Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-14 / 72. szám

Á nemzetiségek érdekében Kezdjünk valami újat! A földről másképp (Válasz Nagy Ferenc február 28-án megjelent írására) A korán jött tavasz kedvez a mezőgazdasági munkáknak, így a talajelőkészítésnek és a mű­trágyázásnak. Fotó: Szundi György ADN választási melléklete Út a polgári demokrácia felé= 4. számú lista 'Hazánk nemzetiségi politi­kaija még sosem fejezte ki igazán a nemzetiségek érde­keit A rossz döntések soroza­ta a nemzet tragédiáját okoz­ta, 1945—47-ben pedig a mi tragédiánkat: a kitelepítést,a vagyonúnkból és állampolgári 'jogainktól való megfosztást. Apáink magyar katonák vol­tak, vagy pedig a magyar kormánynak a 'hitleristákkal költött egyezménye folytán so­rozták be őket a német had­seregbe. A mi testvéreinket vitték el 1944-45-ben „málen- kij robotra", ahonnan egyihar- maduk nem tért viasza. Aki nem halt meg magyar vagy német katonaként, nem pusztult el az orosz bányák­ban, attól elvették földjét, jószágát, 'házát, egyik részét ma fhavag ónokban külföldre, másik részét szükséglakásba költöztették. Mindezt átéltem 6 évesen, és mélyen emléke­zetembe vésődött. 'Nem lehet elfelejteni. A rebdbSHtációról sokat 'beszélünk mostanában, de nemzetiségemet ért sé­relmekről nem nagyon me­rünk. Egyes pártok vissza akarják állítani az 1947-es állapoto­kat a földtulajdon kérdésé­ben. Miért nem merik java­solni az 1945-ös állapotokat? De hagyjuk a máltat! Az oreli tömegsírban fekvő apá­mat nem leihet feltámasztani. Apám 1,5 hold földjét nem kérem vissza. Az elvett ház helyett apám három árvája három házat épített. Kezdjünk most valami újat! Azt akarom, hogy gyerme­keim és eljövendő unokáim ne szégyenkezzenek nemzetiségi hovatartozásuk miatt. Jogaik ne írott betű legyen, 'hanem mindennapi gyakorlat Az óvo­dától az egyetemig tanulhas­sák elődeik nyelvét és amit elvesztettünk, abból valamit még behozhassunk. A most alakuló politikai helyzetben, gazdasági kény­szerítő körülmények 'hatására egyetlen út van számunkra, a Nyugat-iEurápa felé orientáló­dás gazdasági téren. Ebhez jól felhasználható még meg­lévő nyelvtudásunk, rokoni kapcsolataink, nemzetiségünk elismert szorgalma. A nemzetiségek jellemzően tahin élnek, mert a városba 'kerülve az asszimiláció elke­rülhetetlen. Munkánk a me­zőgazdasághoz kapcsolódik. Ne a földet akarjuk minden­áron szétosztani, mert éppen a nagyüzemi méretnek és gé- pesítettségi színvonalnak kö- szörthető, hogy 15 millió em­ber számára tudunk élelmi­szert termelni. De meg kell változtatni az érdekeltségi rendszert! A bérmunkássá süllyesztett parasztot — mind­egy, Ihogy tsz-tag vagy állami gazdasági dolgozó - az álta­la előállított többletérték egy részének tulajdonosává kell tenni! Ebhez világos, egyértel­mű jogszabályok kellenek, me­lyek értelmét ne az esemé­nyek után két évvel próbáljuk megmagyarázni. Az állat- tenyésztést magánkézbe kell adni, mert az évi 365 napig tartó munkát ne'm lehet mun­kabérrel megfizetni. Az állat­hoz szív is kell, szeretni kell az állatot. Szeretni pedig munkabérért nem lehet. Strasszer Jakab, a Hazafias Választási Koalíció képviselőjelöltje A választásokat megelőző pártprogramok társadalmi, gazdasági és szociális gond­jaink megoldását tűzik ki cé­lul. 'Ezen programok egyik sokakat érdeklő témája, hogy miképp alakulnak a tulajdon- viszonyok és ezen belül is a földtulajdon további sorsa, amely a legtöbb vitát kivált­ja. 'Fakad ez abból a fel­ismerésből, hogy a földtulaj­don további formálja nemcsak a most földet művelő egyéni, szövetkezeti és állami üzemek tulajdonviszonyait rendezheti át, hanem ebben közvetlenül érdekelt a volt földtulajdono­sokon kívül a társadalom egé­sze. Nem közömbös, ihogy az eddigi élelmiszerellátást és a külkereskedelemben 'betöltött szerepét a jövő mezőgazda­sága mennyiben tudja meg­őrizni, sőt 'javítani. Nagyon elismerésre méltó az a törekvés, amely a Füg­getlen 'Földmunkás és Polgári Kisgazdapárt programjában szerepel, hogy erkölcsileg, anyagilag kíván elégtételt ad­ni a földjüktől jogtalanul megfoszfottaknak, azok örö­köseinek az 1947-es földtulaj­doni helyzet visszaállításával. Azonban a szándék kinyilvá­nításának és megvalósításának lehetősége - két különböző fogalom. Szabad-e a válasz­tások során olyan célt kitűzni, melynek gyakorlati megvalósí­tásának lehetősége igen cse­kély. A mélyebb elemzés 'nél­kül néhány fontosabb gondo­lat a cél és megvalósítás el­lentmondásairól: Amennyiben a jelenlegi nagyüzemek által 'hasznosított területet löszben meg kellene venni vagy bérleti díjat kel­lene használatáért fizetni a volt tulajdonosoknak, akkor ennek költségeit ki fedezné? Az agrárágazat jelenlegi költ­sége és 'jövedelemviszonyai jó esetben is 3-6%-os nyereség elérését engedik meg. Ebből az újratermelést is nehezen lehet biztosítani, nemhogy a „Tisztelt képviselőjelölt Úr! Rokkantnyugdíjas vagyok, 1987. május 5-e óta, 32 éves munkaviszony után. Két gyer­meket neveltem fel gyes nél­kül. A nyugdíjam 4884 forint, ez már a megemelt... Nem más ez, mint alamizsna... Számolják ki, mennyiből kell étkeznem: lakbér 935 forint + 35 százalék, fűtés 881 forint, villany 300 forint, melegvíz 200, gyógyszer 4-500 forint körül van. Mi jut a megélhe­tésre? A tanácstól már szégyenlek kérni, orvosi igazolást, nyug­díjszelvényt vinni... Sokan vagyunk így. Moziban 30 éve nem voltam, kávét nem iszom, üdítőre, csokoládéra nem jut. Jobb nem belemerülni ebbe a témába, mert fáj, hogy élek.” föld használatát terhelő egyéb költségnövekedést is fedezni. Állami pénzeszköz előrelátha­tólag még hosszabb ideig er­re nem lesz. Előbb a több millió ember szociális gond­jait kell oldani. így tehát mi marad megoldásként? 'Ezzel a növekvő költséggel a mező- gazdasági árakat és a már sokak számára most is elvisel­hetetlenül magas élelmiszer- árakat tovább emelni. Ezt pe­dig nem akarhatja senki. Ehhez a, társadalom nem ad­hatja áldását. Megfogalmazódott olyan ki­jelentés is, hogy ha a földek magántulajdoniban lesznek, akkor az élelmiszerárak je­lentősen csökkenhetnek. Ezt senki sem gondolhatja komo­lyan. A költség- és árviszo­nyok, a magas kamatterhek nem teszik lehetővé az egyéni termelőiknek, hogy lényegesen olcsóbban állítsák elő a ter­mékeket. Nagyon !jó példa er­re napjainkban az a gond, amely a sertéshizlaló magán- gazdaságokat sújtja. 'Ennél ol­csóbban már képtelen elő­állítani a terméket, inkább felhagynak a tenyésztéssel, hizlalással. Felmérte valaki, hogy ma egy átlagos családnak eltartá­sára milyen nagyságú föld­terület szükséges? Legalább 20-30 ha! Csak keveseknek adatik meg, hogy rendelkezé­sükre álljon olyan összeg, amely egy ilyen gazdaság mű­veléséihez elengedhetetlen befektetésként szükséges. Hi­telből? 26—30%-os kamat­teher mellett?! Ez lehetetlen­ség! Es mi lesz a 'ma nagy­üzemekben dolgozó, földtulaj­donnal nem rendelkező embe­rekkel? Csak nem akarják tő­iül elvenni megélhetésük for­rását, szaporítva a munka- nélküliek táborát? Abban egyetértés van, 'hogy a nagyüzemeket úgy kell át­alakítani, hogy a valódi tu­lajdonos nemcsak elvekben, hanem a gyakorlatban is ki­alakuljon, hogy a valós tulaj­Tisztelt Asszonyom! Ma ígérni — a választási hadjárat idején - könnyű, ám azt gondolom: ami a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt programjában szerepel, az megvalósítható. Mint talán ön is tudja jár­tunk a bérből és fizetésből élők, a kisemberek, a nyugdí­jasok gondjaira fokozottan fi­gyel. Az utóbbiról — a nyug­díjakról a következőket tu­dom, — remélem, megnyugvá­sára — mondani: az 1989. de­cember 30-án 6000 forintnál vagy ennél kevesebb nyugdí­jak reálértéken tartása a SZOCDEM-ek célja. Ennek ér­dekében elsősorban az e ré­teg által igényelt, nélkülözhe­tetlen áruk és szolgáltatások donosi érdek kifejezést nyer­jen. Ez ma a legsürgetőbb feladat az agrárágazatban. De ez nem megy a nagyüze­mek anyagi, műszaki és szel­lemi potenciálja nélkül. Nem a hatalom átmentéséről van szó, csak nem dobhatjuk az utcára mindazt, amit a múlt­ban keserves, sok áldozattal járó munkával elértünk csak azért, mert a pártállam kere­tei közt izzadtuk ki a magyar mezőgazdaság iránti, világ­szerte megnyilvánuló elisme­rést. Nagy Ferenc képviselőjelölt úrnak is tudnia kell, ihogy mint tsz-elnök, mennyi meg nem értésnek, gáncsosködósnak volt kitéve. 'Hogy milyen erő­feszítésébe került a reá bízott közösség megélhetésének biz­tosítása. És most mégis a szö­vetkezeti vezetők elmaraszta­lását kéri. A 25 ezer forintos nyugdíjat említi, amely mini­mum 67 ezer forintos bruttó átlagfizetésnek felel meg. Hol élveztek a szövetkezeti veze­tők a múltban ilyen összegű fizetést? ön elismert szak­ember, ki egész életében na­gyon sokat tett a falu fel- emelkedéséért. Mint pártjá­nak megyei listavezetője, min­den bizonnyal tagja lesz az új parlamentnek. Ezért fontos, hogy a választási előkészüle­tekhez olyan programok fo­galmazódjanak meg, melyek szakmailag hitelesek és tár­gyilagosan bemutatják végre­hajtásuk gondjait is. A múlt és jelen értékeinek semmibe vétele, egy lelkiismeretesen dolgozó réteg sommás elíté­lése nem lelhet a választási harcok módszere. Meggyőződésem, 'hogy in­dulatok nélkül, személyes sé­relmeit félretéve azt a törek­vést segíti elő, amely a pa­rasztság egészének és nem egy szőkébb rétegnek érdekeit szolgálja. Az Agrárszövetség elvi állás­pontjával egyetértve: Dr. Kiss Károly nyugdíjas agrármérnök árai emelkedésének megfelelő ütemben a nyugdíjakat is emelni kívánjuk. Ami pedig a nyugdíj alsó határát illeti: ezt a társada­lom által elfogadott létmini­mum -f- 20 százalékban szab­ja meg programunk. Sajnos, a jelenlegi gazdasági helyzet­ben mi sem tudunk — de nem is szabad - többet ígérni. De úgy véljük, hogy ezzel a vé­dőhálóval közelebb juttathat­juk az idős embereket a bé­késebb nyugdíjaskorhoz, talán már az elkövetkező esztendők­ben is. Tisztelettel üdvözlöm: Buczó Zoltán, a SZOCDEM párt képviselőjelöltje, a 3. számú pécsi választókerületben A Fiatal Demokraták Szö­vetségének programja radiká­lis program: ezért reális. Ha­mis kompromisszumok vagy utópikus légvárak helyett olyan programok tapasztalataira épül, amelyek más országokat már kivezettek a válságból. Páratlan történelmi lehetősé­günk van arra, hogy magunk mögött hagyjuk a szovjet tí­pusú rendszert és kiépítsük a nyugati típusú demokrácia ke­reteit. Ezt az esélyt nem sza- laszthatjuk el. A szabad vá­lasztás lehetősége — önmagá­ban semmit sem old meg, de nélküle semmi sem oldható meg. Sokan igyekeznek a plu­ralista társadalmat, a vélemé­nyek és alternatívák reális sok­féleségén alapuló többpárt­rendszert, s a választók dön­tésre késztetését a kínálkozó „útitervek" közül zűrzavarként, anarchiaként sulykolni a köz­véleménybe. Az ország kormá- nyozhatatlanságónak veszélyét nem az rejti magában, ha pol­gárai politikai meggyőződésük, szimpátiájuk vnqy bármely más megfontolásuk alapján kiválasztiók. kiválaszthatják a nekik tetsző proqramot - hi­szen ezt üdvös, ha minél szé­lesebb választékból teszik, mi­vel a rendszerváltás küszöbén többféle út is járhatónak tűn­het — hanem az. ha idegen elemek kerülnek bele homok­ként a polgári demokratikus parlament olajozottan működő rendszerébe. Ilyen idegen elemek a kü­lönböző érdekcsoportok, ér­dekképviseletek választási pártként való feltűnése, il­letve az ún. független jelöl­tek. A független jelöltek túl­nyomó többsége szintén vala­mely érdekcsoport által támo­gatott, sokszor a beavatotta­kon kívüliek számára láthatat­lan módon, s ezért nem felfe­dett célokat hordozva jelenik meg a képviselőjelöltek „pia­cán”. Az átfogó politikai és gaz­dasági célkitűzésekkel rendel­kező politikai pártok, az ér­dekszövetségek és ún. függet­len jelöltjeik egyidejű megje­lenése egykamarás parlament esetén az ország kormányoz- hatatlanságának állandó és fo­kozott veszélyét jelenti. A pol­gári demokráciában a szilárd kormányzás a választásokon jelentős szerephez jutott pár­Meglepetéssel olvastam a Dunántúli Naplóban, hogy a Független Kisgazda-, Föld- 'munkás- és Polgári Párt a nemzetiségek mindenkori, szinte egyedüli érdekképviselő­jének tüntette fel magát. Nem elvitatni kívánom ér­demeiket, de emlékeztetni sze­retnék arra, hogy a német nemzetiség egy részének kite­lepítésére a II. világháborút követően a győztes hatalmak adtak lehetőséget. A második világháború harci cselekmé­nyeinek megszűntével alakult pártok között voltak olyanok, amelyek a német nemzetiségű állampolgáraink kollektív fele­lősségre vonását szorgalmaz­ták, és erőteljes kitelepítési politikát folytattak. Bűnösnek tok — ezek koalíciója - parla­menti többségén alapul. A vá­lasztásokon jelentős eredményt elérni pedig nagyszámú szava­zat megszerzésével lehet, eh­hez messze nem elég a pár­tok tagjainak az ország la­kosságához képest eltörpülő száma. A parlamentbe bejutni képes pártjelöltet éppen úgy a magyar választópolgárok meg­határozott számú személyére vagy pártjára leadott szavaza­ta teszi képviselővé, mint a párthoz nem (vagy legalábbis tagsági viszonnyal nem) tarto­zó jelöltet. Meglehetősen de­magóg tehát az a széles kö­rűen használt fordulat, misze­rint a pártjelöltek csak párt­jukat, míg a függetlenek a „nagy többséget” képviselnék. Az érdekszövetségek szere­pe minden demokratikus tár­sadalomban rendkívül fontos — már amennyiben nem a tsz- elnökök vagy tanácsi vezetők hatalomótmentési kísérleteiről van szó, mint az Agrárszövet­ség vagy a Faluszövetség ese­tében -, azonban nem látjuk kívánatosnak, hogy egyes spe­ciális érdekek továbbra is megakadályozzák az ország gazdasági bajait orvosolni szándékozó, ugyanakkor ezen érdekeket elkerülhetetlenül sér­tő gazdaságpolitikai döntése­ket. Az önálló érdekképvisele­tek feilődését üdvözöliük. Az érdekképviseleti szervek köz­vetlen parlamenti részvétele helyett e szervek közvetett döntésbefolyásolás! lehetősé­geit támoaatiuk. Ezek az ér­dekképviseletek és a politikai pártok, valamint az érdekkép­viseleti kamarák eqvüttműkö- dése, az érdekképviseleti szak­értők bekapcsolódása a kor­mánybizottsági és a parlamen­ti bizottsági munkába. Érthető, hogy a csak átvé­szelésre törekvés negyven esz­tendeje után mindenki a ha­talmat ellenőrizni akarja, s ér­dekeit ellene feszíteni, de be kellene látni már a szabad választások küszöbén, hogy a hatalmat nem csak ellenőrizni kell, hanem végre valahára gyakorolni a szabadon válasz­tott célok elérése érdekében — nekünk, mindannyiunknak. Dr. Mikes Éva, a FIDESZ dél-dunántúli 'irodátjánaik vezetője tartották azokat is, akik az 1941. évi népszámláláskor né­met nemzetiségűnek vallották magukat. De bizonyára még sokan él­nek itt a déli végeken olya­nok, akik emlékeznek arra, hogy a Szociáldemokrata Párt itteni egyik titkára — Reinhold Antal - sok-sok esetben igye­kezett a kitelepítetteket meg­menteni. Hitelt érdemlően ta­núsíthatja ezt a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Párt pécs- baranyai szervezetének mai elnöke is, aki Reinhold An­tallal együtt maga is részt vett a kitelepítések elleni küz­delemben. Schön Antal, Siklós Egy választól levél - SZOCDEM-válasz ezreknek Létminimum -f- 20 százalék Emlékeztető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom