Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-03 / 33. szám

1990. február 3., szombat

Dunántúli napló

Emlékmű Temesvárra

Tolna Megyei Körének legutóbbi találkozóján mutatta be Szakszóidon, a Babits Művelődési Központban Szatmári Juhos László szobrászművész annak a Temesváron felállítandó emlékműnek a makettjét, amelynek megalkotására a művészt az ott feltárt tömegsír megrázó élménye linspirálta.

A romániai forradalom hősi halottjainak emléket ál- ilítő szobrász négy méter magasra tervezi a bronz- kompozíciót. A harmincala- kos, függőleges tengelyű mű összességében egy szárnya begyére támaszkodó madarat, a szabadság madarát ábrázolja. Az emlékmű súlya mintegy 3 tonna lesz.

Az elgondolás megvalósítására alapítvány létrehozásának igénye merült fel.

Nemcsak pénzzel, hanem a szobor elkészítéséhez szükséges anyagokkal: gipsszel, bronzzal, viaszformázó gumival, vassal, acéllal is hozzá lehetne járulni a nemes ügy sikeréhez. A kivitelezés költségei mintegy 2 miUiió forintot tesz- neík ki. Az összeg magáiba foglalja az anyagiköltségen kívül a munikadíjat, segédmubkadíjat és rezsiköltséget is.

D. E.

“p 4T 1_ y, __± ZZ A nemrég 70. születésnapját ün- • “IKClgClO neplő „nagyon magányos" költő, , Csanády Imre meleg ajánlásával,

Szász Endre által tervezett borítóval és óvodások élményt adó illusztrációival jelent meg a közelmúltban egy kisgyerekeknek szóló kedves gyermékkönyv. Versék, versék, versék a képregényék, az émelyítően színes, pöífesZkedő leporellók, o horrorisztikus történeték sivatagáéban. Míg ezék gyorsan felgyújtják a képzeletet, hogy a szalma-lángként éllóbbaaó képek hamujaként szorongásos vagy disney- fomd'i, édeskés álmok ülepedjenek el bennünk, addig ez a verseskötet rá olvasóival, mondókéival, zenéjével tartósabb élményeket kínál.

Szerzőjük, Sarkady Sándor, a pedagógus-költő, aki nemcsak az eszével tudja annak az elkoptatott közhelynek, az igazságát, hogy a gyerékéknek nem szabad, és bizonyos határig, a még sérüíetlen ösztönnek nem is lehet hazudni, de tudja', éli ezt a tiltást érzelmeiben is. Talán azért is, mert amilyen természetes, magától értetődő forrást — valóban azt a bizonyos „tiszta forrást" - jelenti számára a népiköltészet, talán épp ilyen tiszta forrás számára a gye- reklélék. A vers úgy születik, mintha együtt írnák, egyszerű, óéiba találó szavaikat keresve, nem hajszolva az eredetiséget. Weöres Sándor csillámló tavaszi rétjein, bóbitaröptű nyaraiban, Csanády Imre ködöket pásztorló, zá- molyi teleiben egyaránt örömmel kalandozva. A nyelvében is hagyományos, szemléletében is egy mai kisgyerek világának kézzel fogható teljességére törekszik, de ennék a költészetnek nemcsak az egyszerűség, hanem a derű és nyelvi lelemény is erőt ad, a természetnek, a világnak a szavak játékába költöztetett szeretete, amely az e műfajban is klasszikus nagy elődök lírájában — József Attiláéban, Kormos Istvánéban vagy Nagy Lászlóéban — is ott tündérkedik. A kötetet a TIT Soproni Városi Szervezete adta ki.

i fi. R.

Megújuló Tér és társadalom

Az egyetemes társadalomtudomány élénk párbeszédének ■kívánnak fórumot biztosítani o Tér és társadalom című folyóirat új szerkesztői. A folyóirat a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatásók Közpantjáindk kiadásában látott és lát napvilágot 1987 óta. Az új elképzelések szerint a klasszikus területi tudományok (társadalom-, földrajz-, területi, statisztika-, településtudomány slb.) mellett a társadalomtudomány más ágazatait (szociológia, történettudomány, politológia, közigazgatástan stb.) bemutató, a szakmai követelményeknek megfelelő írá-sókat is megjelentetnek. Figyelemmel akarják kísérni a társadalom változásait, útkereséseit. Zömmel tematikus, de vegyes témakörű számokat is összeállítanak. A szerkesztés most átkerült a regionális kutatások központja pesti osztályához, de ez korántsem jelenti azt, hogy feladnák a folyóirat korábbi, regionális és országos jellegét. Nyomdáiba került a'Z 1989/4-es szám, melyben a társadalom térhódítását elemző tanulmányok kaptak helyet. Az 1990/1-es füzet az aprótelepülések, kistérségek gondjaival foglalkozik. Újdonság, hogy fotókat is közölnek, s néhány újabb rovatot is kialakítanak. Várják olvasóiktól a tudományos megalapozottságú írásokat, az esszészerű könyvrecenziókat. A lap kiadáséihoz új nyomdát kerestek, és szeretnének javítani a terjesztés színvonalán is.

B. A.

Győri László:

Hajszálak

Párna fokán, a gyűrt magason két hajszál párhuzamos.

Mint a sínen, úgy utazom - pernye borít és hull a korom.

Éjszaka visz, visz, úgy utazom. Nincs talpfa, bármi kapocs. Merre cipel, én se tudom, az a sín, az a párnahalom.

sság, igazságerzet szembenálló!

„Nincsen kölcsön egy zselészatyrod; kérdeztem a pókha- rapótól, de ő ma megint versenylovat reggelizett, és így nem tudtunk szövegelni. Na, mindegy, legfeljebb a lélék- idomár bőzöng, hogy már nem vagyak liberós, ne szörcsög- jek."

ELelekídomar:

osztályfőnök

Beszélgetésünk elején arra kértem, „fordítsuk le" a kis monológot:

— Zselészatyor = zsebkendő, pákharapó = hosszú, hegyes fogú egyén, aki „akár a sarokból is kiharaphatná a pókot". A versenylovat regge- , l-izett kifejezés azt jelenti igen szellemesen, hogy az illető nagyon gyorsan lépked, rohan, míg a lélekidomár nem más, mint az osztályfőnök, a liberós a bölcsődés — magyarázza dr. Hoffmann Ottó.

— Honnan származik a 10- 14 évesek szókincsének zöme?

Mielőtt érthetetlensége miatt sutba vágná a kedves olvasó o lapot, gyorsan közlöm, a fenti monológ képzeletbeli, bár a szókincs valódi. A tizennégy éves gyerekek nyelvhasználatának kutatója, dr. Hoffmann Ottó nyugalmazott egyetemi docens gyűjteményéből származnak a szavak. Dr. Hoffmann Ottó diákkora óta érdeklődik az ifjúság nyelv használata iránt, kitartóan cé- duiázott, jegyzetelt, kérdőíveket küldött szét az ország minden iskolájá'ba. Ennek köszönhető, hogy mo már negyed - milliós a szókincsgyűjteménye.

IfjúságI nyelvi szótár készül

nálatát, s az azt tükröző indítékot, szemléletet, annál in- káibb megértjük őket, segíthetünk személyiségük alakításában, s nyerhetjük meg őket az önirányításra. Ez a nyelvi kommunikációs nevelésnek is egyik össztársadalmi feladata. Kutatásaimat éppen ezért támogatja a JPTE Tanárképző Kar nyelvi és kommunikációs intézete.

— Melyek azok a legfőbb motívumok, melyek arra ösztönzik a gyerekeket, hogy ne kövessék mindig a köznyelvet, hogy egyes beszédhelyzetekben képi tartalmú, érzelemdús nyelvi eszközökkel fejezzék ki magukat?

— A teljesség igénye nélkül három csoportba sorolhatjuk a motívumokat: az elsőt főként a szemléletességre, a játékosságra, a változatosságra való törekvés jellemzi. Értékes, szellemes, frappáns, képtartalmú szavakét alkotnak. A második csoport a tanulók egymás közötti és a felnőttekkel szembeni ellentétet tükrözi. Fokozott igazságérzetük is helyet kap ebben. A harmadik csoport a gátlástalanságukat mutatja be. Fontosnak tartom, hogy a szavak nyelvtörténeti, kultúrtörténeti hátterét is kutassuk.- Hogyan képzeli el gyűjteménye hasznosítását?- Készül egy ifjúsági nyelvi szótár, három kutató gyűjtéséből merítve. Az együk szerző én leszék. Ezenkívül folytatom a kutatásaimat, és gondoltam egy etimológiai szótár szerkesztésére is.

Barlahidai A.

— Nem specifikusan iikolai nyelv az övék, mivel csaknem átfogja a valóság, az élet egészét. Szókincsük nagy részét a felnőttektől és az idősebb ifjúságtól lesik el, ezért itatádik ót -tájnyelwel, zsargonnal, argóval, s nyilván saját maguk is kitalálnak, formálnak új szavakat, kifejezéséket. Nagyon sok szavuk hangulatfestő, hangutánzó, távoli asszociációkat összekötő. Köz- nevesítenék tulajdonneveket, s hatással vonnak kifejezésükre az éppen divatos filmek, de az irodalmi művek és a .politikai élet is. A sajátos nyelvi környezet is (pl. tanya, külváros) hatása is érződik.

— Mennyire időtálló ez a szókincs?

— Némely szó tiszavirágéletű, de vannak sokkal hosz- szabb ideig használatosak. Érdekességképpen említem meg az 1898-ban kiadott, Dobos Károly szerkesztette diákszótárt, amelyet lapozva kitűnik, hogy a főként latinos műveltségen alapuló diákszavak ma már kimentek a divatból, bár egy-kettő ma is használatos. Ilyen pl. a dézsatündér (mosogatónő), vagy a nyakigláb.

— önt miért foglalkoztatja évtizedek ófa az ifjúsági nyelv?

— Ez a nyelvváltozat igen gazdag információt nyújt a korosztályról. Tudomást kell venni róla! Vonuljon be a nyelvi órákra, s minden foglalkozásra, ahol beszélnek — a nyelvet gazdagító kifejezéseket ápolva, az ízléstelenéket lefaragva. Minél jobban ismerjük a gyerekek nyelvhaszHerceg Árpád:

Lesznek majd boldog és zsúfolt napok*

(1.) „Van egy időpont az életemben, amiről nem tehetők, viszont működésemet alapvetően meghatározza, ómig működök. Azon a szeptemberi napon megfogantam, ahogy illik, és meg is születtem kilenc hónapra rá, ahogy illik. Születésemtől fogva Sára vagyok, amiben nincs semmi célzatosság, viszont tetten érhető az a komikus sietség, amivel az ember igyekszik megnevezni legújabb tárgyait. Földi éltemben -sokféleképpen nevezhető vagyok és leszek, köszönhetően a-nndk a próbálkozásnak, hogy a körülöttem forgolódó emberék igyekeznek megfelelni elvárásaimnak, ami nem mindig -sikerül. Ezek a címkék az évék során feledésbe is merülnék, csak egy-egy családi anekdotában jövök elő úgy, mint Gaborgya Sára, Gábriel, Gabika, Gyogylka, Kispisis, Húgyos Banya. Kitartó tiltakozó som eredményeképp azonban végül -megmaradok

• Ai MTI-Press IMt. évi tárcapályázatának Ml. díjas alkotása.

annak, oki vágyók, és én leggyakrabban Sára vagyok, a Nevetős, apa egyvonalas rajzai is leggyakrabban ilyennek örökítenék meg.

Nem sokkal azután, hogy megszülettem, és családunkból átmenetileg kivált Kisralkás és Nagyrakás, akikről majd még beszélek, apa gondolt egyet, és közölte velünk, hogy egyszer s mindenkorra vegyük tudomásul, most pedig dinasztiát alapít, mert elege van már abból, hogy agyalágyul- tak dirigálják a világot, amit én egy darabig még nem -nagyon érték, de annyit már most megmondhatok, hogy így van. A dinasztikus gondolat végigkíséri egész neveltetésemet, és ennek ki lesz téve az utánam jövő nemzedék is, aki egyelőre az orránál se lát tovább, omit nem csodálok, mert -mindig ott tornyosodik előtte anya cicije.

Szó ami szó, nem egy rossz -gondolat, ami apa fejéből kipattant, csak a -szükségletekhez képest ritka. És amikor

majd én is megértem a lényeget, fölöttébb tetszeni fog, és tová-bb fogom tökéletesíteni merész vállalkozásunkat számos gyermekemben, akik kevés kivétellel ugyancsak továbbadják majd aprólékosan kimunkált tudományukat, sapa egyik ükunokája, kit szándékunk szerint Lackónak fognak nevezni, el is jut a csúcsra. Innét kezdve aztán minden -hanyatlás, előbb lassú, gondos paravánok mögött zajló, majd eszeveszett zuhanás vissza a kezdetekhez, egészen odáig, ohol valamikor apa is őrölte a Semmit. Lackó bukását és megtisztulását apa természetszerűleg nem éri meg, de semmi kétsége nem marad afféléi, hogy bizonyos szempontókból Lackó végkifejlete Lackó legboldogabb korszaka

l-acz, mert naponta megmérettetik, és nem találtatik köny- nyűnék, amiképpen ezt apa is elmondhatta magáról a Semmi idejében, amikor lelki szemei megkezdték működésüket. De apa miatt ne aggódjatok, mert ő már most gondolt arra, hogy bármi is történik velünk, valamelyik Lackó-alóme- nő majd újra kezdi, hiszen mi abból a konok fajtából valók voltunk és leszünk egytől egyig, amelyikből apa is vétetett.

Anyám is van, ami egy félmondatomból tá-n sejthető. Ű mit sem sejt még a dinasztia igazi lényegéről, de egyszer majd elmondom néki, amivel nem azt állítom, hogy most nem érdekelné a dolog, csak ő nagyon el van foglalva magával megint, amilyen egy anya tud lenni, ha sikerül szert tennie egy gyerekre, akik most már ketten vagyunk. Anya lassabban lát előre, viszont kitartóbban, és az évek során eljutott addig, hogy mindegy, csak gye-rék legyen, pátyoigatható, lehetőleg ne kopoltyúval lélegezzen, és ne brekegjen, bár arra -is el volt szánva, hogy szükség .esetén megtanul brekegni, ami persze, közös megegyezés -lett apával, amint szóba jöttem. Az első menetben így lettem én, amikor pedig anya már