Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-31 / 30. szám

▲ A Szövetség a vidékért, a haza jövőjéért” VW Az Agrárszövetség a vidéken élők, a mezőgazdaságban dol­gozók, a földért, a faluért és az ország jövőjéért egyaránt fe­lelősséget érző emberek szövetsége. Az Agrárszövetség orszá­gos egyesület, célja nem a hatalom megszerzése, hanem an­nak biztosítása, hogy azok, akik a vidékért és a mezőgazda­ságért felelősséget vállalnak, részt vehessenek a jövő formálá­sában. Ma sokan beszélnek a falvak népéről, az élelmiszer- termelés fontosságáról, a vidék felemelkedéséről, de az aján­lott politikai programok egyike sem tükrözi teljesen a mai ma­gyar valóságot, nem felel meg maradéktalanul a mezőgazda­ság, a falvakban élők és dolgozók tényleges érdekeinek. Meg­győződésünk, hogy amikor jelöltjeink a vidéken élők érdekeit és jogait képviselik, s a mezőgazdasági termelés biztonságát követelik, ezzel a városi emberek, az ország, az egész társa­dalom érdekeit is szolgálják. Az élelmiszertermelés biztonsága a társadalom politikai stabilitásának egyik alapja. AGRÁRSZÖVETSÉG Képviselőjelöltjeink: dr. Iglói Zoltán, Litter József, dr. Hajas András, Szarka Elemér, dr. Simon Ferenc, Fabi József Az 1. sz. választókörzetben dr. Iglói Zoltánt, a baranyai tömegtájékoztatás elismert személyi­ségét a Hazafias Választási Koalíció mellett az Agrárszövetség is támogatja a mandátum megszerzésében és jelöltjének tekinti. Az Agrárszövetség alapvető erkölcsi kérdésnek tairtja, hogy felhívja az ország 'közvélemé­nyének a figyelmét arra, hogy a 'mezőgazdaságban olyan sú­lyos válság van, amelynek megoldása vagy megoldallan- sága az egész nemzet jövőjét meghatározza. Programúinkban nem kívá­nunk átfogó és részletes po­litikai 'megoldást ajánlani a nemiét minden sorskérdésé- ben. íKépviselőink ezért az ag­rárvilág és a vidék esély- egyenlőségéért vállalt felelős­ségük mellett lelkiismeretűk szerint foglalnak állást sors- kérdéséinkben. iNem 'köti őket pártpolitikai vagy 'ideológiai fegyelem. Teljes személyes fe­lelősséggel viseltetnék válasz­tóiknak, Ihogy az Országgyű­lésiben mindig a nemzet javát és a közijét szolgálják. lEgy történelmi korszak le­zárult. Ámde az áj korszak nyitányán a vidék, a falu és a mezőgazdasági termelők hát­rányos helyzete sem gazdasá­gilag, sem pedig szociálisan nem szűnt meg. 'Életünk min­den területén kialakult a vidék és a mezőgazdaság modell­szerű másodrendűsége. Jövőnk formálásánál szem­be kell néznünk a múltunkkal is. (Ezt nem lehet megkerülni, mert a vidéken élőik, a me­zőgazdaságban dolgozók szen­vedték meg leginkább az el­múlt évtizedeket. Amikor a múltat értékeljük, világosan meg kell mondanunk, Ihogy a törvénysértések egyik leg­főbb szenvedője a 'parasztság volt. Világosan meg kell mon­dani azt is, hogy amikor a múltat politikailag, jogilag, erkölcsileg és anyagilag ren­dezzük, ez r»em mehet azok­nak a rovására, alfcik a mai napig a falun, a mezőgazda- ságiban maradtaik. Éppen ezért tisztességes és igazságos ren­dezést akarunk, s nem fogad­juk el, hogy a törvénysértések orvoslása 'jegyében úja'bb 'igazságtalanságok szülesse- nék azoknak az emibereknek a kárára, akik tisztességgel, becsülettel vállalták sorsukat. A múlt rendezésének legsú­lyosabb pontja a tulajdon és különösen a földtulajdon kér­dése. A tulajdonlás ma kulcs­kérdéssé vált, hiszen az ezzel kapcsolatos sérelmek politikai jellegűvé váltak, . ugyanakkor nemzeti érdek az is, hogy tí parasztság és a magyar me­zőgazdaság tulajdonviszonyai a 'jövőben is alkalmasak le­gyenek arra, hogy az ország kenyere megteremjen. A tulaj­don reform ezért nem választ­ható el a imáit rendezésétől, a sérelmek orvoslásától. jogát törvényi szinten helyre kell állítani. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a ta­gok - im'lnt tulajdonosok — megállapodás keretében ren­dezhessék a földihasználat módját. A tagsági Viszony megszűnése esetén a tag ala­nyi jogává kell tenni, 'hogy a szövetkezet használatéiban le­vő saját tulajdonú földjéről rendelkezzen. A kívülálló örö­kös is szabadon dönthessen táskőrébe tartozik. Ennék alap­ján a szövetkezeti tagság ma­ga 'döntse el, 'hogy a közös tulajdonban lévő föld tulajdo­nát a tagok között .milyen fel­tételekkel és milyen arányban nevesíti. Az Agrárszövetség fontosnak tartja, hogy a szövetkezetek tagjai ellenérték fejében jus­sanak földtulajdonhoz, így ugyanis jogilag és politikailag is megfe I lebbe zbetetle nü! tu­A belföldi élelmiszer-ellátás és a nemzetgazdaság szem­pontjából kritikus élelmiszer- export a mezőgazdasági ter­melés jövedelemipozíciójának helyreállítása nélkül nem biz­tosítható. Az Agrárszövetség azt vallja, Ihogy az agrárága­zat saját maga képes a kül­földi adósságállomány egy- iharmadát visszafizetni. Ehhez természetesen megfelelő felté­telrendszert kell biztosítani. A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztése Hogyan történjék a múlt rendezése? Nemzetközi tapasztalatok alapján el kell fogadnunk azt, hogyha hazánkban term'észe- 1 tes piaci gazdaságfejlődés ment volna végbe, akkor is jelentősen csőikként volna a mezőgazdaságból élők száma. (Nálunk Is az történt — és tudjuk, hogy ez mennyire volt „önkéntes” —, hogy akik el­hagytok a mezőgazdaságot, azok átengedték az életteret az otthon maradóknak. Állás­pontunk szerint ezért elégté­telt kell adni az elmúlt idő- szűk földjogi szabályai által okozott tulajdonsérelmek or­voslására. Bhhez alaipelvnek tekintjük az alábbiakat: Az elégtétel — nem történhet a ima me­zőgazdaságból élők és a imái falu sérelmére, az nem Okoz­hat űjolbb sérelmeket; — legyen végleges, hogy még egyszer ne [kelljen és ne lehessen visszatérni e 'kérdés­re, ellenkező esetben a bi­zonytalanság tovább veszé­lyeztetheti a mezőgazdasági termelést: — a tulajdonjog elemei ne váljanak szét; — önmagában ne módosítsa a mezőgazdasági termelők kö­rét. Tényként kell elfogadni, hogy a múltot meg nem tör­téntté tenni nem lehet és nem lehet mindent elölről kez­deni. Az Agrárszövetség állás­pontja szerint az elégtétel er­kölcsi és anyagi lehet. Társa­dalmi bocsa na tké rés sei politi­kailag is, jogilag Is az Ország- gyűlésnek rehabilitálnia kell ■mindazokat, akiktől elvették a ■földet, és akiik gazdasági vagy politikai kényszerből elhagy­ták a mezőgazdaságot. Az anyagi elégtételt egy, az Országgyűlés által létrehozott Nemzeti Földtulajdon Rehabi­litációs Alap felállításával tart­juk megoldhatónak. Ebbe az alapba kerüljenek czők oz összegek, amelyekből az Or­szággyűlés által megválasztott kuratórium utalja ki a jogo­sultak kérésére az őket megil­lető kártalanítást. Az Agrárszövetség eseménynaptára 1989. április 28. Tizenkét dühös ember megfogalmazza a fóti felhívást. 1989. május 2. A fóti felhívás első nyilvános vitáján or­szágosan zászlót bont az agrárreformkörök mozgalma. 1989. május 16. 12 megye részvételével megalakul az Agrárreformkörök Ideiglenes Országos Választmánya. 1989. május 31. Blsö egyeztetés az agrárreformkörök, va­lamint az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága és ag­rárszektora képviselői között. 1989. augusztus 10. A dunapataji országos tanácskozá­son kimondjuk az Agrárreformkörök Egyesületének megala­kulását. 1989. szeptember 23. Elfogadjuk az Agrárreformkörök Egyesületének alapszabályát és vitára bocsátjuk program- nyilatkozatát. 1989. oktáber 9. Közzétesszük felhívásunkat a Nemzeti Ag­rár Kerekasztal összehívására. 1989. október 18. Az agrárreformkörök, a Magyar Nép­párt, az országgyűlés agrárszektora, az országgyűlés me­zőgazdasági bizottsága, az CFISZ és a Magyar Vidék Tár­saság közös felhívást tesz közzé a- Nemzeti Agrár Kerék­asztal összehívására. 1989. november 20. Az országgyűlésben összeül a Nem­zeti Agrár Kerekasztal első plenáris ülése 22 párt részvé­telével. 1989. november 28. Megkezdi munkáját a Nemzeti Agrár Kerekasztal Tulajdonreform Bizottsága. 1989. december 2. Összeül az Agrárreformkörök Egyesü­lete (Agrárszövetség) országos nagygyűlése. A vidéken élők és a mező- gazdasági termelők olyan ag­rárpolitikát, iparfejlesztést, te- lepüléspólitikát várnak, amely a vidéki lakosság életfeltéte­leinek tartás javulását biztosít­ja, mérsékli a főváros és a vö­rösök és falvak, kistelepülések közötti különbségeket. Ezt az erőforrások igazságos, a 'he­lyi döntésekre alapozott elosz­tásán keresztül kell megvaló­sítom. Az Agrárszövetség az ország közvéleimíényének fi­gyelmét különösen az elnépte­lenedő, elmaradott térségekre kívánja irányítani, amelyeknek a fejlesztése központi erőfor­rásokat is szükségessé tesz. Van-e jövője a szövetkezésnek? arról, hogy földtulajdonát a szövetkezetből kivegye, haszná­lati díj ellenében visszahagy­ja vagy értékesítse. A szövetkezeti közös tulaj­donban lévő föld a szövetke­zeti vagyon szerves részét ké­pezi. Felette a rendelkezés jo­ga 'minden korlátozás nélkül a szövetkezeti tagság, mint önkormányzati tulajdonos ha­la jdonosaklká válnak, s nem kérdőjélezihető meg többé a iföldtulájdan-renderés törvé­nyessége. 'Az állami gazdaságok ese­tében a tulajdonviszonyok ren­dezése kizárólag az állami tu­lajdon általános rendezése keretében oldható meg. A he­lyi önkormányzatok földtulaj­doni és használati jogait is rendezni kell. A pártállami irányítás által 'kialakított bürokratikus üzem- szervezési megoldások és az egyre erősödő gazdasági vál­ság következtében a szövetke­zetek működőképessége és mozgástere beszűkült. A tulaj­donosi érdekeltséget háttérbe szorító bérmunkás mentalitás felborította a 'hagyományos vállalkozói értékrendet. A szövetkezetek nehéz hely­zetbe jutottak. Divatossá vált a szövetkezetek válságáról be­szélni. Vannak, akik a megol­dást a szövetkezetek felszá­molásában és az agrárágazat iprivatizá'lásóibaa látják. Meg­győződésünk, hogy nem a szö­vetkezés, hanem az agrárága­zat van válságban, annak minden résztvevőjével együtt. A szövetkezők és 'képviseleti szerveik kilátástalan küzdelmet folytatnak az egyre „korsze­rűbb” formáiba öltöztetett ál­lami beavatkozások, elvoná­sok ellen. A szövetkezőknek vissza kell adni a ‘megújulá­sukhoz szükséges feltételéket. Az Agrárszövetség meggyő­ződéssel vallja, hogy a szövet­kezés szabadsága állampolgári jog, a jogállamiság kiépítésé­nek egyik tartópillére. A szö­vetkezés nem üzemforma, nem azonos a nagyüzemi termelés­sel. A szövetkezés a társadal­mi önszerveződés egyik fontos területe a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatások területén egya­ránt. A szövetkezés és a ma­gántulajdon nem egymást ki­záró, hanem egymást erősítő tényezők. A szövetkezési szabadság lé­nyegéhez tartozik, hogy a szö­vetkezők a közösen szervezett tevékenységüket a törvényes keretek között szabadon álla­píthassák meg. A jövő szövet­kezetében a tagsági viszony meghatározó eleme nem a termelésben való személyes részvétel, hanem a tulajdonosi, vagyoni közreműködés lesz. A készülő szövetkezeti tör­vénynek a szövetkezet fogal­mát olyan tágan kel! megha­tároznia, hogy az ne jelentsen korlátot a szövetkezet tevé­kenységében, a tag és a szö­vetkezet közötti kapcsolatok alakításában. Az önrendelkezés garanciája az önkormányzat! Szabad vállalkozást és létbiztonságot! Átfogó tulajdonreformot akarunk! Az Agrárszövetség állás­pontja szerint lis átfogó tu- lojdonrefonmra van szükség. Demokratikus és egészséges gazdasági fejlődés csak egy olyan vegyes tulajdonon ala­puló nemzetgazdaságban me­het végbe, amelyben a ma-' gántulajdon, a szövetkezeti tu­lajdon és az állami tulajdon egyaránt törvényi garanciát 'kap, s működtetésükben a gazdaszemlélet érvényesül. A tulajdonviszonyolkat olyan irányba kívánják fejleszteni, ■hogy az ésszerűtlenül végre­hajtott állami tulajdoni kon­centrációt felváltsa egy ész­szerű mértékű privatizálás, az egyéni és a közösségi tulaj­don harmonikus együttélése. ■A mezőgazdasági termelés­iben meghatározó szerepet ját­szó szövetkezeteknél a tulaj­donreform végrehajtásának egyik alapproblémája, hogy a vagyon létrehozásában 'közre­működő tagok egy része már nem él, vagy nem a szövetke­zetben tevékenykedik. lErre te­kintettel a jelenlegi törvényes előírások csak a szövetkezeti vagyon ötven százalékáig te­szik lehetővé a tagi vagyoni rész nevesítését. Az Agrárszövetség álláspont­ja szerint a szövetkezeti, tu­lajdon oszthatatlanságának el­vét meg Ikell szüntetni és a szövetkezeti vagyon egészének oszthatóvá ikell válnia. A szö­vetkezetek földön 'kívüli közös vagyonát a tagok 'között rész­arány (üzletrész) formájában teljes egészében fel Ikell osz­tani. Ezt a részarányt elővá­sárlási sorrend kikötésével for­galomképessé Ikell tenni. A tulajdonreform megkülön­böztetett területe a termőföld, amely alapvetően ibefolyásolja a mezőgazdasági termelő és értékképző folyamatot. A szövetkezeti togök tulaj­donában lévő földék esetében a tulajdonosok rendelkezési Az Agrárszövetség állás­pontja szerint a gazdasági rendszerváltás alapvető köve­telménye, hogy biztosítsuk a sza'bad vállalkozás feltételeit, de létbiztonságot nyújtsunk azok számára is, akik nem tudnak vagy nem akarnak vállalkozni, csupán munkavál­lalóként a bérükből kívánnak megélni. A kormány biztosítson esély- egyenlőséget a gazdasági élet minden ágazatában és szek­torában működő gazdálkodó szervezet és munkát végző dol­gozó számára. Ennek kereté­ben a mezőgazdasági terme­lésben a vagyonarányos nye­Az Agrárszövetség meggyő­ződéssel vallja, hogy életünk hétköznapjaiban mindenütt és mindenki számára biztosítani keil az önrendelkezés jogát. Éneikül nincs garancia arra, hogy sorsunkról ne mások és ne nélkülünk döntsenek. Az önrendelkezés, az önkormányzat azonban csak papiroson leírt, üres jog marad, iha az önrendel­kezés anyagi feltételei hiányoz­nak. Az elmúlt évtizedekben a magyar vidék úgy és azént fo­reség 1992-ig érje el az ipar átlagos vagyanarónyos nyere­ségszintjét. Az Agrárszövetség elenged­hetetlennek tartja az átfogó 'bérreform megvalósítását. Vé­leményünk szerint nem az élelmiszerárak magasak, ha­nem a fizetések alacsonyak. Addig is, amíg egy ilyen bér­reform inem valósul meg, az arra rászoruló fogyasztói ré­tegeknek támogatást kell nyúj­tani. Míg a gazdaság területén az állam visszavonulását kö­veteljük, addig a szociálpoli­tika területén az állam nem adhatja fel funkcióit. kozódott le másodrendűvé, mert erőforrásai a központi célok megvalósítását és nem önnön maga fejlesztését szol­gálták. Nem elég ezért a fej­lesztési erőforrások elosztásá­nál a ma is még meglévő hátrányos megkülönböztetése­ket felszámolni, hanem meg kell adni az anyagi esélyét is annak, hogy elmaradott térsé­geink valóban felzárkózhassa­nak. Valódi egyenlőséget a nemzetiségeknek! Milyen agrárpolitikát támogatunk? Az elmúlt évtizedekben a magyar mezőgazdaság nagy áldozatokkal járó, de eredmé­nyes utat járt be. Az eredmé­nyekben szerepe volt annak, hogy a meghatározó szerepet betöltő szövetkezetekben az ideológiai szándékok ellenére megmaradt a vegyes tulajdon, az egyéni kezdeményezés. A szövetkezetek, állami gaz­daságok és a kisgazdaságok pénzügyi helyzete 1982 óta fo­kozatosan romlik. A kialakult válsághelyzet nem írható sem a gazdálkodási forma, sem a Közép-Európa viharos törté­nelmében a nemzetiségek sorsa sehol sem. volt irigylésre méltó. Elismerve azt, hogy Ma­gyarország még a legutóbbi hónapokig is a nemzetiségi jogok garantálásának kivéte­les szigete volt a környező or­szágok elnyomó vagy hátrá­nyosan megkülönböztető nem­zetiségi gyakorlatához képest, önkritikusan meg kell állapi­tanunk, hogy a nemzetiségek részére a maguk hétköznapjai­ban biztosított valós jogok te­kintetében nálunk sincs min­den rendben. Az anyanyelv használatát, a nemzetiségi kul­túrák megőrzését nem csupán a kulturális élet bizonyos te­rületein, hanem mindenütt biztosítanunk kell, kezdve az anyanyelvű sajtótól az iskolá­ig, az államigazgatástól a parlamentig. Az Agrárszövetség programjáról bővebben tájékozódhat a Kossuth rádióból: február 6-án 6.20, 7.20 A tv-ből: február 2-án 21.30-kor február 20-án 20.05-kor. Az Agrárszövetség olyan ag­rárpolitikát igényel és támo­gat, amely ösztönzi természe­ti adottságaink, gazdasági le­hetőségeink, meglévő kapaci- tásaink kihasználását és biztos jövőt kínál a mezőgazdaság­iban dolgozóiknak. gazdálkodás minőségének számlájára. Az a központilag kialakított gazdasági környe­zet következménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom