Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)
1990-01-07 / 6. szám
tTTÍí ^uvX^Wi.'i-A iTTi riFHflpTTfTrff Ili Sm f THTTJa^M Diák volt Pennsylvániában „...a rendkívüli értékeket biztonsági emberek őrzik” Utazó csontmaradványok, ereklyék A dubrovoiki domonkos rend ajánlatét elsőként a Na- rodne Novine év végi, december 28-i szómo ismertette. A rend felkínálja Szent István 'királyunk ezüst ereklyében őrzött koponyatöredékét. A hajdoni Ragura ma is működő rendje őrzi ezt az egyháztörténeti relikviát, miként őrizte a Szent jobbot is, ami tőlük került haza. Ajánlatuk tehát aligha elhanyagolható. Az esztergomi érsekséget nem is lepte meg, hisz a hetvenes évek elején ebben a témában történt mór levélváltás. Akkor elakadt a kezdeményezés, most valószínűleg siker koronázza. Bár komoly ellenértéket kérnek a dubrovnikiak, a kassai vértanúk körül a hor- vát származású Körösi Márk maradványát, omit az esztergomi bazilikában őzirnek két, egy magyar és lengyel társával együtt. Az esztergomi érsekség Ausztria felé is nyit eréklye- ügyben, ugyanis szeretné hazahozatal a XVI. századi érseke, Szelepcsényi György, valamint Mindszenty József maradványait Máriacellből. Az ügy tervszinten van, s nem tudni, a cel'li egyház mit kér cserébe. Ahogy nem tudni még a velencei reagálást sem arra a szegedi kérésre, hogy kaphassa meg a Szegedi Püspökség Szent Gellert csontjait. Gellért Velencében van eltemetve egy bencés kolostorban. A magyar igény egyik sarkalatos alapja, hogy ő volt az első Csanádi püspökünk. Nem is hinnénk, de házunk táján, Baranyában alig tíz éve történt hasonló eset, a Skóciai Margit évforduló 'kapcsán. Margit Réka várában született, István királyunk unokája volt, majd skót királynő lett, Skócia csontjai közül egy töredéket küldött, valamint Margitét ábrázoló festményt.. A kegytárgy és a kép a me- cséknádasdi templomba került. Budapestről Kalász Gyula pécsi kanonok hozta. Amióta a 'katolikus egyház létezik, szokás az ereklyecsere, de az utóbbi időben ez hevesebb reneszánszát éli, miután nemzeti és történelmi öntudatunk mindjobban erősödik. Cs. J. Leszáll a Déliben, metróval Pestre utazik, hogy a Lánchídon a „verébszínű Duna” fölött menjen át Budára és csöngessen be Tandori Dezsőhöz, valahol a Fő utcában, Franz Kafkával Prágába utazik haza, ez utóbbi esetben bizonyos értelemben csak a versben, azután egy újabb út — és ezek a külső-belső utak ne is fejeződjenek be még nagyon sokáig —. az Egyesült Államokba. Méhes Károly, pécsi illetőségű egyetemi hallgató, költő, akinek nemcsak lapunkban olvashatni verseit, de legutóbb például a Jelenkorban és a Kortársban is. Most az Egyesült Államokba tett „költői” kirándulásáról tért vissza. — A Janus Pannonius Tudományegyetem és a pennsylvaniai Indiana Universitet három-négy éve kialakult, már Talán a békesség a leg- megragadóbb! Ahogy felnőtt és kisgyerek egyaránt körbeguggolja a forró vízzel teli fazekat, amelyben egy agyagköcsögben olvadt viasz fénylik, s ugyanazokkal a mozdulatokkal, ugyanazzal az igyekezettel, a~ várt eredmény feletti izgalomtól szó nélkül dolgozik. Gyertyáik készültek tegnap délelőtt a pécsi Néprajzi Múzeum ,,gu- zsalyas”-nak nevezett szobájában. Az első benyomás: a „Hétvége a múzeumban"' rendezvénysorozat - amelyet tegnapra játszóháznak hirdettek meg — legalább any- nyi felnőttet — 'óllehet: fiatal anyákat — vonzott, mint gyereket. Pedig - vélhetnénk — ugyan miféle érdeklődés mozdít majd meg pécsi polgárokat, hogy gatya- korcot szőjenek színes fonalakból, szádfa segítségével? Márpedig az egyik résztvevő - egy hölgy - elmagyarázta: ő Bukovinából hozta magával a gatyakorc emlékét - ott nagyon szépeket szőnek -, s most boldog örömmel fedezte fel, hogy ismét alkalma lehet rá. hagyományossá vált kapcsolatának köszönhető, hogy néhányon rövidebb-hosszabb időre vendégdiákdk lehetünk Amerikában — mondja Méhes Károly, aki eddig négy évfolyamot végzett magyar-esztítika szakon, majd pályázata alapján tölthetett augusztus végétől karácsonyig fél évet a Shutton Hall falai közt. — Célom az volt, hogy amerikai és angol költőket magyarra fordítva, a kortárs amerikai költészettel ismerkedve gyakoroljam az angol nyelvet.- Mit jelent ma az Egyesült Államokban költészettel foglalkozni? — A költészet ott nem népszerű manapság, bár van például Bostonban olyan könyvesbolt, ahol csak versesköteteket árusítanak. A közelmúltban meghalt és igen nagyra tartott költőjük, Robert Frost, Vagy a gye rtyamá riogatás! Hábel János népművelő - a tegnap délelőtt egyik házigazdája - sejthetett valamit, mert úgy hozta be a guzsalyosba az olvadt viasz- szal teli edényt, mint aki kincset rak majd menten az asztalra . .. S valóban:- fél perc múlva már majdnem Imindenki gyertyát mártoga- tott. Úgy tűnik: egyre nagyobb az érdeklődés a papirhajto- gatás, az origami után. Tegnap is szépen fogyott a szíaki majd száz évet élt. Az óvilági klasszikus angol költészetnek ott sokkal kisébb a jelentősége, mint hinnénk. Talán, ha minden huszadik alkalommal fordítottunk mondjuk egy Shakespeare-t, John Don- r.e-t, Miltont, Audent. — Milyen volt számodra az ottani életforma? — Egy tízezer lakosú kisváros 14 ezer diákot oktató egyeteméről von szó, nagyobb bürokráciával, katalógussal, mint nálunk, de sókkal nagyobb pedantériával is. Amerikát tényleg a végletek jellemzik: ahol én laktam, ott nagyon sök kövér, eíkényelme- sedett embert láttam. A televízió előtt ülőket „fotelban ülő krumplinak" — couch pi- tato-nak nevezik. Az amerikaiak délben nem ebédelnek, hanem valkmaonal felszerelkezve rohangálnak, a vidéken nes papír, s a tervek szerint január utolsó szombatján Hábelák megalakítják az érdeklődőkkel az origami-klu- bot. — El lehet menni a végtelenségig! - bizonygatja a fiatalember. Mármint a papi rhajtogatásban. Ám valószínűleg bármelyik játékban. S erre alkalmat teremteni, ezeken „játszani" - együtt a család —, erre bizony nagy szüksége van az embereknek. M. A. élők autóba ülnek, kirándulnak. Ott természetes, ha a képtárakat csövesek látogatják. Voltom a híres Kongresszusi Könyvtárban Washingtonban, 'ahol alig van szabadpolcos könyvválasztás, és a bejárat előtt igenis rendőrök állnak, a rendkívüli értékeket biztonsági emberek őrzik. Ta- láilkzotom Duray Miklóssal is, akinek a Kutyaszorító című könyve itthon olyan vihart kavart. Egy utcában laktunk.- Ez volt az a könyv, amely annak idején alkalmat adott Új, több színű címlappal, amel/ ezután festmények reprodukálását is lehetővé teszi, de a gazdasági kényszert követve, drágábban — 15 forintos áron — jelent meg a Kincskereső januári száma. Mátyás király halálánók 500. évfordulójára emlékezünk ebben az évben — Csalj Károly képregénye fogja végigkövetni legnagyobb nemzeti királyunk uralkodásának éveit, az első részben a gyermekkirály megválasztásának tablóját láthatjuk. A januári számban indul Jani- kovszky Éva új sorozata is Te ezt úgysem érted . . . címmel. A kiváló írónő, a kamaszlélek legjobb ismerője levelezési rovatot is vezet a megújult folyóiratban (Ami a szíCsoóri Sándor megtámadására? — Igen, Csoóri irt a könyvhöz előszót, amelyben föld- tulajdon, a független egyház kérdéseit boncolgatta, Csehszlovákiáiban ült börtönben — 1988 májusálban juthatott ki az Egyesült Államokba, ahonnan tavaly novemberben jött haza, de már egy Túlélés (,, Survival") nevű alapítvány létrehozójaként, amellyel a csehszlovákiai magyar kultúrát kívánja támogatni. vedet nyomja . . .), - első, többeknek szánt válasza a kamaszszerelem problémáival foglalkozik. A NEVETŐ IRODALOMÓRA Karinthy Frigyes karcolatát közli a gyermekeik leckéjével bajlódó, tekintélyvesztéstől félő apák kínjáról. A TUDÓSOK, FELTALÁLÓK, FELFEDEZŐK sorozatban Teknős Péter Jean Eiffelt mutatja be. Az EZ FANTASZ- TlKUS-ban egy különös, reménytelen szerelem történetét meséli el Kir Bulicsov. (Hótündér). Fekete István írása az alaptalan babonákkal övezett denevérekről szól - igaz, ebből az is kiderül, hogy egyes fajtáiknak valóban van köze a vámpírokhoz. Gazdag és változatos a szám versanyaga is. Bóka Róbert Mit lehet csinálni a szádfával? Játszóház gyerekeknek (is) Gatyakorc Bukovinából Szemenszedett igazság „Nadia Comaneci az egyetlen román, aki népszerűbb, mint a Dracula." Virgiliu Tusu, amerikai román „önöknek fogalmuk sincs arról, hogy mennyire drámai a helyzetünk. Ha ez így megy tovább, az elégedetlenek az én házamat is felgyújtják." Lech Walesa, a Szolidaritás vezetője „Arafat levetette az ingét. Mit akarnak még tőle, azt, hegy levegye a nadrágját is?!” Hoszni Mubarak, egyiptomi elnök „Senki se képzelje magát Irgalmas Szamaritánusnak azért, mert jó szándékú ember. Ahhoz ugyanis pénz is kell." brit Margaret Thatcher, miniszeterelnök „Az utolsó dolog, amit magánemberként megtennék, az, hogy a szabad időmben zenét hallgatok." Alice Cooper, rockzenész „A Szovjetunió problémái a vöröshagyma leveleihez hasonlíthatók. Ha az egyik réteget lefejtjük, alatta ott a másik." Araid Adzsunov, azerbaj- dzsáni publicista „Michel Jacksont képtelenek voltunk megtanítani az összeadásra meg a kivonásra. Azt mandta, hogy Ilyesmivel majd a menedzsere foglalkozik.” Gladis B. Johnson, iskolaigazgató Á Kincskereső januári száma Radio mellett, Még a - számomra legszükségesebb - lopoikot sem tudom rendszeresen megvásárolni, ezért a válogatásra a rádió reggeli lapszemléjére szorítkozom, s annak alapján állóik az újságos- pavi'lon ablakához. így került a kezem'be az egyik országos lap, amelyben egy rövidke interjú tudósít a következőkről : felkérésre a Vám- és Pénzügyőrség _Országos Parancsnoksága „mentette át” a munkásőrség dalárdáját, azaz átvették és a 45 tagú kórus további működéséhez szükséges költségeket ök biztosítják. A cikk írója — bár nevét nem közölte — a manapság annyira divatos„tetep- lező" kérdésekkel ostromolja a parancsnokot, hogy miért, milyen alapon, kinek a kontójára, és egyáltalán minek? És még hozzáteszi: . Azt is mondják, hogy több főállású munkásért - ha úgy tetszik „ejtőernyőst” - is átvett.. ." Tehát magában a kérdésben — még ha nincs is bizonyítva — de benne van a vád. Szintén szákás szerint. A parancsnak az „ejtőernyősökről" nem tud, ám a kórust valóban átvette és meg is tartja. Igaza van. Inkább örülnünk keltene, hogy néha akad egy intézmény, amely a nagy zűrzavarban igyekszik átmenteni valamiféle értéket, mondjuk ez esetben egy kórust, egy kulturális társaságot, amelynek mellesleg jó híre volt és van a művelt világban. A névtelen újságíró emiatt neheztel — nyilván valakik majd meg- veregetik a vállát, mondván, „ ,.. bátor fickó vagy, jól odasóztál nekik!" - és ezzel az ügy kész. Az újságíró elvégezte napi munkáját: belerúgott egy patinás együttesbe, amelyet a dal és a zene szeretete forrasztott egységessé évtizedek alatt. Merőben más tartalmú — 'bár a munkásőrséggel kapcsolatos - levelet kaptam a érdekeltek 25 év szolgálati idővel rendelkeznek...” A továbbiakban ezt írja: „ ... Huszonöt évi bányamunka után — ami a töméntelen pótműszak figyelembevételével akár huszonnyolcra' is egészíthető, tele vagyok a bányászétet minden áldásával, a szilikózistól kezdve Pöcök 'napokban, névvel ellátva. Írója egy rokkantnyugdíjas bányász, Pécsről. Egy rádióriportra hivatkozik: „...A Baranya megyei és Pécs városi munkásőrség volt függetlenített parancsnokai 'nyugdíjaztatásukat 'kérték. Egyikük 43, a másikük 39 éves... Az érintették kifejtették még, hogy nem kívánnak a sokat emlegetett „ejtőernyősök” szerepében tetszelegni, ezért választották ezt a megéldást... Nyugdíjaztatásukra egy rendelet ad lehetőséget, amennyiben az az irület'i bántolmakon óta 'halláskárosodásig..." A levélíró elmondja azt a kálváriát, amelyet megjárt, hogy a rdkkawtsághoz való jogot a jóég tudja hányféle bizottság előtt végre megszerezze, de még nem sikerült a végére járnia. Érthető, 'hogy felháborítja az említett rádióinter'jú. Engem is. Erejük teljében lévő, középkorú férfiak nyugdíj'ba vonulása... enyhén szólva egy olyan rendelet következménye, amelynek kiötlőit mór eleve elzavartam vűlna az állásukból. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki 39 éves, ékkor ugyan mikor kezdte 25 esztendős szolgálati idejét, talán az iskolapadban? Nincs szándékomban a rádió szilveszteri műsorát elemezgetni. Olyan-amilyen. Csak hát a humorban is elkelne némi etikai magatartás. Stadinger István nevét mindenki ismeri. Ő volt az Országgyűlés elnöke. Aztán lemondott. Aztán némely tréfacsináló akárki nekiesett, mint éhes farkas a lesántult vadnak. A róla komponált idétlen dalt újra előszedték o műsorvezető legnagyobb örömére és közreműködésével. Kajánul megjegyezte a kabaré közönségének, hogy „ ... bevallom őszintén, én is pöcköltem rajta egyet annak idején ..." — és tovább he he részért. Mindenesetre nagy tett volt tőle. vasamapi Új vezetőt keres a Bóbita A Pécsi Nemzeti Színház igazgatósága pályázatot hirdet a Bóbita Bábszínház művészeti vezetői munkaikörére. A mun'kakör betöltésének feltétele: főiskolai végzettség és legalább 5 éves szakmai gyakorlat. A kinevezés 3 éves időtartamra szól. Feladata a Bóbita Bábegyüttes tevékenységének művészeti, adminisztratív vezetői teendői nék ellátása. A pályázatokat részletes önéletrajzzal a Pécsi Nemzeti Színház (7601 Pécs, Pf.: 126.) igazgatójának címezve február 15-ig kell elküldeni. A munkakör betöltésének időpontja: március 1. Bérezés megegyezés szerint. Shutton Hall — az egyetem főépülete
