Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-08 / 7. szám

1990. január 8., hétfő Dunántúli napló 3 Oaranya Koloxs. Pécs-Koloxsifőr Szeles körű együttműködés Egy levél a jövőnek Kolozsvár, Szent Mihály katedrális Az ünnep első fényei ra­gyogtak a karácsonyfákon, amikor már megfogalmazódott — elsőként az országban hogy az akkor még koránt sem véglegesen kialakult hely­zet ellenére valamelyik ro­mániai megyével és várossal Baranya és Pécs vegyen fel szorosabb kapcsolatot. De­cember 26-án dr. Végh Jó­zsef, a megyei tanács nemzet­közi ügyekkel foglalkozó refe­rense már fogalmazta is azt az előterjesztést, amelyet más­nap tárgyalt a végrehajtó bi­zottság! „ Testvérmegyei és testvérvárosi kapcsolatfelvétel Kolozs megyével és Kolozsvár városával." Űjöbb egy nap elteltével Piti Zoltán tanácselnök alá­irt egy levelet, mélynek cím­zettje a Nemzeti Megmentés Tanácsa Kolozs Megyei Bizott­sága volt. „Tájékoztatom önö­ket — olvasható "egyebek mel­lett ebben —, hogy Baranya Megye Tanácsának Végrehaj­tó Bizottsága 1989. december 27-i ülésén olyan álláspontra jutott — tekintettel megyéink és a két megyeszékhely, Ko­lozsvár és Pécs közötti ha­sonlóságokra, amelyek jelen vannak a két terület és a városok történelmében, kultu­rális és gazdasági életében, többnemzetiségű társadalmi összetételében —, hogy test­vérmegyei együttműködést kez­deményez Kolozs megyével, amennyiben ez taiálkorik az önök elképzelésével." Ezt a levelet december 30- án délelőtt adta át a- cím­zettéknek dr. Végh József, mi­közben dr. Ábrahám István, a városi tanács sajtóreferense hasonló tartalmú pécsi kezde­ményezésről tájékoztatta a kolozsvárialkat. — Úgy tudom - hallottuk Végh Józseftől —, hogy a pé­csiek már kedvező választ kaptáik, nekünk azonbah egé­szen eddig nem Sikerült tele­fonon újból kapcsolatba lép­ni a Kolozs megyeiékkel. Min­denesetre a levél átadásakor kedvezően nyilatkoztak javas­latunkról, szóban elfogadták az együttműködési javaslatun­kat. Azt is hozzátették: mi­helyt a körülmények megenge­dik, Baranyában tárgyalnak szándékaink tartalommal meg­töltéséről. A megyei tanácsunk egyébként január 15-én napi­rendre tűzi ezt a témát, ami­kor várhatóan javaslat hagzik majd el több baranyai és ko- lozsi település közötti együtt­működés szorgalmazására. Ehhez mi onnan várunk egy listát, amelyben megjelölik: melyek azok a falvak és vá­rosok Kolozs megyében, ame­lyek óhajtanák a kapcsolat- felvételt. Hogy a gyakorlatban a ba­ranyai kezdeményezés mennyit ér és mennyit érhet: amint erről az első híradások nap­világot láttáik, számos fel­ajánlás érkezett a megyei ta­nácsra. Például egy Magyar- országra menekült erdélyi nyelv- és helyismeretét kínál­ta fel segítségül, ha pzt igény­lik. A Baranya Kereskedelmi Vállalat levelében arról tájé­koztat, hogy 100 000 forintnyi segélyt és ötven munkatársa gyűjtésének eredményét adja. A megyei Gyógyszertári Köz­pont dolgozói túlmunkáért ka­pott jövedelmüket és szakmai segítséget ajánlottak fel. Ezek az adományok, a se­gítőikészségnek ezek a meg­nyilvánulásai természetesen e napok szükségleteinek szólnak — és ez így is van rendjén. Bizton remélhető az is, hogy megbékélt jövőben már más­fajta, sókoldalú, régen óhaj­tott és várt barátság alapján válik szorossá a híres város­sal, Kolozsvárral és Kolozs megyével Pécs és Baranya együttműködése. M. A. Munkában a családgondozási csoport Elesettek és elhagyatottak... A pécsi Alsó-Balokóny utca 28. számú háza a sor leggon­dozatlanabb épülete. Eredeti lakóit veszélyeztetettsége miatt nyilván (elköltöztette a tanács, vagy maguk néztek új lakhely után. A rogyadozó, kopott épületen nincs kapu, így könnyedén bejuthatunk. Jobb­ra egy valamikor szebb na­pokat láthatott szoba, vagy istálló, telis tele szeméttel, emberi ürülékkel. Mellette egy illemhely, lakattal lezár­va. A csak alapjaiban felis­merhető ház folyosójának bal oldalán (a szabad ég alatt) vízcsap csöpög. A szemközti házból éppen emiatt jön át egy asszony, af<i a vízvezeték­szerelőket várta, hogy zárják él a csapot, mielőtt még viz alá kerülne az utca. A hátsó udvarban füstfelhő fogad bennünket, minden csupa korom. Egy műanyag­gal borított ajtó mögül érkezik ez az első emberi életre uta­ló jelzés. Hangos kiabálásunk­ra megjelenik az ajtóban egy vézna lány, kormosán nyáirias öltözékben, kócos hajjal, ret­tentő piszkosan, nagy fekete szemekkel. Bepillantást enged a „lakás” belsejébe, ahol egy ócslka relkamié, a füstöt ókádó kályha és néhány mo- satfan edény az összes beren­dezés. A családgondozó, akit egy munkanapján követtem végig, fiatal, határozott nő. Elmond­ja, hogy egy másik családot keresett itt, de azok, úgy lát­szik, tovább költöztek. A véz­na 18 éves lány, mint meg­tudjuk, N. M., enyhén szel­lemi fogyatékos, férjezett, ál­lami gondozásban nevelke­dett. Két hete költöztek be e házba férjével és anyósával. Néhány napig az emberibb kö­rülmények között élő anyjánál lökött, de nem jötték ki egy­mással. Most egész nap a kályha mellett gubbaszt, eset­leg csavarog az utcán. A szomszédok gyűlölik. A csa­ládgondozó kutatni kezd tás­kájában, és egy használt szoknyát meg ingéket nyújt át b didergő lánynűk. Kőrútunk második állomása egy utcával lejjebb van. Ép­pen szembe találkozunk a hó­700 család a megyében zigazdával. A korosodó ci­gányasszony és élettársa a piacra indultak volna. Betes­sékelnék az egyetlen szobából álló lakásba. A heverőn egy fiatalasszony fekszik kisfiával, beteg, ő az egyik az idősebb nő 15 gyereke közül. Az asztalon ételmaradék, amelyet a szobában terjengő fülledt meleg émelyítő szaggá változtat. A családgondozó élmondja, azért jöttünk, mert valószínűleg nem egyhamar adják haza a nevelőotthonban élő 13 éves lányukat, a nem­régen otthon lezajlott késelé- ses balhé miatt. Az anya sza­badkozik, nem tehetett a hívatlan vendégekről, majd megkéri a nevelőotthont, le­gyenek elnézőek, öregszik már, elkéne a segítség is. Pécsváradon egy másik csa­ládgondozóval jártam. Jó hír­rel érkezünk a csalódhoz: az anya hétéves kisfia hamarosan hazajöhet a nevelőszülőktől. Ideiglenes állami gondozásba vételét néhány éve azért ren­delte el a GYIVI (Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet), mert az anya és az édesapa kü- lön-külön nevelgették gyerme­küket, rendezetlen körülmé­nyek között. Az anya azóta révbe jutott, új csaló dia, élettársa, pici gyermeke, la­kása Is van. Tiszta kétszoba- konyhás lakásban élnek öten, de luxuscikkek (video, színes- tv) is vannak a tu fáj dán ók­ban. Az édesapa (talán sze­rencsére) eltűnt, így nem tart­hat igényt a kisfiúra, aki ,min­den bizonnyal újra otthon ra lel majd. Látogatásunk utolsó helyszí­nén először senkit sem talál­tunk otthon. Már indulóban voltunk hazafelé, amikor meg­jelent Laci, az általunk kere­sett apa, és panaszkodni kez­dett ... O. M.-ről, a gyerme­ke 16 éves anyjáról, alki nem akar hozzá visszajönni, mert összeállt valakivel. (Férjhez ment, így mondta Laci). Ez az anya nevelőotthonban _ nőtt fel, de — mint ahogy most is j, — állandóan elszökött, és egyik ilyen alkalommal éppen Alsó-Balokány utcai csendélet teherbe esett Lacitól. Idén márciusban megszülte gyerme­két, de a gyámhatóság a körülmények miatt o mecsek- jánosi csecsemőotthonba vi­tette. Az apa mór a kórház­ban megpróbálta elrabolni gyermekét és élettársát, de nem sikerült. Ekkor felajánlot­ták, a családnak, hogy az anya költözzön a gyerekével a csecsemőotthonba, míg szoptatni tud, az apa pedig látogassa óikét, ameddig föl nem épül a házuk, és nem kapnak munkát. O. M. két nap múlva mindenkit otthagy­va megszökött, az apa pedig szeptembertől 3 hónapra bör­tönbe került, mert adósságát nem tudta törleszteni. Most már sztíbad, de munkája, élettársa nincs, a házát vi­szont rendületlenül csinosítja, hogy a gyerekét legalább há­roméves korára visszakapja. * Baranya megyében két éve működik a GYIVI családgon­dozási csoportja, amelynek feladata többek között, hogy az intézeti nevelésbe vett kis­korúak vérszerinti szüleivel kapcsolatba lépjen, és felké­szítse őket a nagykorúság utáni visszafogadásra, valamint megakadályozni azt, hogy a többi gyerekük is állami gon­dozásba kerüljön. Mintegy 700 családot láto­gat rendszeresen a 18 sze­mélyt magába foglaló család- gondozási csoport, és igyek­szik a hivatali ügyintézésben is segíteni, hiszen e családok többsége teljesen vagy rész­ben analfabéta. Azt sem tud­ják, hogy jogukban áll láto­gatni gyerméküket, hogy mi módon kell elindulni munkát keresni, bepdni a lalcáskérel- met stb. Sajnos számuk növek­szik, és a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben több száz családra várhat hasonló, nem embernek való sors. A szomorú tényék ellenére ör­vendetes, hogy bár az ország­ban alig még, de Baranyá­ban mór működik ez a cso­port. Az ő munkájuk magá­ban nem elegendő, a társa­dalomtól is toleranciát, több türelmet várnak. Ezentúl a GYIVI minden segítséget szí­vesen elfogad, így köszönik a pécsi Honvéd kollégium fel­ajánlott használt ruhadarab­jait, illetve a szerkesztőségünk által ajándékozott azon ruha­neműket, amelyek a jótékony- sági vásárunkon nem találtak gazdára... Gyúró Barbara---------------------------------------Például— Sz erkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt És Baranyában? Lapunkban többször beszá­moltunk arról, hogy a FIDESZ és az SZDSZ feljelentést tett, mert' lehallgatták telefonjai­kat. Azt is dokumentumokkal tudják igazolni, hogy rendez­vényeik egyikéről-másikáról írásos jelentés készült. A Ma­gyar Nemzet szombati szá­mában konkrét példákat is hoztak, más megyékből. Úgy tartottuk illendőnek, hogy megkérdezzük a megyei rend­őrkapitányság illetékes vezető­helyettesét, Paksi Lászlót. Va­jon Baranyában mi a helyzet?- Nézze, az egész ügyről hivatalos tájékoztatást eddig nem kaptunk, Így kommentál­ni sem tudom az eseménye­ket. Mindenestre, bár hazánk­ban új alkotmány született, új biztonsági törvény eleddig nincs. A nártok Baranyában mű­ködő egységeit megnyugtatha­tom: tudomásom szerint a megyében telefonlehallgatás nem volt.- Ne haragudjon a kérdé­sért, annak idején, mikor a pártok szerveződni kezdtek és újságíróként megjelentünk eze­ken a gyűléseken, láttunk em­bereket ott a megyei állam­biztonsági osztály képviseleté­ben . . .- Elképzelhető. Mindeneset­re nem tilthatom meg egyik munkatársamnak sem, hogy részt veayen ezeken. Egy dol­got állíthatok: ezekről a gyű­lésekről én nem kaptam és nem is kértem írásos jelen­tést.- Térjünk vissza a telefon­lehallgatásokra . . .- Ne haragudjon, hogy közbevágok, ön tudja a szer­vezetek vezetőinek nevét és telefonszámát?- Igen, néhányat tudok. . . Miért?- Látja, én azt sem tudom, hogy hívják őket.- Nem tartom szükséges­nek! Köszönöm a tájékoztatá­sát, mikor térhetünk ki a rész­letekre?- Az országos vizsgálat be­fejezése után. Hozzátenném, hogy minisz­tertanácsi döntés alapján már­cius elsejétől Nemzetbiztonsá­gi Hivatal elnevezéssel, a rendőrségtől különváltan fo­gunk tevékenykedni, és még annyit, szeretném, ha az or­szággyűlés legközelebbi ülé­sén elfogadná az új biztonsá­gi törvényt. Halálszemlélet — made in USA A halálnak sok arca van. A halált nem lehet elfogadni. A halál a legnagyobb élmény életünkben. „. .. idegenkedve és kétes érzemekkel vesszük tudomásul a „modern" amerikai temetés gyakorlatát, ami a halálhoz való viszony minden eddigitől eltérő tartalmát tükrözi: a hazugsá­got, a letagadást. A halott színes róhálban, frissen készített frizurával, kifestve, könnyedén hátradőlve, félig ül, félig fekszik egy virágokkal körülvett kereveten. Halk és nem szomorú zene szól. Minden olyan „mint az élet". Semmi gyász, semmi ko­morság, nincs fekete szín, stb. Majd gombnyomásra elsüllyed és míg a hozzátartozók és a vendégek egy teapartin vesznek részt és csevegnek, megtörténik a hamvasztás. Az urnáit be­zárják egy kis kazettába és elhelyezik az „őriző" kertben, ahöl minden rendezett, mosolygó és kellemes és állandóan könnyűzene szól. A kapun felírás: „Ű halál, hol a te fullán­kod?” Természetesen mindezt vállalat készíti, megfelelő pénzért. A gyászolóknak — ak(< nem viselnék feketét — semmi tenni­valójuk. Sőt, a vállalat a halál évfordulója alkalmából név­jegyet küld minden évben a halott névjegyével: „Üdvözli önt és családját: néhai X. Y.” (Polcz Alaine: A halál iskolája. Magvető, 1989.) Nagy-kérdések Idézeteket közlünk Nagy Sándor­nak, a SZOT főtitkárának Németh Miklós miniszterelnökhöz küldött le­veléből. A Népszavában megjelent levélből csupán a kérdésekre sze­retnénk a Dunántúli Napló olvasói­nak figyelmét felhívni. A válaszok nem ránk tartoznak, mint ahogy azt sem tudjuk, miért nem koráb­ban beszélt egymással a SZOT fő­titkára és a miniszterelnök ezekről a kérdésekről? ,,Ellenkező eseten végre él kel­lene magyarázniuk, hogy miért árusítják az 5 forintért megtermelt búzából készült kenyeret 18 forin­tért a boltokban? Miért kell vala­mennyiünknek megfizetnünk, hogy az ország egyik végén létrehozott ésszerűtlenül nagy vágóhíd hoz az ország másik végéből szállítják az élőállatot? El kellene magyarázni­uk, hogy miféle kormányzati irányí­tás az, amely lehetővé teszi, hogy az olcsón felvásárolt húst exportá­ló külkereskedelmi vállalatok csak­nem dupla áron értékesítenek,, sőt ehhez az adófizetők pénzén még tö'bbmiliárdos támogatást is kap­nak. Természetesen könnyen belátható, hogy a nettó 8000 Ft körüli átlag­bérrel rendelkezők helyzete — egy négytagú, 2 gyermekes családot feltételezve — semmivel sem jobb, esetleg még rosszabb is. Miből gondolja a kormány, hogy ezek az emberek képesek jól dolgozni, ne­tán még nagyobb teljesítményt nyújtani, ha a szó legszorosabb értelmiében napi megélhetési., még­hozzá súlyos megélhetési gondjaik vannak? Hogyan fogják emberek százezrei elviselni, hogy keresetük nem attól függ, hogy ők személy szerint mennyit és hogyan dolgoz­nak, hanem például attól, hogy milyen a vállalat béremelésekkel kapcsolatos adóviselő képessége? Ki fogja nekik megmagyarázni, hogy egy olyan vállalat, amelyik helyzeténél fogva szemérmetlenül emelheti az árait, az akár 50 szá­zalékos béremelést is adhat, ame­lyik viszont nincs ebben a helyzet­ben, annak a néhány százalék is gondot okozhat? Milyen érvekkel lehet megértetni, hogy két szom­szédos vállalatnál dolgozó eszter­gályos bére, illetve béremelési le­hetősége pusztán annak függvényé­ben is jelentősen eltérhet, hogy az egyik vegyes vállalat, ezért nem vonatkozik rá a keresetszabályo­zás, a másik állami, ezért rá vo­natkozik? A laikus olvasónak nagyon nehéz megérteni, hogy az ország két ve­zető 'politikusa mielőtt a nyilvános­ság előtt az ös$zeveszésre utaló levélváltást kezdeményezne, miért nem korábban, a megfelelő he­lyen, a megfelelő hangnemben be­szél olyan kérdésekről, amelyekre adandó válaszok valamennyi ma­gyar állampolgár jövőjét is befo­lyásolhatják? SZDSZ: két hét tanulságai Kétszer ad, aki gyorsan ad, tart­ja a mondás. Sokan cselekedtek így, hallván korácsony előtt a Ro­mániából érkező híreket. Csodála­tos volt látni az embereket, az önzetlen segiteniakarást. Tíz na­pon keresztül hordták a ruhát, élelmet, gyógyszert és a pénzt. Volt aki 50 forintot, volt aki 5000 forintot. Ezeket az embereket az az örök erkölcsi törvény vezérelte, hogy a bajbajutottakon segíteni kell. Az összegyűlt összegnek, kiszállí­tott értékeknek a nagyságát nem kívánjuk közreadni — pedig sok pénzről, sok tonna szállítmányról számolhatnánk be. Az adatok köz­lésével egyfajta verseny indult a pártok, szervezetek között. Olvasva a tudósításokat néha úgy éreztük, hogy a romániai történések csak keretjáiékul szolgálnak némely szer­vezet önmagának kiosztott főszere­péhez. A segítségnyújtás csak ön­zetlen lehet. Ha nem önzetlen, azt már más fogalom jelöli meg. Mi csak önzetlen segítségnyújtást tapasztaltunk. A .magánembereken kívül vál l alatok, közül etek tucatjai is segítettek. A köszönet minden­kinek jár. Nem szívesen tesszük, de két szervezetet mégis ki kell emelnünk a segítők sokaságából: Ezek: a Baranya és Mecsek Taxi. Mindenre vállalkoztak és azt kés­lekedés nélkül végre is hajtották, akár nappal, akár éjjel. Januát 8-tól visszaálltak a régi vómrendelkezések. A gyűjtést az eddigi formában nem folytatjuk, ezt átveszik a hivatalos szerveze­tek. A romániai embereknek nyújtott segítségen túl az elmúlt két hét még egy dolgot bizonyított szá­munkra. Honfitársainkban megvan az az erkölcsi alap, amire az új Magyarország felépítése során tá­maszkodni lehet. Szabad Demokraták Szövetsége Pécsi Csoportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom