Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-09 / 39. szám

1990. február 9., péntek Dunántúli napló 3 „Nyílt napokat” lefeetfiesszerifexvii Evekkel ezelőtt egyik ülését a Zsolnay gyárban tartotta a Baranya Megyei Tanács 'mú­zeumi és műemléki albizottsá­ga. Éspedig azért, mert a gyár­tól volt szó. Emlékszem, mind­annyian álmélkodva néztük a Jugoszláviáiból jött professzor vetített képeit, amelyek azt do­kumentálták, hogy a nagy- múltú pécsi gyár épületdíszitő termékei még az első világhá­ború előtt mily hallatlan mér­tékben hódították a mai hatá­rainkon túli déli területeken. A lépés elmaradt Az emlékidézés lényege ott fogalmazódott meg: ipartörté­neti műemlékké kell nyilvání­tani a gyárat. Mégpedig nem­csak azért, mert létesülése meghatározó volt Pécs továb­bi fejlődésében, hanem azért is, mert nagyon sok minden van meg még abból, ami Zsol­nay Vilmos és utódai közvet­len hagyatéka, s amiket - mint város- és ipartörténeti emlékeket — feltétlenül meg 'kell menteni az utókor szá­mára. Aztán évekig tartó csend következett. Mígnem a közel­múltban az ügy érdekében ki nem ásta a harci bárdot a Pé­csi Városszépítő és Városvédő Egyesület dr. Marton István el­nök vezérletével, mintegy a Dunántúli Napló által a holt­pontról kimozdított Zsolnay- mauzóleum ügy folyománya­ként. A védetté nyilvánítás szükségességének a tervezett gyáreladás kapcsán is hangot adtunk a december 1-jén meg­jelent ,,Gyársirató’' c. írásunk­ban. Hogy a korábbi állásfogla­lásnak miért nem lett foga­natja, arról Levárdy Henrietté­től, az Országos Műemléki Felügyelőség területi felügyelő­jétől próbáltam magyarázatot 'kapni. Sikertelenül. A felügye­lő ugyanis nem régóta van e poszton, s hogy elődei mit tet­tek, vagy nem tettek, arra nem tud válaszolni. Azt azon­ban megjegyzi, hogy a védet­té nyilvánítást igazából bárki kezdeményezheti, de ez — úgy tűnik ma — nem történt meg. Ipartörténeti műemlék Megkezdődött a Zsolnay gyár védetté nyilvánítási eljárása Próbáljuk meg röviden szem- ügyre venni, mit is kellene megvédeni. Falakról olvasható gyártörténet Természetesei^ mindenekelőtt azt, amit a pécsi polgár is lát­hat. A pécsi városképben meg­határozók a színes majolikával díszített gyárkémények (ma már nem dolgoznak), a Do-Zso épülete és természetesen a gyár Zsolnay Vilmos úti hom­lokzategyüttese, amelyről leol­vasható a gyár története. Zsol­nay 1862-től közel a század- fordulóig a Major utcától kiin­dulva vásárolgatta a telkeket, s építette ő, majd az utódok - az állami vállalat is - az újabb és újabb üzemi épüle­teket. Az- elsők ma is jól elkü­lönülnek a többitől, jóllehet a falokon belül ennek alig látni nyomót. Mindez így természe­emléket hazánkban. Ez vala­hogy kiesett az illetékesek lá­tóköréből, pedig Isten a tudó­ja, mennyi ilyen érték is ment veszendőbe. Mint pl. a pécsi harangöntőműhely. Azt meg végképp nem tudni, van-e (jár­ja művészettörténeti szempont­ból a pécsi gyárnak. Tulajdon­képpen ezért ily későn, de ta­lán nem elkésetten kiált véde­lem után mindaz a szépség, amivel a gyáralapító ízlése fel­ruházta. tesen egy szokványos városké­pi együttesként fogható fel, amit valamiképpen meg kell óvni. A lényeg a falakon belül van, amit a pécsiek többsége csak hírből ismer. Hiszen itt sem divat idegeneknek kóvá­lyogni érdekes látnivalók után kutatva. Bár éppenséggel el­képzelhetőnek vélném, hogy egyes meghatározott hétvége­ken „nyílt napokat" tartaná­nak, megnyitva az érdeklődők csoportos látogatása előtt a gyárnak ama részeit, omelyek művészettörténeti értékeket hor­doznak. Mert erről van szó: művé­szettörténeti értékekről. Termékbemutató, vagy csak a szép szeretete? Hadd hivatkozzam ismét Le­várdy Henriettére, aki egy vas­kos, országos műemlékjegyzé­ket forgatva alig talál - vízi- és szélmalmokat, az eredeti Ganz gyárat és még egy-kettőt ■leszámítva - védett ipari mu­A már említettek - s ezek­hez vehetjük az udvaron látha­tó fantasztikusan szép pince­szellőztető kémény mellett a ma raktárként használt kemen­cét, amelyben egykor a sómá­zas termékeket égették, s amely kis ráfordítással eredeti formájában visszaállítható len­ne - kifejezetten ipartörténeti emlékek. A többihez már a művészettörténeti érték is hoz­zájárul. Nehéz lenne ezeket felsorol­ni, oly sok van belőlük. Egy a tény: Zsolnay Vilmos páratlan érzékkel tudta feldíszíteni gyá­rát termékei legjavával. Ezeket látva óhatatlanul is arra gon- gol az ember, hogy ezek va­jon nem a megrendelőnek szánt termékbemutató részei-e? „Tes­sék kérem csak körülnézni: ezt tudja a gyáram. És még ennél is többet. Válasszon!..." - mondhatta Zsolnay az üzletfe­leinek, akiket rögtön meg is győzhetett o sok művészi lát­nivaló. De az is lehet, hogy egyszerűen csak arról volt szó. hogy szerette maga és termé­szetesen a munkatársai körül látni a gyár legszebb termé­keit. Eddig is megőrizték Az utódok - az államosítás utániak is — minden ellenkező pasztalattal szemben — irt iparkodtak lehetőségeik szerint minél jobban sáfárkodni a nemes hagyatékkal, s ennek túlnyomó többségét meg is őrizték. Nem verték le például a falról a több négyzetméte­res kerámiaképet, mert oda szekrényt kellett helyezni; lefeljdbb alacsonyabb lett a szekrény. Más: nagy, teremmé- retű helyiségeket kellett ki­sebbekre osztani, de a fala­kon, az ablakiközökben ott vol­tak a szép képek, amelyeket, ha csők lehetett, kikerülték az új falókkal. Néhol viszont el­kerülhetetlen volt az új falbur­kolat, a dísz azonban ma is ott van alatta, vagy éppen a helyiségben dolgozó kívánsá­gára hagyták szabadon a hor­kolók. Az lenne a jó, ha minden ismét ugyanúgy tárulkozna föl, mint akkor volt, amikor Zsol­nay Vilmos megmutatta, hogy egy-egy új szépséget hova is helyezzenek. Reméljük, hogy Így is lesz, ha megkapja a gyár a védettséget. Üzleti érték is De hogyan vélekedik erről a mai gazda, Grosch Béla meg­bízott igazgató? Érthetően ne- ház. állást foglalnia, hiszen március 1-jéig van e hivata­lában, attól kezdve a pályá­zók közül választott igazgató dolga lesz e kérdésben nyi­latkozni. Remélhetően pozitiv lesz e nyilatkozat. De .éhei, hogy az új igazgató a maj­dani új tulajdonosra hárítja a nyilatkozattételt. Meggyőződé­sem, hogy semmiféle üzleti ér­dek nem helyezkedik szembe a védelemmel. Ám most még Grosch Béla a gazda: — Tudatosan nem akarjuk el­törölni a múltat. A Zsolnay család háza is annak idején egy százmilliós beruházásnak esett áldozatul. Sajnáltuk . .. A kéményekkel az a helyzet, hogy maradnak, amíg túl so­kat nem kell költeni rájuk. Bár o bontás is nagyon sokba kerü'- ne. Hatalmas pénzt - évi 60- 70 milliót — költünk a gyár­ban az állagmegóvásra, mégis úgy nézünk ki. ahogy, s en­nek nem kis hányada éppen azokra megy el, amikre a vé­detté nyilvánításnál is gondol­hatunk. A kérdés tehát — a gyár ol­daláról — még nyitott. De vég­re elindult a hosszadalmas vé­detté nyilvánítási eljárás. Rémé lem, hogy az új vezetés, uz esetleges új tulajdonos is fel­ismeri majd az évszázados em­lékekben rejlő üzleti értékeket (hogy ez esetben már ne hi­vatkozzam a dolgok művészet- történeti értékére). Hársfai István ^MMMk v. • m|m| -iámét Mt ,-: qgm Mgp^s. |Bjr JM| Bjr 8S9Í9ESm m Imii lm--'■■ •■• ■ —•------.................................................................-----............ ' - - ­L avina Én nem fizetek neked, mert nincs miből, mert tőlük már hónapok óta nem kaptam meg a kintiévá járandóságomat. Te nem fizetsz neki, mert nincs miből, úgyanis te is hiába vá­rod mástól a jogos pénzedet. Ö nem fizet senkinek, mert nincs miből jelenleg, de amint megkapja a pénzeit, azonnaj fizet. Ez a nagy népi játék így megy már évek óta körbe-körbe ka­rikába a nemfizetés körül, s vailaki mindig ráfizet. Hogy ki? Hát természetesen a legkisebb szervezet, akinek egyébként is alig van anyagi kitartása, azaz tartaléka. És sorra temet ma­ga aló egyre több kisszövetke­zetet, vállalatot a pénzügyi (fi­zetésképtelenségi) lavina. Ez ellen nincs védekezés? Ez el­len nincs védékezés! Hogyan •is lehetne, amikor a nagy, a legnagyobb, az á 11 a m is ezt csinálja-szenvedi. Az a másfél milliárd rubelos kintlevőségünk ugye nem kis összeg? Hogy megkapjuk-e és mikor? Hogy addig - talán épp amiatt is? - csődbe jutunk? Ugyan ké­rem. Valahol, valakik a nagy­világban majd legyintenek: hogyhogy nem tudja behajtani a kintlevőségeit az a kis or- szágocska? Biztosan ügyetlen, gyámoltalan, avagy rosszul dol­gozott. Szó mi szó, lehet benne va­lami. A példák egész sora ugyanis jó ideje mái ezt mu­tatja. Sajnos. Az sem vigasz­tal, hogy egy kis — néhány tíz- milliárd dolláros - adósságért nekünk se kell a szomszédba mennünk. És ennek is meg kell fizetni - az árát. Ha lesz, mi­ből. És ha addig a Lavina vég­képp maga alá nem temet minket. Számháború A velem együtt ötvenhez kö­zeledők biztosan emlékeznek gyerekkoruk nagy úttörővívmá­nyára, a számháborúra. Ugye, akkor az a csapat győzött, amelyik előbb tudta leolvasni az ellenfél takargatott, álcá­zott számait. Most visszasírom a számhá­borús időszakot. Hogy miért? Mert akkor csak a győzelem vagy vereség volt a tét. Most meg a létünk. Röpköd­nek a különféle számok (árak stb.), jól titkosítva, kiszivárog­tatva, megsaccolva és a saját pénztárcánkon egészen más­ként érezve. Akkor ligetek, er­dős, bokros részek adták a játékteret, most meg a szű- kebb-tágabb környezetünk, és az egész ország. Akkor lénye­gében tét nélkül (bár mind­két csapat mindenáron győz­ni akart) zajlottak a nagy számleolvasó csatározások, most meg túlontúl nagy a tét a napi számlaleolvasó küzde­lemben. Az inflációs-számháborúnak nem ígérkezik igazi győztese. Félő, vesztesek leszünk vala­mennyien. Mert mire leolvas­nánk, hogy 10 százalék, addig­ra már a 15 az érvényes, mi­re azt bekiabálnánk, hogy 15 százalék, addigra már 20 és így tovább és így tovább . .. Túl hosszú ideje tart ez az inflációs számháború és ki tudja, vajon meddig még? Csoda-e, hogy visszasírjuk a ,, békebeli’' számháborút? Ak­kor maximum egy-lkét társunk csalt. Most meg valamennyien itt ól lunik megcsailatva. Murányi László Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt LAPÁREMELÉSEK Lassan követhetetlenné válnak a napilapok és más sajtóter­mékek árai is hazánkban. Patai Árpád, a posta megyei hirlop- osztályának vezetője elmondta például, hogy kapkodás, rend­szertelenség jellemzi a legkülönbözőbb lapáremeléseket, amely azért is káros lehet, hiszen - közvetlen bejelentési kötelezett­ségük nincs a vállalatoknak, így sokan utólag értesülnek, fel­háborodva, a megemelt lapárakról. Az áremelések hatására a hazánkban megjelenő mintegy 760 sajtótermék közül 200 ne­vezhető keresettnek. Erősen differenciálódik az érdeklődés, van­nak azonnal elfogyó újságok és van jó néhány olyan lap is, amelynek 60—70 százaléka megmarad. Március elsejétől és áp­rilis elsejétől is újabb áremelések várhatók a hazánkban meg­jelenő újságoknál. Bodó László, a megyei lapkiadó vállalat igazgatója: „A Du­nántúli Napló árának emeléséről egyelőre nincs szó, a meg­növekedett kiadói költségek kompenzálására a hirdetések dijá­nak átlagos 15%-os emelését választottuk." GRATULÁLUNK ... ÜJABB ADÓ! A hirt, mely a napokban került be a köztudatba, tegnap a rádió Déli Krónika című műsora is meg­erősítette. A pénzügyi kormányzat újabb „huszárcsinyen” gondolkodik, Békési Lászlóék tervbe vették, hogy bevezetik a kötelező gépjárműbiz- tosítás új formáját. A kötelező biztosítás ugyan már 1970. óta létezik, de az utóbbi években a biztosítás diját a ben­zinárba építve fizettük. Igazságos rendszer volt, annál is inkább, mert aki többet autózott, több ben­zint is használt —, s ezzel ugye na­gyobb volt a lehetősége egy bal­eset esetleges előidézésére is. Aki viszont csak ritkán ült az autóba, kisebb „veszélyt jelentett” —, így, mivel ritkábban vett benzint, ke­vesebbe is került neki a mindenkire vonatkozó biztosítás. Nos, a Pénzügyminisztérium orra való hivatkozással, hogy az eddigi rendszer nem fedezte a költségeket, más módon szeretné befizettetni az állampolgárral a biztosítás diját. A tervek szerint a jövőben nem a benzinárral együtt, hanem külön, újabb összeggel válthatjuk meg kö­telező biztosításunkat. Dr. Szaffián Bélát, a Hungária Biztosító gép­jármű kárrendezési fiókvezetőjét ke­restük az ügyben: — A 'harminc forintos lite- 'remkénti benzinárból eddig 1 forint 19 fillér jutott o bizto­sításra, ami messze nem fe­dezte a tényleges Icóltseqeket. Tudomásom szerint döntés még nincs az ügyben, de a pénzügyi kormányzat már ter­vezetben foglalkozik vele. Hogy a végső megoldás mi lesz, nem tudni, én mindén- esetre úgy gondolom, a „benzines megoldás" megbu­kott. Nemcsak nálunk, rajtunk kívül egy csomó országban még . . . Hogy mennyi a ráfi­zetésünk a jelenlegi sziszté­ma mellett? Nem vagyok fel­jogosítva az adatok közzététe­lére, de érzékeltetésképpen: az 1 forint 19 filléres árral szemben például még 2,50 Ft sem fedezné ráfordításainkat. * Annak ellenére, hogy ez esetben is a nyugati mintára készülünk át­térni, s az bizonyára „igazságo­sabb” megoldást jelent, van három kérdésünk, amit persze nem dr. Szaffiánnak akarunk feltenni. Va­jon ha bevezetik áz új szisztémát, csökkenteni fogják-e minimum 1 fo­rint 19 fillérrel a benzin árát? Nem tartanak-e az illetékesek attól, hogy ötletük, hasonlóan az autó­pályadíj ötletéhez, olyan felháboro­dást vált ki, hogy le kell monda­niuk róla? (A tervezet jóváhagyása a kor­mánytól függ - természetesen . . .) ni. (A Compack háztartási ter­mékei 35%-kal, a gyertya 40%-kal, a szivacsáru 30°/o- kal kerül többe hétfőtől.) Ugyancsak február 12-töl drágulnak a Kecskeméti Kon­zervgyár által létrehozott bé­biételek, ‘ méghozzá 25%-kal (ha ezt a picinyek tudnák?!). Nő a fűszerek, gyógyteák ára is hétfőtől, egész pontosan és átlagosan 36%-kal. az étolaj és a margarin is drágább lesz 35°/0-kal. Február 19-től ráadásul megemelkedik minden kefeáru fogyasztási ára is. (V)esszük a keiét (is). NÉPSZÁMLÁLÁS Tegnapi számunkban megjelent, hogy a népszámlálásban részt vevő hivatalok kérik azokat az embereket, akiket a számlálóbiztosok nem ke­restek meg, hogy február 20-ig jelentkezzenek a lakhelyük szerint illeté­kes városi, községi tanácsokon. Egy, a Kassák Lajos utcában lakó hölgy telefonált rovatunknak: — A mi utcánkban a 8-as, 10-es, 16-os és 18-as számban senki nem járt, pedig hát vártuk a számlálóbiztost. Nem tudom, most miért nekünk kellene jelentkeznünk. A lakótársak azt mondták, hagyjam az egészet, ne telefonálgassak, de hát úgy gondolom, ha tényleg valós adatokat akarnak az illető hivatalok, akkor fel kell hivni a figyelmüket a hiányos­ságokra . . . Nem tudjuk, igazat adjunk-e a telefonálónak, mindenesetre hajiunk rá. Mert igaz, hogy annyi erővel, amennyivel minket hivott, felhívhatta volna a tanácsot is —, de mivel nem egyedi problémáról van szó, az is igaz, hogy nem baj, ha az újságban is megjelenik. Annál is inkább, mert az a véleményünk, hogy ha az illetékesek tényleg valós adatokkal akarnak dolgozni, nem árt, ha tartanak egy „pótszámlálást”. Csak jelzésképpen: e rovat egyik szerkesztőjénél sem járt számlálóbiztos, ö a belvárosban, a Derkovits utcában lakik. (Igaz, a tanácsra már telefonált.) KÖZLEMÉNY A Kossuth Rádió 1990. feb­ruár 8-i, Déli krónikájában el­hangzott, hogy a FIDESZ pé­csi irodájába idegen szemé­lyék behatoltak, megrongál­ták a telefonvonalakat és fel­tehetően a kopogtatócédu- lékhoz is hozzányúltak. A megyei 'rendőr-főkapitány­ság tegnap 14 óráig sem ai FIDESZ-től, sem a választási irodától: a fenti bűncselek­ményre utaló tájékoztatást nem kapott, így rendőri in­tézkedést nem kezdeményez­tek, adja hírül a megyei rend­őr-főkapitányság közleménye. Megjegyzésünk: Lapunk tegnapi számának Például rovatában be számoltunk a tényekről: letépték egy párt irodájához kötődő infor­mációs táblákat és széttépték a a telefonvonalakat. Tegnap 'beszél­tünk Mikes Évával, a FIDESZ-iro- da vezetőjével, aki elmondta, hogy a lapunkban megjelent informá­ció korrekt volt. Az összes többi, a tényhez kötődő ferdítés más hír­forrásokból származik. ' Lapunk te­hát ezúttal is tisztességesen járt el. AZ EXTRA NEM PLUSZ ÉS FORDÍTVA Kedves, de felháborodott olvasónk reklamált tegnap, hogy nem kapta meg o Pluszt. A szerdai lapunkat nem kapta meg? Nem, a csütörtöki Pluszt, amit úgy ígértünk, hogy a Dunántúli Napló ingyenes melléklete. Nem kívánjuk mások törekvéseit magunkénak tudni: de a Pécsi EXTRA (Piros fejléccel, piros kísérőszínnel), amelyet minden csütörtökön ingyen megkap —, az ígértek szerint — minden pécsi háztartás, nem a Dunántúli Napló melléklete, nem a Baranya Megyei Lapkiadó Vállalat jelenteti meg. A Dunántúli Napló szerdánként jelenik meg dupla terjedelemben, de szimpla áron: azaz előfizetőink és a lapot vásárlók szerdánként kapnak ingyen 8 oldalnyi információt, cikket és hirdetést. Ezen szerdai számunk kék fejlécén, felülnyomással szerepel a plusz felirat: nem Extra, hanem PLUSZ. Minden szerdán minden olvasónk figyelmére továbbra is számít a DN Plusz. (V)ESSZÜK A KEFÉT Tudomásunkra jutott, hogy február 19-ig mely termékek ára emelkedik. A teljesség igénye nélkül egy kis étvágy- gerjesztő arról, mire is szá­míthatunk : Hétfőtől ötven százalékkal ehető drágábban a szegedi, a nagykőrösi, a budapesti konzervgyárak által kialakított valamennyi étel- és húskon­zerv. (Egyre nehezebben nyilik ki a zsebünkben — a konzerv­nyitó . . .) Ezentúl az egyik leg­drágább mulatság lesz lábas­ban gyertyát égetni, és a ma­radék viaszt szivaccsal letöröl-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom