Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-10 / 40. szám
1990. február 10., szombat Dunántait napló 2 n füticsB€xle költészet« jÚjÍ£Ű£Ú£Ű£y£uiw*UiÍifcWriUú£iiiá!faÚÍMj*fcMÍÍŰÚ*aU tóttá Pécsett - mindez a bármikor felidézhető múltidő. Ehhez a múlthoz tartozik a szülői házban megismert és felfedezett sisálfonal, amit kévekötözésre használtak, s amihez hűséges maradt. — Talán még azt említeném, most így visszatekintve, hogy Velemben, az első gobelines művésztelepen tizenhárom-ti- zennégy éve tízen voltunk . . . Legutóbb viszont már Zseny- nyén találkoztunk. A gobeli- neseknek szerepük van az itthoni avantgárdban is. Emlékszem mennyit morfondíroztak az esztéták Farkas Gabriella, Bujkó Anikó lyukasztásos, fényeffektusokkal operáló textiljei előtt. Én inkább a hagyományos eljárásokat, a hagyományosabb kifejezési módot kedvelem. A fonalakat magam festem. így sókkal olcsóbb, nem szólva arról, hogy én választhatom meg a szine- ket. Ehhez jó minőségű, tiszta, fésűs gyapjú kell, amihez a Művészeti Alap boltjában juthatok csak. Próbálunk e műfajban közös ismerősök után kutatni; annál is inkább, mert a fonalakkal festett, írt táblakép művelői sokkal kevésbé ismertek, mint amennyire azt megérdemelnék. A művészetével már történelmet író Ge- cser Lujza, az ugyancsak neves Péreli Zsuzsa, Szenes Zsuzsa neve mellett a fiatalab- baké is felbukkan. Hauser Beátáé, Farkas Ágnesé, Ba-i ráth Hajnalé, Remsey Flóráé, T. Ferk Annáé és másoké is. Az anyag és látvány különös Szépségét adó gobelinnek igyekszik újabb füveket szerezni R. Fürtös Ilona közelgő kiállítása is, amelyet „Út a műhöz” címmel a tervek szerint Torda Aliz művészettörténész nyit meg a Művészetek Házában. — A kiállítás előzménye a harkányi tanácselnök kérése volt, aki a művelődési központ díszítésére rendelt tőlem egy nagyméretű képet. Ez a 3,5x2,5 méteres munka el is készült, témája a baranyai táj, bár azt is be kell vallanom, hogy ezt már a kanizsai dombok ihlették. Nemcsak ezt láthatják az érdeklődők, hanem más, kisebb munkáimat is, amit főként az utóbbi időben készítettem. B. R. R. Fürtös Ilona műtermében- Amikor az Iparművészeti Főiskola textilszövő szakát elvégeztem, ugyanakkor diplomázott a férjem, Rétfalvi Sándor szobrászművész. Rövidesen össze is házasodtunk, a férjem Pécsett, a művészeti gimnáziumban kapott állást — sorolja életének tényeit R. Fürtös Ilona előzékeny igyekezettel. Majd hirtelen megtorpan. — De mondja, fontos ez? Fontos az életem? Kisméretű gobelineket terít el a csíkos huzatú kanapénr- A tiszta gyapjúból sodort fonalak puha, moll dallamai - kék hullámok, hullámvonalak. A tarajok hátán madarak, rovásírásra emlékeztető jelek vonulása. Tájak, hangulatok szelíd, dekoratív ornamentikája. A műfaj, az eljárásmód akadékoskodóan visszatérő kérdése, hogy a textilszövés sík vagy térplasztika? Az érövek, hogy a gobelin mint műfaj, bizonyos értelemben védelemre, esztétikai definiálásra szorul, most üresen konganak. Újabb kisméretű képek, mi- niatürák, vázlatok kerülnek elém, majd fényképről a nagyon szép, méretében terjedelmes Psalmus Hungaricus, amit Kecskeméten, a Kodály Intézet folyosóján látni, vagy az a tértextil — a „Szélkakas" —, amely egy alkalommal Pécsett a Sétatéren volt kiállítva a Nyári Színház előadásainak idején. A művésznőnek most nincs hangulata az említett módon esztétizálni. Annyit azért megjegyez, hogy a textil esetében a pozitív és negatív felületek szigorúan egyenértékűek: a háttér is motívum, és ezeknek az egyenrangú felületeknek dekoratívon kell megjelenni. Ő legalábbis erre törekszik. Életfák, levelek, madarak, zodiákus-jegyek a színes fonalak számtalan árnyalatot összecsendítő indázatában. Imaszőnyeg-motívumok, oltárterítő, szószéktakaró a cserkúti templomban, nevezetes fali gobelinek a szigetvári tanács, a bajai Vízügyi Igazgatóság, a zalaegerszegi pártház épületében. Egy magántulajdonban lévő kép „Virágzó mandulafa” címen, amit egy Janus Pannonius-évfordulóra letéséhez nemcsak a versek, de p három cseperedő gyerek ad ihlető erőt, munkakedvet. Kiállítások Győrtől Budapestig, Székesfehérvártól Szombathelyig. Az önálló hazai bemutatkozások mellett rendszeres résztvevője a műfajt reprezentáló, már hagyományos szombathelyi Textil- biennáléknak, megismerkedhettek nevével, munkáival Szabadkán, Grazban, Tuniszban, Moszkvában is.- A férjem is, én is Pécsett, a művészeti gimnáziumban tanítottunk, akkor még szakmailag áldatlan állapotok között. Másfél évtized úttörőzés; a mi tehetséges gyerekeinkkel volt tele Zánka, Csillebérc. Szívesebben beszélek erről, minthogy azt részletezzem, miért is kerültünk Kanizsára már jó öt éve . . . Nagykanizsa ezzel a műteremlakással otthont adott - mondja még R. Fürtös Ilona, mielőtt elindulnánk a szobrászműterem galériájára vezető csigalépcsőn. Lehet, hogy innen, a fa- ácsolatok alá húzódó szövőkerettől nincs is olyan messze a gyerekkori Zrínyi utca, amely a villamos Sallai utca felől hallatszó csörömpölését is elhozza a múltból? Nem szólva arról, hogy most ismét haza, Pécsett a Művészetek Házába tartandó kiállítására készül. A tanárok, a szeretettel említett Hincz Gyula, a főiskola igazgatója, Gerzson Pál, aki rajtanára és ráadásul „vasas! fiú” volt, és akinek egy kiállítását is megnyikészített. Weöres Sándor tex tilbe álmodott verses mese világa - aihol is a művek szüSárándi József Nyugodj meg Nekem annyi is elég ha naponta várhatok valakire s épp Téged várhatlak haza hisz általad lett otthon ez a magányos zsiványtanya Nézem az órát Jön-e már a busz melyen hozzám közelítesz s mikor kitépett lelkű motorral zihálva húz el házunk előtt fölkapcsolom a folyosói villanyt Kapuzár kattan Sietős lépteid kopognak Mintha a kályha is lámpalázas lenne Melegebbet lobban amint a télből fázósan konyhába lépsz Jó viszontlátni - ha fáradtka is aki estére vagy Híreket hozol ételt kedvességet Szorongva örülünk a csendnek a falakból áradó melegnek az ideiglenes biztonságnak A ház: könyvvel bélelt alázat Meddig tart e törékeny idill? Idill? Sáncon belüli álharmónia Végigéltem a legutóbbi háborút is - Éveket öregedtem egyetlen nap alatt A Szentestén dögcédula húzta nyakamat Képzeletben terroristát öltem s a félelemtől magamban beszéltem Nem ettem mégis hánytam - undorodtam a tisztulásban Nyugodj meg - mondtad és enyhül bennem a szenvedés Azóta eszem s dolgom teszem de mit kezdünk a szabadsággal? Szabadság van? ' Katona Judit Emberi üdvözlet Gondoljatok a szülöanyákra, kik kínok között szülnek világra csecsemőt és nézik csodálva. Ma legyen több egy terítékkel asztaloknál, bár itthon volna, gondoljatok a holt fiúkra I V és gondoljatok mindazokra, kikre soha senki se gondol: nem jöttek meg fogságból, frontról. Legalább gondoljatok rájuk, az értetek megsebzettekre, gondoljatok az öregekre s gondoljatok az éhezőkre, a sötét, fűtetlen szobákra, hol nem suhog fényes angyal szárnya, gondoljatok az állatokra s fájdalommal telt szemekre, kutyákra, árva gyerekekre! S gondoljatok a szülőföldre, mely fölött nyugodt, havas éj lesz, reménye nő a békességnek, és gondoljatok magatokra emberek, ti vagytok a holnap, a szenvedéssel megváltottak. M1M1U1BH lliffll Ilii A z asszony, akiről írok, hét gyermeket nevelt fel. A nyolcadikat is felnevelte volna, ha őt kétéves korában nem ragadja el a halál. Most már öreg, rokkant asszony. Haja megőszült, háta meggörbült és szemére hályogot fátyolozott az idő. A gyerekek megerősödtek, ő pedig elvékonyodott, mint a gyertya. Egyik gyermek sincs már a háznál. Szétszéledtek, családot alapítottak. Élete társa is elhagyta. Keservesen összeku- porgatott pénzéből kettős kőkeresztet emelt, gondolva saját magára és a gyerekekre. Apjukkal - akárcsak az életben — jól meglesznek a temetőben is, a gyerekeknek pedig nem jelentenek gondot halóI. -.11 lU’KDcm sem. A kis piroszsindelyes falusi házban most egyedül él. El- szöszmötöl a kertben, aztán a baromfiudvarban, majd a konyhában. Néhány falattal beéri; csak akkor süt-főz, ha valamelyik gyerek hazalátogat. Akkor boldog csak igazán:- Csirkét vagy tyúkot vágjak? - néz szeretettel nagyra nőtt csemetéjére olyankor. - Vagy inkább tésztát süssek? ... Ha tudtam volna, hogy jössz, hozattam volna húst a hentestől. A gyermek, aki ilyenkor otthon van, nem győz szabadkozni.- De édesanyám!... Nem lakodalomba jöttem, hanem látni magát. Hiszen az egész nyugdíját rám költhetné egy alkalommal, ebben a nehéz világban.- Látom, elszoktál már a hazai koszttól. - Elszakadtál tőlem, mint levél a fától. És sír egy versnyit, míg fia vagy lánya jól nem lakik a családi asztalnál. ■ • ■ • • i._i jaj, csax oucsuzni ne nőiénél Nem állja meg szemtörölgetés nélkül, s még akkor is integet, amikor gyengélkedő szeme már nem tudja követni a távozót. Az asszony, akiről írok, sokat küzdött és dolgozót*. ^ Fa, hét levéllel sok, éhes gyomrot táplálni kellett. Férje summásként kereste meg a család kenyerét, ő pedig - az otthoni teendők mellett — a módosabb házaknál vállalt munkát: mosást, takarítást, gyomlálást. Akkor még nem volt bölcsőde és óvoda, se gyes, sem gyed, magával vitte kicsinyeit a mezőre. Amíg a félholdnyi, keskeny parcellán dolgozott, csemetéi a föld végén játszottak, hancúroztak. A kicsinyekre a nagyobbak vigyáztak. Amíg a férje az uradalmakban dolgozott, egymagára "Ckcdt minden teher. Hogy hány tere fát vitt haza a fején, tekercsen egyensúlyozva, nem tudná megmondani. A kampózásért nem szólt az erdőőr: a fél faj'-; ;-y nord. tcj m*5 évi-tüzelőjét a községi és urasógi erdőkből. Főzni, mosni, mindennap kellett. A bab és a krumpli megtermett, pacalt és vért ingyen kapott a hentestől, a sóskát megszedte a réteken, a gombát pedig az erdőkben. Ez utóbbit igen szerették a gyerekek. Amikor nagyobbak lettek, maguk is segítettek gombázni az anyjuknak. Aztán, ebbe a kis, völgybe lapult faluba is betört a háború. Először csak átvonultak felette az ezüstcsíkot húzó bombázórajok, olyan békésen, hogy az emberek el sem bújtak előlük. Egy esetben ejtették csak le bombát véletlenül a határban: akkora lyukat vágott, hogy egy kisebb Vályogház könnyen elfért volna ^ re"tlIjzuankok megégették a kíváncsiskodók kezét, amikor hozzányúltak. Később, amikor a falu felé közeledett a front, már jobban kellett ügyelni a gyerekekre. RobBanóbabákat, gyilkos játékokat dobáltak a repülők a határba. Lehullott néhány akna is, simára borotválva a temetőalji akácást, ahol sokáig a fű sem nőtt ki. A háború pusztításait hamar kiheverte a falu. Rendbehozták a házakat, az utakat, a hidakat. Kiosztották a földeket, a réteket és legelőket. Először kisparcellán, később szövetkezetben dolgoztak az emberek. Az asszonyról minden nagyobb teher leszakadt. A gyerekek lassanként felnőttek; segítettek, gyarapították a családi vagyont. Aztán egyszeresek fogyni kezdett a csalód. Először a lányok költöztek új fészekbe, aztán a fiúk. Amikor a legkisebb fiú is elbúcsúzott, nem állhatta meg sírás nélkül. Közben, lassanként kezdett hozzászokn; QZ új életj>“~ vigasztalta, hogy a gyerekek révbe értek, szakmát tanultak és abban dolgoztak. Haza azonfjCn ritkán látogattak. Csak búcsúkor és a nagyobb ünnepeken. Gyakran eltűnődött azon, hogy mikor volt boldogabb: amikor szegényen, de együtt volt a család, vagy most, amikor gyermekeit viszonylagos jólétben látja, de többnyire csak gondolatban lehet velük. E gy nap aztán váratlanul betoppant a postás. Addig csak levelet hozott, most pénzt. — Hét postautalványt kell aláírni Juliska néni — mondta örömmel. — Hányat?- Hetet... Mindegyik 500 forintot ér. Az egyik hátlapján szöveg is volt: „ezt a kis „nyugdíjat" havonta megküldjük”. — De összebeszéltek — ingatta meg galambősz fejét. . . Inkább köl*--'1 1 ma.'Z. Nekem már kevés ke1,!. * Az Gsszony, akiről írtam, hét gyermeket nevelt fel . .. A hét között vagyok én is.’ Nemesbüki András
