Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-18 / 74. szám

Repülőjegy Barcelonába és Svédországba Füzesi Ferenc a kézilabda világbajnokságról Az elmúlt évtizedekben a fér­fi kézilabdázóknak nem volt olyan világversenye, amelyen szereplő magyar válogatott- keretben ne találtunk volna pécsi játékost. A moszikvai és a szöuli olimpián Kovacsics Miklós, illetve Kakas János, míg az előző világbajnoksá­gon Putics Jenő képviselte a piros -feketéket, |mast pedig Füzesi Ferenc volt a RMSC válogatott „ügyeletese". Osakhogy az említett játé­kosok között van egy lénye­ges különbség. Ugyanis, amíg az előző Világversenyek­re eljutott kézilabdázók nem lépték pályára, addig Füzesi Ferenc a magyar válogatott egyik kulcsembere lett. Nem véletlenül kapta a Csehszlo­vákiában 6. helyen végzett magyar válogatottat alkotó játékosok között — a kapu­sok utón — az egyik legelis- merőlbb véleményt.- ,,Kellemes meglepetést okozott, mert első világbaj­nokságán — sérülése ellenére is — rutinosan összefogta a gárdát, látványos gólokat lőtt." - irta rólad a Nép­sport. — Természetesen nagyon örülök, hogy kiérdemeltem a szövetségi kapitány bizalmát és valóban mindent elkövet­tem a jó véleményéért is. Sajnos, a jobb teljesítménye­met a kellemetlen lábsérülé­sem megakadályozta.- A magyar csapatsport­ágak között ti voltatok az utolsók, akik megmenthették a magyar csapatok jó hírét a világban, miután a többi' sportág legjobbjai sorban csődöt mondtak ... — Nyomasztóan 'hatott ránk, hogy a ránk nézve különben sem hízelgő vélemények mel­lett tőlünk vártáik a helytál­lást, a nemzeti becsület megvédését. Ennek megfele­lően nagyon elszántan utaz­tunk Csehszlovákiába, hogy megvédjü'k jó hírünket, hogy ezen versenyen — ezzel az összetételű csapattal — ne csak a jó helyezésért küzd- jünk, de biztosítsuk azzal a helyünket a Barcelonában megrendezendő olimpián, va­lamint a következő, Svédor­szágban sorra kerülő Világ- ! bajnokságon.- A terv nagyszerűen si­került, hiszen éppen a férfi kézilabda-válogatottunk bizto­sította repülőjegyét elsőként a következő olimpiára. Csak­hogy közben volt egy s más a mostani világbajnokságon is. Gondolok itt a csapatépí­tésre, no és egyikét ugyan­csak rázós mérkőzésre. — Nem használt a gárdá­nak, hogy az idegenlégióso­kat képtelenék voltunk haza­hozni. Szerencsére a két ka­puson ez nem nagyon lát­szott. Olyannyira nem, hogy a különben kapusoknak „ki­írt” tornán - mert ők nyúj­tották az összes poszt között a legjóbb teljesítményt — a magyar kettősnek, Hoff man­nák és Bírónak a legjobbak között jutott hely. Kovács Misinek kétszer is vissza kel­lett utaznia Olaszországba a klubcsapata mérkőzéséire, míg Kovács Péter oda sem érkezett Plzenibe. Vagyis, lé­nyegében magunkra marad­tunk mi, hazaiak, a „kora­szülött" héthónapos szövetsé­gi kapitánnyal, Csik Jánossal. — Megvertük Romániát, döntetlenül játszottunk Cseh­szlovákiával és kikaptunk Spanyolországtól.- Valóban a világbajnok­ság magyar mérföldkövei vol­tak e találkozók. Az évtize­den át mumus Romániát im­már második jelentős tornán győztük le. A hazai csapat ellen mi lőttük ki magunökat a sok kihagyott ziccerrel és büntetőkkel. Ami pedig a spanyolok el leni találkozót il­leti: elfáradtunk. Talán nem is annyira fizikailag, sakkal inkább idegileg, hiszen a 49. percig vezettünk. A románok győzelme a svédék fölött — az eredményt már ismertük — „fejben" gyengítette le csapatunkat. Pillanatok alatt fordítottak az olimpia rende­zői. — Szép és főleg fontos át­lövéses gólokat lőttél. A vi­lágbajnokságon azonban nem az átlövésekből elért ta­lálatok domináltak. — Nem bizony. Mint már említettem, ezen világibaj­nokság a kapusok, no és a szélsők támadásai jelentették az előrelépést a sportágban. Talán éppen ezért is „húz­tuk a röviide'bbet" eredmé­nyességünk terén. Rengeteg ziccert hibáztunk, de hát ezért lettek nagyok a kapu­saink is. Ami pedig a szél­sők teljesítményét illeti: saj­nos védekezésben közel sem produkálták azt, amit táma­dásban elértek. Fő, hogy lé­legzetvételnyi időhöz jutot­tunk az új csapat építésében — fejezte be a 62-szeres vá­logatott Füzesi Ferenc. Kapu László Ű| kosaras ediő Pakson Hit hall a magyar az iskolától kezdve? A paksiak kis ékszerdobo­zában, az ASE-csarnokban be­széltünk meg találkozót Ju­hász Sándorral, az NB l-es kosárlabdacsapat új edzőjé­vel. A megbeszélt időpontnál egy kicsit korábban érkez­tem, így volt időm alaposan körbenézni a csodálatos lé­tesítményben. Eközben futot­tam össze Hubert Istvánnal, az eddigi megbízott edzővel. Az alkalom szüli a tolvajt elvén megállítottam egy percre.- Nem zavar, hogy a csa­pat jó szereplése ellenére nem te maradtál az edző? — Egy kicsit sem, mert ta­valy november elsején, ami­kor idejöttem, ‘utánpótlás ■szai^óg vezetőként szerződtem le. December elején került sor az edzőváltásra, ekkor kérték fel, hogy vállaljam el az Atomerőmű SE melletti tevékenységet. Fel sem me­rült akkoriban, a hosszabb távú edzősködés gondolata. Se a szakosztályvezetésben, se bennem. Én nem szeretek két-három évente lakóhelyet változtatni és ez manapság együtt jár ezzel a pályával. Közben megérkezett az új mester, Juhász Sándor is. Bemutatáisiképpen egy pár adatot róla címszavakban. Férfi és női csapatoknál egy­aránt edzősködött, csak úgy mutatóban néhány együttes: a magyar férfiválogatott, a ZTE, a BKV Előre és a Ganz- MÁVAG. Ezen kívül nemzet­közi minősítésű játékvezető ként is tevékenykedett, és a változatosság kedvéért a szö­vetségnél még tszákfelügye- lősködött is. Szóval kosaras berkekben nemigen aikad olyan, aki ne ismerné őt. — Zalaegerszegen vök egy kiemelkedő éved, utána vi­szont gyorsan eltűntél a csa­pat mellől. Mi volt ennek az oka? — A szakosztályvezető és köztem keletkezett egy kis nézetkülönbség, így távoznom kellett. Ottlétemben valami­féle hatalmi |barc jelleget vélt felfedezni. Erről ennyit. Ezt követően kerültem Ide Paksra. — Milyen célokkal? — Konkrét tervékről ne kérdezz, mert még csak egy jó hete étkeztem meg. Azt viszont mindenképpen sze­retném, ha ezt az — úgy ér­zem - erőn felül teljesített szintet továbbra is tartani tudnánk, vagy legalább meg­közelíteni. Figyelembe kell venni azt, hogy az ASE szá­mára eddig ez egy igen ki­futott bajnoki év volt. A cél­kitűzésekkel különben is ad­dig vigyázni kell, amíg nem tudjuk, melyik csapathoz kik mennek? Egy-egy jóbb kül­földi leigazolása gyökeresen megváltoztathatja az eredmé­nyeket és a bajnokság ki­menetelét. — Hol tart szerinted ma a magyar kosárlabdasport? — Én azt mondom, nem olyan nagy a lemaradásunk itt sem, mint amilyenre ál­talában a magyar valóságot .festjük. Inkább az a 'baj, hogy a magyar az iskolától kezdve egészen a felnőtt ko­rig állandóan azt hall­ja: ilyen hülye vagy fiam, olyan hülye vagy fiam. Ilyen milliőben senki sem tudja a benne rejlő tu­dást és képességeket kibon­takoztatni. / — Pakson úgy érzed ez si­kerülni fog? — Remélem, és miivel én maximalista vagyok, mindent meg is teszek ezért. Krasznai Zoltán Körülugrálták, mintha Détári lett volna Visszatáncoltak a szabadkaiak Csak hitegették Nagy Tamást? Pedig olyan simának tűnt minden. Vagy csak a szá­momra? Itt voltak, megnézték, tárgyaltak vele és a klubjával, megegyeztek. Már csak a szer­ződéskötés volt hátra, amikor jöttek a fejlemények, kérések, javaslatok onnan. „Kérünk még egy kis időt." „Megbe­széljük még." „Visszatérünk rá.” „Jelentkezünk." Pillanatnyilag ott tartunk, hogy lehet: Nagy Tamás még­sem megy Szabadkára, s nem az ő hibájából.- Pedig amikor ott voltunk Szabadkán, a megbeszélésen a részükről volt ott jogász, tolmács, pénzember, szóval összejött mindenki. Ebből is éreztem a tárgyalás komoly­ságát. Láttam rajtük: fontos lenne számukra, hogy meg­szerezzenek. Ügy körülugrál­tak, mintha Détárit akarták volna szerződtetni. Azt akar­ták: minél előbb játsszak a színeikben. Aztán, most hét­főn, amikor a papírokat alá­írni jöttek volna, és a PMSC- től senki sem hivatott, hogy itt vannak, már gondoltam: oka van ennek. Éreztem; visz- szatáncoltak. Pedig szívesen mentem volna oda futballozni. Anyagilag sem jártam volna; rosszul. A pécsi futballista úgy véli, hogy mivel kétszer egymás­után nyertek a bajnokságban a szabadkaiak, és ezzel elke­rültek a veszélyes zónából, most már nincs szükségük ide­genlégiósra. Érzi: a diplomá­ciai formáját megadják majd a visszalépésnek, nehogy szó érje a ház elejét. Ez pedig úgy néz ki, hogy nevetségesen kevés pénzt ajánlanak fel érte a PMSC-nek, amiért őt az ért­hetően nem engedi át nekik. És akkor itt bezárul a kör.- Nem esett jól a szabad­kaiak lépése, de nem viselt meg különösképpen a dolog. Csak azt sajnálom: úgy állí­tották be, mintha az elmene­telem 100 százalékos lenne. Holott minden külföldi szerző­dés akkor biztos, amikor an­nak lejártakor már visszajön az ember. Nagy Tamásra Nagykani­zsán figyeltek fel a jugoszláv első ligás lobdarúgócsapat vezetői, amikor az ottani együttes a FMSC-vel játszott edzőmérkőzést. Valójában Skublicsra, a kanizsaiak gól­vágójára voltak kíváncsiak, de Nagy Tamás jobban tetszett nekik. A megállapodás szerint má­jus 31-ig, a jugoszláv bajnok­ság végéig adták volna köl­csön, a PMSC 20 ezer nyu­gatnémet márkát kapott volna érte. Később már azzal visz- szakoztak a Spartak Subotica vezetői, hogy nekik nem pár hónapra, hanem legalább egy évre kellene a focista. Ezért kértek haladékot, hogy otthon a szponzoraikkal még tovább tárgyalhassanak. Hétfőn kö­zölték ezt, azóta nincs hír ró­luk.- Szombaton, a Debrecen ellen a Spartaktól ketten is megnézték a játékomat. Nem tagadom, gyengébben ment, de szerintem nem ez döntötte el, hogy már nem kellek ne­kik. A megbeszélést .célzó ottani egyszerri villámlátogatást le­számítva, Nagy Tamás még sohasem volt Szabadkán. Le­het, hogy nem is lesz még egyszer? Amennyire a jugo- szlóvo'k megbízhatóságát más szituációkból ismerjük, elkép­zelhető. Horváth László Futball és rendőrség Nincs magyar futball a rendőrség „közreműködése” nélkül. Gondolom, erről a közreműködésről szívesen le­mondana a sportág, de az utóbbi években alig akadt olyan hét, hogy ne kellett volna a bűnüldöző szervek beavatkozását kérni. Már szokatlan lenne ha nem be­szélhetnénk valamilyen vesz­tegetésről. Most éppen a Petres kontra Lovasi ügy szolgáltatja a témát. Ami Petrest illeti, a hét első felében valószínűleg megtudjuk, miként alakul a sorsa. Újjá alakult ugyanis az MLSZ fellebbviteli bizott­sága és kész arra, hogy tár­gyaljon. Igaz, a bemutatko­záson nem lehet ott az új elnök, dr. Fekete Sándor, az egykori pécsi, majd komlói labdarúgó, aki Veszprém­ben fejezte be sportpályafu­tását. önhibáján kívül ma­rad távol, mert veszprémi lakos, ott jogtanácsos. Ezért a sportág vezetői azt taná­csolták neki, ne vegyen részt a tárgyaláson, mert elfogult­sággal vádolhatják. Elméletileg ez igaz, de miért kell feltételezni, hogy nem a paragrafusok szelle­mében döntenek. Korábban senki sem vetette fel, hogy fővárosi az elnök és pesti labdarúgók ügyében is ítél­kezhetett. Mi több, akkor is, ha főváros-vidék vitában kellett dönteni. Ami viszont Lovasi László ügyét, illeti, ott még várni kell az eredményre, hiszen a nyomozás időt vesz igénybe. Nem lesz könnyű dolguk a nyomozóknak, mert mindkét fél azt állítja, hogy a má­sik kezdeményezte a veszte­getést. Tudom megoszlanak a vé­lemények. Vannak akik egyértelműen Lovast hibáz­tatják. Magam azok kö­zé tartozom, akik leg­alább olyan hibásnak tartják Petrest, mint az MLSZ volt munkatársát. Le­het, hogy a jogászok rám cáfolnak, de nekem úgy tű­nik - végighallgatva a mag­nófelvételeket —, hogy Pet­res benne volt a „játékban". A labdarúgó végig azt han­goztatta, hogy viszi a meg­állapodott összeget, most viszont azt mondja, csupán csapdát akart állítani. Lavo- si is hasonlóra hivatkozik, s őt már felfüggesztették állá­sában. A legfőbb indok az, hogy szólnia kellett volna azonnal. Ha ez így van, ak­kor Petresnek is jelezni kel­lett volna már az első aján­latot követően. * Elképzelhető, hogy a jö­vő év májusában, az euró­pai labdarúgó kupák törté­netében először, BEK-döntő színhelye lesz a Népstadion. Már korábban felvetődött egy ilyen rangos esemény rendezésének a gondolata, csak az MLSZ képtelen volt az anyagiakat előteremteni. Most sem saját kasszájából fizetne, sikerült egy szpon­zort találni, amely biztosít­ja a rendezéshez szükséges valutát. De hogy ki a szpon­zor, az még egyelőre üzleti 3 ..... . t Fagy laltozók, cukrászok, vendéglátók, FIGYELEM! A MÓR ÉS KORNYÉKE ÁFÉSZ FEHÉRVÁRCSURGÓI FAGYLALTPORUZEM TERMÉKEINEK ÉRTÉKESÍTÉSÉT MEGKEZDTÜK! Cim: Herendi Károly, Komló, Kossuth Lajos út 28. Telefon: 82-431. Fagylaltporainkat 71-féle izválasztékban, hazai, valamint import természetes alapanyagok jfelhasználásával, kiváló minőségben forgalmazzuk. Várjuk a felhasználók szives érdeklődését. 1 ^ v? ,s-v S', V '%■„ $«8 Ü&i % / •••• X- 5 PROGRAMOZÓI ÉS OPERÁTORI MUNKAKOR BETÖLTÉSÉRE munkatársat keresünk DATAFLEX ISMERETTEL RENDELKEZŐK ELŐNYBEN. Jelentkezni lehet: 10-437-es telefonon Spárer Csabáné osztályvezetőnél. vasämapi 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom