodásáról a munkatársai nem tudtak pontos felvilágo­sítást adni. Ezt sajnálom és ezért elnézést kérek öntől. Csak a rend kedvéért jegy­zem meg, hogy az 1989. év­ben lefolytatott vizsgálat, amelynek jegyzőkönyve önnek is megvan, 13-21 százalékos hibaarányt állapított meg önöknél: működésük tehát egyáltalán nem' volt „kifogás­talan”. És most nézzük, miért vált szükségessé az ön által irá­nyított szövetkezetnél a cél­zott vizsgálat. Előzőleg azon­ban még néhány információt kell - az ön szerint ma a leg­nyereségesebb vállalkozások egyikéről - a társadalombiz­tosításról adni. A társadalombiztosítás 1989. január 1-jétől levált az álla­mi költségvetésről: kiadásait bevételeiből kell fedeznie, ön- kormányzat hiányában az eset­leges többletbevételével az állam (kormány, Országgyűlés) rendelkezik. Alapvető állam- polgári érdek fűződik ahhoz, hogy a 343 milliárd forint nyugellátást és egyéb ellá­tást időben kifizesse a társa­dalombiztosítás az érdekeltek­nek. Ennek azonban az a fel­tétele, hogy a járulékokat az arra kötelezettek pontosan és határidőre megfizessék. Nehe­zen állhatnónk a két és fél­millió nyugdíjas elé a hónap 20-a táján azzal, hogy vár­janak, mert csak késéssel tud. juk az ellátást kifizetni ré­szükre. A késedelmes járulék- fizetés pénzügyi zavarokat idéz elő a társadalombiztosításban is. Sajnos egyre romlik a járu­lékfizetési fegyelem és ennek több oka is van. így például az is, hogy az alacsony kése­delmi pótlék miatt a gazdál­kodó szervek és egyéni vál­lalkozók egy része hitelként használja a befizetni elmu­lasztott összegeket. Országo­san több mint 9 milliárd fo­rint, a megyében közel 133 millió forint a befizetni elmu­lasztott járulék. Megnőtt a banki számlaáthelyezések száma, a második, harmadik bankszámlát nyitó gazdálko­dók száma és ezek — az em­lített okok miatt - „gazdasá­gosan" forgatják és használ­ják a társadalombiztosítás pén­zét. A második (harmadik) banki számlát természetesen nem jelentik be a társadalom- biztosításnak, ugyanakkor a bejelentett főszámlájuk fede­zetlen. Hiába írja tehát elő jogszabály a társadalombizto­sításnak, hogy a bevételei biz­tosítására a követelését azon­nali beszedési megbízással köteles érvényesíteni: a szám. la üres, pénz nincs (a fő­számlán!). Az ön által irányított szö­vetkezet 1989. évben novem­ber végéig egyáltalán nem fi­zetett járulékot és ennek be­szedésére sem volt mód, mi­vel a főszómláljukon 10 000 forint körüli összegek voltak csak. Nem így a második számlán, amelynek hóvégi zó. róegyenlegei rendszeresen meghaladták az 1,5 millió fo­rintot, de több alkalommal 3 millió forintot is. A hátralék rendezésére az írásbeli felszó­lításunk és sürgetésünk nyo­mán ön ígéretet tett, azonban nem fizetett. A szövetkezet tar­tozása tavaly év végén meg­haladta a 3,5 millió forintot: még a dolgozóktól levont nyugdíjjárülékot sem továb­bította a társadalombiztosítós­nak. Idén január végén még 2 732 750 forint járulékhátralé­ka volt a szövetkezetnek. Az ellenőrzés tehát nem „néhány sértődött vezető cezaromániá- ja" volt. Annyiban megértem a fel­háborodását, hogy megzavar­tuk önt a pénzünkkel történő szabálytalan gazdálkodás­ban. Én viszont arra kérem önt, lássa be, ha többen kö­vetik az ön pénzügyi gyakor­latát és módszereit, azok nem jutnak hozzá az ellátásokhoz, akiknek az egyetlen megélhe­tési, életben maradási forrá­suk. Ezt ön sem kívánhatja. Mindezek után ön azt kérdezi nyílt levelének befejező mon­datában: „A kérdés az, hogy lehet-e másképp?" Erre a kér­désre azonban a választ is önnek kell megadnia! Pécs, 1990. március 23. Dr. Radnai László, a Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója Olvasónk kiegészítése A tanítóképző emléktáblájáról Balesetveszélyes oszlop fix MOV9 állásponttá Intézkedjenek a látássérült gyerekek érdekében Ártatlan szeretteim felejthe­tetlen emléke és borzasztó ha­láluk nemcsak szívemben él, hanem méltó jelet kapott őket tisztelő falumban. Egyben mindazok emléke előtt is tisztelettel meghajlok, akik a háború során ártatla­nul áldozták életüket. Nagyon-nagyon sok tisztelet­tel és meghatódottsággal kö­szönöm önöknek mindazt, amit az emléktábláért tettek. Mezei Imre Pécs Tilosban parkolók A pécsi Széchenyi és a Kossuth téren, valamint a Czinderi utca* ban nagyon sokan várakoznak a megállni tilos tábla ellenére, amiért egyre lehetetlenebb itt a közleke­dés. A Városgondnokság az áldat- ían állapotok megszüntetése érde­kében felkéri az illetékes hatósá­got, hogy a tilos helyen parkoló gépjárműveket szállíttassa el. Ugyanakkor felhívja a gépjármű- vezetők figyelmét arra, hogy a til­tó táblák jelzéseit tartsák be. A Magyar Demokrata Fórum Pécsi Szervezetének a közel­múltban tartott sajtótájékozta­tóján értékelés hangzott el a Világ Világossága Alapítvány körüli bonyodalmakról. Tekin­tettel arra, hogy az azóta el­telt időben semmi változás nem tapasztalható, a Magyar Demokrata Fórum a követ­kező nyilatkozat közzétételét látja szükségesnek: Az MDF változatain aggo­dalommal kíséri az Alapít­vány további sorsát. A prob­lémát a Baranya Megyei Ta­nács által kiutalt Pécs, Bálicsi u. 19—21. sz. alatti ingatlan jogi rendezetlensége okozza, ugyanis az ingatlan tulajdon­joga a Magyar Államé, míg a kezelői jogot a Baranya Me­gyei Tnács Gyermekkórháza gyakorolja. Figyelemmel arra, hogy az Alapítványt ez év februárjá­ban a Baranya Megyei Bíró­ság jogi személyként bejegyez­te, semmi akadálya nem vol­na annak, hogy az ingatlan kezelői jogát, vagy használati jogát az Alapítvány szerezze meg. Erre pedig azért volna nagy szükség, mert az Alapítvány az általa már megrendelt és elkészült tervek alapján a fő­épület építtetését megkezdte, amely a látássérült gyerme­kek rehabilitációs központja lenne. Ebben az épületben — annak júniusi befejezése ese­tén szeptembertől már fogad­hatnák az első 30 gyermeket, akiknek egészségét a reggel 6-tól délután 6-ig tartó foglal­kozások során javíthatnák. Ma viszont, mivel sem a tulajdon­jog, sein a kezelői, vagy hasz­nálati jog az nem illeti meg az Alapítványt, ezért azáltal folytatott minden tevékenység jogellenesnek tekinthető ezen az ingatlanon. E kezelői, vagy használati jog átadását sürgetve hívta fel az Alapítvány a megyei tanács vezetőit, akik azzal há­rították el a döntést, hogy az a megyei tanács végrehajtó bizotságának hatáskörébe tar­tozik. A februárban megtar­tott végrehajtó bizottsági ülé­sen pedig továbbadták a kér­dés elbírálását a megyei ta­nács hatáskörébe. így több hó­nap elteltével sincs érdemi döntés. A Magyar Demokrata Fórum nem tudja elfogadni a megyei tanács vezetőinek e probléma megoldását elodázó magatar­tását, ugyanis korábban is a tanács végrehajtó bizottságá­nak határozata alapján adták át az ingatlan kezelői jogát a Baranya Megyei Gyermek- kórháznak. Ha egyszer a vég­rehajtó bizottság határozatot hozhatott a kezelői jog átadá­sáról, érthetelen, erre miért nem mert vállalkozni a feb­ruári ülésén, amikor ezt a kezelői jogot — akár használati jogot - lehetett volna a Gyer­mekkórháztól az Alapítványnak átadni. A Magyar Demokrata Fórum felhívja tehát a megyei tanács vezetőit, haladéktalanul tegyék lehetővé a kezelői, vagy a használati jog átjegyzését az Alapítvány javára a jelenlegi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. Tegye megfontolás tárgyá­vá a tanács vezetősége, hogy az ingatlan tulajdonjogát is adja el az Alapítványnak — megfelelő ellenértékért -, ugyanis ez esetben az Alapít­vány a 25 százalékos áfá-t is visszaigényelhetné, így több millió forinttal több pénze jut­na a beteg gyermekek gyógyí­tására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom