Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-01 / 59. szám

Dunántúli napló 1990. március 1., csütörtök Az Országgyűlés második munkanapja (Folytatás az 1. oldalról) oktatási intézményrendszer, ben fokozatosan kialakulhatja verseny. A magánoktatás vég. ső soron korszerűbb képzésre sarkalló kezdeményezésként is felfogható. Ezután olyan új fel­sőoktatási törvényt is szorgal­mazott, amelyben az öktatási és a tudományos 'kutató-fej- lesztő intézmények nemcsak együttműködnek, hanem szük­ség szerint integrálódnak is. A törvény előkészítésénél fon­tosnak tartotta, hogy újrasza­bályozzák a felsőoktatási in. térmények tanácsának műkö­dését, s ezekbe a testületekbe demokratikus választással ke­rülgetnének be a tagok. Török Sándor (Jász-Nagy- kun-Szolnok m. 13. vk.) egyet­értek azzal, hogy a társadal­mi, politikai rendszer átala­kulása az oktatásban, neve­lésben is gyors alkalmazko­dást, néhány sürgős intézke­dést követel. Beszámolt vi­szont arról: a pedagógusok kifogásolják, hogy a törvény- módosítás beterjesztését nem előzte meg sem szakmai, sem pedig társadalmi vita. így az­után abból kimaradtak olyan kérdések, amelyekre pedig sürgősen választ kellene adni. Úgy vélékedett, hogy a tör­vényből ki kellene hagyni az iskolatanácsokról szóló részt, mert azok nem töltötték be feladatukat, már ahol egyál­talán megalakultak. Vona Ferenc (Pest m. 16. vk.) egyetértett a tanügyi mo­nopólium feloldásával, és az­zal, hogy az egyházi és a ma. gániskolák is bekapcsolódja­nak az oktatásba. Ám arra figyelmeztetett, hogy igen ke­vés a jó pedagógus. Valószí­nűleg a tőkeerős egyházi és magániskolák el fogják szívni a jó szakembereket, és így lényegesen növekedni fog a különbség az elit oktatás és az általános, mindenki szá­mára elérhető képzés között. Végezetül a képviselő azt ja­vasolta: ha az egyházi vagy magániskolák állami felada. tokát látnak el, akkor az álla­mi intézményekkel azonos mértékben részesüljenek költ­ségvetési támogatásban. Szót kért még a vitában Varga Lajos (Pest m„ 26. vk.), Kovács Lászlóné (Bdapest, 7. vk.), Dauda Sándor (Buda­pest, 45. Vk), Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. Vk.), Bodonyi Csaba (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 3. vk.). Szilágyi Tibor (Nógrád m., 2. vk.). Az általános vitát követően a plénum részletes vitára bo. csátotta a törvényjavaslatot. A részletes vita első felszó. falójaként Boros László (Budapest, 26. Vk.) azt javasolta, hogy a tör­vényjavaslatnak azokat a pa. 'ragrafusait töröljék el, ame­lyek lehetővé tennék, hogy a 4. évfolyam elvégzése után az alapfokú iskolai tanulmányok alapfokú nevelési-oktatási fel­adatokat ellátó gimnáziumok, ban is folytathatók legyenek. A képviselő, véleménye szerint az új rendszer nem lenne li­berálisabb a jelenleginél. A választás lehetőségét elsősor­ban az fogja korlátozni, hogy milyen a családok szociális, anyagi, kulturális helyzete. Nem a tehetségek, hanem a megfelelő anyagi háttérrel rendelkezők kerülnek előtérbe, így az elit. és tömegiskolák leplezetlenül el fognak külö­nülni. A vita lezárását követően Glatz Ferenc művelődési mi­niszter válaszolt az elhang­zottakra. Glatz Ferenc szerint a ’hozzászólók joggal 'ostoroz, zák az elmúlt 40 év politikai rendszerének megfelelően ki­alakult oktatási rendszert. E rendszerből fakad az is: a társadalom hozzászokott ah. hoz, hogy a törvények elren­delik, kimondják, mit tegye­nek az állampolgárok. Az ok. tatősi törvény módosítása vi. szont elsősorban léhetőségeket biztosít. Lehetőséget például a 4 -j- 8, vagy a 6 + 6 osz­tályos iskolarendszer bevezeté­sére, magániskolák, magán- egyetemek alapítására, arra, -hogy, az állami és magánisko­lák azonos feltételek mellett működhessenek. E törvényja-^ vaslat elfogadása teszi törvé­nyessé a miskolci bölcsész magánegyetem alapítását- működését is. Ezután a határozathozatal következett, az elnöklő Hor­váth Lajos elsőként a módo­sító indítványokat szavaztatta meg, ezeket körülbelül fele­fele arányban fogadták, illetve vetették el a képvselök. Az el­nök a törvénymódosító javas­lat alkotmányerejű jellegére tekintettel a határozathozatal­hoz létszámellenőrzést rendelt el, az elfogadáshoz ugyanis kétharmados minősített több­ség szükségeltetik. A teremben összesen 290-en voltak jelen, tehát jóval kevesebben az Or­szággyűlés létszámánál, de azért elegendően ahhoz, hogy a többségi szavazáshoz hatá­rozatképes legyen a Tisztelt Ház. A szavazásnál vécéül is nem jött össze a minimálisán szükséges 252 igenlő szavazat, összesen 229-en támogatták a törvénymódosító javaslatot, 34-en ellene voltak. 35-en pe­dig tartózkodtak. így az okta­tási törvény módosításáról szóló javaslatot az Ország- gyűlés elvetette. A képviselők ezután áttértek az Országgyűlés társadalom- biztosítási bizottságának önál­ló indítványaként előterjesztett, a társadalombiztosítás irányí­tásáról és szervezetéről szóló törvényjavaslat tárgyalására. A benyújtott jogszabály-ter­vezethez a bizottság elnöke, Szirtesné Tomsits Erika fűzött szóbeli kiegészítést. Elöljáró­ban rámutatott, hogy a ma hazánkban működő társada­lombiztosítás messze áll a klasszikus biztosítási rendszer­től. A Társadalombiztosítási Alap önállósága formális. A mostani helyzet tarthatatlan­ságát jelzi, hogy a járulékfi­zetéssel szerzett ellenszolgál­tatásnak az inflációhoz való igazítására - például a nyug­dijak emelésére - önkor­mányzat hiányában csak a kormányzat dolgozhat ki ja­vaslatot, vagy részleteiben ki­dolgozott, számokkal alátá­masztott képviselői indítvány­nyal kellene előállni. A bizottság elnöke a to­vábbiakban hangsúlyozta: a bizottság a társadalombiztosí­tás önkormányzatának mielőb­bi létrejöttét feltétlenül fontos­nak ítéli, s ezzel az érdekvé­delmi szervezetek döntő többsé­ge is egyetért, a beterjesztő bi­zottság nevében mégis azt indítványozta, hogy a törvény- javaslat részletes vitáját most ne folytassa le a parlament. A bizottság elnöke a tör­vényjavaslat részletes vitája helyett országgyűlési határo­zat-tervezet elfogadását kér­te. A határozat-tervezet sze­rint az Országgyűlés javasolja a törvénytervezet társadalmi vitáját, majd azt követően az új parlament számára mielőb­bi napirendre tűzését. Az expozét követően röviden visszatértek az oktatási tör­vény vitájára, amelyben szót kapott Horn Péter (Somogy m., 1. vk.). Ezután az elnök indítványá­ra a plénum úgy döntött, hogy mivel a csütörtökön reg­gel szavazásra bocsátandó al­kotmányt módosító törvények­hez egyébként is minősített többség szükséges, azt köve­tően ismét szavaznak az okta­tatási törvény módosításáról. Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.) azt kérte: amennyiben csütörtökön sem lesz meg a szükséges szavazati arány, tartsák tiszteletben, s ne sem­misítsék meg a parlament szerdai döntését. Ezután visszatértek a társa­dalombiztosítási törvényjavas­latra. Ahhoz sem az illetékes miniszterasszony, sem a kép­viselők nem kívántak hozzá­szólni, így következett a ha­tározathozatal. Mivel az elő­terjesztő bizottság azt kérte, hogy magáról a törvényjavas­latról ezúttal ne szülessék döntés, az ahhoz kapcsolódó országgyűlési határozat terve­zetéről szavaztak a képviselők. Ezt 211 egyetértő, 11 ellenző és 39 tartózkodó szavazattal elfogadták. Következő napirendként a deregulációs törvényjavaslat került a t. ház elé. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter előterjesztésében a következő­ket mondotta:- a Minisztertanács hatá­rozata alapján, 1989-ben szé­les körű közigazgatási, illetve gazdasági deregulációs mun­ka indult meg, mind a két területen kormánybiztosok ve­zetésével. A dereguláció mér­lege ez ideig kedvező, hiszen a Közigazgatási Deregulációs Tanács, illetve a Gazdasági Deregulációs - Tanács rövid működése alatt ezernél több rendeletet, határozatot, illetve normatív utasítást helyezett hatályon kívül. Egyidejűleg mind a közigazgatási, mind a gazdasági jogalkotásban nagyszámú korszerűsítő jellegű módosítást hajtottak végre. Ugyanakkor mindkét terüle­ten gátolják a deregulációt olyan törvények, illetve tör­vényerejű rendeletek, amelyek ma már elavultak, hatályon kívül helyezésük vagy módosí­tásuk nélkül az alacsonyabb szintű jogalkotás modernizálá­sa elképzelhetetlen - mondot­ta a miniszter. Ezek végleges 'kiiktatása a magyar jogrend­szerből és helyettük olyan nagy jelentőségű, új törvényeik, mint például az államigazgatásban a helyi, illetve területi önkor­mányzatról szóló törvény, vagy a gazdaságban a verseny-, ár-, illetve kereskedelmi tör­vény megalkotása az új Or­szággyűlésre vár. Addig is szükség van azonban arra, hogy a régi törvények legkiri- vólbb, korszerűsítést gátló ren­delkezéseit hatályon kívül he­lyezzék. A tisztelt ház elé most kerülő törvényjavaslat alapve­tően ezt a célt kívánja szol­gálni. A javaslat számos érdek­képviseleti szervezet kezdemé­nyezésére szigorltja a gazdál­kodó szervezetek felszámolásá­nak feltételeit, és gyorsítja az eljárást — folytatta a mi­niszter. Végezetül a miniszter arról szólt, hogy a végleges megol­dást egy új vállalati, illetve csődtörvény megalkotása je­lenti majd, de addig is a de­regulációs törvény előrelépést jelenthet. Az elnök bejelentette, hogy mivel módosító javaslatot nyúj­tottak be, általános és részle­tes vitára bocsátja a törvény- javaslatot. A törvényjavaslat feletti ál­talános vitában Tallóssy Fri­gyes (Budapest, 24. vk.) kért szót. Elmondotta, hogy támo­gatja a miniszter élőterjeszté­sét, mivel a jelenleg hatályos jogszabályok gyűjteménye hét kötetet tesz ki, ami lehetetlen­né teszi az érdekeltek számá­ra az eligazodást. Javasolja, bármelyik tárca, amelyik jog­szabály kiadására jogosult, le­gyen kötelezve az általa mó­dosított jogszabály egységes szerkezetben történő közzété­telére. Az elnöklő Horváth Lajos a vitát megszakítva köszöntötte a díszpáholyban helyet foglaló Douglas Hurdot, Nagy-Britan- nia és Észak-Írország .Egyesült Királyság külügyminiszterét és kíséretét. A brit diplomácia irányítója Horn Gyula külügy­miniszter meghívására tartóz­kodik hazánkban. Ezután, mivel az általános vitában több ‘képviselő nem kért szót, Horváth Lajos meg­nyitotta a törvényjavaslat fe­letti részletes vitát. Elsőként Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.)mondta el véleményét a jogszabálytervezettel kapcso­latban. Javasolta, hogy a de­regulációs törvényt egészítsék ki a feddhetetlenség intézmé­nyének hatályon kívüli helye­zésével. Cselőtei László (Pest m., 2. vk.) a törvényjavaslatnak az­zal a passzusával vitatkozott, crmely szerint a kártalanítási, fizetési kötelezettség az 1991. január 1-jétől még fennálló, illetőleg azt követően elren­delt korlátozásokra vonatkozik. A három képviselő felveté­sére Kulcsár Kálmán válaszolt. A miniszter és Cselőtei Lász­ló között vita bontakozott ki a törvény hatályba lépésének idejéről. Ezt a vitát az elnök­lő Horváth Lajos azzal zárta le, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ismét tárgyalja a témát. A plénum közfelkiáltással úgy döntött, hogy a törvény- javaslatról csütörtökön szavaz­nak. Vita a földtörvény módosításáról Ezután a képviselők rátértek a földről szóló 1987. évi I. törvény módositó javaslatának tárgyalására. A mezőgazdasá­gi bizottság erre vonatkozó ön­álló indítványát Solymosi Jó­zsef, a bizottság tagja terjesz­tette elő. Leszögezte: a bizott­ság továbbra is kitart az Or­szággyűlés elmúlt ülésszakán megfogalmazott véleménye mellett, s ma is azt tartja, hogy a földdel kapcsolatos valamennyi probléma megol­dása már a következő parla­mentre maradjon. Az utóbbi időben azonban tapasztalható volt, hogy néhány mezőgazda­sági nagyüzemben felgyorsult a földek értékesítésének fo­lyamata, s ezzel sem a köz­vélemény, sem a kormány, sőt még a nagyüzemek egy része sem ért egyet A mezőgazdasági bizottság a beterjesztett módositó in­dítvánnyal szeretné elejét ven­ni a nagyobb mértékű földel­adásoknak, anélkül, hogy a földforgalmazást befagyaszta­ná. Ez utóbbival egyébként a bizottság soha nem értett egyet, mert az ilyen intézke­dés a gazdaság normális mű­ködését zavarná meg. Az új törvénymódosító javaslat ér­telmében a szövetkezetek tu­lajdonában álló földterületek­nek évente legfeljebb egy százalékát lehetne elidegení­teni. Ez nagyüzemenként átla­gosan 27 hektárnyi termőföl­det jelent. Az előadó kérte az-Ország- gyűlést, hogy az írásban be­terjesztett törvénymódosító ja­vaslatot fogadja el. Az általános vitában szót kapott Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. ,vk.), Marx Gyula (Zala m., 2. vk.), Fodor Sán­dor (Fejér m., 5. vk.), Lakos László (Pest m., 9. vk.) A témában szót kért volna rrég Tallóssy Frigyes, "Marx Gyula és Tamás Gáspár Mik­lós, de azt az Országgyűlés nem adta meg, mint ahogy a ‘ módositó javaslat részletes vi­tára bocsátását is leszavazta, így a földtörvény módosítása lekerült a napirendről. Az ebédszünet után az el­nöklő Fodor István bejelentet­te, hogy az átalakulási tör­vény módosítások feletti vitá­jával folytatják munkájukat. A t ö rvényjava slat e I őt érj e sztő je, Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) kért szót. Elmondotta, hogy húsz képviselőtársával körösen terjesztette elő a javaslatot, amelynek lényege: el kíván­ják törölni az átalakulási tör­vény 30. paragrafusa 4. be­kezdésének előírását. Az érin­tett szövegrész kimondja, hogy a mezőgazdasági termelést folytató gazdálkodó szerveze­tek az élelmiszeriipari részvény- társasággá átalakuló vállala­toktól azok alaptőkéjének 50 százalékáig meghitelezett rész­vényt igényelhetnek. A képvi­selő szerint ez a lehetőség ér­dektelenné tette az érintett vállalatok átalakulását társa­sággá, s a külföldieket is el­riasztotta a tőkebefektetéstől. A többé-kevésbé ingyenes részvény ugyanis a társaság vagyonának leértékeléséhez vezethet. Az élelmiszerfeldol­gozó vállalatok számára a törvénynek ez az előírása így haszontalan. Az eredeti célki­tűzés úgy is elérhető, hogy a részvényjegyzéseknél elsőbbsé­get biztosítanak a termelőszö­vetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A javaslatot az Országgyűlés mezőgazda- sági, terv- és költségvetési, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága elfo­gadta. Mivel a törvényjavaslat vi­tájához egyetlen képviselő sem kívánt hozzászólni, igy határozathozatal következett. A képviselők elfogadták a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalaku­lásáról szóló törvény módosí­tásáról a törvényjavaslatot. Ezután a képviselők elfo­gadták Técsy Lászlónak (Sza­bolcs-Szatmár-Bereg m., 19. vk.), Eleki Jánosnak (Békés m. 7. vk.) és Kovács Sándornak (Tolna m., 8. vk.) a magán- személyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítására tett javaslatát, amely lénye­gében csak fogalmazási kor­rekciót tartalmazott. Következő napirendi pont­ként Sebők János (Veszprém m„ 12. vk.) önálló indítványát tárgyalták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testüle­tébe meghatalmazott kijelölé­séről. A plénum a köztársasá­gi elnököt bízta meg Magyar- ország képviseletével a VSZ PTT-'ben. Ezt követően a házszabályok módosításáról szóló ország- gyűlési határozat-tervezet 'ke­rült napirendre, melynek elő­adója Fiiló Pál, az ügyrendi bizottság elnöke volt. Az Or­szággyűlés elfogadta azokat a módositásokat, amelyek célja az ügyrendnek a módosított alkotmányhoz való igazítása volt. A képviselők újabb napi­rendi pontként a vagyonpoli­tikai irányelveket vitatták meg, amelyeket Tömpe István pénzügyminiszter-helyettes szeptember végéig szólóan, ideiglenes jelleggel terjesztett elő. A kérdésben a terv- és költségvetési bizottság állás­pontját Szabó Kálmán (Buda­pest, 36. vk.) tolmácsolta, sa bizottság nevében támogatá­sáról biztosította az irányelvek parlamenti jóváhagyását. A vagyonpolitikai irányelvek vitájában Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) kért szót. Elmond­ta, hogy véleménye szerint az utóbbi hetekben veszélybe ke­rült a békés átmenet folyama­ta. Az állampolgárok türelmet­lenné váltak, s türelmetlensé­güket fokozza,- hogy egyes gazdasági vezetők hatalmuk átmentésével próbálkoznak. Ezért van szükség arra, hogy az állami vagyonügynökség minél előbb megkezdhesse munkáját. Mivel a vitában többen nem kértek szót, ezért hatá­rozathozatal következett. A képviselők az 1990. évi va­gyonpolitikai irányelveket elfo­gadták. Az irányelvek szeptemberig terjedő időszakra határozzák meg a Vagyonügynökség fel­adatát. A legfontosabb teen­dője a szervezetnek, hogy gondoskodjon az állami va­gyon privatizálása során a nyilvánosság, a versenyeztetés érvényesítéséről, és a reális vagyonértékelésről. Ugyancsak a vagyonügynökség teendői közé tartozik az állami va­gyon értékesítésének megkez­dése. Az irányelvek előírják, hogy a vagyonügynökség kezdje meg, és fejezze be néhány jövedelmezően gaz­dálkodó, a tőzsdére rövid időn belül bevezethető nyílt alapítású, részvénytársaság­ként működtethető állami vál­lalat átalakítását és érvénye­sítését. Elsősorban azoknak a vállalatoknak az átalakítása indokolt, amelyek így ielentős tőkéhez, új technológiához iutnak, s bővül piacuk. Az ál­lami vagyon külföldiek részére történő értékesítése akkor in­dokolt, ha a társaság ezáltal jelentős technikai. technoló- niai feilődésre számíthat. az óllamadóssáa a tőkebevonás révén ésszerűen csökkenthető. Az irányelvek szerint akkor kell a vagyonügynökségnek beavatkozni és soiát hatáskö­rébe vonni az értékesítést, ha az adott vételi árnál megala­pozottan várható magasabb ajánlat, vaav az eladás révén a vevő aazdasóoi erőfölényhez jutna, korlátozni tudná a versenyt. Ezután az Állami Vagyon­ügynökség ügyvezető igazga­tójának megválasztásáról szó­ló törvényjavaslatot tárgyalták meg. Szabó Kálmán, a jelölő­bizottság elnöke előterjeszté­sében. Az ügyvezető igazgató személvéről csütörtökön titkos szavazással döntenek a kép­viselők. Határozatot hoztak az Ál­lami Vagyonügynökség 1990. évi ideiglenes költségvetéséről és az ügyvezető igazgató il­letményéről is. Újabb napirendi pontként Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke számolt be az intézmény pénzügyi helyzetéről. A témához hozzá­szólt: Fekete János (Békés m„ 11. vk.) és végül kijelentette: teljes biztonsággal kimondha­tó, hogy a belső stabilizálást (Folytatás a 3. oldalon) Tamás Gáspár Miklós (Bp., 14. vk.) több napirendhez is hozászólt a szerdai tanácskozáson

Next

/
Oldalképek
Tartalom