Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-11 / 69. szám

Hätränirok az infrastruktüräban Kisvárosok konferenciája Baján Hogyan válhatnak valós központokká? Bajaiként emlékszem, fiatal­ként milyen türelmetlen mél­tatlankodással állapítottuk meg időről időre, milyen szörnyű, Hogy Baja semmit nem fejlő­dik, hogy majdnem olyan, mint amilyen 100 éve volt. Nem vettük észre, hogy a tradíció­kat romboló, a régi értékeket ápolni nem tudó szemlélet miként fészkelte be magát agyunkba. Később érett fejjel hazajárva szülővárosomba kel­lett rádöbbennem, milyen sze­rencse, hogy nem „fejlődött”, hogy megkímélte az a vad ur­banizációs roham, amikor a városközpontok modernizálását csak betontömbök építésével tudták elképzelni. Sajnos, a nem fejlődés, amilyen pozitív eredményeket hozott a városképben, olyan behozhatatlan hátrányokat az infrastruktúrában. Hiszen en­nek a ma már 40 ezres kis­városnak csak a közelmúltban építették ki a víz- és csator­narendszerét, és alig pár ezer a telefontulajdonosok száma. E gondolatokat ébresztette bennem Baján tegnap a kis­városok konferenciája. Ezen a konferencián elhangzott elő­adásokból kiderült, az elmúlt 40 év településpolitikájának következményei szinte egyfor­mán sújtották az ország vala­mennyi kisvárosát Enyedi György akadémikus megnyitójában keményen fo­galmazott:- Ma arról beszélünk, hogy Európához akarunk integrálód­ni? Előbb ehhez országon be­lül kellene Integrálódnia a vi­déknek, a kisvárosoknak a nagyvárosokhoz, a fővároshoz. Hiszen a lemaradás olyan nagy — különösen a műszaki infrastruktúra terén - ami a jövő társadalmának gazdasági kibontakozását is gátolja. Csak egy példa: Magyarországon 125 kisváros van. (A 30—35 ez­resnél nem nagyobb lakosú városok tartoznak e kategó­riába.) Közülük csak 50-nek van távhívásra alkalmas tele­fonhálózata. S e tény tovább növeli a hátrányokat, hiszen konkrét példák vannak a kö­zelmúltból, hogy nyugati be­ruházók érdeklődése a telefon­állapotok miatt fordult el e térségektől. Ssez csak egy a problémák sokasága közül. (Említhetnénk még az elmara­dott út- és közlekedési viszo­nyokat.) Nem kevésbé keményen fo­galmazott Barna György, Baja .város megbízott polgármestere a konferenciát megnyitó be­szédében. Konkrét példákat sorolt fel a Baját és térségét sújtó rossz településpolitikai döntésekről és azok következ­ményeiről. A konferencián elő­adások sora bizonyította, hogy egy ország településszerkeze­tében milyen döntő, a falvak életét is befolyásoló szerepe van a kisvárosoknak. A kör­zetében levő falvak lakói itt jutnak hozzá a kórházi ellá­BGHBSSSS9H táshoz, gyermekeik számára a középiskolai oktatáshoz, hiva­tali ügyintézéshez, megfelelő kereskedelmi ellátáshoz, szol­gáltatáshoz. A konferencia szünetében Baja polgármestere elmondta, nem olyan jogokat követelnek, mint a 100 ezres nagyváro­sok, csupán az ésszerű esély- egyenlőséget. Baja esetében azt, hogy ennek az észak­bácskai térségnek regionális központja legyen — hiszen e térség messze esik a megye- székhelytől -, ezt a szerepkört ismerjék el és ehhez biztosít­sák azoknak a gazdasági ja­vaknak a visszaáramoltatásót, amelyek itt képződnek, de ed­dig csak elvonták innen. A kétnapos konferencián szekcióüléseken 25 előadás hangzott el. Azokra a kérdé­sekre keresték a válaszokat, hogy ezek a települések ho­gyan válhatnak a térbeli tár­sadalmi változások elszenve­dőiből azok területi fejlődését is biztosító valós kisközpontok­ká. Olyan önkormányzatot kö­vetelnek, amely biztosítja a helyi döntések jogát, hogy er­re az önkormányzatokra épülő magyar társadalomban a kis­városok legyenek a lokális tár­sadalmak kialakításának szín­terei. A konferencia rendezője az MTA Regionális Kutatások Központja (Pécs) és Baja vá­ros tanácsa voltak. S. Zs. Kulcsár Kálmán kitüntetése az NSZK-ban A magyar demokratikus Magyarország kialakításá­ban végzett munkásságát elismerő kitüntetést vett át Kulcsár Kálmán az NSZK- ban, aki szombaton haza­érkezett. A Thomas Dehler aranyérmet a bajor sza­baddemokrata párt ado­mányozta a magyar igaz- ságügy-miniszternek. Thomas Dehler bajor politikus 1954-1957 között volt az FDP elnöke, s a nevét viselő díjat 1985- ben alapította a bajor párt. Az emlékérem a ba­jor liberálisok legmaga­sabb kitüntetése, s olyan politikusok kapták meg, mint például Otto Lambs­dorff SZDP-elnök, Hans- Dietrich Genscher kül­ügyminiszter, Martin Ban­gemann, az Európai Kö­zösségek Bizottságánakal- elnöke és Simone Veil, az Európai Parlament koráb­bi elnöknője. Itt a balek, hol a balek? S gurul a kis golyó... „Svindli van a dologban, de a csalásra nem jöttem rá” — Ide teszem, oda teszem, megpörgetem, elcsúsztatom, visszahúzom, tessék hölgyeim és uraim, ha 'jól figyeltek, s megmondják, 'hol a kis golyó, ezer forintért ezret adók! iNe mulasszák el szerencséjüket, tessék, tessék, itt a nagy le­hetőség I A kartondobozokból össze­tákolt alkalmi pódium körül lehetünk vagy húszán, mun- kásrulhás férfiak, fejkendős nénikék, karjukon szatyrot ló­gató háziasszonyok, kifestett lengyel hölgyek... A „mű­sorvezető" zsebéből kilógnak az ezresek, de a bal kezé­ben fs van egy köteg. Ja ké­rem, a bizalmat erősíteni kell! — Igen, ön asszonyom, tes­sék! A retiküllből előlkerül a pénztárca, abból az ezres, amit remegő kézzel nyújt át. Némi vívódás után megeme­li a három gyufásdobóz közül a középsőt, talált, ott a go­lyó! — Gratulálok asszonyom, szerencséje volt! A nő orcán szinte kisimul­nak a ráncok, elégedetten néz körül, s teszi vissza a pénz­tó reáljába a kétezer forintot. A barnabőrű, vékony han­gú fiatalember újra oszt, vil­lámgyorsan mozgatja a gyu­ifás Skatulyákat, időnként „vi­rítja” a kis golyót, közben skandálja a szöveget. 'Felméri, hogy a játékának konjuktúrá- 'ja van, emeli e tétet. — Tessék kérem, itt a so­ha nem volt lehetőség, két­ezerért, négyezret adok! — Én, — kiállt fel az az alacsony férfi, aki néhány perce már bukott kétezret. — 'Most visszahozom, — mondja a tömegnek, s lázas sietség­gel emeli meg az egyik szélső' Skatulyát. - A fene egye meg! — Hölgyeim és uraim, tar­tom kétezerért, a lehetőség egyedülálló, már csak két gyu- fásskatulya közül kell válasz­tani! Uram sajnálom, önnek pechje volt I Élénk mozgolódás támad a tömegben, két 'lengyel nő szót vált, majd egyikük átadja a kétezer forintot, s megemeli a jobb szélső dobozkát. A golyó nincs ott! Legyint egy nagyot, de nem mozdul. — Tessék, kérem, nézzék meg, hogy 'nincs csalás, a má­sikban volt a golyó! — Még, hogy nincs csalás! — kiállt fel egy nagy darab, bajuszos férfi, aki eddig a történések néma szemlélője volt. — Nem szégyenli magát, fiatalember létére, ahelyett, hogy dolgozna, itt a piacon lopja meg az emberéket, na jöjjön velem! — Ki maga, ne 'rángasson, ne érjen hozzám! — Azt mondtam, jöjjön ve­lem! A „műsorvezető" nem látszik megszeppentnek —, pedig jó, ha a férfi hónaljáig ér —, mindenesetre elpakolja a kel­lékeket. A piacfelügyelőség irodája felé indulnak, közben- két kirittyentett lány a fiatal­ember mögé húzódik, aki dugva átadja nékik a gyufás- dobozokat és a köteg pénzt. A placcokról a dulakodók felé kiáltanak, azt hiszik, a férfi azért veri ki a balhét, mert ő veszített! — Ha valaki olyan marha, hogy bedől az ilyen buliknak, az utána ne reklamáljon, - mondja az egyik árus érces hangon. A „műsorvezető" érzi, erő­södték a pozíciói, vékony hangján ordítozik, a férfi meggondolja magát, elenge­di, minek csináljon magának galibát. A fiatalember pedig a pécsi piac kijárata felé si­et, a két lány után ... A közmondás úgy tartja, amíg szar van, addig veréb 'is lesz. Mert bár az tény, hogy ez az itt a piros, hol a> piros mintájára úfjrdhonoso- dott játék tiltottnak minősül, MA Szujlcő Margit, a Szocialista Párt országgyűlési képviselőjelöltje ma 18 órától választási bemutatkozó gyűlést tart Túronyban, a helyi mű­velődési házban. Ugyanitt a hely­színen orvosi, jogi és pályaválasz­tási tanácsadás is lesz. Dr. Fekete Mátyás, a Szocialista Párt országgyűlési képviselőjelöltje ma 19 órakor Szenti ászián, a párt­házban választási gyűlésre várjp az érdeklődőket. Spolár János, a Szocialista Párt országgyűlési képviselőjelöltje ma 18 órától a Bártffa Utcai Általános Iskolában - Pécsett - választói fórumra várja az érdeklődőket. Elveszett pénztárcát találtak pén­teken (március 9-én) tartott SZOSZ- nagygyűlés után a szervezők. Jo­gos tulajdonosa átveheti munka­napokon 10—18 ára között a Felső­malom u. 13. szám alatt, az SZDSZ választási irodájában. A Független Kisgazdapárt me­gyei szervezete Pécsett, a József A. u. 10-ben várja az érdeklődő­ket 12 órától lé óráig. Az SZDSZ komlói szervezete ügye­letét a Lenin tér 1-ben kereshetik fel az érdeklődők 9 órától 13 óráig. Halasztás Trombitás Zoltán (FIDESZ) ma 17 órától 19 óráig Pécsett, a József A. u. 10-ben várja a választó- polgárokat. Timaffy István (Független Kisgaz­dapárt) ma 18 órakor Magyarher- telenden, a kultúrházban program- ismertető beszédek» mond. Wekler Ferenc (Faluszövetség) ma 18 órakor Szederkényben vá­lasztási gyűlést tart. Fekete Gedeon (SZDSZ) ma 18 órakor Mindszentgodisán, a műve­lődési házban programismertető be­szédet mond. Az SZDSZ választási gyűlést tart Ráday Mihály és Molvai László részvételével Szigetváron ma 18 órakor, a mozi melletti mozgalmi házban. Dr. Heindl Péter (SZDSZ, FIDESZ) ma 17 órakor Nagyharsányban, a művelődési házban és 19 ólakor Beremenden, a kultúrházban vá­lasztási gyűlést tart. Paizs József (független jelölt) ma 17 órakor Győngyösmelléken és 19 órakor Katádfán találkozik a vá­lasztópolgárokkal. Golbáts András (Független Kis­gazdapárt) Pécs-Szabolcson, a volt tanácsházán ma 16 árakor prog­ramismertető beszédet mond. Zöldferület'-gondozás a Dél-Dunánfúlon A parkok, a települések zöldterületei veszélyben. Nem annyira a rongálás, a környe­zetszennyezés következtében, hanem azért, hogy egyre ke­vesebb a gondozó munkás. Alacsony bérért kevés ember vállalja a rendbehozatalt, megcsappant a tanácsok pén­ze. Mi jelentheti a kiutat, hogy a települések tüdejét jelentő parkok, röldrészek ne jussa­nak végveszélybe? Egyik legszebb példát épp Pécs szolgálja, ahol építenek a hivatásos parkrendezők, -fenntartók a lakosság önte­vékenységére, s megengedik a lépcsőház előtti, az ablak alatti minipark létesítését, per­sze, a szépérzék határai kö­zött. Nem így vélekedik a komlói tanács, mely bérbe ad- jc 51 hektár zöldterületét bár- k'nek, még nyugdíjasnak is, de lépcsőházi közösségekkel nem tárgyal. Hasonló vélemé­nyen van a bajai tanács, ahol csak a családi házak előtti öntevékeny zöldterület-gondo­zási akciót engedélyezik, míg a belvárosban a főállású fő­kertész munkájára alapoznak. Baja csalódott a zöldrésze­kért felelős brigád-mozgalom­ban is. Nagykanizsán csak a perem-részeken adnak bérbe területeket, messzemenően tá­mogatják a kisvállalkozókat gépekkel. így szépül meg a közkedvelt csónakázótó. Ta­másiban március 1-jétőI beve­zették a közmunkát, tízen vég­zik ezt, számuk áprilistól har­minc lesz, és ők tisztítják a -parkokat, utakat, temetőt, ár­kokat. Kisvállalkozásokban e témában Boglárlelle vezet, ahol Dísztér néven egyesület alakult, tagjai a közismert dísztér tisztaságáért, környe­zet- és természetvédelméért fe­lelnek, sőt a nyári időszakra kulturális programot szervez­nek a térre. Létrejött a vá­rosgazdálkodási igazgatóság, és egy kézben a területtiszti- tás, a közműépit-és, az ott ta­lálható idegenforgalmi létesít­mények működtetése, az út­építés. Osztrák és nyugatné­met példákból indultak ki. Emellett négy gmk versenyez minden évben, hogy megkap­hassa a parkok egy részét gondozásic, fenntartásra. Ügy tűnik, a pénzszűke és az em­berhiány ösztönzi a vállalko­zókedvet. Cs. J. addig, amíg lesznek olyanok, akik „vevők”, rendőrségi esz­közökkel nem tudnak ellene tenni. Ha beviszik a delikven­seket, szabálysértésért felje-- lentést tesznek, de utána kénytelenek elengedni őket. S a többnyire fiatalemberek visszamennek újra osztani... S az ú'jna-osztásikor mindig ta­lálnak balekokat, akik a könnyen szerzett pénz remé­nyében hajlandók játszani. Rendőr ismerősöm -mesélte, megkereste őt egy házaspár, az asszony bundát akart ven­ni magának a lengyel pia­con, ám elkapta a játék he­ve, s egy órán belül elveszí­tette a bundára szánt 40 000 forintot. Feljelentést tettek volna, ám miután megtudták, hogy az asszonyka is szabály- sértést követett el — elálltak szándékuktól. Az elmúlt -na-pókban több­ször, több helyen figyeltem e játékokat, egyértelmű, svindli van a dologban, de a csa­lásra nem 'jöttem rá. Az egyik 'játékost a harkányi piacon próbálgattam faggatni a „go­lyózás" kulisszatitkairól, azt azonban aliglha állíthatom, 'hogy készséges interjúalany­nak bizonyéit. — Mióta játszod? — Nem régóta. — Mennyit szedsz össze na­ponta? — 'Nem mindegy. — Tulajdonképpen. Hol ta­nultad meg? — Nézd öreg, -hagyj engem a francba, jó? — Mennyiért adod tovább a tudományodat? — Semennyiért. — Te mennyit fizettél? — Száz lepedőt, de most mór tényleg szevasz! — Miután két fickó is tanú­ja lett 'beszélgetésünknek - elsétáltam. A hármast két óra múlva egy körben láttam, az iménti kettő éppen nyerőben volt, az „etetés" sikeresnek bizonyult. A tömegből többen vérszemet kaptak, néha nyer­tek, inkább azonban veszítet­ték. Az ezresek gyűlték a já­tékos zsebében, kezében, a kis golyó pedig gurult-gurult, skatulyából, skatulyába. Csak tessék, tessék, balekok keres­tetnek ! Roszprim Nándor vasárnapi 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom