Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-10 / 40. szám
1990. február 10., szombat Dunántúli napló 5 Nemzeti újjáteremtést, alkotó és boldogabb társadalmat! Hol vagy magyar ifjúság? írta: Cserháti József püspök mumm I A magyar ifjúság itt van, -csak harmincéves némasága és elrejtőzködése után meg kell találnunk. Megnyugtató, sőt valósággal szívmelengető esténként a televízióban a választási kampányban szereplő pártok jó szándékú önismertetése, felkínálása, ugyanakkor azonban sokan fájlalják, hogy milyen keveset szólunk az ifjúságról. Megalakult ugyan a fiatalok pártja, a FIDESZ, saját középbaloldali programmal, de vajon mi a szándéka a fiatalsággal a 43 többi pártfrakciónak? Lét- és erkölcsi biztonság Mint pap és püspök szeretnék visszaemlékezni az 1945-ös indulásra. Csalódott, kifosztott nemzet állt csodálatosan ígéretesnek látszó jövő előtt és pezsdülő életkedvet különösképpen is az ifjúság mutatott. Mintha ez a tavaszias zsongás néhány hónap óta visszatért volna. Mióta nyugdíjban vagyok, többen is meglátogatnak — gondolván, hogy most már a püspök is jobban ráér. Karácsony óta öt csoport is felkeresett: a változás, a jövő kialakulásának rejtélye érdekli őket. A’ napokban négy egyetemista járt nálam: egy miskolci és egy szombathelyi leány, egy pesti fiú és mindhármuk barátja egy pécsi jogszigorló. A kérdés ez volt: mit kellene ma tenni, mint öntudatos keresztény fiataloknak a választásokkal kapcsolatban és mi legyen a nemzeti újjáte- remtés, az alkotó és boldogabb társadalom talpraállí- tása érdekében a magatartás? Válaszomat kis visszaemlékezéssel kivántam megadni, amelyen belül elvileg hozzá is akartam szólni a feltett kérdéshez. 1945. májusa a háború végét, a nemzet életének új alapokon való elindítását jelentette. Valósággal temető képét mutatta hazánk, de reménykedhettünk az újjászületésben, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek meggyőzte a megyés püspököket arról, hogy az egyetemi és főiskolás városokban külön ifjúsági lelkészséget állítsanak fel. Nem kisebb tétről volt szó, minthogy közel 15 ezer fiatal egyetemista és főiskolás lelki gondozását, az életre való keresztény felkészítését, korszerűen és aprólékosan kidolgozott nevelési tervvel kellett biztosítani a kiéhezett fiatalság számára. Pécsett én lettem az egyetemi lelkész. Hét paptársammal együtt hamarosan rájöttünk arra, hogy az ifjúság egybetoborzásához valamilyenfajta, nem szokványos, de erős felhívó jelleggel bíró indítást kell meghirdetnünk. Jelszavunk ez volt: humánus és keresztény alapon segíteni kell egymáson, lét- és erkölcsi biztonságot kell teremtetnünk, mindennél többre kell becsülnünk azt a szellemi munkát, amellyel majd honfitársainkat kívánják szolgálni. Az egyetem nagy aulájában hetenként másfél órás világnézeti előadást tartottam, ennek végén mindig közel félórás ankétszerű megbeszélést iktattunk be. Átlagban kb. kétszázan, fiúk és leányok hallgatták előadásaimat. Mint mindig, most is döntő jelentőségű lett a „szociális tettnek, azakkori külföldi segélyakciók igénybevételével (UNNR- RA, QUAKEREK, kisebb amerikai egyházi szervezetek) konzervhúst, tejport, csokoládét, cukrot, különböző lekvárokat és zabpelyhet szállítottak oly nagy mennyiségben, hogy 120 személyes menzát tudtunk létesíteni, amely tartalmas ebédet biztosított minden napra. Az ifjúság kultúrcso- portot is létesített, ennek tagjai havonként kétszer vagy háromszor vidékre látogattak, a kiváncsi falusiak számára szórakoztató előadásokat tartottak és minden alkalommal élelemmel, több zsák krumplival, zsírral és füstölthússal tértek vissza. A menza tagjaiból Pécsett és Pesten is igen sokan ma is megelégedéssel emlékeznek vissza azokra a „hősi” napokra, és ha másfél év múlva állami nyomásra fel is kellett adni munkánkat, mégis itt rövid idő alatt barátságok, a magyarsághoz és az egyházhoz hű állampolgárok és néhány jó házasság is érlelődött. Szabad indulás lehetősége A nálam járt fiatalok erről a „szabaddá" vált útról győztek meg engem. Ami lelkileg lázban tartja őket és mélységesen foglalkoztatja gondolatvilágukat, azt a II. Vatikáni Zsinat szavaival szeretném egybefoglalni, mert mintha belőlük nagy reformakarás szólna: „Minden emberi tevékenység kiindulópontja az ember, célja is az ember. Amikor az ember dolgozik, nemcsak a tárgyakat és a társadalmat alakítja át, hanem saját magát is tökéletesíti; sok mindent megtanul, fejleszti képességeit, kilép önmagából, sőt önmaga fölé is emelkedik. Ez a gyarapodás, ha jól megfontoljuk, sokkal nagyobb érték, mint a maga körül felhalmozódó vagyon. Az ember azáltal értékes, ami önmaga, nem pedig azáltal, amije van. Ezért a technikai haladásnál többet ér mindaz, amit az emberek a nagyobb igazságosság, a szélesebb körű testvériség és a társadalmi viszonyok emberibb rendje érdekében tesznek. A technikai haladás ugyanis csak az anyagi alapot adhatja meg az ember felemelkedéséhez, egymagában azonban semmiképpen sem valósíthatja meg azt. összhangban kell lennünk az egész emberiség valódi érdekeivel és ezért minden társadalmi jövőbeni alakulásnak lehetővé kell tenni, hogy az ember mint egyed és mint társadalom teljes hivőtásának szolgálatát is betölthesse”. Hinnünk kell a régiek mondásában: az ifjúság a nemzet jövőjének hordozója és alakítója. Mivel ma új nemzeti tudatról és önértékelésről van szó egyáltalában nem közömbös, hogy az ifjúság milyen lelki felkészültséggel és tartalommal indul a jövőbe. Mi felnőttek csak azt adhatjuk át az ifjúságnak, aminek birtokában vagyunk, így is mondhatnák, amiért megküzdöttünk, és ezek ma elsősorban a belső és külső szabadság helyes értelmezése, a reformok, a már régóta a szükséges változtatások akarása és végül is a humanista európai talajból fakadó kölcsönös felelősségvállalás, amelynek öntudatosításához nézetem szerint a vallás is tartozik. Európa mögött két hatalmas szellemi és lelki forrás áll: az ókor humanista kultúrája és a kereszténység. A szabadságnak úgy van értelme, ha mindenki szabad. Az emberi kultúra az emberi értelem terméke, amely világosság hordozója és megteremtője. Az akarat önmagában ösztönös és vad; alkotó és kreativ erővé csak akkor válik, ha elhatározásait az igazságkeresés, a logikus gondolkodás törvényei irányítják. Felelősséget csak az ilyen erkölcsi alappal alátámasztott akarat tud vállalni. Reform ifjú ságot kell nevelnünk Reformifjúságot kell nevelnünk az erkölcsre, értékítéletre és a kölcsönös testvériség vállalására. A hazaszeretetnek, a nemzethez való tartozásnak és a népünkhöz való hűségnek itt vannak a gyökerei. A reformok reformja tulajdonképpen a gazdasági, politikai és társadalmi újjáalakulás mellett vagy előtt, az erkölcsi megalapozás és az etikai eligazodás. A négy egyetemista elhatározta, bogy folklórkutatásait tovább folytatja; így még jobb kapcsolatba kerülnek a néppel és együtt tudnak lépni népünk új élniakarásával. Közösségi, szociális munkára is gondolnak. Köztes állapot A legkülönfélébb fórumoikon és módoikon sorra mutatkoz- irtak be a márciusi választásokon induló pártók; a lapok közlík programjaikat, nyilatkozataikat, oly annyira, 'hogy az átlagpolgár már alig-alig tud eligazodni köztük. — Van-e lényegbevágó különbség e programok között? — kérdeztük Kéri László politológust.- Szerintem az elétérések inkább a stílusban jelennek meg, attól függően, melyik pártnak milyen a kulturális háttéré. Egyelőre mind értelmiségi pártok, amelyek inkább a humán értelmiség tagoltságát tükrözik, ahelyett, hogy a társadalom valóságos tagolódását fejeznék ki. Mindjárt élesebbek lennének a különbségek, ha világos és egyértelmű lenne, melyik párt melyik rétegé; azonnal más szemszögből néznének mindenre: a vidék, a parasztság, a nagyüzemi munkásság vagy éppen az 1,2 millió alkalmazott szemszögéből. — Mekkora lehet e pártok hatalma, kell-e valami újkeletű pártdiktatúrától tartanunk? — Mos nagyon sok párt van, köztük négy-öt nagy, és ez jó, mert egyik sem tud a másik fölé kerekedni, eléggé szemmel tartják egymást. De azért az lenne jó, ha a párttagok is ellenőrzésük alatt tartanák pártjaikat. Ma erről kevés szó esik, pedig az a legveszélyesebb, ha ezek a pártok lefényképezik a volt MSZMP működését, és nem törődnek a tagsággal. Én azt szeretném, ha például a vidéki tagság nem hagyná magát a 'budapestivel szemben, és általában a tagság nem hagyná magát legyűrni a vezetés által. — Sokak szerint a váltó- gazdálkodás lenne jó ... — Eljutunk oda is. Egyelőre, én azt hiszem, az a helyzet, hogy a többpártrendszer fogalma összekeveredik a pluralizmussal és a demokráciával — és a pártok érdekeltek is ebben. Ekíi van, ha megint vannak „politikai közömbösök” és vannak a párttagok; pedig 5 százalék (300 ezer) sincs az összes pártok tagjainak száma a felnőtt lakosságon belül. Ráadásul nemcsak pártokban zajlik a közélet, fontos, hogy a közéletnek legyenek másfajta fórumai (lakóhely, érdeklődés, szociális helyzet stb. alapján). Itt hiányos a magyar közélet, amelyet a következő néhány évnek kell kitöltenie. Ma ott is párt alakul, ahol nem kéne, és ott nincs, ahol kellene. Csak egy példát: ma például 400 ezer ember egyedül neveli a gyerekét — az ő érdekeiket ki képviseli? 1949-ben egy BM-ren- delettel 7000 egyesületet tiltottak be, ezek hiányoznak ma. Ily módon eltorzul a közélet: van a „hallgatag többség” és van a párttagok kisebb száma. — Visszatérve a kérdésre, ezek nem igazán politikai pártok még, mert azok alulról épülnek fel, a politikai bázisuk felől, a mieink pedig fordítva, a vezetés felől. Ez egy köztes állapot, én elfogadom, de akkor mondjuk ki; lebomlott egy párt és még nincs (készen a többi. Ez realitás, de ne nevezzük végeredménynek, ne mondjuk, hogy ezt akartuk. Egy hosszú ideig tartó kényszeregység után kiderül a sokféleség, létrejön 50- 60 párt, de ez még nem az, amit mindnyájan vártunk. Pluralizmusnak azt nevezném, ha én, mint állampolgár mondjuk 24 helyre tartoznék - lakóhelyemtől, foglalkozásomtól, hobbimtól, különféle érdekeimtől függően, és ezek közül csak egyik a párt. S. G. 1990 választások, változások 2. sz. választókerület, Pécs Dr. Vörös György Csak a nevem Vörös, egész életemben pórtonki- vüli voltam. Siklóson születtem 1930-ban, egy három gyermekes kistisztviselői családban. Mi is 3 | gyermeket nevelünk. Tanítóképzőt és a főiskolát Pécsett végeztem, az egyetemi diplomámat pedig az ELTE-n szereztem. Pályáimat Kóróson, majd iNagyharsány- ban 'kezdtem, 38 éve Pécsett tanítok. A Gyakorlóban, a Széchenyi és Nagy Lajos Gimnáziumiban tanítottam, 21 'éve pedig a Tanárképző Főiskola Matematika Tanszékén '(JPTE) dolgozom főiskolai docensként. Emiberi imivoltomról, magatartásomról, erkölcsi felfogásomról tanítványaim ezrei (és azok hozzátartozói) tanúskodhatnak. Feleségem, aki minden elért eredményemnek részese, segítője volt, az 506. sz. Ipari Iskola matematika tanára. Volt tanítványaim és a Kol- ping Szervezet felkérésére, javaslatára indulok a választáson. Törekvéseim mozgatója: az igazság és erkölcsösség. Meggyőződésem szerint e kettő az alapja minden jó politikának és társadalomépités- nek. Politika és morál elválaszthatatlan fogalmak. Minden emberi gonoszság e kettő szétválasztásából, vagy az erkölcs megtagadásából ered. Az igazságért való harcot, az igazság kimondását számomra nem a „glasznoszty" meghirdetése engedélyezte. Egész életemben a katedráról hirdettem azt nyíltan, viselve érte annak hátrányait. 40 évig egy hazugságra épített világ- birodalom tartomány rangjára süllyesztett perifériáján éltünk. Itt kincstári ideológia itangjá- ra emelték a hazugságot. Az igazság hirdetése tiltott, a megpendítése tűrt, a (hazugság pedig államilag támogatott volt. Olyan társadalmat akarunk építeni, amelyben jó élni mindenkinek, nemcsak egyeseknek. Meggyőződésem szerint ez csokis az (igazságra és erkölcsre épülő lehet. Mivel az emberi értékek e két legne- mesebbike kialakításának műhelye az (iskola és a család, minden olyan törekvést támogatni kivártok, amelyik e (kettőnek az erősitését szolgálja. Méltósággal viselik tönkrevert életük összes sülyos terhét Az erkölcsi elégtétel kevés Dr. Mezei Mihály képviselőjelölt a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének Baranya megyei listáján. Mozsgón születtem, 51 éves vagyok. Tiszta szivű és tiszta kezű. Szüleimmel együtt Lengyeltóti János néptanító nevelt. Emberség- re, helytállásra tanított és erős magyarság- tudatot adott. Meghajtok a Szigetvári Tizenhárom előtt, akiket bilincs- •be verve, egymáshoz kötözve hajtottak a pufojkások a szigetvári községházára, nyílt tárgyalásra, ahol az áldozatokon Ikivül a Vádló, a „bíró” és a (hamis tanúk voltok csak jelen. Jogász doktor vágyók, ügyvéd-jogtanácsosi szakvizsgával, viszont a hathetes motorfűrész-kezelői (betanított munkás papirom megélhetésem és családfenntartás szempontjából többet ér, mint a diplomám. (Feleségem apai nagyapja három évig a recski (haláltá- bor foglya völt. Anyai nagyapját ibeszolgáltatási kötelezettség megszegése miatt öt évre vitték a szegedi Csillag- 'börtörtbe. A két nagyszülő minden vagyonát elkobozták. A védtelenül maradt asszonyokat a szocializmust lendületesen építő hatalom pribékjei menetrendszerűen verték. Két nagylányom a szülői háztól, Iha mást nem is, emberi tartóst, fajtájáihoz való ragaszkodást, a holnapunkért cselekvő akaratot ikaipott útra- vaJóul. A Magyar Politikai Foglyok Szövetségének bejegyzett jogtanácsosa vagyok. A hajdani rabok érdekében, javukra, amennyit eddig telhettem, nem kevés, viszont csak csepp a tengerben. Fővárosunk után — sajnos — Baranya és Pécs áll az első helyen ebben a szomorú témáiban. Alapszabályunk értelmében a szövetség politikai fogolynak tekint min den olyan személyt, akit 1945. április 4-e után magyar állampolgárként tanúsított demokratikus magatartásáért vagy az 1956-os népfelkelésben tanúsított részvétele miatt végrehajtható szabadságvesztésre, vagy halálra Ítéltek. A szövetségben, akik között vagyok, nagyszerű embereik. Méltósággal viselik tönkrevert életük összes súlyos terhét. Az erkölcsi elégtétel javukra kevés. Mit akarók? A halálbüntetésre, lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra Ítélt, a katonai esiküjü- ket rendületlenül teljesítő 56- os katonák rendfokozatának visszaadását anyagi kártérités- sel együtt. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra teendő esküt megtagadó honvédtisz- tek ügyének felülvizsgálatát. Az 56-os népfelkeléssel és szabadságharccal kapcsolatban hozott ítéletek gyors felülvizsgálatát, az ítéletek semmissé nyilvánítását. Anyagi elégtételt. Az 56-os népfelkeléssel és szabadságharccal kapcsolatban kivégzettek erkölcsi elégtételét, a (hozzátartozók anyagi kártérítését. A kényszermunkára elhurcolt magyar állampolgárok nem maradhatnak anyagi kárpótlás nélkül. A kényszermunka során elhaltak utódainak igénye van az anyagi kártérítésre. A hadifoglyok által végzett munka sem maradhat kártérítés nélkül. Az amerikai hadifogságban volt magyar katonák havi 20 dolláros térítését a Pénzintézeti Központ adja ki kamatostul. A kulákperek áldozatainak, a ikiteiepítettek- nek anyagi és erkölcsi elégtételt (kell kapniuk. Az összes kártérítési igény kielégítésére lehetőség van. A buoigyurik tudják, hogy az elkobzott javak mikor, hova, az ingatlanok kinek a „tulajdonába” kerültek. Dr. Mezei Mihály
