Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-18 / 74. szám

Baja haza szeretné hozatni Mészáros Lázár földi maradványait Baja már 15 éve szeretné hazahozatni Angliából egykori szülötte, az 1848-49-es sza­badságharc hadügyminiszteré­nek, Mészáros Lázárnak a földi maradványait, de a New York-ban élő Mészáros-utód mindeddig ellenezte. Őse, te­hát az egykori hadügyminisz­ter végakaratára hivatkozott, aki úgy rendelkezett, hogy földi maradványait csak akkor szállíthatják szülőhelyére, Ba­jára, ha ott, vagy annak kör­nyékén már nem állomásoz­nak külföldi csapatok. A ha­zafias érzelmű miniszter ak­kor csak az osztrák katonák­ra gondolhatott, de utóda ezt a kikötést azóta azzal toldot­ta meg, hogy csak akkor le­het szó a hazahozatalról, ha Baján már nem állomásoznak szovjet katonák. A bajai tanács úgy véli, fordulat állt be az ügyben, hisz a szovjet katonák már tavaly kivonultak a városból, most március 14-én pedig a helyi. magyar katonai alakulat felveszi Mészáros Lezár nevét. Eddig egy sima szám jelezte az itt lévő katonai közös­séget. Hazánk újkori ka­tonai névadásában úttörő dolognak számít a névadási kezdeményezés. A névadó ün­nepségre a héten került sor a bajai Helyőrségi Klubban. A tanács ezt követően leve­let ir New York-ba és nagyon bízik abban, hogy az angliai edmontoni temetőből végleg bajai földbe kerülnek Mészá­ros Lázár földi maradványai. Cs. J. Vörös lámpa, fehérmáj Hely a repülőn Repülőgépes helyfoglaló rendszerhez kellett önállóan programot készítenie annak a tizenegy felső tagozatos általános iskolásnak, aki be­jutott a Baranya Megyei Pe­dagógiai Intézet által ren­dezett számítástechnikai ve­télkedő döntőjébe. A harma­dik alkalommal került sor arra, hogy a különböző is­kolák felsősei összemérjék számítógépes tudásukat. A kétfordulós verseny első sza­kaszában tizenöt iskola, kö­zéi hetven diákja vetélke­dett egymással, s az Írásbe­li feladatok után most gya­korlatban is megmutatták rátermettségüket. A 16-i ver­senyen első helyet Stettner Krisztián szerzett, az Anikó utcai iskola tanulója, máso­dik lett Pap Kristóf, a Köz­társaság téri iskola diákja, a harmadik dijat pedig Eszik Gábor kapta, az Apáczai Nevelési Központ 1-es isko­lájából. Az sem járt rosszul, aki most „lemaradt a repü­lőről”, az első hat helyezet­tet ugyanis a rendezők Tkönyvuto Iván nyal jutalmaz­ták. Lélekmentés tánccal, zenével Parnólap az atlaszban A szobák kedvesek, tiszták, az asztalon rendben a másnapi könyvek, füzetek, kinn már sötét van, a kollégium nyugtatóan csendes, szinte eszményiek a kö­rülmények a domborzati és víz­rajzi ismeretek- felelevenítésére. Péter harmadikos középiskolás. Az atlaszban ezúttal az van csak, ami oda való. De én már tudom a titkot, hogy a térképek közé utóbb egy szexújság csúszott, ezen vigyorgott padtárs és szom­széd, ezért kérték az órán több­ször is kölcsön^ a beavatott fiúk... Péterrel, Zolival, Magdivol, a 'kollégiumi nevelőtanárral és kol­léganőjével első körben az isko­lai nemi felvilágosításról, később a szexről beszélgetünk. Amikor kiderül, hogy engem igazából az érdekel, mi a véleményük arról, tűrni vagy tiltani keli-e a pornót* és hogy mit tehet iskola, szülő ez ügyben, a félszeg mosoly za­vart fintorrá torzul, és úgy is ma­rod addig, míg esküt nem teszek: nevet nem írok, folytassák nyu­godtan. Ennyit egyelőre a kérdés őszinte hangú, szégyenkezés nél­küli, nyílt megvitatásáról. — Azt gondolom, hogy vala­milyen határt egyszerűen kell szabni a pornográfikus művekkel kapcsolatban, és így egyetértek azokkal, okik azt követelik, hogy szigorúbbak legyenek a forgal­mazás feltételei, szűrjék ki a szennyirodalmat a piacról mon'dja a tanárnő. — Monapság úgyis egyre nehezebb elhatárolni az erotikus irodalmat a pornótól, a szexuális felvilágosító könyve­iket a durva szexlapoktól. Arra a kérdésre viszont, hogy vajon kik és hogyan szabják meg ezt a bizonyos határt, és hogy mi a teendő például az olyan írásokkol, mint Apollinaire Tizen­egyezer vessző című, hazájában is jókora botrányt kavaró köny­ve, melyet az irodalomtörténészek mégis az értékek közé sorolnak, nincs válasz. Nem is beszélve ár­iról, hogy a tiltott gyümölcs, amióta világ a világ, mindig édesebb volt, arról meg már vég­képp nem is ejtve szót, hogy még egyetlen társadalomnak sem sikerült kizárólag tiltás által meg­szabadulni valami nem kívánttól. Nem lenne- egyszerűbb és hatá­sosabb otthon is és az iskolában is a szemérmes hallgatás helyett elmondani a gyerekeknek, mi az amit látnak, olvasnak, hogyan kel­lene érten iüjk, (megmagyarázni uk maguknak a pornó ilyen-olyan, és egyébként nagyon jól felismerhet tő jelenségeit, hogyan választhat­ják el az ízléses erotikától? Mert­hogy kikerülni úgysem tudják. — Én attól is félek — mondja Márta néni, a nevelőtanár —, hogy a gyerekek nem is akarnak hallani ezekről a témákról, na­gyobb zavarban vonnak, mint mi, nemegyszer előfordult, hogy ha csak a szex szóba került, már el­hallgatott a társaság . . . Zoli a sarokban hevesen ingat­ja a fejét: ő, szíve szerint igenis érdeklődne. Egyébként tapasztala­tokat már gyűjtött e tárgykörben: barátjának édesapjával esett meg, hogy elaludt a nyolcmilliméteres vetítő kimerevített képe előtt, és reggelre alaktalanra olvadt az él­ményszerző készülék . . . Még Mag di a legbátrabb, pedig lány Vagy épp azért? Szerinte a fel vilógosítást a legkisebbeknél len ne jó kezdeni, nem is éppen a pornó ügyében, honem egy egész­séges szexuális kép kialakításáért. Akkor mindenki maga is meg tud­ná ítélni, mi az, ami a kezébe kerül, és hogy az jó-e vagy rossz. Az ő szülei vele is, és kis­iskolás öccsével is beszélteik már erről. A témában megegyezésre ne­hezen jutnak még a pornó el­lenzői is. A könyves- és újságos­standok eközben egyre inkább telnek nívósabb vagy primitívebb kiadványokkal, a videogazdák az éjszaka leple alatt lopva pörge­tik legújobb keménypornó filmjei­ket, idősebb vidéki bácsikák utaz­nak a fővárosi szex-boltba fel­fújható gumibabáért, néhányon már előre készítik a zöldhasúa- kát az első piros lámpás ház megnyitására. Korbotár tehát nincs . . . Hodnik Ildikó A gyerekek, akik ma szü­letnek, nem is tudják, mi az: madárdal ... - mondják an­nak a svájci együttesnek a tagjai, akiket március 16-án látott vendégül a pécsi Apáczai Nevelési Központ. A Da motus! két vezetője, ko­reográfusa, Brigitte Meuwly és Antonio Büchler New Yorkban tanult, s ott sajá­tította el azt a technikát, mellyel együttesük a kortárs tánc egy sajátos formájával lép a közönség elé. Aki per- formance-ot, vagy hagyomá­nyos balettet vár, csalódik. Ez a színház, időn és téren átívelő, határokat nem is­merő formájával mágikus helyre vezeti a nézőt, a ter­mészet világába, mely ma már elszakadt a mindenna­poktól. A tárgyak, technikai csodák közé szorulj embe­rek elvesztették ösztöneiket, elvesztették azt a képessé­güket, hogy maguk legye­nek, s mint ahogy a tájból, is kiveszett a lélek, a lélek belső harmóniája, egésze is veszélybe került. , A „Hangtalan, arctalan álla­tok" című műsor megrázó képei az érzelmekre, az ér­zékekre hatnak, egy másik dimenzióba segítenek a mozgás és a hangok vará­zsa által. Az együttes eddi­gi két éve, és a mostani előadás bizonyítani tudta azt, amit nevükben is kife­jeznek: mozgást ajándékoz­Együttélés a környezeti ártalmakkal Most már legalább száz éve áll a pécsi kisegítő iskola ud­varán a székesegyház egykori 12 apostol-disze. Fotó: Proksza László Szobor-agon izáció Százhetven év alatt három apostol­csoport a pécsi székesegyházon Pécs egyházi témájú köztéri kőszobrai egyre érzékenyéb- bek. Nehezen viselik el a le. vegőszennyeződést, a lúgos és savas esőket, azt, hogy mada­rak tanyáznak rajtuk, s ezek a madarak ráadásul csipege­tik is a málló homokkövet. Egy­kor 70-80 évenként kezdődött a szöbor-agonizáció, báír ak­kor is a füst romboló hatásai könyörtelenek voltak. Például a Bartalics-féle apostolszöbrok a múlt század elején kerültek a székesegyház déli oromzatá­ra, leemelték őket 1890 körül és idevándoroltak, a volt papi szeminárium, a mostani Kulich Gyula Utcai Általános Iskola és Diákotthon udvarálba, ahol tovább folytatódik a lassú pusztulás, de sokkal mérsékel, tebben, ugyanis a fáktól vé­dett helyen kevesebb a szeny- nyeződés. iMálladoznalU a1 fara­gások, időnként mintha vajjá válna a felületük. Úgy tűnik, hamarosan megkezdődik a ki- sebb-nagyobb darabok hullá­„Albánia egyetlen barátja Albánia.” Tiranai utcai felirat * „Az idő haladtával az em­ber egyre élesebb füllel hall­gat a tapasztalat szavára, és egyre kevésbé hallja meg a jobb jövőt ígérő szónoklato­kat.” T. F. Gordon, angol közgazda * „Utasítást adtaim, hogy dobjanak ki minden olyan rendőrt, aki a kábítószer el­leni küzdelemben való rész­vételét feltételihez 'kötötte. Nevezetesen ahhoz, hogy előbb ki akarja próbálni a kábítószert, mert csak így tudja pontosan, hogy mi el­len harcolt.” Vargas, kolumbiai elnök „Életünk során tulajdon­képpen állandóan azt ismé­teljük, amit gyermekkorban megtanultunk. És ez csak akkor változik, amikor rájö­vünk, hogy milyen sokba ke­rül az ismétlés." K. B. osztrák köziró „A popénekes olyan elő­adóművész, aki áramszünet esetén már sem előadónak, sem művésznek nem mond­hatja magát.” Danny Kay, amerikai színész * „Holnapnak azt a napot nevezzük, amiikor a fogyókú­rát és a dohányzásról való leszokást elkezdjük." Gustav Kunth publicista sa. Nem véletlen, hogy Felcser László építész és lelkes társa, Sonkoly Károly restaurátor - mindketten a püspökség szo­bormentő szakemberei - a fa­ragások téli betakarását ter­vezik. Ezt a szobormenedékét sokan ismerik, az iskola szíve­sen beengedi a látogatókat. Tragikus véget ért a Barta- lics-alkotások helyébe kirakott Kiss György-munkák sorsa, hisz alig 50-60 évet éltek, és már a második világháború idején tervezték leemelésüket a szé. kesegyház déli szegélyéről. Amikor aztán, a mostani het­venes években daruval leemel­ték őket, szinte valamennyi di- rib-darabra hullt, valósággal szétporladt. Már csak három található a püspökség belső udvarán, azok is nagyon el- csúnyulva. A jelenlegi, kemény süttői mészkőből megalkotott aposto­lok jobban elviselik a környe. zetszennyezési ártalmakat. Minden nem irható a szennye­ződés rovására, mert a buda- fai püspöki, középkori kőbá­nya anyaga nem jó minőségű. Abból készült a Leőweynél lé­vő zárdatemplom három szob­ra, kettő közülük húsz éve da­rabokra repedt, amikor a men. tődaru megérintette. Ugyanígy gyengélkedett az . Irgalmas templom fülkeszobra és száz év után szomorú véget ért. Ugyanerre a sorsra jutott öt­ven év után a Szent Flórián- szobor is. Felgyorsult a ron­csolódás, ami természetes fo­lyamat és a szobormentők be­rendezkedtek arra, hogy ke­ményebb anyagokból mintáz­zák meg az utódszobrokat. Az is biztos, hogy a pécsi kiimá­ban nem használ a soeciális bevonat. Hajdanán a falusiak bemeszelték időnként út menti kőfeszületeiket, így tartósítva azokat. Cs. J. Wéber Ferenc lent van, le­süllyedt, visszacsúszott, elme­rült, bár ahonnan indult, könnyebb volt lefelé indulni, mint felifelé. Nagyon korán nevelőinté­zetbe adták, ahonnan a javí­tóintézetbe ke fűlt, és innen né­mi kitérővel — ekkor volt sza­bad - isimét visszajutott a fa­lak és rácsok közé, igaz, ez már a börtön volt. 20 évesen szabadult tavaly márciusban. Szüleivel — talán, érthető is - nem tartotta a kapcsolatot, barátságokat többnyire a bör­tönben köthetett, ezek tartós­nak bizonyultak. Egykori inté­zeti társaival indult a legutol­só akcióra is, ami talán hat­vanadik lopása volt mióta idén: nyáron, a Balatonon újra- kezdte. A 'huszonegy éves fiatalem­ber márciusi szabadulása után' nem talált (keresett?) magá­nak munlkát, és pénz nélkül törte az ablakot, vagy ha egy rést hagytak rajta, egy hurok segítségével elérte a kilincset. Ősszel sem tétovázott ország­Az őszinte autófeltörő a tóparton rosszul mennek a dolgok. Felrántotta egy Dacia csomagtartóját, és az elvett takaróval a strandon egy gaz­dagnak vélt külföldi csoport mellett telepedett le. Türelme­sen megvárta míg mindenki elment fürödni, és ésszerűen ugyanúgy, és nem csalatko­zott az eredményességben. De ékkor már a könnyed költekezés fedezetét autófeltö- résékből is igyekezett megte­remteni, szinte kizárólag a nyu­gati. rendszámú, vagy gyárt­mányú kocsik érdekelték. Be­járó útjain, ha pénz kellett, Pesten, Szegeden, Nagykani­zsán is otthagyta névjegyét. Utóbbi helyen a rendőrség kö­zelében kísérletezett egy La­dával, amikor a rendőrök ész­revették és megkergették, de sikerült elfutni. Talán a hosszan tartó sike­rék altatták el veszélyérzetét, amikor Pécsett, a Kossuth té­ren, a kora esti órákban — téhát még világosban — tár­sával egy Wartburg szélvédő­jének a kiemeléséhez kezdett. Ez már túlzás volt, egy tele­fonbejelentésnek köszönhe­tően a rendőrök gyorsan el­fogták őket. Wéber példás vizsgálati fo­golynak bizonyult, társaival ellentétben minden ügyét őszintén elmondta a nyomozó­nak, a legapróbb részletekre is pontosan emlékezett ha va­lamit véletlen kifelejtett, majd­nem elnézést kért. Talán azért tette, hogy a kiszabaduláskor „tiszta lappal" indulhasson. Ez négy—öt év múlva fog megtörténni. B. B. vasárnapi Szemenszedett igazság a drága és könnyen elvihető dolgokat válogatta ki a strand- poggyászból. A módszert még többször kipróbálta, szinte

Next

/
Oldalképek
Tartalom