Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-25 / 81. szám

A színésznek pedig kell a változatosság — Szerencsés ember az, akii­nek igazából nem kell meg­másznia a meredek falat, mert néha 'leengedik számára a felvonóhidat - huppan le a fotelba Újváry Zoltán színmű­vész. Kicsit kifújja magát, ép­pen Az ejnye-bejnye kórus vígjáték próbájáról érkezett, bár fáradtnak cseppet sem látszik. Nem is hiszem, hogy olyan típusú ember lenne, aki magába roskadva órákig el­üldögél és meditál a nehéz­ségeken. — Szeretem a mozgékony­ságot és meggyőződésem, hogy egy színésznek nem is szabad másképpen gondol­kodnia —, erősíti meg felte­vésemet. — A változtatásra való ál­fa ndó hajlandósága huzdítot. ta arra is, hogy elszerződjön a Pécsi Nemzeti Színháztól? — Egyrésrt. öt éve vagyok Pécsen és már éreztem, kezd megcsapni a kellemes el'ké- nyelmeskedés szele. Nem tu­dom, ki hogy van vele, de nekem szükségem van arra, hogy állandóan rámkénysze- rítsék a bizonyítást, különbért elképzelhető, hogy egy-egy szituációt már egyformán ol­dok meg. A másik ok: már közhely, de mint ilyen, igaz is, a mi országunk főváros- központú, a vidék másodlapos helyre szoríttatik. Egy színész, nek pedig kell a változatos­ság, a többféle lehetőség, amit kipróbálhat, hogy iga­zából megismerhesse képes­ségeit. így, amikor Csiszár Im­re rendező elhívott a Nemzeti Színházba, örömmel mondtam igent. Csiszár rendezői stílusa egyébként is közel áll hoz­zám.- Kollégái közül varrnak, akik túl kemény rendezőnek ta rtjá'k ... — Nekem a mániám a ren­dezői-színház. Az együttdol­gozáshoz kell egy ember, aki ott ül a színpad mellett, a darab minden pillanatát át­látja, s egy meghatározott mondanivaló érdekében vezeti előre a művészeket és a játék cselekményét. Csiszár Imre is meghallgatja a színészek öt­leteit, és ha jónak tartja, meg is valósíthatják azokat, de a menetközbeni, meg nem beszélt változtatásokat nem szereti, és én egyetértek vele.- Milyen érzelmekkel megy el Pécsről ?- Hasznos tapasztalatokkal, örömteli és keserűbb emlékek­kel. Voltak sikereim és buká­saim egyaránt.- Elmenési vágyához az is hozzájárult, hogy az idei évad­ban kevesebb darabban le­hetett látni?- Nem. Kicsit ugyan taka­rékra tettem magam, de a gondolat, hogy máshova szer­ződjek, régebb óta foglalkoz­at, éppen azok következté­ben, amit már elmondtam. A kényelem és az elpuhulás a színész számára a legnagyobb veszély.- Április közepétől egy új magyar film főszerepére kér­ték föl. Vannak korábbi fil­mes tapasztalatai? — Néhány filmben alakítot­tam egy-egy villanásnyi figu­rát, de ez az első komoly felkérésem. Ezt az új felada­tot is izgalommal várom. A film' Csapiár Vilmos pár év­vel ezelőtti népszerű doku­mentumírásából készül, s egy fiatalember életútját mutatja be, aki a vendéglátóiparban dolgozik, s rákényszerül, hogy beálljon a nagy „mesterek" sorába és mindenféle csalá­sokat, trükköket elkövessen. Milliomos lesz, de mégsem gátlástalan vagány, hanem olyasvalaki, aki menet közben elemzi a dolgait, vívódik. •Újváry Zoltán az új évad­tól már csak turistaként láto­gat Pécsre. Sok sikert kívá­nunk nemzeti szinházbeli tag­ságához. B. A. Dél-dunántúli történészek V. nyári tábora Örömmel értesítjük, hogy a Mogyar Történelmi Társulat dél-dunántúli csoportja, a Ja­nus Pannonius Tudományegye­tem, a Pécsi Akadémiai Bi­zottság, Baranya, Somogy, Tol­na, Zala megyék tanácsai és pedogágiai intézetei szervezésé­ben, a régió múzeumainak, le­véltárainak közreműködésével megrendezzük a dél-dunántúli történészek ötödik nyári tá­borát. A rendezvény helyszine vál­tozatlanul a Somogy megyei ifjúsági tábor, Balatonfenyves- alsó. Időpontja: 1990. július 29.— augusztus 4. Részvételi díj (szállással, teljes ellátással, díjmentes strandolási, sportolási lehető- *009*1): 1500 forint. A tábor témája: „Mit tehet egy em­ber f" — A politikai szemé­lyiség szerepe a modern kor­ban (1789-től napjainkig). Az eddigi gyakorlatnak meg­felelően igyekszünk tekintélyes kutatókat megnyerni előadó­nak. Ugyanekkor lehetőséget kívánunk biztosítani arra is, hogy a tábor résztvevői saját kutatási területükről a témá­hoz kapcsolódó, rövid előadás­sal szerepelhessenek. A tábort elsősorbon történelemtanárok, levéltárosok, muzeológusok szó­méra szervezzük, de nagy örömmel fogadjuk bármely fog­lalkozású, a történelem iránt érdeklődő személyek jelentke­zését is. Életkori megkötöttség nincs. A jelentkezés határideje: 1990. március 31. Feltétlenül kérjük ennek betartását. A jelentke­zési lapokat a következő címre kérjük küldeni: Fülőp Miklós egyetemi tanársegéd. Janus Pannonius Tudományegyetem. Állam- és Jogtudományi Kar, filozófia és politikaelméleti tanszék. 7401 Pécs, 48-as tér 1. Pf.: 9. 50 éves a Mecsek Cukrászda Akkoriban ritka dolog volt, hogy érettségizett ember ipa- rosmesterségről álmodozott. Bídher Zoltánt nem is akar­taik befogadni a pécsi ipa­rosók, nem szívesen enged­ték a mestervizsgára.- Aztán ez is sikerűit - mutatja felesége a vékony ok­levelet - 1938-ban. — Keményen tudtunk dol­gozni a férjemmel, vállalkoz­ni akartunk, minket erre ne­veltek. 1940-ben kibéreltük a Dunántúli Bank Rt.-tői a Szé­chenyi téri ingatlanukat - hatszáz pengő bérleti díjat fizettünk -, és azonnal hoz- zákezdtünk az átalakításhoz, bebútorozáshoz, rendibe hoz­tuk a műhelyt és a kiszolgáló helyiségeket. Tavasszal meg­nyitottuk az üzletet, a Mecsek Cukrászdát, ott, aihol ma is található, a felső helyiség­ben. — Kiváló segédet kaptunk Pestről, gyönyörűen dolgozott, jó helyen állt az üzlet, ha­mar népszerűek lettünk. Szé­les volt a választék is, tea- süfemények, fagylaltok, cukor­kák, torták, krémesek, mignon, zserbó és más akkori külön­legességek. Mindennap új­donságokat kínáltunk nagysi­kerrel. Természetesen konya­kot, borokat, szörpöket és többféle kávét is felszolgál­tunk azoknak, akik az aszta­loknál foglaltak helyet. De vajon kük járhattak Pé­csett, a Caflisch után legele­gánsabb és kedvelt cukrász­dába? Bori néni derűsen meséli. hogy a hadapródiskola nö­vendékei csütörtöki kimenői­ken gyakran ellátogattak a Mecsekbe. A cőgereknek — mert így is nevezték őket — nem volt szabad bármelyik szórakozóhelyen megjelenni, főleg ott ismerkedni. Ide jö­hettek — ez egy olyan hely volt — a negyven—ötven ven­dégre külön is felkészültek. A cukrászdát az egyetemisták is kedvelték, és a színészek, művészek sem hiányoztak. Hanthy Hanna, Radolfó is betért ide egyszer, és állan­dó vendégek voltak az évek során Fülöp Zsigmond, Bán Frigyes, Vas Éva, Csonka End­re, Avar István, Kálmán György és a többiek. Persze, megfordultak itt a szegényeb­bek is, legfeljebb csak vasár­nap, és szerényebb rendelés­sel.- A cukrászok között ver­seny volt, ezért olcsóbban kí­náltunk, amit csak lehetett, akciókat hirdettünk, és né­hány reklámunk nagyon jól sikerült. Az egyik december­ben egy élő Mikulás állt né­hány órát egy-két napig a kirakatban, integetett, és fe­nyegette a gyerekeket. Még a tér másik végéből is oda­szaladt mindenki, elakadt a forgalom a nagy tömegtől, a férjem szaloncukorkát szórt a gyerekeknek. — Aztán behívták őt, részt vett az erdélyi bevonulásban. Sok fényképet küldött haza az ottani fogadtatásról, katona- társairók Nehezen, de el tud­tam intézni, hogy ezek egy tablón a kirakatba kerülhes­senek, virágokkal és nemze­tiszínű zászlóval feldíszítettük. Nagyon sok ember kereste a rokonát, ismerősét. Míg a cukrászda hátsó te­remmel bővült, és már tizen­négyen dolgoztak benne a hét minden napján, és két műszakban,, addig a téren is zajlott a történelem, apályok­kal és dagályokkal jöttek, s mentek a pártok, a Szent Jobb, Szálaslék, az oroszok, újra a pártok, aztán már csak a sztálinizmus. Utóbbi 'nem maradt az utcán, átcsapott a cukrászda küszöbén - 1952- ben megérkezett a felszólítás: az üzletet önként ajánlja fel államosításra. Mit lőhetett tenni? Egy januári napon kimen­tek az illetékesek feümérnli, mikoi* a leltár végére értek, bezárták az ajtót és közölték: végeztünk. Bori néni az üzletért nyolc­ezer forintot'kopott— vett rajta egy téíiikabátot. Bozsó B. ... Szóval, amikor az Auró­rán eldördültek az első löv ,., Pardon, elnézést... ma — az országos megegyezés szerint nem politizálunk, rendben is van, tegyük félre a politikát, csak éppen azt nem tudom, mihez kezdjek most? Amilyen remek idő van, akár fölme­hetnék a Mecsekre is, mond­juk virágot szedni, esetleg sé­tálgatni ifjabb korom erdei ösvényein. Csak hogy egy ideig nem vonz a hegyoldal, miután nemrég ereszkedtem le onnét, egy - különben na­gyon kellemes - három hét után, orvosok és gondos nő­vérkék felügyelete alól, amit ezúttal is szívből köszönök nekik. Sok egyéb mellett azért is jól éreztem magam Ótt fönt, mert - bár a roz­zant rádióm ugyan velem volt — de a különböző egészség­védelmi műsorok nem ijesztet­tek halálra: biztonságban éreztem magamat egy orvosi- nővéri közegben. Ez természe­tes. Pedig végighallgattam többek között egy orvosi rá­diós előadást, amelyben fel­idézték amerikai doktorok okos intelmeit. Ilyeneket mondtak, hogy az öregedés jellemzőbb betegsé­gei a rák, a szív vagy a ma­gas vérnyomás. Hát... van benne valami. Egyik jótaná­csuk: a napi kalóriát legalább 40 százalékkal kell csökkente­nie az idősebb korosztálynak. Ez mondjuk manapság nem Is menne nehezen. A további amerikai tanácsok: ne dohá­nyozz, ne igyál, ne egyél(so- kat) és ne menj a napra. Akár hiszik, vagy nem, de az orvosok a napozást egyáltalán nem ajánlják még a fiata­loknak sem. Olyan meggyő­zően óvták e fenti ártalmaktól az amerikai népet, hogy az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben nagyon jelentős mértékben csökkent náluk a szívbetegsé­gek száma: hogy pontosabb legyek csak egyetlen beteg­ségnél, az infarktus okozta halálesetek 25 százalékkal csökkentek. Nem növekszik — mint nálunk — hanem csökken a dohányosok száma a do­hányipar nagy bosszúságára. És most a legújabb: divat a fehér bőr, nyáron, a ten­gerparti strandokon, ernyők alá bújnak, vagy futnak a fák alá. Nem mintha e fenti intel­mek nem hangzanának el szinte szüntelenül a hazai or­vosi körökben, de hát ugye ... nekünk magyaroknak mindent hatszor kell elmagyarázni, míg hetedszer kezdünk felfi­gyelni. Hiszen még ezt az embert-boldogító demokráciát is csak kerülgetjük, kóstolgat­juk... holott... Na hagyjuk. A múltkorokban - tekintet­tel a gyönyörű tavaszunkra — a természetbarátok pesti szer­vezete kirándulásra invitálja a népet. A rádió műsorvezetője így jelenti be: „Matuska em­léktúrára hívja kollégám ked­ves hallgatóinkat. Ez bizonyá­ra valami biatorbágyi dolog lesz..." — mondja. Én is ar­ra gondoltam. Ha valaki azt mondja: Matuska, akkor Bia- torbágy. Eszembe jutott persze, hogy itt talán egy másik Ma­tuska nevezetűről lesz szó, aki talán egy neves természetjáró volt és kegyeletből róla neve­zik el a túrát. Ez igy érthető és derék dolog. Ha így van. De a műsorvezető is említette a Biatorbágyot, akkor pedig mire vagy kire következtessen a hallgató? A biatorbágyi vasúti viaduktot robbantó Ma­tuska Szilveszterre. Világos. Erről a tömeggyilkosról nevez­nek el egy szívet-lelket tisztí­tó, frissítő gyalogtúrát? Nem akarom elhinni. Kár, hogy — ez esetben — nem Pesten la­kom, különben elmentem vol­na a hajnali találkozóra, hogy megkérdezzem a túrave­zetőtől: „Pajtikám hova-ho- va? Ha a híd felé, rám ne számítsatok..." Ha már kirándulásról van szó, beszélhetünk akár a nya­ralásról is. Ezt olvastam múlt­kor egy lapban: „Aki még nem döntötte el, hol szeretné tölteni a nyári szabadságát, ... legjobb ha Kölnt, Bonnt, Párizst, Genfet, Koppenhágát, Chicagót vagy Tokiót választ­ja, mert állítólag itt a legbiz­tonságosabbak a repülőte­rek ..Hm... A rádióban egy idegenforgalmis úr még távolabbi helyeket ajánl de­rék népemnek. Említi példá­ul Ausztráliát, Üj-Zélandot, egyebeket. A költségek kettő- százezer forinton belül , marad­nak. Elég sok a jelentkező. Pesten. Jövő héten kapom a nyugdíjamat. Valami jó he­lyet kellene kicsípnem ma­gamnak a gépen. Ott sze­retek ülni az ablak mellett. Utazom... Nemzetközi szintű oktatást Brüsszeli tapasztalatok A kékes színű diploma még nincsen kitöltve, de rajta di- szeleq a kibocsátó Nemzetkö­zi M érnökeg yesü let Európai Szövetségének cingol neve. Forgatom, és arra gondolok, mikor hány mogyar szakem­ber vehet majd át ilyen ok­levelet? Gondolatom közös dr. Lenkei Péterével, hiszen a pécsi Pollack Mihály Műsza­ki Főiskola főigazgatója nem­régiben vett részt Brüsszelben egy kelet-, közép-európai de­legációban. Az egy bét cél­kitűzése az volt, hogy a ke­let-, közép-európai felsőokta­tási vezetők meg ismerkedjenek az Európai Közösségen belü­li főbb kutatási programokkal, elképzelésekkel, melyek a fel­sőoktatást érdekelhetik. „Mobility in Europe" -hir­detik az egyesült Európára készülődő országok, vagyis vé­lekedésük szerint a .munka­erőnek, az egyetemii hallga­tóknak, a különféle technoló­giáknak szabadon kell köl­tözniük, dolgozniuk, tanulniuk egymás országaiban.- Nagyon érdekes progra­mot állított össze számunkra a meghívó szervezet, a mű­szaki felsőoktatás európai szervezete - mutatja a vaskos programfüzetet dr. Lenkei 'Pé­ter. Érdekességét még csak növelte, hogy ugyanabban az időben tartottak egy hallgatói vásárt is. Ezen a vásáron kü­lönböző egyetemek, főiskolák ajánlották magukat a leendő hallgatók figyelmébe, részle­tesen bemutatva képzési mód­szerüket, sajátosságaikat. El­vittek minket a nevezetes Sol­vay intézetbe is. Az intézet alapításakor az üveggyártás­hoz használatos szóda előál­lításával foglalkozott, ma már igen széles a tevékenységi kö­rük. Egy 1911-es fotó tanú­sága szerint az intézetnek olyan munkatársai voltak, mint Einstein, Plank, Lorentz, ma­dame Curie. Ma is Nobel-dí­jas tudós vezeti az intézetet, s legtöbb elvük, hogy csak kiváló mérnökképzés képzelhe­tő el az oktatásban, de eze­ket a kitűnően végzett szak­embereket is komoly munká­val kell a cégnek, intézetnek továbbképeznie a gyakorlat­ban.- Milyen reményekkel néz­hetünk innen, Kelet-, Közép- Európá'ból az európai ház fe­lé? A mi egyetemeinken, fő- i skalá i n kon megva I ásítható-e a kiírt követelményeknek megfe­lelő, kormányszinteken és szakmai szinteken egyaránt el­ismerhető oktatás és diploma?- Törekedni kéül rá. Az eu­rópai felsőoktatási általános normák, úgy tudom, még nin­csenek minden területen ki­dolgozva, de például már van egy hivatalos jegyzékem ar­ról, mit kell tudnia egy épí­tésznek. Különböző nemzetkö­zi szervezetek is ígér k e té­ren segítséget Magyarország­nak, bár ezek közül egyelőre még osak néhány indult el a megvalósítás útján. Igen fon­tos lehet számunkra a kidol­gozás alatt lévő magyar és lengyel gazdaság átalakításá­ra szóló program, mely a fel­sőoktatást is felkarolná. Címerváltozás Siklóson A jelenleg érvényben lévő, ám heraldikailag helytelen megol­dásokat tartalmazó siklósi vá­rosi címer helyett új címer bevezetését tervezik. A változ­tatásra Merencsics Tibor gim­náziumi tanár tett javaslatot, aki nemrég Veszprém .város címerének heraldikai vizsgála­tára és tervezésére kapott megbízást. Mivel a városi cí­merek első megjelenési for­mája a pecsét volt, vélemé­nye szerint a városi címernek is ez lehet az alapja, már- csak azért is, mert a pecsét tartalmazza a legszebb, leg­ősibb cimérképeket. vasárnapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom