Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-21 / 51. szám

1990. február 21., szerda I Dunántúli napló A bérfők panaszáradata Az emelt lakbérből több jut-e a lakásokra? Bosszúságok Pécsi olvasónk özvegyi nyugdíját szerette volna ‘megkapni, négyhónapi hióbavaló várakozás, 'ké­rés után írt elkeseredet­ten, mert úgy tűnt, ő is téli tüzelő «éllkül marad. Ugyanis lejár a határidő még a ‘férje után kapható szén ki utalásra. Pénze meg nem volt rá, a több hó­napja késlekedő és elma­radt járandóság miatt. ‘Kéthetes szívós ‘levelez- getéssel, telefonálgatás­sal, a néni kétségbeesett karácsony előtti budapesti útjával sikerült rábírni a Nyugdíjfolyósító Igazgató­ságot, hogy segítsenek. Az utolsó pillanatban kapta meg a néni a pénzét. A dolog végül is megoldó­dott, de ma sem értjük, miért éppen a nyugdíja­sokkal foglalkozó hivatal dolgozik ityen bürokrati­kusán. * Komlói levélírónk még 1987— áprilisában vitte szervidbe a villanyborot­váját. Két és fél év múl­va kapta vissza megjavít­va. Időközben nem saj­nálta a fáradtságot és kitartóan ‘járta a fórumo­kot: megkereste nemcsak a Villgép komlói szervizét, központját is, próbálkozott a városi tanácson, de be kellett érnie az anyag­hiányra hivatkozással. Mi sem tehettünk mást, a Villgép elnökéhez fordul­tunk. Olvasónk két nap múlva értesítést kapott, beszerezték az alkatrészt, meg tudják javítani a vil­lanyborotvát. * Vasasi olvasónk egy Siesta gázkólyhát vett az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalatnál. Mondanunk sem kell, el­romlott. A jótállási je­gyen szereplő hat szervizt kereste meg. Mint kide­rült, egyik sem illetékes á ká I yhajovító sba n. A DDGáz szerelője végül is kiment, meg is csinálta volna, olvasónk szerint jó pénzért. 'Ezt viszont ő nem vállalta, hiszen garanciá­lis (javításra tarthatott Igényt. Kérésére a DDGáz- tól kértünk magyarázatot, amiből érdekes dolog de­rült ki: a gyártó Romo- vill kifelejtette a DDGáz megnevezését a jótállási jegyről, amit időközben jelzett is a cégnek. ígére­tet kaptunk arra, hogy rö­vid. időn belül megjavít­ják a kályhát. Annak örü­lünk, hogy rendbe tették a dolgot, de miért így, az ügyfél több napos hosszankodása által? Dné - G. M. Február elsejétől megemel­kedtek a díjak. Több lett a lakbér, víz- és csatornadíjat is kell fizetni. Ugyanakkor az in­gatlankezelő vállalatok „kivo­nulnak a lakásból". De miért kell emelni, ha a lakók ebből lassan semmit nem látnak? A szerkesztőség címére meg megállíthatatlanul érkeznek a panaszok, az elkeseredett hangú levelek. Pécsett a Szalai András ut­ca 12. számú ház tizedik eme­letén élő egyedülálló hölgy az idegösszeomlás határán áll. A másfél szobás lakásba 1972- ben költözött be. Lassan tizen­hét éve rendszeresen beálnk a tető a rossz szigetelés miatt. Az előszoba falain barna csí­kok. A lámpaburában tenyér­nyi folt, addig ért a víz. 1988. október elején a felhőszakadás után 10-15 vödör telt meg vízzel, o falak és a villanyve­zeték is átázott. Szikráztak a kapcsolók. A PIK szigeteltette a tetőt, a lakó kifestette. 1989. április végén újra beázott a lakás, és még ott is befolyt a víz, ahol korábban nem. A bejelentést május 2-án írták, a házkezelőségtől május 16-án jöttek ki, megígérték, ismét szigetelik a tetőt. Nem történt semmi. Augusztus végén két­szer egymás után újra beázott a lakás, már a nagyszoba mennyezetén is megjelentek a vízfoltok. Az előszobában tönkrement egy nagy toron­táli szőnyeg, a mennyezetről leesett a vakolat. Újból beje­lentette a hibát a PIK-nek. Ezt követően november végén kicserélték a csapadékvíz-elve­zető csövet. Hogy ettől válto- zott-e valami az egyelőre kér­dés. . . Iván János 1980-ban ideigle­nesen került a pécsi Sörház utca 28. szám alatti bérlakás­ból a Mártírok útja 7. számú ház udvari földszinti szükség- lakásba. A felújítást követően azonban nem költözött vissza, mert szerinte a Sorház utcai lakás egy szobával kisebb lett. A Mártírok úti miatt azonban 1986-tól állandó levelezésben áll a PIK-kel és a tanáccsal. Az évek során megsüllyedt a konyha, a szoba, vizesek let­tek a falak. Az udvari épületbe belépőt fojtogatja a hideg, nyirkos le­vegő. A falakra kiült a penész, máink a vakolat. Az ajtón vas­tagon áll a salétrom. Iván Já­nos a szőnyegek alá fóliát fektetett. A cserépkályha forró, mégis az ember csontjáig ha­tol a nyirkos hideg.- 75 százalékban rokkant vagyok, beteg a tüdőm, itt nem lehet élni. Az ígéretekből meg már elegem van. 1986- ban a felújítási és szigetelési munkákat kérésünkre nem vé­gezték el, azzal az indokkal, hogy hamarosan lebontják a házat. Rá két évre, 1988-ban kaptam a PIK-től egy másik levelet, hogy helyreállítják a kéményt, megszüntetik a szennyvízátfolyást, rendbe te­szik a tetőt és a pincét, kija­vítják a külső vakolatot. Az­tán csak vártam, csak vártam és nem történt semmi, egyre romlik a helyzet. Már a pin­céből dúcolták alá a lakást, hogy nehogy leszakadjon a padló. A következő értesítés 1989. október 19-én érkezett arról, hogy az épületben gar­zonlakásokat alakítanak ki fia­tal házasok részére, és ezért még a tél beállta előtt elhe­lyezik a lakókat. Még ma is itt élek. A bérleti díj csökken­tését kértem a Pl K-tő1 és azt legfőképpen, hogy a már há­rom éve megígért cserelakást megkapjam. A Déryné utca 25. számú ház belső udvarára néző er­kélyekről hullik a vakolat. Már látszanak a betonvasak. Az er­kélyekre félve mennek ki a la­kók, mert ki tudja, mikor sza­kad le. A panasz jogosságát a házkezelőségen elismerték, de eltelt egy év és nem tör­tént semmi... Az esetek elgondolkoztató­ak. A házak állapota romlik. Elsősorban tűzoltómunka folyik, igazi megoldások nem szület­nek. A pénz meg elfolyik. A Szalai András úton talán meg­szűnik a beázás. A lakást a tavasszal kifestik, ha már tel­jesen kiszáradtak a falak. A Mártírok útján lökő rokkant- nyugdíjas február elsejétől 50 százalékos lakbércsökkentést kap. Talán a Déryné utcában is 1990. május 31-ig kijavítják az erkélyeket. A lakbérek emelkedésével a szolgáltatások színvonala jobb lesz? Ki tudja? Az ingatlankezelő vállalat kivonul a lakásból, vagyis a lakáson belüli javitásokat a bérlőre terhelik. . . Az ésszerűt­lenül felhasznált pénzeket már nem lehet visszaszerezni, de átgondoltabb gazdálkodással a most befolyókat meg lehet menteni... Szalai Kornélia Omladozó erkélyek Pécsett a Déryné utca 25-ben Fotó: Szundi György Kovács Mámra hagyja a vágyánál Cili néni Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Szalutál a valutám! Országos adatok szerint az Országos Takarékpénztár (csők ott!) 17,3 milliárd forintnyi valutát adott el, a lakosság pedig 7 milliárdnyi valutát helyezett el az OTP-nél, így a számlákon lévő teljes valutaösszeg 23 milliárdnyira tehető. A valutaforgalom jelentősen bővült az előző évihez képest. A megyei adótokról kérdeztük Gergász Györgynét, az OTP megyei igazgatóságának osztályvezetőjét: — Megyénkben — 1988-hoz képest - a tavalyi összesítések alapján 65 százalékkal több ember jött volutájáért, a folyósított összeg pedig 71 százalékkal emelkedett. íNyilván ebben közrejátszott a tavalyi háromszori forintleértékelés is. Összesen (Baranyában) 1 milliárd 92 millió 312 ezer forint értékben váltottak ki az emberek jvalutát 1989-ben. A devizaszámlák nagysága és az ezeken található összeg is mintegy ötven százalékkal emelkedett tavaly a korábbi évhez képest. Egészen pontos adatokkal szolgálhatok: 1989-ben 22 ezer 687 számlánk volt és 16 148 devizatulajdonos. 26 valutanemben tartottunk nyilván összesen 509 millió 340 ezer forintnak megfelelő összeget Baranyában, belföldieknek. (Ez személyenként átlagosan valamivel több mint 31 ezer forintnyi ősz- szeggel egyenlő.) Két érdekességet említek még: Baranyában 351 külföldi állampolgár devizaszámláját is kezeljük, összesen 71 millió forint értékben. A Pécsett tanuló külföldi diáknak 286 devizaszámlája volt 1989-ben, ezeken össze* sen 72 és fél millió forintot tartalékoltak. Fiú vagy lány? A Szovjetunióban élő kalmükök népi hiedelme szerint rendkívül egyszerűen megítélhető, hogy a szü­letendő gyerek fiú lesz-e vagy lány. Elégséges napra pontosan ki­számítani a szülők életkorát a fo­gamzás napjáig. Eztán az apa életkorát néggyel, az anyáét há­rommal elosztjuk, az eredményül kapott tizedes törteket összehason­lítjuk, amelyik szám nagyobb, an­nak a szülőnek a nemét örökli a gyerek. Elmondtuk ezt a — Magyarország című lapban olvasott — bölcses­séget dr. Csaba Imrének, a Pécsi Orvostudományi Egyetem szülész­professzorának : — Nem jutok szóhoz ... Ez az értelmezés még annál is laikusabb- nak tűnik, mint mikor különböző étrendeket javasolnak, hogy befo­lyásolják a születendő gyerek ne­mét. Annyi ibizonyos, hogy ötven százalékig mindenkinek van esé­lye .. . Félretéve a tréfát, elmon­dom, hogy még a POTE-n folyó lombikbébiprogramban is 50—50 százalékra tehető a születendő fiúk és lányok aránya, a nagy számok törvénye itt is érvényesül, bármit is terveznénk. Az ultrahangos vizsgálatok? Nos, ha a terhesség 16. hete után jön valaki, és az utrahangos vizsgálat alapján látjuk, mert ekkor már lát­hatjuk a magzat péniszkezdemé- nyét, akkor biztos, ihogy fiú lesz, ha nem látjuk, akkor vagy lány születik, vagy pedig úgy helyez­kedik el a méhben, hogy nem megállapítható a neme. Hadd használjam ki az alkalmat: januártól a POTE Szülészeti Kliniká­ján minden 37 év fölötti terhes nőnek felajánlunk kromoszóma­vizsgálatot, köztudott, hogy a ge­netikai károsodás 35 év fölött na­gyobb mértékben nőhet. A vizsgálatokon megállapítható, hogy a fejlődő magzat egészsé­ges-e (ha nem, felajánljuk a meg­szakítást). A vizsgálatok alapján ki­szűrhetjük a nemekhez kötődő meg­betegedéseket is. Évente valami­vel több mint háromszáz hasonló vizsgálatra vagyunk felkészülve. Hajsza az esélyegyenlőségért Mit tehet egy rendőr, ha szolgálati Ladájával egy Toyo­tát, vagy éppen egy Merce- desiben ülő csinkefogót kell ül­dözőbe vennie? ... A hírek szerint az „esély- egyenlőség" megteremtésén (fáradozik a Belügyminiszté­rium is. Hogy sikerül-e nyu­gati típusú szolgálati gépko­csikat beszerezniük, még hosz- szas tárgyalásoktól függ, de ha létrejön az üzlet, tudomá­sunk szerint az Opel lesz a partner.- Semmiféle információt nem kaptam a Belügyminisz­tériumtól ez ügyben - tudtuk meg Bagó Ottótól, a megyei rendőr-főkapitányság gazda­sági igazgatójától. - Nyilván örülnénk neki, ha jobb autó­kat kapnánk, de hát ez or­szágos téma, hiszen az alkat­részellátás és egyéb szempon­tok miatt az utóbbi 15 évben a rendőrség „egyenkocsit" használ, s mint azt az állam­polgárok is tudják, ez jelenleg — s gondolom a jövőben még egy ideig — ia Lada. Bara­nyában egyébként 101 darab autót használhatunk, ezek jó része 1200-as és 1300-as La­da, de van Nivánk és pony­vás UAX-unk is néhány. Hat­van MZ típusú motorkerékpá­runkat elsősorban a községi kmb-sek használják. Gépjár­műveink 32-, százaléka túltelje­sítette már a normát, a 100 ezer kilométert - ideje lenne lecserélnünk őket. Évente álta­lában 20 új gépkocsit kapunk. Nagy gond, hogy az áremel­kedéseket a BM költségveté­sébe soha nem kalkulálják be, igy a hiányzó összegeket egyéb forrásokból kell - pél­dául átcsoportosítással — meg­oldanunk. Baranyában évente 10 millió 666 ezer forint jut benzinre - ami azt jelenti, hogy átlagosan havonta 2666 kilométert futhatnak gépjármű­veink. Kevés ... Az. Tanácsi lakáseladás A vázsnoki ház legyen a beteg emberek menedéke üresen áll Sárváriné Vámo­si Cecília ‘háza Vázsnokon. Lakója visszautazott Ameriká­ba. Keservesen és lassan dön­tötte el, de úgy érezte, más­képp nem telhet. A kevés nyugdíjálból neim tudja felújí­tani a házat, a hitelt vissza­fizetni képtelen. Sórváriné Vámosi Cecília 1976-ban települt vissza Ma­gyarországra, ekkor kötött há­zosságot Sárvári Józseffel. Ugyanebben az évben vásá­rolták meg a házat Vázsno­kon. Tizenegy évig éltek itt, 1987-ben a férj meghalt. Cili néni egyedül maradt, a ma­gány szinte már elviselhetet­lenné vált számára. A vázsno- kicfk szerették, a férje első házasságából származó lánya a szomszédban élt. A gyere­kei sokszor nála voltak nap­közben, de az esték és az éj­szakák... Nem volt ‘kihez szólni, nem volt kivel beszél­getni. A 4300 forintos nyugdíj­ból nem tudta a házát fel­újítani. Repedeztek már a falak, új kéményt kellett vol­na rakatni, a tetőt is újra kel­lett volna cserepezni. Ennyi pénzből erre nem tellett. Ame­rikából csak 1991-től kap sa­ját jogán nyugdíjat, addig úgy döntött, hogy visszamegy. Cili néni annak idején Ame­rikából több tízezer dollár készpénzzel települt haza, de ezt a férj betegsége, és a ház felemésztette. Elutazása előtt végrendelkezett. A há­zát és minden vagyonát Ko­vács Adómra, a Celladam fel­találójára hagyta, hogy Vázs­nokon egy rehabilitációs köz­pontot alakítson ‘ki. Úgy gon­dolta, a szép környezet és a jó levegő elősegítheti a gyó­gyulásukat.- A nyáron a Dunántúli Naplóban megjelent cikk után sok levelet kaptam - mond­ta utolsó beszélgetésünkkor Cifi néni. — Voltak, akik min­denfélének elmondtak, per­sze, név nélkül. Akadtak azon­ban olyanok is, akik segíteni akartak. Kaptam olyan leve­let is, ahol házi gondozónő­ként alkalmazott volna egy család, és akkor még náluk is lakhatom. Akadt olyan fér­fi, aki a sásdi buszmegálló­ban kérte meg a kezem. Mind­egyik ajánlatot elutasítottam, mert nekem nem adományok­ra, hanem tisztességes meg­élhetésre lett volna szüksé­gem. Visszautazom Ameriká­ba. Nem megyek segélyekért könyörögni. Hatvanéves va­gyok. Életemben sokat fáz­tam, éheztem. A kertben még egyelőre tudok dolgozni, de érzem, öregszem. Nem tudom, mi lesz velem, ha teljesen le­gyengülök. Ki lát el? Közeli hozzátartozóim nincsenek. Ne­hezen döntöttem el, hogyvisz- szamegyek. Napok óta ren­dezem- a dolgaimat, többször be- és kirakodok a bőrön­dömből, hogy mit is vigyek magammal. Ez az én hazám, az otthonom, nehéz tőle meg­vágnom. Éjszakánként felébre­dek, és rám tör a honvágy. Mi lesz velem ennyi év után, új­ra messze idegenben? Vég­rendeletet készítettem, amely­ben minden vagyonomat Ko­vács Adómra hagyom. Talán így elhiszik az emberek, hogy nem könyöradományra vár­tam, volt vagyonom. Tavasz- szol újra visszajövök, ha ad­dig nem tudom újra meg­szokni az amerikai életet, ta­lán visszajövök, hiszen 1991- től már* kapom saját jogon a nyugdíjamat. Ha újra meg­szokom az ottani életet, ak­kor tavasszal a ház kulcsait átadom Kovács Adómnak. Ha mégis visszajövök, akkor a végrendeletem szerint csak a 'halálom után örökli a há­zamat Kovács Adóm. Decemberben Cili néni visz- szautazott Amerikába, az 1990-es évet már ott kezdte. Sz. K. „A DN 1990. I. 27-i szóméban a Például című rovatban megjelent Farkas Ferencné, Pécs, Garay u. 32. sz. alatti lakos észrevételéhez az alábbiakat közlöm: Elöljáróban .meg szeretném je­gyezni, hogy a városi tanács ko­rábban azokat az ingatlanokat je­lölte ki elidegenítésre. amelyek fenntartása már nem volt gazdasá­gos. Ennek alátámasztásául a ta­nács 1987-ben 10 db. míg 1988­ban 102 db lakást jelölt ki el­adásra. Az állami ingatlanok el­idegenítéséről szóló jogszabály .1989. jonuár 1-jén módosult, és az ingatlanok vételárának meghatáro­zását a helyi tanácsok hatásköré­be utalták. A Pécs M. Város Taná­csa a vételárat 1989. októberében kelt 5/1989. tanácsi rendeletében ‘határozta meg. A rendelet értel­mében Pécs M. Város Tanácsa vb. 1989 novemberi ülésén hatá­rozott, és ennék megfelelően 1140 db lakást jelölt ki eladásra, mely­ből az Inköz-iroda 1989 december 31-ig 95 db lakásra kötötte meg az etodási szerződést a bérlőkkel. Az ügy megértéséhez tartorik, hogy az eladási szerződés megkötését ‘követően jogszabályi előírás alap­ján 30 napon belül vagyunk köte­lesek a szerződést a földhivatalhoz megküldeni a tulajdonjog-változás bejegyzése végett. Farkas Ferenc- nével az eladási szerződést 1989. dec. 29-én kötöttük meg. és a földhivatalhoz 1990. január 27-én küldtük meg, amikor is ezzel egy- időben a szerződés másolatát el­küldtük Farkas Ferencnének is. Itt megjegyezni szeretném, hogy a földhivatali bejegyzés után a ve­vő a földhivataltól a tulajdonjog bejegyzése után megkapja az ere­deti szerződést és a tulajdoni lap másolatát is. A fentiekben irtok alopján meg­állapítható, hogy az ügyfél a szer­ződés megkötésekor a vételárelő­leget az Inköz pénztárába köteles befizetni, és a befizetésről pénz­tári bizonylatot kap. Megjegyezni szeretném továbbá, hogy a Pécs M. Város vb. az 1990, január 19- én megtartott ülésén további 2084 db lakást jelölt ki eladásra, me­lyek feldolgozása folyamatosan tör­ténik. Véleményem szerint a sajtó­ban megjelenő panaszokkal kap­csolatban célszerűnek tartanám, ha a panasz lekőzlése előtt a sajtó az érintett szervet is megkeresné, így a panasz és a válasz egyide­jűleg jelenne meg a sajtóban, mert így a lakosság is megismerhetné a valós helyzetet. Tisztelettel: dr. Arnold Tibor Inköz-vezető." Köszönjük dr. Arnold Tibor vála­szát, Utolsó mondatával kapcsolat­ban csak annyi a véleményünk, hogy ha az „érintett szervek" meg­felelően tájékoztatnák — s nem a sajtóvitában — ügyfeleiket-, való­színűleg a sajtó „beavatkozására" s^m kerülne sor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom