Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-14 / 44. szám
Hazafias Halasztási Koalíció Kikerülhetjük-e a gazdasági összeomlást? „miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad ie, hogyha újra nő?" (Babits Mihály: Esti kérdés) Magyarországon na pjaink- ban a vállság már komplex: gazdasági, egészségügyi, szociális, ökológiai és mély morális válság is. Elegendő □ vall óság ismert tényein kivül a nemzetiközi statisztikai évkönyveiket forgatni, a halálozási, az öngyilkossági, a válási, a várható élettanom szerinti mutatók Európában a legrosszabbak. A jelenlegi válságnak több oka van, ezek közül hármat emelők ki. o A hosszú dldus és az évszázados trend a 70-es évtized eleje óta leszálló ágiban van a világgazdaságban. A tőkés országok 1983 óta már a felszálló ágba kerültek, a szocialista országok követési ideje 10—12 év, tehát nálunk a mélypont az elkövetkező öt éven belül várható. G A „létező" szocialista rendszerek nem működnek hatékonyan, nem ismerjük a szocializmus objektív gazdasági törvényeit (ha egyáltalán vannak ilyen törvények), s így gazdaságpolitikát csinálni veszélyes. Az államosítás a kezdeményezőkészség az innováció és a vállalkozás indítórugóit megsemmisítette, de legalábbis fékezte. Áru-, tőke-, pénz- és munkaerőpiacot kell létrehozni, megszüntetve a forint címkézését. A reformok a reál- gazdaságot nem érintették, a vállalati bürokrácia, a vállalati vezetők száma szakadatlanul nő. Az inflációs jövedelmek újraelosztása nagy társadalmi feszültségek forrása. A pölitilooi hatalom bi rtokálba n lévők elősegítették a közös tulajdon keletkezését, mert a „nép" képviselőjeként váltak a közös tulajdon és a vele járó gazdasági hatalom és kinevezési jog birtokosaivá. Sókan most a magántülajdont szorgalmazzák közülük. A törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom különválasztása nem elegendő, a gazdasági hata'- mat negyedikként oda kell állítani, elvhez megfelelő alkotmányi és intézményi megoldásokat keresve. A tulajdonviszonyok átalakítása az alapvető feladat, de réncs tökéletes megoldás. A felülről történő választást fel kell cserélje mindenütt az alulról történő, demókratilkus választás. A részvénytársasági forma a piac- gazdaságban előnyösebb helyzetbe kerül, mint az állami vállalat, de számos kérdés megoldásra vár: pl. társasági törvény kidolgozása, részvények jegyzése és forgalmazása a nemzetközi tőzsdéken, a részvények birtoklóéi funkoióját lei gyakorolja, a monopdlstruk- tórákat hogyan lehet leépíteni stb. G Jellegzetesen magyar átok a passzivitás és pesszimizmus, az összetartás hiánya, az irigység, a sunyiság, a pozíciók baljlhászása stb. Ugyanakkor a magyar nép tehetségét senki nem vitatja. A keresztény erkölcsi normák megtagadása csak fokozta az erkölcsi és értékválságot. A műveltségi szint az Oktatás elnyomorított helyzete miatt alacsony, airrti lehetővé teszi a manipulációt. A mélypont félé közeledünk, de a tudomány nem tud egyértelmű választ adni arra a ■kérdésre, miért fordul át a növekedés csökkenésbe, és miért jön ki a gazdaság a hullámvölgyből ismét? Vigyázó szemünket azokra vessük, akik ezt má r megtették. Dr. Sipos Béla Halasztás 1990. Milyen a magyar választójog? A DN választási melléklete A Magyar Demokrata Fórum Munkásérdekvédelmi Tanácsa Politikai programmá formálódott követeléssor Az Országgyűlés új választójogi törvényt fogadott el 1989-ben, ennek alapján kell lebonyolítani a márciusi kép- vi sei övá I a sztá so kát. Bo nyo I u It korunk meglehetősen komplikált választási rendszere ez, mely a választójoggal nem foglalkozók számára nehezen áttekinthető. Cikkemben e törvény legjellegzetesebb intézményeit igyekszem áttekinteni, abból kiindulva, hogy a téma minden állampolgárt érdekel. Kezdjük talán azzal, hogy a modern képviselet tagjai megválasztásának történetileg két alapvető módszere alakult ki. Az egyik az úgynevezett egyéni, a másik a lajstromos választási rendszer. Két rendszer Az egyéni kerületnek az a lényege, hogy minden választókerületben ugyan több jelölt is indulhat, de csak egy képviselőt lehet választani. Ilyen esetben tehát annyi választókerületet kell alakítani, a1 hány tagja lesz a parlamentnek. A lajstromos választókerület lényege, hogy egy választókerületben több mandátum, képviselői hely van. A szavazatok egyenlő értéke érdekében a mandátumok számát vagy a lakosság, vagy a választójogosultak szálmáihoz kötik. Azaz, ahol többen laknak, ott több képviselőt is választhatnak. Ez alapján bármilyen nagyságú választókerületek alakíthatók. Az olyan lajstromos kerületeket, ahol 4-6 mandátum van, általában kicsinyeknek szokták tekinteni, természetesen az is előfordulhat, hogy az egész ország egyetlen választókerületet alkot, és ennek megfelelően annyi jelöltet kell felvenni a lajstromra Vagy listára, ahány tagja van a képviseleti szervnek, a parlamentnek. Ez azonban nagyon ritkán fordul elő. 'A lajstromos választókerületek iránti igény a modern, szervezett pártok megjelenésével a 19. század végén erősödött meg. Amíg ugyanis a politikát, a politikai nézeteket jelöltek hordozták, addig az egyéni kerületi rendszer volt a tipikus. Amikor a politikai nézeteket, programokat a tagsággal rendelkező, szervezett pártok fejezték ki, amikor már a jelölteket is a pártok indították, és a megválasztott képviselő politikai felelősséggel tartozott pártjának, akkor már felmerült a képviseleték arányosságának igénye. Ez azt az igényt jelenti, hogy minden párt a mandátumok annyi százalékát kapja meg, ahány százalékát kapja a leadott szavazatoknak. Az egyéni kerületek ilyen arányosságot nem képesek biztosítani. Itt ugyanis több párt indít jelöltet, mondjuk, akár 15 is, de közülük csak egy jelölt szerzi meg a képviselői helyet. A többi jelöltre adott szavazat a mandátum elosztásában semmiféle szerepet nem játszik, ebből a szempontból olyan, mintha le se adták volna. Ezen nem segít az sem, ha a mandátum elnyeréséhez abszolút többség, tehát a leadott szavazatok több mint ötven százaléka kell, az eredmény akkor is arány- talon. Ezért van az, hogy a modern pártrendszerű országokban a századforduló idején elindult a küzdelem a lajstromos választókerületeikért. Ellentétes igények 1945-ben a többpártrendszerű politikai struktúrának megfelelően, Magyarországon a lajstromos rendszer bevezetése demokratikus megoldás volt, mert biztosította, hogy minden párt a kapott szavazatok arányában foglalja el helyét a magyar parlamentben. Természetesen 1949 után, az egypórtrendsrerű struktúra létrejöttévé! — most nem vállalva az okok kutatását és bírálatát - értelmét vesztette, formálissá vált a lajstrom. Az ötvenes évek közepén a Nagy Imre-kormónyzat bevezette az egyéni kerületéket. Ezzel ugyan nem változott az egypórtrend- szerű politikai struktúra. Az elmúlt két évben új helyzet lakúit ki. Megszűnt a politikai nézetkülönbségeket föld alá kényszerítő és eltakaró egypártrertdszer, a magyar társadalom elindult a politikai plurálizálpdás, a többpártrendszerű politikai strúktóráió- dás útján. Ezzel együtt felmerül az az igény, hogy a pártok társadalmi támogatottságuk mértékében jussanak be az Országgyűlésbe. Mint láttuk, ezt az igényt csak a lajstromos kerületi rendszer képes következetesen biztosítani. Ugyanakkor ellentétes igények is megjelennek. Az egyéni kerületi rendszer fennmaradását támogatja az a megszokás, hogy több évtizeden keresztül viszonylag nem nagy lélekszámú település (30 000 lakos) választott magánakkép- viselőt, aki a területi érdekeket kijáró szerepet vállalt, beszámolókat tartott, a fogadóórákon fel lehetett keresni, viszonylag közel élt a lakóterülethez, többé-kevésbé ismerte annak gondjait. A pártlajstro- mékkal szembeni idegenkedést erősíti az is, hogy az állampolgárok jelentős része ma még nem nagyon tud pártokban gondolkodni. Érti ugyan a képviselőjelöltek egyéni szándékát, politikai törekvéseit, de kevés volt még az idő, hogy a párták programjai és az egyének érdekei, törekvései egymásra találjanak. A pártók éles, de gyakran ma még életszerű programmá nem érlelődő harcát a társadalom jelentős része értetlenül szemléli. lEz a kettős igény - egyrészt a többpártrendszerből folyó arányosság, másrészt az egyéni képviselőhöz való ragaszkodás, a pártstruktúráik nem kialakult volta — hozta létre 1989-ben a vegyes rendszerű, kétségtelenül nem egyszerű választójogi megoldást. 1990. március végén a választópolgárok 176 képviselőt egyéni .ül osztókéról etekben, 152 képviselőt megyénként indított pártlistáikon, és 58 képviselőt az arányosság erőteljesebb biztosítása érdekében országos pártlistákon választanaik meg. Egyéni választókerületekben az a jelölt indulhat, aki a választók jegyzékébe történt felvételéről szóló értesítéshez — az úgynevezett kopogtatócéd ólához - perforált ajánlási cédulákból 750 ajánlást összegyűjtött. Megszűnt tehát a jelölőgyűlés, ahol a jelöltéket szavazással válogatták kii. Helyébe lépett az „ajánlási szelvény". Ezzel továbbra is az állampolgár kezében maradta jelöltállítás, demokraitikusab- ban, mint korábban. A választáson az indulhat, aki legalább 750 támogatót bizonyít. Ez természetesen előnyös azok számára, akik mögött szervezet vagy párt áll, mert ezek segítenek a szelvényeket ösz- szegyűjteni. Az állampolgároknak csók egyetlen „ajánlási szelvényük” van. Ezzél már befolyásolni tudják, hogy kik indulhatnak a választáson. Csak bejegyzett pártok A megyei lajstromokon csak bejegyzett pártok indulhatnak, akkor, ha az illető megye egyéni választókerületeinek egynegyedében, de legalább két egyéni választókerületben jelöltet tudtak indítani. A megyei pártlistákat a pártok állítják össze, azok összetételére az állampolgárok közvetlenül hotóst nem gyakorolhatnák. Az állampolgár ezek közül csak egyre szavazhat, és a pártlisták a kapott szavazatok arányában osztoznak a megyei listán megszerezhető mandátum okból. Az országos listára az állampolgárok nem szavaznak. Ez arra alkalmas, hogy a mandátumot nem eredményező, ún. töredékszavazatokat a pártok itt érvényesítsék, hasznosítsák. Ilyen töredékszavazat marad az egyéni választókerületben, ha a párt nem jut mandátumhoz. De töredékszavazat keletkezik a megyei pártlistákon is, a megyei mandátumok elosztása Utóin. Az országos lista arányosabbá teszi a pártképviseletet a parlamentben anélkül, hogy a mai választási rendszer teljes arányosságot teremtene. Az egyéni kerület ugyanis itt is arányosságokat fog eredményezni. Dr. Schmidt Péter egyetemi tanár Tefheirtk elviselhetetlenek. Az ország robbanás közeli állapotba sodródott. Tudjuk, hogy a számlát a nemzetnek kell megfizetnie. Történelmi büntetését a szocializmus és a kommunizmus eszméi, papjai és zsoldoséi a márciusi szabad választásokon fogják elnyerni. Nyilatkozatot és hitet teszünk a határozott, erőteljes és valódi fordulatot hozó politikai megoldások mellett. Dolgozni alkarunk, nem sztrájkolni, keresni akarunk, nem tüntetni, esélyt akarunk, nem munkanélküli segélyt! Bizalmunk az MDF-é, mert az alábbi politikai programmá formálódott követeléseink megvalósításának letéteményese: O Meg kell állítani az inflációt! Az infláció megfoszt a tartalékoktól, elolvasztja a jövedelmeket, ésszerűtlen cselekvésre kényszerit és elszegényít. G Tisztességes minimálbéreket és reálértékük megőrzését! A minimálbéréket úgy ‘kell megállapítani, hogy a társadalmi minimum közelében biztosítsák a megélhetést! G Közteherviselést az adórendszerben! A személyi jövedelemadó legutóbbi változásai a magas jövedelműeket kedvezményezik. Az évi adónyereség, az adómegtakarítás hatszoros jövedelem mellett harminckétszeres! A kis- és kö- zépjövedélmek adója lineáris legyen. A műszakpótlékot, bérpótlékot semmiféle adó nem terhelheti. O Közteherviselést a jövedelmekben! A gazdaság állami szférájában irreálisan magas vezetői jövedelmék vonnák. A gazdaság állami szektorának vezetője közalkalmazott, ezért törvényi úton kell maximálni az összes, munkaviszonyból származó jövedel- ménék felső határát. G Demokratizálódást a tulajdonban is! A föld kerülhessen vissza korábbi tulajdonosához. A megváltozott földek legyenék visszaválthatók. Akinek a földjét eltüntették, azt kártalanítani kell. Dolgozói tulajdonlást akarunk! Törvény kell orról, hogy a tulajdon bizonyos része a munkavállalóé legyen. Lakóhelyünk is tulajdonos legyen! Kapja vissza, vagy kapja meg a közbirtokosságokat: az állami földeket, a közintézményeket, a középületeket, a közüzemeket, a közszolgáltatást. O Új lakáspolitikát, a lakáskamatok megváltoztatását! Azonnal át kell dolgozni o legutóbbi törvényt a lakáster- h ékről. El kell törölni a kamatadót! Fél leéli számolni azIKV- kat, az állami lakások felett az önkormányzat rendelkezzen. A kedvezményes megváltás lehetőségét vissza kell állítani. O új vezetőket! A vezető- váltásra nemcsak a politikában, a gazdaságiban is szükség van: a képzettség, a tudás legyen az alkalmazás alapja. Az állami vállalati körben el kell rendelni, hogy 1990-ben mindenütt válasszák újra a vezetést, nyílt pályázatok kiírása utón művezetői szinttel bezárólag. © Munkanélküliség-el lenes programot! Az egyéni munkajövedelem szintjét közelítő munkanélküli segélyt, a se- gélymiinimum minimállbér szintjét: újrakezdési támogatást, de csak komoly mérlegelés után, átképzési támogatást, tömeges külföldi munkalehetőséget kell elérni. O Monopol- és kartaellenas féllépést! A nagyvállalati monopóliumok és kartellek léte mellett a szabad áraik az infláció legyűrését lehetetlenné teszik. Törvényi támogatást akarunk a gyáregységék, telephelyek önállósodásához. © Új törvényt a munkavállalói érdekvédelemről és a részvételi jogról. 'Ezen politikai programmá összeállt követeléssor megvalósulása elképzelhetetlen erős, független munkavállalói érdek- védelmi szervezetek, munkástanácsok és szabad szakszervezetek nélkül. Hozzuk létre saját szerveződéseinket. 1990. február közepén az MDF mun- kásérdekvédeímii tanácsa megrendezi III. országos munkás- fórumát. Várj ük az önálló moníkás- kezdeményezésék, a független szerveződésék, a megalakult muriké staná csőik jelentkezését. Várjuk az önálló utat kereső m uirtká sko 11 e’kt ivók je I e ntk e z é sét. Független Kisgazda Hart Földosztás helyett földtulajdon-rendezést! Történelmi vívmányként, 40 év után elértük, hogy nemzeti létünk ma súlyosabb, mint a II. Világháború utóin. Ezért hirdette meg a 60 éves múltú Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt az új honfoglalás nehéz, de magasztos nemzeti politikai programját. Mivel hazábk mezőgazdasági területe meghatározza nép- gazdasági prioritását, az országos politikának is így kell figyelembe vennie jelentőségét. A 650 000 kifosztott, megalázott, deportált, internált parasztnak hirdettük meg erkölcsi és anyagi rehabilitációját. Visszaadni a sztálini törvények szerint „önként" felajánlott földjét, a tsz-be kényszerített bérmunkásból ismét szilárd anyagi és erkölcsi alapon álló kisgazdát, tulajdonost teremteni. Ezt fokozatosan és fakultative képzeljük el. Nem földosztást akarunk, ezt elvégezte az 1945/600-as rendelet, mi a tulajdonjogot akarjuk visszaadni a tsz-tagnak, illetve örökösének. Vonatkozik ez a jóvátételbe, fogságba hurcolt németek elkobzott bir- tökára is, valamint az 1952/4- es trv. törvénysértő állaim ositá- sökra is. Aki alkarja, visszakérheti földjét, és gazdálkodhat! Aki a tszkben megtalálja számítását, bérbe adhatja bevitt területét megfelelő „földjáradék” ellenében, tulajdonjogának fenntartásával. Létrehozhatnak új gazdotudattal működő, valós szövetkezetét, kft. -t vagy rt.-t. Nem a tszeket akarjuk szétrombolni, ezt a vádat határozottan visszautasítjuk ! Riasztó hírek keringenek. Egyes tsz-vezetők (tisztelet a kivételinek) salját pozíciójuk, magas fizetésük védelmében azzal érvelnék programunk ellen: ha az megvalósul, a föld- nélküli tsz-tagak, nyugdíjasok nincstelenekké válnak. Mi azt mondjuk, ha a tsz félszámol, a vagyon 20%-át a bevitt termelőeszközök, 80%-át pedig a ledolgozott évek arányában osszák szét vagyon- vagy részjegy formájában. így lehet rt.-t létrehozni á. g. esetében is. iNincstelenből tulajdonost alkarunk, és ez vonatkozik az elbocsátott murtkainélküliékre, bányászokra is. Amilyen mértékben nő az egyéni vállalkozók száma, úgy csökken a nagyüzemek területe. Ez többéves folyamat lesz, a bátrak kezdeményezése, melyet évről évre követnek azok, akik függetlenség, szabadság után vágyódva a maguk gazdái alkarnak lenni. A tsz-eknék nem gátolni, hanem segíteni, koordinálni kell az átalakulást, vállalva gépi szolgáltatást, beszerző-értékesítő tevékenységet. Az esel yegy érti őség, a s zekto r semleges ség majd eldönti, ki termel olcsóbban: az önmagának felelős gazda vagy a sikerélménytől megfosztott bérmunkás? A piaci rendszer kiiktatja a monopol-árfelhajtó vállalatokat (húsipar, gabona ipar, boripar), és létrehozza termelésre épülő feldolgozó, értékesítő és érdekvédelmi szervezeteinek sokszínűségét. Gondolunk a Parasztszövetségre és a nagymúltú Hangya Szövetkezet országos hálózatának kiépítésére, valamint a helyi önkormányzati szervek szerepére, a földterület cca. 25%-cinak közbirtokosság! gazdáira, felelős tulajdonosi döntésére és feladataira. Olyan lehetőségeket vetítettünk a jövő vállalkozói, gazdái elé, melyeik sokszínűsége érdekessé, gazdagabbá teszi az eljövendő „paraszti” életformát. Nagy Ferenc agrármérnök, az FKgP alelnöke
