Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-24 / 54. szám

1990. február 24., szombat

Dunántúli napló

s

Megélénkült n hitélet

1

Egyikük sem menne el szívesen onnét, okol élete nagy részét leélte

Becsület, tisztesség, szeretet, hűség

Beszélgetés dr. Tóth Károly református püspökkel politikáról, felelősségről, szociális értékekről

Magyarországon ma kb. kétmillió református él, a környező országokban - főleg Erdélyben - további egymillió református magyar. A baranyai egyházmegyében az országos húsz százaléknál valamivel alacsonyabb a reformátusok aránya, s ennek történelmi okai vannak. Pécs püspöki székhely lévén a katolikus egyháznak mindig is erős központja volt.

Amikor a törökök elfoglalták a várost, református prédikátor érkezett Pécsre hittérítő szándékkal — nevét nem ismerjük. Egy ideig a protestánsok és a katolikusok együtt használták a Tettye alatt épült Mindszentek templomát. Itt zajlott le 1588-ban a híres Pécsi Disputa (hitvita) a református Skaricza Máté és az unitárius Válaszúti György prédikátor között. Pécsen akkor a reformáció lutheri, kálvini és antitrinitárius ága egyaránt élt, az unitáriusoknak főiskolája is működött. Az ellenreformáció idején kiszorították a protestánsokat a városból, egy időben rendelet tiltotta, hogy „rablók, cigár nyak, protestánsok letelepedjenek" itt. 1693-ra megszűnt Pécsett a református egyház, s még kétszáz év múlva is alig kétszáz református élt a városban, anyakönyvezésüket 1887-ig az evangélikus egyház végezte. 1892-ben alakult önálló református missziói egyházközség, 1903-ban pedig önálló anyaegyház. Imatermük a Rákóczi u. 8. sz. alatt volt, a Szabadság úti református templom 1907. júniusában készült, el. Ma Pécsett két önálló gyülekezet van: a Szabadság úti és a kerttórosi; előbbihez háromezer család tartozik - ennyien fizetnek egyházfönn- tartási járulékot —, az utóbbihoz kb. ezren.

A Baranyai Egyházközség — amelynek élén esperesként Bóka András újpetrei lelkész áll - kb. 23-25 ezer családot mondhat magáénak. A valamikor református Ormánságban — ahol Sztároi Mihály prédikátor egymaga százhúsz gyülekezetét alapított annak idején — az egyke miatt már a század első felében fogyni kezdtek a gyülekezetek, s a vallásos élet visszaszorításával az ötvenes évek óta ez a folyamat tovább gyorsult. Ma 32 társegyházközség van Baranyában.

Az utóbbi esztendőkben a református egyházban is megélénkült az élet. A hagyományos formák - igehirdetés, hittanoktatás, gyermekistentiszteletek, a tizenhat szereteti ntézmény (öregek otthona, szociális otthonok) - mellett új lehetőségek is támadtak. Növekedett a fiatalok érdeklődése a vallás iránt. A pécsi gyülekezetek körül is új közösségek szerveződtek, pme- lyek nemcsak a hitélet színterei, hanem részt vállalnak a hívők szociális gondjainak megoldásából, művelődésének,

szórakozásának megszervezéséből is. Vagyis a Magyarországon lezajlott változások a református egyházat sem hagyták érintetlenül. Erről beszélgettünk dr. Tóth Károllyal, a Dunamelléki Egyházkerület püspökével Budapesten — szervezetileg idetartozik a Baranyai Egyházmegye.

— Ha erre az interjúra két évvel ezelőtt kerül sor, akkor nem nélkülöztük volna a tiszteletköröket az egyház és az állam együttműködéséről szólván. Tavaly ilyenkor az esélyeket latolgattuk volna: mit hoz a politikai nyitás az egyháznak. Ma pedig, a választási harc közepette már a api politikai~ kérdésekben is kell az egyháznak hallatnia a hangját. Gondolok például arra a zsinati állásloglalásra, hogy református lelkipásztor ne vállaljon politikai szerepet- képviselőséget például —, ha mégis, akkor függessze lel papi hivatásának gyakorlását vagy mondjon le róla.- Az egyházközségekben sokféle politikai felfogású hívő tevékenykedik, több ipárt tagjai lehetnek hlyeink között. Ha a lelkész az egyik mellett áll ki valamilyen módon, nem tudja gyülekezetét pártatlanul, az egész egyház és az ország javára szolgálni. Ezért ajánljuk, hogy papjaink ne vegyenek részt pártpolitikai küzdelmekben — de persze, politizáljanak a maguk sajátos eszközeivel.

— A Reformátusok Lapjában megjelent nyilatkozat szerint a papok egy csoportja nem ért ezzel egyet.. .- Természetesen joguk van más véleményhez, meg divat is ma támadni központi döntéseket. Nekünk meggyőződésünk, hogy ebben közegyhózi konszenzusnak kell létrejönnie, s hogy a hívők velünk értenek egyet.- A társadalmi-politikai változások a református egyházat sem hagyták érintetlenül?

— Mindenütt mozgás van- nálunk is. Ezerötszáz lelkészünk zöme változatlanul hűségesen és lelkiismeretesen, az eddigi, hagyományos szerkezeti keretek között végzi munkáját, és mert kevesen vannak, a munka pedig sok, ez kitölti minden idejüket. A fiatal papok közül néhányon az egyházi alkotmányban változásokat követelnek. 1967- ben készült Egyházi Törvénykönyvünk az akkori lehetőségeknek megfelelően szabályozta tevékenységünket. Az új törvényt előkészítő munka négy-öt éve elkezdődött, és most felgyorsult. Sok más egyéb mellett változás várható a közegyházi tisztségviselők választásában, pl. a püspököket több jelölt közül meghatározott időre választják stb.- Mi az oka annak, hogy a vallás iránt most hirtelen megnőtt az érdeklődés?

— A fiatalok mohón fordulnak az olyan eszmék felé, amelyektől eddig el voltak tiltva. Érzékelhető köztük bizonyos kiábrándultság is: a

korábbi években kitűzött célokat nem értük el, az Ígéretek nem váltak valóra, és sem az eddigi ideológiák többsége, sem a kor tudománya, technikája nem adott választ a nagy emberi kérdésekre. Holott a fiatalok várják ezt. Él az emberekben a közösség utáni vágy is: otthon lenni valahol, valakikkel együtt. És ne feledjük: mind:g volt, ma is létezik a misztikum, a transzcendencia iránti vágyakozás, hiszen az emberi lét több, mint az anyagi lét. S végül: az egyház tud valamit nyújtani az olyan, a világi hatalom által eddig nem nagyon értékelt fogalmak körében, mint a becsület, tisztesség, szeretet, hűség, hazaszeretet. Mind e szociális okok mellett vannak teológiai okok is, amelyekkel a vallás növekvő szerepét magyarázhatjuk. „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, mondta Jézus, és az emberek éheznek az igazságra. Hitünk szerint Isten elvezet bennünket ehhez.

— Melyek azok az emberitársadalmi értékek, amelyeket csak a református egyház tud közvetíteni, vagy amelyek erősebbek itt, mint más egyházakban?

— Anélkül, hogy sértenénk más vallásokat, hiszen mások is sok kiválóságot adtak a hazának, le kell szögeznünk: a református vallás magyar vallás. A római katolicizmust a Habsburgok segítették, az evangélikusok német orientáltságúnk. A reformátusoknak nincsenek idegennyelvű közösségeik. Ugyanakkor mindig is erősen kapcsolódtunk a nyugat-európai polgári réteghez, diákjaink nyugati egyetemeken tanultak, és elsajátították azokat a polgári értékeket, amelyekre mindig is nagy szükség volt, ma pedig különösen fontosak: puritanizmus, szorgalom, vállalkozó kedv. A protestáns egyház demokratikusan épül fel, a közösségi döntések igénye a szervezet lényegéhez tartozik. A presbitériumok a demokratizmus iskolái voltak, és ma is azok. Ez is megőrzésre méltó hagyomány.

— Melyik volt református iskolákban állitják vissza az egyházi oktatást?

— Az idén megindul a Baár-Madgsban, a volt református gimnázium egy részében az oktatás, két év múlva az egész iskola a miénk lesz. Azután a Lányai utcai gimnáziumot kapjuk vissza. Közel van Sárospatak birtokba vétele, Pápáról folynak a tárgyalások. Nem nehézségek nélkül ugyan, de visszakapjuk intézményeinket: többekkel ellentétben mi a fokozatosság hívei vagyunk.

— Püspök úr sok nemzetközi egyházi szervezetben képviseli Magyarországot, aktiv szerepet vállal több vezetőségben. Kap-e a magyar református egyház anyagi segítséget külföldről és mire? Műemlékek helyreállítására, oktatásra például?

— Jelentős támogatást kapunk, igen, de csak az élő egyház munkájához, műemlék renoválásához nem. A nemzetközi egyházi szervezetekkel az elmúlt 30—40 évben Is működő kapcsolataink voltak - még a legnehezebb időkben is. A nyugati segítség meghatározott célra érkezik: például az NSZK és Svájc intézményeink (egyebek közt a Ráday kollégium) felújítására küldött pénzt, a hollandok a hitoktatás szervezéséhez és a szeretetszolgálat fönntartásához járultak hozzá. Igen jelentős tétel volt az erdélyi menekülteknek juttatott segítség.

— A külföldi egyházak és hazai híveink támogatására továbbra is számítunk a közeljövő tennivalóiban. Bővítjük szociális otthonainkat, külön figyelmet fordítunk a perifériára szorultakra, az elesettekre. Az alkoholisták, kábító- szeresek, cigányok, öngyilkos- sági gondolatokkal foglalkozók gondjainak enyhítésében egyébként is szép tradíciói vannak egyházunk szeretetszolgálatának.

Gárdonyi Tamás

Mágocs, a tavaly elkészült idősek háza

Mennyi jut a szegényekre?

Szederkényben, a szűkös tanácsi költségvetés jó részét felemésztette az iskola felújítása.

Ezekben a napokban számolgatnak a községek. Az új szabályozási rendszer szerint az éves bevételük egyik forrása a saját bevétel, a másik a normativ állami támogatás rendszere. A finanszírozás új rendje különbözőképpen érinti a településeket. Baranyában — a megyei összesítés szerint — 77 tanácsnál növekedett a forrás, ezen belül 44-nél több, mint ötven százalékkal.

sősorban ebből a fejenkénti 3230 forintból kellene fedezni. Igaz, hogy ez plusz, hisz minden állandó lakosra 1170 forintot kapunk, de ezzel azért nem tudunk számolni az idősek ellátásában, mert például a 0—3 éves korosztály sehol sem szerepel, márpedig nekünk 25 személyes bölcsődénk van, amelybe jelenleg is húsz gyerek jár. A bölcsődét nem lehet egy tollvonással megszüntetni. Hasonló a gondunk az iskolásoknál is, mivel ők a normatív támogatási rendszerben a 3—13 éves korú csoportban szerepelnek, de a többség nem 13 éves korban fejezi be az általános iskolát.

Ezek az észrevételek nem a normatív támogatási rendszer teljes kritikáját jelentik, hiszen az elnökasszony azt is hangsúlyozza, hogy kifejezetten gazdálkodásra ösztönöz. Naprakészen követni kell a tanács pénzügyeit, s ha bórazt, hogy mivel neki valamivel több a nyugdija, ő nem kap, a másik meg igen. Vagy azt, hogy őt segítik a gyéreikéi, ezért nem adunk, a másikat nem, ezért ő kap. És akkor még ott vannak azok, akik sokak szerint nem a megélhetésükre fordítják ezt a pénzt, s a faluiban többen és gyakran nehezményezik, ha ők is kapnak. Nő a szociális étkeztetési igény, s tudjuk, hogy a napköziből több gyerek azért maradt ki, mert a szülők nem tudják fizetni a térítési díjat. Ha mindezt együtt számolom, akkor azaz érzésem, hogy nehezen tudunk lépést tartani a szegényedés

Vannak, amelyek bevételei viszont nem lennének elegendőek a finanszírozási kötelezettségekre. Nekik erre az évre - az átmenet támogatásaként — a megyei tanács kiegészítést ad.

Ezúttal csak szociális szempontból érdekelt bennünket az új finanszírozási rend. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mit hoz ez a változás azoknak, akik már eddig is támogatásra szorultak, miként érinti a már meglévő szociális intézményeiket, s lesz-e lehetőség a továbblépésre? Két településen, Szederkényben és Mógocson érdeklődtünk.

Szederkényben még nem tudtak adatokat mondani. Az akkor ülésező végrehajtóbizottságot arról tájékoztatta a tanácselnök, hogy mivel a két társközségükben - Mária- . kéménden és Monyoródon - az egy főre jutó személyi jövedelemadó-bevétel tavaly nem érte el a 4000 forintot, a megyei tanács döntése értelmében 739 000 forint kiegészítést kaptak a költségvetésből. Fő a fejük az iskola négy tantermének befejezése miatt, amelyre jelenleg még nincs meg a teljes fedezet, s mint a helybeliektől hallottam, nagyon szeretnék a gáz bevezetését, amihez szintén nem elég a tanácsi kalapba bejövő pénz. . . Biztos, hogy sokmindent fel tudnának még sorolni, amire szükség lenne, de az új gyakorlat szerint abból kell tervezni, ami ösz- szejön, s azt lehet szétosztani, ami van. A pontos adatok ismeretének hiányában Reil Jó- zselnéval, a tanács igazgatási előadójával csak arról tudtunk beszélgetni, hogy tavaly milyen szociális jellegű igények voltak, s hogy ezeket mennyire tudta követni a tanács.

— Tavaly csaknem 1 300 000 forintot fordítottunk rendszeres és eseti segélyre, illetve szociális étkeztetésre. Legtöbbet, 813 000 forintot, eseti segélyre. Ezer-ezerötszáz forintot adtunk általában egynek- egynek, s kevesen voltak azok, akiknek kétszer tudtunk utalni. A nyugdíjemelés nem jelent lépéstartást a drágulásokkal, várható, hogy többen kérnek támogatást. A tavalyi, 1000—1500 forint sem volt jelentős összeg, idén ennyit cdni nem lehet. Legalább a duplájára van szükség ahhoz, hogy tényleg egy kis segítségként lehessen elkönyvelni. De ha többet adunk, akkor kevesebbnek jut. Igaz, sosem volt vita és feszültségmentes teendő a segélyek szétosztása, de ahogy nehezedett a megélhetés, egyre jobban és egyre többen járandóságként kezelték. Hogy is lehetne elfogadtatni egy idős emberrel

miatt jelentkező igényekkel és ez további feszültséget fog Okozni.

Mógocson is korán érdeklődtünk, még nem készült el a nagyközség és társközségei költségvetésének bevételi és kiadási mutatósora, de ettől függetlenül, néhány dolgot eleve megkérdőjelez Sziveri Mófyósné tanácselnök. Többek között azt kifogásolja, hogy a tanácsok egyik bevételi forrása, a személyi jövedelemadó annak a függvénye, hogy milyen a települések foglalkoztatási szerkezete, népességösszetétele. Véleménye szerint az nem egy adott település erénye, vagy bűne, hogy az elmúlt években ez hogy alakult ki. A normatív támogatási rendszer pedig kifejezetten sújtja azokat a településeket, amelyek az elmúlt időben aktív szociálpolitikát próbáltak folytatni.

— Minden 60 éven felüli lakosra 3230 forintot kapnak a települések - mondja. Nekünk a házigondozó szolgálat, a szociális étkeztetés mellett napközink, hetes napközink van, s tavaly megnyitottuk az idősek házát is. Ezt részben saját erőből, részben megyei támogatásból, részben azok pénzéből építettük, akik itt laknak. Ezek fenntartását elmilyen rövid ideig lesz szabad pénzük, azonnal kamatoztatni kell. Csakhogy az átmeneti időszakban képtelenség minden meglévő intézményüket úgy továbbvinni, mi több, ezeket fejleszteni, hogy a fenntartásukra nem kapnak pénzt. Élő példa erre az idősek háza.

— Véleményem szerint ez az intézmény szociális otthoni funkciókat tölt be — mondja. - Fenntartását elsősorban a 60 éven felüli lakosságra jutó, fejenkénti 3230 forintból kellene állni. Ugyanakkor o szociális otthonok lakóira 115 000 forintot állapít mega normatív támogatási rendszer. A különbség tehát rendkívül nagy. Érdemes végiggondolni, hogy mi lenne akkor, ha nem létezne nálunk ez a 11 szobás ház. Lakói elvileg szociális otthoni elhelyezést kérhetnének, s akkor már a rójuk eső 115 000 forintot is oda kellene adni annak az intézménynek, ahol elhelyezik őket. Az egy más kérdés, hogy valószínűleg egyikük sem menne el szívesen innét, ahol élete nagy részét leélte. . . Fejlesztésről pedig egyelőre beszélni sem merünk, pedig újabb 12 személy jelezte, hogy szívesen beszállna a második ház építésébe. . . T. É.