Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-14 / 72. szám

Partok telefonos fóruma iA múlt csütörtöki telefonos fórumon ismét 'három párt ba­ranyai vezetői válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. A Ma­gyar Szocialista Pártot dr. Monyó József országgyűlési képviselőjelölt és Kocsi László, a Szocialista Párt ^Baranya ■megyei választási irodájának vezetője, a Magyar Néppártot Kérdés: Az önkormányzati­ság valóban azonos-e azzal, hogy a községek továbbsze­gényednek, és az intézményei­ket sem tudják fenntartani? Dr. Kóbor Gyula: — Az én elképzelésem sze­rint az önkormányzat nem le­lhet azonos az elszegényedés­sel. A települések és a szak­mák önkormányzata azt jelen­ti, hogy a településeknek sa­ját magúiknak van joguk dön­teni a sorsúikról az adott jog- szalbályi keretek között. A mostani gazdasági helyzetben az önkormányzatiság önmagá­ban nem lehet cél. Az ön­kormányzatiság, az előbb em­lített jogi feltételek mellett azt íis jelenti, hogy a települések­nek saját bevételeikből kell fenntartaniuk intézményeiket. Ez a mostani jövedelmi szin­ten azt jelentené, hogy to­vább nőne a kis- és nagyobb településék közötti különbség. A kistelepülések lakosságá­nak személyi jövedelemadója a fizetési aránytalanságok miatt soha nem képes arra, (hogy fenntartsa a mostani színvonalat, s főleg nem ké­pes arra, almit a Faluszövet­ség követel, hogy egyenlő ál­lampolgári jogon bizonyos alapvető állampolgári lakha­tási jogok — benne a kultú­ráihoz, oktatásihoz, egészség­ügyhöz fűződő jog — minden magyar állampolgárt megilles- senék. Ezért a Fa l u szövetség programja szerint határozott falufejlesztő politikát követe­lünk mindaddig, amíg infra­struktúrában, jövedelem szint­ben el nem tudjuk érni a nagyvárosi szinteket. Kérdés: Békés átmenetet óhajtunk, erről - és ennek a megvalósításáról - szólnak a pártok, ugyanakkor egyre erősebb radikalizálódással, az elszámolás, sőt leszámolás igényével is találkozunk. Ilyen körülmények között lehet-e bé­kéről beszélni?... Dr. Vonyó József: — Leszámoló hangulattal és leszámolással lehet ugyan át­menetet csinálni, de békés átmenetet nem. Mindenesetre differenciáltabban kell azt a kérdést megválaszolni, azaz szerintem is feltétlenül szük­ség van félelősség-megáliapi- tásra, de ezen belül megnéz­ni azt is, hogy a korábbi tár­sadalmi struktúra milyen sze­repet játszott anndk a vál­ságnak a kialakulásálban, amelyben élünk. Mert tudjuk, ihogy jászándékú, alapvetően tisztességes emberek sem tud­tak eredményeket fölmutatni — mondjuk, a gazdaságban — általános strukturális hibák miatt. Igaz, akadtak szép számmal olyanok is, akik vagy alkalmatlanságuk miatt, vagy tudatosan, önmaguknak elő­nyöket keresve követtek el bűnöket, hibákat. Ez utóbbiak esetében azt meg keli álla­pítani. Hozzátenném: ma a szavák demokratái, miközben békés átmenetről és elszámo­lásról beszélnek, amely hig­gadt mérlegelést, a felelős­ség és a következményárnyalt megállapítását feltételezné, számos konkrét megnyilatko­zásukkal lincshangu latot ger­jesztik. Lekarrvmunistázna'k vá­logatás nélkül embereket, cso­portokat, bűnbaknak kiáltva ki minden nyomorúságunkért. A kollektív bűnösség elve már hírhedten ismerős nem túl vi­dám történelmünkből. Az el­járás mögött az a gátlásta­lanul hatalomra törő „bolse­vik” kizárólagosság húzódik meg, amelyet éppen a vélt kommunistáknak tulajdoníta­nak. Ez -nem hogy demokrá­ciát nem jelent, hanem kife­jezetten a diktatúrára való tö­rekvés felé mutat, és semmi másra nem jó, mint a kon­frontáció kiélezésére, az indu­latok nyomón a tömegek megmozgatására, utcára kiVi­Csalog Judit, a párt Baranya megyei elnöke, a Szövetség a fa luért-vid ékért választási pár­tot dr. Kóbor Gyula ország - gyűlési képviselőjelölt képvi­selte. Nagyon sok kérdést kap­tak, amelyekből csak szemel­vényeiket tudunk közöl nii, oly­kor azonos jellegű kérdéseket összevonva. vesére, s ad abszurdum a pol­gárháborúra ... A Szocialista Párt ezt igen .veszélyes esz­köznek ítéli, s messzemenően elhatárolja magát tőle. Csalog Judit: Politikai kulturáltságunkban is van egy alapvető hiányos­ság, ami valószínűleg azért alakult ki, mert nálunk csak a hatalom birtokosainak volt valami mozgásterük. Ezért ha­talomnak a birtoklása az, ami miatt mániákusan egymás tar­káinak tudunk ugrani, nem pedig azért küzdünk — ami sókkal fontosabb —, hogy a mozgástér szélesedjék minden tenni akaró ember számára. Mindent abból a szemszögből vizsgálunk, hogy kié a hata­lom, s hogy lehetőleg a miérik legyen, sőt ha ezt nem tudjuk elérni, akikor azért küz­dünk, nehogy a másé legyen, hogy őt legalább elgáncsol­juk. Most jelenleg egyik pár­té sem a hatalom, mert már minderiki mindenkit elgán­csolt: inkább ne történjék semmi, inkább jusson csődbe az ország, nehogy valaki meg­kaparintsa a hatalmat. Egy­más kölcsönös sakkban tartá­sával szórakozunk. Sajnos. Dr. Kóbor Gyula: — Én bízom a békés átme­netben. A békés átmenet ga­ranciáját éppen a választás­ban látom. Úgy gondolom, ■hogy a választások után egy lebiggadás következik a ma­gyar társadalomiban, és hogy­ha a gazdaságunk, legalább szolidan tudja követni a po­litika változásait, akkor az át­menet valóban békés lesz. Az aggodalmam az, hogy ha a gazdaság helyzete ilyen ütemben romlik a választások után is, a hatalomra kerülő párták .kénytelenek lesznek megpróbálni szociális, vagy egyéb demagógiával az elle­nük irányuló támadásokat va­lamilyen más irányba terelni. Bízom benne, hogy a .hata­lomra kerülő pártok nem fog­nak ezzel az eszközzel élni. Ha mégis élnének ezzel, cik­kor is elég érettnek tartom a magyar népet arra, hogy az elmúlt egy évihez hasonlóan a jövőben is türelmet és to­leranciát tud tanúsítani. Ab­ban is bízom, hogy a kicsi­nyes torzsalkodás, ami a pár- tak között most van, ez jó­részt a politikai gyakorlatlan­ságból, a visszarendeződéstől való félelemből fakad, s ha­talomra ikerülve nagyobb ön­bizalomra tesznek szert, s a fejlett országok pártjaihoz ha­sonlóan tudnak viselkedni. Kérdés: Az utóbbi időben egyre gyakoribbak az utca­név-változtatások, a szoborel­távolítások. Félő, hogy a köz­mondás bekövetkezik: ahol irtják az erdőt, ott hullik a forgács... Mire jó ez az egész? Kocsi László: — Ügy tűnik, hogy a jelen­legi társadalmi közhangulat­ban, miután az a rendszer, melyet rá nkkényszerítettek, cső­döt mondott, könnyű megta­lálni azokat a céltáblákat, amelyek nem segítik felejteni az elmúlt 40 év diktatúráját. Ezek közé tartozik a Lenin- szobrok sorsa is. Én úgy íté­lem meg, hogy egyik politikai ■szervezet vagy párt sem ve­het magának akkora bátorsá- got-lendületet, hogy az ország terein álló szobrokat, emlék­műveket önnön kezével le­döntse, saját kezdeményezésé­re eltávolítsa. Szerintem, ezen ■szobrok és jelképek későbbi sorsáról az adott település ön- kormányzata hivatott dönteni, az a legitim városvezetés, me­lyet az ott lakók választottak. S az ö feladatuk lesz arról is dönteni, hogy a Magyar Köz­társaság új jelkép- és szim­bólumrendszere hogy álljon föl. Csalog Judit: — Nagyon megértem az ön érzelmeit, de nem biztos, hogy mindenkinek azonos élményei voltak a felszabadulással kap­csolatban. Egy népnek még­sem kellemes érzés, hogy ál­landóan valaki más szabadít­ja fel. A durvaságokkal mesz­szemenőleg nem értek egyet. Azt hiszem, nem kellene min­denkinek az élményeit egy ka­lap alá venrii, mert nagyon változatosak ezek az élmé­nyek. Ami a szobrok, emlék­művök ledöntögetését illeti: ha ■rajtom múlna, én nem enged­nék söha semmiféle szobrot ledönteni. Felállítanám mind­azokat a szobrokat, amelyeket bármikor bárkinek a tisztele­tére állítottunk, hadd Okuljon belőle az ország, ahogyan nyaltuk különféle hatalmaknak és hatalmasságoknak a talpát. ■Ezenkívül az utoanévtáblákat sem hagynám megváltoztatni, hanem egymás alá raknám azokat az elnevezéséket, ame­lyekkel egy-egy utcát így meg­áldottunk. Okuljunk 'belőle végre valűhára, s így hátha sikerül visszaszereznünk az identitásunkat. Dr. Vonyó József:- Csatlákozva ahhoz, amit Csalog Judit elmondott, ha nem is avval a megoldás­sal, amit ő javasolt - nehéz volna kivitelezni —, de ha­sonló megfontolásból a mú­zeum a változásokat doku­mentálja, a szobrokat utólag összegyűjtjük, pontosan annak érdekében, hogy egy kor ut­canév- vagy szoborddfcumen- tumai később is rendelkezés­re álljanak; Pécsett és a me­gyében megőrződjenek. Dr. Kóbor Gyufa: — Az ön kérdését is az ön­kormányzatok oldaláról igyek­szem megközelíteni. Egy szob­rot ledönteni a helyben lakók véleményének megkérdezése nélkül, ugyanolyan jogtalan, mint szobrot felállítani. Az ed­digi tanácsi gyakorlatomban már éltem a közvetlen de­mokrácia eszközeivel: elsőként tartottunk úgynevezett helyi szavazást például utcanévkér­désekben is. Úgy gondolom, hogy a jövőben a települések önkormányzata részben a sa­ját testületeikben, részben a teljes lakosság véleményének kikérésével hivatott saját tele­pülése arculatát meghatóroz- rti. A kérdés részint esztétikai, részint demokrácia és a jog­államiság elevenébe vágó kérdés. Kérdés: Aí országot ka­tasztrófába juttató pártnak van-e erkölcsi alapja indulni a választásokon? Nem kellene inkább visszavonulnia? Dr. Vonyó József: — Abból az alapállásból vá­laszolok, hogy én is mertem vállalni a képvisel őjelöltséget éppen a Szocialista Párt szí­neiben. Az elmúlt évtizedek ismeretében tökéletesen értem és megértem az ön etikai megfontolását. De egyrészt a Szocialista Párt nem az MSZMP, sem a régi, sem a mostani. Éppen a korábbi MSZMP belső titkossága miatt kevésbé ismert, hogy a reform­erők mindig ott voltak so­raikban - például Nyers Re­zső, aki a Szocialista Párt el­nöke -, s nem most, egy-két év óta szorgalmazzák a vál­tozást. Olyan csoportok, áram­latok, amelyek radikális gon­dolatok hordozói voltak, s köz­tük és az ellenzék között a különbség csupán annyi, hogy ők megpróbálták, sokszor nai­van, de belülről megváltoztat­ni ezt az egész folyamatot, szétverni a pártállam-struktú­rát. Több tízezer em/berről van szó, különböző szinteken, s ezeknek igenis van erkölcsi alapjuk arra, hogy fölvállalja a politikai közszereplést. Vagy­is, az MSZMP-n belüli pártel­lenzék - mely ma jórészt a Szocialista Pártban tömörül -, komoly szerepet vitt a válto­zások során, s vallom, hogy nélkülük semmi esetre sem lehetett volna békés úton le­bontani a pártállamot, illetve az államipártot. Dr. Kóbor Gyula: — A demokrácia baloldali, jobboldali és centrum nélkül nehezen képzelhető el. Ez ki­próbált. Én úgy gondolom, hogy becsületes politikai vál- tógazdóllkodás különböző esz­mék összecsapásából alakul­hat ki. Bízom benne, hogy egy olyan társadalom kifejlődése előtt állunk, amelyben ez'nem indulatokon, hanem progra­mokon múlik. Úgy vélem, hogy a majd eljövendő kormány- pártók toleranciája elég nagy lesz ahhoz, hogy a baloldalt eltűrjék a politikai porondon, a baloldalnak pedig van ak­kora töltése, energiája, hogy talpon tud maradni. Én úgy gondolom - ez benne van a játékszabályokban -, hogy a nép döntheti el a választáso­kon, hogy porondon marad­hatnak-e, vagy nem marad­hatnak porondon. Ezzel nem kívánok személyekről beszélni, mert azt tartam, hogy tisztes­séges politikai elszámoltatás­ra szükség van. Többek közt azért is, hogy ezek a ma ma­gukat baloldalinak 'nevező szervezetek megtisztulhassa­nak, megkülönböztessék őket azoktól a karrierista, hatalom­vágyó, hatalommal visszaélő emberektől, ákilk miatt őket most kollektíván támadják. Csalog Judit: — Nem nagyon tudom azo­nosítani ezt az újonnan ala­kult MSZMP-t, MSZP-t azzal a párttal, amely a hatalmon volt: tekintve, hogy egy ha­talmon lévő párt mindig más, mint egy kisebbségiben lévő párt, másrészt egy egyetlen párt mindig egészen másiként viselkedik, mint a többpárt­rendszer egyik tagja. Kíván­csian várom, hogy majd mit fog tenni az MSZP és MSZMP és milyen programokkal lép fel, és miit tud nyújtani en­nek a társadalomnak, mint ellenzéki párt. Ilyen szerepiben még nem láttuk, nem tudhat­juk, hogy mit várhatunk tőle. 'Mint magáinemlber, vetem fel, hogy a mostani válságnak a tünetei' hasonlítanak a 20- as évek vége, 30-as évek ele­je válságának tüneteihez. Azok az éveik is produkáltak há­rommillió koldust. Úgyhogy bennem az a kérdés is meg­fordult: nem túlozzuk-e el igazságtalanul a bűnbakkere­sést, s nem hárítunk-e túl nagy felelősséget arra a párt­ra, amely hatalmon volt? Kocsi László: — önmagomról elöljáróban annyit, hogy a harmincasok nemzedékéhez, a ma még fia­talokhoz tartozom, s abban a reformellenzékben dolgoztam, amit ma az MSZMP pártel­lenzékének neveznek. Az MSZMP szervezeti rend­jében, identitásában zavart kelteni, azt szétszedni és ab­ból az állampártból létrehoz­ni egy vagy több olyan pár­tot, amely most már nem je­lenthet monapolisztfkus hata­lom-kisajátításra törő, komoly erőt. Ezt a pártellenzák törté­nelmi tettének tudom be. A mái, új ellenzéki pártok kam­pányuk során szeretik ezt el­felejteni, elhallgatni, mocsok­Nemzetünk sorsfordító le­hetőség előtt áll: március 25- én, »(3 év után először vá­laszthatunk magunknak sza­bad parlamentet. Fennáll azonban annak a valós veszélye, hogy népünk ismét nem tud élni a törté­nelmi lehetőséggel, és elsza­lasztja az utolsó esélyt Euró­páihoz való (felzárkózásunkhoz, azt, hogy polgáraink működő­képes demokráciában, jólét­ben érhessenek. Ismét kísért bennünket a régi magyar átok: a SZÉT­HÚZÁS, amikor pártok és „függetlenek” tucatjai sok­szor elvtelenül, saját érdekei­ket előtérbe helyezve tolon­ganak a HATALOMÉRT! Ez nem más, mint a nem­zet érdekeinek sárba tiprása, koncért való marakodás. Ezért a Magyar (Demokrata Fórum megyei szervezetei nemzeti összefogásra hívják a választópolgárokat! A Magyar Demokrata Fórum elsőnek az országban, már megalakulásakor a nemzet legjobb erőit szólította egybe közös cselekvésre. IE közös cselekvés első eredménye, hogy sikerült békés eszkö­zökkel lebontani a diktatúra alapkövét, az egypártot, az MSZMF-t. Eltemethettük tisz­tességgel az 1956-os forra­dalom és nemzeti szabadság- harc 'hősi halottjait. Tárgya­lások eredményeként kikiáltot­ták a köztársaságot, feloszlat­ták a munkásőrséget, szaba­don megünnepelhettük már­cius 15-ét és október 23-át, kiírták c szábad választáso­kat. A (Magyar Demokrata Fórum nem egyes rétegek, csoportok, ha lem a nemzet érdekeit, minden egyes ember érdekeit kívánja szolgálni! A Magyar Demokrata Fórum „keresztény, keresztyén párt”, mert a kétezer éves keresztény kultúra és erkölcs értékeit hir­deti, az egyházak jogaikba való visszahelyezését tűzte zászlajára. A Magyar Demokrata Fórum a „kisgazdák, iparasztak párt­ja", mert a parasztság jogos igényeinek a szószólója meg­alakulásától kezdve, és rész­letes programja van ezen igé­nyek megvalósítására. A (föld­tulajdon visszaszolgáltatása jogos tulajdonosaik kezébe első pillanattól progromijában szerepel. A Magyar Demokrata Fórum „a vállalkozók, kisiparosok, kiskereskedők pártja”, mert a vállalkozások támogatásában látja a magyar gazdaság talpra állításának egyetlen le­hetőségét. Az MDF támogatja a független, önálló ipartestü­leteket, gazdaköröket. A 'Magyar Demokrata Fórum a „munkások pártja", mert' azt akarja, (hogy a munkások valódi tulajdonosai legyenek az üzemeknek, hogy valóban munkájuk értékét tükrözze áradatat indítani néhány szo­cialista párti vezetővel szem­ben - mondjuk Pozsgay Im­rével szemben, oki köztudot­tan részt vett egy ellenzéki párt létrehozásában - s csu­pán arra vagyok'kíváncsi, hogy a választótok után hogy tud­nák majd mindevvel szembe­nézni, a dolgokat helyükre' té­ve. Épp érért mondám, hogy nekünk, a Szocialista Párttag­jainak van erkölcsi alapunk arra, hogy politizáljunk, s hogy megmérkőzzünk a vá­lasztások során! Dunai Imre - Kozma Ferenc jövedelmük. Az MDF támo­gatja a munkástanácsokat, mint a dolgozói érdekvéde­lem valódi formáját. A Magyar Demokrata Fórum az „idősek pártja", mert eltö­kélt szándéka, hogy megvál­toztassa, biztosítási alapra he­lyezze a nyugdíjrendszert, fel­emelje az alacsony nyugdíja­kat, megszüntesse a nyugdí­jakban is meglévő kiváltságo­kat. A Magyar Demokrata Fórum a „fiatalok pártja”, mert biz­tosítani kívánja számukra a tanulás, a munka, valamint az önálló életkezdés tehetősé­geit, anyagi feltételeit. A Magyar Demokrata Fórum az „értelmiség 'pártja", mert felismerte és hirdeti, 'hogy a szellemi munka elismerése nél­kül a nemzet nem emelked­het fel, ezért vallja, hogy a tudást erkölcsileg és anyagi­lag is el kell ismerni. A 'Magyar Demokrata Fórum a „nemzetiségek pártja”. Min­den, hazánkban élő, nemzeti­ségnek megadja az őketmeg- illető jogokat, de ezeket meg­követeli a kisebbségi sorban, a ihatárokon kívül élő ma­gyarság számára is az adott országok kormányaitól, népei­től. A Magyar Demokrata Fórum a „vidék pártja”, mert valódi önkormányzatot akar minden településnek. A iMagyar 'Demokrata Fórum a „nemzet pártja", mert min­den réteg, minden csoport, és így az egész nemzet min­den problémájára, az infláció­tól a gyermeknevelésig, az oktatástól a környezetvéde­lemig konkrét megoldási el­képzelése, programja van, me­lyet, ha bizalmat kap a nép­től, a 'parlamentben és az új kormányban következetesen végrehajt. Az MDF az a párt, amely mindezen gondok megoldásá­ra rendelkezik a megfelelő felkészültséggel, és a meg­felelő szakemberekkel. A Magyar Demokrata Fórum „európai párt”, mert prog­ramja a biztosíték ahhoz, hogy megvalósítása esetén Magyarország „ piacgazdasá­gon alapuló, jólétben élő, sza­bad, idegen csapatoktól men­tes, független és demokra­tikus jogállam tegyen. Mindezen célok azonban csak úgy valósíthatók meg, ■ha nem aprózzuk fel erőin­ket! Ezért felhívunk minden, sa­ját magáért, családjáért, nem­zetéért felelősen gondolkodó választópolgárt, 'hogy fogjunk össze! E nép a szabad vá­lasztásokon eddig mindig tud­ta, ki mellé álljon! Az ország jövője, gyerme­keink, unokáink jövője most az ön kezében van! Ma az MDF a holnap! Magyar Demokrata Fórum megyei szervezetei dig sok helyen megtalálható. 'Követeljük ezök eltávolítá­sát március 15-ig az ország valamennyi középületéről” A fórum résztvevői: (balról) dr. Vonyó József, Kocsi László, dr. Kóbor Gyula és Csalog Judit. Felhívás nemzeti összefogásra! Tisztelt polgártársunk! Felhívás „Az ötágú vörös csillag egy rosszemlékű korszak emléke, amely az érvényes kormány- határozat ellenére még min-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom