Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-10 / 40. szám

1990. február 10., szombat Dunámon napló V 1 3 Sxakítottunk a régi pobtcSiicaft Beszélgetés Horn Gyulával a magyar külpolitikai nyitásról — Alapvetően két szempont vezérelt 'bennünket. Az egyik az, hogy megteremtsük, bizto­sítsuk az ország nemzetközit te­kintélyét. Chhez szaikítanunk •kellett egy sor régi tabuval, előítélettel, dogmával. 'Négy­öt évvel ezelőtt például el­képzelhetetlen lett volna, hogy Észak-Koreával szemben kap­csolatot, sőt diplomáciai vi­szonyt létesítsünk Dél-Koreá- val. Hozzáteszem: amikor ta­valy szeptemberben 'helyreállí­tottuk a imagyar-lizraeli dip­lomáciai kapcsolatokat, akkor azt is figyelembe vettük, hogy az 1967-es döntés mennyiben volt helyes. Arra a következ­tetésre jutottunk, 'hogy a dön­tés alapvetően hibás volt, ne­gatív következményekkel 'járt. Meggyőződésem, Ihogy tavaly szeptemberi lépésünket a dip­lomáciai viszony 'felújításáról az élet azóta igazolta. Nem csupán azért, mert intenzív párbeszéd alakulhatott ki az izraeli vezetéssel a közel-ke­leti rendezésről, hanem azért is, mert azóta Igen jó kap­csolatrendszert építettünk ki országaink között, s ez mind­két fél érdekeit szolgáltja. IMég egy példa: hosszú éveken ke­resztül 'mereven elzárkóztunk bármiféle kapcsolat felvételé­től Dél-Afrikával, ám ezzel semmiben sem tudtuk befo­lyásolni az apartherapolitikót. Mi úgy ítéljük meg, ha kap­csolatokat létesítünk, sokkal jobban tudjuk 'pozitív értelem­ben befolyásolni az érintett ország politikáját. Nyitásunk másik alapvető oka, hogy egy olyan kis tran- zitországnak, imliot hazánk, ah­hoz, hogy nemzetközi bizal­mat szerezzen, hogy diverzifi­kált nemzetközi kapcsolatai le­gyenek, hogy ne legyen egy­oldalú függésben — mert saj­nos az utóbbi évtizedeket ez jellemezte - a lehető legszé­lesebb kapcsolatokra kell tö­rekednie. 'Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha hitelessé tesz- szüik politikánkat, ha tabuik és előítéletek nélkül lépünk min­den olyan területen, amelyek a Magyar 'Köztársaság számá­ra fontosak. Én azt hiszem, hogy ebben a 'MAGYAR KÜLPOLITIKA ÚT­TÖRŐ SZEREPET JÁTSZOTT. Egy—másfél évvel ezelőtt pél­dául még kárhoztattak minket azért, mert 'kapcsolatba lép­tünk egy olyan „ontilkommu- nista szervezettel", mint az Eu­rópa Tanács. A rég'i, rossz ideológiai 'beidegződéseik ak­kor még erősen hatottak, sőt o Varsói .Szerződés országai közül sokan vélekedtek úgy, hogy eláruljuk a szocializ­must. Most Viszont sorra je­lentkeznék szomszédaink az Európa Tanácsnál, sőt be akarnak lépni o szervezetbe. MAGYARORSZÁGNAK AZ A TÖRTÉNELMI SZEREPE ÉS ÉR­DEME, HOGY AZ ÚJ REALI­TÁSOKAT ELSŐIKÉNT ISMERTE PEL, 'márpedig aki elsőként lép, az előnyben van, példá­ja pedig bátorítólag hat a többiekre is. Szövetség a ránk erőltetett elvek alapján — Gyorsan zajló változások nyomán átértékelődik a kelet­európai országok közötti vi­szonyrendszer is. On milyen változásokra számit e kapcso­latokban? Hogyan ítéli meg a közvetlen szomszédokkal való együttműködés távlatait? — Azt hiszem, e 'kérdésben is sök mindent túl kell halad­nunk, meg 'kell haladnunk. E területen sem lehet a végte­lenségig fenntartani az ideo­lógiai 'indítékokat és követel­ményeket. Semmiképpen sem lehet úgy fogalmazni - mint korábban -, hogy mi termé­szetes szövetségesek vagyunk.- Az elmúlt hónapokban alapvetően megváltozott Kő- zép-Kelet-Európa politikai térképe. E folyamatokban ha­zánk kezdeményező szerepet játszott. Igen nagy tekintélyt vívott ki magának külpolitikánk is. Hogyan vonná meg az elmúlt időszak magyar diplomáciájának mérlegét? Hogyan értékeli a többirányú nyitás jelentőségét és hatásait? Miért lennénik azok? Mennyi­ben volt a régi Románia fon­tosabb szövetségesünk vagy partnerünk, mint például Nyu- gat-Eurápa? Keleti partne­reink „kvázi-szövetségesek" voltak, és meg kell monda­nom, hogy a magyar 'külpoli­tikai törekvések természetüknél fogva közelebb álltak a nyu­gat-európai országokhoz, mint a VSZ-ben lévő 'Romániáihoz, vagy a 'korábbi csehszlovák ve­zetéshez. Ezek olyan RÁNK ERŐLTETETT ELVEK, KÖVETEL­MÉNYEK VOLTAK, AMELYEK LÉNYEGÉBEN A RÉGI SZTÁLI­NI IDEOLÓGIÁHOZ KAPCSO­LÓDTAK : anakronisztikusak, idöjétmúltak, ezért nyilvánva­lóan nemcsak fel kell számol­ni őket, — el is indultunk ezen az úton —, hanem át kell ér­tékelnünk teljes viszonyrend- szerünket. Ugyanakkor létér­dekünk az is, hogy jó viszony­ban legyünk szomszédainkkal. Hazánk biztonságát csak úgy tudjuk szavatolni, ha e kap­csolatokat a’ kölcsönös érde­kek elvére alapozzuk. Ez azon­ban feltételezi, hogy MENTE­SÍTSÜK VISZONYUNKAT MIN­DEN OLYAN IDEOLÓGIAI- POLITIKAI MEGFONTOLÁS­TÓL, AMELY VALAMILYEN EL­VONT ESZMÉHEZ KAPCSOLÓ­DIK. Ugyanez igaz Kárpátalja, Erdély és a Vajdaság eseté­ben is. Meggyőződésem: KAP­CSOLATAINKAT NEM LEHET MEGNYUGTATÓAN RENDEZ­NI SZOMSZÉDAINK NORMÁ­LIS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA NÉLKÜL. Igen fontos dolog az is, hogy ne vélt politikai megfon­tolások jussanak előnyhöz a szélesebb értelem'ben vett együttműködés kérdéseiben. Például Bős—Nagymaros ügyé­ben a tényleges szakmai, öko­lógiai szempontok döntsenek a beruházás jövőjéről, ne pe­dig az, hogy a vízlépcső épí­tésének folytatása a csehszlo­vák—magyar viszony alapfelté­tele. A kinyilvánított elv úgy hangzott, hogy minden fonto­sabb külpolitikai kérdésben - természetes szövetségesei va­gyunk egymásnak. Ez nem igaz. Van, ahol az érdekek nem esnek egybe, és van, ahoi egyik vagy másik ország rendelkezik külön sajátossá- gókka'l, hagyományos kapcso­latokkal. NEM LEHET TEHÁT RÁERŐLTETNI ORSZÁGAINK­RA, HOGY A NEMZETKÖZI FÓRUMOKON EGYFORMÁN LÉPJÜNK FEL. Mindez persze feltételezi a szövetségen be­lüli viszonyok újrarendezését, melyet én különösen fontos­nak tartok. Uj alapokra helyezni a magyar-szovjet kapcsolatokat- Az említettek szellemében hogyan értékelődnek át a ma­gyar-szovjet kapcsolatok? — Évtizedeken keresztül nem engedték, hogy e témakörben a problémáikat normálisan megvitassuk. Márpedig viszo­nyunkban nagyon súlyos gon­dok keletkeztek. Nem akarok kitérni politikai szuverenitá­sunk korlátozására, mert en­nek megítélése Gorbacsov óta megváltozott a Szovjetunió­ban. De például tudatában •kell lennünk annak, hogy a MAGYAR-SZOVJET GAZDA­SÁGI KAPCSOLATOK MA MÁR EGYRE SÚLYOSABB PROBLÉ­MÁT OKOZNAK HAZÁNKNAK. 1989-ben mintegy 800 millió rubel volt a magyar aktívum. Ez iszonyú terhet jelent a ma­gyar gazdaság számára, hi­szen mi nem hitelezhetünk egy ilyen hatalmas országnak. Folyamatosan csökkennek a szovjet olaj- és áraim szállítá­sok, egyre nagyobb gondok merülnek fel egyéb áruk szál­lításánál. Ezéket nem lehet csak politikai szempontok alapján, azoknak alárendelve megoldani, hanem nagyon konkrét, kemény ütközetekkel terhes tárgya Iá sókat kell foly­tatni. Éppen ezért szorgalmaz­zuk,. hogy térjünk át a kon­vertibilis elszámolási rendszer­re. Összegezve: teljesen új alapokra kell helyezni a kap­csolatok különböző területei-’ nék megközelítését. — A kétoldalú viszony egyik igen fontos kérdése a ha­zánkban ideiglenesen állomá­sozó szovjet csapatok kivoná­sa is. — Igen, e kérdésben most kezdődték tárgyalások. A mi delegációink megbíza­tása az, hogy a szovjet csa­patok ez év végéig történő kivonását szorgalmazza. Vé­leményem szerint ez reális követelés, és ha szovjet rész­ről meglesz a politikai szán­dék, akkor semmi akadálya annak, hogy rövid időn belül megállapodás szülessen e kérdésben. Meggyőződésem, hogy idegen csapatok állomá- soztatása Kelet- és Nyugat- Európában sem politikailag, sem katonailag nem indokolt. MINDEN ORSZÁG NEMZETI SZUVERENITÁSÁNAK RÉSZE, HOGY TERÜLETÉN NE ÁLLO­MÁSOZZANAK KÜLFÖLDI CSAPATOK. Román kapcsolat akadályokkal — A szomszédainkhoz fűző­dő kapcsolatrendszerben ki­emelt szerepet játszik a ma­gyar-román viszony. Mit vár ennek alakulásától? Nem tart­ja túlzottnak a decemberi for­radalom utáni első reménye­ket? — Nekünk az volt az állás­pontunk 1989 karácsonyán, hogy nincs fontosabb, mint a Ceausescu-rezsim megdöntése. A Ceausescu rendszerrel ne­künk semmiféle közös ügyünk nem volt. Ez a rezsim nem­csak a romániai magyarsá­got, hanem Magyarországot is fenyegette, hiszen attól az őrült kalandortól bármilyen kiszámíthatatlan lépés kitellett. Létérdekünk volt tehát, hogy december 23-tól kezdve min­den lehető segítséget meg­adjunk az új román vezetés­nek a diktatúrától való meg­szabadulásra. A cél az volt, hogy új alapok jöjjenek lét­re a magyar-román kapcso­latokban. Ezek az új alapok megteremtődtek. Azóta bebi­zonyosodott, hogy a tovább­lépés borzasztóan nehéz, gyöt- relmes folyamat. Romániá­ban még kevésbé vannak de­mokratikus , hagyományok, mint Magyarországon, tulaj­donképpen nincsenek. Mindent élőiről kell kezdeniük. PROB­LÉMA AZ IS, HOGY A NACI­ONALIZMUS BÁZISA NEM SZŰNT MEG, tovább létezik Romániában. Éppen emiatt rendkívül nehezen haladunk előre a kapcsolatok normali­zálásában. Már azt is fe­jünkhöz vágták, hogy türel­metlenek vagyunk, pedig meg­ítélésem szerint most egyetlen egy napot sem szabad elvesz­tegetnünk a kapcsolatok újra­építésében. Nem kételkedem abban, hogy a NEMZETI MEGMENTÉS FRONTJA VEZE­TŐI KÉSZEK A VISZONY RENDEZÉSÉRE, UGYANAKKOR A GYAKORLATBAN NEM EZ TÖRTÉNIK, sőt azt tapasztal­juk, hogy nem reagálnak konkrét kezdeményezéseinkre. Innen nem tudom megítélni, hogy ez tudatos szabotálás-e, mert nem hiszem hogy mind­ez a vezetés szándéka lenne. Még december 29-én, buka­resti megbeszéléseinken jó né­hány konkrét dolgot megfo­galmaztunk, amelyekre azon­nali válaszlépéseket igényel­tünk. Többször elmondtuk: ha nem teszünk konkrét lépése­ket, a kapcsolatok javításá­nak szándéka csak deklará­ció marad. A tapasztalatok ugyanis jól bizonyítják, mennyi mindent mulasztott a korábbi magyar vezetés azzal, hogy kivárt és nem lépett. Távlati célunk a semlegesség- Hogyan vélekedik Ma­gyarország semlegességének lehetőségéről? Mennyiben függ össze ez a kérdés a je­lenlegi szövetségi rendszerünk megváltoztatásával ? — Természetes, hogy egyik távlati célunk a semlegesség elérése kell hogy legyen. Ugyanakkor ezt nem lehet egyoldalú kinyilatkoztatással megoldani. Ehhez szívós, ko­moly erőfeszítésekre és min­denekelőtt új megközelítésre van szükség. Mire gondolok? Nyilvánvaló, hogy amíg a két szembenálló szövetségi rend­szer fennáll, addig azok két vezető hatalma ragaszkodik a fennmaradásukhoz. A két szö­vetségi rendszer egyidejű fel­oszlatásának gondolata nemes cél, de ettől önmagában még semmi sem történik. Ezért új módokat és eszközöket kell keresni ennek elérésére. Cél­szerűnek tartom, hogy gyors közeledés és együttműködés kezdődjön a Varsói Szerződés és a NATO között. AZT SEM TARTOM ELKÉPZELHETETLEN­NEK, HOGY MAGYAROR­SZÁG TAGJA LEGYEN A NA­TO NÉHÁNY POLITIKAI SZER­VEZETÉNEK, s ily módon is túllépjünk a tömbünkhöz való tartozás keretein.- Mennyiben fejezi ki a magyar külpolitika a hazánk­ban működő politikai * erők igényeit? Egyeztetett-e a kor­mány vagy a Külügyminiszté­rium az ellenzéki szervezetek­kel? — Amit a magyar külpoliti­ka jelenleg csinál, az lénye­gét illetően összhangban van a különböző pártok külpoliti­kai törekvéseivel. Minden nagyfontosságú kérdésben konzultáltunk az ellenzéki erőkkel, Így például a Ma­gyar Demokrata Fórummal, a Szabad Demokraták Szövet­ségével, a Fidesszel, a Nép­párttal, általában azok­kal a pártokkal, amelyek ko­moly szerepet játszanak a bel­politikai életben. Nagyon fon­tosnak tartom, hogy a mi­nisztériumok közül a Külügy­minisztérium volt az első, amely kikérte ezen pártok véleményét.- On szerint a választások után, egy új kormány hata­lomra kerülésével mennyi­ben változhat hazánk külpo­litikája? — Nem tudom milyen kor­mány kerül hatalomra a vá­lasztások utón, de úgy íté­lem meg, hogy a külpolitika az a .terület, ahol alapvető változtatásokat egyetlen kor­mány sem fog végrehajtani. MAI KÜLPOLITIKÁNK UGYAN­IS NYITOTT, A REALITÁSOK­BÓL INDUL KI, KEZDEMÉ­NYEZŐ. Lényegében tehát szerintem csak ezt a külpoli­tikai vonalat lehet majd to­vább vinni. Lengyel L. László Például Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt A rovatunkban megjelenő témákhoz érkező levelek száma ezen a héten tovább nőtt. A többtucatnyi küldeményből le­hetőség nyílt arra, hogy egyetlen témával, sokak joggal leg­fontosabb ügyével, a pénzzel kapcsolatos véleményekből gyűjtsünk össze egy csokorravalót. Köszönjük olvasóink bizal­mát! Továbbra is várjuk észrevételeiket, javaslataikat. Zsolnay-alapítvány A Pécs M. Város Tanács vb. igazgatási osztálya 1990. január 30-án határozatával jó­váhagyta, és ezzel létrejött a Zsölnay-alapítvány. Az alapítvány célja: Zsol- nay Vilmos mauzóleumának helyreállítása, életművének gondozása, kutatása, népsze­rűsítése. A Zsolnay család ál­tal létrehozott művészeti, ipar- történeti és építészeti értékek védelme, megőrzése. Az alapítvány színes fotók­kal illusztrált kiadványa már­cius elejétől az IBUSZ és a Mecsek-Tourist megyei utazási irodáiban vásárolható meg 50 forintért, ez az összeg egyben az alapítványi célok megvaló­sításához nyújtott támogatást is magába foglalja. Az ala­pítvány kuratóriumának elnöke Malac-ügy Február 5-i szómban megjelent a döntés az új sertésfelvósárlási áralcró.1 a Tsz-szövetség és a hús­ipar között, a kistermelőket meg- ikerülve jött látre. Míg a nagy­üzemekben 72 Ft/kg, a kistermelők­nek 67,50 iFt/kg árban állapodtak meg. Ezt az árréít semmi sem in­dokolja. Mégpedig árért nem, mert a nagyüzem önköltségi áron ál- lítjo elő a takarmányt, illetve nagy kér áron veszi meg. A kis­termelő pedig szabad áron, illetve bolti áron, ami nagyon drága. Nem értem, a Tsz-szövetséget, ki, kik bízták meg azzal, hogy a kis­dr. Marton István, ügyvezető elnök Lovas László. Az alapítványhoz bármely magán- és jogi személy csat­lakozhat. A felajánlott támo­gatás teljes egészében az adóalapból levonható. Átuta­lási számlaszám: Zsolnay-ala- pítvóny 249-98556, Ipari Fej­lesztési Bank Rt., területi 'igaz­gatóság, Pécs. Az alapítvány működéséhez szükséges helyi­séget erőfeszítéseink ellenére még nem sikerült találnunk, ebben is támogatóink segít­ségét kérjük. A Zsolnay-alapítvány cél­jait támogató magánszemé­lyek, műgyűjtők, érdeklődők, (volt) gyári dolgozók számára az alapítvány klubot szervez a Lánc utcai mozgalmi ház­ban. Lovas László termelőket képviselje. Mégpedig azok hátrányára (kárára). Tény az, hogy a fenti kistermelői árról sen­ki nem ért egyet a kistermelők kö­zül. A vágás utáni minősítést a kistermelők képtelenek ellenőrizni. Javaslom, a nagyüzemi és a kis­termelői ár egységes legyen. Nem jó döntés ez, hogy a kis­termelőket örökké elnyomják, mi is élni szeretnénk. Azt kényszerítik ki o termelőkből, hogy abbahagyjuk o vállolikozást? Kinek jó az? Jó lenne, ha az iIlletékes urak észhez térnének, amíg nincs késő. Deli Imre Miért nyilatkozzak? Az újonnan bevezetett kamatadó­val arra szólít fel a pénzügyi kor­mányzót, hogy nyilatkozzam a többlet kamatadó fizetési kötele­zettségem elismeréséről. Nem tudom, miért nyilatkoznék egy olyan adó elismeréséről,' me­lyet nem fogadtam el, és nem is ismerem el a jogosságát. Az adót ki kell vetni, de hogy erről élőzetes írásbeli elismervényt kérjenek, szinte egyedülálló ,, újí­tás”. Az adó alól mentesülők (4300 Ft/ fő/hó) részéről a nyilatkozatban nem az odó elismerését kellett vol­na írni, hanem a mentesítés té­nyét. Hefner Pál Ki képvisel bennünket? A* egyik megyei képviselőnek — a DN. 1990. január 27-i számában meg­jelent parlamenti nyilatkozata szerint úgy tűnik, nem sok fogalma van a jelenlegi magyarországi munkabérekről. Szerinte a képviselők tervezett 50 000 Ft-os tiszteletdija egy közepes beosztásban lévő, képzett szakember fizetésénél 5-6000 Ft-tal lenne több. Nézzük csak meg ezt egy kicsit pontosabban! Képzett szakembert bőven találunk a felsőoktatásban és az egészségügyben. Egyik ismerősöm - okleveles gépészmérnök, okleveles klímatechnikai szakmérnök, tanszékvezető főiskolai tanár — bruttó munkabére 20 500 Ft, ami a levonások, (nyugdijjárulék és személyi jövedelemadó) után 14 372 Ft havi nettó fizetést jelent. Egy másik ismerősöm —, kórházi belgyógyász főorvos, három szakvizsgával —, bruttó, ill. nettó keresete 12 900 Ft, il­letve 9873 Ft. (Valamennyi adat 1990. januári.) Az 50 000 Ft-os havi tisz­teletdíj fenti levonások után 28 829 Ft nettó fizetést jelent. Es most tessék számolni képviselő úri (Egy képviselt, név, cím, továbbá fizetési bérjegyzékek a szerkesztő­ségben.) Éhségre kényszerítve „Ki dönti el, hogy én sze­gény vagyok?" Természetesen a szociális és az egészség- ügyi osztály! Ha segélyért mész, akkor megdobnak há­rom-négyezer forinttal, és köz­ben azon gondolkodhatsz, hogy szégyellő magad, mert 40—45 éves korodra megbetegedtél, és most már nincs számod­ra munkahely, amiből szerény személyedet el tudod tartani. Vagy esetleg vacsorára egy pohár meleg tejet akarsz, vagyis szeretnél inni. De va­jon miből? A 2828 forint mun­kanélküli segélyből, vagy a 67 százalékos rokkantnyugdíj­ból, ami 4600 forint. Közben kinyögöd a 670 forint lakbért (még emelés nélküli), az 1000 forint villanyszámlát és a té­vét, aminek örüljek, hogy van, hogy nem vagyok csőlakó, vagyis hajléktalan. Nos, akár akarok, akár nem, azon gondolkodom, hogy rá­szorult vagyok-e a rendszeres szociális segélyre? Mert nyá­ron csak másfél heteket szé- dölögtünk az éhségtől, de most! 'Fejenként kiszámítottam, 2531 forint jutna, ha nem len­ne még 50 000 forint tartozá­sunk, amit érdemes lenne ugyancsak feltárni a tanács részéről. Így egy hónapra 2531 forint jut kettőnk részére. Ne­künk ez a létminimum. Az ál­lamnak 4200 forint fejenként. Nos, azzal fejezem a levelem, hogy éhségmentes napokat a hozzám hasonlóknak. Rékasi Lajosné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom