Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-28 / 84. szám

£ Dunántúli napló 1990. március 28., szerda Drága takarékosság Most már naponta érezzük romló gazdasági helyzetünk ostorcsapásait. Eredménye: felszámolnak mindent, ami nem fizetődik ki, ami nem hoz pénzt. A viharban hányódó hajó­ról kidobálják, amiről úgy gondolják, hogy felesleges te­her. Repül a vízbe a gazdaságtalanul működő gyár, a bá­nya. Mit dobjanak utána? Mindent, amit úgy kell eltar- ■ tani, támogatni. Másodrendű kérdés lett az irodalom, a színház, a komolyzene, a sport, és egyáltalán minden, ami az ember testi-lelki felüdülését szolgálja. Csökkentjük ..., megszüntetjük ..., felszámoljuk, napjainknak ez a kulcssza­va. Bebizonyítják papírral, ceruzával, osztanak, szoroznak és íme előttünk az eredmény: sokba kerül. Visszalépnek a szponzorok, kevesebb pénzt adnak, vagy egyáltalán nem adnak semmit. Jóval kisebb kenyéren osztozkodnak, akik megmaradtak, és félve attól, hogy ez a kenyér még kisebb lesz, egymásra mutogatnak, bizonyítgatva, hogy a másik felesleges. Vajon kiszámította-e valaki, hogy mennyibe kerül egy fe­lesleges ember? Mennyibe kerül, ha nem újíthatja meg lelkét ezer és ezer ember a hangversenymuzsikában, ha nem frissítheti fel szellemét egy színházi előadáson, irodal­mi esten, tárlaton, ha nincs módja jól kijátszani magát a sport keretei között? Ki tudja, hány forintot ér, ha a bohóc hasra esik a porondon és ezernyi gyerek és felnőtt nevet • rajta? Ki mit gondol, vajon mit csinálnak azok a fiatalok, akik­nek szakosztályát megszüntetik pénzhiányra hivatkozva? Több időt fordítanak majd a tanulásra vagy más ismere­tek elsajátítására? Bizonyára lesz ilyen is, de a tömeg az általa megszokott keretekből kikerülve nem keres más for­mát arra, hogy sportolhasson, hanem inaktívvá válik. Jelen­tős részük egy ideig teng-leng, aztán megtalálja a maga bandáját. A repertoár sorrendje: dohányzás, italozás, szi- pózás, lopás, betörés stb. Végeredmény a börtön. Kiszá- mitotta-e már valaki, vajon mennyibe kerül a börtön, an­nak összes vonzatával? A világért sem szeretném példáim­mal azt a benyomást kelteni, hogy az, akitől a kedvenc és kulturált szórakozási lehetőségét megvonták, annak útjo feltétlen a börtön felé irányul, de kétségtelen, számos esetben felfedezhető a párhuzam. A rekreáció célját szolgáló ágazatok igen sok szimpati­zánst foglalkoztattak. Sport területén ezrekre tehető a fize­tés nélkül dolgozó „társadalmi munkás". Szülők, nagyszülők vagy családi kapcsolat nélküliek - sportrajongók. Hasznuk óriási a köz számára, saját maguknak pedig rendszeres, örömteli időtöltés azzal a tudattal, hogy munkájuk szüksé­ges. Ök a Laci bácsik, Jani bácsik, Mariska nénik. A nagy megszüntetések következtében feleslegessé váltak. Nincs sportkör, nincs szakosztály, nincs hol ténykedni. Megszűnt számukra a rendszeres, céltudatos, örömteli tevékenység. Felborult az életritmusuk. Kevesen vannak, akik át tudnak állni és mással foglalják el magukat. A feleslegesség, a céltalanság érzése rövid időn belül betegséghez vezet. Or­vos, patika, kórház - vajon mennyibe kerül az államnak o feleslegessé vált, o testi-lelki felüdüléstől megfosztott em­berek csökkent munkaképessége, betegsége? A rekreációt szolgáló intézmények az elmúlt évtizedek­ben megszokták, hogy létüket az állam biztosítja. Nincs gyakorlatuk, hogy ily hirtelen kompenzálják a csökkentett vagy megszüntetett állami támogatást. Az érintettek aktív és passzív tömegei nem találnak alternativákat, hogy a gazdasági nehézségek közepette mégis mi módon tudná­nak talpon maradni. Rekreációs vákuum keletkezett. Ebben a légüres térben most gyanús elemek tűnnek fel nivótlan, i selejtes időtöltés! lehetőségekkel, egészségre káros, társa- | dalomra veszélyes megnyilvánulásokkal körítve. Hogy mi kerül többe, egy sportszakosztály vagy zenekar fenntartása, vagy megszüntetésének következményei - alig lehet kiszá­mítani. Nem tudjuk financiálison igazolni, pénzben kifejez­ni, hogy mennyivel dolgozik többet és jobban egy ember, ha előzőleg sportolt, ha zenét hallgatott, ha színházban volt, ha jót nevetett, ha énekelt. A táppénzes százaléknak, a gyógyszerfogyasztásnak van óra, de képtelenség kiszámí­tani, hány forintot takarítottunk volna meg, ho regenerál­tuk volna azt az egyént, aki pénzügyi támogatás híján et­től a felfrissüléstől most elesik. Bonyolult, összetett kérdés ez még akkor is, ha csak a rideg számokat nézzük és ki­felejtjük, hogy nem munkagépről, hanem emberről van szó. Az ember ösztönös vonzalma a játék, a zene, a szóra­koztató magasabb rendű szellemi tevékenység iránt ősrégi és minden körülmények között megnyilvánul. Trója ostromá­nak szüneteiben ökölvívó-mérkőzéssel szórakoztak. Ismertek fogolytáborokban szerveződött alkalmi szinjátszó csoportot, melyek sikerrel működtek. Sőt, a túlélők híradásából tud­juk, hogy nélkülözések között, a halál közvetlen közelében a koncentrációs táborokban, a börtönökben is mondtak verset, énekeltek, szűkös kenyéradagjukból szoborfigurákat alkottak, oly erősen élt oz emberben a szellemi felfrissülés igénye. Az ember munkaerejének megújulásához a test pihente- [ tése, az alvás nem elegendő. A lélek gondozása, a szel­lem ébrentartása, szórakoztatása, érzelmünk, jó kedélyünk karbantartása vezet a teljes értékű rekreációhoz. Hazánkban manapság az emberek nem kezdik optimista derűvel, felvillanyozott tenniakarással a munkanapjukat. 1 Rosszkedvűknek ezernyi oka közül kiemelkedik a romló gaz- j dasági helyzet. Ha logikus az a gondolat, hogy a testileg- j lelkileg felfrissült ember többet és jobban dolgozik, akkor törekedni kellene, hogy mindenki részesülhessen a rekreó- j ció jótékony hatásában. Óriási tévedés, ha pénzt vonnak el arról a területről, ami napi megújulásunkat segíti elő, mert a játék, a zene, az áhítat, szellemi torna, a nevetés nem­csak emberi mivoltunk jogos igénye, hanem pénzt hoz. Jaj, de sokba fog kerülni nekünk, ha ezen akarnak spórolni. Dr. Szalai István Ki gerjeszti az inflációt? Kaposvár hajthatatlan Árstop csak április 15-ig Meglepetésként hatott a hír, főleg azért, mert senki sem sietett világgá kürtölni, hogy március el­sejétől, az előzetes beje­lentés ellenére, mégsem emelik a cukor árát. Az intézkedés módosításáról a gyártók és a forgalmazók egy körtelexből értesülhet­tek. Megtudtuk: az ár­emelés befagyasztása csak időleges, mindössze április 15-éig tart, és a felülről jött intézkedésnek sem minden vállalat örült. Kováts Imre, a Kaposvári Cukorgyár igazgatója: — A MÉM egy rendeletre hivatkozik, amely lehetővé te­szi, hogy 3 hónapra befagyasz- sza az áremeléseket. Ha én most azt csinálom, hogy fel­függesztem a cukor áremelé­sét és bejelentem a tsz-eknek is, hogy a cukorrépa felvásár­lási árának emelését is felfüg­gesztem — mert áremelés csalt azért történne, hogy a cukor­répa alapárát is növelni le­hessen —, akkor itt ősszel nem lesz cukorrépa, nem lesz cu­kor, és a jelenlegi 'helyzet még tovább fog súlyosbodni. Tehát ezt az utasítást pontosan a cu­korellátás érdekében nem va­gyunk hajlandóik végrehajtani. — Mi a véleménye a többi gyártónak? — Azt tudom, hogy Sárvár, Mátravidék és Koposvár a mi­niszter első telexére nemmel válaszolt. Hozzá kell tennem, hogy ez nem 20-25 százalékos emelés, mint az a közvélemény előtt ismertté vált, hanem csalj 16. Ha a boltokban ennél több lesz a cukor óra, okkor az a nagy- és kiskereskedelmi vál­lalatok tevékenységének kö­szönhető. — Miért volt szükség a cu­kor árának emelésére? — A mi költségeinknek alap­vetően két eleme van: egyik a cukorrépa ára, a másik a feldolgozás költsége (energia, szállítás stb....). Az előbbi és az utóbbi egyaránt 100-100 millió forint költségtöbbletet jelent ebben az évben, miután o cukorrépa alapárát a Ka­posvári Cukorgyár 35 százalék­kal emelte az idén. Ezt a ket­tőt a cukorgyár képtelen le­nyelni. Csak a cukorrépa ár­emelését érvényesítjük a cukor áremelésében. Az alapanyag á remeié se magosabb, mintamit egy normális volumenű értéke­sítés mellett a cukor termelői árában érvényesíteni lehet. Ugyanis sokkal kisebb cukor­készlettel rendelkezünk, mint­hogy ezt a 100 milliós tételt kompenzáljuk. — Ez a kisebb készlet a ta­valyi hiányhelyzet következmé­nye? — Igen. De továbbmegyek: a minisztérium azt mondja, hogy azt a cukrot majd ősszel: adjuk el. Akkor a cukor órát r'up'ájára kellene emelni, hegy a cukorrépa a'opáreme- lést kompenzálni lehessen. Ez elviselhetetlen lenne a fogyasz­tók számára. Az áremelést nem tudjuk elhalasztani. — Véleményük szerint, akik most az árstop mellett dön­töttek, meddig tarthatják meg álláspontjukat, mikor lesznek kénytelenek ő'k is lépni? — Minden cukorgyár tisztes nyereséggel zárta a 89-es évet. Van, oki a cukorexportból 100 milliós tiszta nyereséget értei. Van tehát, miből finanszíroz­niuk az árstop költségeit. A ka­posvári az egyetlen cukorgyár, amelyik a belföldi ellátás ér­dekében nem exportált cukrot. Az elmúlt öt év során minden­ki meg akarta szüntetni a gyá­runkat, a MÉM, a PM, a KeM mind arra ment, hogy lehetet­lenné tegyen bennünket. Mikor mi éveken keresztül olcsóbban adtuk a cukrot, a kereskedel­mi vállalatok nem ezt tették. A Kaposvári Cukorgyárnak je­lentős árveszteséget okozott, hogy az alsó negyedévi szállí­tási kötelezettségeit már már­cius elsejéig teljesítette. Nem tartottunk vissza árut, teljesí­tettük kötelezettségeinket. — Hogyan értékelik a leg­nagyobb hazai felhasználó, az édesipar kezdeményezését, amely engedményes akciót kezdett? — Az édesipar ezt könnyen megteszi, mert ők teljesen in­dokolatlanul - és ezért senki sem szólt nekik - a cukor alapanyagú termékék árát feb­ruár 1 -íjével felemelték. ök gyakorlatilag egy hónapot nyertek azzal, hogy előbb Fel­emelték a termékek árát, ami­hez felvásárolták az olcsóbb cukrot. Egyébként a Kaposvári Cukorgyárban 3 napon keresz­tül kedvezményes cukorakció volt épp azért, hogy kielégít­sük azokat a közvetlen fo­gyasztói igényeket, amelyeket a nagykereskedelmi vállalatok nem akartak, mert megvárták a cukoráremelést. Magyaror­szágon sem a minisztériumnak, sem a kereskedelmi vállala­toknak nincs semmilyen erköl­csi alopja bármit is számon kérni a Kaposvári Cukorgyár­tól, hiába fenyegetőznek tisz­tességtelen haszonnal. * Antalóczy Tamás, a KeM me­zőgazdasági ügyekkel foglal­kozó munkatársa elmondta: a döntést a Minisztertanács hoz­ta. A Kaposvári Cukorgyár ki­vételével minden gyár, nagy- és kiskereskedelmi vállalat; végrehajtotta az utasítást. Tet­ték ezt annak ellenére, hogy az áremelés végrehajtására már minden készen állott, (loaz, a szerkesztőségünkhöz érkezett telefonok 'jelezték, hogy néhány boltban saját szakálukra mégiscsak felvitték az árat!) Az idei év első harmadában: egyébként a cukoripar közel 80 százalékkal több cukrot adott át a kereskedelemnek, mint egy évvel korábban. A kiszállított tételek egy részét a „kereskedelmi mennyiségek" feltöltésére használták, ugyan­is a múlt évi hiányhelyzet1 miatt nagyon lecsökkentek a. tartalékok. Tulajdonképpen még így is csak a legszüksé­gesebbet sikerült pótolni. Eb­ben nyilván szerepe volt an­nak is, hogy januárban pél­dául az előző évihez viszo­nyítva 13 százalékkal több ré­pacukorból készült édesítőszer fogyott a boltókból. A Kereskedelmi Minisztérium és o kaposvári gyár illetéke­seinek véleménye megegyezik abban, hogy valóban számolni kell a hiányhelyzettel. Bár mint Antalóczy Tamás fogalmazott, ma még aligha tudja bárki is< hoav az április 15-i áremelés után milyen mértékben csök­ken, vagy emelkedik a fogyasz­tás. A cukorforgalmazóssal megbízott nagykereskedelmi vállalatok mindenesetre fel­mérik, mekkora mennyiségre lehet szükség. A minisztérium a kapott számok birtokában állami tartalékalapot képez. Sőt, az sem lehetetlen, hogy a hiányzó készleteket import­ból pótolják. Beck Tamás ke­reskedelmi miniszter néhány hete egy sajtótájékoztatón el­mondta, hogy vannak ilyen- célra dollártartalékaik. * A kaposváriak álláspontját egy másik dolog is befolyásol­ja. Erről szólva az igazgató hangsúlyozta: — A baranyai termelőkkel 4600 hektárra szerződtünk, de a 90-es évre az árban még nem tudtunk megegyezni. Art mondták, hogy a 35 százalék nekik nem elég. ők 65-öt akar­nak. Másutt elfogadták ezt az ajánlatot, de a baranyaiak - nyilván a jugoszláviai feldol­gozáshoz viszonyítanak — ma­gasabb árat szeretnének. Na­gyon szívesen emelnénk, de nem tehetjük, mert ezt csak a cukor árának emelésével együtt tudnánk megtenni, amit a fo­gyasztó nem tudna elviselni. * A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium szerint az áremelés felfüggesztése nem okozhat zavarókat sem a répatermeltetésben, sem a bel­földi ellátásban. Dr. Szöllősi Endre, a MÉM főosztályveze­tője azt állítja, hogy az idei cukorsrükséglet már készleten van, a kampányok befejeződ­tek. Az 199Q. évi répafermés felvásárlására pedig csak ősz­szel kerülhet sor. Jgy érthetet­len, indokolatlan a kaposvári igazgató állítása, mely szerint az árstop lehetetlenné teszi a cukorrépa felvásárlási órának emelését, veszélyezteti a ter­melés folyamatosságát. — A cukorrépa-termeltetési szerződéseket most kötik — hangsúlyozta a főosztályvezető — tekintettel azonban arra, hogy az áremelés felfüggesz­tése meghatározott időpontig szól, így ez nem lehet akadá­lya a megállapodásoknak. Más kérdés, hogy a kaposváriak magatartása mögött elsősor­ban nem az igazgató által el­mondott ökok, hanem a ver­seny kizárását célzó magatar­tás húzódik meg. Nevezetesen, az, hogy a jugoszláv bérfel-' dolgoztatási konstrukció, mely­nek keretében a cukor a ka­posvári önköltségnél olcsóbban állítható elő. Ügy ítéljük meg, hogy a „cukor-ügy” nem része oz inflációqerjesztésnek. A mezőgazdasági felvásárlási, illetve az é'elmiszere’k fogyasz­tói árának emelkedése alap­vetően a népgazdaság jelen­legi helyzetére vezethető visz- sza. Az élelmiszergazdaság költséqvetési támogatásának jelentős csökkenése, az elvo­nások emelkedése, valaminta begyűrűző költségék gyors ütemű növekedése szükségsze­rűen meg kell, hogy jelenjen o fogyasztói árakban. * Sokak szerint napjainkban túl kevés szó esik a gazdo-i Ságról. Pedig mint állítják, lenne miről vitatkozni, meg­győzni egymást és másokat is. Hisz az ellentétes nézetek, az eltérő vélemények itt éppúgy jelen vannak, mint a nagypo­litikában. S itt sem egyszerű a felvetett kérdésekre adandó válasz. Mert ugyan 'ki az, oki egyértelműen meg tudná, vagy ha tudja, meg merné monda­ni: ki és hogyan gerjeszti oz inflációt, a hiányhelyzetet Ma­gyarországon? Ferenci Demeter Ha már kötelező, géppel könnyebb DÉLSZAKI A blokk egyben reklámhordozó is lehet A januári sztrájk sem érte el, hogy visszavonassa az 1989. évi XI. törvény (az álta­lános forgalmi adóról) azon előírásait, miszerint a magán kiskereskedők és vendéglátó­sok meghatározott körében ez év II. félévétől kötelező a nyugtaadás. Az érintettek .jog­gal sérelmezik, hogy ezzel lé­nyegesen többet kell foglal­kozniuk az adminisztrálással (ezzel kevesebb idejük jut a kuncsaftokra), ami önmagá­ban is megnöveli a rezsijü­ket . . . Ám minden bizonnyal segítséget jelenthet számuk­ra, hogy a kötelező számla­adást pénztárgéppel is lehet teljesíteni, s az adóhatósági követelményeknek megfelelő pénztárgép beszerzési költsé­ge levonható az adóból. De létezik-e olyan pénz­tárgép, mely az adóhatósági előírásokat is teljesíteni tud­ja, s amellett még könnyít­heti is az érintettek munká­ját? Az biztos, hogy a ma forgalomban lévő pénztárgé­pek ilyen célra alkalmatlanok. A Pénzügyminisztérium és a Kereskedelmi Minisztérium ál­tal az APEH vezetésével lét­rehozott Pénztártechnikai Bi­zottság előírásai méltán szi­gorúak, A pécsi ÉGSZI-OÉL- SZÁM Leányvállalat szakem­bereinek sikerült olyan kis­gépcsaládot megalkotni, mely az egy hónapos (cukrászdá­ban, autóalkatrész kiskereske­désben, élelmiszerboltban) próbaidő után várhatóan meg­nyeri az üzemeltetők és a pénztárbizottság tetszését. A nagyobbik kisgép agya a PSION zsebszámítógép 32 ki­lobytes alapmemóriával, ez kétszer 128 kb-tal is bővíthe­tő, és ehhez társul a hagyo­mányos számítógéphez is csatlakoztatható blokknyomta­tógép. Mit tud ez a kis ma­sina? Számlát ad az APEH valamennyi előírásának meg­felelően, ellenőrző szalaggal és olyan fekete dobozzal ren­delkezik, mely képes öt éven át megőrizni a szükséges na­pi gyűjtött forgalmi adatot. Tehát a nyugtán kiírja az elő­írtakon túl a tulajdonos adó­igazgatási számát, a gép azo­nosító jelét, a nyugtasorszá­mot, a dátumot, még az órát és percet is, a tételt, a vég­összeget. Kívánságra kinyom­tatja a tétel áfa-tartalmát, az eladó nevét, címét, reklám- szövegét (Köszönjük a vásár­lást, Kedves egészségére, Vi­szontlátásra stb.), sőt reklám­ábráját is. Az is lényeges, hogy a visszavett áru storní- rozására is beprogramozható o nyugtaadó gép. De az alapgép lehetőséget ad arra. hogy más területen is hasz­nosítani lehessen, például: leltározás, jövedelemadó-el­számolás stb. a hozzá vásá­rolt külön programcsomaggal. A kisgépcsalád másik válto­zata még kisebb az előzőnél, valamivel ugyan lassúbb, de mindazt tudja. Sőt, áramki­maradás esetén a saját tölt­hető akkumulátoráról két órán át is folyamatosan üzemel. Ha már a fejlesztő mun­kát említettem, azt sem hall­gathatom el, hogy várható­an nemsokára piacra kerül a DÉLSZÁM pénztárgépcsalád azon változata, mely a nyug­taadáson kívül az előírások­nak megfelelő számlákat, sőt a kiskereskedő teljes ügyvi­telét (könyvelés, raktárnyilván­tartás stb.) hivatott elvégez­ni. Ezekből már több pénz­tárgépes hálózat is kiépíthe­tő. Igaz, ez a gép minden bi­zonnyal többe fog kerülni, mint amennyi leírható az adó­ból, de van, akinek a külön­bözet még így is megéri. A nyugtaadás az előírt he­lyeken rövidesen kötelező lesz. S ha már kell, akkor géppel könnyebb. S ráadásul olyan­nal, mely azért a „hivatalos" nyugtán felül mást is képes szolgáltatni. A DÉLSZÁM pénztárgépeit azért fejlesztet­ték ki, hogy segítsék a kis­kereskedők és magánvendég­látósok munkáját - ha már nyugtaadásra kötelezi őket a törvény. M. L. m mMWwM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom