Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-10 / 68. szám
§. Fények <l VIZ fölött. Először is adjuk meg ' ------------ a tiszteletet annak a hár omnegyed évszázadnak, amely immáron, március 22-én eltelik Horváth Olivér festőművész fölött. Annok a hetvenöt esztendőnek, amely a képek, az életmű tárgyi bizonyítékai felől nézve a klasszikusan értelmezett szépség igézetében telt. Ez az eszmény azokban válik olyan magától értetődően bensővé, akikben a természettel, a külső világgal való azonosulás és azonosságkeresés erősebb a némelykor túlhajtott énkeresésnél, akikben a befogadás vágya, a harmóniaigény erősebb az introverziónál, az önref- lektív kísérletezés hívásánál, öljön a vizekre pára, üljenek a tájra súlyos alkony! fények, ragyogja be a túlpartot a napfény, essék szét a kép a ragyogás pointilista tükördarabjaira —: az oldott, levegős akvarellek és gou- che-ok ezt a lírai, áhítattal telt szemléletet visszhangozzák. A vizek fölött fények lebegnek, a Balaton, a Bodrog, a Tisza, a Mura ismerős csendje, Tokaj, Mecsek és a kedves, Bonyhád környéki dombok, a Völgység lankái, ismerős hajlatai köszönnek ránk ebben a piktúrában, amelyben a néha felbukkanó ember a környezet természetes része marad. Az akvarell rendkívül kényednek tetsző letétjeivel, az ecset olyan elegáns és friss színeket csillantó táncával csupa csapda, légiességében is a legnehezebb, legnagyobb fegyelmezettséget követelő műfajok egyike. Horváth Olivér számára a friss zöldek, szelíd barnák levegős tágassága. A geometrikus absztrakció csak kirándulás, a festői nyelv irányváltása, már túl élete delén, a tűzzománccal való behatóbb ismerkedéssel kezdődött, hogy az e műfajban rejlő lehetőségeket is próbára tegye. A vizek fölött lebegő fények után, kezdve a hetvenes évektől, mintha kő hullana a tóba: a kísérletező kedv ebbe a színeiben is expresszív, súlyos, mélytűzű anyagba komponál jelképeket, jeleket - többnyire a magyar népművészet, a finn-ugor legendakor közérthető toposzait. Sokrétű munkássága murális munkáknak, plasztikáknak sincs híján. Mindamellett életét pedagógusként, szakkörök életrehivó- jaként élte és éli, 1940-től 1959-ia a Bonyhádi Evangélikus Gimnázium tanára, nyugdíjba a Pécsi Tanárképző Főiskola rajz tanszéki docenseként vonult. Munkái számosabban a pécsi, a bonyhádi és a szekszárdi múzeum kiállítótermeiben találhatók meg, s emlékezhet pedagógiai, művészi tevékenységére a MÉV képzőművész köre is, amelynek két évtizeden át volt odaadó gazdája. B. R. Hangverseny. Minden évben tavasz táján ______2__________L- mutatja be műsorát a pécsi Ifjúsá gi Ház zenekara. Mór szinte törzsközönsége van az együttesnek, akik várják, számítanak erre a koncertre. így volt ez az idén is, március 2-án este a Liszt Teremben. A két vezető, Mihályi István és Marosy László zenei újdonságokkal, ismert és még kevéssé ismert szólistákkal lepi meg évről évre a hallgatóságot. Noha a zenekar tagjai a másfél évtized alatt jócskán változtak, cserélődtek, a lelkesedés, az együtt muzsikálás igénye, öröme — úgy tűnik - változatlan. Locatelli: c- moll concerto cimű művével indított a zenekar. A belépések, a pontos ritmusok, az egyöntetű hangzás tekintetében e nyitó műsorszámban még nem talált igazán magára az együttes. A továbbiakban azután fokról fokra vált egyre magabiztosabbá, magával ragadóvá. Bach: d-moll verseny két hegedűre cimű kompozíciójában a szólót Regina Brandstötter és Mihályi Éva játszotta. Az osztrák Brandstötter a Bécsi Zeneakadémián tanul, Mihályi Éva pedig a Budapesti Zeneakadémia növendéke. Mindketten ötödévesek. Egymást kiegészítve, lendülettel, tehetségesen muzsikáltak. Különösen a lassú tételben érezhettük, hogy mindketten ígéretes muzsikusok. A zenekar teljesítményét is inspirálta a szólisták játéka. Vivaldi: A-dúr concertóját Marosy László vezetésével stílusosan oldotta meg a zenekar. A hangverseny igazi nagy élménye azonban a szünet után megszólaltatott Bach: C- dúr kétzongorós versenye volt. Horesnyi Mónika és Hores- nyi Orsolya igényesen, biztonságosan zongoráztak. Mihályi István irányítása alatt a zenekar igazi partnere volt a szólójátékosoknak. T. Zs. DU II BilUlU i napló 1990. március 10., szombat I Kreflen életmű Gyarmathy, a homo A természet rejtett arcát kutatja Eltűnődhetünk gazdaságunkon, 'ha elnézzük, miként sorjáznak az újkori pécsi művészet történetének évfordulói. Tavalyelőtt köszöntöttük Victor Vasarelyt — Vásárhelyi Győzőt — 80. születésnapján, s tavaly emlékeztünk meg Martyn Ferenc születésének 90. évfordu- '1 ójáról is. Idén, január 14-én volt Dobrovics Péter — Petar Oóbrovic —, a magyar aktivista mozgalom jeles festője s a kérészéletű Baranya—Bajai Szerb-Magyar Köztársaság kétes politikai szerepű vezetője születésének centenáriuma. Ö volt az elnöke az épp 70 éve, 1920-ban megalakult Pécsi Művészkörnek, amely a Pécsről, Baranyából elszármazott bauhauslerek egy része mellett Gábor Jenőnek is egész alkotói pályájára érvényes útrovalót adott. A konstruktív szemléletű ifestő-rajztonár egykori tanítványa, a századközép! magyar absztrOkoró legkövetkezetesebb képviselője, Gyarmathy Tihamér pedig most, március 8-án volt 75 éves. Az elmúlt évtizedben Gyarmathy Budapesten és Pécsett is több önálló kiállítást rendezett. Pályaíve, életműve nyitott könyvként áll előttünk. Programja világos, küldetése egyértelmű. Enyhén novecen- tista, majd Oerkovits hatását mutató kezdetek után az igazi fordulat a negyvenes évek derekán az Európai Iskola s o belőle kivált Négy Világtáj Galéria közegében következik be. A Kállai Ernő-féle absztrakcióértelmezés által kiszabott úton jár Gyarmathy azóta is, s ma is „a természet rejtett arcát" kutatja, az „Oj világképet" fogalmazza meg minden festményén. Természettudományos alapókra építő művészete a tér, idő, relativitás filozófiai problémáinak, a mikro- és imakrokozmiikus tér távlatainak és szerkezeti viszonylatainak érzéki megjelenítésére vállalkozik. Ezt a nagyszabású programot úgy valósítja meg, bogy sem a tudálékosság, a didaktikus szájba rágás, sem a magyar művészeti közéletben szinte kötelezőnek tekintett fennköltség vádja nem illetheti. Gyarmathy 75 évesen is igazi ihomo ludens. Játszik rendületlenül: ezt sugallja élete során gyűjtött tárgyakból alakított fantasztikus környezete, ezt mutatják festészete fő vonulatától látszólag elütő kísérletei - fotogrammjai, ob- jektjei -, de ezt bizonyítja néhány geometrikus alapelemre szűkített, ökonomikus rendszerre építő festői munkamódszere is. Hosszú pályáján Gyarmathy Tihamér nemegyszer polgári egzisztenciájával, életével is játszott -, hogy ne kelljen soha kettős játékot űznie. Jutalma e szinte egyedülállóan töretlen életmű, s a megmagyarázhatatlanul késői elismertetés, üe a játék folytatódik, kívánjunk hozzá jó. kedvet, és sok-sok erőt. A siker már nem lehet kétséges. V. Of. Hold. (fotogramm, 1954.) iiiiin«llUilHUU»SS iiiir &SSIM* -'«Sk*, säSssIä®8 gltUM&OWi SSISiflM! llllií t«*f \ i m 3S9SS» ssir s-lf § Wfiwr m Egy a százhuszonöt mű közül, amelyet Gyarmathy Tihamér 1985- ben ajándékozott szülővárosának, Pécsnek. (A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből) A Pécsett szerkesztett márciusi száma A márciusi szám élén Berták László, Lászlólly Aladár és Rába György versei állnak. Befejező részéhez érkezett a februári számban megkezdett Hrabal-interjú: a cseh irót Szigeti László kérdezte. Folytatódik Esterházy Péter Hrabal könyve című regénye. Ebben a számban is több rangos szépirodalmi publikáció kapott helyet: Makay Ida, Erős Zsuzsa és Kelemen Lajos versei mellett megtalálhatjuk Kuko'elly Endre elbeszélését, Végei László és Vasadi Péter egy-egy esszéjét és folytatódik Sándor Iván A r a b e s z k-je és Somlyó György Párizsi kettős-e is. P. Müller Péter színházi szemléjében a Pécsi Nemzeti Színház két utóbbi prózai produkciójáról irt elemző kritikát. A szám képanyagát — az előző számhoz hasonlóan — ezúttal is azokból a „mail art" kiadványokból válogatták, amelyeknek történetéről és jelentőségéről Perneczky Géza írt hosszabb tanulmányt: ennek ugyancsak a befejező részét közli ja szám. A márciusi szám kritikai rovatában főként olyan írások szerepelnek, amelyek szépprózai művekről szólnak. Dérczy Péter, illetve Túrái Tamás Konrád György Kerti mulatság című regényét elemzi, Károlyi Csaba a ritkán megszólaló Ottlik Géza legutóbbi kötetéről ír. An- gyalosi Gergely azt a tanulmánygyűjteményt vizsgálja, amely Balassa Péter szerkesztésében Esterházy Péterről és Nádas Péterről szóló írásokat adott közre. Piszár Ágnes az újvidéki Balázs Attila, Demeter Mária a szlovákiai Tálamon Alfonz kötetéről értekezik. A kritikarovatot két eszmetörténeti jellegű kis tanulmány zárja: Valuch Tibor Jászi Oszkár könyvéről, Bretter Zoltán pedig a Pannónia Könyvek igen fontos vállalkozásáról, a gróf Révay József etikai tanulmányát közkinccsé tévő kötetről írt ismertetést. A márciusi szám megjelenését a KONZUM Kereskedelmi és Ipari Rt. támogatása tette lehetővé. A januári és februári szóm postai terjesztését számtalan jogos kritika érte. Mint ahogy a lap főszerkesztője. Csordás Gábor ezt a Jelenkor borítóján is megfogalmazza, a szerkesztőség értetlenül áll az előtt a tény előtt, hogy a folyóiratból egy-egy nagyobb vidéki városba (így Pécsre is) az újságosstandokra mindössze tíz példány jut; máshová öt vagy annyi sem. A szerkesztőség a terjesztést végző cég monopóliuma ellen szinte semmit nem tud tenni: ezért e helyen is kéri az érdeklődő és kitartó olvasókat arra, hogy ha tehetik, fizessenek elő a Jelenkorra. A folyóirat — személyesen vagy postai utalványon — alfifizethetó a Jelenkor Kiadó címén: 7M1 «cs, Széchenyi tér 17. Előfizetési díj agy évre 2M Et. BERTÓK LÁSZLÓ Elég annyi, hogy féljenek A foghatatlan dolgozik széket farag meg képzetet nevetség hogy miért kinek hogy számon kérni volna mit csak a halandó méreget okoskodik imádkozik ha mégse úgy hát mégse így s hogy meg kell hát meg is lehet s mert állattá lesz mindegyik az gyorsabb aki bűnösebb s minthogy külön-külön se megy közösen is akadozik s elég annyi hogy féljenek hogy tudnak róla valamit. LÁSZLÓFFY ALADÁR Csoóri Sándornak Egymás nyomában, végig az időben ott jön a sor az erdők sűrűjéből, a puszták só-haván, a jég honából, a próféták, a váteszek, a bárdok, ezernyi szó se hangzavar, ha tőlük, ha általuk viharzik a világra, ott minden tisztán önmagát mutatja és menedéket tart a tisztaságnak. Ha volt remény, ha lesz remény, ha bennünk újra meg újra harcra kél a nyelv is, ha testünk-lelkünk fegyverévé válik a balsors tartós rohamai ellen, s a verssorok mögöttünk elmaradva, igék, szavak, mint vércseppek a hóban, a jövő felé mégis elvezetnek nem volt hiába hinni és maradni, a puszta lét is ódákat jelenthet, van úgy, hogy éppen egész irodalmat. Az anyanyelv egyetlen iskolája, melyet soha sehol se dics, se önkény nem bír lebontani, nem tud bezárni, a költők lelke, mindenütt a földön. Kedves Olvasó, terjesztőnk ezentúl - kifürkészhetetlen okból - Budapesten csak tizennégy helyen árusítja a Jelenkort. Egyes nagyvárosokba, mint Szeged és Pécs, tiz-tiz példány jut; más vidéki városokba egy sem. A januári szám február közepéig a raktárakban állt. Addig is, míg akad egy terjesztővállalat, amelyik hajlandó rendeltetésszerűen működni, javaslom, egyszerű postautalványon adjon lel 264 forintot (három pár zokni ára) a Jelenkor Kiadó címére, és mi a következő hónaptól kezdve egy évig küldjük önnek a folyóiratot. Mi nem adjuk fel, Ón se engedjen a lelkiszellemi legatyásodásnak. Csordás Gábor főszerkesztő
