Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-27 / 26. szám

Kereszténydemokrata Néppárt Igazságosság és szeretet HON választási melléklete Tizenötezer pedagógus sorsa Belső átszervezés — Magasabb mérce — Hitoktatás Mentsíik meg a bányákat! A mecseki szénbányá­szat a korábbi évtizedek­ben nyereséges volt. A bányászok évente beter­vezhették a 13. havi fi­zetést, a nyereségrészese­dést, amely némi ingado­zással az évi összkereset 2-4 százalékát tette ki. A magyar bányásznak európai viszonylatban jó hire volt. Mostanábrvi mégis a bányászokat okol­ják ráfizetéses termelésért: holott a hibás ágazati döntések vitték csődbe a bányászatot. Külföldi példákat maj­molva dolgozták ki a nagygépesitési programot, közel 700 millió forintot pazarolva arra. Pedig nyilvánvaló volt, hogy a mecseki bányák geológiai viszonyai nem viselik el a nagygépeket. Ezt bár­melyik vájár tudta, bosz- szankodtak is miatta, ha beszélni nem is volt sza­bad erről. A bányász az ő munkáját teljesen le­robbant, elhasználódott kisgépekkel kénytelen vé­gezni, a drága valutáért beszerzett nagygépek pe­dig az udvaron rozsdá­sodnak. Az itteni viszo­nyoknak megfelelő kisgé­pek beszerzésére nem ke­rülhetett sor, mert közben megváltozott a szénbányá­szat megítélése. A nagy dirrel-durral beharango­zott „liászprogram" leült. Az állami vezetés juttatta oda a szénbányászatot, ahol ma tart. Számtalan rossz döntés következtében milliók mentek el anélkül, hogy valaki megkérdezte volna: hova? így jutott el a vállalat a szanálásig, ami hozott némi változást: rákény­szeritette a vállalatot, hogy az első a gazdál­kodás, döntéselőkészités és anyagtakarékosság. A termelési struktúrában azonban nem történt vál­tozás, a teljesítmények évről évre csökkennek a megfelelő kisgépek híján. Lépten-nyomon sulykolják az emberek fejébe, hogy a szénbányászat vesztesé­ges, vissza kell fejleszte­ni. Sok embert idecsábi- tottak az ország különbö­ző részeiből, nyakába akasztották a hatalmas kölcsönöket, és most ki­mondják a gazdaságta- lanságra hivatkozva, nincs szükség bányára és bá­nyászatra. Hogy mennyire hamis az erre való hivatkozás, azt eme célra felkért an­gol szakértők megállapí­tották. A világpiaci árak­hoz viszonyítva a magyar szénárak 30-40 százalék­kal alacsonyabbak. Álla­milag meghatározott áron veszik át a szenet, a bá­nya által felhasznált anyagok ára pedig évről évre emelkedik. Ezt a kü- lönbözetet a teljesítmé­nyek növelésével nem si­került ellensúlyozni. A kormányzat az angol szakértők döntése, tény­feltáró munkája után sem hajlandó a termelői szén­ár növelésére, mondván, hogy inflációnövelő hatá­sa lenne. Inkább kimond­ja: elképzelhető, hogy 1995-re Komló üzemeiben megszűnik a bányászko­dás. Ez viszont súlyos traumát fog okozni a vá­ros életében. Jelentős mennyiségű feketeszén ki­aknázatlanul marad, a bányászok részére pedig új munkalehetőségről kel­lene gondoskodni. Ideje, hogy minden jóakarat és szürkeállomány összefog­jon a bánya megmentése érdekében. A KDNP eszmei alapja nemzetünk Szent Istvánig visz- szanyúló történelmi öröksége. Értékrendünk középpontjában a lelebaráti szeretet áll, ezért elutasítunk minden erőszakot a társadalmi és politikai né­zeteltérésekben. Pártunk a de­mokráciát vallja politikai hit­vallásának. Pártunk néppárt. Nem valami szűk réteg, cso­port vagy osztály érdekeit vé­di, hanem az egész nép érde­keit szolgálja. Pártunk olyan magyar tár­sadalmat akar, amely vala­mennyi polgára számára biz­tosítani tudja személyisége ki­bontakoztatását, testi és lelki szükségleteinek önerejéből tör­ténő kielégítését, de ugyanak­kor korlátokat állít az egyéni törekvések elé akkor, ha ez a közösség érdekeit, mások jo­gos törekvéseit veszélyezteti. Alkotmányos jogállamot, helyi önkormányzatot akarunk. A megyéknek az önálló önkor­mányzatok szövetségévé kell átalakulniok, koordináló, ösz- szehangoló, információt szol­gáltató jelleggel. Minden té­ren a bürokrácia felszámolásá­ra törekszünk. Valljuk, hogy az ország fel­emelkedése és a jövője, de a jelenlegi társadalmi-gazdasági válság leküzdése is oktatá­sunk korszerűsítésétől, társa­dalmunk kulturális-erkölcsi megújulásától függ. Ma is időszerű Széchenyi István mon­dása, hogy a kiművelt ember­fő o nemzet igazi ereje. Pártunk erkölcsi kötelessé­gének tudja és politikai fel­adatként vállalja az elmúlt években leginkább háttérbe szorított rétegek létérdekeinek képviseletét. Elsősorban a nyugdíjasok, többgyermekes családok és a szegények hely­zetének javítása nem tűr ha­lasztást. Modern európai kul- túrállamban elképzelhetetlen, hogy széles rétegek éljenek a létminimum határán. Pártunk a legjobb szociáloolitikának a ió . gazdaságpolitikát tartja. Politikánk nem szegénységtá­mogató, hanem szegénységel­lenes politika. Olyan adó­rendszer kell, amelynek elve, hogy fizessenek a gazdagok, vagyis azok. akiknek jövedel­mi színvonala az átlagosnál jóval magasabb. Külpolitikánk a realitásokra épül. Támogatjuk azokat a tö­rekvéseket, amelyek két kato­nai tömb felszámolását, a két német állam egyesítését, az európai határok lebontását, az egységes Európa megteremté­sét követelik. Békében aka­runk élni minden néppel. Az ország gazdaságának legsúlyosabb problémája a tartós és növekvő infláció. Az infláció egyre nagyobb mér­tékben csökkenti a dolgozók keresetének vásárlóértékét, kü­Pártunk alapvető célja a békés rendszerváltás, a parla­mentáris demokrácia és a szociális piacgazdaság meg­teremtése. Mindezt olyan kö­rülmények között kell megte­remteni, amikor fennáll a gazdasági összeomlás veszé­lye. A gazdasági helyzet egy­re romlik, miközben a lakos­ság nagy része él már a lét­minimum szintje alatt. A leg­súlyosabb problémák: a gyor­suló infláció, a hatalmas kül­földi adósságállomány, ennek következtében a gazdaság tel­jesítőképességét meghaladó törlesztési és kamatfizetési kö­telezettség és a költségvetés deficitje. Néhány legfontosabb teen­dőnk: A gazdaság szerkezeti át­alakításának elindítása, a ke­reslet és a kínálat egyensúlyá­nak megteremtése. Ezek érde­lönösen sújtja a nyugdíjasokat és az alacsony jövedelműeket, s mind áttekinthetetlenebbé teszi a költségvetési, a válla­lati és egyéni gazdálkodást egyaránt. A központilag ger­jesztett inflációs gazdaságpoli­tika nem a szavakban kívána­tosnak ítélt reformok irányába visz, sőt ezzel éppen az ellen­kező irányba haladunk. Elsőd­leges feladatunknak tekintjük az infláció gyors megszünteté­sét. Azonnal le kell állítani a felülről kezdeményezett repri­vatizációt, amely csupán át­mentési politika. Vállalkozások gyors terjedé­se érdekében 20 százaléknál nagyobb adó kivetését nem javasoljuk. A vállalkozások élénkítését a népgazdaság ér­dekében kulcsfontosságúnak tartjuk. A mi jelszónk gazda­sági szabadságot mindenki­nek, megegyezik a vállalkozók törekvéseivel. A beruházások adómentessége is élénkítő ha­tású. Mezőgazdasági politikánk azon alapszik, hogy a föld képezi egyben az ország terü­letét, a nemzet életének terét, és földközelben él a lakosság fele. A falvak lakosai részére ezért olyan politikai, gazdasá­gi, művelődési és környezeti feltételeket akarunk biztosíta­ni, amelyek megszüntetik hát­rányos helyzetüket, saját gaz­dájukká teszik őket, és hely­ben biztosítják boldogulásuk, gazdagodásuk lehetőségét. A falvaknak vissza kell kapniuk az eredetileg tulajdonukat ké­kében a gazdaság megélén­külését elősegítő nagyságú adó- csökkentést kell végrehajtani. A költségvetési kiadások ko­moly csökkentése is elenged­hetetlen. A szabad választások után vissza nem térő alkalom kínálkozik erre. A jövendő kor­mánynak lehetősége lesz arra, hogy egy átgondolt és alapos stabilizációs program kidolgo­zása esetén sikerrel tárgyalja újra a nyugati hitelezőinkkel adósságaink átsrukturálását. Ezáltal a következő 4-5 évben csökkenjenek a külföldi köte­lezettségeink. Alapvetően lontosnak tart­juk a tulajdonrelorm véghez­vitelét. A munkanélküliség mi­nimalizálása érdekében az ál­lami szektor támogatásának leépítését csak olyan ütemben szabad végezni, amilyen ütem­ben új munkalehetőségeket tu­dunk teremteni. pező községi, közbirtokossági földeket és erdőket. Lehetősé­get akarunk biztosítani arra, hogy a közigazgatásilag ösz- szevont falvak visszanyerjék korábbi önállóságukat. Környezetünk védelemre szo­rul, mert a minket körülvevő természet és benne a növény- és állatvilág súlyos veszélybe került. Pártunk a keresztény erkölcs alapján óvja a termé­szetet, mert tudja, hogy ez a löld lesz lakóhelye az utánunk következő nemzedéknek. Azt kívánjuk, hogy a környezetvé­delmi ismeretek oktatása fon­tos helyet kapjon a nevelés­ben és a környezetvédelmi gondoskodás a társadalmunk­ban elmélyüljön. Azt akarjuk, hogy a politi­kai élet, a társadalom, a köz­élet minden fórumán az igaz­ságosság és a szeretet elvei érvényesüljenek. Jelszavunk: CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE. Istennel az ember­ért, a családért, a hazáért, az egyenlőségért, az egységért, az igazságért és a szeretetért! Erkölcsi normát kell minde­nütt megkövetelni, főleg a ve­zetőktől. Az erkölcsi romlás mindenütt megtalálható, de legsúlyosabb ott, ahol hatal­mi pozíciót foglalnak el az emberek. Nem alkalmas veze­tőnek az, akiben nincs igaz­ságosság, humánum és szociá­lis érzékenység, de az sem, aki nem őszinte, nem jellemes, akinek nincs erkölcsi tartása, aki hazudik, aki túlzottan anyagias. Továbbra is biztosítani kell az egészségügyi és nyugdíj- biztosítási alapintézmények működését. A piaci elven mű­ködő magánbiztosítóknak és magánkórházaknak nem he­lyettesíteni, hanem kiegészíte­ni kell az alapintézményeket. Nem értünk egyet a kül­földi beruházóknak nyújtott különleges kedvezményekkel (adózás, stb.). A külföldi és a belföldi beruházóknak egyfor­mán biztosítani kell azon ked­vező feltételeket, amelyek a beruházásra és a befektetésre serkentenek. Külön súlyponti feladatnak tekintjük az egészségügyi ellá­tás és1 az egészségmegőrzés kiemelt fejlesztését. Az ezen a területen elért előrelépéssel nemcsak sok-sok emberi szen­vedéstől sikerülne megmenteni embertársainkat, hanem je­lentősen csökkenne a kiesett A közoktatásunk hatékony­sága alacsony és költségigé­nyes. A felvételinél lényege­sen nagyobbak a követelmé­nyek, mint az érettségin. A tanítást szakmai vágányra kell átállítani és menetrendjét 10 éves „válságidőszakra” kell kidolgozni. Közoktatásunk szín­vonalcsökkenése immár 47 éve folyik. 1943—1949-ig a megismétlődő szénszünetek miatt, utána pedig négy évti­zeden keresztül a szakszerűt­len koncepciók sorozata mi­att. (pl. az 5—|-1 -es oktatás). Napjaink égető kérdéseire konkrétan kell válaszolni. Visz- szarendeződni? Hová? Kijutni az oktatás válságából? Ho­gyan? Mindezekre rendszerint nincsen válasz. © Belső átszervezéssel egyetlen szakágazatban sem lehet annyit megtakarítani, mint a közoktatásban. Ebből a költségvetésből nem lehet órakedvezményt adni a szak- szervezeti titkárnak, a szak­mai munkaközösség vezetőjé­nek, a szabadidő szervezőnek, az oktatástechnikusnak, az if­júsági mozgalmak vezetőinek, a mentornak, a könyvtáros­nak és az iskolai titkárnak. A tantermi foglalkozás keretében nem lehet tehetséggondozást, korrepetálást, fejelést, felzár­kóztatást, előkészítést, osztály­bontást, fakultatív és differen­ciált oktatást folytatni. Nagy­részben ezek a célkitűzések jók. De nincs, miből! Mindez 15 000 pedagógus óraszámát teszi ki. Ha ezek a beépített „emelőszerkezetek” nem mű­ködnek, akkor kire hárul ezek­nek a feladatoknak az elvég­zése? a) A tanulóifjúság elé ug­rómércét kell állítani. Nagyobb teljesítményekre kell őket sar­munkaidő és a kifizetett táp­pénz. Pártunk elemi erkölcsi kö­telességének tartja a legin­kább háttérbe szorított réte­gek létérdekeinek védelmét. Elsősorban a nyugdíjasok, a többgyermekes családok és a családalapító fiatalok segíté­se nem tűr halasztást. Itt kell elsősorban eredményt elér­nünk, ahol talán már holnap sem tehetjük jóvá a mások által korábban elkövetett bű­nöket. Egy ma meg nem szü­letett generációt holnap már nem lehet felnevelni, és egy közülünk holnap eltávozó ge­nerációnak holnapután már nem tudunk békés, nyugodt öregkort biztosítani. Ezért tart­juk fontosnak a nyugdíjak és a családi pótlékok reálértéké­nek emelését, a nyugdíjak felső határának megállapítá­sát. Kiemelkedő fontosságú gaz­dasági feladat az inlrástruktú- ra fejlesztése. Ennek elmara­dása az egyik oka az idegen- forgalom stagnálásának. A gyermeket nevelő édesanyák­nak sem segélyt kell adni, hanem megbecsülésüket iga­zoló fizetést. kollni. Tudomásul kell venni azt, ha valaki a „hegycsúcs­ra" akar hágni, annak adott esetben feltörheti a cipő a lábát. Aki a kötélen magasra akar kúszni, annak a tenyerét felhorzsolhatja a kötél. b) A szülőknek jobban kel­lene odafigyelni a gyermekük iskolába járására. Tehát a szülői törődést, az elvárást nö­velni kellene. c) A pedagógusoknak szak­szerűbben és hatékonyabban kellene oktatni. így lehetne 15 000 pedagó­gus munkakörét megszüntetni. (És nem elbocsátani őket!). Nagyobb részük beállítható a tantermi munkába. A nyugdíj­ba menők helyét is pótolhat­juk belőlük. @ A pedagógusok képesí­tésének kérdése feltétele a hatékonyabb munkának, a tekintély visszaszerzésének és a jogos bérkövetelésnek.' A ké­pesítés nélküli nevelők kérdé­sét kimenőrendszerben kell megoldani. Ezért a művelődési miniszternek még ez év őszéig rendeletileg meg kellene szün­tetni a képesítés nélküli stá­tust és kinyilvánítani azt, hogy tonárr és tanítói oklevelet ki­zárólag a nappali tagozaton lehet csak megszerezni. A többiek a II.—ML—IV. évfolyam hallgatói felmenő rendszerben folytathatnák a tanulmányai­kat. A továbbiakban pedig a „magánvizsga státus szerint a teljes tananyaggal, például a dolgozók aimnáziumában. A bérezés kérdése. A fenti belső átszervezéssel, a fel­szabadult erők tantermi mun­kába állításával három éven keresztül évi 10-12%-os reál­bérnövekedést lehetne elérni, a központi béremeléseken kí­vül. Ez lenne a hatékonvabb munkának az ellentételezése. © Az egyházak szerepe a hit- és az erkölcstan oktatá­sában pótolhatatlan. A fiatal­korúak bűnözése megnöveke­dett. Nem alakult ki a bűn­tudat. Nem tudnak ellenállni a csábításnak, mert nem szó­lal meg bennük a lelkiismeret. Kicsúszott alóluk az erkölcsi alap. Bebizonyosodott, hogy a szocialista erkölcsi oktatás nem tudta pótolni a vallás­erkölcsi nevelést. A lelkiis­meret megszólaltatását, ezt a hosszadalmas, nyesegető ker­tészmunkát csak az eqyházak papjai és lelkészei tudiák el­végezni a valláserkölcsi okta­tás keretében. A lelkiismeret megszólaltatása az alapja az erkölcsi felemelkedésünknek. Ezeknek eredményeképpen ala­kulhat ki olyan életszemlélet, miszerint úgy kell élni min­denkinek, hogy társadalmi te­vékenységéhez se mások könnye, se mások vére ne ta­padjon. A választások után az eső majd lemossa a plakátokat, a szél elfújja a foszlányait, de az oktatás három fő problé­mája; á belső átszervezés, a képesítés és a lelkiismeret megszólaltatása hosszú évekre (10-12 év!) válaszra és meg­oldásra várnak. Szociális piacgazdaság Szerkezeti átalakítást! - Tulajdonreformot! - Védeni a leginkább háttérbe szorított rétegeket! Telefonhívásra házhoz megyünk Kérjük az ajánlószelvényt Szerény anyagi tehetőségeink miatt nem vál­lalhatjuk minden házba a kopogtatást az ajánló­szelvényért. Ezért arra kérjük, hogy az ajánlószel­vényt adják le (ne postán) az alábbi címre a pos­taládákba. Telefonhívásra házhoz megyünk! Horváth Imre, Gyárváros környéke Hétvezér u. 11. Tel.: 34-551. Dr. Matheovics Ferenc, Búza tér Lenke u. 2. Dr. Horváth Imre, II. Ungvár u. 18. Megyeri út. Tel.: 24-589. Sinkó Zoltán, Xavér u. 1. Műv. Gimn. Tel.: 17-861 Dr. Tóth István, Mikes Kelemen u. 17. Orv. Kollé­gium. Tel.: 18-993. Ursprung János, III. mérnök, Laki I. u. 1. Kertváros Tel.: 41-101. Hoffer János, Víg u. 6 Kertváros. Tel.: 11-270. Ambrus Imre, Bolyay Farkas u. 22/B. Kertváros. Tel.: 31-426. Hoffer József, Perczel u. 24. Városközpont. Tel.: 11-567. Dr. Pallai László, Bartók Béla u. 40. Tel.: 17-049.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom